Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban

Johann Strauss:

A denevér

Az idei évadot a Gárdonyi Géza Színház Strauss nagyoperettjével nyitotta.

A darab a farsangot idézi, azt a mámoros hangulatot, amikor az ugratások, a jókedély, az ital és a röppenő szerelmek benépesítik a levegőt, színessé teszik, álmokkal szövik át a perceket. Azokat a pillanatokat, amikre az ember úgy emlékezik, hogy no, lám, mindez egy kicsit sokba került, fáj is utána a fejünk, de másnap, harmadnap, tehát egészen kijózanodván úgy találjuk, hogy ez is megérte, így is lehet álmodozni, így is lehet kergetni önmagunkban és másokban azt, ami sors, érzelem, vágy és él- nivágyás keveréke. Még akkor is érdekes ez és még akkor is érdemes rá odafigyelni, ha mindez nem több esetleg egy szappanbuborék felvillanásánál. Mert annak is van tartalma, ha valaki úgy nézi, ha valaki azt a szappanbuborékot úgy fújja, hogy álmaink támadnak tőle és miatta.

Strauss úgy fújta. Kapott egy, az akkori mérce szerint erős, velős, tenyeres-talpas, tíe feldolgozható színpadi témát, ami nemcsak anekdotának jó, hanem felöltöztethető ragyogó muzsikával is. így történt, hogy ezek a színre lépő, kedélyes polgárok és polgárasszonyok, a bécsi udvar és arisztokrácia fáradt kudarcai idején jókedvre deAz új tanévben a pedagógusok a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a tankötelezettségi törvény végrehajtására. Élénk visszhangot váltott ki a nevelők körében az oktatási miniszternek a tankötelezettség teljesítéséről szóló levele: a mi- i niszteri levelet mindenütt is- ' mertették a tanévnyitó érte- ! kezleten, és a helyi tapasz- ! tálatok alapján megbeszél- , ték, meghatározták a további tennivalókat, i Bár a levél elsősorban a pedagógusokhoz Szól, az iskola nem nélkülözheti a szülők. a társadalom segítségét. Ezekben a napokban tartják a szülői munkaközösségek első megbeszéléseiket. A tanácskozások fontos témája: hogyan segíthetnek a szülők abban, hogy minden gyermek rendszeresen járjon iskolába, tanuljon, s az általános iskolát — lehetőleg nyolc év alatt — tanévvesztés nélkül végezze el. Kétségtelen, hogy a törvény

fi NÉmsm

I87ü. szept. 30., csütörtök

rítették az elöregedő császár- várost. Úgy és azzal, hogy a magánzó tréfáját az ügyvéd a herceg estéjén visszatréfálta, a szobalánnyal, a magánzó asszonyával, az asszony tenorjával. És itt mindenki úgy valakié, hogy végül is senkié. Ez a társadalmi bú- jósdi és lebukósdi olyan nyilvánvaló mese és játék, hogy csak derülni lehet rajta. Megmosolyogjuk a mese vezéralakjait, azt is, ahogyan a zene elképzelteti és elhiteti velünk ezt a nemlétező világot, ahol folyik a vodka, a pezsgő, a mámor kötelező, a fogházban is szivárvány-rongyokkal törlik az ablakokat. És ahol a rácson úgy lehet átjárni, mint ahogyan azt a napfény teszi — álomországban.

Nos, ezt a sohasem-volt világot teremtette meg Bor József rendező az egri színpadon is. Két tarka öltözetű mai fiatal húzza szét a függönyt, leporolja a panoptikum-figurákat, s azok az eleven ember érintésétől mozogni kezdenek. A játék végén is ez a két fiatal ereszti le a függönyt, jelezvén, hogy a zenével bebalzsamozott egykori hősök, a sosem-voltak eltűnnek ismét, az újabb fel- ébresztésre várva.

Ha továbbfejleszteném ezt a rendezői ötlelet, talán azt is ajánlhatnám, hogy ezek a szerepek, Einstein, Rosalinda, Adél, dr. Falke, Alfréd, a tevégrehajtásában — fejlődésében értékelve — az elmúlt évtizedekben számottevő eredmények születtek. Az a tény azonban, hogy a gyerekek 10 százaléka 15 éves koráig sem fejezi be az általános iskolát, tervszerűbb törődést, következetesebb végrehajtást követel. Éppen ezért a jövőben a tanévzáró I értekezleteken évente áttekintik a tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatait és részletesen megjelölik a következő tanév feladatait.

Rendkívüli körültekintéssel kell elbírálni a tankötelesek felmentési kérelmét. Az elbírálásnál az érdekelt osztályfőnökön és ifjúság- védelmi felelősön kívül meg kell hallgatni a szülői munkaközösség képviselőit is. Az iskolák a jövőben minden felmentésről értesítik az illetékes gyámhatóságot. A gyámhatóságok figyelemmel kísérik a gyermek további sorsát és szükség esetén megteszik a megfelelő intézkedéseket.

A tapasztalatok azt igazolják, hogy a felmentettek jelentős része — elfogadható indok nélkül — nem tesz osztályozó vizsgát.

norista és a többiek a Stra- uss-muzsika egy-egy taktusára üssék fel fejüket, nyissák ki most már évszázados csipájukat, hogy a bővérű muzsikától vérátömlesztésben részesülve valódi embereknek látszódjanak.

A rendező jóvoltából a színen mozgó gárda fegyelmezetten éli a meseéletét. Ebből is látszik, ha már a műgond életre keltette őket, akkor legalábbis illik rendesen és fegyelmezetten viselkedniük ezeknek a fránya bécsieknek itt, Magyarországon, ahol a Stra- uss-muzsika teljes polgárjoggal rendelkezik még ma is, annyi viszontagság után is.

Élvezetes három óra telik el a színházban, amíg a zenekar — Herédy Éva vezényelt — megteszi a magáét, az énekkarral egyetemben. A tánckar új erőkkel is bővülve Somoss Zsuzsa koreográfiáját, ötletes elképzeléseit nyújtja át szezonkezdeti ajándékként a nézőnek.

Hruby Mária jelmezei a kort idézik és a meseszerűséget, ízléssel, nem feledkezve meg az egyes színészek karakteréről sem. Székely László Jászai-díjas díszletei csupán jelzésekre szorítkoznak, de így is és talán csak így szolgáltattak kitűnő játékteret ehhez a nagyoperetthez ezen a kis színpadon.

A színház operett-társulata legjobb erőit vonultatta fel. Várhegyi Márta, Rózsa Sándor mellett Komá- romy Éva nem véletlenül kap sok-sok tapsot, s mint- ha_ ez az Adél valóban a művésznő legjobb kvalitásait mozgósította volna. Szili Jánost ismét énekes szerepben hallhatjuk: dr. Fal- kéja eleven. Mátyás Jenő tenoristája kellemes meglepetés azoknak is, akik ettől a fiatal színésztől énekes szerepben várnak jó teljesítményt. Kulcsár Imre színtelenebb a fogházigazgató szerepében a kelleténél, Kanalas László viszont elevenen „adja” Froscht, a részeges fogházőrt. Szántó Lajos jól alakítja Orlovszkij herceget. Azt mondják, az operett szórakozás. De ez a bécsi muzsika nemcsak az. Az érzelmek áradása, ahogyan a könnyed dallamok felébresztik az álmodozás készségét és vágyát az emberben, már több ennél és megunhatatlan. Mintha ezt a készségünket piszkálná fel az a háromórás festett- táncos színházi világ ezen a bemutatón.

Farkas András

Az akácok virágba borultak azon az őszön. — Szép vénaszonyok nyara van! — mondogatták az öregek. A megüiepedett melegben pókhálók úsztak ezüsthuzalként a Kőrös felé, a tisztáson, ahol a folyó vize nem bírt felkapaszkodni, fűzfák bó- koltak. Ezen a tisztáson haladtam fölfelé a gyulavári erdőknek,, s ahogy a tárolóhoz értem, belebotlottam Kisszép Marikába. Felhúzott piszével fogadott, mert a MADISZ-bálon Bogyó Er- Erzsike engem húzott el nőválaszban.

— Elmegyek a faluból egészen Vésztőig, nem emésztem magam veled. — S Marika futni kezdett keserves botladozással a Kőrös felé. Már majdnem utána eredtem, de gyökeret vert bennem az a felfogás, hogy férfiember nem követhet meg lányt. Ezért az ösvényt megkerülve, az aljban ereszkedtem alá. Marika leért a parthoz, visszanézett. De nem láthatott, mert én már más irányból lestem. Szítt egyet az orrán, végighúzta szemén a karját, aztán lerúgta papucsát, leült a vízpartra, lábát a Kőrösbe lógatta.

Jobbról evező lipitálása neszezett. Tulkán Jani haláEllenőrzik a tankötelezettségi törvény végrehajtását

A múzeumi hónap tartalma

AZ IDEI MÚZEUMI HŰNAP eseményei csaknem egybefolynak a szeptember végén megrendezett képzőművészeti világhét bemutatóival. így azt is mondhatjuk, hogy az 1976-os múzeumi hónap hat hétig, sőt két hónapig tart.’ Nem azért, mert ebből az alkalomból különlegességeket, csodákat tárnának látogatóik elé a múzeumok. Inkább azért, mert lelkiismeretes felkészüléssel, igényes válogatással azokat a látnivalókat tárják a nézők elé, amelyek a mai magyar múzeumi kultúra legjobb eredményeiről adnak áttekintést.

S ezekkel az eredményekkel méltán lehet büszkélkedni.

A múzeumi gyűjtemények a felszabadulás óta hihetetlen mértékben gazdagodtak. Annak ellenére, hogy gyakori a panasz, amely hivatalos fórumokon, sajtóban hangzik el: nincs elég anyagi erő a legújabb ásatási eredményeket, szerzeményeket méltó formában a közönség elé tárni. Valóban: a színvonalas muzeológiai bemutatás nem kis összegeket igényel. Se szeri se száma azoknak az eszközöknek, lehetőségeknek, amelyeket a mai technika kínál: épületben, szellemes muzeológiai megoldásban, szemléltetésben, korszerű rekonstrukcióban, látványosságban. Ehhez természetesen pénz kell, nem is kevés. A magyar múzeumok is igyekeznek lépési tartani a korszerű technikával és a látogatói igényekkel — amelyek manapság külföldi múzeumi élményeken is iskolázódnak, hiszen mind többen járnak a világban s tekintenek meg nagy gyűjteményeket —, sok pénzt fordítanak a tárlatok, bemutatók impozáns megrendezésére.

Ámde mégsem ezen múlik minden; a magyar múzeumi apparátus, értelmesen gazdálkodva a meglévő erőkkel, évről évre olyan új bemutatókkal örvendezteti meg a közönséget, amelyekről csak elismeréssel lehet szólni. Icén is így készülnek az októberi bemutatókra az ország minden múzeumában — vagyis: a múzeumi hónap

látványosságai mögött meghúzódó tartalom az, ami fontossá, az egész közművelődés számára jelentékennyé teszi ezt az eseményt. A múlt, s a művészet mélyebb megismeréséről van szó —, mondhatnánk nagyon röviden, s a rövidség kockázatával, természetesen, hű- szén ezeken kívül még sok egyébről is. De ezek a legfontosabbak. Élményt adva bemutatni elmúlt évezredek, évszázadok történetét, kultú. ráját és megmutatni, ameny- nyire lehetséges, a múlt s a jelen művészetét, illetve azok fontosabb részleteit.

A MUZEOLÓGUSOK igen

bőséges anyagban válogathatnak. Az elmúlt esztendőkben nagyarányú régészeti ásatásokat, feltárásokat végeztek az ország legkülönbözőbb vidékén. Hogy csak néhányat említsünk meg ezek közül: Székesfehérvárott a magyar középkor és az államalapítás korának emlékei közül hoztak igen sokat felszínre a régészek, nem csekély mértékben hozzájárulva az ist- váni ország, az államszervezés körülményeinek alaposabb megismeréséhez, történeti problémáinak tisztázásához; Pécsett igen előrehaladott állapotban vannak az őskeresztény bazilikák feltárási munkálatai.

Hosszan folytathatnánk a sort, megemlítve a fenékpusztai, bajai, esztergomi, visegrádi, jászdózsai, talián- cörögdi, óbudai, pusztaszeri régészeti feltárások célját, tartalmát. Ámde nem „jegyzőkönyvet” akarunk készíteni ezekről, inkább csak érzékeltetni, hogy az ország és a nép múltjának megismertetése milyen kiterjedten folyik. S már régóta nem öncélú, elvont tudományosságként, hanem — elsősorban — azért, hogy e munkák történeti tanulságai minél szélesebb rétegek előtt legyenek közismertek

A RÉGÉSZETI EMLÉKEKEN KÍVÜL igen sok művészeti bemutatóra is sor kerül; előadások hangzanak el, múzeumi séták, tárlatvezetések lesznek, bekapcsolódnak a múzeumi hónap eseményeinek megszervezésébe a szocialista brigádok; sor kerül igen sok helytörténeti kiállításra is. Tanulságos bemutatókat láthatnak a diákok; olyan kiállításokat tekinthetnek meg, olyan előadásokon, filmvetítéseken vehetnek részt, amelyek a tanulmányaikhoz nyújtanak közvetlen segítséget.

Fontos célkitűzése a múzeumi hónapnak, hogy a I»; tűnt kultúráik tárgyi emlékein, művészeti bemutatókon kívül — illetőleg ezeknek a segítségével is — nemzeti önismeretre tanítson. Arra, hogy miként élt ebben az országban az elmúlt évszáza, dókban a nép, miként alakította életét, milyen viszon- - tagságokkal küzdött, miként hozott léire művészeti alkotásokat. Közvetve és, közvetlenül tehát arra ösztönöznek a kiállítások, egyéb bemutatók, hogy felkeltsék az ér. deklődést, tanulási kedvet, olvasási igényt. Elsősorban, természetesen, történeti és művészeti témák iránt. (E tárgykörökben a mai magya könyvkiadás is kiváló élm nyékét kínál —, az elmu^H esztendőkben a magyar múlt/^ a világtörténelem, az egyetemes művészettörténet alaposabb megismerését segítő művek százai jelentek meg.)

A MÚZEUM, tudjuk, nem egyhavi élmény és látványosság. Ez a mostani egy hónap azonban mintegy sűrítve kínálja mindazt, amivel a fel- szabadulás óta éltéit három évtizedben a magyar múzeumi kultúra a közművelődés emeléséhez hozzájárult. A múzeumi tudományos műhelyekben — csakúgy, mint az ásatásokat folytató egyetemi, akadémiai intézményekben — folyó munkának a nagy- közönség elé kívánkozó eredményéit mutatják be; azokat a tárgyi emlékeket, dokumentumokat, amelyek tanulsága hasznos a köz számára, gondolkodásra sarkall, a múlt megismerésének fontosságára hívja fel a figyelmet. S éppen ezért valamiképpen mégis a jelenbe hozza vissza a látogatót: a hasznos, értelmes emberi tevékenység legszebb eredményeinek bemutatásával a legtisztább, legfontosabb tevékenységnek, a munkának, küzdelemnek tiszteletére tanít.

T. f.

Eltűnt barlangkutatók

öt nappal ezelőtt készült a kép és most szomorú okból väfS időszerűvé: ezek a férfiak a francia tv számára forgattad filmet a veszélyes, jóformán kiismerhetetlen pireneusi harm lángokban és néhány nappal ezelőtt eltűntek. Megmentésük- re kutatócsoport eredt a nyomukba.

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

szott ott a füzesnél, az apja készségével.

— Hé! Tudnál nékem egy ital vizet adni? — puhatolta Janitól Marika.

— De nagyonis! —volt rá a válasz, s Jani egy lökéssel kikeszegelt a partra, telemerte a fakanalát és kiadta e szavakkal:

— ínnyé de szép vagy, tán vagy olyan szép is, mint Bogyó Erzsiké. Mert az az én szívem választottja.

Én csak nyeldekeltem a fa mögül féltékenyen. De a gátról hirtelen éles kiáltás hangzott; a Jani Erzsikéje, Bogyó Erzsiké kiáltotta, hogy

— Megájj, Jani, téged osztán várhatlak! Várom mint a halál, ő meg itt ka- csalódik Marikával! — Azzal lefelé lépdelt a vízhez. De Marika csíborfekete szeme is üzengetett:

— Naés? Mi közöd hozzá? Most már engem szeret Jani!

Bogyó Erzsiké sírásba csuklott és befutott a kis erdőbe. Lihegve-sírva állt meg, én meg kiléptem a fa mögül, elkaptam. Nem tudom, ördög volt-e velem, vagy pokol, de mikor a szemébe néztem, a halántékom lüktetni kezdett.

— Látod-e, mondta Erzsiké, — a Jani a te Marikáddal ajnéroz. — Az arca lángragyúlt és suttogni kezdett. — Ezeket mostan megtréfálhatnánk, hogy emésztődjenek. Te kergessél engem, s tegyünk úgy, mintha csókot váltanánk.

S már szökdicsélt is előttem, akár egy pillangó. Utána vetettem magam, mire sikongatni kezdett. Aztán elkaptam. Ügy tettem, mintha meg akarnám csókolni. De az Erzsiké szeme már úgy égett, mint a gyulavári erdész kitömött rókájáé. Elkapott és szájon csókolt. Lángot vetettem, viszaadtam.

Kisszép Marika már nem áztatta lábát a Kőrös vizében: felállt némán, a haja kibomlott, aztán összeros- kadt. Kis papucsai meredten hevertek a homokban, Tulkán Jani meg csak térv- fergett körülötte tűzvörö- sen.

Az elülő tnadárkák halkan csőrikéltek. Erzsiké sírva rohant le a vízhez, egyenesen Tulkán Jani karjaiba. Az én Kisszép Marikám meg. kezébe vette papucsát és mindvégig engem nézve, lassan jött felém, föl a partra. Előttem egy lépéssel megállt, nagy vizes diószemével rámmosolygott:

— De nagy buták vagyunk. Ügy-e, te sem akarod, hogy elmenjek egészet} Vésztőig?

Csak a fejemmel bírtam inteni, hogy ne menjen sehova, soha. Egybefonódva lépdeltünk a nagy gyulavári erdőben hazafelé. Ágról ágra röpködve, csivitáló madarak kísérték lépteinket á fejünk fölött. Kiérve az erdőből, az öreg Békési János erdész éles szeme tapadt ránk. Arca megrándult, mosoly suhant át rajta, majd megfordult, s mintha észre sem vett volna bennünket, hunyorgó szemmel nézett végig a nagy gyulavári laposon.

Dénes Géza