Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-14 / 217. szám
í Legerősebb fegyverünk: A munkásosztály egysége KORUNK NEMZETKÖZI kommunista és munkásmozgalma abban látja történelmi feladatát, hogy előmozdítsa, segítse a társadalmi haladást, — s biztosítsa az ahhoz múlhatatlanul szükséges feltételek megvalósítását. Magától értetődik, hogy e feladat megvalósítása elválaszthatatlan a munkásosztály sorainak tömörítésétől. Az európai történelem egyik legnagyobb fordulata: a Szovjetunió után immár egy sor más országban hatalmon van a munkásosztály. De hatalmas erő — a forradalmi világfolyamat egyik nagy osztaga — a fejlett tőkés országok munkáspsztálya is. Az 1969—1970-es adatok szerint a fejlett tőkés országok aktív kereső népességének csaknem 80 százaléka (Angliában 93, az Egyesült Államokban és Kanadában 83 százaléka bérből és fizetésből élő. S e kategória több mint fele üzemi munkás. A közepes fejlettségű tőkés országokban az aktív kereső népességnek 40—60 százaléka (Latin-Amerikában átlagosan 61 százalék) tartozik a bérből és fizetésből élők kategóriájába. A tőkés országok munkás- osztálya nagy létszámú (száma meghaladja a 30 milliót), s a tárasdalom legszerveze- tebb osztálya. Ez a munkásság sok tapasztalatot szerzett a tőkével vívott harcban. A munkásmozgalom számos országban nagy forradalmi hagyományokra tett szert a de. mokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. S a társadalomban állandóan nő a munkásosztály tekintélye, befolyása. A munkásosztály forradalmi pártjának eredményes harca nem utolsósorban attól függ, sikerül-e a munkás- osztályt egységben maga mögé állítania. „A munkásosztály egysége nélkül — hangsúlyozta Lenin — harca nem lehet sikeres.” Ma azonban a tőkés országok munkásmozgalma nem- egységes. A munkások egy része a kommunistákat, más része a szocialistákat követi, ismét mások vagy a kispolgári és a polgári pártokat támogatják, vagy részt sem vesznek a politikai küzdelemben. A munkásmozgalomnak ez a megosztottsága volt az oka számos kudarcnak a múltban, s ugyancsak ez a megosztottság idéz elő sok nehézséget és balsikert ma is. A KOMMUNISTA PÁRTOK — és ez vonatkozik a szocialista országok hatalmon lévő .testvérpártjaira is — számításba veszik politikájukban, hogy a mai szociáldemokrácia nagy erőt képvisel g tőkés országok munkás- mozgalmában és demokratikus mozgalmában. Jelentős tömegbefolyással rendelkező szervezeteket, egyben számottevő szavazótáborra hatást gyakorló politikai pártokat híyott életre és működtetett. Az 1951-ben létrehozott Szocialista Internacionáléhoz ma 48 párt tartozik, a pártok taglétszáma 14 millióra tehető. A hetvenes években rendezett választásokon a világ különböző országaiban csaknem 80 millió választó szavazott a szocialista, szociáldemokrata pártok jelöltjeivé. A szocialista, szociáldemokrata pártok szerepét különösen jelentőssé teszi, hogy részesei a tőkés hatalmi intézményeknek. Nyugat-Euró- pában 30 ilyen párt működik és általában 15 országban a kormányhatalomban is jelen vannak, nyolc államban pedig a kormányfői posztot is a kezükben tartják. Társadalmi bázisát tekintve a szociáldemokrata mozgalom nem egynemű, és az egyes pártok összetétele is jelentősen eltér egymástól. A társadalomban betöltött helyére vonatkozóan — elsősorban osztályösszetétele alapján — abból kell kiindulni, hogy a szociáldemokrácia a nemzetközi munkásmozgalom sajátos része. Néhány különösen befolyásos szociáldemokrata pártban a munka«Al» ovomfo Q lrmfÉvtlí AT.O * "MÁmet Szociáldemokrata Párt: 49 százalék; Olasz Szocialista Párt: 45 százalék; Osztrák Szocialista Párt: 42 százalék; a brit Munkáspártban és a • Svéd Szociáldemokrata Pártban pedig megközelíti a 80 százalékot. Általában erős a kölcsönhatás e pártok és a szakszervezetek között. Mindebből következik, hogy a szociáldemokrata pártok nem tagadhatják meg a munkásság követeléseit — természetesen nem az alapvető hatalmi, hanem a szőkébb értelemben vett szociális érdekeket —, és így programjaikban, állásfoglalásaikban és intézkedéseikben, kisebb-na- gyobb mértékben, kifejeződnek a dolgozó rétegek követelései, törekvései. A politikailag alapvető természetesen az, hogy a munkáspárti jelleg ellenére a szociáldemokrácia elméletét és gyakorlatát továbbra is a burzsoáziával való együttműködés, a kizsákmányoló társadalmi rendszer iránti békü- lékenység jellemzi. A kommunista pártok a szocialista pártok tevékenységének, összetételének, az összes „pluszoknak” és mínuszoknak” gondos elemzése alapján úgy vélik, hogy a kommunistáknak és a szocialistáknak — mélyreható elvi nézeteltéréseik ellenére — már ma is van lehetőségük az együttműködésre. S a lehetőség szükségszerűség is: erre tanít a múlt sok történelmi tapasztalata. PARTUNK — mint ezt a XI. kongresszus határozata is kimondja — „minden lehetséges kérdésben és területen együttműködésre törekszik a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal a nemzetközi enyhülés és biztonság erősítése, a munkásosztály akcióegysége érdekében”. Saját pártunk tapasztalata azóta is igazolja, hogy ez reális szándék, hogy sok tekintetben lehetséges együttműködés, akcióegység a kommunisták és a szociáldemokraták közt a dolgozó osztályok és a haladás érdekében. (A Francia Szocialista Párt Mitterrand vezette delegációjának látogatása Magyar- országon s a tárgyalásokról kiadott érdemi és tartalmas közös közlemény ezt példázta.) Ilyen módon foglalt állást a kommunista és munkáspártok berlini tanácskozása is, üdvözölve a testvérpártok együttműködését a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, egyszersmind kijelentve, „elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve a munkásosztályt a kapitalista rendszernek rendeli alá”. így, ilyen kiegyensúlyozott állás- foglalással teljes értékű a munkásosztály egységének szolgálata. A munkásosztály egységéért, s ezen belül a kommunisták és a szocialisták egységéért folyó harc egyik legfőbb színtere a szakszervezeti mozgalom. A szakszervezetek a munkásosztály legnagyobb párton kívüli szervezetei, amelyek a legkülönbözőbb felfogású munkásokat egyesítik azon az alapon, hogy azok együttesen szállnak szembe a tőkés kizsákmányolással. Napjainkban a nemzetközi szakszervezeti mozgalom óriási erőt képvisel. 1945-ben világszerte összesen még csak 65 millió, ma viszont már több mint 250 millió a szakszervezeti tagok száma. Növekedett a szakszervezetek aktivitása, nagyobb méreteket Öltött akcióegységük és együttműködésük a béke megőrzéséért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért, a demokratikus szabadságjogokért és a szakszervezeti jogokért folytatott küzdelemben. A dolgozók valóságos imperialistaellenes harci szö- szövetségének kialakulását azonban ma is erősen akadályozza a munkások és alkalmazottak hiányos szervezettsége, valamint a szakszervezeti mozgalom megosztottsága. A SZAKSZERVEZETI Világszövetség — az a szövetség, amely a proletáriátus forradalmi osztálycéljaiért, nemzeti és nemzetközi érdekeiért következetesen küzd — ismételten hangsúlyozza, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely a dől. gozók egyesítésére irányul. Az európai testvérpártok berlini tanácskozása nedig e kérdésben is közös álláspontra jutva leszögezte: „a kommunisták a jövőben is minden módon támogatni fogják a szakszervezeti szervekben egyre növekvő egységtörekvéseket és a szakszervezetek önálló akcióit is”. Vajda Péter Apc határában van a selypi medencének- egy csücske, alig negyven hektárnyi földterület, amelyről vajmi kevés szó esett mostanáig a nyilvánosság előtt. Pedig huszonöt esztendeje immár fontos munkák színtere a kis gazdaság, az Országos Mező- zőgazdasági Fajtakísérleti Intézet farkasmajori állomása. Szakvezetői, szorgos gazdá- szai a jövendőnek dolgozva végzik mindennapi tennviló- jukat, a legkülönbözőbb zöldségfélékkel kísérleteznek. Parcelláikon csak az idén tucatnyi zöldség hozott termést, illetve magot, hogy a legjobb tulajdonságúak mihamar szaporításra, majd pedig a köztermesztési hálózatba kerüljenek. Paradicsom, vetőborsó, hagyma, paprika, karfiol, kelkáposzta, karalábé zöldellt nyárot át a táblákon, foglalkoztak szabadban és fólia alatt fűszerpaprikával, látogatásunk alkalmával pedig éppen a görögdinnyével kapcsolatos i észlelteket összegezte Végh Ottó szakmérnök. NINCS ÖNTÖZÉS — Évről évre visszatérő célkitűzésünk, hogy az intézet központjától kapott program szerint új és új zöldségfajtákkal kísérletezzünk, vizsgálgatva, hogy jobbak-e a többinél? — mondja a csillogó üvegházak, sátrak között sétálgatva Dombi Andor állomásvezető. — A nálunk termesztett zöldségek tulajdonságainak felülvizsgálata, ellenőrzése, mérése természetesen nem helyi gond. Termékeink, észleleteink az intézeti központba kerülnek, az eredményeket ott összevetik az országban működő további nyolc-tíz állomás adataival, s számítógép tesz pontot három esztendő küzdelmének a végére. Azért beszélek három évről, mert egy-egy témával visszatérően foglalkozunk. Farkasmajor feladata egyébként mindig összhangban van a táj termőadottságaival, s külön szeretném megjegyezni, hogy munkánkból kizártuk az öntözést, mintegy provokálva a növényfajták ellenállását. Vagyis gondjaink közé tartozik olyan zöldségek, magvak termesztése, amelyek mostoha viszonyok közepette sem csapják be a gazdaságokat. Kísérleti eredményünk különben minden esztendő végén összefoglaló adattárba, kötetbe kerül a többi állomás tapasztalataival együtt, s igen nagy hasznára van az egész mezőgazdaságnak! HATSZÄZ ZÖLDSÉGFAJTA Hazánk különböző termőtájain, azok szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban évente általában hatszáz zöldségfajta termesztésével foglalkoznak. De ide sorolhatjuk a gabonát és a vetőborsót is, amely szintén „téma” a farkasmajori állomáson. A negyven hektárnyi földterület ugyanis meghaladja a kísérleti feladatokat. Magfogás szempontjából egyébként a zittaui fajta hagyma adta az év slágerét hektárankénti hat mázsás, kitűnő minőségű hozamával. Az idén ez jelenti Farkasmajor büszkeségét. Számítanak rá, hogy jövőre a köztermesztési hálózatba kerül. Hogy melyik fajtát váltja fel? Esztendő végeztén derül majd ki, amikor az ország különböző tájegységeiről az intézet központjába érkeznek a jelzések. Ahogy hallottuk, elég nagy a fajtacserélődés. Évente harminc-negyven fajta zöldséget, gabonafélét törölnek a termesztési listáról, a rendszeresen megtartott termésbemutatók, illetve vizsgálati mérések eredményeként pedig ugyanakkor Eredményes félévet zárt a Visontai Gagarin Hőerőmű. 1976. első felében az időközben átszervezett fiatal vállalat kollektívája összességében már úgy dolgozott, ahogyan képes, ahogyan a népgazdaság jogosan elvárja a kulcsfontosságú üzemtől. A megnövekedett feladatokból a korábbinál is többet vállaltak és teljesítettek a vállalat szocialista brigádjai. Fegyelmezett, jól szervezett munkájuknak is köszönhető, hogy számottevően csökkent az üzemzavarok száma és a kiesett munkaidő is a vállalatnál. Valamennyi munkahelyen javult az üzemelés biztonsága, jobb minőségű munkával, a feladatok ésszerűbb összehangolásával több mint 700 ezer forint értékű ötven-hatvan féle, jobb és több hozamot ígérő zöldség- ’ és gabonavetőmag kerül forgalomba. ÁLLAMKASSZA NÉLKÜL Természetesen nemcsak kísérleti, hanem üzemi terve is van a fajtakísérleti állomásnak, amely kap ugyan központi támogatást, de ezt illő kigazdálkodnia. Hogy e tekintetben nincsenek gondok Farkasmajorban, azt az állomásvezetői iroda falára függesztett oklevelek tanúsítják. A negyedszázad alatt többször került első helyre kutatómunkája, gazdasági tevékenysége nyomán a kísérleti telep, s ez mindannyiszor azt jelentette, hogy az itt folyó, jobbára tudományos munka nem apasztotta az államkasszát. Megjegyezzük: a kis gazdaság birtokában van mindazon gépi felszerelésnek, amivel alig húsz ember negyven hektáron gyümölcsözően foglalatoskodhat. S még valami segíti a meg-megismétlődő sikert! összeszokott, hosszú ideje együtt dolgozó emberek sürögnek a táblákon, a gépek nyergében, a szárítókban. Persze, kellő anyagi megbecsülés mellett. .. Moldvay Győző anyagot és energiát takarítottak meg a brigádok. A munkafegyelem erősödését bizonyítja továbbá az is, hogy az első félévben mérséklődtek a személyi hibás balesetek, valamint az igazolatlan mulasztások is. Visontán nem szükséges bizonyítani, hogy az úgynevezett „őszi-téli csúcs” még fokozottabb munkát követel az erőmű dolgozóitól. Ezért a féléves munkájukat értékelő tanáeskozásukon a szocialista brigádok úgy döntöttek, hogy elfogadják a vállalat vezetőinek javaslatát és újabb vállalásokat tesznek a termelés növelése, valamint az üzem rendjének, fegyelmének további erősítése érdekében. A 67 brigádból 50 már hozzá is látott újabb vállalásainak teljesítéséhez. A szocialista brigádok újabb vállalásokat tettek Csökkent az üzemzavarok száma és a kiesett munkaidő Visontán Párttitkárok jutalomutazáson És Tallin után Leningrad (3. rész) Állunk a Nyevszkij prosz- pekten, Leningrád főutcáján. A Néva felől friss szél lengedez, úgy látszik a többórás, hálókocsival megtett utazás álommaradványait akarja szemünkből elűzni. De hát ki az, aki álmos marad Leningrádban? Ahogy a tallini óváros keskeny, kanyargós utcáival, zártságával hat az emberre, úgy Leningrád széles utcáival, hatalmas tereivel, többhektárnyi parkjaival. Állunk a Nyevszkij proszpekten, tőlünk egynéhány kilométerre, a sugárút végén csodálatosan csillog az Admiralitás aranyozott kupolája. Az úton több sávban személygépkocsik, autóbuszok, teherautók rohannak. Valamikor, nem is olyan nagyon régen még kucsmába, bundába öltözött főurakat röpített télidőben itt a trojka, ma a közlekedés kevésbé romantikus, de gyorsabb és praktikusabb. Mi is felszállunk az autóbuszba, mert, aki gyalog akar megismerkedni az óriási várossal, az bizony heteket eltölthet itt. Robogunk a széles utakon, a szebbnél szebb paloták, épületek között, aztán fékezés és megállunk a Palota téren. Ki ne ismerné — legalább fényképről — ezt a hatalmas kiterjedésű teret? — ahonnan 1917, novemberében rohamra indultak a pétervári munkások, katonák és matrózok a Téli Palota ellen. > A Téli Palota ellen, amely ma a világ egyik, ha nem a legnagyobb múzeumának ad helyet. Az Ermitázs óriási gyűjteménye, (mintegy 2,5 millió darab műkincs) azonban nem fér el csak a Téli Palotában, hanem még négy épületet kellett a múzeum rendelkezésére bocsátani. A Palota tér ma a turisták paradicsoma. Talán a világ minden részéből érkeznek ide nap, mint nap, hogy megismerkedjenek a történelemmel és emlékfotókat készítsenek a térről és az azt körülvevő csodálatos szépségű, monumentális épületekről. Beszállunk a buszba, utcákon, hidakon, aztán ismét hidakon és újra hidakon hajtunk keresztül. Leniiigrádot nemhiába nevezik Észak Velencéjének — magyarázza idegenvezetőnk — hiszen egyrészt itt a Néva folyó több ágra szakad, másrészt pedig nagyon sok csatorna is van a városban. S a folyón, valamint a csatornákon való átkelést nem kevesebb, mint hatszáz híd biztosítja. Megállunk a Néva-parton. A világ egyik legrövidebb, de legbővízűbb folyóján hajók úsznak méltóságteljesen. Lejjebb a Péter—Pál erőd komor falai sötétlenek. Nincs valami nagy hőség, de az erőd melletti strandon mégis nagy a forgalom. Ez a leningrádi „Fókák klubjának” egyik kedvelt fürdőző- helye. A nevezetes klubnak állítólag háromszáz elszánt tagja van, akik nemcsak nyáron, de télen is gyakran megmártóznak a Néva habjaiban. Rövid utazás, s a Néva másik partjánál ott horgonyoz előttünk méltóságosan az Auróra cirkáló. Nincs mit titkolni kissé elfogultan, fe- szélyezetten lépünk a hídra, hogy feljussunk a híres cirkálóra, amelyről 1917-bén leadták azt az ágyulövést, melyre megkezdődött a Téli Palota ostroma. Járkálunk a fedélzeten, nézegetjük az ágyúkat, s bár lehet, hogy banálisán hangzik, de itt az ember valóban érzi a történelem levegőjét. És a forradalomét, mely új korszakot hozott az emberiség történelmében. S ugyanez az érzés fogja el az embert a Szmolmjban is. Nézzük a hatalmas, sárga épületet, előtte pedig a Lenin szobrot. A szobrot, amely itt egészen másképpen hat, mint bárhol. Hiszen az ember szinte látja, ahogy a kiemelkedő forradalmár energikus léptekkel halad át itt a téren, hogy bent az épületben a forradalom ügyeit intézhesse. Aztán a Mars mező, Nagy Péter emlékműve, a Művészetek tere, a felnyitható Néva hidak, parkok, paloták — ki tudná csupán csak felsorolni is a látnivalókat. Aztán ki tudná csupán csak felvillantani is a négy és fél milliós metropolis mai életét, a forgalmas, nyüzsgő utcákat, vagy a dolgozni,'a szórakozni menő, vagy éppen A Néva-part, az Auróra cirkálóval sétáló emberek áradatát érzékeltetni? Nem túlzás, de Leningrádot nem lehet elképzelni, nem lehet bemutatni — csak látva lehet megismerni és megérteni. Megérteni, hogy a szovjet emberek miért szeretik, miért tisztelik annyira a régi várost, a hős várost és a mai várost. Autóbuszunk már a repülőtérre tart. A tizenegy kilométer hosszú Moszkvai sugárút végén új lakótelep. Két húszemeletes épület alkotja a modern városkaput, s valamivel túl rajtuk monumentális emlékmű. Emlékmű a hős városnak, melyet kilencszáz napig ostromoltak hiába a fasiszta német csapatok a második világháborúban. A hős városnak, mely a milliónyi szenvedés során sem adta meg magát, Ülünk a TU 154-es fedélzetén. Dübörögnek a gázturbinák, tudjuk, hogy néhány óra múlva hazai földön szál« lünk le. örülünk a hazatérésnek, de szívünket mágia, szorongató érzés hatja át! Fáj elválni a szovjet földtől,! a szovjet emberektől, s úgy érezzük, hogy bár sokat láttunk, sok élményre tettünk szert, mégis mindez kevés. Még többet kellene tudnunk, még többet kelenne látnunk ebből az óriási kiterjedésű országból, a szocializmus szülőföldjéből. Aztán felemelkedik a gép, s arra gondolunk, hogy így is szép volt az út. Mégegy- szer köszönet érte mind" azoknak, akik lehetővé tették számunkra. (Vége) Kaposi Levente Farkasmajor a jövőnek dolgozik
