Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-30 / 283. szám
A cement A címben és a témában szereplő cement egyszerre tény és tárgyszerű valóság, alapanyag, nyersanyag, építőanyag — és egyben szimbólum is. Ha megköt, az egykori szürkésfehér porból, a sárnak tűnő képlékeny masszából kővel vetekedő keménységű olyan kohéziós erő lesz, amely összetart és képes ellenállni az időnek és az embernek is. Gladkov regénye annak idején több okból is feltűnést keltett. Hoszszú esztendők után — ha minden „ízében-eresztéké- ben” nem is — a regény és szereplőinek sorsa nem a sematizmus jegyeit hordták magukon, a „cement” ügye, az újjáépítés, a szocialista rend megszilárdításának dolga családi üggyé, a férj és a feleség, a fiú és a nővér tragédiájává mélyült és egyben magasodott. Gladkov regényében a munka ismét felvette emberarcát és nem a cél volt immár, hanem csodálatos eszközzé vált. A munkások, a front egykori harcosai a békés (?) építés időszakára már Az a, megtiszteltetés ért, hogy a „Képes Hét” című újság felszólított, írjak színi bírálatot Balzsam Géza „Langyos víz” című színművéről- A darabot a bemutatón tekintettem meg, mert a lap ragaszkodott hozzá, hogy a kritika már a következő napon megjelenjen. Előadás után rögtön hazamentem, főztem egy nagy ibrik feketét, aztán elolvastam néhány színházi kritikát, hogy mégis fogalmam legyen a műfajról. Jegyzeteim áttanulmányozása után, gondos munkával, a következő bírálatot kanyar!tottam ki: „Elöljáróban feltesszük a kérdést, vajon helyesen tette-e a Pósa Lajos színház, hogy műsorára tűzte Balzsam Gézának, a népszerű görkor- csolyázónak, „Langyos víz” című színjátékát. E kérdésre, ha jóhiszeműen akarunk válaszolni — és miért ne tennék ezt —, nem felelhetünk sem határozott nemmel, még kevésbé határozott igennel. Úgy véljük, leghelyesebb, ha nem-igennel válaszolunk, a talányosság nevében. A darab, mely látszat szerint a szokványos ötszöghistória, egy vidéki patikus- né és a hozzá tartozó négy férfi vergődését mutatja be a ferenejózsefi idők erkölcsi posványában, ahonnan csak osztálykorlátaikba kapaszkodva tudnak időnként kiemelkedni. Ez az erkölcs- és korrajz, mely jószerivel minden külsőleges modemkedést elvet, sajna, nem 1376. november 30., kedd nem gigászi hősök, hanem esendő, csétlő-botló, de a jövőben mélységesen hívő önmaguk erejében és igazságában bízó emberek lettek. Igaz, mai szemmel nézve talán sok minden leegyszerűsítettnek tűnik a Cementben — a regényben és a filmben egyaránt —, de hát a mai szem egyszerre láthat igazat meg hamisat is. Abban az időben — gondoljunk csak a „mi” időnkre, a felszabadulást közvetlenül követő évekre — az élet sok szempontból rendkívül leegyszerűsített volt. vagy legalábbis annak tűnt: a barikád, amelynek két oldala van, sok kérdésben segíti a világos tisztánlátást- Aztán meg a forradalmi időkben rendkívül gyorsan és egyszerűen (?) kristályosodnak ki a jellemeit, válnak vezetőkké a vézetésre alkalmasak, mert GÁDOR BÉLA: tud túlemelkedni a kispolgári entellektüel moralizálá- sára hajlamos szemszögén, ami különösen az indokolatlanul szentimentális harmadik felvonás huszonkettedik jelenetének negyedik mondatában jelentkezik szembeszökően. Ez a magyarázata annak, hogy a darab szerkezeti egységét megbontó dinamizmus, a második felvonás zárójelenetében darabokra törik, és a feszültség áttevődik a Jolán—Béla tengely irányába, miáltal teljességgel érthetetlenné válik, hogy Csiszlikné miért szajházza le lányát, amikor a bordélyházban találkozik vele. Egyébiránt a színmű legsikerültebb része kétségtelenül Panni és Trüntyőke jelenete a gőzfürdőben: különösen emlékezetes az a pillanat, amidőn a két elvált asszony kilép a meleg vízből: jellemük akkor domborodik ki a legpalsztikusabban. Igaz. viszont, hogy a hidegvíz-melegvíz szimbóluma itt válik leginkább kafkai szürrealizmussá, megbontván azt az objektiven szubjektív képet, amely a belülről-kívülről ábrázolást, mint erkölcsi kategóriát szuggerálja. Sokkal szerencsésebb kézzel nyúlt az író Jolánhoz, amelynek érdekes és sokrétű figuráját Flaubert „Bovary- né” című regényéből lopta. egyszerűen nincs idő a kísérletezésre. Gleb Csubakov, az egyszerű frontkatona, a tanulatlan munkás oly időben született, illetőleg oly időkre érte el férfikorát amikor az idők nem engedtek hosszas stúdiumokat, — az élet volt a kemény tanítómester. És az osztályöntudat. Még egy nagy érdeme van, illetőleg volt Gladkov regényének: merészen rajzolta fel a messziről érkezett — ideológiailag, társadalmilag értve — régi mérnök alakját, akit a nagy feladat,^ az igazi cselekvés lehetősége visz a munkások soraiba. És az ellenpólus is a munkásszülők gyermekéből osztályárulóvá süllyedő „szaktanácsadó” figuráját, aki bele- részegül a NÉP-korszak nagyszerűnek vélt lehetőségeibe. Hozzá kell tennünk rögtön, hogy e regényben mélyebben és árnyaltabban szerepelnek ezek a figurák és a többiek is, mint a televíziós filmben. A kétrészes szovjet tévéfilm nem törekedett és nem is törekedhetett a széles sodrású, terjedelmében is nagy regény teljes adaptációjára. Lényegében Gleb és rajta keresztül a kis település és gyárának története került a képernyőre, megrajzolva háttérül a húszas évek elejének szovjet-orosz valóságát. He- lyenkint kissé vontatottra is sikerült, másutt meg talán érzelgős az érzelmes helyett ez a film, de vitán felül jó érzékkel és gyakran művészi, elhittető erővel vall a munkáról, az emberségről, az alkotás szépségéről. És Gromodszkij alakításában hiteles hőssé vált Gleb alakja és viszont: Gleb alakítása során kitűnő művészt ismerhettünk meg — Bitskey Tibor szinkronja jól simult hőse alakjához — a fiatalabb szovjet színésznemzedék ez igen tehetséges, tagjában. Gyurkó Géza Különösen tetszett az a jelenet. amidőn Jolán, húgát és Ivánkát egyazon ládába csomagolva gyorsáruként feladja Zalaegerszegre- Erőltetett- nek tartjuk azonban az esküvői képet; különösen bántó volt az anyakönyvvezető derekát átövező nemzetiszín szalag naturalizmusba hajló szélessége. Ezen a későbbi előadások során úgy lehetne segíteni, hogy lenyírnak belőle néhány centit. Persze, sok mindent számon kérhetnénk még az írótól, aki a tehetség jeleit, egészen az első felvonás harmadik jelenetéig, magán viseli. Így például teljességgel érthetetlen és megmagyarázhatatlan, miért nem találkoztak Muckó és Csabacsuti a híd alatt, holott e találka megbeszélése előttünk történt a gázmérgezéssel egyidejűleg. Azt sem értjük, miért „kell” Lacinak lemosnia magáról a meggyilkolt kucséber vérét, holott a vitában ő maradt alul, amikor a gallérokkal megszökött. Szerintünk, ha az író az öt nászéjszaka azonos momentumaira építette volna a mű eszmei épületét, Iluska boldogságának nem lett volna akadálya az a hármas iker, amelyet Gusztinak szült tévedésből. Az előadást Fűz Andor rendezte szemérmesen szenA régi magyar irodalom lapjai kelnek életre és telnek meg új tartalommal a Magyar Rádió Karinthy Színpadának visszatérő műsoraiban. Amennyire a részekre szabdalt regényfolytatások széttördelik az irodalmi alkotás szerkezetét és szépségeit, épp annyira ösiz- szekapcsolják ezek a fél évszázadokat átölelő szemelvények egy-egy korszak történelmének, emberének életérzését, gondjait és derűjét. A kor, a XVI. század második fele nem volt mentes szenvedésektől és megpróbáltatásoktól. Buda elfoglalása után ez a várháborúk és hitviták kora telve egyéni szenvedésekkel és nélkülözésekkel. Mégis — vagy talán épp' azért — virágzott a népdal, népmese, példázat, szatíra és tanmese, feddő ének, utóbb 6zéphistória. Amíg az előbbi műsorban — A reneszánsz humora — a századvég humanizmusának emberszeretete, önfeledt játéka, életöröme szólalt meg, itt a hangnem — a Vásárhelyi daloskönyv csófolódó énekei ellenére is — szatirikus, didaktikus, feddő. Egyéni és társadalmi bűnök — fösvénység kapzsiság, részegség — ostorozása áll a versek középpontjában. Ez az a kor, amelyről túlterhelési meggondolások miatt igen keveset hallhatnak gyermekeink mert nem tanítják, pedig sokkal köny- nyebben lehetne gyökerét vetni annak a felismerésinek, hogy a társadalmi fejlődés és az irodalom egységet alkot, hogy a költői mű — egy-egy lánycsúfoló vagy áttetsző tanmese — legalább annyira tükre a társadalmi képletnek mint egy a kort magyarázó esszé. A gyerekek többsége előtanulmányok nélkül vág neki az irodalmi barokknak és felvilágosodás korának, pedig ezek előzményeit valahol Pesti Mizsér Gábornál vagy Szkhárosi Horváthnál már megismerhette volna, nem beszélve arról hogy a régi magyar nyelv csodálatos világa, hajlékonysága, képgazdagsága, szelíd bája mestere lehetne a mai satnyuló vedélyes tónusban. Az előadás nagy meglepetése Mu- rok Ilona, aki eredményesen küszködött a nem neki való, testére szabott szerepben. Méltó partnere volt — bizonyos fokig — Ramaty Ödön. A népes szereplő gárdából, helyhiányában még csak a következőket emeljük ki: Antal, Bakos, Batta, Csendes, Csengery, Csicsák, Deb- rődi, Erdős, Fodor és Fuchs. Czillei Ulrik díszletei kitűnően alkalmazkodtak a korhű hangulat hiányához, a kifejező jelmezeket özv- Pó- kainé készítette”. Reggel nyolckor fejeztem be a kritikát, mivel írás közben többször is elaludtam. Miután még egyszer átolvastam művemet, kételyeim támadtak. Ezt a kritikát csak azok értik meg, akik látták a darabot, ez ötszáz ember: ebből megveszi az újságot ötven, elolvassa a kritikát tíz. Akik később nézik meg a darabot, nem fogják a kritikámat utólag elolvasni. Vajon érdemes tíz ember kedvéért egy kritikát százezer példányban kinyomatni? Nem hiszem. A színház ismeri a véleményemet az előadásról, mert a rendezővel személyesen beszélgettem. És a szerző? Miatta aztán igazán nem érdemes ekkora felhajtást csinálni. Egyszerűen elküldöm neki a kritikát levélben. Így is tettem. A kritikát elküldtem expressz-ajánlva a szerzőnek. • Így ugyan elestem a cikkért járó honoráriumtól, de legalább megvan az a jó érzésem, hogy nem népgazdaságunk költségére szereztem magamnak egy haragostszóbeszédnek. Sztárai Mihály hitvitázó munkái ma már nem a katolikus és protestáns felekezeti ellentétek, bűntudat és vallási harcok szenvedélyességét idézik, ha. nem a magyar irodalom élő- drámáinak hangulatát A szerkesztők — Marton Frigyes, Szalay Károly — ezúttal is szép ajándékot nyújtottak át a vasárnapi műsorok hallgatóinak. Ezek az irodalmi ritkaságok valóban törékenyek, de ha az ember jól bánik velük, hosz- szú időn át még kísérői maradnak. És ha a könyvkiadás nem is. sokat tesz itt a rádió (a Régi magyar irodalom hetei is), felidézvén tűnő korok csillámló emlékeit. ■ ■ ■ ■ A szocialista brigádok akadémiája, a TIT és a Rádió közös műsora az építőipar jövőjére, a veszedelmesen fogyó nyersanyagkészletekre irányította a hallgató figyelmét. Simonffy Géza, Egyed László és a Betonipari Művek dolgozói azonban sokrétűsége és elágazásai miatt csak érinthették akér_ dést, de lezárni a vitát nem tudták. Nem is lehetett, mert a mozgó nyugtalan világ, a demográfiai viszonyok új és új feladatok megoldása elé állítják az emberiséget. A Római Klub következtetései szerint a ma építőKi jut a kamerák elé? Ez volt a tétje a Ki mit tud? megyei döntőjének vasárnap. Az egri Gárdonyi Géza Színházban csaknem száz Heves megyei fiatal mutatta be népes közönség előtt tudásának legjavát. Az októberi járási és városi fordulók győztesei most öt kategóriában versenyeztek; voltak versmondók, énekesek, zenészek, táncosok, színjátszók, s az egyéb kategóriában egy bűvész. Jól felkészülten, magas színvonalú műsorral jelentkeztek a fiatalok, így aztán nem volt könnyű dolga a zsűrinek, amelyben Végh Miklós, a Magyar Televízió munkatársa, Wiegmann Alfréd, a KISZ-kb munkatársa, Füleki Mihály, a Népművelési Intézet képviselője, Farkas István, az egri szimfonikusok karnagya, Szívós József, a gyöngyösi művelődési központ igazgatója, Vi- rágh Tibor újságíró, a Népújság munkatársa, az Elektron Színpad vezetője és Tóth Béla, a Megyei Művelődési Központ igazgató- helyettese foglalt helyet. A közönség először Tóth Enikőnek, az egri Dobó István Gimnázium tanulójának tapsolhatott, aki Kartal Zsuzsa Vallomás az ifjúságról című versét adta elő lendületesen, meggyőzően, s szavalatával tovább . jutott, ugyanúgy, mint Tuza Katalin, az Avar Szá’ló pénztárosa, aki éretten, $ értően tolmácsolta Radnóti Miklós Előhang egy melodrámához című költeményét. Az ének-zene kategória tizenegy versenyzője közül PánrzV “Vor. ~ Dobó 's'”áo anyaga, a kavics 2050—2200 körül elfogy. És noha hazánk kavicskészlete kb. egy- milliárd köbméterre tehető, ez a ráépült infrastruktúrák miatt csak részben hozzáférhető. Marad tehát a cement. Itt azonban az energia okoz gondot, amiben szintén nem vagyunk túlságosan gazdagok. A lakásépítés világprobléma s ez ma már a hagyományos építőanyagokkal gyorsan, gazdaságosan, színvonalasan nem oldható meg. Ki vagyunk téve annak, hogy a ma használt építőanyagkincs kimerülése után a természet már nem tud olyan minőséget adni. ami az igényeket, a tartósság követelményeit kielégíthetné. Eltekintve attól a nem túlságosan biztató megjegyzéstől, hogy a cementgyártás során termelődő széndioxid megváltoztatja a környezet oxigén— széndioxid harmóniáját, ami éghajlati változásokat idéz elő, nincs okunk aggodalomra, mert az emberi lelemény, életösztön, fantázia és alkotókészség a következő évezredben is meg fogja találni az élet fenntartásának lehetőségeit. A tudományos ismeretterjesztésnek ez a formája alkalmas a kétféle műveltség között korábban kialakult szakadék áthidalására, de kiegészítője lehet az egyre népszerűbbé váló Mindenki iskolája óráinak is. Ebergényi Tibor Gimnázium tanulója ért el arany fokozatot Mozart Che- rubin áriája és Paiseiello A cigánylány című szerzeményével. A muzsikusok közül Eged András, az Agria Bútorgyár dolgozója emelkedett ki. Citeráján népdalokat szólaltatott meg, mesteri virtuozitással. A pol-beat műfaján belül a hangulatosan játszó négytagú hevesi VOX együttes és Majoros László, az egri Centrum Áruház grafikusa remekelt. Az utóbbinak sikerült megénekeltetnie a közönséget is. Műsorán szerepelt P. Seeger Pici kockák és Dinnyés Üjra és újra című dala. A három versenyző énekkar legjobbjának a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola leánykara bizonyult. Tar Lőrinc és Rózsa László, Kodály Isten kovácsa, Bartók Isten veled, rózsám és Hajdú Fonóházi dalát vezényelte. Az eddig felsorolt hét továbbjutotthoz nyolcadikként a gyöngyösi Szövetkezeti Színpad csatlakozott. A Püspöki Győző vezette diáktársulat Padisák Mihály Az ifjú cinke című vidám versének üde feldolgozásával ért el sikert. A majdnem egész napos vetélkedő végén az arany f • kozatokon kívül 14 ezüst é hét bronz oklevelet is szélosztott a zsűri-’ A megyei Ki mit tud? dö tő győztesei január 2-án n az országos tv-selejtezőn x repelhetnek. Február 4 pedig kezdődnek a nyílva, elődöntők, amelyeken — r méljük, mindannyiukkal találkozunk majd. A mérnükből lett gyárigazgatót alakító Freindlich Egy színházi kritika története Ki mit tud? Találkozó a kamerák előtt Nyolcán jutottak tovább Hevesből (N. ZsJ
