Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
Humorszolgálat A „delfinológia” tudománya Korunk újból felfedezte a delfineket, amelyeket már m régi görögök és rómaiak szent állatnak, az istenek és emberek barátjának tekintettek. Az akusztikusok igyekeznek megfejteni a delfinek kölcsönös értekezési módjának és csodálatos tájékozódóképességének titkát. E szép állatok gyorsasága meghazudtolja a hidrodinamika törvényeit, és viselkedésük a nagy mélységekben ellentmond mindennek, amit a íiziológusok az emlősök képességeiről és lehetőségeiről eddig tudtak. Ezek a vízi állatok ugyanis emlősök, távoli rokonaink, amelyeket a fajok fejlődésének sok százezer éves útján valahogy elvesztettünk szem elől, amikor élelmet keresve visszatértek az óceán ősvilágába. Melegvérű rokonaink ezek, amelyek családokba tömörülve gondosan nevelik kicsinyeiket, és hozzánk hasonlóan csupán • víz fölött tudnak lélegzetet venni. Mióta az Egyesült Államokban jó két és fél évtizeddel ezelőtt divatba jött a „delfinológia” nevű új tudományág, a zoológusok, neurológusok, pszichológusok és nyelvészek egész serege vett részt a delfinek értelmi képességeiről szóló vitákban. Az USA-ban több tudományos kutatóintézet még ma is sok időt és pénzt fordít a delfinek tanulmányozására és különösen a velük való értelmi kapcsolatok megteremtésére irányuló kísérletekre. A kutatásokat megnehezíti az, hogy a delfinek hangterjedelme néhány száz Herztől 170 kiloherzig terjed, és az állatok túlnyomórészt ultrahangokat bocsátanak ki, amit az emberi fül csak bonyolult műszerek közvetítésével képes érzékelni. A Szovjetunióban is behatóan vizsgálják a delfinek élettani folyamatait. Batumiban építettek egy jókora del' fináriumot az állatok elhelyezésére. Az okos állatok — a • képen látható módon — akár több méter magasra is felugranak az élelemért. — Nagyon meglepődött signor Luccetti, amikor megkérted a lánya kezét? — De még mennyire! A revolver is kiesett a kezéből. ★ Inverness skót városban az Agglegények Klubjában nagy tábla függ az alábbi szöveggel: „Ha már nyomaszt a magány, gondold meg, hogy ez a teher semmi ahhoz képest, amit azok az élelmiszerek nyomnak, melyeket egy átlagos feleség élete során elfogyaszt: 10 ökör, 15 borjú, 25 sertés, 2300 csirke, 40 000 tojás, 8000 font cukor. 12 000 font gyümölcs, 6000 cipókenyér, 2000 liter tej. És most fontold meg, mennyit takarítasz meg a magányosságoddal, ★ — Ma megmondtam az öregnek, hogy vagy felemeli a fizetésemet, vagy kilépek. — És mi lett az eredmény? — Kompromisszum. Én nem lépek ki, ő pedig nőm emel. ★ , Az illatszerboltba belép egy hölgy, akit az ég elég visszataszító külsővel áldott meg, s odalép az eladóhoz: — Kérek valami szépség- flastromot. — Sajnálom asszonyom. Mi itt nem árulunk nagyobb tételben, csak darabszámra — hangzik a válasz. ★ — Fiacskám, mit csináltál az új sapkáddal, hogy ilyen piszkos és gyűrött? — A gyerekek elvették és futballozni kezdtek vele. — Te csak álltái és nézmi — Nem, én voltam a csatár. ★ Bíróságon. — Asszonyom ön azt állítja, hogy a férje megverte, mikor részegen tért haza. Volt valami indoka? — Indoka nem volt, csak egy vastag botja. ★ — Az én apám asztalos. Mit csinál a tied? — Amit a mama parancsol. ■ír Egy asszony száll fel a tömött villamosra. Egy fiatalember feláll, és átadja a helyét. — Öh, nagyon köszönöm. Ön igen kedves. — Semmi, semmi, szóra sem érdemes. Én nem vagyok olyan, aki csak a szép- asszonyoknak adja át _ a helyét — hárítja el a hálál- kodást a szolgálatkéss ga- vallér. ★ A férj rendszeresen késő éjszaka jár haza. A felesége mindig ébren várja. Az egyik éjszaka kifakad: — Hol jársz, az istenért, minden éjszaka? Most hajnali 4 óra van! Rettenetesen aggódtam miattad! — Ugyan miért, drágám? Mindig ugyanebben az időben jövök haza! Lakodalom után az ifjú férj megkérdi a menyecskét: — Hány fiút szerettél előttem? — A lány hosszú ideig nem válaszol. A fiú megkérdi: — Csak nem haragszol? — Dehogy, csak számolok — válaszol az asszonyka. Valami rémlett Sarah Bernhardt, d nagyszerű francia színésznő és színigazgató egy jól sikerült premier után fogadást adott, amelyen mindenki megjelent aki valamit is számított Párizsban. Sarah Bernhardt a vendégek körül foglalatoskodott. Odalépett egy szigorú tekintetű úrhoz, akit csak futólag ismert és így szólt hozzá: „Nagyon szeretném megkínálni egy pohár pezsgővel, de ön — ha nem tévedek — a párizsi antialkoholisták egyesületének elnöke.” — Téved nagyágos asszonyom, én a megesett lányok védelmére alakult bizottság elnöke vagyok. — Valóban! — nevette el magát Sarah Bernhardt —, rémiéit. hogy önt valamivel nem szabad megkínálnom! *A*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAÄAAAAAAAAAAAAAAAA**AAAAAAAAAAAAAAAA^ViViftiVifti«liViAV\jVtftftnir>j SZEKSZÁRDI MOLNÁR ISTVÁNi LÁZÁR TIBOR:' Csirí biri dongó Csiri biri dongó életet bontó, álmokat rontó, szép meséket vágyó, emléket imádó, fellegekbe járó lengén szálló lélekig Csiri biri dongó, miért vagy rajongó, örömöket váró, nevetést is látó, néha kicsit bántól máskor megbocsátó', halkan szóló ének.-l Csiri biri dongó, örökké zsongó, vágyaimon zúgó, távolból is zsongó, hangokon is kongó, életen bolyongó, csiri biri dongó. Hajnal felé Pulykatojás-éj, csillag pettyes, ezüst-stégen horgászbot nélkül -> a Hold nézi, amint a kedves menyasszonya a Göncölre készül, s a szerelmesek e járművével a hajnal elé megy, amely végül elhinti fényes tolláit. Meditáció Ajándék ragyogás a kristálytiszta égen ez a novemberbe érő nyárba-vlrradás, késő sírás elmúlt szegénységen íjain nem segít már átok, lázadás? pedig felkelnék a nyári dölyfök ellen, s összetörném roriilott titkukat, mik ott égnek a ködös őszi csendben a lassan porló levél-lom alatt. ^/WSAA/VWWWVNAAAAAAAAAAAAA/VNAAA/V/SA/VNAAA/WVNAAAAAAAAíVVVVVVVWVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^ , i||P|l§ Tűnt idők nyomát figyelve (Fotó: L’Humanité Dimanch) Milyen is lesz a Picasso Múzeum Párizsban? Pablo Picasso meglehetősen terhes örökséget hagyott hátra. Minthogy az örökösödési adó az örökség értékének 20 százalékát teszi ki, a nagy festő örökösei úgy döntöttek: lemondanak a hagyaték égy részéről. Így bőven lesz mivel megtölteni Párizs egyik legszebb múzeumát. Felmerült azonban a kérdés: hol állítsák ki a XX. század legforradalmibb festőjének értékes műveit. A Marais szívében álló Hotel Saléra esett a választás. Roland Simounet építésznek kell átalakítania a régi palotát múzeummá, amely a festő születésének századik évfordulóján, 1981-ben nyitja meg kapuit. Erre az alkalomra á New York-i modern művészet múzeuma kölcsönadja az „Avignoni kisasszonyok” című világhírű Picas- so-festményt. A művész örökségének értéke 1,2 milliárd frank. Hagyatékában 1885 festmény, 7089 rajz, 3222 kerámia, 1228 szobor, 11 faliszőnyeg és 8 szőnyeg szerepel. Az állam tulajdonába kerülő művek összértéke 240 millió frank. A műalkotásokat a család beleegyezésével — Dominique Bozo, á leéndŐ Picasso múzeum igazgatója, valamint Jean Leymairie, a modem művészet múzeumának volt muzeológusa válogatja ki. Olyan múzeumépületet kellett tehát találni, amelyben a felbecsülhetetlen értékű remekművek méltó elhelyezést nyerhetnek. Annál is inkább, mert ezekkel a művekkel együtt mutatják be azt a gyűjteményt, amelyet Jacgue- line Picasso ajándékozott a Louvre-nak. Ebben a gyűjteményben azok a festmények szerepelnek, amelyeket Picasso életében vásárolt. Felmerült a kérdés: hogyan lehet elhelyezni Picasso műveit egy XVH. és XVIII. században épült barokk palotában? Michel Guy négy építészt bízott meg a tervek elkészítésével. Hárman közülük a palota kertjében «kívánták felépíteni, a kiállítási .csarnokot. Végül is Roland Simounet terve nyerte még Michel Guy tetszését. Ö ugyanis nem épít új épület- szárnyat hatalmas költséggel, hanem a régmúlt idők építészetének emlékeit megőrizve, maximális mértékben igyekszik kihasználni a palota belső területét: a rendelkezésre álló 5300 négyzetméterből 3000 négyzetmétert biztosított a kiállítás részére. Nyilvánvaló, hogy a Hotel Sáléval kapcsolatban is még sok vitára kerül sor. Ez is azt bizonyítja, hogy Picasso — halálában éppúgy, mint életében — erősen vitatott művészi egyéniség. A kritikus ember anatómiája Többféle kritikus ember van: irodalomkritikus, mükriti- kus, zenekritikus stb. Az irodalomkritikus hasonlóan az olvasóhoz, szintén olvas, a színikritikus ugyanúgy, mint a néző néz, ők azonban annyiban különböznek az olvasótól, illetve a nézőtől, hogy ők előre tudják hogy a könyv rossz, a színdarab csapnivaló, a színészek gyengék, esetleg az egyik kezdő színésznőnek van rá- csapnívaló része. Az irodalomkritikus még abban is különbözik az átlagolvasótól, hogy neki mindegy, hogy mit olvas, az átlagolvasónak egyáltalán nem mindegy. A kritikus embert állítólag azért fizetik hogy ne a kákán keresse a csomót, hanem ott, ahol ezért például a színi- kritikussal gyakran megesik, hogy ha nevetni látja a közönséget, akkor ő sírva fakad. A kritikus ember határozottan van, a kritikus ember viszont a kákán is talál csomót, sőt még egy ékezet nélkül is. Ö másokból él, ezért mégsem nevezhető minden esetben élősködőnek. A kritikus ember egy alapvető tévhitben él, 6 azt hiszi, hogy ha valamire azt mondja, hogy szép vagy fjó, akkor ő nem jó kritikus, VV///vVWWWVW//^WV*VVV\\V\AAA«WWWWWVVAA meg van győződve arról, hogy egyéni, véleménye van, hogy az jó és ezért ezt elmondja, leírja, azután nagyon szomorú, ha kritikájára nem válaszol egy másik kritikus vagy a kibelezett mű alkotója. Ezért a kritikus ember és az íróember viszonya inkább iszony. A kritikus ember megállapításai nagyon gyakran igen kritikusak, ennek ellenére meg lehet bennük bízni, mert ha az ember azt olvassa, hogy a legújabb színházi bemutató unalmas, gyenge stb., akkor nyugodtan öltözhetünk ünneplőbe s mehetünk a színházba. A kritikus emberek nem szeretik a humoristákat, bennük látják a piszkos konkurrenciát. Varga Géza „Számos versenyzők... *(?!) Csak örülünk annak, hogy a jyári iunkban megjelent hirdetéseknek, plakátoknak nemcsak mondanivalójára, tartalmára figyelnek fel az, egriek, hanem a közlések megfogalmazására, nyelvi, formájára is. Legutóbb pl. az úszóversenyekre hívogató szövegben olvashattuk a címül idézett jelzős szerkezetet. Sokaknak nem tetszett ez a nyelvi forpia. Többen azzal adták jelét'., elítélő kritikájuknak, hogy a versenyzők szóalak végéről lehúzták a többes szám k jelét. Miért tették? Természetesen azért, mert napjaink nyelvhasználatában a számos minősítéssel ellátott nevek egyes számban állnak. Megszoktuk és természetesnek vesszük . szó-.. ban és írásban ezeket a kifejezéseket: számos ember, számos esztendeig, számos felszólalás stb. A számnévként és főnévként egyaránt nyelvi szerephez jutó számos szóalak a szólásszerű nyelvi képletekben' is gyakran jelentkezik: Nem számos (nem számít); Éz" a nap sem számos (nem számít bele pl. a szabadságba); Ez sem számos ember (nem jelentékeny, nem veszik komolyan) stb. A szó jelentéstartalmát és használatát tekinve . ebbe a rokon értelmű sorba illeszthető bele: számjeggyel ■megjelölt, számításba vehető, sok tagból álló, nagy számú, sok, számottevő, jelentékeny, népes stb. Mai nyelvhasználatunkban a határozatlan számnevek után egyes számót szoktunk használni: sok ember, Számtalan példa, több vendég, néhány sportoló, minden nap, nagyszámú versenyző stb. A szóban forgó számos szóalak is ebbe a csoportba tartozik bele. A hirdetés megszövegezői tehát nem alkalmazkodtak a mai nyelv-.. szokáshoz. A hangsúly a mai jelzőn van. Miért? Azért, mert a múltban volt olyan időszak, amikor a számos jelző többes számú jelzett szóhoz társulhatott. Csak két példát ennek bizonyítására: „Éj, melybe számos századok kerültek” (Berzsenyi Dániel). — „Testvérim vannak, számos milliók” (Vörömarty Mihály). Ezék a többes számú formák ma már kiavultak nyelvünkből. A költők tollán is elsősorban választékos stíluselemként, vagy a tudatos régieskedés példájaként jelentkeztek. Bár az egri úszóversenyt jubileumi alkalomból rendezték meg, nem hinnénk, hogy a rostára tett többes számú szóalakkal a rendezvény ünnepélyességét kívánták volna erősíteni. Ma már erre sem alkalmas a „számos versenyzők” jelzős szerkezet. Dr. Bakos József
