Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-22 / 224. szám

WV\AAAAAAAAAAAAAAAAA^A>\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^NAA/ Kedd esti külpolitikai kommentárunk: „Budapest köszönti Moszkvát A FENTI CÍMŰ ELÖADÄSRA szinte percek alatt elfogyott valamennyi jegy és a pótszékek beállítása sem változtatott azon, hogy többen rekedtek kint, mint ahá- nyan bejutottak. A színhely a szovjet főváros volt, ahol a budapesti napok rendezvénysorozat részeként a Thália Színház művészei adtak némi ízelítőt Budapest hétköz­napjaiból és ünnepeiből. A rendezvénysorozat minden egyes eseményét olyan érdeklődés jellemezte, amely mint megáradt folyam, csapott ki medréből. Az emberek kiváncsiak egymásra, bárhol éljenek is ezen a gondokkal és örömökkel zsúfolt glóbuszon. Ma­gyar—szovjet viszonylatban ez az általános igazság már régen nagyszerű tartalommal telt meg: nincs az életnek olyan területe, ahol ne mondhatnánk el, hogy egyre jobban ismerjük egymást­Ezúttal a két ország fővárosa tett újabb nagy lépést afelé, hogy a budapestiek az eddiginél is otthonosabban mozogjanak Moszkvában és a moszkvaiak Budapesten — persze nemcsak a szó valóságos, hanem mélyebb, jelké­pes értelmében is. A FŐVÁROSOK BARÁTSÁGA a nagy egész fontos, sajátos része. Világszerte mind több szó esik a nagyvá­rosok, a metropolisok ezernyi jellegzetes problémájáról és vívmányáról. A modern nagyváros korunk jellegzetes terméke. Emberek szokatlanul nagy tömege él együtt, az óriástelepülések minden előnyével és hátrányával. Ren­geteg a még megválaszolatlan kérdés, amelyre világszerte tudósok és szakemberek tízezrei keresik a feleletet. Budapest és Moszkva méretei természetesen eltérnek egymástól, számottevő különbségek jellemzik hagyomá­nyaink és új szokásaink egy részét is. A lényeg azonban az, ami alapvetően közös. Az, hogy két szocialista ország emberarcú, emberközpontú fővárosáról van szó, amely­nek eszközei és céljai gyakorlatilag azonosak. Nemcsak urbanisztikai kérdésekben tanulhatunk sokat egymástól — a korszerű városközpontok kiépítésétől kezdve a mű­emlékvédelemig —, hanem a szocialista metropolis hu­manista életformájának, kialakításában is. Népeink kipróbált barátságán belül ez az a sajátos többlet, ami önmagában is érthetővé teszi a két főváros lakosságának egymás felé áradó érdeklődését és szerete- tét. Az előbb úgy fogalmaztunk, hogy ez az érdeklődés ,,kicsapott medréből”. Mit értünk ezen? Egyetlen példa a sok közül: a Ve- csernaja Moszkva kénytelen volt meghosszabbítani a bu­dapesti napokra meghirdetett, fővárosunkkal kapcsolatos pályázatát. Az ünnepségsorozat ugyanis már véget ért, de a posta szüntelenül szállítja a szerkesztőségbe a pályá­zatok ezreit. ISMÉTELJÜK: ez csak egyetlen példa arra, amit Katona Imre, a KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára így fogalmazott meg: „Sokáig emlékezetes marad számunkra az a légkör, amelyben moszkvai barátaink megrendezték a budapesti napokat”. He!s:nki szellemében Brezsnyev távirata a NUSZ VIII. kongresszusához Kedden Helsinkiben, a Finnlandia-palotában meg­nyílt a Nemzetközi Újságíró Szervezet (NUSZ) VIII. kongresszusa. Az újságírók nemzetközi fórumának mun­kájában 100 ország mintegy 350 küldötte vesz részt. A kongresszus résztvevői megvitatják az újságírók sze­repét a béke és a biztonság megszilárdításáért, a nemzet­közi együttműködés elmélyí­téséért, a leszereléséért, az enyhülés további kiszélesíté­séért folyó küzdelemben. A háromnapos kongresz- szuson a küldöttek megvá­lasztják a NUSZ új vezető­szerveit. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára táviratban üd­vözölte a NUSZ VIII. kong­resszusát. Figyelemre méltó — hangsúlyozta táviratában Leonyid Brezsnyev —, hogy a kongresszust éppen Helsin­kiben tartják, ahol 35 ország képviselői annak idején alá­írták az európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia záróokmányát. Napjainkban nagy jelen­tősége van annak, hogy a tö­megkommunikációs szer­vek milyen szerepet tölte­nek be: a béke és a haladás céljait szolgálják-e, vagy pe­dig ellentéteket, meg nem értést szítanak a népek és az országok között. A demokratikus sajtó fő feladata hozzásegíteni a vi­lágot ahhoz, hogy a béke és az enyhülés folyamata visz- szafordíthatatlanná és szi­lárddá váljék, hogy az embe­riség életéből örökre szám­űzzék az agressziót, a hábo­rús összetűzéseket, a kizsák­mányolást, az éhezést és a szegénységet. Meg kell mondani — han­goztatja Leonyid Brezsnyev —, hogy még napjainkban is olvashatók a sajtóban a hi­degháború, a katonai fenye­getés szólamai, nem szűntek még meg a támadások a bé­kés egymás mellett élés poli­tikája, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő né­pek küzdelme ellen. Az SZKP KB főtitkára an­nak a meggyőződésének ad hangot, hogy a népek és or­szágok közti pozitív kapcso­latok fejlesztésében ez a kongresszus is nagy szerepet tölt najd be. A Szojuz 22. folytatja útját A TASZSZ különtudósító ja jelenti a földi irányító köz­pontból : Valeri j Bikovszkij és Vla­gyimir Akszjonov kedden 4.50 órakor kezdte meg mun­káját a Szojuz 22. fedélzetén. A földfelszín fényképezésé­nek’ utolsó felvételeit készí­tik. Fényképezik Közép- Ázisiát, Kazahsztánt, Nyugat- Szibériát és a Szovjetunió európai területének részeit. A személyzet mindkét tag­jának egészsége és közérzete jó. (TASZSZ) Oloí Palme lemondott Égő cédrusok A közeii jövőben jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában Kereszty András „Égő cédrusok" cimü riportkönyve, amely a libanoni polgárháborúról szól. A következőkben részleteket közlünk a kötetből, be­szélgetéseket, amelyekben a szerző választ keres arra, m. történik Libanonban. A szírek alapállása (I.) A Szíriái külügyiminiszté­rium a nemzeti hős, Maiki mauzóleuma mögötti villane­gyedben, tiszta és csöndes, akár egy laboratórium. Az altiszt bekopogott. Rifaat Mo- neim, a külügyminisztérium főigazgatója az ajtóig jött: magas, ősz, elegáns, csupa mosoly. — Örülök, igazán örülök, hogy eljött. Sajnos, kollégái közül sokan úgy mennek Bej­rútba. hogy nem is érdekli őket a véleményünk. S ha van válság, amit nem lehet csak az egyik fél meghallga­tásával megítélni, akkor a li­banoni ilyen. — Az objektivitáshoz min­dig mindkét fél meghallgatá­sa kell. Nemcsak Libanon­ban. — Persze, persze. Kér ká­vét? — Most ittam a tájékozta­tási minisztériumban. — Tea? — Köszönöm. Most ült le, szorosan mel­lém a másik karosszékbe. Egy darabig gondolkodott, olyan „hogyan is kezdjem” gondolkodással. Mégsem volt kínos a szünet. Cigarettát vett elő, öngyújtót kattintott, megigazította a székét, mo­solygott. Aztán ő kérdezett. — És mi a maga vélemé­nye? — Eddig messziről figyel­tem az eseményeket. Kairó­ból. — Ott él? — Most igen. Ott az iro­f^rUmösm 1976. szeptember 22., szerda dám. Magyar lapok közel- keleti tudósítója vagyok. — Láttam a névjegyén. Mégis, hogy látszik a liba­noni válság Kairóból? — Ha őszinte lehetek, se- hogysem, mint valami ködón át. Személyes tapasztalato­kért jöttem. — Tehát hozzám is? — Igen. Ismerem a hiva­talos nyilatkozatokat. Ez ke­vés. Nyugtalanítóan kevés. — Nyugtalanító, ez jó szó. Jött a tea. — Hát akkor megpróbálom — mondta. — Nem hivatalos nyilatkozatot adok. Néhány gondolatot. Aztán próbálja meg továbbgondolni őket. — Talán azzal kezdeném: Szíria indítékainak megérté­séhez tudnia kell, hogy or­szágunknak hosszú idők óta tartó — kicsit nagyképűbben fogalmazva, történelmileg ki­alakult — „különleges kap­csolatai” voltak Libanonnal. Most nemcsak arra utalok, hogy a múltban összefüggött ez a terület. Sokkal inkább a jelenre. Például arra, hogy a libanoni határt egyedül Li­banon, a saját katonai ere­jével nem tudja Izraeltől megvédeni. Mi hiába alakí­tunk ki akármilyen erős vé­delmi rendszert a magunk határainál, konfliktus esetén az fenyeget, ami Franciaor­szággal történt a második vi­lágháborúban.' A németek Belgium felől támadtak, egy­szerűen megkerülték a fran­cia védelmi vonalakat. Ugyanígy fenyeget bennün­ket az a lehetőség, hogy há­ború esetén Izrael Libanonon át mér csapást országunkra. Tehát katonai szempontból garanciára van szükségünk: arra, hogy konfliktus kirob­banásakor a libanoni—izraeli határt elérhessük és védhes- sük. — De említhetném a csalá­di, emberi kapcsolatokat is. Számtalan — sok-sok ezer — olyan család él a határ két oldalán, amelyben az egyik házastárs szír, a másik liba­noni. Fővárosunktól az észak- szíriai kikötők jóval mesz- szebb vannak, mint Bejrút, így lett lassacskán a libanoni főváros Damaszkusz fő kikö­tője. Politikai szempontból pedig igen lényeges, hogy éppen a „testközelség” miatt minden belpolitikai mozgás­nak Libanonban hatása volt Szíriára is, az egyensúly meg­bomlása veszélyes lehet Szí­ria belső helyzetére csakúgy, mint nemzetközi pozícióira. — Igen. De most nemcsak arról van szó, hogy Szíria po- liiikai szerepet játszott Liba­nonban, hanem bevetette a hadseregét is. Mégpedig az­zal a céllal — ha jól látom —, hogy teljesen megváltoz­tassa az ottani háború kime­netelét. — Több oka volt annak is, hogy diplomatáink után ka­tonáinkat küldtük oda. Gon­dolja végig az események menetét. Emlékszik rá, ez év kora tavaszán alapvetően megbillent az egyensúly Li­banonban. A baloldal erői ellenőrzésük alatt tartották a terület nagy részét, felbomló­ban volt az államapparátus, széthullott a hadsereg. A jobboldalt, mondjuk ki nyíl­tan, katonai vereség fenye­gette. És egyre szaporodtak annak jelei, hogy Izrael nem nézi majd tétlenül azt, hogy ' határai mentén egy új, radi­kális állam jön létre. Infor­mációink szerint komolyan fenyegetett az izraeli katonai beavatkozás a jobboldal mel­lett. — Ha Izrael belép Liba­nonba, Szíria cselekszik? — Cselekednünk kellett volna. Ha Izrael felszámolja a palesztin mozgalmat, ha Libanonban az egyik felet győzelemre segíti — és ezzel éíet-halál szövetségesének nyeri meg — még nehezebbé válik amúgy is nehéz straté­giai helyzetünk. — De Izraellel a konfron­tációt el akarták kerülni... — Igen. Az egyiptomi— izraeli megállapodás után Szíria a térség egyetlen frontországa maradt. Katonai helyzetünket figyelembe vé­ve nem várhattuk be az iz­raeli lépést, nekünk kellett cselekedni. Abban, hogy dön­töttünk, s úgy, miként látta, lényeges szerepe volt annak, hogy vezetésünk kilátástalan­nak ítélte a libanoni rende­zést, nekünk pedig létérde­künk volt, hogy béke, nyu­galom, csönd legyen határa­ink mentén. Egy biztos: csa­patainkat azért küldtük el, hogy Libanon területi egysé­gét megőrizzük és elválasz- szuk egymástól a harcoló fe­leket. — Szíria Libanon területé­re lépett és szembe találta magát szövetségeseivel, a pa­lesztin mozgalommal és a helyi baloldal fegyvereivel. — Nem akartunk a Palesz­tinái mozgalommal konflik­tusba keveredni. Csak osto­bának tudom nevezni azokat a vádakat, hogy Szíria célja a palesztinai mozgalom fel­számolása lett volna. Hiszen közismert, országunk milyen régóta támogatja az ellenál­lókat. Szíria költségvetésének három százalékát fordítja a palesztinaiak támogatására. Nálunk is számottevő palesz­tin népesség él, és megmon­dom őszintén: egészen mosta­náig egyetlen szír katona sem tudta volna elképzelni, hogy fegyvert Togjon egy pa­lesztinra. Minden lehetséges fórumon kértük az ellenállási mozgalmat: maradjon távol a konfliktustól, maradjon távol a libanoni belpolitikától, Ügy tartottuk, igen veszélyes do­log, ha a palesztin szerveze­tek béavatkoznak bármely arab ország beliigyeibe. Köz ismertek az arab államok el­lentétei. Igen nehéz helyze­tet teremt, ha a különböző indíttatású arab országok ki használják a palesztin moz­galmat és valamely ország belső rendje ellen irányítják ön Kairóból jött, megérti ügye? (Folytatjuk) Kereszty András­(Népújság telefotó —AP—MTI—KS) A vasárnap megtartott svéd parlamenti választás eredmé­nyeként Olof Palme szociál­demokrata miniszterelnök lemondott. Önmaga^ és kor­mányának visszavonulását Henry Allard (jobboldalt) parlamenti szóvivő társasá­gában jelentette be. VARSÓ: A lengyel és a nyugatné­met külügyminisztérium rendszeres politikai konzul­tációinak keretében négyna­pos megbeszéléssorozatra ke­rült sor Varsóban Jozef Czyrek lengyel külügymi­niszter-helyettes és Günther van Well, a nyugatnémet külügyminisztérium politikai osztályának igazgatója kö­zött. BEJRÜT: Kedden reggel a libanoni polgárháború összes fő front­ján dörögtek a fegyverek, miközben egyre kétségesebbé válik, hogy az új elnök hiva­talba lépése tényleges válto­zást hozhat a sokat szenve­dett libanoni népnek — je­lentette kedden a Reuter. Az elmúlt 24 órában 111 személy vesztette életét éj 175 megsebesült. PÁRIZS: Giscard d’Estaing francia! köztársasági elnök októ', er­ben magánlátogatást tesz Lengyelországban. A látoga­tásról szóló közlemény így hangzik: „Edward Cherek­nek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárá­nak meghívására, amely a Lengyel Népköztársaság leg­magasabb állami szervei ne­vében hangzott el, Giscard d’Estaing köztársasági elnök és felesége október 15 és 17 között magánlátogatást tesz Lengyelországban.” LUSAKA: Kissinger amerikai külügy­miniszter, miután tájékoz­tatta Kaunda zambiai elnö­köt a dél-afrikai és a rho- desiai vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről, kedden Lu- sakáböl Dar Es-Salaamba re­pült, ahol Nyerere tanzániai elnökkel tárgyal. Kaunda a Kissingerrel hétfőn lezajlott találkozó után kijelentette, hogy nem foglalhat állást az amerikai külügyminiszter ál­tal előterjesztett rendezési tervet illetően anélkül, hogy előbb ne vitatná meg más közvetlenül érdekelt afrikai államok, így Tanzánia, An­gola, Mozambik és Botswa­na vezetőivel. Szovjet repülőgép fogsága Az Skahata, a Japán Kommunista Párt lapja ked­den is visszatért a szovjet repülőgép ügyére. A lap a következőket írja: Nincs semmilyen törvényes jogalap arra, hogy japán és amerikai katonai szakértők szétszereljék a szovjet repü­lőgépet, amely a közelmúlt­ban kényszerleszállást haj­tott végre Hakodate repülő­terén. Természetes, hogy a szovjet kormány tiltakozását jelentette be emiatt, és kö­vetelte a repülőgép azonnali visszaadását­Az Akahata aláhúzza: a japán kormány az amerikai érdekek miatt jár el így, s ezzel csak azt bizonyítja, hogy külpolitikája az Egye­sült Államok függvénye. Meghívjuk Önt a BNV B pavilonjába, tekintse meg a Hűtőgépgyár új termekéit!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom