Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

•W\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZWv*AAAAAAAAAAAAAAAAA * f. Bizalom Chile jövőjében LI árom esztendővel ezelőtt, 1973. szeptember 11-én a n bel- és a külföldi reakció együttes támadást haj­tott végre a chilei Népi Egység kormánya, a haladó de­mokratikus rendszer ellen; fasiszta kormányzat lett élet és halál ura az ígéretesen haladó, társadalmi, politikai, gazdasági fejlődés útjára lépett dél-amerikai országban. Az 1973 júliusi—augusztusi chilei események — sza­botázscselekmények, összeesküvési kísérletek előrevetet­ték a szeptember 11-én bekövetkezett s azóta tartó sötét napok árnyékát. A három évvel ezelőtti szeptember 11-e már csak a dráma kiteljesedése és befejezése volt: a Moneda, az elnöki palota ostroma, az utolsó mozdulásáig kitartó nagyszerű ember, a 65 éves dr. Salvador Allende államfő és a mellette a végsőkig állt hűséges munkatár­sainak tragédiája. Chilei haladó gondolkodásúak, szocia­listák, kommunisták, ezrek és tízezrek tragédiája, a sta­dionba hurcoltaké, a megkínzottaké, meggyilkoltaké, megalázottaké. Ma Chilére emlékezünk, s alighanem minden elem­zésnél, méltatásnál többet mond mindnyájunknak az a drámai rádiószózat, amelyet a bombázott Moneda-palo- tából intézett a chilei néphez AÍlende elnök: „Honfitársaim! Bizonyára ez lesz az utolsó alkalom, hogy hozzátok fordulhatok. A légierő bombázza a Radio Portales és a Radio Corporación adótornyait. Szavaim nem keserűek, hanem csalódottak és erkölcsi bűnhődést hoznak majd azokra, akik megszegték eskü alatt adott szavukat. A chilei ka­tonák, kinevezett parancsnokok, Merino, az önjelölt ten­gernagy. Mendoza, a csúszómászó tábornok, aki tegnap még hűségéről, lojalitásáról biztosította a kormányt, most a rendőrség vezető tábornokának nevezte ki magát. Ilyen körülmények között C6ak ezt mondhatom a dol­gozóknak: nem mondok le! Egy történelmi pálya sodrában életemmel fizetek a nép iránti hűségemért. De biztos vagyok benne, a chilei ezrek lelkében felcsillantott reménysugár nem hunyhat ki véglegesen. Erővel legázolhatnak bennünket, de a társadalmi folyamatokat nem lehet bűnnel és erőszakkal feltartóz­tatni. A történelem a miénk és a népet formálja. Hazám dolgozói! Köszönetét akarok mondani hűsé­getekért, a bizalomért, amelyet egy olyan emberbe he­lyeztetek, aki csak tolmácsa volt igazságvágyatoknak... Földünk egyszerű asszonyához fordulok elsőként, a parasztasszonyhoz, aki bízott bennünk, a munkásasszony­hoz, aki értünk dolgozott, az anyához, aki tudta, hogy féltő gonddal óvjuk gyermekét. Hazánk dolgozóihoz fordulok, a hazához hű mun­kásokhoz és értelmiségiekhez, akik felvették a harcot a lázító törekvésekkel szemben. Az ifjakhoz fordulok, akik énekeltek és szerteárasz­tották örömüket és harci szellemüket. Á chilei emberhez fordulok, a munkáshoz, a paraszthoz, az értelmiségihez, azokhoz, akiket üldözni fognak, mert országunkban a fasizmus már jó ideje terrortámadásokat hajtott végre... A nép - nem tűrheti, hogy eltiporják, hogy elpusztítsák, és megalázkodnia sem szabad! Hazám munkásai! Bízom Chilében és jövőjében. Üjak jönnek majd, akik véget vetnek a sötét és keserű időszaknak, amelyben az árulás kerekedik felül. Tudjá­tok meg, hogy előbb, vagy utóbb ismét megnyílik az út, ahol méltó emberek lépnek majd előre egy jobb társa­dalom építése felé. Éljen Chile, éljen a nép, éljenek a dolgozók!” 1973. szeptember 11-én délután a Moneda-palota el­esett; dr. Salvador AÍlende rohamsisakban, géppisztoly- lyal a kezében vértócsában feküdt irodája szőnyegén. A fasiszta junta máig is azt állítja, hogy saját kezével ve­tett véget életének; az igazság: a palotába betört kato­nák gyilkolták meg. akárcsak mindazokat az ezreket és tízezreket a véres hatalomátvétel napján és azóta — immár három esztendeje —, akik a legcsekélyebb ellen­állást is tanúsítják a terror, a vérengzés, az embertelen­ség ellen. És ilyen sorsot szánnak azoknak az ezreknek — a többi között Luis Corvalánnak, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkárának — is, akik a junta intemáló- táboraiban, börtöneiben sínylődnek. M a, holnap — és mindaddig, amíg a fasizmus rette- 1 1 nete tartja elnyomásban Chilét — értük emeljük - föl szavunkat: szabadságot, emberi jogokat, demokráciát < Chilében, a chilei népnek! VILÁG PROLETÁRJAI, egyesüljetek AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 215. szám 1976. szeptember 11., szombat Kétnapos késéssel Megkezdődött a cukorkampány Hatvanban Négy hónap alatt 71 ezer vagon répát dolgoznak fel Az idei cukorgyártás első pillanatai Hatvanban. A kapcsolótáblán ellenőrzik a gépek működését. (Fotó: Szántó György) csak 311 vagon répa gyűlt össze a 90 éves hatvani gyár udvarán. Ez a mennyiség elegendőnek bizonyult. Üzembe helyezték a vízágyú­kat és a beérkezett első szál­lítmányt — melyet a Jász- boldogháza—Jánoshida va­sútállomáson adtak fel — megtisztították a földszeny- nyeződéstől. A répa emberi kéz érintése nélkül végtelen futószalagon került a feldol­gozóba. Megkezdődött tehát az idei cukorkészítés megyénkben is. Mint Nérey Ernő, osztályve­zető érdeklődésünkre el­mondta, az első tapasztala­tok szerint a répa cukortar­talma valamivel jobb a ta­valyinál. Ha napfényes ma­rad az idő, akkor tovább ja­vul a minőség. A Mátravi- déki Cukorgyárak hatvani és Belypi gyárában négyhóna- pos kampányt terveznek és ez alatt 71 ezer vagon répá­ból nyernek cukrot. Hatvanban naponta 300— 320, Selypen pedig 230—250 vagon répából nyernek cuk­rot. A kampány alatt hat megyéből, — Heves, Borsod- Abaúj-Zemplén, Szolnok, Nógrád, Pest és Hajdú-Bi­li ar megyéből —, szállítanak a gazdaságok répát a feldol­gozáshoz! A cukorgyár pedig folyamatosan fogadja a nyersanyagot. A gépesített répatárolót a korábbi 800 vagon helyett 1200 vagonra növelték. i (mentusz) Kádár János fogadta Pieter Keonemant Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közr ponti Bizottságának első tit­kára pénteken fogadta Pieter Keunemant, a Sri Lankai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát. ­A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón véleménycse­rét folytattak pártjaik tevé­kenységéről, a nemzetközi helyzet, valamint a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdései­ről. A találkozón részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Bodapestre érkezett a tanzániai külügyminiszter Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására pénte­ken hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Ibrahim Kaduma, a Tanzániai Egye­sült Köztársaság külügymi­nisztere. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Púja Frigyes, Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes és á Külügyminisztérium több ve­zető munkatársa. Jelen volt a fogadásnál P. J. C. Ndobho, .a Tanzániai Egyesült Köztár­saság budapesti nagykövete Az országban elsőként Hatvanban szerdán akarták kezdeni az idei cukorkam­pányt. Minden előkészüle­tet megtettek, a jól sikerült kétnapos főpróba is a startot jelezte, ám a gépek még­sem indultak. Az időjárás ugyanis közbeszólt és emi­att nem gyűlt össze annyi répa a tárolókban, amivel megkezdhették volna a kam­pányt. Várták a jobb időt, amely ezen a héten ismét bekö­szöntött. , Így, ha 48 órás késéssel, de pénteken reggel hat óra­kor megkezdődött az idei cukorkampány Hatvanban. Az indulásnál a tervezett 450 vagon helyett azonban Tanévnyitó a marxizmus-leninizmus esti egyetemen Ülésezett Gyöngyös város Tanácsa Eredményes együttműködés a tanács alá nem rendelt szervekkel Tegnap a Városi Művelődé­si Házban tartotta ülését Gyöngyös város Tanácsa. Az elnökségben helyet foglalt Kónya Lajos. a városi párt- bizottság első titkára és Nagy Márta országgyűlési képviselő is. Az ülésen Be- rényi József elnökölt. Megtárgyalták azt a jelen­tést, amely a nem tanácsi szervekkel való gazdasági együttműködésről, a fejlesz­tési tervek összehangolásá­ról szólt. A jelentést Beré- nyi József, a városi tanács elnöke terjesztette elő. Ha­sonló tárgyban végzett elem­ző munkát nemrég a megyei tanács végrehajtó bizottsága k is. Megállapításaik között szerepelt a gyöngyösi tanács ilyen irányú munkájának el­ismerése is. Ez a minősítés a mostani tanácsülésen is el­hangzott. A hozzászólásokból kicsen­dült: a nem tanácsi szervek is rendszeres tájékoztatást kapnak a város fejlesztésének terveiről, a feladatok végre­hajtásában kérik az ő se­gítségüket is. Ezt a segítsé­get meg is adják az üzemek vezetői, a szocialista brigá­dok tagjai. Anyagi eszközök­kel is támogatják a város- fejlesztés elképzeléseinek va­lóra váltását, így például a gyermeknevelési és a sport­intézmények létesítését és a közműfejlesztést. Ez az együttműködés az utóbbi né­hány évben sokat fejlődött. A Hazafias Népfront városi bizottsága azt kérte, a fej­lesztési munkák éves bontá­sát is ismertessék az üzemi kollektívák előtt, hogy a tár­sadalmi munkát így tudják ők is megtervezni. Foglalkozott még a tanács testületé az egészségügyi el­látással, az erről szóló jelen­tést dr. Bállá Gyula, városi főorvos terjesztette elő. A kommunális ellátásról Szabó Béla osztályvezető főmérnök adott jelentést, míg a köz- gazdasági bizottság munká­járól Keresztesi Lajos ta­nácselnök-helyettes számolt be. Pénteken délelőtt rendezte az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának Oktatási Igazga­tósága hagyományos diplo­maosztó és tanévnyitó ünnep­ségét. Bóta Albertnek, az oktatási igazgatóság igazga­tójának köszöntő szavai után dr. Sipos István, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára üdvözölte a tanulmá­nyaikat befejező, diplomát nyert hallgatókat. Magas színvonalú oktatási intéz­ményben szerezték ismere­teiket — hangsúlyozta a me­gyei pártbizottság titkára —. s ezt a megszerzett tudást to­vább kell adniuk a munka­helyen, hasznosítani kell azt az agitációs és propaganda- munkában. Mint ahogy a marxizmus—leninizmus nem lezárt tudomány, ezeket az ismereteket sem lehet lezárt­nak, befejezettnek tekinteni. A tudás akkor lesz hasznos igazán, ha lépést tartanak a társadalom szellemi fejlődé­sével, s ez ma a párt alapve­tő igénye is. Az ünnepi köszöntő után adták át a diplomákat a volt hallgatóknak; közöttük Be. recz Istvánnénak, Cserve- vyák Jánosnénak. Gégény Tibornak. Kiss Tamásnak, Utassy Lászlónak és dr. Va­jon Imrénének kiváló ered­ményeikért vörösdiplomát. A volt hallgatók nevében Ka­szás Imre köszönte meg az oktatási igazgatóság tanárai­nak fáradozásait, s kívánt jó eredményeket az elsőévesek­nek. Az ünnepség részvevői ezután megkoszorúzták a mártírok emlékművét és sor kerint egy fájdalmas búcsú­ra is: Sós László, a diplomát szerzett hallgatók egyike már nem érhette meg ezt az ünnepséget tragikus baleset áldozata lett. Csoporttársai a sírjánál vettek tőle végső búcsút. r Cégényi Tibor átveszi a vörösdiplomát dr. Sipos Istvántól. Jobb oldali képünkön a hallga. tóság egy csoportja. (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom