Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-14 / 217. szám

„Össze! érik, babám, a fekete szőlő...” Színpompás szüreti ünnep Ecséden Tánc, jókedv, mulatság. Ez jellemezte az ecsédi szüreti Már délben nyüzsgő han­gyaboly a község. Buszon, gépkocsikon egymás után ér­keznek a vendégek, népi­együttesek, énekkarok, hogy szereplésükkel mind emléke­zetesebbé tegyék Ecséd immár hagyományos szüreti ünnepét. Sokáig csak a szomszédos Csehszlovákiából meghívott kéméndiekre kell várni, de mire az egészség- ügyi központ előtt felsorako­zik a színpompás menet, ők is megérkeznek. Késésüket defekt okozta. Délután három órakor cserdíti meg karikásostorát az ifjú Bélteki Lajos, egy fe­hér hátasló nyergében. S mindjárt élre áll, hogy a fa­lun kehesztül vezesse a szü­reti mulatság több száz rész­vevőjét. (Mégpedig egészen az Egyetértés Termelőszövetke­zet központjáig, ahol — ren­geteg társadalmi munkával, 4 a közös gazdaság anyagi áldozatából — az utolsó pil­lanatra elkészült a község ötszáz személyes, pompás szabadtéri színpada. Itt lesz majd az együttesek gazdag műsora. Persze az utcákon kiván­csiak sorfala, s érdeklődők az ablakokban, kerítések te­tején. Olykor taps is csattan. Legelőbb az esti szüreti bál bírójának, Tóth Lászlónak, aki fehér ingben, fekete laj- biban, Maksa Veronnal ol­dalán ül a négylovas cséza hátsó ülésén. Énekszóval a viszneki gyermekcsoport kö­veti őket, majd a boldogi népi együttes, amelyet elkí­sért a jó mulatságot ígérő ünnepre a nagy múltú rezes­banda. Muzsikájuk elhallik a falu legszélső házáig. — ősszel érik, babám, a fekete szőlő ... E dallel az isaszegiek láb­nyomába taposó bagiak kö­szöntik a tanácsháza előtt csoportosuló vezetőket, akik között ott van Kiss Kálmán, a Gyöngyös Járási Párbizott­ság osztályvezetője, Smid Dezső helyi tanácselnök, va­lamint Bankházi Károly ké- méndi tanító, a CSEMADOK elnöke. Nem is mulasztjuk el, hogy szót váltsunk mun­kájáról, a szlovákiai magyar művészeti együttesek életé­ről. — Az 1930-as évekre visz- szanyúlik csoportunk tevé­kenysége. Azóta persze sokat változtak a körülmények, több a támogatás. Ennek kö­szönhető, hogy tavaly már megrendezhettük a Garam folyó egyik kis szigetén hat szomszédos község népi­gyű« 1976. szeptember 14., kedd együtteseinek találkozóját, s olyan lakodalmast mutat­tunk be, amivel eljutottunk az országos seregszemlére is. Közben elhaladtak előt­tünk az immár harminc esz­tendős ecsédi szövetkezeti népi együttes táncosai, éne­kesei, muzsikusai, s egymást érik a szüretet jelképező, nagy műgonddal előkészített fogatok. Egyiken élő szőlőtő­kék sorakoznak, roskadásig fürtökkel. A másikon nádból emelt csőszkunyhó, a barna subába bújtatott Balogh Jó­zseffel. Az öreg Táncos Laci bácsi pedig menet közben is olyan akkurátusban kezeli a prést, hogy mustért bárki a kocsihoz férhet. Végül a ci­gányvajda tűnik fel, pere- puttyostól. hogy nem sokkal később ott lássuk a szabad­téri színpad félkörös lépcső- zetén. S elkezdődik a szüreti mű- lor, az emlékezés. Bagó Jó­zsef intésére egyszere há­romszáz torokból törnek fel az ecsédi gyűjtési népdalok, majd Tóth Péter termelőszö­vetkezeti elnök veszi számba harminc esztendő fontosabb eseményeit. A földművesszö­vetkezet megalakulását, ami­vel egyidős a külföldet és hazai bemutatókat megjárt ecsédi népi együttes, s azt a Melegen süt a nap. A Pet­rin Szál utcai szomorúfűzek már kirügyeztek; a hegyol­dalon is elolvadt a hó, he­lyén friss fű zöldell. Az iparteleptől a műútra vezető úton óriási MÁZ te­herautó áll. Az út szélétől nem messze sudár emelődaru mered az égbe. Emelőkarjára egy kendő van kötve, mellet­te egy jó alakú, kék szemű lány bajuiszos legénnyel be­szélget. A lány darukezelő, a fiú az. úton veszteglő teher­autó sofőrje. — Tegnap több mint egy óráig vártalak — mondta a fiú, miközben igyekezett a lány szemébe nézni. — Ope­rába akartalak hívni. A je­gyeket már egy héttel ezelőtt megvettem. Hangján izgalom érződött. A lány a daru ezüstösen csil­logó karjára nézett, megiga­Csuvas író. Egerben is járt. Írásainak témáját gyakran veszi a köztársaság nagy építkezéseiről, elsősorban a csebokszári traktorgyár mun­kásairól ír, felvonulást. (Fotó: Szántó György) negyedszázadot, ami a pa­raszti összefogás mögött áll. Ezt követően pedig Süveges Benedekre, a MÉSZÖV párt- szervezetének titkárára sze- geződik ezernyi szempár. Az elismerés kitüntető serlegét nyújtja át előbb a szövetke­zetnek, majd a helyi művé­szeti csoportnak, amelyet Péter József és Dómján Sán­dor lelkesedése, szaktudása csiszol mind nemesebbé. Aztán elkezdődik a válto­zatos, gazdag műsor somogyi botolóval, karcsai csárdással, nagykonyi verbunkkal, fer­getegessel, apró gyermekek és éltes asszonyok, férfiak ringanak ritmusra a színpad deszkáin. Este pedig kidőlés­sel fenyeget a termelőszövet­kezet művelődési termének fala, annyi fiatal összejön a bálra. Hogy lüktető muzsi­kán kívül mi srófolja a han­gulatot? Elsősorban a jó ecsédi, rózsái bor, amihez szőlőt most is 350 hektáron termeszt az egyesült gazda­ság, s Paraszt Imre ágazat­vezető szerint idén sem szü­retelnek belőle kevesebbet, mint tavaly. Csak melenges­se még a nap pár hétig a feszes fürtöket. Akkor a mi­nőséggel sem lesz baj..; zította rajta a kendőt, majd a fiú felé fordult. , — Vizsgára készültem — mondta halkan, vontatottan. — Ma is vizsgára készülsz, ugye? — Ma is. Egy időre megszakadt a beszélgetés, a fiú és a lány a kavicsokat rugdosták a ho­mokban. — Találkozzunk ma mun­ka után... A busznál vár­lak ... A nap még mindig erősen tűzött, meleg szellő fújdo- gált. Az országút felől hirtelen éles dudálás hallatszott. A fiú teherautója elzárta az utat, emiatt három-négy dömper megállásra kényszerült mö­götte. — Ki az a hülye, aki az út közepén hagy egy ilyen monstrum dögöt?! — szitko­zódott valamelyik dömper vezetője, egy széles vállú, apró szemű férfi. Ekkor ért ki az útra a ba­juszos fiú. — Miért nem tértél le?! Gyorsan vidd a kocsit az út­ból! — förmedt rá a dömper - yezető. A vihar Prosperot „... S mind e durva bűbájt Megtagadom ma: még utolszor égi Zenét igézek (égi zene, zengj!) E nyomorultak szellemére, célom Elérni: s aztán pálcám eltöröm, Több ölre ásom föld alá, s a tenger Mérőlánc által eddig el nem ért Mélyébe hányom könyvemet." (V. felv. Babits ford.) A shakespeare-i életmű kutatói közül számosán vall­ják, hogy A vihar fent idé­zett soraival voltaképpen a költő-drámaíró óriás búcsú­zott, egyelőre ha nem is az élettől, de a közönségtől, a színészektől, a Globe színpa­dától, az írástól mindenkép­pen. Ma sem eldöntött — magyarázat bár van rá száz- nyi is —, miért hogy művé­szi, szellemi ereje teljében lényegében e színművel — az utolsók között a legjelesebbel hátat fordít korának, világá­nak, az irodalomnak, a köz­életnek Shakespeare, és va­lóban avoni hattyú, — néma — lesz élete hátralévő idejé­ben. A búcsúzás azonban méltó volt. A vihar mintegy összeg­zése Shakespeare életművé­nek, mély humanizmusának, emb íri bölcsességének, élete gazdag tapasztalatainak. „Szebb a jóság / A bosszú­nál ..mondja Prosperoval Shakespeare e színművében, amelyben a bosszú és a meg­bocsátás, a szolgálat és a szabadság, a földi hatalom és a lelki függetlenség ellen­téteire kísérel meg választ adni. Milánó hercege, Pros- pero, ki alattvalóitól eltávo­lodott, jeles tudományokba, művészetekbe feledkezvén, elveszti trónját és egy lakat­lan szigetre száműzetik. Itt leli meg a könyvekben igazi tudását-és hatalmát még a természet felett is, de legin­kább önmaga felett, olyany- nyira, hogy mikor ellenségei az általa felkavart viharban a szigetére kerülnek, a leg­nemesebb bosszút állja raj­tuk: megbocsát. Varázslatok, tündérek, or- gyilok, szerelem, mese és valóság ötvöződik ebben a talán legszebb shakespeare-i műben, amelynek vége a bol­dog feloldozás immár: felöl- dozás, amely az emberi jó­ságba vetett szépségesen szép hitét is példázza Shakespe- are-nek. Az idézetek, e cikk elején is, sorai között is, Ba- bitstól valók, aki a drámaíró Kis időre sötét felhő ho- mályosította el a napot. A szél is hűvösre változott. A fiú az izgalomtól nem tudta azonnal kinyitni a ve­zetőfülke ajtaját. — Szaporábban! — kiabált a dömperes. Ebben a pillanatban csen­gő női hang hallatszott a kö­zelből: — Szlávka, munka után várj meg! Ott leszek! A lány eközben felért a daru fülkéjébe, és a magas­ból kiáltotta: — Szlávka hallod? Ott leszek! Várj meg! Bal kezével leoldva a ken­dőt, kétszer-háromszor inteti vele; ezzel adta tudtára a fiúnak, amit hangosan ki nem mondott volna. A dömpervezetők a hang irányába sandítva csendben figyeltek. Megértették, hogy a legény a kedvesével talál­kozott. — Jól van no, ne siess annyira — szólalt meg az előbb még kiabáló dömperes megenyhülve. — Különben is... rá akarunk gyújtani. Elővette a cigarettáját, és megkínálta a többieket. A sötét felhő elvonult a nap elől, megint fényárban úszott a táj. A dömpervezetők haragja elszállt, jókedvűen szívták cigarettájukat az út szélén. A mező felől pacsirta hang­ját hozta a tavaszi szél... Csuvasból fordította: Agyagásl Klára halálának háromszázadik év­fordulójára fordította le meg­kapó szépségű sorokban A vihart. A televízió azonban — igen helyesen — Mészöly Dezső fordítását használta fel, mert a színpadhoz, sőt a televízióhoz értő Mészöly Shakespeare-fordítása tömö­rebb, színpadképesebb és — talán nem kegyeletsértő ez Babitssal szemben — fris­sebb, elevenebb is. Sok adóssága van még a televíziónak — ha mind tör­leszti, akkor sem jut el a tör­lesztés tizedéig sem, hála a világirodalom gzadagságának —, de A vihar bemutatásával jelentős művészi tettet haj­tott végre. Horváth Z. Ger­gely televíziós adaptációja és invenciózus rendezése, a hár­mas tagolású shakespeare-i színpad kitűnő alkalmazása, a közelképek bensőségessége, a képi váltások megkompo- náltsága és az egész előadás kitűnő ritmikája minden bi­zonnyal a legjobb televíziós alkotások közé emeli A vihar tévé-bemutatóját. Még akkor is, ha a rendezői elképzelés egyik-másik „pillanatával” vitatkozásra is kényszerü­lünk, ha például — úgy tű­nik — joggal érezhetjük ke­vésbé varázsosnak, légiesnek, ha kell pajkosnak, ha kell lázadónak Ariéit, ezt a fél­természetfeletti tündért, a szörnyeteg Caliban ellenpont­ját; vagy, ha a fiatal szerel­mesek itt kissé elnagyoltnak érezhető míg a színműben olyan hamvasan bájos és megkapó, de a képernyőn ke­vesebb líraiságot árasztó je­leneteire gondolunk. Mégis, ez a mese a hatalomról és a hatalomért folyó nevetséges táncról, ez a történet a meg­bocsátó emberről, a szabad­ságról és a szolgaságról mél­tó volt a vállalkozáshoz: be­mutatni a színműíró Sha- kespeare-t is a televízió sok milliós színházában. A bemutató sikerében oroszlánrésze van a Prospe­rot alakító Mensáros László­nak, aki hol csipetnyi ön­gúnnyal, hol mélabús derű­vel, hol félelmetes mesehős­ként, de mindig könnyed ele­ganciával varázsolt vihart és új hajót, bocsátott álmot és Mint már hírül adtuk, az idén immár másodízben ha­zánk is bekapcsolódik a képzőművészeti világhét ren­dezvénysorozatába. Ember és környezete .— ebben az esztendőben szep­tember 18-tól 25-ig e gondo­lat jegyében nyílnak ország­szerte kiállítások, tárlatok, e gondolat jegyében tartanak vitákat, előadásokat, tárlat- vezetéseket, vetítéseket. A rendezvények sorát az országos rajzkiállítás nyitja meg szeptember 18-án. A ki­állítás színhelye Szentendre. Megyénk szintén sokszínű pi ogrammal kapcsolódik a képzőművészeti világhéthez. A hevesi közönség például már péntektől megtekintheti Trojar Marian grafikus, Kas- taly István festőművész, Ki­rály Róbert szobrász, alkotá­sait \a művelődési házban. Mától pedig Keserű Ilona festőművész, Nagy István kö­télverő iparművész munkái­ban gyönyörködhetnek a hatvani múzeum látogatói. Vasárnap, a Nyíregyházán megrendezett nagyszabású gyümölcskarnevállal megkez­dődött a 10. nyírségi ősz, Szabolcs-Szatmár megye leg­rangosabb, másfél hónapig tartó kulturális gazdasági és tudományos rendezvénysoro­zata. Hagyományos eseménye ébredést útjára, tartotta fé­ken Calibant, küldte új tet­tekre Ariéit, miközben nem mulasztotta el mindig ég új­ra felmutatni — nem muto­gatni! — a szöveg szépségét, a gondolatok áradó gazdagsá­gát. Caliban alakjának meg­formálása nem könnyű mű­vészi feladat. Talán a legne­hezebbek közül való. A föld kemény nehézségéből a fel-r kapaszkodni vágyásában ve­szélyessé is válható szörny egyaránt nyújt. alkalmat ar­ra, hogy holmi gyermekálmot riasztó rémalak, avagy csak siránkozó, esetlen gnómja le­gyen e kis sziget világának,' Szirtes Ádám nem csinált semmi egyebet, mint a leg­többet: embert faragott Ca- libanból. Esettségében szá­nandó, kitörni akarásában félelmetes, meghunyászkodá- sában nevetséges lázongó^ aki lázadó soha nem lehetett volna, de akinek lázadása az értelme gyarapodásával mindinkább az embertelen­ség felé fordult. Kútvölgyi Erzsébet Arielje új, talán vitatható, de önmagában vé­ve mély intellektusról árul-’ kodó alakítás. Megkapó volt a Mirandát alakító főiskolás, Bánfalvi Ágnes bája és Bre- gyán Péter, ugyancsak főis-i kolás, kamaszos bumfordisá- ga. Bozóky István, Kiss Fe­renc, Haumann Péter, Raj­hona Ádám, öze Lajos — remek telitalálat Stephano szerepében — Szacsvay Lász­ló és Raksányi Gellért osz­tozkodhatott méltán a szín­mű tévéváltozatának sikeré­ben. Mátay Lívia hármas tago-í lású, egyszerű, színész és ka­meramozgatásra remekül al­kalmas shakespeare-i színpa­da, Wieber Mariann kifejező jelmezei és Zádori Ferenc néhány remek közelképe a formák és a kép nyelvén mondták el, egészítették ki mindazt, amit Shakespeare úgy 1611 táján a világról és annak jövőjéről vallott, — s amit e tévéjátékkal a máról elmondani akartak a ma al­kotói. A képzőművészeti hét ün­nepi .megnyitójára megyénk­ben szeptember 20-án, délu­tán két órakor kerül sor a füzesabonyi művelődési ház­ban, amely már másodízben ad otthont a Heves megyé­ben alkotó képzőművészek őszi tárlatának. Ezt követi majd néhány nappal később Gyöngyösön a kecskeméti al­kotócsoport bemutatkozása, valamint szeptember 25-én Egerben Nagy Gy. Margit textiles és Varga Miklós szobrász kiállítása a Gárdo­nyi Géza Színházban. Az idén első ízben a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat is bekapcsolódik a kép­zőművészeti világhét esemé­nyeibe, s amellett, hogy Hat­vanban, Gyöngyösön, Eger­ben is helyt ad a „kirakatga­lériának”, több üzemben tart művészeti könyvvárást is. A tárlatokat megyénkben is művész-közönség találko­zók, képző- és iparművészeti előadások, viták, beszélgeté­sek tárlatvezetések egészítik ki. — a gyümölcskarnevál — a városi stadionban zajlott le, s mintegy 25 000 nézője volt. A nyírségi ősz keretében a továbbiakban több országos tanácskozást, kiállítást, kul­turális és sportműsort tarta­nak a megye városaiban, te­lepülésein. Moldvay Győző-3UHAAA sUtfSJ S Gyurkó Géza Gyümölcskarnevállal kezdődött A 10. nyírségi ősz Szeptember IS-tól 26-ig: Képzőművészeti világhét

Next

/
Oldalképek
Tartalom