Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
Ifjak ápolják a hagyományokat... Látogatóban a bélapátfalvi úttörőzcnckarnál Miért nem énekelte a Himnuszt? De sokan emlegetik még a régi zenekart, azt a gárdát, amely jó negyven éve elsősorban az akkori munkásfiatalokból toborzódott. Neveket, fellő -eket idéznek történeteket sorolnak arról a csoportról, amely több mint húsz éve feloszlott. A hajdani együttesben játszott Mező Sándor, a bélapátfalvi művelődési ház igazgatója is. Ezért érthető, hogy örömmel újságolja az egykori hagyományok újjáéledését. — Tavaly az egyik megyei tanácsülésen vetődött fel a téma, s határozat született a mozgalom támogatására. Az egri járási hivatal művelődésügyi osztályának felhívására gyorsan megindult a szervezés. A munkába bekapcsolódtak az iskola nevelői. Erre utal Mustos Miklós igazgató. — Jól ment a meggyőzés, hiszen a mostani hatodikosok. hetedikesek szüleinek egy része évtizedekkel ezelőtt szintén klarinétozott, fújta a kürtöt, a harsonát, így hát maguk is agitálták gyerekeiket. Megvettük a hangszereket — ezekre majd százezer forintot költöttünk —, s szolfézst oktat számukra, s március elsejétől megindulhattak a próbák. Könnyítette a felkészítést az. hogy a tagok zöme a kultúrházban működő kihelyezett zeneiskolában már elsajátította a kottaolvasás ábécéjét, emiatt nem kellett az alapfokú ismeretekkel bíbelődni. Dósa Ferenc nyugdíjas pedagógus személyében lelkes és jól képzett művészeti vezetőre, karnagyra találtunk. Kormos Károly, a cementgyár szakszervezeti titkára lényeges körülményre hívja fel a figyelmet. — Anyagi nehézségek nem fenyegették a zenekart, hiszen a mecénások sorában ott voltunk nemcsak mi. hanem a tanács is. Az üzem vállalta az utaztatást, s azt is megígértük: ha bizonyítanak, nem leszünk szűkmarkúak. Végtére nekünk elsődleges feladatunk a munkáskultúra értékes örökségének ápolása. ö> S mi történt fél év alatt? A kétkedők azt mondták: legalább két év kell az ösz- szerázódáshoz. a viszonylag gazdag repertoár kialakításához. A valóság nem őket igazolta. A huszonnégy diák először a tanévzáró ünnepségen mutatkozott be. ezt követően az építők napjának helyi programját színesítették műsorukkal, s legutóbb — az évnyitón — ismét az iskolában szerepeltek. Számít rájuk a gyár. s szeptember 29- én. — a fegyveres erők napján — a honvédség énekkarát kísérik. Bennünket próbára invitáltak ... A társaság pontosan érkezett. s a színpadon hamar elfoglalták helyüket a klarinétosok. a szaxofonosok, a kürtösök a kis- és a nagydobosok és a harsonások. flNWWM I9m szeptember 12., vasárnap A karmester int. s felcsendülnek a Himnusz dallamai. Az összhang olykor megbicsaklik, az árnyalatok esetenként eltompulnak. De hát ez csak a bemelegítés. Utána következik a Titanic-induló, amelyet a nevezetes hajó tragédiája tett emlékezetessé. Ennek tolmácsolása kárpótol az előbbi szám apróbb hiányosságaiért. Az úttörőinduló lendületes és hibátlan. A szakember persze kiigazít. tanácsokat ad, hogy még olajozottabban menjen minden. Így van rendjén, egy azonban tény: a csoport gyorsan magára talált... 0A szünetben az elmúlt hat hónap krónikáját elevenítjük fei a tanulókkal. A hetedikes Mező Ervin — hangszere a piszton — a „tűzkeresztségről” mondja: — Akkor nyugodtunk meg igazán, amikor a hallgatók nem szaladtak ki a teremből, s ráadásul felharsant a taps is. Kormos Csaba, Ferencz Tamás a többiek nevében is fogalmaznak. — Majd mindannyian zeneiskolások vagyunk s így mindjárt a fúvósok játéktechnikájának elsajátításával, a légzés beosztásával, a levegővel való gazdálkodás szabályaival kezdhettük. Meglepően tájékozott Kovács Kamilla és Sass Hilda is. Kérdésemre valóságos kiselőadást tartanak arról, hogy mi határozza meg az egymáshoz kapcsolódó, vagy a hosszan tartott hangok tartamát. Ugyanilyen magabiztosan sorolják az egyes műsordarabok szerzőit, keletkezési körülményeit. A szaxofonos Hegyi Mónika. s a kisdobbal ügyeskedő Mikó Márta nem szerezte meg a zenei alapismereteket Vajon ők miként tartanak lépést a többiekkel? — Segítek nekik a foglalkozásokon s ősztől kezdve a községbe kijáró zenetanárnő szolfézst oktat számukra is, így szakszerű irányítással fejleszthetik hallásukat, ritmusérzéküket. kottaolvasási készségüket — jegyzi meg Dósa Ferenc. Visszakanyarodunk a gyár szakszervezeti titkárának fél év előtti ígéretéhez, a feltételekhez kötött mecénási ajánlathoz. Kormos Károly az általános értékítéletet fejezi ki: — A csoport lelkiismeretesen próbált, jó] haladt, ezért a támogatás sem marad el. Tulajdonképpen közös fenntartású gárda lett. Finanszírozza a tanács, az iskola és az üzem. A cementgyár évi negyvenezer forinttal járul hozzá a kiadásokhoz. Nem felesleges áldozat ez, hiszen a hagyományokat a fiatalok örökíthetik tovább, s belőlük toborzódik az útánpótlás is. Lesz még a réginél is jobb nevű fúvószenekar Bélapátfalván. Ebben maradtunk, s várjuk a tudósítást az újabb sikerekről ... 2. rész — Ez nem tréfadolog, — lármázik a fácánkakas, aki szerencsésnek mondható, mert most érte meg a harmadik nyárutót. — A nagy őzbak! Halljátok? A nagy őzbak esett el — adják hírül percek alatt a világnak az erdők postásai és reggelre mindenki tudja, hogy a nyolc nyarat megért őzbak nincs többé... Az erdő széléről félhangos beszéd hallatszik. — Gratulálok! Csodálatos lövés volt. Látod, a türelem nagyszerű trófeát terem .. — Tizenegy estém ég öt hajnalom ment rá, — magyaráz a boldog vadász, és egy pillanatra sem engedi ki a tenyeréből az őzbak szépen gyöngyözött agancsát. Ünnepi pillanat. Az évnyitóra egybesereglett szülők karéja körülfogja az iskola zárt udvarán kettes sorokban álló tanulókat, két úttörő egyenruhásán tartja a zászlót. Az igazgatónő feláll és a tanévet megnyitandó, felkéri a jelenlevőket, hogy énekeljék el a Himnuszt. Az első bizonytalan hangok után felzúg a nemzet dala. Igen, mindig így szokott ez lenni. De most nem így történt. A vékony gyerekhangok bekalandozzák a hatalmas udvart és elhalnak a zugokban. Rajtuk kívül senki nem énekel. De mégis, valahol egy mély hang belekapaszkodik a gyerekekébe. — Miért nem tetszett énekelni a Himnuszt? A fiatal nő rám néz elegáns kalapja alól. Felfelé pillant, a nap bevillan a kalap széles, vajpuha karimája alá. összeráncolja a szemét. — Miért éppen én énekeltem volna? Egyébként is mi köze hozzá. Ez mindenkinek a magánügye. Odalépek a bőrkabátos férfi mellé. — Miért nem énekelte a Himnuszt? — Nem tudok énekelni. — És azt tetszik tudni ki irta? — Mit? — A Himnuszt? — Vörösmarty. Egy lépéssel tovább. — Bocsánat a zavarásért, meg tudná mondani, ki írta a Himnuszt? — Természetes —, Vágja rá az anyuka — Kölcsey. Nem... Várjon csak egy pillanatra. Inkább Kazinczy. Vagy talán mégis... ? Újra az első kérdés, miért nem énekelte a Himnuszt? A válasz egy kicsit késik, aztán nagyon gondos megfogalmazásban, finom lehalkított hangon, hogy ne zavarja az ünnepélyt — így hangzik. — Mi úgy gondoljuk, hogy nem kell unos-untalan a Himnuszt énekelgetni. Ettől senki nem lesz jobb hazafi. Különben is van valami nacionalista íze annak, ha állandóan a Himnusz éneklésével akarunk magyarságunk mellett tüntetni. A szülői karéj közepe felé kerülök, ahol fiatal házaspár áll. Egyforma farmeröltöny, világoskék garbó. Remek ízlés. Fiatalos, sportos, amolyan félhivatalos öltöny az idősebb korosztály szemében is. — Mesélj! Hogyan történt? — Csak egy percre láttam. Egy fél métert csúszott előre, csupán ennyi ideig mutatta magát, és bújt elő a kökénybokrok takarásából... Hűvös Volt az éjszaka, de még hűvösebb a hajnal. Az erdő melletti tisztáson, ahol a birkanyáj végigmegy, szirmait bontogatja az őszi ki- kirics. Tőkéskacsák húznak a tó felé. messziről fegyverek durranását sodorja ide a szél. — Lesz-e ma eső? — veti oda a szót a gyereknek az öreg. — Nem mondta a rádió — durcáskodik álmosan a fiú. — Megmondanák ki szerezte a Himnuszt? — Hogyhogy ki szerezte? Aki írta nem? A férfi megfogja a felesége karját. Az úgy van — magyarázza, mint ahogy például a Fonográfnál. Mindegyik számhoz odaírják, hogy Szörényi—Bródy, vagy Bródy—Tolcsvay. Azt nem tudom, hogy miért nem mindig egyformán, hogy vagy a szövegíró, vagy a zeneszerző legyen elől. Tovább a magyar szülők között, egészen odáig, ahol egy magányos negyven év körüli férfi áll. Bocsánat, miért nem énekelte a Himnuszt? — Nem mertem. Húsz éve nem voltam olyan helyen, ahol a Himnuszt énekelték volna nyilvános helyen és így elszoktam tőle. Féltem, hogy hamisan fogok énekelni. Nincs is valami jó hangom. Más az, ha valaki benne van a gyakorlatban, mondjuk énekkaros, vagy olyan a foglalkozása, hogy többször kell neki elénekelni egy évben a Himnuszt. Vége az évnyitónak a gyerekek, különösen a kisebbek keresik szüleiket a tömegben, a nagyobbak a kijárat felé tódulnak. Igen, ott van az az őszhajú nagyapa is, aki egyedül énekelt. — Bocsánat a zavarásért, miért énekelte a Himnuszt? — Inkább azt kérdezné a többiektől, hogy miért nem énekelték? Dehát inkább az Az idén ismét megrendezik Egerben az Országos Filharmónia hangversenysorozatát, amely több esztendeje kiemelkedő színfoltja a város zenei életének. Ebben az évben az első koncertre, — amelyen közreműködik a budapesti Madrigál Kórus, az Egri Szimfonikus Zenekar Szekeres Ferenc vezényletével, valamint Lugosi Melinda és Budai Lívia, — október 1-én kerül sor a Székesegyházban, a zenei világhét alkalmából Lehotka Gábor orgonái. Műsoron szerepel, Marchand: Grande dialouge, Bach Három korái előjátéka, a G-moll fantázia és fúga, és beleakasztja a kampós botját egy anyajuh lábába. — Mi bajod vele? — Sántit. Nem látja? Szó, ami szó, az öregnek az utóbbi időben meggyöngült a látása, ezért kézbe kapja a birkát. — Büdössántája van. Majd szólni kell a doktornak! A gyerek szeméből egyszerre kimegy az álom, büszkeségében hegyeset köp maga elé. Fél óra múlva az öreg megint megkérdezi: — Lesz-e eső? A fiú nem Szól, mire az öreg magának adja meg a választ. — Lesz hát! — Aztán miből gondolja? — Tudom! — Honnan? — Egész éjszaka csíptek a bolhák .. — Engem is. —Meg aztán nézd meg a kosokat. Nyugtalan mind! Nem látod a nyájat? Szétszélednek, nem legelnek. Dél felé hétágban süt a nap, a bojtárról lekerül még az ing is. Az égen fikarcnyi felhő sem látszik, ezért magában kuncogni kezd a gyerek, és arra gondol, estére jól megvicceli majd az öreget az esővel. Az öreg számadó hever a tűnik föl, aki énekli. Az unokám is olyan, hogy már mindent tud, csak a Himnuszt nem. Már az óvodában beszéltek neki mindenről, de amikor az olimpia volt, megkérdezte, hogy mi az, amit a zenekar játszik, amikor Németh Miklós felállt a dobogó legfelső fokára. — ön szerint hiba, hogy keveset éneklik a Himnuszt? — Nagy hiba. — Miért? — Hadd mondjak magának egy idézetet. Majdnem szóról szóra megtanultam, pedig már nem könnyen tanulok be semmilyen szöveget. Hetvenöt éves elmúltam, de ezt muszáj volt megtanulnom. Szóval valahogyan így van az idézet: Ha a hazaszeretet fogalmát némelyek állandóan tilalmi rendszabályok láncolatával akarják körülhatárolni, ha a nacionalizmussal szemben időről időre a nemzetietlen közöny tüntetései érvényesülnek, akkor ez nem fogja elősegíteni a hazaszeretet korszerű fogalmának kialakulását ... Ezt Fekete Sándor írta. Vagy valamelyik könyvében volt, vagy valamelyik cikkében. Ezt már nem tudom. Olyanokat is elfelejtek már, amiket nem szabadna. Azóta is mindig keresem azt az írást, de hiába. — Az idézetet miért tanulta meg? — Mert örülök, hogy végre egy íróember leírta, amit én is gondoltam. valamint Vivaldi Glória című oratóriuma. Az évad folyamán ezenkívül hét előadásra kerül sor, amelyeken olyan kitűnő zenekarok lépnek majd fel, mint a Moszkvai Kamarazenekar, a Liszt Ferenc Kamaraegyüttes. Számos neves karmestert is Egerben üdvözölhet majd a város komolyzenekedvelő közönsége. Többek közt Carlo Zecki, Uros Lajovic és Sándor Frigyes vendégszerepei majd a hangversenyeken. Az idei programsorozat, amelynek két színhelye az egri Gárdonyi Géza , Színház és a Székesegyház, májusban ér véget. földön és unalmában szöcskéket fogdos, meg boszorkányfüvet szedeget télire. A kukoricatábla fölött szinte remeg a meleg levegő, és fácánok fürödnek a dülőút porában. — Eső lesz, — így megint az öreg. A gyerekből előtör a nevetés. — Bolondokat azért ne mondjon, Estván bátyám! Kijártam én minden osztályt, felhő sincs az égen, a rádió se mondja... Az öreg úgy tesz, mintha nem hallaná, és úgy néz szét a határban, mintha utoljára kellene megfigyelnie mindent. Búcsúzik a nyártó!, és az őszre gondol, arra, hogy beszorulás után, azért egy pár jó nótát mégis elmondanak a komával a pincében ... Délután a hegyek felöl fújni kezd a szél és úgy játszik a száradó kukorica évelek között, mintha valaki nagyon messziről hárfát pengetne. — Füttyents a kutyának, fordítsa meg a nyájat! A bojtár szót fogad, és a nyáj elindul hazafelé. Mire az erdő sarkához érnek, hirtelen felhők tornyosulnak és néhány perc múlva elered az eső. — Ez még nyári zápor — magyarázza az öreg, de több ilyen már nem lesz, mert a mai nappal meghal a nyár... VÉGE Pécsi István SZALAY ISTVÁN: Vénasszonyok nyara Szigethy András Új hangversenysorozat indul Föllép a Moszkvai Kamarazenekar is Az első képén Zakkar Dénes és Ferencz Ernő klarinéton második képen a trombitások közül Ferencz Tamás, Ferencz László és Kovács Barna. (Fotó: Szántó György)
