Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
TOT-kongresszus előtt / F elelősségtelj es állásfoglalás Betoncsövek Szentendréről ÄÄrJÄTSK évente 140 millió forint értékben gyárt beton- és vasbeton csöveket. Idén 300 ezer folyóméter gravitációs betoncsövet és 16 ezer folyóméter feszített vasbeton nyomócsövet gyártanak. Képűnkön: készítik a Sentab típusú cső vasvázát. (MTI fotó — Branstetter Sándor — KS) Jeles napi piacon, f A Mátrai Egyesült Tsz tag- • sága csütörtökön este tartotta meg közgyűlését, amelyet külön-külön, a közös gazdasághoz tartozó három községben egyidőben rendeztek meg részközgyűlések formájában. Ezeken a tanácskozásokon foglalkoztak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által kiadott tervezettel, amely a termelőszövet- , kezetek III. kongresszusának anyagát vázolja fel. Gyöngyöspatán a részközgyűlés előtt Németh András tsz-elnök ismertette a napirendi anyagot, majd az ajánlásokat is fölsorolta. A tsz . gazdái úgy foglaltak állást, hogy a szövetségnek feladata az egyre Intenzívebbé váló gazdálkodás támogatása, a rendelkezésre álló eszközökkel. Nagyon fontosnak ítélték meg Gyöngyöspatán, hogy elősegítsék a munka termelékenységét, mivel náluk is egyre kevesebb a , munkában foglalatoskodók száma, és az igényelt na- gyobb termésmennyiséget J csak gépesítéssel, a termelé- 1 kenység fokozásával lehet j biztosítani. Határozottan kijelentették, hogy feladatuk- j nak tartják a városi mun- ; kásság zöldséggel és gyü- j mölccsel való ellátását. Eh- : hez azonban több gépre van ! szükség, mint amennyivel ! ma rendelkeznek, ugyanak- 1 kor egy nagyon határozott, ] biztonságos értékesítési lehe- ! tőségre is. f Felszólalt a részközgyűlé- [ sen Sramkó László, a terüle- 1 ti szövetség titkára is. Hang- I súlyozta, milyen felelősség- [ gél végzi a munkáját a tsz | tagsága, de látniuk kell, I hogy a követelmények egyre | fokozódnak. Nemcsak a zöld- I Bég- és gyümölcstermesztés- f ben, hanem a kalászosok át- I lagtermésének növelésében is | jelentős feladati van a me- í gye valamennyi közös gaz- I daságának. ,, nfewKinwim»i • £ Forog a magnótekercs: K" f Aki beszél — ízes magyar- | Sággal, de némelyik monda- j tot orosz kifejezéssel fűsze- ' rezve — fél évszázadnál is ; többet töltött távol hazájától, Magyarországtól, szülőfalu- j jától, Egerfarmostól. | Üj hazát talált a nagy I szovjetországban, új otthont a szibériai Omszkban. Barátai, ismerősei ott Alekszandr- nak nevezték. ! Negyven esztendő múltán járt újra itthon, hogy aztán három-négy évenként, orosz feleségével együtt, néhány hétre hazalátogasson a szülőföldre. Megritkult sorsú egykori pajtásai Sanyinak, a fiatalabbak Sándor bátyámnak szólították. ! Egy alkalommal, engedve a kérésnek, mikrofonba mondta életének történetét. Történelmet őriz a magnószalag. A krónikásnak csupán annyi a dolga, hogy papírra rögzítse az elröpülésre oly annyira hajlamos szavakat, mondatokat. Alekszandr Nyeste, vagyis Nyeste Sándor így emlékezik: 1. Az iskola vége Másképpen festett még Egerfarmos, amikor a többi falusi gyerekekkel együtt az elemi iskola padját koptattam. Nádfedeles házakban laktunk, csak az iskolának, a bíró házának és a templomnak volt. cserépből a teteje, meg a Brezvai nevű földbirtokos kastélyának és a molnár házának a sarokban. Kis házacskákra emlékszem, apró ablakokkal, ahol alig-alig világított be a napfény. A Balaton mellett egy tizenkét emeletes épületből ötA gyöngyösi Mátra Kincse Tsz tagsága tegnap ebéd után a Mezőgazdasági Főiskola aulájában tartotta meg közgyűlését, amelyen részt vett Kónya Lajos, a városi pártbizottság első titkára, valamint dr. Szabó Mihály, a városi tanács vb-titkára és Sramkó László, a területi szövetség titkára is. A kongresszusi anyagot Visontai László tsz-elnök ismertette. A gyöngyösi termelőszövetkezet közgyűlése javasolta, hogy a területi szövetség az eddiginél' fokozottabban kezdeményezzen a különböző beruházások előkészítésében és lebonyolításában. Nagyon fontosnak tartotta a közgyűlés, hogy a szakemberek továbbképzését rendszeressé tegyék. Az ellen azonban szót emelt, hogy ez a továbbképzés átfedésekkel, párhuzamossággal folyjék. Sikeres együttműködés alakult ki a 31-es Állami Építőipari Vállalat és a Budapesti Műszaki Egyetem között a közelmúltban kötött szocialista együttműködési szerződés nyomán. A megállapodás szerint a 31-es ÁÉV és az egyetem közös kutatómunkával új építési technológiákat dolgoz ki, az egyetem hallgatói pedig a vállalat nagyberuházásain gyakorlati szakemberek segítségével ismerkedhetnek az építés munkálataival. A 31-es ÁÉV az együttműködés eredményeként már 18 méteres nagy fesztávolságú födémelemeket alkalmaz, hat méterrel hosszabbakat a gyakorlatban elterjedteknél. ven méternyire láttam nemrégiben olyanféle kunyhót. Gondolom, műemléknek hagyták ott. Egerfarmoson még két nádas ház van, eny- nyi maradt abból az időből. Abból az időből, amikor a hatodik osztályban vége szakadt számomra az iskolának. Előfordult akkoriban is, hogy a diákok súgtak egymásnak. Beleestem ebbe a hibába. A tanító észrevette, kihívott. — Add ide az ötöt — mondta. Kaptam egy sort a nádvesszővel. A másodiknál lerántottam a kezem, úgyhogy a saját lábára vágott rá. Megint elrántottam, megint magának sózott oda. Akkor előkapta a méterrudat az asztalról, úgy a fejemre húzott vele, hogy az három darabra repült. — Még mindig beszélsz? — Beszélni is fogok. Tizennégy esztendős voltam, kondásgyerek, makacs, kemény fejű. A tanító odaugrott, megfogta a fejem és a lába közé nyomta. Elsimította a gatyát a fenekemen, hogy majd odavág. De amikor le akart sújtani, felemelkedtem és keresztüldobtam magamon. Még nem volt vége. Bevittek a bíró-házba. A bíró leakasztotta a falról a bika- cseket, én körbementem, mint a kiscsikó, ő meg ütött. Jó, hogy édesapám meghallotta — ma sem tudom, honnan —, hogy engem itt vernek, odajött, belerúgott a zárt ajtóba, amely félfástól kirepült. A bíró elengedte a kezem, elszaladtam. Többet se mentem iskolába. Jelentős gondja a szövetkezetnek Gyöngyösön is, hogy a dolgozó tagok száma évről évre csökken, ezért ajánlja, hogy a nyugdíjasokat is figyelembe lehessen venni az átlagos állományi létszám meghatározásánál. De azt is hasznosnak tartja, ha az 1976. január 1. után nyugdíjjogosulttá vált tagokat úgy tekintik, hogy ők is korlátozás nélkül részt vehetnek a szövetkezet munkájában. A közgyűlésen a fiatalokról is szó esett, akiknek feladatait, felelősségüket a holnapi gazdasági eredményekért Boldog Károly, a KISZ- alapszervezet • titkára hangsúlyozta. A gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Tsz küldöttnek Németh András tsz-elnököt és Bognár Istvánná szőlészeti dolgpzót választotta meg, a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz tagsága pedig Visontai László tsz-elnököt és Luzsi Ist- vánnét. A vállalat előregyártó Ipari üzemében már sorozatban készülnek ezek a panelek, a leninvárosi Tiszai Kőolajfinomító kommunális épületeit pedig ezek felhasználásával építették. Jelénleg a bélapátfalvi óriás cementmű klinkertá- rolója alaplemezének építésénél alkalmazzák a 31-es ÁÉV és az egyetem közösen kifejlesztett szerkezetét. A korábban kialakított klinker tároló- alapi emezekkel szemben az új alaplemez megépítéséhez nemcsak kevesebb munkaerő szükséges, de mintegy négy-öt millió forint megtakarítást is elérhetnek a beruházók. (MTI) 2. Csuda, kézcsók, fillérek.« Húsvétkor a temető hátánál tüzet raktunk és átugráltuk. Azok közé a gyerekek közé tartoztam, akik nem mennek a szomszédba egy kis huncutságért Estefelé hazalopakodtam, magamra vettem egy fehér lepedőt, kezembe fogtam a kaszát, az öregét. Keresztül mentem a temetőn. Arról a helyről, ahol most a kút van, jól látszott a tűzugrálás. ök is észrevették engem. Megijedtek. — Ott jön a halál! — kiabálták. Nem tudták, hova fussanak. Hazavittem a kaszát és a lepedőt, A tűz még javában égett, a gyerekek a házunk mellett járkáltak, nem mertek visszamenni. Kimentem. — Mit féltek? — mondtam nekik. Kórusban felelték: — Valami csuda volt az előbb. — Nincs itt semmi csuda, gyerünk a tűzhöz. Ugráltak megint, jó sokáig. Este az öreg megtudta, milyen dolgok történtek. Megfogta a fülemet és megrázta : — Te gazember. Mi volt rajtad? Lepedő? És magaddal vitted a kaszát? Az volt aztán az igazi csuda, hogy megúsztam egy megrázással. Van egy másik emlékem is, ami szerencsére örökre a múlté marad. Én még csókoltam az úrnak a kezét... Brezvaié volt a határ. Ha a tyúk betévedt a földjére és az őrök meglátták, agyonüthették. Senki sem mert panaszra menni. Brezvai azt mondta, aki a tyúkot odaengedi, az neki Most meg úgy esett az idő múlása, hogy szeptember utolsó szerdája meghozta a nevezetes Mihály-napot, ünnepelhettek a név viselői, meg persze barátok, rokonok, meg mindenféle jókívánságmondók. Most persze, itt. mindjárt az elején megkérdezhetnék, miért olyan fontos, hogy ezúttal szerdára esett a Mihály-nap? Magyarán: hogy kerül a csizma az asztalra? De hiszen nincs is semmi baj. mert éppen, hogy erről akarok most szólni. Szerda ugyanis — hogy az elején kezdjem — a nagy piacok napja legnagyobb, immár városi rangra kacsintgató községünkben, Hevesen. Ami pedig a Mi- hály-nappal való összehoza- talát illeti, hát arra már igazán kézenfekvő okunk van. Mihály ugyanis, mint az minden valamire való kalendárinem testvére, nem rokona. Rokon volt akkor, amikor a kezét csókoltuk. Jött a gyalogúton a nagyságos úr, a temetőbe tartott. Mi, gyerekek, a kapunál játszottunk. Odaszaladtunk, megcsókoltuk a kezét. Minden kézcsókért egy fillért adott. Tizennégy tavaszán más urak fillérjeiért kerekedtünk fel és summásnak álltunk. Dormándra, Hatvanba, Németországba vetett a szegénysors. Horvátországba, egy nagy gazdaságba hat hónapra szerződtünk, hatan voltunk ott tizenhat év körüli gyerekek. A hegy alatt ötven méter hosszú pince húzódott, jobbra is, balra is két-két szárnnyal. Miért jegyeztem meg ilyen jól? Mert nekünk kellett szállítani és kiöntözni a hordókból az elmúlt évi bort. Láttunk ezerlitereseket, még üveghordókat is. Ajtó volt rajtuk. Alulról kinyitottuk, deszkára álltánk, a kötélre zsákot kötöttünk és körbehajtottuk: ez volt a „gépmosás”. Kenyérgőzzel hajtott gép. Míg ilyesmivel foglalatoskodtunk, kitört a háború. Egyes helyeken letörették velünk a kukoricát, hogy ne bujkálhassanak a katonaszökevények. 3. Bevonulás Kitelt az időnk, hazatértünk. Édesapám azzal fogadott: — Nekem biztosan el kell menni, fiam. — Hová? — Katonának. Viszik a lovakat, a lóval el kell menni a harctérre. Volt egy vak Hevesen umban olvasható — A Mi- chaél ősi héber névből származik. Ez a nap a régiek „jeles nap”-ja volt, a szerződések. szegődések, azután meg a nagy kirakodóvásárok nap.* ja .volt. Hát. kérem: így kerül a csizma az asztalra. Pontosabban: nem is az asztalra, hanem a híres hevesi piacra, amelynél talán csak egy híresebb van ezen a vidéken — a Mihály-napi hevesi piac. De nincs is egyedül az a csizma! Van párja, éppen elég, s mind szépen kisámfázva. kisuvickolva. hogy még az esőre hajló, borús időben is csak úgy csillognak- villognak, mintha féi tucat nap sütne rájuk az égből. Jönnek is szépen a vevők, többnyire hasonlót viselnek, mint amire most a csizmaárussal alkudoznak. Kész élmény figyelni is őket. kancalovunk. Az öreget vi- . szik, a lovat viszik. Majd en- ^ gém is elvisznek, ebben biztos voltam. Tudtam, hogy ide kerül a sor, így is, úgy is a harctéren kötök ki. Kilencen voltunk: hét gyerek, apa, anya. Albertet már elvitték, amikor kitört a háború. Füzesabonyban ráadásul az átszállásnál még a pénzét is kilopták. Franci férjhez ment. Öten maradtunk, mind kisebb nálam: János, Bernadett, Jóska, Tóni. Veres Sándor pajtásomnak is az apját viszik. Nekik két lovuk volt. Nekünk meg adott egyet Brezvai, pontosabban az államnak adta, amit nekünk kellett befogni és menni véle. Egyik ló a miénk, a másik a Brezvaié. Sándorral összebeszéltünk, hogy mi vonulunk be az öregek helyett, ők meg hadd gazdálkodjanak, etessék a családot. Mert ott is sok gyerek volt és itt is. Miként csináljuk meg? Az a mi sorsunk lesz. A két Sándoré. Megindultunk, felültünk a kocsira hárman én, az apám és az anyám. Ott is hárman' Sándor, az apja és az anyja. Hogy lesz majd Miskolcon? Felértünk, egy éjjel megháltunk. Másnap jelentkeztünk a sorozásnál: — Egy, kettő, három, ez megy, megy, megy... Felolvasták a neveket. Aki csak ott volt, mindenkiét. A szegényparasztokét. Egy gazdáét se. A szegény koldusokat vitték el. öregeink is ott hajtottak a sorban, mi Sándorok, meg mellettük ültünk. Október volt. Elindítottak bennünket. A nagy útra, mert a harctérre mentünk. Uzsgorod alá. Az oroszok már ott vártak a Kárpátok másik oldalán. (Folytatjuk) — Hogy’ ez a pár? — Az-e? — Nyolcszáz. — A nemjóját! — Csak tán nem sokallja?.! Nekem többe van... Az öreg csak nézi, forgatja, méregeti, mintha azt döntené el éppen, megvan-e az árához — a súlya... De nem is lehet azt elkapkodni. Évekre, ha nem életre szól már ilyenkor a csizmavásár. hát meg kell gondolni. Nézzünk is gyorsan szét ezen a jeles-nevezetes Mihály-napi piacon, Hevesen. Nem azt mondom, aki időben érkezik, nem restell felkelni korán, az talál itt egyet, s mást. Van cserép — mázolt, mázolatlan. van köcsög, juhtúró. tojás temérdek. Aztán: zöldpaprika, paradicsom, szebb napokat látott ködmön. amott fekete retek, piros paprika, őrölt, fás karalábé, hegyes orrú cipő. anyagvégek, tökmag napraforgó, cukorka. csokoládé, régi katonaláda. .. És: idei dió. Nem azért, de a kofaasz- szony. aki trónol a kaskába szedett dió felett — igen terebélyes. Fekete kendő, fekete szoknya, fekete blúz feszül jóindulatúan a rég volt karcsúságra épült sok feleslegen. Két eleven oszlop a lába, az is enyhe terpeszbe vetve. hogy megférjen közte a kosárnyi dió. Vevő jön hozzá, szintén feketében. s szikárabb kiadásban, méregeti a diót. majd megkérdi végül: — Hogy adja a diót? — Kinek húszért, kinek huszonnégyért, már ahogy be tudom csapni a vevőt... Magát nem tudom, mert ismerem. Julis asszony; de köztünk maradjon a szó. Mind a két fekete ruha mosolyog: a sámedlin ülő kör vér is. aki elad, meg a sovány is, a vevő, aki huszonnégy helyett húszért jut a dióhoz. Közben a piac felett jóindulatú kolbászillat lebeg. Belekóstolsz, aztán vissza a piac másik oldalára, keresed a csizmát, meg a párját. Megvan ez is az is. Hiába! még csak Mihály-nap voit, meglehet, messze az igazi hideg. és bizony, ilyenkor sok még érte a nyolcszáz. így vélheti az is. aki adja. mert lassan pakolni kezd a" piacról. Pakolnánk mi is, de a dióhoz még vissza visz a kíváncsiság. — Hogy a dió, néni? — Huszonnégy — mondja, s meg sem rezdül az arca —. de csak magának fiatalember. .. (ku—ti) 1976. október 2., szombat 'jfö Egerfarmostól Omszkig A bélapátfalvi cementgyárért is Sikeres együttműködés a gyakorlat és a tudomány között
