Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

Elég csak az üveget felmutatni..^ Csehszlovák képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban A mai csehszlovák, kép­zőművészetet bemutató ki­állítás nyílt a Műcsarnok­ban a csehszlovák kultúra napjai alkalmából. Képün­kön Sponek Ladislav szob­ra: A család. (MTI Foto — Kovács Gyu­la — KS) Rendelet az egyetemet, főiskolát végzett pályakezdő szakemberek elhelyezkedéséről r A munkaügyi miniszter most megjelent rendelete ér­telmében a jövő évtől csak pályázati rendszer keretében létesíthetnek a vállalatok és szövetkezetek munkavi­szonyt, illetve szövetkezeti tagsági viszonyt felsőfokú végzettséget igénylő munka­körökben pályakezdő szak­emberekkel. Ezzel az intéz­kedéssel egyrészt azt segítik elő, hogy a munkaerőhiány­nyal küzdő, népgazdaságilag fontos vállalatok, intézmé­nyek könnyebben fiatal ér­telmiségihez jussanak, ugyan­akkor a pályázat nyilvános­sága megakadályozza a pro­tekciót s lehetővé teszi, hogy a pályakezdők lehetőleg a képességeiknek legmegfele­lőbb állásban helyezkedhes­senek el. A rendelet a felsőoktatási intézmények nappali tagoza­tán 1977. január 1-e után végzőkre vonatkozik, s pá­Képzőművészeti pályázat középiskolásoknak lyakezdőknek a végbizonyít­vány megszerzésének napjá­tól a felsőfokú végzettséget igénylő munkahelyeken el­töltött hároméves munkavi­szony tartamára számítanak. (Az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és jogászok esetében a kezdő időpont a diploma megszerzésének napja.) A vállalatok pályázati fel­hívásukat minden év június 15-ig és december 31-ig köz­vetlenül a képzés szakiránya szerinti egy vagy több fel­sőoktatási intézményhez küldhetik meg. A felsőokta­tási intézmény a pályázati felhívásokat minden évben, általában legkésőbb január 15-ig, illetve június 30-ig közzéteszi. Pályázatot az a hallgató nyújthat be, aki a felsőoktatási intézmény utol­só tanulmányi félévére be­iratkozott és nem részesült társadalmi ösztöndíjban. A pályázó egy vagy több, de legfeljebb három pályá­zatot nyújthat be. Az utóbbi esetben külön iraton meg kell jelölnie, hogy melyik helyre pályázik első-, má­sod-, illetőleg harmadsorban. A pályázatot a pályázati fel­hívást kiíró vállalat vezető­jéhez címezve a felsőoktatási intézmény vezetőjénél kell benyújtani. A felsőoktatási intézmény vezetője a benyújtott pályá­zatot a hallgatóról készített jellemzés alapján vélemé­nyezi. A vállalatnak a pályáza­tokról egy hónapon belül döntenie kell, és arról a pályázókat haladéktalanul ér­tesíteni köteles. A pályázat elfogadása esetén a munka- szerződést két héten belül írásban kell megkötni. A vállalat a munkaszer­ződés megkötéséről tájékoz­tatja azokat a felsőoktatási intézményeket, ahol a pályá­zati felhívást közzétették. Ha a pályakezdő szakem­ber — különösen méltány­landó okok miatt — pályá­zat útján nem tudott elhe­lyezkedni, a felügyeletet gyakorló miniszter a mun­káltatónak engedélyt adhat a pályázat nélküli alkalma­zásra. A munkaügyi miniszter rendelete nem vonatkozik a tanulmányi szerződés alap­ján pályát kezdő szakembe­rekre, továbbá az iparmű­vészeti, a képzőművészeti, a színház- és filmművészeti, valamint a zeneművészeti fő­iskolán nem pedagógus ké­pesítést szerzett pályakez­dőkre. (MTI) Kismamák, csecsemők és a tej Kazinczyéknál még min­dig nagy szenzáció az etetés. Ilyenkor a dédike is segít, hiszen egyszerre két kislány sir, kiabál és követeli az anyatejet. — Reggel, ébredés után, az az első dolgom, hogy te­jért megyek az apróságok­nak. A napi porció kettő­jüknek 800 gramm. A ki­csik megszületése után saj­nos csak egy-két hétig érez­hettem a szoptatás örömeit, mivel hamar elapadt a te­jem. így aztán nem tudtam eleget adni a két éhes száj­nak. Orvoshoz fordultam és így jutottam el az egri anya­tejgyűjtő állomásra, ahol segítettek a lányaimon. Le­hetetlen kideríteni, hogy va­jon kik lehetnek a jóte­vőink, de ha megtudnám, köszönetét mondanék azok­nak az anyukáknak, akik segítettek, hiszen a tőlük kapott egészséges tejtől nap­ról napra szebbek és erőseb­bek a csemetéim. Igaz, már esznek burgonyát és külön­féle tápszereket is, de leg­jobban még most is az anya­tej ízlik az ikreknek — mondja Anita és Tímea édesanyja, majd hozzáteszi: — Én is szívesen adnék más gyermekének az enyém­ből, mert tudom, hogy meny­nyire fontos és nélkülözhe­tetlen az anyatej. És akkor biztosan nem arra lennék kí­váncsi, hogy mennyit kapok, hanem arra, hogy mennyit adok naponta. HORDJÁK, VISZIK — ÉVENTE TÍZEZER LITERT —A portán elég csak a tejesüveget felmutatni, már­is szabad az út befelé — mondja Portisch Istvánná, az egri kórház anyatejgyűj­tő osztályának védőnője. A megyeszékhelyen 1976-ban alakult meg a tejbegyűjtő. A népszerűségét, szükségessé­gét a számok bizonyítják. Míg az első évben 300 litert gyűjtöttünk össze, addig eb­ben az évben már tízezer li­ternél is többet. És ez a mennyiség évről évre növek­szik. Csak győzzék az anyu­kák tejjel az igények kielé­gítését, akkor biztosan nem lesz semmi baj. A szülészeten kutatjuk fel a bő tejjel rendelkező anyu­kákat, hogy segítsenek a ki­csinyeken. Örömmel mond­hatom, hogy eddig még sen­ki sem tagadta meg a kéré­sünket. A kórház után a la­kásukra is elmegyünk, na­ponta vagy kétnaponként a tejért. A mamák kapnak tő­lünk steril üvegeket és ha a tejet nem tudják megfelelő hőmérsékleten tárolni, még egy 50 literes hűtőszekrényt is. Az. első esztendőben so­kakat csak a hűtőszekrény ösztönzött a tejadásra, mos­tanában már a raktáronpo- rosodnak ezek a berendezé­sek. Minden kismamát meg­tanítunk a tej tisztán tartá­sára. Eddig még senkit sem kellett figyelmeztetnünk a kellő higiénia betartására. A tejet hűtőtáskában szál­lítjuk be az állomásra, majd a szükséges vizsgálat után 200, 300 és 500 grammos üvegekben, hűtőben tárol­juk, de nem sokáig, mert másnap már viszik az apu­kák, az anyukák, sokszor a nagymamák az értékes cse­csemőeledelt. NEM LEHET HAMISÍTANI... — Az országban egyedül­álló a helyzetünk, mi ugyan­is a kórház véradó állomá­sán gyűjtjük össze az anya­tejet — mondja dr. Molnár Miklós, a véradó állomás ve­zető főorvosa. — A magya­rázat egyszerű: igaz, hogy a vér és tej színében és össze­tételében is különbözik, a vizsgálat menete, technoló­giája azonban mindkét eset­ben megegyezik. Először itt, helyben megnézzük a tej tisztaságát, hamisítatlansá- gát. Régebben ugyanis volt példa rá, hogy sokan tehén­tejjel és vízzel hígították fel az anyatejet. A hamisí­tást azonnal ki tudjuk mu- tani, sőt még azt is, ha a kismama a tejadás előtt nem tisztálkodott alaposan. A bakteriális vizsgálatot már a KÖJÁL szakemberei végzik. Innen kizárólag egészséges, tiszta anyatejet kapunk vissza, amelyet pasztőrö­zünk. Van egy másik lehe­tőség: a tej porrá alakítása, hiszen így korlátlan ideig eltartható. Most azonban még nincs annyi feleslegünk, hogy ilyen formában tárol­juk. Mi adjuk az anyatejet á kórház koraszülött-, csecse­mő- és fertőző gyermek- osztályára, de innen viszik a tejet a megyeszékhelyen és a környékén élő, rászoruló kicsinyeknek is. A szoptatás első két hónapja a legfonto­sabb. de csak hathetes ko­rig tudunk anyatejet bizto­sítani. Bárcsak minden kis­babának jutna egyformán akár kéthónapos koráig. Ez azonban — ismerve az igé­nyeket és a tej mennyiségét — most még nem megold­ható. A tejigényléssel kapcsolat­ban tanulságos esetek is vannak, mint például ez: — Egyszer felkeresett egy kismama és kétségbeesetten kért tanácsot. Elfogyott a teje, és az orvos által felírt tápszert sehogyan sem akar­ja megenni a kicsi. A tejbe­gyűjtő maradt az utolsó re­ménye. A beszélgetés során derült ki, hogy kezdetben volt elegendő teje, de mint mondta, „Féltettem az ala­kom, leszoktam a szoptatás­ról és elapadt a tejem”. Ne­héz ezt megérteni, mert az anyaság és az emberi élet egyik legszebb mozzanata a csecsemő táplálása. „ÖRÖMMEL ADOM...” A kiságyból egy dundi arc csodálkozó szemmel tekint a vendégre. Aztán gyorsan megbarátkozik, s kezével hadonászni kezd. Natália négyhónapos, édesanyja, Szilák Aladárné rendszere­sen szoptatja, sőt jut bővén a tejéből más csecsemőknek is. — Eleinte a felesleget min­dig kiöntöttem a csapba, de aztán sajnáltam és inkább felajánlottam másnak. Na­ponta 1200 grammot visznek el a tejbegyűjtőbe. Örömmel adom, és még most is ha­ragszom magamra, hogy kez­detben annyit elpocsékoltam.' Anyatejen nőtt föl a kétéves Tamás fiam is, azért olyan erős, ellenálló a szervezete.' A szoptatás nálunk olyan, akár egy szértartás, s nem lehet elmondani, lefesteni, megörökíteni' mindazt, amit ilyenkor az anya érez... Szüle Rita 1 Bibircsók és a bajnok I Országos képzőművészeti vetélkedőt hirdet az Oktatá­si és a Kulturális Miniszté­rium az Országos Pedagó­giai Intézet, a Szépművé­szeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria — közép- iskolások számára. A képző- és iparművészeti szakiskolá­sok nem vehetnek részt eb­ben a versenyben. Az iskolai csapatok egy- egy pályaművel nevezhetnek be a háromfordulós , vetél­kedőbe. A Szépművészeti Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Galéria által meg­jelölt műalkotások egyikéről írnak 2—3 oldalas elemzést, például Raffaello Eszterházy Madonnájáról, vagy Dürer Férfi képmásáról, Mányoki Ádám II. Rákóczi Ferenc című művéről, vagy Mada­rász Viktor Dózsa népéről. A pályamunkákat az Országos Pedagógiai Intézetbe juttat­ják el a résztvevők. A me­gyékből 4—4. a fővárosból 2Ö csapat jut a középdöntő­be, amelyet a jövő év ele­jén tartanak Nyíregyházán, Pécsett, Szegeden, Szombat­helyen és a fővárosi tanár­képző főiskolákon. A csapa­tok egy-egy saját készítésű képzőművészeti játékkal je­lentkeznek és számot adnak a Szépművészeti Múzeum XIX. századi, valamint a Nemzeti Galéria XIX. száza­di és a nagybányai festészet állandó kiállításain látottak­ról. A döntőre a tavaszi szün­időben kerül sor Budapes­ten a tv nyilvánossága előtt. 1976. október 13., szerda Mikor Bibircsók. a banda, vezér, sikeresen egérutat nyert az uerhás kocsi elől, elbúj ás céljából egy bokor­ba kuporodott. Kettő szusz- szanás után azonban már kö­rülnézett. Pinponglabdányira dülledt szemei oly mélyedten meredtek bele a sötétségbe, altár egy felbőszült macska körmei az egérbe. De nem látott semmi mozgást. Mint egy stoppolófára hú­zott zokni, úgy feszül köré a margitszigeti éjszaka. A giz- gazos bokrok között összesű­rűsödött csend gomolygott. Bibircsók lihegése tisztára fűrészelésnek hatott. Kergül- ten rugdalózó szíve olyasfor­mán döngette bordázatát, mint egy kint felejtett vár­kapitány a vaskaput. Leg­alább száznyolcvan volt a pulzusa. Felgyűrte ingujját, majd a következő pillanatban hirte­len várakozni kezdett. Ez mindig bevált'nála. Különben kellemes levegő áradt szerteszét. Néha-néha hűvös szellőcskék hessentek a bokrok közé amelyek lá­gyan meghimbálták az ap­rócska leveleket. Ám az idő — ahogy ilyenkor lenni szo­kott — lassan haladt. Szinte csak vánszorgott. Mozgás sehol, a zsaruk va. lószíriűleg aludni mentek. Mi­nek is kóvályognának itt, mint a bokorugrók? Elvégre is biztosan van nekik csa­ládjuk. Hát nem? E gondolat némileg meg­nyugtatta Bibircsókot. Hátra- heveredett, s vödör méretű fejét dagadó karizmaira dön­tötte. Amúgy tiszta, felhőtlen éj­szaka volt. Odafönn. a szén­fekete égbolton kitartóan vo­nult a csillagok fáklyásme­nete. A hold takarékon mű­ködött. Barnásán fényiéit, mint egy kisuvickolt bilgeri csizma. Biborcsók szemei áb- rándozóan kalandoztak egyik égitestről a másikra, köny- nyedén átszökellve a köztük dermedő irdatlan távolságot, mígnem a fényes kis pontok észrevétlenül beleolvadtak a mögöttük tátongó világűr fe­keteségébe. A bandavezér szabályos szuszogást halla­tott. Egyszer csak halkan meg­rezzent fölötte a bozót. A srác lassan föltekintett. Egy hatalmas termetű. csuhás emberalak tornyosult előtte. Bibircsók az arcába bámult. Ezüstös szakállú, ráncos aggastyán nézett vissza rá. Csendesen megszólalt. — Kelj fel! A fiú rögvest magára ta­lált. — Mit akarsz, tata? — morogta, és lazán visszabil­lentette fejét a fűbe. — Talpra, kölyök — dü­börögte az aggastyán valami leírhatatlan hangon (vérfa­gyasztó, rémítő, iszonyatos, meg ilyesmi, amit hasonlók­ra mondani szokás). Arcán — amely eddig fehér Volt, mint egy damaszt abrosz — fenyegető árnyék suhant ke­resztül. — Minek bújtál ebbe a maskarába, te vén majom? — kérdezte Bibircsók. mintegy jelezvén, hogy szíve a helyén van; s megvetően lebiggyesz­tette a száját. Ekkor az aggastyán várat­lanul lehajolt, csápszerű, kesztyűs keze — mit keze: mancsa! — előpattant csuhá­ja alól. egyenesen Bibircsók vízhatlanná zsírosodott haj­zata felé. amelyet megmar­kolt. Bibircsók ennek követ­kezményeként — számára kissé szokatlan, mi több: ért­hetetlen módon — átment liftbe. Azaz emelkedni kez­dett. Üjra fölfedezte a csil­lagokat. s érezte, hogy nad­rágszára vitorlaként suhog, amint kifeszült teste széles körívet horzsol a friss éjsza­kai levegőben. , Visszaeső garázda voltát I eltekintve, békés termesze'.i gyerek, de ezt már ő is ki­hívásnak vette. Midőn tíz méterrel odébb földet ért, gumilabdaként pattant föl és dühödlen támadásba lendült. Nem volt nehéz dolga. Az aggastyán mozdulatlanul be­várta. Bibircsók összeszorítot­ta félelmetes jobb öklét, majd óriási lendülettel meg­indította zúgó útján, ami az aggastyán gyomorszájánál végződött. Kegyetlen reccsenés rázta meg a levegőt. Bibircsók karja élettelenül hullott alá, majd mikor új­ra megemelte, tapasztalni volt kénytelen, hogy ökle egy gö­rögdinnye méreteit öltvén. dagadozik. Az aggastyán ekkor ledob­ta csuháját és láthatóvá vált rozsdás páncélöltözete. — Azért jöttem, hogy meg­mérkőzzem veled — harsogta, s szavai, mintha a középkor homályából dörögnének, — Hallottam, hogy minden ve­rekedő retteg tőled itt a Mar­gitszigeten. Temérdek állkap. csőt és bordát törtél már el. s mindeddig nem akadtál le. győzőre. — Ki mondta ezt magá~ nak, tata? — rebegte Bibir­csók, minek közepette hatás­talanított öklét nyalogatta. — Egy fehérnép, akinek két fiát is a sebfelcser kezére juttattál. — Ki maga egyáltalán? Az aggastyán kihúzta ma­gát. — Toldi Miklós vagyok. Bibircsók elsápadt, mint egy lepedő a teknőben. A bokrok közé pottyant az álla. — De Toldi bácsi... — kérlelte az aggastyánt. — Én mindig csak magamat véd. tem. :. — Ma is? Amikor hárman aggattátok azt a pelyhes állá sihedertí? — Drága jó Toldi bácsi. .1 — nyöszörögte Bibircsók. — Ne rimánkodj, pokolfaj. zat! — kiáltotta az aggastyán és hatalmas pofont kent Bi­bircsók szőrös pofájára. Az­tán csak egyre ütötte, ütőt. te, ütötte... Pofozták Bibircsókot jobb­ról. balról. — Bibircsók, hé, BibircsókI Bibircsók végre kinyitotta a szemét. Elemlámpák fénya vakította el. — Gyere. Bibircsók — hal­latszott a fény mögül Dömök főtörzsőrmester vigyori hang­ja. — De sokáig kerestünk ma! Kibircsók homlokán hideg verítékcseppek gyöngyöztek. Még jóval később is, ami­kor erre az éjszakára — per­sze nem szívesen, de — visz- szagoridolt. meg kellett álla­pítania, hogy ez alkalommal tagadhatatlanul örült a fő­törzs pofonjainak. Molnár Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom