Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

Az új Krúdy-sorozat margójára

Csendtükör

^ VvVVVVWW\AA/WVWWVWVWVV\A/W\A/WWVV\AwA^v/vvvvvVVWVS^^

I SÚLYOS CSALÓDÁSOK

érhetik azokat a rendkívül , intelligens szülőket, akik /gyermekeiktől szinte természetszerűleg szellemi csúcs- i teljesítményeket várnak. Erre a megállapításra jutott dr. Lewis Termán kaliforniai pszichológus 34 évig tartó kísérletsorozat után. A pszichológus megállapítása: okos embereket nem lehet ’ egyszerűen kitenyészteni, a tudós koponyák sokkal inkább a véletleneknek köszönhetik rendkívüli képességeiket.

J Az évtizedekig tartó vizsgálatból ugyan az is kitűnt, hogy á rendkívül intelligens szülőknél okvetlenül nagyobb a valószínűség, hogy | az átlagosnál tehetségesebb gyermekeik születnek, de ! Termán szerint a természet I hajlik árra, hogy minden j túltenyésztettséget vissza- ' húzzon az átlagszint felé.

S a legmagasabb szintű ne- i velés és oktatás sem pótol- ! hatja a „minőségi hiányos- ! Ságokat”.

f Kísérletsorozata kezdetén ! dr. Termán kikeresett 1300 iskolás gyermeket, akiknek az intelligenéia-átlagá 150 j pontot tett ki (a normális szint értékét 100-nak véve). Ki akarta deríteni, hogy a kísérleti személyek kiemelkedő intelligenciája különleges hasznukra lesz-e jövő- I beni életükben, s hogy e

Az

intelligencia ' nem öröklődik

szuperintelligens emberek gyermekei részben, vagy egészében öröklik-e az apa vagy az anya tehetségét.

Bebizonyított tény, hogy nagy zenei zsenik adottságai sohasem öröklődnek teljes mértékben. Ez persze az esetek többségében — például Johann Sebastian Bachnál — arra vezethető vissza, hogy a házastárs távolról sem felelt meg a zenei zseni képességeinek — de például Robert Schumann esete azt bizonyítja, hogy a rendkívül tehetséges feleségétől is csak „jelentéktelen” gyermekei születtek, vagyis, hogy a zseni egyedi eset. Dr. Termán vizsgálatai megmutatták, hogy ugyanez a helyzet az intelligenciával is.

Az általa kiválasztott, ma már 35 éves, átlagon felüli kísérleti személyek a középiskola elvégzése után, kevés kivétellel egyetemre jártak, és vizsgáikat az átlagnál lényegesen jobb eredményekkel tették le. Sokkal aktívabban vettek részt a továbbiakban a mindennapi életben és karriert csináltak. A vizsgálatok érdekes mellékeredménye: a megfigyelt emberek körében a válási arány messze lemarad az átlagostól.

Dr. Termán számára a kísérletek akkor léptek legérdekesebb szakaszukba, amikor az okos gyermekek felnőttek, és nekik is gyermekeik születtek. Dr. Termán különösen akkor érdeklődött a gyermekek iránt, ha azok egyformán, vagy megközelítően intelligens partnerek kapcsolatából születtek. Az eredmény: az átlagosan elért intelligencia-hányados mindössze 127 volt, pedig a szülők a nevelésben mindent elkövettek gyermekeik érdekében, és a legjobb iskolákba küldték őket. Jelenlegi tudásunk szerint, az emberi intelligencia legalább 70 génben oszlik meg.

SZERENCSÉNEK kell minősíteni a gének „megfelelő” kombinációját, amelynek következtében szuperintelligens egyén születik, s meglehetősen valószínűtlen, hogy különleges adottságok közvetlenül átvihetők az egyik nemzedékről a másikra.

R. T.

Megjött a szeptember, vele az ősz is, Szindbád utazásainak legszebbik ideje. A napfény egyre bágyadtabb lesz, az ég kékje is különösebb s a mezők felett ökörnyál úszik a levegőben. Faluszéli dülőút csendjében / a Krúdy-rajongónak még látomása is akad: közeledni véli ilyenkor az álmok tengerén utazó Krúdy-hősök: a Szind- bádok, a Rezeda Kázmérok, az Alvinczi Eduárdok vörös postakocsiját s a távoli falusi utca végéből ideszüremlő muzsikát is Pistoli úr tivornyái egyikének gondolja. A hervadás és lombhullás eme mélabús időszakának szőlő- érlelő melege is szindbádi látomásokat fakaszt: présházak napsütötte oldalánál szemlélődve — olykor a szüretelő lányok szoknyája felé kandikálva — tűnik fel az álomutas, deresedé haja ezüstösön villan a napfényben, cilinderét s ezüstgombos sétabotját gondos eleganciával tartja fehér kesztyűs kezében s közben arra is van gondja: mit is kéne itt a ház körül kiigazítani, megjavítani — még a tél beállta előtt. Már a ködöket nevelő késő őszi napokat várja s tekintete valahová messzi tájak felé fordul, oda, ahol ifjúsága legjavát töltötte. És bizonyára megjön majd a késő ősz is, ködökkel és zúzmarával, s utána a tél, amikor a messzi Szepességben, Podolin mellett is befagy

majd a Poprád vize s a folyón támadt lékek valamelyikén kutatva villan ki egy-egy öreg pisztráng szeme — arra várva tán, hogy a hajdani Szindbád üdvözölje őt. A Po- dolinba, meg Toporcra,

Lublóra meg Bártfára vezető utakat hó borítja majd, va- lahonnét, a hegyi falvak színjeiből előkerülnek a szánok is s még tán útra kel egyszeregyszer valamelyik hegyi kisvonat is; Szindbád báránybőrbundás, cilindsres alakja sejlik majd a kupé sarkában, ahol is utazásai közben álmodozni szokott őszről, ködökről és zúzmaráról, no meg a téli hófuvásos időről, s a nők lábáról meg a szerelmekről, melyek tán sosem voltak igazán oly szépek, mint ahogy az az emlékek megszépítő messzeségében látszik...

Útra kel immár Szindbád újra s megannyi más kedves-furcsa, mélabús és zord, különc és csodabogár Krú- dy-hős is s nem csupán az olvasói fantázia szféráiban, hanem könyvbéli valóságban is: újabb híveket toborozva a Krúdy-világ ismerőinek, mind nagyobb számú értőinek és rajongóinak immáron népesnek is mondható táborába. Mert új Krúdy-sorozat indult nemrég: s2ép világoszöld borítóval, kék vászonkötésben jelent meg az első könyv a ma még ritkábban emlegetett régi kisregényből kölcsönözve az igazán krú- dys címet: Régi szélkakasok között. Krúdy kedvenc tájait járja be az olvasó, ha e mostani kötetet kézbe veszi: a Szepességet, meg a Nyírséget elsősorban, de eljuthat a hajdani Buda s a Tabán zegzugos utcáiba, sőt még a híres sas-hegyi szüretek egyikére is az utolsó igazi szüretek közül, amelyre még rá lehetett fogni, hogy a szüret valóban „olyan ünnepély, mint a szilveszteri est vagy a Sámuel napja.” Különös, a mesék és a valóság szférái között ingázó regényalakokkal ismerkedhet meg, Riminszky Kázmérral, .meg a nizsderi várúrral, Kavaczkyval s a toporci kis elárvult lánykával, Prihoda Annával, aztán a kedves nyírségi táj bohémjeivel, az Andráscsikok- kal, Gaálokkal s a Zathu- reczkyekkel, a nyírségi tegnapok e furcsa ködlovagjaival, akiknek figuráit ifjúsága élményeiből hozta át az irodalom teremtette maradandó- ságba.

Sok még az elődök példája, a Míkszáth-hatás is a most közreadott regények világában (A podolini kísértet, Andráscsik örököse, A '■ bűvös erszény. Régi szélkatca- sok között) — szokták volt emlegetni ez ifjúkori Krúdy- remekekről szólván, ám mégis fontosabb igazság, teremtett érték bennük az az eredetiség, amit hangulatteremtésnek neveznünk s ami hamisítatlanul csillog már érne ifjúkori kisregények mindegyikében is. Legszebben tán a kötetet nyitó, szepességi élményekből fakadó történet, A podolini kísértet lapjain.

A télen és nyáron, őszben és tavaszban egyaránt csodálatos táj képei és színei úgy ragyognak itt már, mint a klasszikus Krúdy-művek legjobb darabjaiban, nevezetesen a Szindbádban, melynek álomszerű tájait és képeit ugyancsak erről a vidékről mintázta. De ott vibrálnak a kötet más helyén, nevezetesen a Régi szélkakasok között c. írásban a későbbi, Pestet és Budát megjelenítő nagy Krúdy-művek színei is, a kedves ódon cukrászdák, „a régi Budán, a hegy alatt.. kanyargó..., lépcsős és dohos levegőjű utcák” s a még különösebb hangulatú fogadók sokasága...

Íme hát útra kelt ismét Krúdy;Szindbád — nem kevés örömére — a tisztelt olvasónak s bizonyságául a nagy mesélő és álmodozó nagyszerű művészetének. A „sokéletű” Krúdy Gyula alighanemmegint újabb életet kezd ezzel a most indult sorozattal, mely a magyar könyvkiadás egyik legszebb idei ajándéka. .i

Lőkös István

/VVs/VVVVVVVVVVSAOyVVVVVVVVVVVVVVVVVVVA/VSA/VVS/VSAAA/l>/S/S/VVSA/VSA/SAAAAAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAAAAA^^ÄAAAAA AA/W/VWAV/AAAAA ✓VVVVVV^y^A/VVVSA/V^AiAA/S/VSA/VSA/'VSAAA/VVVVVVVVVN

Pintér Tamás:

Magyar szoba

< W asárnap már kora reggél el> ' mentem a szállodából,

| hogy meglátogassam egy ismerő< somét, aki a közelben nyaralt.

< Óvatosságból elkészíttettem a

< számlámat, mindent kifizettem,

< hogy ha esetleg későn érnék visz< sza, ne kelljen ezzel vacakolnom.

< Tizenegy tájban érkeztem meg,

< porosán, átizzadva és kábultan a

< nagy melegtől. Az étteremben

< gyorsan lehajtottam egy üveg sört, í s az elegáns kókusz-szőnyeges fo- ) lyosón átmentem a szálloda hall- z jába. Alig vártam, hogy a zuhany í alá álljak és az elkövetkező hosz- $ szú utazás előtt pihenjek még va- ? lamit. A délutáni portást találtam ? a pult mögött, akit mindenki ked> veit, mert rendíthetetlenül udva> rias és szolgálatkész volt. Amikor ? odaértem, éppen telefonált; fran- 5 ciául beszélt valakivel, intett, hogy

> kis türelmet kér. Rákönyököltem

> a pultra, az utazási iroda színes

S reklámplakátjait nézegettem,

5 amelyek különlegesen előnyös, ol- 5 csó lehetőségeket kínáltak. Ami- S kor a portás letette a kagylót, ko- S telességemnek éreztem, hogy elis- s merő megjegyzést tegyek. Négy

< napja laktam a szállodában, s s ahányszor csak találkoztunk, meg< szégyenítő módon előzékeny volt s velem.

< — Igen kitűnően beszél franci< ául — mondtam.

5 — Közel sem olyan jól, uram,

5 mint kellene — felelte szerényen.

< — ön túl elnéző az én francia

< tudásomat illetően.

s — Lebecsüli a képességeit.

> — Egy portás vagyok a sok száz | közül, uram. — Szerény képpel

> nézett rám. Tehetek egy megjegy- 5 zést, uram7 Szeretném figyelmeztetni, hogy egy gomb hiányzik az ingj érői. Óhájtja, hogy szóljak a a szobaasszonynak?

— Köszönöm, nem — mondtam.

— Mit parancsol, uram?

— A négyszáztizenhetes kulcsát kérem.

A portás a kulcstartóra pillantott, követtem a tekintetét. A kulcsom nem volt a helyén.

— Azt hiszem, egy kis baj van, uram. — Fellapozta a nyilvántartó könyvet és bólintott. — Igen, uram, jól emlékeztem. Nagyon sajnálom, de a négyszáztizenhe- tesben amerikai urak vannak. Két amerikai turista.

— Ne tréfáljon.

— Nem, uram. Valóban két amerikai lakik a négyszáztizenhetes- ben.

— Nem valószínű — feleltem naivan. — A négyszáztizenhetes az én szobám, negyedik napja lakom benne, mégpedig napi háromszáz forintért.

A portás kicsit meghajtotta magát, mint aki biztosít arról, hogy türelemmel végighallgat, holott tudja, hogy abszolút feleslegesen beszélek.

— Úgy van, uram — jegyezte meg. — Pontosan ennyibe kerül az a szoba.

— És abban a szobában én lakom.

— Igen, uram — mondta a portás. — Valóban ön lakott a négy- száztizenhetesben és már rendezte is a számlát.

— Hogyhogy lak-tam?

— Az a helyzet, uram, hogy amerikai turisták érkeztek és a felszabaduló szobákat a rendelkezésükre kellett bocsátanunk.

— Az én jszobám csak kettőre szabadul fel — mondtam most már ingerülten.

A portás széttárta a karját.

— Igazán sajnálom, uram, de nem tehettünk mást.

— Nem értem.

— A valuta, az valuta, uram.

— Bocsásson meg, uram — fordult felém a portás és felvette a kagylót Néhány felvilágosítást adott olaszul, aztán ismét ott állt türelmesen és előzékeny mosoiy- lyal.

— Én kifizettem a szobámat — ismételtem makacsai. — És rajtam kívül álló, igazán objektív okok miatt nem rendelkeztem valutával.

— Megértem az indulatát, uram

— felelte a portás.

— Nem tűröm, hogy csak úgy kitegyenek — mondtam.

— A portás szomorúan nézett rám.

— Kényszerhelyzet, uram.

—■ Akkor sem.

— Biztosíthatom, hogy együtt- érzek önnel, uram.

— Az nekem édeskevés. Mással talán meg lehet tenni az ilyesmit, de velem nem.

— Senki nem örül az ilyesminek, uram.

— Még szép.

Cgy retteneteslila ruhába 51- *” tözött hölgy lépett a pulthoz. A portás elnézést kért tőlem, majd németül üdvözölte a lila dámát, és udvarias megjegyzések kíséretében átadta neki a kulcsát. A lilaság elment.

— A szovjet ifjúsági csoportot is ki kellett tennünk, uram — folytatta a portás.

— Ez engem egy cseppet sem érdekel — jelentettem ki.

— Csak közöltem, uram, hogy nem ön az egyedüli. Meg kell mondanom, az elvtársak sem örültek, de végül is megértették a dolgot, uram.

— En nem értem meg.

— Meg kell értenie, uram.

— Kell?

— Nem a leghelyesebb eljárás, elismerem, de hát végeredményben népgazdasági érdek. A propaganda-szempontokat nem is említve. És egészen biztos vagyok afelől, hogy ez önnek sem mellékes, uram.

— Maga hülyének néz engem?

— Távol álljon tőlem, uram.

— A szovjet csoportot is ezzel a szöveggel győzték meg?

— Természetesen, uram.

— Nagyon kiváncsi lennék, miket mondtak.

— Azt nem tudom, uram. Őröséül egészen véletlenül nem értek. Velük az igazgató elvtárs beszélt

— Helyes. En is akarok vele beszélni

— Sajnálom, uram, de ezt a kívánságát nem teljesíthetem. Az igazgató elvtárs ugyanis nem tartózkodik már a szállodában.

— Mi van a holmimmal? — kérdeztem lemondóan.

'' — Természetesen rendelkezésére áll, uram.

— Mindenem szét volt dobálva ■— jegyeztem meg.

1— Teljes mértékben bízhat a takarító személyzetben, uram — mondta a portás. — Kezeskedhe- tem érte, hogy mindent hiánytalanul összeszedtek. Poggyásza a megőrzőben van, azonnal intézkedem, hogy idehozzák.

T elefonon utasította az egyik * londinert, hogy a bőröndömet és a ballonkabátomat sürgősen szállítsák a hallba.

Hát, nem, gondoltam. Én kifizettem a szobát, az atyaúristen' sem fog megakadályozni abban, hogy elutazásom előtt le ne mosakodjam és ki ne pihenjem magam. Ezt közöltem a portással is, aki higgadtan végighallgatott.

— Ennek semmi akadálya, uram. Egy szobát mindig fenntartunk ilyen célokra — mondta készségesen. Majd leemelt egy kulcsot és a kezembe adta. — Parancsoljon, uram. A tizenötös szobát a földszinten, jobbra találja meg. A poggyászát természetesen oda fogom vitetni.

— Miért nem ide tették be az amerikaiakat? — kérdeztem dühösen. — Két óráig nyilván ez is megfelelt volna nekik.

— Hova gondol, uram? — méltatlankodott a portás. — Ez, hogy úgy mondjam, a szálloda legkevésbé megfelelő, szobája. Kissé levegőtlen, meg sötét is, mert történetesen a íichthofra néz. Szerencsétlen megoldás lett volna az amerikaiaknak adnunk, még ha csak átmenetileg is. Nem gondolja, uram? A szálloda jó hírére is adnunk kell. Igazam van?

— Tökéletesen — mondtam.

— Szóval, nem óhajtja felvarratni a gombot, uram?

— Nem.

— Kérem, uram, ahogy parancsolja.

t

>/VVVNAA/V*sA/VA^**vAAAAAA/\AAAAAAA/\AAAAAA^AAA/VVNAAAAAAAAAAAAAA/V*v'\Ar»/V\AAAAA^V*vVSAA/VVVVVVV' t'V\VAVAAAWóWWW\AVwV'<\V