Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-02 / 207. szám
NEM LÁMPÁST emelgetve keresgéljük az önzetleneket, a kötelességüknél töb- i bet, s mást is adókat, akik [ megtetézik tennivalóikat, e i úgy hordják terheiket, mint I kitüntetést. Sokan vannak, I akik a köz javát a maguk I javaként értelmezik s gya- j korolják, hiszik is, tanúsít- í ják is, hogy a tettvágy, az j alkotókészség, a közreműködés nemes igénye nem áll j meg a kenyérkereset szabta i határnál. Túllép azon, a ter- ; melést segítő ötletekkel, ja- ; vasiatokkal, a lakóhely dől- ! gainak intézésével, társadalmi tisztségek vállalásával, | melyekért, mindezekért, ha | jár valami, csupán egy kéz- ! fogás, a köszönet. A miértre ! egyszerű a válasz: így érzjk I jól, s teljes embernek má*' ! gukat. * ) A kisebb' közösségekben i egy vagy néhány ember, az ! üzemben csoportnyi, a lakó- I helyen szintúgy, s tágabb lá- j tóhatáron belül seregnyi már, | aki vállalta és vállalja a I kötelességein, a fizetett mun- I káján felül állót. Példájuk í fénye erős, bevilágít oda is, ahol kényelmesen meghúzó- j dik a kelletlenség, az immel- j ámmal tett kötelesség, a ja- I vadalmazással arányban nem I álló munka. Azok sorába | tehát — s miért tagadnék, I hogy hosszú, népes sor éz —, í akik követeléseikben, igé- J nyeikben, vágyaikban min- ! dent járandóságuknak vél- i nek, ám cselekedeteikben ad- ! dig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk: fizetett dolgaik maradéktalan teljesítéséhez. ök azok, akikre nem áll a közmondás: ha felkötötte a kolompot, rázza is. ök, ha tehetik, még a kolompot sem akasztják fel, nemhogy rázzák! Ha lehet, akkor csak a fizetési borítékot teszik el, fáradhatatlanul tartják a markukat, rínak, hogy nem jut semmire, eny- nyi pénzből megélni nem lehet. S lám, élnek, de méghozzá milyen jól! Azokból és azok hátán, akik csak akkor nyugodtak, ha senki sem kiálthat utánuk, félben a munka, hová szaladnak. Leírtuk, igaz: sokan vannak, akik szívesen vállalják a kötelességen túli többletet. Leírjuk, igaz: sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradéktalanul megteszik a kötelességüket. Sajnos, azt is leírhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk minden osztályában és rétegében akadnak napot lesők, időt lopók, buzgó semmittevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék viszik, sodorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki ezért ügyesnek hiszi magát, a másik csak a mai napot rakja az elmúlt mellé, úgy jó neki, ahogyan éppen van. Sokfélék, abban mégis azonosak, hogy létezhetnek így is, mert azok, akiknek erkölcsi alapja lenne a noszogatásra, a számonkérésre, békén hagyják őket. Hagyják? Hiszen mi más, ha nem az érthetetlen belenyugvás, a szemhünyás tisztességeseket csúfoló ingerkedése a már-már jelmondattá lett méltatlankodás: „ha nem hagynak békén, kilépek”, meg „ennyi pénzért nem érdemes dolgozni”. Mondják, fújják, s bár hihetetlen, de sajnos, igaz, nem akad, alig akad, aki penderítene rajtuk egyet, s megmutatná, hol az ajtó. GYORSABBAN akarunk haladni, lépést tartva rohamosan növekvő igényeinkkel. Folyamatosan emelve az életszínvonalat, gyarapítva az egyéni és családi jövedelmeket, jobb holnap körvonalait rajzoljuk fel, s közben, mintha elfeledkeznénk azokról, akik vigyorgó vagy közömbös képpel kiálltak a sorból, vagy be sem léptek abba. Túl sokan, a megengedhetőnél, a ritka reménytelen eseteknél jóval többen vannak azok, akik letörölték palatáblájukról a kötelesség szót, akik úgy hiszik, csak jogaik léteznek. Nehogy félreértés legyen: aligha bizonyos foglalkozási helyek, borravalós szakmákként emlegetett tevékenységek sajátja, kísérője ez. Ott esetleg szembetűnőbb, Jobban ingerli a becsületesek íriszét — vagy tenyerét inkább —, ám meglelni a nyögőket, a sóhajtozókat, a panaszkodókat, de semmit nem csinálókat mindenütt. A muszáj sohasem fullad a Dunába — mondták apáink, azaz a kötelesség nagy úr, parancsa messzire hangzik. Igenám, de mit hallanak belőle azok, akik bedugják, befogják a fülüket? Semmit, vagy annyit, hogy másoknak szól, nem nekik! Mi meg szitkozódunk s mérges beszédeket tartunk. Cikkeket írunk, nyilatkozunk a rádióban, a televízióban, az üzemi lapban, munkásgyűlésen. Általában Károlyról és Meg- nevezetlen Pálról, akik gyorsan szedjék össze magukat. Akik vegyék észre, hogy ez így nem megy. Zárkózzanak fel társaik többségéhez. Lássák be, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység, a selejtcsökkentés, az anyagtakarékosság... Általában Károly és Megnevezet- len Pál nincs ott a gyűlésen, nem olvas újságot, mást hall, lát a rádióban, a televízióban. ö, ők azt választják ki mindezekből maguknak, ami nem zavarja őket. Ezért sűrűn az igyekvők, a tisztességesek. a sokat fáradozók egymást győzködik, agitálják. MERT NEHÉZ Általában Károly helyett a mellettünk dolgozó Károlynak azt mondani, komám, ez így nem megy. Mert kényelmetlen fölhívatni a főosztályvezetői vagy igazgatói irodába Meg- nevezetlen Pál helyett a valóságos ténfergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s azt mondani, keressen más sétahelyet, vagy színpadot. Kínos a termelési tanácskozáson, a brigádgyűlésen, szak- szervezeti vagy párttaggyűlésen azt mondani, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a munkát, nem érdemlik meg a bért. Nehéz, kényelmetlen, kínos... Mennyi jelző menti, magyarázza a megmagyarázhatatlant. Azt, hogy hallgatunk, tesszük a dolgunkat, s azt is megcsináljuk, amit nekik kellene elvégezniük. syts Mészáros Ottó Kétszáz forint története í Alig tudta palástolni az idegességét Remegett a hangja, a keze is, az orra tövében apró kis rángások vibráltak. Forrt az egész ember. I — Szeretném nyilvánosan megköszönni ezt a jutalmat — mondta, ahogy nagy, széles tenyerét nyújtotta a bemutatkozáshoz. Értetlenül néztem rá. Miért jött ezért a szerkesztőségbe? ★ „Ä gyárvezető javaslatának figyelembevételével — az 1976. augusztus 2-án megtartott DH-bizottsági ülésen hozott határozat alapján — 200 forint jutalomban részesítem a brigádot, mivel 1976. július hónapban átlagon felüli jó munkát végeztek. Kérem, hogy a munkájukat továbbra is úgy végezzék, hogy a jövőben is szerezhessenek elismerést”. Ez csak jó, mit kell ezen felháborodni? Egy brigád jutalmat kap az átlagon felüli jó munkája után. Nálunk ez így szokáis. A brigád legyen büszke a jó munkájára, a kapott pénzt pedig váltsa be annyi Kinizsire vagy Kőbányaira, ameny- nyit adnak érte. Nálunk ez így szokás. Nem? — Tizennégyen vagyunk a brigádban. Mennyi jut egyre a kétszáz forintból? Mi ez? Jutalom vagy alamizsna? Ne számoljunk utána, hány forintocskát ér egy személy átlagon felüli jó munkája egy egész hónapra kivetítve. Hij, de csúnya száin jönne ki. Ezért, bizony, aligha érdemes átlagon felüli munkát végezni, törni magukat, verejtékezve, csak azért is, hogy megmutassák, ők lepipálnak mindenkit. Mennyi jut egy személynek egy műszakra ebből a pénzből ? ★ A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatója szabadságát töltötte, Szipszer two ifőköny velőtől kértünk hát tájékoztatást. — Á kollektív szerződés melléklete tartalmazza a DH- mozgalomra vonatkozó megállapításokat, ennek alapján hozott döntést a bizottság, és ítélte oda a kétszáz forintot a gyöngyösi Vörös Hajnal brigádnak. A javaslatot senki sem vitatta, azt a párttitkár indokolta, aki egyben a 21-es üzemnek, a gyöngyösi kenyérgyárnak a vezetője. Most került sor első ízben arra, hogy a „Dolgozz hibátlanul!” mozgalom keretében pénzjutalmat szavaztunk meg. A vállalatnál ez a brigád részesült egyedül pénzjutalomban, más kapott még dicséretet ugyan, de csekket nem. — Mi a tVéleménye a Jutalom összegéről? — Meglepődtem, amikor a javaslat elhangzott, hiszen egy akkora brigádnak, amelyiknek több mint tíz tagja van, nagyon csekély összeg. De arra gondoltam, biztosan majd összegyűjtik a jutalmakat, később rendeznek egy brigádkirándulást és arra használják fel. — Megszabták a DH- mozgalomra felhasználható összeg keretét? — Ilyen keret nincs. A szabályzat csak annyit tartalmaz, hogy 100—300 forint lehet a jutalom egy hónapban. — Ha személyenként eny- nyi, az egészen más. — Nálunk a keresetekbe beépítettük eleve a hibátlan munkáért járó tízszázalékos jutalmat. Ezt mindenki megkapja, aki nem vét a hibátlan munka ellen. Ha rossz minőségű munkát végez, akkor levonjuk a tíz százalékot, vagy annak egy részét, — Kik kaphatnak még plusz jutalmat ezek szerint? — Akik nemcsak a saját munkájukat végzik el kifogástalanul, hanem nyitott szemmel járnak, dolgoznak, felfednek más hibaforrást is, ennek kijavítására javaslatot tesznek. Különben marad a jövedelembe beépített tízszázalékos DH-jutalom. A jutalom tehát így már egészen más színben mutatkozik. A brigád büszke lehet arra, hogy jutalmat kapott Persze, az a kétszáz forint...! ★ — Mennyire ismerhetik a vállalat dolgozói a kollektiv szerződést? — kérdeztük meg Tóth Józsefet, a vállalat szakszervezeti bizottságának a titkárát — A szerződés Javaslata hosszú időn át ott volt a dolgozóknál. Nagyon sok észrevételt is fűztek hozzá, amikkel mi a javaslatunkat módosítottuk is. Aztán as előírásoknak megfelelően a kollektív szerződést jóváhagyták a dolgózók is. — A DH-mozgalom szabályzata is ott volt a szerződés mellé csatolva kezdettől fogva? — Nem, azt később dolgoztuk ki. Mielőtt a jóváhagyás megtörtént volna, a DH-mozgalomra vonatkozó tervezetet kiosztottuk, annak tanulmányozására mintegy két óra hossza állt rendelkezésre. Ezután döntöttek a dolgozók. — Hol található meg most ez a melléklet? — Minden üzemben, ahol a kollektív szerződés is megtalálható, hiszen annak a melléklete. — Véleménye szerint jól ismerik a dolgozók ezt a mellékletet? — Erről nem vagyok meggyőződve. Nem biztos, hogy gyakran forgatják a papírlapokat. De sokszor elmondtuk már, hogy a legjobb szándék sem ér önmagában sémmit, ha az A paksi atomerőmű első főépületébe 150 ezer mázsa betonacélt építenek be, ennek 95 százaléka, mint úgynevezett pakett-térrács szilárdítja majd a hatalmas vasbetonalapot. A térrácsokat 60 méter hosszú csarnokban készítik. Képünkön: a sok pakett összeszerelve betonozásra vár. (MTI fotó — Gottvald Károly — KS) „Üzleti” gondok a megyeszékhelyen Felújítás miatt zárva... A tábla egyre több belvárosi üzleten díszük Egerben: átalakítás, felújítás miatt zárva. 'Mögötte pedig a szokásos kép: üres, kihalt, levert vakolatú helyiségek. És állványok, deszkakorlátokkal körülvett terelőjárdák mindenütt. Teljes lendülettel folyik a belváros rekonstrukció j a. A régi, rossz épületeket majdan tetszetősek, korszerűek váltják fel. Addig azonban hol ez, hol az a régi megszokott üzlet lesz bezárva — s ahogy az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, eredmények nem igazolják utólagosan. ★ Megkerestük a javaslat- tevő Balogh Jánost is. — Valami félreértés lehet a dologban — mondta —, mert én nem úgy gondoltam, hogy a brigád kapja a kétszáz forintot, hanem, hogy személyenként kapjanak ennyit. Magam is nagyon meglepődtem, amikor kijött az értesítés. Igaz, ezt korábban is kiküldhették volna. — Mikor beszéltek részletesebben a DH-mozgalomra vonatkozó mellékletről? — Tegnapelőtt, a termelési tanácskozáson. Ott élénk vitát váltott ki a dolog, főként az érintett brigád tagjai kifogásolták a döntést. Űj dolog ez még nálunk, most kezdtünk hozzá ennek a gyakorlatához, és még nekünk is szoknunk kell hozzá. Nagyon figyelemre méltó megjegyzések voltak ezek. ★ Mi az eset tanulsága? Aligha kell hosszan töprengenie rajta bárkinek. Elindult valami jó, valami hasznos a vállalatnál, aminek a célja a vásárlók érdekének a minél teljesebb kiszolgálása, de az első lépépeknél megbotlottak, mert nem fogalmaztak félreérthetetlenül. A hiba nem végzetes, könnyen korrigálható. Ahogy ismerjük a vállalat vezetőségét, jó szándékukat, kezdeményezőkészségüket, ezt mielőbb meg is teszik. Az üzemi légkört nyugalmi állapotba hozzák. Ami azonban nagyon általánosítható következtetés: soha nem szabad sajnálni az időt az olyan kérdésekre, amelyek a vállalat minden dolgozóját érintik. A tájékoztatásnak nagyon részletesnek, alaposnak kell lennie, mindenkihez el kell jutnia. Nemcsak kétszáz forint forog kockán ilyenkor. G. Molnár Ferenc legkevesebb egy-két évig. A rekonstrukciós programban csak a következő negyedévre 18 üzlet — iparcikk, élelmiszer, divatáru — ideiglenes bezárása szerepel. S ki ne vette volna észre, hogy évek óta zárva van már a Cenrtum Áruház régi épülete, vagy néhány más kisebb üzlét a város szívében. Mindezeknek természetesen nagy szerepük volt a megyeszékhely ellátásában, s hiányukat azonnal érzik a turisták, a helybeliek egyaránt. Mi lesz tehát a sorsuk addig, amíg a kétségtelenül szükséges korszerűsítéseket végzik? Először a városi tanács termelés-el látásfelügyeleti osztályán tettük fel ezt a kérdést. — Nekünk alapvető érdekünk, hogy ne legyen rosz- szabb az áruellátás addig sem, amíg a rekonstrukció tart — válaszolt Nagy Sándor osztályvezető-helyettes. — De a felújításokat, korszerűsítéseket sem lehet halogatni, hiszen - régi, rossz állapotban levő épületekről van szó. Mentesítő üzlethelyiségekről kell gondoskodni, hogy a felújítások ne okozzanak kiesést; néhány ilyen üzletünk van a vár bejárata előtti kis téren, s a Széphe- nyi utca 5. szám alatti régi, érseki istállók helyén. Ide települnek majd a belvárosban ideiglenesen bezárt üzletek. Gondot okoz viszont, hogy a Széchenyi úti üzletek kialakítása késik, így például átmeneti hely hiánya miatt nem adhattunk egyelőre engedélyt a belváros egyetlen baromfiboltjának bezárására. Domán József kereskedelmi csoportvezető is megerősítette, hogy addig nem zárnak be egyetlen fontosabb boltot sem, amíg nem tudnak másutt helyet biztosítani. Természetesen a gondokat enyhítené, ha a vállalatok átcsoportosítással saját maguk is segítenék üzleteik ideiglenes elhelyezé-' sét. De a legfőbb tennivaló mégis az lenne, hogy a ki-f ürített üzletek felújítását mihamarabb elvégezzék, koncentrált szervezéssel jobban kellene arról gon-; doskodni, hogy mielőbb új-- ra az eredeti helyükön —• szebb környezetben — to- gadhassák a vásárlókat i A belvárosi rekonstrukció lebonyolításáért az egri ingatlankezelő vállalat a felelős. Szervezi, irányítja a munkát, ad megbízást a kivitelezőknek. Dobróka Miklós főmérnök a kivitelezés gyorsaságáról a következőket mondta: — Annak idején a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatra alapoztuk a rekonstrukciót, időközben azonban más profil fejlődött ki a vállalatnál, nagyobb feladatokkal bízták meg. A korszerű technológiákkal nem is lehet a szűk udvarokban, kicsiny területeken dolgozni. Így a tanácsi építők viszonylag kisebb erőkkel dolgoznak a felújításokon, s rajtuk kívül megbízást adtunk még az Egri Épületkarbantartó Szövetkezetnek, a Heves megyei Szolgáltató Vállalatnak és az Egri Építőipari Szövetkezetnek. Ez utóbbinak kellett volna már tavaly befejezni az ideiglenes üzletek kialakítását a Széchenyi utcában; nem haladtak a munkával, át kellett azt adnunk a szolgáltató vállalatnak. Remélhetőleg a szövetkezetnél történt vezetőváltás után jobb együttműködés alakulhat ki közöttünk, éppen a rekonstrukció gyors megvalósítása érdekében. — Mi magunk is létrehoztunk egy főépítésvezetö- séget, 170 ember dolgozik már itt. Saját hatáskörben sokszor a munkák megkezdése után is lehetőséget adunk egy-egy üzlet nyitva- tartására. Igyekszünk mi is mindent elkövetni, hogy minél kevesebb ideig legyenek zárva, de hát a kivitelezők építőipari kapacitása is korlátozott. ★ Szép perspektíva: 1000 négyzetméteres élelmiszeráruház, cipőáruház, gyermekáruház, a régi, apró üzletek helyén a belvárosban. Ezek a következő években megvalósuló tervek. Addig viszont el kell viselni a deszkakorlátot, a bezárt üzleteket. El is viseli az ember a szebb, a jobb reményében, legfeljebb az okoz némi nosztalgiát, hogy tudjuk: a kivitelezői kapacitás korlátozott volta nemcsak kevés embert jelent, hanem néha szervezetlenséget, s a terv- •’szerű munka hiányát is..4 1976. szept. 2-, csütörtök Először a kötelesség
