Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-21 / 223. szám

A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája VI. Irányelvek helyett gyakorlati segítséget Ä munkaerő-gazdálkodás- ! ról, a létszámhiányról, a j munkaerőhelyzetről, e soro- ; zat előző részeiben bősége­sen idézett tények, adatok és esetek további fölsorakozta- i tása helyett, ezúttal inkább | egy tévhitről szólnék (elis- ! merve, hogy a most követ- ; kező mondatok — éppen a ; mai munkaerőhelyzet miatt j — kissé mulatságosnak hat­nak), A közhit, ugye, azt tartja, hogy azért kell a munkaerővel takarékoskod­ni, a rendelkezésre álló lét­számot ésszerűen, gazdasá­gosan foglalkoztatni, mert nincs szabad munkaerő. S e gondolkodásmód mögött vál­tozatlanul felfedezhető a sok éven át folytatott gyakorlati illetve, fel+ételezés, hogy tud­niillik: ha lenne szabad munkaerő, ha módunkban állna még több nőt bekap­csolni a társadalmilag szer­vezett termelőmunkában, ha mozgósítani lehetne a még munkaképes nyugdíjasokat (netán egy rendelet, egy ha­tározat eredményeként), vagy ha már jó másfél évtizeddel előbbre lennénk (egy- remél- hetően újabb demográfiai csúcs tetőpontján), akkor jó­val kevesebb gondunk len­ne. Netán változatlanul — és számolatlanul — gyarapít- hatnánk a munkahelyeket, továbbra is ésszerűtlenül foglalkoztathanánk az embe­reket; nem kellene újabb és újabb szabályozási megoldá­sokhoz és adminisztratív in­tézkedésekhez folyamodni, egyszóval: feltehetően sokan furcsállanák napjaink ra­cionalizálási törekvéseit. Meglehet: ez a malíciózus töprengés könnyen szembe­állítható azzal a ténnyel, hogy a gazdasági növekedés üteméhez a foglalkoztatottak számának emelkedése is hoz­zájárul. Csakhogy: nem mindegy, hogyan, milyen el­vek szerint növekszik — ha cgváltalán van miből nö­velni — a foglalkoztatottak száma. Nem mindegy, hogy a teljes foglalkoztatottság, mint társadalompolitikai cél, együtt jár-e a gazdaságpoli­tikai és a gazdaságossági megfontolásokkal. Vagyis: az emberek ésszerű, a gazdasá­gosság követelményei szerint való foglalkoztatása — a tév­hit szerint — nem függ ösz- sze azzal, hogy szűkében, vagy bővíben vagyunk-e a munkaerőnek. S ez már átvezet egy má­sik tévhithez, ahhoz ugyanis, hogy a termelékenység első­sorban a munkaintenzitás, illetve a jobb vállalati lét­számgazdálkodás függvénye. Nem vitás: lenne mit tenni a munkafegyelem szigorítá­sa, a munkaintenzitás növe­lése ügyében és lenne mit javítani a létszámgazdálko­A 419-ES - ÉS A 420-AS URAK... Alig hogy véget ért a kongresszus vasárnap délután öt óra körül — hála a lapok­nál gyorsabb hírközlő szer­veknek —, az egész ország értesült a kétnapos munka sikeréről és fontosabb részle­teiről. Ily módon — különö­sen, hogy újabb két nap el­telt azóta — aligha lehetne sok újat mondani a Hazafias Népfront VI. kongresszusáról. De hogy utána is bőven van és még sokáig lesz miről be­szélni, az biztos. Nekünk, Heves megyeiek­nek, különösen nagy élményt jelentett az egész kongresszus alatt az annak minden rész­letében megnyilvánult szerve­zettség. Megérkezés után szinte percek alatt felrepitet- ték a liftek küldöttségünk tagjait a Szabadság Szálló negyedik emeletére, mindenki kényelmesen elhelyezkedett, zuhanyozhatott. A rendezők­nek vagy a véletlennek kö­szönhető-e? — azt nem tudni, de olyan mindenre kiterjedő volt a gondoskodás, hogy még 6aját tudósítóitól is megkí­mélte küldötteinket. Ily mó­don Kovács András MTI-s kollégámmal —, aki ezúttal fiena újságírói, hanem küldötti dáson is. De az sem mind­egy, hogy a munkaerő el­osztása és újraelosztása mi­lyen, s hogy a munkaerő a népgazdaság szükségletei szerint koncentrálódik-e a megfelelő munkahelyekre. A másik kérdés: milyen konkrét segítséget kapnak a vállalatok a termelékenység sokat emlegetett feladatának megoldásához, a belső tarta- ■ lékok felkutatásához és hasz­nosításához? Van-e nálunk olyan intézmény, vagy in­tézményhálózat, amely nem csupán elméleti feladatának tekinti a termelékenységnö­velés megannyi tényezőjének kutatását, elemzését, hanem arra is képes, hogy e felada­tot sokoldalúan közelítse meg és gyakorlatilag közvet­lenül is hasznosítható ered­ményekhez jusson? A vállalatok előtt ott áll egy többé-kevésbé pontosan körülhatárolt követelmény- rendszer; de vajon elvárha­tó-e, hogy egymaguk birkóz­zanak meg e követelmény- rendszer közgadasági, mű­szaki, szakképzési, szervezé­si, bérezési, élettani és lé­lektani, szociológiai és meg­annyi egyéb problémáival? A minisztériumok és a főha­tóságok — természetszerűleg — inkább csak ajánlásokkal, irányelvekkel terelgetik az efféle munkát. A konkré­tabb segítségre elvileg al­kalmas szervezési intézetek munkájáról nemrégiben egy KNEB-vizsgálat állított ki nem éppen kitűnő bizonyít­ványt. A vállalati szervezé­si apparátus erejét, képessé­geit pedig általában megha­ladják ezek a feladatok. ELFOGYOTT A RÉPA minőségben vett részt a nép­frontkongresszuson, — jó já- róföldnyire kerültünk Heves megyei társaságunktól. Pedig szobánk száma a 419-es volt, a többi Heves megyei küldöt­té pedig 420, 421 stb. A sors szeszélye, hogy a beosztás érthetetlen volta miatt távol esett a 420-astól és a további szobáktól... Mit mondjak? — leküzdöt­tük a nehézségeket. De akik így osztották el itt a szobá­kat — nagy urak lehettek. Beszéd nélkül is lehet szólni Mi tagadás, szükségünk is volt az összetartozás jóleső érzésére. Meg akartuk mu­tatni, hogy a megyék többsé­géhez képest aránylag kis számú csapatunk sokra ké­pes. Hárman is felkészültek közülünk hozzászólásra, és pusztán az idő rövidségén múlott, hogy 24 küldöttünk közül egyedül a Hatvani Konzervgyár dolgozója, Szmolnik Éva léphetett a szónoki emelvényre. Igaz, mint arról már beszámoltam, A vállalat kutathatja, hogy mi az összefüggés például a termelékenység és a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyei között, a munkateljesít­mények és a differenciált bé­rezés, a jobb anyagellátás, a megfelelő minőségű alkatré­szek és szerszámok biztosítá­sa körül. Felfedezheti, hogy nem mindegy, milyen körül­mények között érkeznek a dolgozók a muhkahelyükre, hogy javítani kellene a szol­gáltató intézmények munká­ján, vagy hogy mi a szerepe a kis és nagyobb csoportok hangulatának a termelékeny­ség rövidebb és hosszabb tévú alakulásában. Mindezt általában vizsgálják is a vállalatoknál, de minek? Megfelelően felkészült szak­emberek hiányában nem juthatnak tovább az ismert közhelyeknél, vagy legfel­jebb csak a jelenségek re­gisztrálására van módjuk. Márpedig itt segítségre len­ne szkség. Erre hivatott in­tézmények átgondolt vizs­gálódásaira, s ezek eredmé­nyei nyomán nemcsak kor­mányrendeletekre, vagy ha­tározatokra. Ha kell, tanács­adásra — de használható ta­nácsokra! —, ha kell, a fő­hatóság gyors és határozott közveavatkozására — amitől a vállalati önállóság még csorbítatlan maradna, — s ha kell, akkor nagyobb sza­bású akciókra, intézkedésso­rozatokra, de olyanokra, amelyek végrehajthatók és végrehaj tandók. Vértes Csaba ő megérdemelt, szép sikert aratott, jobban örültünk vol­na azonban, ha Vozik Zoltán­ná, az andornaktályi Eger- völgye Termelőszövetkezet tagja és Tóth Lajos, a nép­front domoszlói elnöke is el­mondhatja beszédét a terme­lőszövetkezeti tagság közéleti tevékenységéről, illetve, arról a munkásságról, amelyet a Hazafias Népfront keretein belül fejt ki ifjúságunk. A beszédek írásban termé­szetesen így is eljutottak az országos elnökséghez, s a bennük levő javaslatokat, ér­tékes gondolatot felhasznál­ják a további munka során. Ez megnyugtató, csakúgy mint az a tény, hogy végül is, a két eseményteli nap után többé-kevésbé mindnyá­jan részeseinek érezhettük magunkat annak a kétségte­len sikernek, amelyet a Ha­zafias Népfront VI. kong­resszusa hozott. Számomra külön örömet jelentett, hogy ha tréfás for­mában is, de számon kérték tőlem vasárnap reggel, a kongresszusra induláskor, hogy nincs aznapi Népújság. Leállt a termelés a hatvani cukorgyárban Mint lapunkban már ko­rábban beszámoltunk, két­napos késéssel indult az idei kampány a hatvani cu­korgyárban. Annak ellené­re, hogy mindent jól előké­szítettek a zavartalan kez­déshez, mégsem, érkezett elegendő répa. A szeptember eleji esőzé­sek miatt ugyanis kevés nyersanyagot tudtak szedni a közös gazdaságok földjei­ről. A felázott, sáros talaj­ra géppel nem lehetett rá­menni. Az időjárás azután valamit javult, így megin­dult a betakarítás és vele párhuzamosan Hatvanban, illetve Selypen a cukorgyár­tás is. Az utóbbi napokban azon­ban megismétlődött a szep­tember eleji állapot. Űjabb 60—80 milliméter eső esett és a felázott földekre to­vábbra sem tudnak rámen­ni betakarító gépekkel, igy fokozatosan elfogyott a répa és szombat óta áll a termelés a hatvani cukor­gyárban. Várhatóan ma, kedden Selypen is leállnak, ahol szintén fogyóban a nyersanyag. Mint Nérey Ernő osztály- vezetőtől megtudtuk, a Mát- ravidéki Cukorgyárak hat­vani és selypi gyárában ed­dig 3800 vagon répát dol­goztak fel és készítettek be­lőle cukrot. Amennyiben az időjárás javul és szikkad­nak a földek, 4—5 nap múl­va ismét szállítanak répát a közös gazdaságok, s akkor folytathatják a cukorgyár­tást. .. Kongresszusi jegyzetek 13 nagydíj az őszi BNV termékeiért ★ Gazdag kínálat Heves megyéből - hétfőtől gyártják a legújabbat ★ Szerdán nyit a vásár Ahogyan közeledik az őszi BNV nyitánya, úgy válik mind élenkebbé, moz­galmasabbá, izgalmasabbá , a kőbányai vásárváros. A kiállítók, rendezők buzgól- kodása nyomán szinte órá­ról órára változik a kép a csarnokokban, pavilonokban és körülöttük, holnap dél­előttre pedig — az éjszaka nagy munkájával — rendben lesz minden, teljesen elmú­lik a finis látszólagos zűr­zavara. Egymást követik az ese­mények: már hétfőn — két nappal a kapunyitás előtt — közzétették a BNV idei nagydíjasainak listáját, ma pedig a HUNGEXPO ha­gyományos sajtótájékoztató­ján adnak ízelítőt a látni­valókból. A tegnap kiadott ismerte­tő szerint nagy díj as lett a Jászberényi Hűtőgépgyár „Lehel-Bosch” 160 és 120 literes hűtőszekrénye, az Alumíniumgyár „Karaván” háztartási pb-gázpalackja, a F ÜTÖBER „Hoventa” nagy­konyhai főző-sütő berende­zése, a Csepel Művek Jár­mű- és Konfekcióipari Gép­gyárának „City 26” típusú kerékpárja, a Hungária Mű- anyagipari Szövetkezet ipa­ri fej védősisak-család ja, a TVK „Orkán” esőcsatorna- festéke, a FIM Herendi Por­celángyár vázája, a Tisza Cipőgyár szabad időre aján­lott lábbelicsaládja, a Pa- mutnyomoipari Vállalat „Frésia—Carlos” csipke- és fényelzáró függönye, a Bu­dapesti Habselyem-kötött­árugyár lánchurkolt gyap- jú-polieszter felsőruházati kelméje, a Magyar Hűtőipar gyorsfagyasztott zöldborsó- főzeléke, a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat „Hajdú” sajtja, valamint a Debreceni Konzervgyár máj- és húsgombóc leves­pora. Mint a listáról kitűnik: sajnos, Heves megye képvi­selőinek nem jutott e magas elismerésekből. Ám, aho­Képünkön: csomagolják az új cigarettát (Fotó: Perl Márton) gyan értesültünk: kiállított termékeinkkel aligha kell szégyenkeznünk a BNV lá­togatói előtt. Mert az őszi Budapesti Nemzetközi Vá­sárról természetesen ez al­kalommal sem hiányzik „szűkebb hazánk” ipara, s a gyártmányok között jócs­kán akadnak újdonságok is. A holnap kezdődő s szep­tember 30-ig megtekinthető színpompás termékszemlén különösen gazdag kínálattal jelentkezik könnyűiparunk, főleg pedig a szövetkezeti ipar. A korszerűbb, divato­sabb öltözködést a Heves megyei Ruházati Ipari Vál­lalat női, serdülő, leányka és bébi felsőruházati cikkei, férfi, kis- és nagykamasz pantallói bemutatással kí­vánja segíteni. Az Egri Ru­haipari Szövetkezet három, úgynevezett „frontfix” ki­vitelű, modern vonalú fér­fiöltönyt és ízléses szóló pantallót ajánl az érdeklő­dőknek, míg az Egri Házi­ipari Szövetkezet fiatalok­nak szánt újdonsága: kö­töttáru-kollekció. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet ötletes, szép gyermekblúzokkal, megle­petésként pedig új szabás­vonalú nagyestélyi ruhával próbál további érdeklődést kelteni munkája iránt. Az Egri Cipőipari Szövetkezet ugyanekkor nem kevesebb, mint 20 különböző férfiláb- beli-modellel szerepel a vá­sáron. A szövetkezeti ipar re­mekei között természetesen mást is láthatnak az érdek­lődők. Az Egri Háziipari Szövetkezet például népmű­vészeti, faragott bútortípu­sával is szeretné felhívni magára a figyelmet s több­fajta ajándéktárggyal kí­vánja megörvendeztetni a vevőket. A Hevesi Népmű­vészeti és Háziipari Szövet­kezet pedig lakástextil­szőtteseket, színes függö­nyöket, új étkezőgarnitúrát visz a pesti, kőbányai kiál­lításra s bemutatja „Nim­ród” ülőgarnitúráját. Hagyományaihoz híven is­mét sokak tetszésére szá­mítható remekekkel szere­pel a BNV „Otthon” kiállí­tásán az Agria Bútorgyár s a Budapesti Bútoripari Vál­lalat egri gyáregysége min­den eddigit felülmúló vá­lasztékkal fogadja az érdek­lődőket. Mint értesültünk: a BUBIV ez alkalommal ülő- és borozógarnitúrákat, egész székcsaládot küld a megye- székhelyi üzemből s ízelítőt mutat az egriek exportjá­ból is. Mindezek mellett ott lesznek a Parádi Üveggyár remekei, a Gumiipari Szö­vetkezet lőrinci üzemében készített különböző haszná­lati cikkek, s nem marad távol Heves megye élelmi­szergazdasága sem. A cu­koripar, a konzervipar ter­mékei, a jóféle borok egy­aránt „szűkebb hazánk” üzeneteit viszik, s igazi új­donság lesz az Egri Do­hánygyár Milde Sorte elne­vezésű, osztrák licenc alap­ján készült cigarettakülön­legessége, amit hétfőtől ké­szítenek. Gy. Gy. A TÉMA: A MEZŐGAZDASÁGI REPÜLŐGÉP KGST-konferencia Egerben Ismét jelentős nemzetközi tanácskozás színhelye Eger. Ezúttal a KGST-országok növényvédő repülőgépes egyezményében részt vevő szakértők érkeztek a történel­mi városba, ahol a követke­ző napokban értékelik az együttműködés elmúlt öt évi eredményeit, s egyben kidol­gozzák a repülőgépes és he­likopteres növényvédelem módszereit is. A Heves megyei Növény­védő Állomás nagytermében hétfőn délelőtt nyílt meg a Rikkancs és riporter — A múltkori kongresszu­son az akkori tudósító min­denkinek kezébe nyomott egy lapot — ugratott az indulni készülő buszban barátaink előtt Jenei János —, te meg egyet sem tudsz adni. — Sajnos, így van — jutott eszembe szerencsére kapásból a válasz —, mert aki min­denkinek lapot osztogat, azt nálunk rikkancsnak nevezik. Én viszont — újságíró va­gyok. Mivel hirtelen jött „nyilat­kozatom” és a látszat („Saj­tó” feliratú jelvény zakóm hajtókáján) mellettem szólt, társaim egy percre hittek ne­kem. S míg az elinduló bu­szon mindenki nevetett hát­ba támadott kollégám kárá­ra, én gyorsan elhelyezked­tem a hátsó ülések egyikén. A küldöttek gyorsan napi­rendre tértek a kis eset fe­lett, de én még sokáig kor­holtam magamban magamat: még hogy újságíró?! — mon­dani könnyű, de —, hogy fo­gom ezt bizonyítani...? A válasz, persze, kézen­fekvő: Majd még sokszor, s jól kell róln szólni és természe­tesen — írni. barátom. B. Kun Tibor nemzetközi konferencia, amelyen a Szovjetunió, Bul­gária, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Lengyelország, és a Német Demokratikus Köz­társaság képviselői ülték kö­rül a nemzeti zászlókkal dí­szített tárgyalóasztalt. Az elnökségben helyet fog­lalt Farkas László, a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növényvédel­mi és agrokémiai főosztályá­nak főmérnöke, Somodi La­jos, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának osztály- vezetője és Sramkó László, a Heves megyei TESZÖV tit­kára is. A vendéglátó házigazdák nevében Kovács István, a növényvédő állomás igazga­tója köszöntötte a résztvevő­ket, majd Heves megye párt- és állami vezetőinek üdvöz­letét Koós Viktor főtaná­csos, a megyei tanács osz­tályvezetője adta át a részve­vőknek. Ezután Ivan Zlatev, a KGST-országok mezőgaz­dasági repülési szakbizottsá­gának bolgár titkára mutat­ta be a tanácskozás külön­böző nemzetiségű szakértőit. Az ötnapos konferencia plenáris üléssel kezdődött, ahol Nagy Bálint, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium repülőgépes szolgálatának megbízott fő­igazgatója adott tájékoztatást az egyezmény soron követke­ző programjáról. Rámutatott, hogy a hazai mezőgazdaságban a negye­dik ötéves tervidőszak alatt jelentős korszerűsítési fo­lyamat indult meg. Egymás után jöttek létre a nagy te­rületen gazdálkodó üzemek, ahol korszerű technológiát kiszolgáló géppark segíti a termelést. Ehhez elengedhe­tetlen a modern növényvé­delem is, amelynek legered­ményesebb eszközei a merev szárnyú repülőgép és a heli­kopter. Ezek a többi gépek mellett gyorsan elterjedtek nagyüzemeinkben és mind­kettőt jól alkalmazzák a kü­lönböző növények védelmé­ben. Hangsúlyozta, hogy tavaly Magyarországon 130 ezer hektáron termeltek napra­forgót, melyből 63 ezer hek­táron repülőgépes és heli­kopteres növényvédelmet al­kalmaztak. Ennek eredménye meg is mutatkozott, mert optimális időben, szeptem­berben betakarították a fon­tos ipari növényt. Kedve­zően használták a légi nö­vényvédő gépeket a napra­forgó, a repce és maglucer­na mesterséges vegyszeres szárításánál is. Ezzel a mód­szerrel napraforgóból hektá- ranként két-három mázsá­val, repcéből és maglucerná­ból pedig ennél is nagyobb átlagtermést értek el. Nagy Bálint bejelentette, hogy a konferencián a ma­gyar tapasztalatokat részle­tesen megvitatják a külföldi országok szakértőivel és ki­dolgozzák a következő évek­re a repülőgépek és helikop­terek alkalmazásának egysé­ges módszereit. A megnyitó plenáris ülés után a konferencia két szek­cióban kezdte el munkáját. A delegációk kedden meg­ismerkednek Eger történel­mi nevezetességeivel és ellá­togatnak a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet állo­mására is. Szerdán nagysza­bású repülőgépes bemutatón vesznek részt a kerecsendi Búzakalász Termelőszövet­kezetben. A konferencia pénteken este közös jegyző­könyv aláírásával zárul. (mentusz) MBÖtfflgQ 1976. szeptember 21., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom