Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

Az MSZMP tudományos műhelyei Tanévnyitó a szakmunkásképzőben Az oktatási igazgatóságok A megyei közvélemény élénk figyelemmel kíséri a megyei pártbizottságok okta­tási igazgatóságainak mun­káját. Ezek az igazgatóságok mindenekelőtt oktatási in­tézmények, melyek a párt, a tömegszervezetek, az állami szerveik kádereinek képzé­sével foglalkoznak. Egyúttal tudományos intézmények is, melyek alkotó munkája új eredmény kkel gazdagít­ja a társadalom múltjára és jelenére vonatkozó ismerete­inket. A megyei oktatási igazgatóságok kutatómunká­jának jelentőségéről, szere­péről kértünk nyilatkozatot dr. Mona Gyulától, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának he­lyettes vezetőjétől. — Megítélése szerint mi­lyen feltételei vannak a tu­dományos kutatómunkának az oktatási igazgatóságokon? — Ügy vélem, e kérdés megválaszolásához minde­nekelőtt számba kell ven­nünk, milyen bázisra tá­maszkodhat a megyékben a társadalomtudományi kuta­tás. Az ezzel foglalkozó in­tézmények egyike minden megyében a párt oktatási igazgatósága. Jelentős erőket összpontosít ugyancsak vala­mennyi megyében a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat helyi szervezete. Ahol egyetemek, főiskolák, vala­mint akadémiai intézetek működnek, ott természetesen ezek is számottevő tényezői a társadalmi valóság kutatá­sának. Nem lebecsülhető a múzeumok, levéltárak tevé­kenysége sem. Az oktatási igazgatóságok tudományos tevékenysége tehát ebbe az összefüggésbe illeszkedik. Hozzátenném, oly módon is, Józanul okosan Az exportfejlesztés banki támogatása a „félidő” felé közelit: a minden piacon tar­tósan értékesíthető termékek gyártásához az MNB által felajánlott, összesen 45 mil­liárd forintos hitelkeret csaknem felére eredménye­sen pályáztak a vállalatok. Mint a bank elnökhelyette­sének e hét elején elhang­zott tájékoztatójából kiderül, a lehetőség élénk kedvet te­remtett a termelőknél, s ön­magában is jelentős ered­mény, hogy a pályázók mintegy 200 komoly javasla­tot, kérelmet dolgoztak ki elképzeléseik tolmácsolása alkalmával. Figyelmet ér­demlő programok egész sora született az eltelt hónapok­ban, olyan egészséges törek­vés kezdődött, amely — ha most még nem is minden esetben találkozik az MNB szimpátiájával, később — feltétlenül hasznot jelent a népgazdaságnak. örvendetes, hogy — a pá­lyázati feltételeknek megfe­lelően — rövid idő alatt meg­térülő fejlesztésekre, nyere­séges exportra vállalkoznak az igénylők: kisebb részben három, zömmel pedig átlago­san 1,9 év alatt próbálják beruházásaikkal „kigazdál­kodni” azokat a pénzössze­geket, amelyekbe azok bele­kerültek. .A kedvezően elbí­rált hitelkérelmek 1980-ra hozzávetőlegesen 450—500 millió dolláros, illetve 250— 300 millió' rubeles értékesíté­si többletet ígérnek — zöm­mel a gépiparban, s számot­tevően a vegyiparban és a kohászatban. A felkínált hitelkeretből eddig megítélt 22 milliárd fo­rint — még öt százaléka sincs az ipar és a mezőgaz daság öt évre tervezett ösz- szes beruházásainak. Mégis, mint érzékelhető az említett néhány számadattal is: meg­lehetősen sokat hoz a közös „konyhára”. Jól példázza, hogy józan megfontolással, okosan, ügyesen építve a jö­vőt — milyen szépen lehet haladni, mennyit lehet termi gazdaságunkért. (— ni) hogy tiszteletdíjas oktatóik nagy létszámú gárdájában nem kevés a főfoglalkozású kutató. — Az oktatási igazgatósá­gok tudományos tevékenysé­gének reális értékeléséhez tudnunk kell, hogy elsősor­ban a pártpropaganda intéz­ményei, így alapvető teendő­jük nem maga a kutatás, hanem a kutatómunka ered­ményeinek hasznosítása. Másrészt viszonylag fiatal intézmények, így a tudomá­nyos élet vérkeringésébe va­ló bekapcsolódásunk sem te­kint hosszú múltra vissza. Mégis azt kell mondanunk, hogy az elmúlt években be­bizonyították : nemcsak arra képesek, hogy a propaganda- munkában jól hasznosítsák a társadalomtudományok ered­ményeit, hanem tudományos kutatótevékenységet is siker­rel tudnak folytatni. Minde­zek alapján leszögezhetjük, hogy ma már igen számot­tevő szellemi kapacitást je­lentenek. Ezt egyebek mel­lett az is mutatja, hogy a hivatásos oktatók között szá­mosán valamely tudomány­ág kandidátusai, s arányuk gyorsan növekszik. — Milyen területeken ér­tek már el kézzelfogható tu­dományos eredményeket az oktatási igazgatóságok? — A leginkább szembetű- nőek az eredmények a hely- történet, ezen belül főként a munkásmozgalom helyi tör­ténete feltárásában. A múlt év elején felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából országos tudományos emlék­ülést rendeztünk Salgótar­jánban, amelyen húsz elő­adás és harminckét korrefe­rátum mutatta be a megyei igazgatóságok tanárainak ku­tatómunkáját, e munka ered­ményeit. A tanácskozás anya­ga most könyv alakjában is megjelenik. Ez lehetővé te­szi, hogy az érdeklődők szé­lesebb rétege is meggyőződ­jön róla, milyen színvonala­san tudták a megyei pártok­tatók feltárni és elemezni szűkebb hazájuk három év­tizedes fejlődésének külön­böző tényeit s ezek összefüg­géseit. — Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a kutatás irá­nyát mind erőteljesebben a helyi politikai szükségletek szabják meg. Az oktatási igazgatóságok vezetőivel' folytatott tanácskozásokon mindig hangsúlyoztuk: első­sorban olyan témákkal fog­lalkozzanak, amelyek feldol­gozásával segíthetik a me­gyei pártvezetés döntéseinek előkészítését, elméleti mega­lapozását, másodsorban pe­dig a propagandában felve­tődő kérdések megválaszolá­sához igyekezzék a kutatás hozzájárulni. Ez a kettős cél mindjobban áthatja a tudo­mányos törekvéseket. Ilyen szempontból nagy elismerés­sel lehet szólni például az idegenforgalomnak a közgon­dolkozásra gyakorolt hatását vizsgáló Veszprém megyei kutatásról, vagy a társadalmi struktúrában bekövetkezett változások elemzéséről, ami­ben Szolnok, Szabolcs és más megyék pártoktatói igen fi­gyelemreméltó eredménye­ket értek el. Az oktatási igazgatóságok idei tudomá­nyos tanácskozása arról ta­núskodott, hogy az életmód problémáinak kutatásában is jelentékeny kezdeti eredmé­nyek születtek már több me­gyében. Nagyra értékelhetők az oktatás módszereivel kap­csolatos tapasztalatok tudo­mányos általánosítására irá­nyuló törekvések is — tudni kell ehhez, hogy a felnőttok­tatás didaktikájának kidolgo­zásában még sok adóssága van a pedagógia tudomá­nyának. Ezzel kapcsolatban megemlíthetem például a pé­csi pártiskolán folytatott vizsgálatokat az oktatási cso­port kollektívájának a hall­gató személyiségére gyako­rolt hatásáról. — Milyen segítséget adnak a párt központi szervei a megyei igazgatóságok tudo­mányos tevékenységének to. vábbi fejlesztéséhez? — Egyik fontos felada­tunknak tartjuk folyamatos és gondos tájékoztatásukat a központi tudományos intéz­ményekben folyó kutatások­ról, hogy a leszűrt, beigazo­lódott tudományos eredmé­nyekhez hozzáférhessenek és azokat hasznosíthassák. Nem kevésbé fontos kutatómunká­juk célszerű koordinálása, hogy a párhuzamosságoknak elejét vegyük. Úgy látjuk, hogy ezeken a területeken alapjában eleget tudtunk tenni a magunk elé tűzött céloknak. Jórészt megoldat­lan viszont még az egyes megyék tudományos eredmé­nyeinek közkinccsé tétele, az elszigetelődés veszélyének le­küzdése. Ebben növekvő sze­repei szánunk az említett or­szágos tanácskozásoknak, amelyeket a következő évek­ben is az előtérben álló tár­sadalompolitikai témák tudo­mányos elemzésének szente­lünk. Ezek fórumot nyújta­nak a kiforrott kutatási ered­mények publikálásának, s egyúttal a további kutatás irányának meghatározásához is útmutatással szolgálnak. — A megyei pártoktatási igazgatóságok az utóbbi években bebizonyították a tudományos tevékenységre való rátermettségüket — mondotta befejezésül dr. Mo­na Gyula. — A továbbiak­ban is szükség lesz ez irányú erőfeszítéseikre, hiszen ezzel jelentősen hozzájárulhatnak a politikai gyakorlat fejlesz­téséhez, az oktatás színvona­lának emeléséhez. Nem csökkentek az utánpótlás gondjai Megszólalt a csengő a szakmunkásképző intézetben is; elkezdődött a tanév a jö­vendő munkásainak .iskolái­ban. Ezeket az iskolákat a többi oktatási intézménynél is nagyobb figyelem kíséri, hiszen itt mutatkozik meg legjobban; megoldódnak- vagy legalább csökkennek-e a szakember-utánpótlás gondjai az üzemekben, vál­lalatoknál. A megye legnagyobb szak­munkásképzőjében, az egri szakmunkásképző intézet­ben Cseh István igazgató — érthetően — a gondokkal kezdte beszélgetésünket. — összességében teljesítet­tük ugyan a beiskolázási tervünket, de nem tudtuk a tervezett létszámot felvenni kőműves, vasszerkezeti laka­tos, forgácsoló szakmában. Történt ugyan átirányítás, hiszen néhány divatos szak­mában, mint például a gáz-, vízvezetékszerelő, autószere­lő, karosszérialakatos, szo­bafestő, tapétázó, túljelent­kezés volt. De a tapasztala­tok arra is megtanítottak bennünket: nagyon óvatosan kell a más szakmára való át­irányítást végezni, mert akit erőltetünk, az előbb-utóbb lemorzsolódik. Kilencvenkét tanulónk hagyta itt az isko­lát tavaly, az első-másodéve­sek közül. Többségükpél az ok — ahogy leírták —, ők nem ezt a szakmát akarják tanulni, azt hitték, menet közben visszatérhetnek az eredetileg választotthoz. El­mentek, s ezzel is nőtt az utánpótlás gondja. A tavalyi létszámnál egyébként vala­mivel kevesebb, 602 tanulót vettünk fel az új tanévben, ennyi volt a tervünk is. — Nőtt-e az érettségizett jelentkezők száma? — Hetvenen jelentkeztek tavaly, az idén 84-et vettünk fel. Nem jelentős ez a növe­kedés, s egyben azt is mutat­ja: e téren nem váltotta be az adminisztratív létszám stopja a hozzáfűzött remé­nyeket. Sem a nyolcadik osz­tályból jelentkezőknél, sem az érettségizetteknél nem ér­Dolgos évek a népi ellenőrzés szolgálatában zett javító és szolgáltató te­vékenység helyzetét, részt vett abban a felmérésben, amely a szövetkezetekben tárta fel a köztulajdon és vagyonvédelem helyzetét. Legutóbb a vetőmagterme­lés, -ellátás, és -forgalma­zás helyzete című témakör vizsgálatában fejtett ki ak­tív tevékenységet. Gál Józsefné ma a füzes­abonyi Petőfi Termelőszö­vetkezet egyik könyvelője. A munkahelyre való bejá­rás, a gyermeknevelés, s a hivatali munkája mellett most is mindig szakít időt arra, hogy fogadalmához hí­ven, mint népi ellenőr is helytálljon. Szorgalmának, igyekezetének, önzetlen tár­sadalmi tevékenységének jutalmaképpen méltán kap­ta meg Heves megye Taná­csától a kiemelkedő társa­dalmi munkáért kijáró szép elismerést. Császár István ződött ennek a hatása. Az igazság ugyanis az, hogy nagyon sokan mentek el a megyéből a fiatalok közül, különösen a fővárosba. Ha itt nem tudtuk felvenni őket, elmentek más területre, hi­szen mindenütt keresik az utánpótlást, csábító ígéretek­kel. Tovább folytatva ezt a gondolatot, el kell monda­nom : alapvető változások szükségesek oktatásunk hely­zetében, ha enyhíteni akar­juk a szakember-utánpótlás gondját. Nagyobb létszámra ugyanis csak körülbelül nyolc év múlva számítha­tunk. Többen jelentkeznének ide, ha látnák, saját intéz­ményünkben is érettségihez juthat a tanuló, hiszen nagy részük egyébként is jelent­kezik a dolgozók gimnáziu­mába. — Hogyan tud eleget ten­ni az iskola a vállalatok igé­nyeinek? — Az igények nagyjából azonosak a tavalyival: a recski beruházás még nem jelentkezett tanulóigénnyel, Bélapátfalvára irányítottunk több fiatalt. A nagyobb gép­ipari vállalatok részére, s oda, ahol fejlesztések várha­tók, szintén igyekeztünk ma­radéktalanul biztosítani az utánpótlást. Így, ha nem ti tudtuk adni a kért teljes lét­számot, de azt megközelítve iskoláztunk be tanulókat a Mátravidéki Fémművek, az egri Finomszerelvény gyár, a Csepel Autógyár egri gyára, a KAEV egri gyára részére. Ezeken a munkahelyeken különös gonddal ügyelnek a szakmunkásképzés színvona­lára, korszerű tanműhelyeik­ben minden feltétel adott a megfelelő ismeretek meg­szerzéséhez. A többi vállalat általában a felét kapta a kért tanulólétszámnak. Az idén egyébként már minden igénylő kapott tanulót, min­denütt biztosították a feltéte­leket a gyakorlati képzés­hez, kialakították a tanmű­helyeket. — Milyen érdemjegy kel­lett az idén a felvételhez? — Az egyes osztályok szín­vonala szakmánként eltérő. Ahol kevés volt a jelentkező, nem válogathattunk, termé­szetesen meg kellett eléged­nünk a gyengébb képességgel rendelkezőkkel is. A mi fel­adatunk, hogy a magunk eszközeivel minél jobban fel­készült, munkáját jól elvég­ző szakmunkásokká nevel­jük ezeket a tanulókat. Négy új tanteremmel, két szertár­ral és egy nagy, kulturális rendezvényekre, sportolásra alkalmas csarnokkal gyara­podik az intézetünk. Kivite­lezőnk a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat lesz. — Központi tanműhe­lyünkben tavaly csaknem félmillió forint értékben egy­szerűbb alkatrészeket, csava­rokat — hiánycikkeket — készítettünk és adtunk el a FEMVILL Nagykereskedel­mi Vállalatnak. Továbbra is egyszerűbb munkákat vé­geznek itt a tanulók, hiszen kizárólag első évesek dolgoz­nak a gépeknél. Koncentrál­tan, egységes gyakorlással valósítjuk itt meg a fémipari alapképzést — éppen a már említett hiányszakmákban, ahol bizony nehéz volt meg­szervezni az osztályokat... Hekeli Sándor Ostorost őszibarack Ma, szerdán befejeződik az őszibarack szedése az osto- rosi dombokon. Huszonhá­rom hektárról gyűjtötték össze az ízletes gyümölcsöt a közös gazdaság asszonyai. Elégedettek a terméssel, hi­szen az mind mennyiségben, mind minőségben igen jó. A szövetkezetiek naponta 100—150 mázsát raknak fa­rekeszekbe és teherko­csikkal szállítják Egerbe, a SZÖVTERMÉK hűtőházába. A közkedvelt ostorost gyü­mölcsöt nemcsak a hazai piacokon ismerik, hanem jut belőle határainkon túl is. A Német Demokratikus Köz­társaságba és Csehszlovákiá­ba exportálnak őszibarac­kot. (Fotó: Szántó György) 1976. szeptember a, szerda Első találkozás a gépekkel (Fotó: Szántó György) megtiszelő szép munka, a népi ellenőrzés szolgálata mellett. Tizenkét év telt el azóta, s ezek az évek is azt igazolják, hogy Gál József- nére, mint népi ellenőrre, mint önzetlen és lelkes tár­sadalmi munkásra, mindig lehetett számítani. Kezdetben a dormándi termelőszövetkezet könyve- lőjeként dolgozott és ellát­ta a helyi népi ellenőrzési csoport vezetését. A járási NEB hívó szavára mindig készen állva, számtalan vizsgálatban vett részt 12 év alatt. Szaktudásával, vé­leményével, segítőkész szán­dékával főleg a mezőgazda­ság területén folytatott vizs­gálatokban vett részt. Töb­bek között a termelőszövet­kezetek anyag- és készlet- gazdálkodásának vizsgálatá­ban. az üzem- és munka- szervezés témakörében in­dított vizsgálatban. Vizsgál­ta a Jakosság résafye vég-* Gál Józsefné 1984-ben ír­ta alá azt a nyilatkozatot, amelyben hitet telt «Sí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom