Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-27 / 281. szám
Ki mit tud? Ki tud többet? Ki jut a kamerák elé? A három testőr Angol film Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Hacki Tamás... Erre a fogalomra Ki mit tud?, régen befutott nevek sorjáznak elő. Vajon az idén kinek sikerül? Mikrofon, kamerák, taps, hírnév... Ám mindez csak a végeredmény. És addig, a soksok gyakorlás, munka. Az első akadály a vasárnapi megyei forduló. Ki hogyan készül? — ezt kérdeztük néhány nappal a hajrá előtt — Szeretnék minél kevesebbet kockáztatni — mondja Csépányi Rita, az egri Szilágyi gimnázium negyedikes tanulója, aki a versmondók kategóriájában indul. — Elég sok szavaló lesz, úgy hogy nem lesz könnyű helytállni a versenyen, ezért is választottam egy olyan költeményt, amelyet már régóta ismerek, Bednijtől a Főutcát. — Mi mindent ken egy jó előadónak tudnia? — Talán szavalni köny- nyebb, mint azt fölsorolni. A legfontosabb számomra, hogy megérezzem, megértsem, mit akar a költő. Ez néha hetekig is eltart Addig csak olvasgatom, kóstolgaom a - verset aztán egyszer zsák már ismerem a szavadat. a gondolatokat, el tu- :om mondani. Ekkor jön a eheze, hiszen amit belül- •51 hallok, azt vissza is kell ■ dni. Légzéstechnika, rit- aus és hangsúlygyakorlás, lejtés csiszolás... — Egyedül készül? — Osztályfőnökömmel, dr. ~.dó Erzsébettel gyakorlunk, igyon hálás vagyok, mert irmikor hozzá fordulhatok. yébként ő javasolta azt is, iy próbálkozzam meg a nművészeti Főiskolával. — Ha jó eredményt ér el, kor ebben minden bi- inyal a Ki mit tud? is set. — Azért is izgulok ennyi- és persze nemcsak én, ' ?zen szüleim, osztálytár- im is velem drukkolnak iáid a megyein... Persze, a nem sikerül továbbjut- >m, akkor sem lesz időm káig búsulni, hisz a nya- mon az érettségi. A „Jilly—Havasy duó” I. Amikor Petyka Krasznov ' azaérkezett, összegyűltek a rokonok, hogy meghallgassák, miképpen utazott délre a derékzsábáját gyógyít- tatni. Petyka éppen szombaton jött meg. jól kigőzölte magát a fürdőházban, megivott egy kupicával és elkezdte a mesélést. Nem mondhatni, hogy mestere lenne a szónak, elkapkodja a beszédet, egyik témáról a másikra ugrik, ráadásul még selypít is (az „s” hangot valahogy pö- szén ejti. mintha nem férne a nyelve a szájában, sz-t mond vagy inkább zét, vagy valahogy a kettő között). Most meg izgul is, spretne minél színesebben, érdekesebben beszélni, ritkán fordul elő, hogy őrá figyeljenek és ráadásul ennyien egyszerre. Az utazás mindenkit érdekel tudja ő jól. — Hogy ott mennyi a nép. khm... —. Van egy ilyen ostoba szokása, majd minden szóhoz hozáteszi, hogy „khm”. De ehhez más? hozzászoktak, fel sem tűnik senkinek. — Ahogy mégy a parton, khm hát mindenfelé, itt is, ott is, pucér nőszemélyek heverésznek. Csak mégy és átlépsz rajtuk... — Oszt teljesen pucérok? — No nem, van rajtuk az az izé, fürdőruha. No, de ez csak fikció... — Te meg miben jártál? Felöltözve? — Dehogy. Először Wott- gatyában, de aztán mondta valaki, hogy vegyek fürdőruhát. No aztán így én is olyan lettem, mint a többi. 1916. november 27., szombat A Ho Si Minh Tanárképző pinceklubjában csak egyikük. Jilly Viktor ér rá beszélgetni. — Havasi Laci már negyedikes. Vizsgaidőszak, tanítások, szakdolgozat Minden perce foglalt, örülünk, ha egy-egy órára összeülhetünk — magyaráz a másodikos magyar—angol szakos fekete fiú. — Pedig abban, amit mi művelünk, nem is sokat, hanem mindig még többet kell próbálni. — Mivel indulnak? — Elég nehéz meghatározni, gitárkísérettel énekelünk amerikai népdalokat és megzenésített költeményeket. Ez se nem polbeat, nem is folkbeat, valami harmadik inkább. Tulajdonképpen még azt sem tudjuk, hogy a vokális ének kategóriába, vagy a hangszeresbe sorolnak-e bennünket — Mióta játszanak együtt? — Pontosan egy esztendeje. Akkor még én nem voltam túl nagy mestere a hangszernek, de Laci kivárta, míg belejövök. Mostanában már elég sűrűn állunk dobogóra iskolában, klubokban. vagy ha meghívnak egy-egy művelődési házba. Általában meg vannak velünk elégedve. Remélem, a Ki mit tud?-on sem vallunk szégyent. — Drukkolnak? — Hát persze. A legnagyobb gondunk most az, hogy nem próbálhattuk ki a Gárdonyi Géza' Színházat. Mikrofon és erősítő nélkül muzsikálunk, és így félős, hogy az egészből majd nagyon keveset hallani. A felnémeti Eged Andrá- séknál mostanában új helye Mint már arról korábban beszámoltunk olvasóinknak, folytatódik a TIT Eger városi Szervezete által rendezett ismeretterjesztő hangverseny-sorozat Az orgonamuzsika története címmel. A programsorozat első Hogy mi mindent csinálnak, khm, még az utcán is csak kis gatyában közlekednek, ők sortnak mondják. Csak megy az ember, oszt nem tudja róluk levenni a sze- mit. Szinte kínos... — No persze, könnyen kaphatsz egyet a pofádba. — Valaki aztán felokosított, vegyél, mondja. egy napszemüveget, egy makulát se látszik, akármerre pislogsz. — Hát az meg hogy lehet? — Itt van ni! No tedd fel, tedd fel! — No... — Nézz csak rá Zojkára! De ne fordítsd el a kobakod! Lejjebb nézz... — No... — Látjátok, hová néz? — Nohát, csakugyan! Ez már igen! — Bemegy az ember este az étterembe, kér egy sas- likot aztán egyszerre csak rázendítenek, de még hogy rázendítenek!... Egy énekel, a többi meg táncol. De még hogy táncolnak!... Majd kiugrik az ember szeme. Elnézi az ember őket, először restelkedik, aztán hozzászokik, végül már tetszik is. Ha ők nem szégyellik, én mért restelkedjem? Atomvilág, khm. kell a sebesség. Tetszett, ho. Volt ott egy, az rájuk szólt, szégyentelenek, aszongya. No aztán megkapta a magáét: Ha nem tetszik, ne nézd! Menj aludni. Meg ahogy a Fekete szemet játszották, még aköny- nyem is kicsordult. Olyan érzésem volt. hogy ha öten jöttek volna rám azokkal is megbírok. Majdnem sírva fakadtam, khm. Egyszer meg van a citerának. A szobai nagyasztalon várja mindennap, hogy a gazda megérkezzék a gyárból és a pengetőhöz nyúljon. — Először 1972-ben neveztem be a Ki mit tud?-ba. Akkor az országos selejtezőkig jutottam, dicsérő oklevelet kaptam. — Azóta négy esztendő telt el, sokat fejlődhetett. — Mindig mindennap gyakorolok nemcsak most, hogy a versenyre készülök. Többször felléptünk a falu citera- együttesével is, amelyben szólót játszom. De azt hiszem, ez alatt az idő alatt az volt a legfontosabb, hogy megismerkedtem Pribolyszky Mátyás zeneművésszel, aki néhány zeneórát adott. Sokat tanultam tőle. — Az „ellenfél"? — Egy hevesi fiatalember. Tőle tartok egy kicsit, úgyhogy még többet gyakorolok. — Mi a tétje a versenynek? — Nincsen különösebb. Arra soha nem gondoltam komolyan, hogy előadóművész legyek. Azt hiszem, akkor sokféle muzsikát kellene ismernem, én viszont csak az errefelé honos népdalokat kedvelem. Tavaly kint voltunk Finnországban egy küldöttséggel, akkor megtanultam néhány finn dalt. de mire hazaértünk már nem volt az ujjamban... Elsősorban a magam és a család szórakozására szeretek cite- rázni, vagy szívesen megyek, ha meghívnak bennünket valahová A Ki mit tud?-ra is inkább csak azért neveztem be, hogy lássam, meddig jutok. mit érek... Németi Zsuzsa hangversenyét ma este 6 órakor tartják az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola zenetermében, ahol J. S. Bach örgonamuzsikáiból Kelemen Imre és Ocskay György szólaltat meg néhányat. valahová a hegyekbe vittek, majd négykézláb kapaszkodtunk fel, khm, de micsoda kilátás! Tenger, hajók... És ami a legszebb, minden hajón más zene. Olyan érzés. mintha körben dalolna a tenger, khm. Ahogy lejövünk, ismét be az étterembe... — Hát akkor mennyi pénz kell oda! Itt is étterem, ott is étterem... — Lépten-nyomon akad. Drága mulatság persze. Mondta nekem ott valaki: most először és utoljára De nem muszáj étterembe menni, minden sarkon van palacsintasütő. — Palacsinta? — Palacsinta. Amennyi beléd fér. Hármat megeszel, szusszanni sem tudsz. — Hát erre vertél el másfél száz rubelt, az éttermekre. — Olcsóbban nem ússza meg az ember. De figyeljetek csak ide, sehol egy goromba szó. Hogy valaki káromkodna, ments isten! Csak viccek, viccek. Mind nevetgél, tréfál örül az ember szíve. És sehol egy részeg. Mégy az utcán, látod, ez már felöntött a garatra, látszik a szemén a semmirekellőnek. De nem dülöngél. Volt aztán egy jó eset! Elmentünk megnézni Csehov házát, oszt felvettünk egy olyan posztó izét a lábunkra. hogy ne rongáljuk a padlót. No. csoszogunk ott szép csendesen, hallgatjuk, mit mondanak... Ott van kiakasztva üveg alatt egy bőrkabát. Hát volt egy asz- szony, olyan idősebb dáma, az állt mellettem, egyszer csak elóbégatja magát: Hát Megint rájöttünk egy nagyon régi igazságra. Nem mindegy, hogy egy regényt, akár Dumas-nak az A három testőrét is, ki olvassa el, vagy ki filmesíti meg. Másképp jelentek meg az én gyerekkori képzeletemnek ezek a hősök, főképp D’Ar- tagnan, mint például a franciáknak. ök elegáns, szerintem nagyon is agyonöltöztetett lovagokat ültettek nyeregbe; nagyon is figyelemre méltó a királyné szépsége és csak kevéssel — talán egy kicsiny orrhosszal marad le Buckingham me- .gett a francia király férfiasságban; no meg előkelőségben. Richelieu bennem egy nagyravágyó, fékezhe- tetlen és szemtelenül gátlástalan történelmi kalandor ábrázatában él. a francia filmen — lehet ezt mondani? — maga az ördög és csatlósai az ördög fiókái. De jön egy angol és azt állítja, hogy mindezt, a kalandot is, főként a kaland hőseit egészen másként látja. Kezdjük tán D’Artagnan- nal! Paraszti nemes ez a javából, aki az írást is fordítva tartja, mert majdnem analfabéta, vad és szabadsághoz szokott szülőföldjén az atyai szeretet inkább csak kardforgatásra ösztökélte őt. , Szinte alig hisszük — miután nemrég láttuk a francia változatot — hogy ez a fiú bejuthat a királyhoz, a testőrségbe, csak azért, mert Treville úr is ezt szeretné. De már ha Constance hoz- zápárosítását nézem, kezdem érteni, mit is akar ez az angol filmrendező. Richard Lester. Itt ezek a paraszti- félparaszti sarjak teszik rendbe az ország sorsát, íme, demokráciából adnak példát az angolok a franciáknak, akik pedig igazán harcolnak mainapság is a demokráciáért. Constance mellett a királynő szépsége hervatag, ezért hát annyit kap a szerelemből is, ameny- nyit megérdemel: egy-két futó sóhajt és azt a tudatot, hogy valahol szereti őt egy férfi és a maga módján ígéri — hazudja is, hogy a szerelemért képes haddal támadni Franciaországra. De érdemes tovább tallóz- * 1 ilyen nagy derék ember volt! Akkorát kajabált. Petyka sokáig egyedül nevet. ahogy eszébe jut hogy elkajabálta magát a tisztes dáma. — Magas sarkú cipő volt rajta, közelebb akart menni, hogy jobban megnézze, hát ott mi volt, mindenki fetrengett a röhögéstől. — Micsoda kabát? Kinek a kabátja? — Hát Csehov kabátja, az íróé. Ebben ment Szahalm- ra. — Száműzték tán? — Ugyan már! Magától ment oda; hogy megtapasztalja. milyen ott. Akkor fázott meg. De még elképzelni is! Ilyen hitvány kabátban Szibériába utazni! Kérdeztem is a nőt, hogy mitől kapta a tüdővészt Kezdett ott nekem hamukázni, hogy aszongya, a nehéz élettől meg a sorscsapásoktól. Még hogy a nehéz élet! Próbáld meg ilyen kabátban végigrázatni magad Szibérián. .. — Nohát, mégiscsak nehéz élete lehetett, ha nem tudott venni magának egy tisztességes bundát — De lehet hogy nem 1 tudta szegény feje. milyen hideg szokott lenni miná- lunk. Petyka hallgatott, mert sajnos, elfelejtette megkérdezni az idegenvezetőtől, hogy télen vagy nyáron járt-e Csehov Szibériában. — Tudjátok, milyen magas volt? — Kicsoda? — Hát Csehov. Fgy méter nyricvanhét centi! (Folytatjuk.) ni a jellemek és egyéniségek bőséges tárházábah. Ennél az angolnál Bonan- cieux vénség, akit élvezet megcsalni és olyan ostoba, olyan pénzsóvár, hogy emiatt akár a Bastille-ban is lehetne tartani élete további szakaszában. Rechefort fél vak, de kimért, éppúgy megsebzettje és megjegyzettje sorsának és helyzetének, mint Lady Winter. Majdnem elfelejtem: Lady Winter itt kendőzetlenül az, aki a regényben minden szépítgetés és takargatás nélkül. Ri- chelieux azonban diplomata ebben az angol változatban; finom és választékos; csak úgy és annyira kegyetlen, hogy az ember ne tartsa túlzottan fontos figurának. Am ez a XIII. Lajos! Szinte értjük, hogyan hívta ki maga ellen ez a csinált és agyonmázolt világ a forradalmat, Szépszerével azt mondhatnánk, hogy egy másik regényből írt másik filmet láttunk. A cselekmény külső váza nagyjából-egészéből megegyezik, de mennyi minden más. Ahogyan D’Arta- gnan beköltözik az odvas paraszti házba; ahogyan a nyers és piszkos élet minduntalan a szennyesebbik oldalát mutatja a nézőnek, az már hamisítatlanul annak a szemléletét tükrözi, aki nem restell a hősiesítés nagyzolásaiból sok mindent lefaragni, mert végül is a megírt hősök is emberek, sőt igen esendőek. Csak azért, mert egy csinált világban és ostobává merevedett hatalmi környezetben szolgáltak, attól még nem lettek, nem is lehettek félistenekké. Szeptember óta hazánk több mint 800 közép- és szakmunkásképző iskolájában rendezték meg a diák- parlamenteket, s november 20—december 15. között ösz- szehívják a szocialista demokrácia e sajátos megyei ■szintű fórumait is. A megyei szintű tanácskozásokon elhangzott javaslatok a január 28—30-a között Pécsett összeülő VI. országos diákparlament munkáját gazdagítják majd. A több mint 200 ezer diák részvételével megtartott iskolai parlamentek tapasztalatairól a KISZ központi bizottságának illetékesei tájékoztatták az MTI munkatársát. — Üj vonása volt az idei iskolai parlamenteknek, hogy azokon nem csupán egy-egy osztály küldöttei, hanem minden diák részt vehetett — mondották. — Jó tapasztalatokat szereztünk arról, hogy az iskolaigazgatók beszámolóikban kerülték az általános megfogalmazásokat, és valós képet adtak az oktató-nevelő munka feltételeinek alakulásáról. az eredményekről, a gondokról. Elmondották azt is, hogy mit várnak a fiataloktól az V. ötéves terv végrehajtása során. A gondos előkészítő munkának köszönhető, hogy a diákok reália véleményt mondtak az ifjúság érdekében tett eddigi intézkedésekről, szóltak a megoldásra váró gondokról, s hozzátették: készek közreműködni a helyzetüket javító további feladatok megoldásában. A tanácskozások jó alkalmat és hasznos fórumot teremtettek arra. hogy a fiatalok behatóan megismerkedjenek a KISZ IX. kongresszusának határozataival. — Érdemes megemlíteni, hogy a szakmunkástanuló iskolákban a hozzászólók közül többen szóvá tették a szociális létesítmények és a tantermek hiányát. Kevesellték a testnevelési órák számát is, különösen a harmadik év.". ’ ■'mosok. Á bejáró eV ík k szószólói az Nem kis lelemény és szatirikus hajlandóság kellett ahhoz, hogy a királyné és Buckingham herceg találkáját a rendező a palota mosodájába vigye át. Nemcsak azért érdekes ez, mert a találkának egészen más színezetet ad mint a f elma- gasztosított szerelem francia Változatában láttuk, hanem azért is, mert a regény olvasóit, a cselekmény elkép- zelőit felfrissíti és hangos, jó kedvre deríti ez a rendezői ötlet. Néhány mozzanat, egy-két megjegyzés és mindig is a földön vagyunk, nem a regény és a korábbi filmek által felvázolt festett egekben. Nemcsak azt árulja el nekünk ez a film, hogy egy angol hogyan képzeli el az egykori Párizst, az egykori francia király életét, de azt is, hogy minderről mi a véleménye ma. És úgy érzem, hogy ez az a többlet, ez az eddigieknél más az, amiért, vagy amitől nagy művész ez a Richard Lester. Már a szereplőgárda ösz- szeválogatása is azt mutatja, hogy itt a jellemszíné" széké és nem a szépfiúké a szó: Michael York, Oliver Reed, Frank Finlay, Richard Chamberlain, Jean Pierre Cassel nemes, de értékes jellemanyagot hoznak színre, míg a három színésznő: Raquel Welch. Geraldine Chaplin és Faye Dunaway az eltűnt világ háromfajta asszonyát alakítják hol har- sogóbb, hol halványabb színekkel; ahogyan kell. Nagyobb és jobb élvezet ezt látni, ezt a sűrűvérű és sűrű illatú életet, mint a franciák eleganciáját és történelmi szépítését Farkas András egyik fő gondot abban jelölték meg, hogy a közlekedési menetrendek nincsenek összhangban a tanítás, illetve a gyakorlati munka kezdési idejével. Több vállalatot ért bírálat amiatt, hogy rendszertelenül folyósítják a tanulók ösztöndíját. A szakmunkástanuló iskolákban megtartott parlamenteken a résztvevők nem kis rosszallással vették tudomásul hogy az érintett üzemből meghívott képviselő nem jelent meg. Holott választ vártak volna a leggyakrabban felvetett kérdésbe is, amelyet az elméleti oktatás és a szakmai gyakorlat színvonalbeli különbségeinek megszüntetésével kapcsolatban fogalmaztak meg. A középiskolákban is túlnyomórészt a helyben megoldható kérdések jellemezték a parlamentek vitáit. Több klubhelyiségre, sportudvarra lenne szükség, s mint a diákok elmondták, szívesen hozzájárulnának ezek létrehozásához társadalmi munkájukkal is. A pályaválasztási munka javításával kapcsolatban elmondták. hogy nemcsak az egyetemekről és a főiskolákról, hanem az iparvállalatok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységéről is több ismeretet kívánnak szerezni. Az iskolai étkeztetés javításával kapcsolatban számos intézményben a KISZ-esek felajánlották, hogy megszervezik az iskolatej-akciót. Hasznos javaslatok hangzottak el arra is, hogy szeptember elsején hatályba lépett új isi kólái rendtartásnak megfelelően minél előbb kidolgozzák az új házirendet. A diákok feladatokat t határoztak meg önmaguk számára, elsősorban annak érdekében. hogy javuljon tanulmányi munkájuk színvonala. A tanároktól pedig azt kérték hogy a pontos óra- kezdéssel, a kieső „tiszteletben tartásával c, is jobban tartsák m"g há zirendet. (MTI) Vaszilij Suksin: Petyka Krasznov mesél... Az orgonamuzsika története Hangverseny Bach műveibe! December 15-ig megtartják a megyei diákparlamenteket Több mint 200 ezer diák vett részt az iskolai parlamenteken
