Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

Cseppkoalakzat a Béke-barlangból A magyar barlangkutatás f i j •• rrm uttoroje SZÁZ esztendővel ezelőtt, a szlavóniai Opazován szüle­tett Kadic Ottokár geológus, barlangkutató. Egyetemi ta­nulmányait Zágrábban és Münchenben végezte. Apja horváth volt, anyja magyar, ő Magyarországot választot­ta hazájának. 1901-től 1935- ig, nyugdíjba vonulásáig a Földtani Intézetben dolgo­zott. Főleg földtani térképe­zési munkákat bíztak rá. 1911-től 1918-ig a Karsztot térképezte. Itt magánkezde­ményezésként sokat foglalko­zott a mészkőhegységek föld alatti vízrendszerével és megvetette a karszthidroló- giának tudományos alapját. Akkor sokan megmosolyog­ták a „tudóshoz nem illő” kezdeményezést, ma fontos gazdasági szerepe van ennek a tudománynak: a karsztvi­zek révén igyekeznek segíte­ni sok város és nagyüzem vízellátási gondján. Kedvenc kutatási területe a barlangok világa lett. E tekintetben nagy jelentősé­gű számára az a vita, amely­nek során kétségbe vonták, hogy Hermann Ottó helyesen határozta-e meg a miskolc- avasi ősember általa megta­lált kőszerszámainak korát. A Földtani Intézet ugyanis a kérdés tisztázása végett megbízta Kadicot, hogy rendszeresen ássa fel a Mis­kolc környéki barlangokat. Ettől kezdve 1944-ig nem volt olyan esztendő, hogy ne vett volna részt valamilyen ásatáson. • A BARLANGOK iránti olt- hatatlanná vált szeretetét legjobban talán azok a sorok jellemzik, amelyeket a Tu- risták Lapjában írt: „Aki először lépi át valamely na­gyobb barlang küszöbét, kü­lönös, mondhatnám félelmes érzés fogja el a lelkét. Az örök sötétség hűvös birodal­ma, a barlang falain megje­lenő árnyékképek, a halotti csendben lecseppenő víznek visszhangja, a csobogó bar­langi patak moraja, a fejünk fölött elröppenő denevérek suhanésa és a szebbnél szebb csepkőalakulatok ékessége mind olyan szokatlan és misztikus jelenségek, ame­lyek gyerekkori meseköny­veink tündérországait tün­déreikkel és törpéikkel együtt juttatják emlékeze­tünkbe. S valóban, a barlan­gok egészen különálló föld alatti birodalmakat jelente­nek, ahol más a vízfolyásnak rendje, más a kőzeteknek formai kialakulása, más az ideszokott élőlényeknek az életmódja. Itt rejlik a kör­nyező vidék kialakulásának földtani múltja, itt találjuk meg az őskor állatvilágának . csontm.aradványait s ugyan­csak itt leljük meg az ős­ember egyszerű kultúrájá­nak emlékeit is.” Ezzel a lírai hangú vallo­mással összhangban állanak Kadic tudományos eredmé­nyéi: a barlangokban talált csontmaradványok alapján léírta és rendezte a pliocén és Humorszolgálat Az igazgató fontos érte­kezletre indul. Kifelé menet odaszól új titkárnőjének: — Remélem, nem fog itt ölbe tett kézzel üldögélni! — Szó sincs, róla, igazgató elvtárs. Itt van a kötésem... ★ Novak vendéglőben ebédel. A nyersen maradt knédlit és az odaégett húst a tányérján hagyja. Fizetéskor kijelenti a pin­cérnek: — Tudja, mikor voltam itt utoljára? — Sajnos, nem emlék­szem ... — Ma! ★ — Zongorázz csak szépen, — biztatja a mama a nyolc­éves Mónikát. — Soha sem tudni, mire lesz jó neked. — Mire, mama? — Ha férjhez mégy, akár fegyver is lehet a férjed el­len! SIMÁI MIHÁLY: Lány a tükör előtt Tudom — sok férfi mondja nekem — Zöld vízesés a tekintetem. Tudom — hisz hallom minduntalan — Kontyra-csomózott láng a hajam. Volt, aki azt is mondta, — de hány! — hogy vörös örvény este a szám; hogy mosolyom hó- fodrü patak, s csillagok égnek bőröm alatt... Nem elég így se, mégse, sose — mégegyszer nézz meg: Szép vagyok-e?! LEZSAK SÁNDOR: A nyugdíjas sorompóőr álmaiból Piros a málna, parazsas málnabokor, üres a tisztás, dohog a szél, rácsosán villog a málnabokor. Hol van a sapkám? Zöldül a holdfény, alvad a málna, parazsas málnabokor. Elszállt a sapkám, fészek az ágon, nyilazza kismutató. Jaj az én sapkám, csipog az ágon, nyilazza nagymutató! Gyullad a málna, túlérett málna, csörög a málnabokor! MEZEI ANDRÁS: ^AAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VNAAAAt Között Mint akit körbe-énekeltck, a láthatatlan hang-falak kijelölték világomat a föld fölött, az ég alatt. Kering a lusta nagy madár. A lába zöld, a szárnya kék. Kivetnek mind a nációk: rikoltozó emberiség. Hazák között, fajták között énekek hang-határai: térképeim kirajzolódnak a trillák körvonalai. pleisztocén kor ősemlőseit; megkezdte és eredményesen folytatta a hazai ősrégészeti és ősemberkutatásokat; s emellett népszerűsítette a barlangturisztikát. A Szeleta-barlangban 1906- ban talált leletei szenvedé­lyes vitákat eredményeztek, a bécsi tudósok egyenesen hamisításnak bélyegezték a remek kalcedon lándzsahe­gyeket, de az 1911-es tübin- gai kongresszuson már a legnevesebb szakemberek' is követendő mintaképnek is­merték el ásatási munka- módszerét. Kezdeményezé­sére a Magyarhoni Földtani Társulat 1910-ben egy bar­langkutató bizottságot létesí­tett, ebből fejlődött ki a Ma­gyar Barlangkutató Társu­lat, ezt éveken át ő vezette. Az 1913-ban megindított Barlangkutatás című folyó­irata újszerűségével, magas színvonalával, változatos tar­talmú cikkeivel világviszony­latban is kiemelkedő helyet foglalt el. AZ ELSŐ világháború utáni súlyos gazdasági hely­zetben a hatóságok, tudomá­nyos intézmények csaknem teljesen megszüntették a bar­langok feltárására folyósított támogatást. Kizárólag Ka- dicnak köszönhető, hogy a kutatások mégsem szűntek meg. Önzetlen példamutatá­sával, lelkes előadásaival, nagyszámú cikkeivel, szemé­lyének varázsával olyan ku­tatógárdát nevelt, olyan tu­ristákat szervezett be, akik — bár ezt a kifejezést akkor nem ismerték — társadalmi munkában végezték az ása­tásokat, járták be a nehe­zen hozzáférhető zsombolyo­kat, ördöglyukakat. Az elengedhetetlenül szük­séges pénzt Kadic jóformán kikunyerálta a kultuszmi­nisztériumtól, megyéktől, egyesületektől, gazdag föl­desuraktól. így sikerült fel­tárnia egyebek közt a bükki Kőlyukat, a Mexikói-völgyet, a Subalyukat, a Peskőt, a Vértesben levő Csákvári- barlangot. Az ő nevéhez fű­ződik a budai Várhegy bar­langjainak, az úgynevezett török pincéknek a feltárása; többek közt olyan alsó pa- leotikumból származó ka­vicseszközökre bukkant, amelyek egyidősek a később felfedezett vértesszöllősi ős­emberrel. Barlangmúzeumot is létesített itt. ÉLETE egész folyamán ál­landóan írt, legalább két­százötven cikke, tanulmánya jelent meg. Nagyobb művei közül jelentős A jégkorszak embere Magyarországon cí­mű összefoglalás és a cserép­falvi barlang (Subalyuk) monográfiája. Utolsó évei­ben több nagyszabású — és sajnos kéziratban maradt — művet állított össze, a ma­gyar barlangkutatás történe­tét, teljes bibliográfiáját és a magyar barlangok átfogó monográfiáját. Vértesy Miklós Megkérdezik a neves írót: — Honnan merítette az öt­letet új regényéhez? — Az úgy történt — mondja az író —, hogy meg­néztem azt a filmet, amelyet egy korábbi regényem alap­ján forgattak és úgy döntöt­tem, hogy új könyvet írok e film alapján. ★ — Kis feleségem, nem ér­tem, hogyan nevezheted ka­lapnak, ami a fejeden van! — Drága férjecském, én meg azt nem értem, hogyan nevezheted fejnek, ami a ka­lapod alatt van! ★ Egy fiatalasszony panasza: — Hozzámentem egy öz­vegyemberhez. Jó ember, de folyton az első feleségéről beszél. Mit csináljak? — Beszélj neki a leendő férjedről! ★ — Ha majd elhatározom magam, hogy megnősülök, szép lányt, jó háziasszonyt és kiváló szakácsnőt keresek magamnak. — Vigyázz, öregem, ez bi­gámia ! A fiatalasszony életében először kóstolja meg a whis­kyt és felkiált: — Jaj de furcsa! Pontosan olyan íze van, mint annak az orvosságnak, amit a fér­jem naponta háromszor be­vesz. Megzavarják a múmiák örök álmát 'lÁÍ&tpca, Szegény múmiák! Ame­lyeket nem „boncoltak” fel az egyiptomi sírok foszto­gatói, most porlanak szét. Mivel magyarázható ez a sajnálatos jelenség? Azzal, hogy miután kiveszik őket sírjukból, ahol mind a le­vegő hőfoka, mind ned­vességtartalma évezredek óta állandó, a múmiákat megtámadja egy, csak mik­roszkóppal észlelhető gom­ba, s helyrehozhatatlan ká-- rókát okoz állagukban. II. Ramszesz fáraó mú­miáját éppen a közelmúlt­ban szállították Párizsba, „restaurálás” céljából. A balzsamozók, akikre a test konzerválásának fela­data hárult, nagyon értet­ték mesterségüket. A külön­böző mesterségbeli fogások apáról fiúra szálltak. A balzsamozók a holttes­tet mindenekelőtt kiszárí­tották. Előbb azonban gondosan eltávolították a halott agy­velejét, mégpedig orrlyuka­in keresztül egy kaparó­szerszám segítségével. Ezután a test bal oldalán eszközölt vágáson keresztül kivették a mellkasi és al- hasi lágy részeket. Ez utóbbiakat külön ke­zelték, dehidratálták, átkö­töttek. majd négy csoma­gocskát készítettek belőiük. Ezeket elhelyezték négy ri­Reklám­Hím — Piriké, hány köszönőlevelet kap­tunk ma a fogyasz­tóktól? — kérdezte Stirpák Sándor, a Timsó és Robbanó­motorgyár zseniális vezetője, a titkárnő­jétől. — Kétezer-négy­százhetvennyolcat, továbbá egy néni Kiskunmajsáról nagy kosár friss tepertős pogácsát küldött, hogy fogyasszuk el egészséggel. — Kedves. Majd osszák szét a jól dol­gozó munkásaink kö­zött. Perczegős Nor­bert visszaérkezett már a reklámfilm­stúdióból? — Igen. — Legyen szíves, küldje fel. — Máris. Két perc múlva, hóna alatt egy kerek, lapos bádogdobozzal, megjelent a kiváló művezető. — Elkészült, fő­nök! — jelentette széles mosollyal. — Gyorsan söté­títsen el és lássuk az alkotást! — mond­ta türelmetlenül Stirpák. Perczegős szak­avatott mozdulattal befűzte a filmet a vetítőgépbe, mely halkan berregni kez­dett és a falra erősí­tett lepedőn megje­lent színesben egy gyönyörű fiatal nő. Mindössze három díszzsebkeniőt vi­selt. Kacéran pillan­tott a nézőre és bár­sonyos, érzéki han­gon azt susogta: SZERETEM! MIN­DENNÉL JOBBAN SZERETEM!... A TIMSÓ ÉS ROBBA­NÓMOTORGYÁR VILÁGSZÍNVO­NAL Ű KÉSZÍTMÉ­NYEIT! S TÜREL­METLENÜL VÁ­ROM, AMÍG ÚJRA KAPHATÓ LESZ AZ L—4-ES ROBBANÓ­MOTOR, MELYET EZ IDŐ SZERINT EGYETLEN ÜZ­LETBEN SEM ÁRU­SÍTANAK, EZÉRT NE IS KERESSE! NEM KAPHATÓ BUDAPESTEN. SEM VIDÉKEN! NINCS ÉS MOSTANÁBAN NEM IS LESZ! A bájos nő puszit dobott a nézőknek és ezzel véget ért az apró jelenet. Ptr- czegös felka. intőit a a villanyt és kíván­csian nézett főnöké­re. Stirpák ele;Rial- ten bólintott: — Kitűnő. A rek- lámfilmet csütörtök­től már az összes moziban vetítik- In­tézkedjék, hogy kül­földi megrendelőink is kapjanak egy-egy tekercs filmet. — Intézkedem — hajtott fejet Percze­gős és hódo'.u'tal bá­mult az igazgatójára: — Annyi sok nagy­szerű elképzelés után íme egy újaljb zse­niális gondolat. Stirpák tréfásan megfenyegette: — Tudja, hogy nem szeretem a hí­zelgést. Mindennél fontosabb a fogyasz­tó udvarias, figye'- mes tájékoztatása! Mivel újjá kell épí­tenünk a nagy szere­lőcsarnokot, negye­dére csökkent a ka­pacitásunk és tisztá­ban vagyunk azzal, tuális célokat szolgáló vá­zában, majd ismét be­varrták a holttestbe. A múmiát körülbelül 40 nap múlva emelték ki a nátronsóból. Körmeit befes­tették, szemüregébe hamis szemet helyeztek, olykor a bőre alá fecskendezett sár segítségével arcvonásait is „kiigazították”. Ezután a balzsamozó, rituális szertar­tás közepette, bebcrilotta a holttestet több szemfedövel és több száz méter gyolcs­szalagot. tekert kóré mi­közben a papok imádkoztak. Ilyen módszerrel mintegy 50 millió holttestet konzer­váltak a régi Egyiptomban. De a mumifikált állatok száma még sokkal töb,bne tehető. Napjainkban a számos veszedelmet „túlélt” mú­miákat aprólékos tudomá­nyos vizsgálatoknak vetik alá. A vizsgálati eredmé­nyek alapján számos infor­mációra tett szert a tudo­mányos világ az ókori Egyiptom lakóinak egészsé­gi állapotára vonatkozóan. Az ökológus eltűnődhet, mi az oka annak, hogy a múmiák csontállományában oly kevés ólmot találtak (az ólomszint harmincszor ala­csonyabb, mint az iparilag fejlett országok lakóinak szervezetében). hogy hosszú ideig nem tudjuk ellátni a piacot készítmé­nyeinkkel. Hosszú ideig hiánycikk lesz az L—4-es robbanó­motor, amit ezrek és ezrek keresnek az üzletekben. Nos, vé­leményem szerint, kutya kötelességünk, hogy tájékoztassuk a vásárlót: ne fáradjon hiába az üzletekbe! Ezért hirdetést is ad­tunk le a lapokban: FIGYELEM! AZ L— 4-ES ROBBANÖ- MOTOR JELENLEG HIÁNYCIKK! NE FÁRADJON EL KÜLSŐ GÁZSZAG UTCA 89. SZÁM ALATTI ÜZLE­TÜNKBE, MERT TELJESEN FELES­LEGES! KÍMÉLJE IDEGZETÉT ÉS A CIPŐTALPÁT! Ezt naponta háromszor bemondatjuk a tévé­ben és a rádióban is, hiszen vidékről so­kan utaznak fel a fővárosba az L—4-es robbanómotorért. Mi, mostanában L— 4-es robbanómotor helyett csak előzé­kenységet, tapintatos figyelmet nyújtunk a fogyasztónak. S ez, azt hiszem, nem ke­vés jelentet*" ki büszkén Stirpák Sán­dor, a Timsó és Rob­banómotorgyár ve­zetője. Galambos Szilveszter Kollektív Egy olvasónk meglepő ki­mutatást juttatott el hozzám a címbeli szó használatával kapcsolatban. Heteken át szorgalmasan jegyezgette, hogy három magyar napi­lapunk hasábjain hányszor jutott nyelvi szerephez a kollektív szóalak, illetőleg alakváltozatainak alábbi sora: kollektive, kollektíva, kol­lektivista, kollektívizál, kol­lektivizálás, kollektívizáló, kollektívizmus stb. Feljegy­zéseiből az is kitűnik, hogy a leggyakrabban a követke­ző nyelvi formákat minősíti jelzőként a kollektív megne­vezés : szerződés, vezetés, gazdaság, gazdálkodás, fele­lősség. biztonság, tulajdon, szellem; szelvény, totózás; útlevél, kiállítás, fizetés, munka stb. Azt kérdezi levélírónk, van-e lehetőség arra, hogy ezt az idegen eredetű szót és szócsaládját kiiktassuk nyelvhasználatunkból. Igen, van rá módunk. Az összegyűjtött, össze­gyűlt, felgyűlt, közös, együt­tes jelentésváltozatokat meg­nevező latin collectivus szó­alak megrövidüléséből kelet­kezett kollektív nyelvi forma helyett ebből a rokonértel­mű szósorból válogassuk ki a beszédhelyzethez legmegfele­lőbb magyar nyelv) formát; közös, közösségi, a közössé­get érintő, együttes, társas, testületi, csoportos stb. De az a kérdés is felvetődik ön­kéntelenül, hogy törekedhe­tünk-e a mindenáron való kiiktatására. Válaszunk, itt is egyértelmű: nem! A kollektív szó pl. igen alkalmas azoknak a fogalmi értékeknek a megnevezésére is, amelyek az egyénivel szembeni dolgokra, jelensé­gekre, összefüggésekre utal­nak. Ilyen értelemben és használati értékkel bízott szavunkra Juhász Gyula még versbeli kulcsszerepet is: „Valaki légy, ha kollektív dalolsz bár, / Én már, lehet konzervatív vagyok, / de megtartom, mit reám testál­tak, / bölcsek és nagyok!” (Juhász Gyula: Vojtina új ars poeticája a fiatal köl­tőkhöz) Hogy a magyar megfelelők helyett és helyén ez az ide­gen eredetű szóalak jobban kifejező, közlő szerepét, jól példázzák az alábbi vers­részletek: „Fia volna kollektív iparosfa, / téli ci­pőjét megteremné.” (József Attila: Simon Jolán.) — „Lesz, aki megérti / egy nép kollektív végrendeletét” (Jé- kely Zoltán: Rémálom szür­ke szikla-tájban). — „Az em­beri közösségből kiválva. / nem készülök a kollektív halálba”. (Jékel)^ Álom-,, látás). 1 ' í Ha azonban S magysr( megfelelők alkalmasabbak e‘ nyelvi szerep vállalására, akkor kerüljük a kollektív szó feleslegesen gyakori hasz­nálatát. Dr. Bakos József W\AAAAA\\AAV'AVvWVVWWvVW> vWWWWWAMW A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom