Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-20 / 248. szám

• >

Egy pályakezdő vallomésaibót

Paradicsom és kultúra

Óvatosságra; nagyobb körültekintésre van szükség az utakon

Mozgékony, temperamentumos, talán túlontúl szókimondó asszony Robotkat La- josné, Hatvan két nagy üzeme, a konzerv- és cukorgyár művelődési otthonának új igazgatója. Hosszú pangás után vette át az intézmény vezetését, s elődjéről úgy beszélnek a két szak- szervezeti bizottságon, mint akivel sose lehetett szót érteni. Ebből törvényszerűleg örökös torzsalkodás származott, ami nemigen használt a munkások között folyó népművelésnek.

Robotkainé, ha vitázik is olykor, inkább önmaga és a szakma becsületéért teszi, mintsem kivagyiságát fitogtassa. így aztán öt nőnap elteltével otthonosan érzi magát a gyárban, művelődési otthonban, stílusát megszokták a különböző szakkörök, klubok tagjai éppen úgy, mint üzemi elöljárói.

— Pedig jószerint most

ismerkedem a munkaterület gondjaival, módszereivel, hiszen korábban más feladatkört töltöttem be. Viszont úgy érzem, hogy az öntödei munkások közt lehúzott évek megtanítottak arra, hogyan lássam az iparban dolgozók gondjait, s mit kell tennem elsődlegesen tartalmi, szellemi gazdagodásukért — mondja a fiatalasszonjn — Egy üzemi népművelőnek az egész gyártelep pulzusán kell tartania a kezét, hogy időben és jól cselekedjék. Mi ez a jó? Mostani helyzetemben úgy tudom leginkább érzékeltetni, ha az összefüggéseket világítom meg. Magyarán: a konzervgyári

munkásnak nem lehet mindene a paradicsom, amiből pénzt visz haza! Kell ehhez társítani némi társadalom- tudományt, politikai tájékozódást, új szakmai fogásokat, de olyasféle műveltségszerzést is, amivel napfényre léphet, azaz többszörözi magát. Egy izgalmas külpolitikai kommentár, szép kirándulás, képzőművészeti tárlat, hangverseny, néhány regény, vers valahol feltétlenül jelentkezik majd a befogadók jellemében, emberségében, s közvetve előnyösen visszahat a termelésre. Nem akarom felfedezni a meleg vizet, mégis azt kell mondjam, hogy kölcsönhatás munkál mindazokban, akik bekapcsolódnak a közművelődés áramkörébe. Az intelligens, értelmes munkás könnyebb alany, bárminő feladatról legyen szó. S én ebben szeretnék segíteni..,

★

Képesség. Ez nem csupán az emberrel született többlet valamiféle fronton. Fejleszteni, fokozni lehet, s Robotkainé, napi ügyes-bajos dolgai mellett, nem feledkezik meg róla. Népművelőkönyvtáros szakon kezd tanulmányokat. Ráadásul sajátos célt tűzött maga elé. Abbéli felkészültségét kívánja gyarapítani, ahogyan a termelést szolgálhatja egy üzem művelődési otthona.

— Kevésnek tartom pélNovember:

egészségnevelési

hónap

Évről-évre megrendezendő „egészségnevelési hónap” ezúttal az egészséges táplálkozást igyekszik népszerűsíteni — jelentette be dr. Gonda György igazgató, az Egészségügyi Felvilágosítási Központ sajtótájékoztatóján. Tarján Róbert profesz- szor, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet igazgatója szólt az ésszerű, változatos és egészséges táplálkozás fontosságáról, s az étkezések megfelelő ritmusának kiemelkedő jelentőségéről. Novemberben országszerte az ésszerű táplálkozás áll majd az egészségügyi felvilágosítás középpontjában: több helyütt tartanak ételkóstolókat, s az iskolákban filmvetítéssel egybekötött előadásokat rendeznek a legmegfelelőbb gyermekélel- Aszesról.

Az őszi közlekedési ellenőrzés tapasztalatairól

4 ' r

Fair play-dij helyett ezúttal csak ezt a felvételt tudjuk átnyújtani az UL 22—32 rendszámú Dácia vezetőjének, aki október 15-én — az ellenőrzés idején — Gyöngyös után, a 3. fő közlekedési úton hajtotta végre a „csodálatos" manőverét.

« (Fotó: Perl Márton)

dául a munkavédelmi, egészségügyi tanfolyamokat. Kevésnek a könyvtár szakmai kiadványait, a munkásképzés intézményesített formáit. Szín, elevenség kell az otthon életébe a szellem frontján. Nem a biliárdot, kártyát, a táncesteket, koncerteket akarom én ritkítani, hanem inkább növelném a könyvek kapcsán rendezett szakmai vitákat, tekintet nélkül a résztvevők képzettségi szintjére. Nálunk különben is a legtöbb ésszerűsítés a gépsoroktól indul el. Aztán gondoltam a filmklubra, ahol a legrangosabb művekkel kezdenénk az ismerkedést. Szidnak, mert operába vittem egy csoportot. Miért ne, ha igénylik. Ez a műfaj régen megszűnt a vájtfülűek tulajdona lenni, egy-egy Verdi-, Puccini-produkción több az egyszerűen öltözött munkás, mint a maga után sleppet húzó sznob. S bizonyosan nem lesz a Hatvani Galériának kiállítása, ahová ne toboroznék csoportos látogatást. Voltam néhány új ismerős lakásán, elképesztő pingálmányok lógnak a fala. kon. Pedig a jó, nemesítő művészet minden iránt fogékonyabbá teszi az embereket. Szóval ilyesféle tervek kidolgozásába kezdtem, segítségemre volt egy szép kézimunka-kiállítással már a Vö. rösmarty Művelődési Központ, s vártam az őszt, hogy teljes energiával dolgozhassam.

★

Évek óta nehezíti a művelődési otthon munkájának szélesebb körű kibontakozását a meglehetősen korlátozott anyagi feltétel. Nem azt mondjuk, hogy kevés. De jószerint alkalmazotti bérekre, ismeretterjesztő előadások rendezésére, némi könyvvásárlásra futja az éves szinten előirányzott összeg. Ám hol van altkor a kiscsoportos foglalkozások, esetleges művészegyüttesek, csoportok tárgyi eszközökkel való ellátása, a haza más tájaival való ismerkedés? Meg aztán szeretné elérni Robotkai La- josné, hogy a szakmai, munkavédelmi tanfolyamok, általános iskolai tagosatok elvégzői kellő megbecsülésben, ösztönző kedvezményben részesüljenek, akár a focisták. Ez ugyanis nem honos kielégítően egyik üzemben sem, márpedig a közeljövő a fokozott tudásé, a mesterségéből legtöbbet kicsiholó emberé, aki vénségére is beül az iskolapadba.

Különben ezért támogatja a maga módján a pesti konzervipari szakiskola kihelyezett tagozatát, s szeretné, ha az ott végző fiatalok megmaradnának az üzem kötelékében. Hogy ehhez tartalmas népművelési munka, a gyár levegőjének otthonossága kell? Tisztában van ennek a jelentőségével. Am az otthonosságot nem a kultúrház büféjének sörösládái, boros- és pálinkásüvegei sugallják, hanem a sokrétű művelődési lehetőség. Csakhogy ehhez meg kell még győznie Ro- botkainénak a munkahelyi vezetőket, a fenntartó szak- szervezeti bizottságokat, ahol hajlamosak úgy ítélni, hogy a zajos, eddig annyi botrányos jelenettel szolgáló italmérés alapvető kelléke az intézmény munkájának.

★

Hát valahogyan ilyesféle gondolatok álltak össze az üzemi művelődési otthon új igazgatójának a fejében, immár öthónapi szorgo&kodás, győzködés után. Egy dolgot azonban sehogyan sem ért, érdeklődik is felőle.

— Miért nem kaptunk mindmáig engedélyt Radnóti Miklós nevének fölvételére, holott sok szál fűzi Hatvanhoz, munkaszolgálatosként a cukorgyárban dolgozott, sőt Szabó Iván Munkácsy-díjas szobrászművésznek köszönhetően nagyszerű, fába faragott portrénk van az íróról, csak éppen a raktárban porosodik? Ügy hiszem, neve elkötelezettebbé tenné mindazokat, akik segítik a gyári közművelődést, s méltóbbá válna otthonunk mindennapi élete a költő emlékéhez ...

Természetesen Robotkai Lajosné kérdésére nem válaszolhatunk a dolgok hátterének ismerete nélkül. Arra azonban érdemesnek ítéljük, hogy ismételten felidézzük az ügy rendezetlenségét, valami közeli előrelépés reményében, A portréavatás apropója lehetne például az épület mostani felújítása! S azt is hozzátesszük az eddigiekhez: néhány hónap múlva visszatérünk még az üzemi kultúrházba, kíváncsian arra, hogy az érlelt elképzelésekből, megkezdett akciókból mi vált valósággá időközben?

Moldvay Győző

Október közepén fokozott közlekedési ellenőrzés volta megye útjain. Arról, hogy ekkor ismét nagyobb számban vetik be a Traffipax- műszereket, s hogy bármikor ellenőrizhetik a járművezetőket és a gyalogosokat a közlekedésrendészet járőrei, jó előre értesülhetett a megye lakossága. A rendőrség ezúttal sem — éppúgy, mint az eddigiekben sem — árult zsákbamacskát, elsősorban a biztonságos, a fegyelmezett közlekedés érdekében nem! De komolyan vette-e mindenki a figyelmeztetést? — kérdeztük Fejes Pál r. alezredestől, a megyei közlekedési osztály vezetőjétől.

— A járművezetők többsége fegyelmezetten közlekedett. Ez főként a 3-as fő közlekedési úton, illetve a mátrai 24-es, valamint az egri 25-ös úton haladókra volt jellemző. Figyelemre méltó eredmény, hogy például Hatvanban a kerékpárosok zöme világítással közlekedett a szürkület után. De nem lenne teljes a kép, ha nem említném meg, hogy meglehetősen sokan vannak, akik nem veszik komolyan a

figyelmeztető szót. Az ilyen járművezetők gyakran vétenek is a közlekedési szabályok ellen, érthető hát, hogy ezúttal is szigorúan megbüntettük őket.

— Melyek voltak a leggyakoribb szabálytalanságok?

— Az autósoknál még ma is gyakori, hogy az enyhe ködben, illetve szürkületkor nem tompított, hanem várakozófénnyel közlekednek. Mások viszont indokolatlanul használják a ködfényszórójukat. Ezeket tiltja a KRESZ, mert veszélyeztetik a biztonságos közlekedést. A magánautósok egy részére jellemző, hogy lefutott gumikkal közlekednek, nem egy esetben az előírt legkisebb (1 mm-es) bordázat sem volt meg az abroncsokon. Az őszi, téli utakon nem ajánlatos ilyen gumikkal útnak indulni!

— A baleseti jelentésekből sokszor kitűnik, hogy a vezető ittasan ült be a volán mögé.

— Sajnos, nem egyedi eset az ittas vezetés. Most is Bók ilyen felelőtlen vezetőt találtunk. Szűcsiben például a GB 58—18-as rendszámú autóbusz vezetőjét kellett leszállítunk a Járműről, a természetesen azonnal bevonnunk a jogosítványát ittasság miatt. Baj van a kerékpárosokkal és a segédmotorosokkal : közülük sokkal többen közlekednek ittasan, mint a nagyobb járművek vezetői közül. f

— Minden évszaknak megvan a maga közlekedési veszélyforrása. A mostani eU, lenörzés tapasztalatai alapi ján mire hívná fel a közle; 1 kedök figyelmét?

— Két dologra feltétlenül. ősszel gyakori, hogy a mezőgazdasági utakról „felhordják” a sarat a közutakra, ez komoly balesetve» j szélyt jelent. Tanácsos lenne, ha a gazdaságok veze<* tői az ilyen helyeken rendszeresen tisztíttatnák az utakat, bár ez a földekről ! érkező jármű vezetőjének is alapvető kötelessége... A másik, amely rendkívül fontos az őszi és a téli időszakban, a sebesség helyes meg. választása, illetve az útvN szonyoknak megfelelő vezetés. Ehhez óvatosságra, na- | gyobb körültekintésre van szükség mindenütt az uta- J kon. ■'

<W (szilvás) I

/

(Befejező rész)

A tábornok izgatottan ugrott fel:

— Önöknek, mint az önök győztes hadserege tisztjeinek, bizonyára több alkalmuk van mint nekem, hogy közvetlenül az én legyőzött népemhez szóljanak. Kérem önöket, világosítsák fel a népemet, hogy ne aljasodjon le a Henker-szolgákhoz, akiktől én magamat, felháborodással és utálattal, mindenkor elhatároltam. Bizonyosan, régóta sejtettem, hogy mi történik ebben az úgynevezett haláltáborban. Én éreztem a kastélyban is, ahol a legfelsőbb parancsnokság székelt, éjjel-nappal azt az édeskés hullabűzt. Mégis, amikor parancsot adtam a helyszíni kivizsgálásra, abban a nyers leintés- ben volt részem, hogy nem tartozik az én hatáskörömbe, hanem az a polgári hatóságok ügye. Én tiltakoztam a polgári és a katonai hatóságok hatáskörének szétválasztása ellen. Ez a felfogás csődöt is mondott. Én régóta tiltakoztam e felfogás ellen, és ebben látom a Hitler-hadsereg széthullásának alapvető okát. És énez;

zel magamat soha, soha, soha nem azonosítottam...

A tisztek parancsot adtak a haláltábor parancsnokának előállítására. Meglepetésükre, az egyáltalán nem holmi táborparancsnok benyomását keltette. Higgadt, gondosan borotvált, középkorú férfi volt.

— Uraim — szólt — én voltam a parancsnoka ennek a haláltábornak, mégis az önök által felszabadított foglyok nem lehetnek boldogabbak, mint én. A Führer parancsára havonta a foglyok bizonyos mennyiségét utalták hozzám; ezek likvidálása az én feladatomat képezte. Nem kell önöknek mondanom, hogy minden más hivatalt szívesebben vettem volna. De mert nekem ez a kellemetlen feladat jutott, szívből hálás voltam a tudománynak, hogy olyan eszközöket adott a kezembe, amelyek által a náci uralom reám erőszakolt parancsának végrehajtása törvényes lett. Ha nem engedelmeskedtem volna a parancsnak, a reám váró következményekről nem is szólva, más valakit bíztak Splna meg, aki a szerencsét;

leneknek a halált csak nem is sejtett szenvedések árán késleltethette volna. És mivel ők egyszer már úgyis meghaltak, nem láttam semmi más hasznát a haláluknak, ezen okból engem semmiféle bírálat nem illet. Ezeknek a szerencsétleneknek a hagyatékából még a mi saját szűkölködő gyermekeinknek sem jutott a legcsekélyebb sem. Bizonyára, elhiszik nekem, hogy e fentről, a lelkiismeretlen náci bandától kapott parancsok mindegyike mily gyűlöletes volt számomra...

A tisztek ekkor ahhoz az erődítményhez utaztak, ahol a főkormányzóság legfőbb parancsnokát tartották fogva, oda, ahol a tábor létesült. Szép, még fiatal férfi volt, de sápadt és izgatott, a letartóztatás miatt.

— Hála Istennek, uraim, hogy végre hozzám érkeztek. Ennek az ördögi tartománynak a főkormányzását rám, az úgynevezett Führer, úgynevezett kitüntetésként bízta. És éppen az én tartományomban állították fel a leghírhedtebb tábort. Éppen az én tartományomban, közvetlenül a front mögött, *

lázadásoknak e fészkeit, á vad kétségbeesésnek e melegágyait, éppen az egyetlen zónában, ahol éppen a nyugodt hátországot kellett volna biztosítani. De nekem adatott a felelősség ezekért a zendülésekért, a nép dühkitöréseiért, a tömeges szökési kísérletekért. Önök el fogják nekem hinni, hogy én szívből ellene voltam annak a vezetésnek, amely nekem „kitüntetésként” ezt a mérhetetlen felelősséget juttatta. Ha önök, mint tisztek ezt a leikiismeretlensé- get elképzelik maguknak, meg fogják érteni, miért távolodtam el már jóval az önök megérkezése előtt a náci uralomtól...

A tisztek hallgattak. Töprengésükből sürgős hívás riasztotta fel őket. A birodalom egyik városában megtalálták magát Hitlert. Autójukba ugrottak és oda utaz-, tak.

Az alacsony, zilált ember, aki fegyveres őrök között is hevesen gesztikulált, kétségtelenül Hitler volt. A hulla tehát, amelyet ez idáig Hitler holttestének mondtak, csalás volt. Az igazi Hitler eközben egy pincében, búj- kált, a deportálásból megmenekült néhány zsidó között. Szakállt és bajuszt ragasztott magának, és egy szörnyűség esen görbe orrot. A zsidóknak azonban gyanús lett, mert nem tudták megfejteni az idegen származását.

Hadonászott és közben ordítozott:

— Hogy jönnek ahhoz, hogy engem bűnösnek tartsanak? Nekem soha nem volt más gondolatom, mint c világ békéje, Legfeljebb

azt vettem számításba; hojy jól jönne valamivel több terület nekünk, mint egy egészséges, fölöttébb sűrűn települt nép számára. Az én békevágyam a külföldi főparancsnokságok és a saját főparancsnokságom becsvágya miatt hiúsult meg. Nej kém azonban, nekem semmi dolgom a főparancsnokokkal, mivel én, igen, amint önök hallhatták, mindig büszke voltam arra, hogy az első világháborúban sem jutottam magasabbra, őrvezető voltam. Az én számomra a háborús szokások, amelyek évszázadok alatt mélyen a német népbe gyökereztek, természetemnél fogj va idegenek. Én magam nem is vagyok német. Egy jelentéktelen kis állam, Braunschweig, adott nekem nem is túl régen német állampolgárságot. Hogyan gon-' doltak hát arra, uraim, hogy engem első számú háborús bűnösnek kiáltsanak ki. Ha egyedül rám hallgattak volna, nem kellett volna soha fegyvert fogni. Fiatal korom szándékai és törekvései kizárólag a művészetek iránt vonzottak. A szülői házból hoztam magammal a vágyat, hogy a bécsi Akadémián tanuljam a festészetet. Ezen felül — az én nevem egyáltalán nem Hitler. Az én igazi családi nevem Schick- gruber. Én az önök vádjait a leghatározottabban visszautasítom, mivel én az önök! által Hitlernek mondott és mint keresett egyénnel semmiféle közösséget nem vál; lalok.

A Volkstimméből fordította: Antalfy. István, -