Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
A biztonságáért %éd£íipaZ ’SSS Karosszéria- és Járműgyár megbízásából az ülések biztonságos rögzítését vizsgálják. (MTI Fotó — Csikós Gábor) Miért pénteken? Evekkel ezelőtt történt, hogy a kórház akkori igazgató főorvosa így fogalmazott a társadalombiztosítás által nyújtott szolgáltatásokról: — Az SZTK nálunk olyan, hogy ingyen ad mindent, és ráadásul még szidhatja is mindenki. Sok igazság van ebben a kicsit kesernyés megállapításban. És érvénye nem szorítkozik csupán Gyöngyösre. Azzal pedig aligha törődik bárki, hogy az állam, a társadalmunk mennyit költ egészsége, egészségünk megőrzésére vagy ha kell, visszaszerzésére. Mindez nekünk ingyen van, de sokba kerül az államnak. Nekünk egy fillérünk sem megy rá? o o o Ä statisztikai adatok most nem sokat mutatnak. Mit számít az Gyöngyös bármely lakosának, hogy nálunk jobbak a viszonyok, mint amilyenek az ország más részein? Ha beteg, órákig várakozhat a rendelőben, a körzetben, mindenütt óriási a tumultus, a betegek pedig türelmetlenek. így vagyunk ezzel mindnyájan, ha fáj valamink. A statisztikai átlag tehát'csak a hivatal embereinek a megnyugtatására való, ha egyáltalán megnyugtathatja őket a számok sora. Azt senki sem vitatja, hogy ma több körzet várja a felnőtt és a gyermekkorú panaszosokat, mint akár három évvel ezelőtt is. Külsőre is szebbek, kényelmesebbek ezek a körzeti rendelők, ha — kevés a beteg. Bár tíz orvos ^ tevékenykedik az üzemek területén is, másodállásban, a számuk kevés. Sem időben nem győzik a betegeket ellátni, sem felszereltségük nem megfelelő ezeknek az üzemi orvosi rendelőknek. A szakrendelő intézet egyetlen napon 254 órában nyújt 19 féle ágazatban vizsgálatot, ellátást a járóbetegeknek. Ezeket a számokat kellemes érzés kimondani. A mindennapok gyakorlata szerint azonban ezek a számok már régen túlhaladottak. Az már a realitás grimasza, hogy itt is kevés az orvos, az egyes feladatokat csak helyettesítéssel lehet ellátni. o o o X kórház. Évek óta tol- dozzák-foltozzák az öreg kórházi épületet, kisegítésként emeltek már melléje egy belgyógyászati pavilont is, de a zsúfoltság még így sem csökkent. Ráadásul itt is hiányzik az orvos is, a szakképzett személyzet is, de a takarítók száma sem elégséges. A szükség tehát kényszermegoldásokat követel: helyettesítések, túlórázások, amiknek a következménye az agyonter- heltség. Mindebből a betegnek semmit sem lenne szabad észrevennie. De hát, az orvos is ember, a nővérke is az. A pihenést pedig nem lehet a jövő hétre halogatni. Beszéljünk kellemes dolgokról is. A mostani ötéves terv időszakában kilencmilliót fordíthat a kórház gépekre és műszerekre. A vi- sontai volt felvonulási épületek átalakításával 134 ágy áll rendelkezésre, ami csökkenti majd a benti zsúfoltságot is, és javítja a statisztikát is. Sokan néznek értetlenül maguk elé, ha ezt hallják: nem jönnek az orvosok Gyöngyösre. Miért nem? Hiba lenne csupán azt emlegetni magyarázatként, hogy nem tudunk nekik lakást biztosítani. Ez így nem fedi a valóságot. A város vezetői a szükséges lakásmeny- nyiséget biztosítják, ha nem is mindig azonnal és ha nem is luxuslakások formájában. Tetszik, nem tetszik: ma az állások betöltésénél az első kritérium, milyen lakást tudnak adni az orvosnak? Még akkor is, ha a jelentkezőnek esetleg már van egy öröklakása a fővárosban. Közrejátszik a Gyöngyös iránti mérsékelt érdeklődésben az is, hogy a kórház nagyon rossz külső körülmények között végzi a munkáját. öreg az épület, zsúfolt is, a különböző átrendezések alig javítanak valamit ezen a helyzeten. o o o if.rn A városban tavaly 726 gyerek született élve. Talán furcsán hangzik ez a kifejezés a szüléssel kapcsolatban, de nagyon fontos kritérium. Ez a szám kétszázzal több, mint amennyi az előző évre vonatkozott. Ide kapcsolódik mindjárt a gyermek- és anyavédelem. A terhes- és nővédelmi tanácsadás számát növelték, annak ellenére, hogy a fő- fogalkozású orvos maga is gyermeknevelési segélyen van már hosszú ideje. Itt is a helyettesítés adta a megoldást Sok a veszélyeztetett terheseknek a száma. A terhes anyáknak mintegy negyven százalékát kell emiatt táppénzbe venni, illetve kórházi kezelésre utalni. Csupa felkiáltójelet kellene tenni a következő. tény után: egyetlen anyát sem vesztett a család a veszélyeztetett terhesség miatt Gyöngyösön, o o o Két fájóan nehéz terület van még, ahol a segitőkész- ség sem tud tenni semmit. Az egyik: az öregek napközi otthona, amely annak idején egy kis házacskában nyílt meg, nem is nagy érdeklődés mellett. Ma a zsúfoltsága már alig elviselhető. Sem toldozni, sem korszerűsíteni nem lehet, mert nincs rá hely. Csak a napközi otthon dolgozóinak kedvessége, figyelmessége enyhít a megfáradt öregek nehéz helyzetén. A másik az alkoholelvonó kezelés. Anélkül, hogy eltúloznánk a tényeket, a város társadalmának súlyos gondja ez. A legtöbbször az eljárás lefolytatása húzódik el, mert az érvényes rendelkezések a gyors intézkedést nem segítik elő. Ha csak néhány megrögzött alkoholista rontja is családi és távolabbi környezetét, kezelésbe vételének elhúzódása rengeteg kellemetlenséget okoz azoknak, akik kénytelenek eltűrni őket. o o o Ha szerény mértékben is, de javulnak a közegészség- ügyi körülmények Gyöngyösön. Számos intézkedés, létesítmény szolgálja ezt a célt. Egy részük már megvalósult, más részük pedig a megvalósitáshoz közeledik, mint az új orvosi rendelő, a százszemélyes óvoda, főfoglalkozású üzemorvosok beállítása, a visontai telephely belépése, az új bölcsődék felépítése. Mindez azonban nincs párhuzamban azzal a fejlődéssel, ami a város egészére, lakói számának növekedésére vonatkozik. Azt is tudjuk, hogy minőségi változást a közeli néhány év sem hoz. Ez pedig az egészségügyiek munkáját nehezíti és a betegek, a panaszosok türelmét teszi próbára. Igaz, a betegellátás ingyenes, szidni is lehet, de a célszerű az lenne, ha mindig csak a dicséretre szolgálna rá. G. Molnár Ferenc Olvasom a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését és ködös emlékek merengenek fel bennem. Látom magam, amint az iskolapadban ülök, küszködve próbálom megoldani a matematikai egyenletet, de hát hiába, nem megy. Most is csak nézem és nézem a jelentést. Nem értem! Az még csak rendben volna, hogy nálunk, Heves megyében évente több mint négyezer sertést kell valamilyen okból, úgynevezett „kényszervágással” átsegíteni a túlvilágra. Tavaly ez a szám pontosan 4350 volt. Ez egyenlő 2874 mázsa hússal, ami az éves húskészlet öt százalékát jelenti. Mondjuk, még az rendben van, hogy a maszek sertések közül kevesebb jut a kényszervágások sorsára. Minden ezer állat közül egy, maximum kettő évente. A közös gazdaságokban már könnyebben „kényszervágódnak” a disznók. Minden ezerből hatvan- jut egy esztendő alatt ilyen sorsra. , Mondjuk még, ez is rendben van, ez is érthető, hiszen a nagyüzemi módszerek közepette — ahol sok-sok állat van összezsúfolva — jobban terjed egy-egy betegség. Esetleg — uram, bocsá’ — még az is előfordulhat, hogy a háztájiban talán jobban odafigyelnek a majdani pörkölt- nekvaló mindennapi egészségi állapotára. De milyen rejtélyes kór lehet az, amely úgy támadja meg a közös állatállomány sertéseit, hogy — a népi ellenőrök szavát szó szerint idézve — „kényszervágást előidéző megbetegedések sok esetben menetrendszerűen kedden és pénteken jelentkeznek’’. Agytekervényeim kétség- beesetten vergődnek. Talán — rémlik fel bennem az iszonyú sejtelem — ellenségeink már olyan távirányítható biológiai fegyvert vetnek be, amelyet napra lehet időzíteni? Annyi mindent hall az ember... Miért éppen kedden és pénteken? Miért? Forgatom a jelentést és megakad a szemem egy mondaton, mely hirtelen világossággal hatol be sötét, borongó gondolataim közé. „ ... az olcsó hús biztosítására irányuló szubjektív indítékok is szerepelnek...”. Szép mondat, finom mondat. Különösen az a „szubjektív indíték”. Most megint találgatni kell. Mi lehet ez a szubjektív indíték. Volna, aki azt mondaná, hogy a helyi vezetők olcsón akarván húshoz jutni, levágatnak „kényszerből” — vajon lelki kényszer ez, vagy valami más — minden hét végére egy-két élettől meggyötört, gondoktól megfáradt malackát Volna, aki ezt mondaná. Én nem mondom. Tovább gyötör, marcangol a kor nagy rejtélye; miért éppen pénteken „kényszervágódnak” a rövid és a hosszú karajok. .. ____ Szigetby András FIA TALOK ÉS A MUNKAHELY Mi lesz a teknősbékával? r — Előfordult már. hogy vitatkozni kellett a munkahelyi ' vezetővel? — Előfordult? Éppen tegnap is. Nem kell gondolni azért, hogy „kibékíthetetle- nek” ezek az ellentétek, a „négyszög”-ülésen a kiváló dolgozó címek odaítélésénél volt észrevételem, amit némi vita után azért el is fogadtak. Vitatkozni, azt mindig keli. hiszen többek között érdekvédelmi szervezet is a KISZ... Az ÉMÁSZ egri üzemigaz. gatóságán gyűltünk össze, egy kis ..parlamenti” eszmecserére a fiatalokkal. Az iménti vélemény a KISZ-titkártól. Nagy Sándortól származik. A dolgozók több mint egyhar- mada tartozik itt a fiatal korosztályhoz. nem véletlen tehát a nagy figyelem, amely munkájukat, körülményeiket kíséri. „NEKEM ITT JÖ ...” Takács János, a szakszolgá_ lat műszaki előadója, fiatal mérnök. Beosztásához a szakmai kiírás szerint technikusi végzettség is elég lenne. — Ez igaz, de én azt hiszem. hogy egy technikus nemigen tudná elvégezni ezt á munkát, amit nekem el kell látni. Alállomásokat ellenőrzünk, karbantartunk, korszerű kábelrendszereket vizsgálunk. Őszintén megvallva. nem vágyom magasabb beosztásba azért, mert műszaki egyetemet végeztem. Az idén is öt fiatal mérnök kezdte itt a pályát, folyamatosak a vál_ lalati továbbképzések is; jó ' néhánya'n dolgoznak például ;• »lunkásállományban a technikusok közül, mert a feladatuk megköveteli már a magasabb végzettséget. Ezért itt nem „zörög” közülünk senki. — Hát. ha a fizetés is eh. hez a színvonalhoz igazodik. .. Erre már Szabó István üzemigazgatónak kell válaszolnia. — Elfogadott és mindenki előtt ismert dolog: nem a beosztást, hanem a végzettmunkát fizetjük. Tudom, az is előfordul ennek következményeként, hogy egy régi dolgozó kevesebbet visz haza, mint mondjuk e§y fiatal. Jöttek már ide reklamálni: „Én már tíz éve itt vagyok, ez meg alia egy-két éve. és máris többet kap...” Ha így történt, annak az az oka. hogy az illető tíz éve valóban csak itt van, de sokat nem tett még az asztalra. IGAZOLTAN TÁVOL A tanulás, az állandó továbbképzés létérdek ebben a kollektívában. Ugyanakkor azonban, szinte már aggasztóan nagy teher is a folyamatos munka mellett. Szakmunkásokat kell átképezni elektrikussá, a tanfolyamso- rozat néha három évnél is tovább tart. Emellett az öt mérnökbői például, az idén kettő végzett vállalati támogatással, munka mellett. • a fiatalok egymás után sorolják a neveket: kik. hol tanulnak még. — Ez a lehetőség mindegyikünk előtt adott — mondja Nagy Sándor. — Én például autószerelő vagyok, most gép. és műszeripari szakközépiskolába járok. Ha föl akarom sorolni, mi teheti vonzóvá ezt a munkahelyet a pályakezdők számára, altkor a továbbtanulás lehetősége az egyik. A többi? Például a lakásépítési támogatás, amely elérheti a 150 ezer forintot is. ötéves munkaviszonyt szabtak meg ugyan feltételnek, amire azt lehetne mondani, éppen a fiatalokat nem támogatják vele. de általában az a gyakorlat. hogy hamarabb is részesülhetünk ilyen juttatásban. Takács Jancsi például két év után kapott 60 ezer forint kamatmentes kölcsönt. Ennyit kért. meg is kapta. Aztán azt is elértük: az óvodai elhelyezés nem gond már az itt dolgozók gyerekeinek. Szocialista szerződésünk van a Lenin úti óvodával, társadalmi munkánk ellenében mindegyik gyereket felveszik. — Visszatérve a tanulásra: munkaidőn kívül tartják a továbbképzéseket vagy csak munkaidő alatt? — Az előírt oktatás a munkaidő alatt folyik. Ez nekünk így könnyebb, bár a vállalatnak biztosan nehezebb. A sok időkedvezmény miatt. — Adjuk át a szót az igazgatónak is. — A kiesett munkaidőre utaló minden statisztikai mutatószámúnk szerint javui a helyzet, de az „igazoltan” távollevők” rovatban több mint kétszeresére nőtt a kieső idő 1971 és 1975 között, összességében 12,4 százalékot ér el az ilyen fizetett távoliét. Igen sok ez, s azt hiszem, erről beszélni kell a parlamenten. Azután pedig nemcsak beszélni, hanem cselekedni is: az oktatások ésszerű szervezésével az egyéb társadalmi elfoglaltságok miatt adódó kiesés „ha csak lehet” csökkentésével. MIRE TELIK TÍZEZERBŐL? Ha fiatalokról van szó, persze nemcsak a munkáról, kötelességekről, meg a munka- körülményekről illik szólni. A nevetésről, a szórakozásról is. — Tízezer forint az évi támogatás, amit kapunk a vállalattól — kezdi a száraz ténnyel Török Éva. a KISZ gazdasági felelőse. — A sok társadalmi munka, amit el_ végzünk, még kiegészíti ezt az összeget. Van egy klub- helyiségünk kellően felszerelve. többek között itteni rendezvényekre, kirándulásokra költhetjük a pénzt.' — Ennyiből sok mindenre telik... — Igen, de be is keli vallani: az idei kirándulásunk nemigen terheli a kasszát, mert érdeklődés hiányában elmaradt. A klubban sem rendszeresek a programok. A szerteszét dolgozó sok fiatal nehezen jön össze. Az is érdekes, hogy a társadalmi munkáink általában jobban sikerülnek, mint egy szórakoztató rendezvény. A tarnamérai KlSZ-tábor1 villamosításában például kivétel nélkül mindenki részt vett, pedig nem erőltettünk senkit. De említhetném az egri 4_es iskola sportpályáján végzett munkát is. Külföldi jutalomutazásra, közös rendezvényekre fordítjuk a pénzt. Azért elkölteni el tudjuk. s nem is haszontalanul. — Van itt kispályás focicsapat. asztalitenisz, meg természetjáró szakosztály is — veszik át a szót a fiúk. — Ez is jó szórakozás és ráadásul hasznos. A természetjáróink például legutóbb Pécsett vettek részt egy versenyen, igaz, eltévedtünk és jó tíz kilométerrel többet mentünk. de büszkén elmondhatjuk, végiggyalogoltuk a távot. Nem úgy, mint a, többi csapat: legalább a fele kiesett. Hoztunk haza egy teknősbékát, mi ezt tekintjük díjnak. Sokáig nem tudtuk, mi legyen vele, most aztán az új kirendeltségre. Egercsehibe került. Egy ottani természetjáró vigyáz rá. Hogy ki nyeri , el legközelebb? Nem tudjuk, de meg kell küzdeni érte. az biztos... Hekeli Sándor KÉZENFEKVŐ, talán kicsit nagyon is kézenfekvő a hasonlat, de az erős kísértés miatt hadd kockáztassuk meg ezúttal: úgy forr, pezseg megyénk közélete napjainkban, akár a jó must, melyből tájegységünk nevezetes borait nyerjük. Hogy utóbbinak sok híve van szerte az országban cs halárainkon túl is, azt aligha kell bizonygatni ezen a helyen. Hogy szükebb hazánk nemzetközi méretekben is számottevő demonstráció színhelyévé vált, s ily módon az érdeklődés középpontjába került, a szocialista hazafi- ságról rendezett kétnapos, országos tanácskozással — szintén szellemi tőkénk hajtásainak erejét mutattuk fel meggyőzően, ország-világnak. Nem mi találtuk ki, ha^ nem vendégeink emlegették — s nem a házigazdának kijáró udvariasságból —, hogy Eger városát jól ismert hősi múltja mellett, a rangos jövőt magabiztosan formáló jelene predesztinálja ilyen nagy horderejű, egész népünket érintő tanácskozások megtartására. , Hogy mennyire igaz ez, arról úgyszólván nap mint nap meggyőződhettünk az elmúlt héten is. Tapasztalhatjuk, milyen nagyszerűen halad megyénk nagy beruházásának, a bélapátfalvi új cementgyárnak építkezése. A kedvezőtlen időjárás miatt nagyon sürgőssé vált szüret mielőbbi befejezése érdekében az általános és középiskolás diákok, valamint a szakmunkástanulók immár természetesnek számító segítsége mellett több intézmény, hivatal dolgozói is vállalták, hogy segítenek. Pihenőnapjukat feláldozva, ma is sokan hajladoznak a szőlősorok között, hogy segítsenek nagy értékünk, a szőlő mielőbbi leszüretelésében. Nagy erőfeszítéssel, s cn- nek megfelelő eredményességgel halad megyénkben természetesen a többi munka, így az ősziek vetése is. Mezőgazdasági nagyüzemeink dolgozóit dicséri mindenekelőtt ez a tény, a megyénk több helységében, illetve a különböző intézményekben megrendezett ifjúsági parlamentek aktivitása pedig megannyi további biztosíték arra, hogy feladataink megvalósításában mindenkor, minden területen számíthatunk dolgozni és fejlődni tudó fia-i táljainkra. L. ,i Hogy az élet számos területén van nagy szükség előrelépésre, azt illusztrálja a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése, amely megállapította: az egészségügy területén fokozni kell a vezetői munka hatékonyságát. Örvendetes, hogy a kezdeti lépéseket már megtettük ezen az úton, elsősorban éppen az arra rátermett, jól képzett fiatalok vezetői posztra állításával. »,*.j Szintén a fiatalokról és közéletünk tisztaságáról esett sok szó az elmúlt héten, az Egerben megrendezett jogásznapon is. S természetesen arról, hogy mi mindent kell még tennünk a szocialista demokrácia további kibontakoztatásáért. Tudjuk: miként a feladat, úgy a lehetőség is adott, céljaink megvalósításához jó úton haladunk. (ku—ti) 1976. október 17., vasamat) t i Sokba kerül az egészségünk
