Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

FARKAS ANDRÁS:

Bizony nem is figyeltünk...

Bizony nem is figyeltünk, Mert minden könnyedén ment, A nap sütött a nyárban,

Ha a ruhánk megázott, Félmeztelen nevettük,

Hogy testünkön kiszárad,

A gondunk annyi volt csak, Hogy a munkánk utáni,

Az esti ragyogásban Néhány kortyot lenyelve Egymásnak elbeszéljük,

Hogy érdemes-e menni Keletre vagy Nyugatra, Hiszen a kóbor elme A lábnak is parancsol. Aztán meg azt vitattuk. Szabad-e észrevenni A ráncot, szarkalábat, Ahogy szemünk körül Játék, a szemtelenség Lerakják ócska terhük, Aztán egy este ősz lett,

A csillagok lekéstek,

A táncra fürge percek

Az áradó esőben

Csak csónakázni mentek,

A szomszéd szólt megettünk, Jó lenne már a hűvös,

Náthát hozó időben Vastag ruhába bújni,

Akármit mond barátunk Hogy: „Né, sosem öregszik!” :

Nagy emberek a pénzről

Divat — korszerűség

Nyári

emlék

Ahhoz, hogy az ember boldog lehessen, vagy magának kell dolgoznia, vagy másoknak az ő számára; és az utóbbi munka annyit rabol el mások boldogságából, mint ameny- nyivel sajátját akarja fokozni az átlagon felül. (K. Marx) Pénzzel mindenfajta barátot vásárolhatsz magadnak, de mindig túlfizeted őket. És sokkal több módon lehet elveszíteni a pénzt, mint megkeresni. (Bolgár közmondás)

A pénz becsület nélkül betegség. (Balzac)

A szó a bölcs embereknek váltója, s a bolondnak pénze. (Thomas Mann)

„Sok” pénze csak nagyúrnak van, de „elég” pénze cs^k a szegény embernek szokott lenni. (Jókai Mór)

Minden dolog a földön egyetlen kívánságunkat, szükségletünket tudja kielégíteni: az eledel csak az éhesnek jó, a bor az egészségesnek, az orvosság a betegnek, a bunda csak télen, a nő az ifjúnak való és így tovább. A pénz az egyetlen abszolút, jó, mert nem csupán egyetlen konkrét szükségletet elégít ki, hanem általában a szükségletet. (Schopenhauer)

Ne nősülj pénzért, olcsóbb, ha kölcsönt veszel fel. (Skót közmondás)

Nős ember számára a legnagyobb rejtély, hogy mit csinál a pénzével egy agglegény. (Farguhar)

Az útonálló pénzedet, vagy életedet követeli, a nők mindkettőt. (Buttler)

Petőfi verse Kerényihez: „A pénz, a pénz, ez ám a bökkenő, — Ez életünkben a szekérkenő. — Nélküle a kerék lassan forog, — S forgása közben szörnyen nyikorog. — Azonban érte nem töröm magam; — Jelenleg is ameny- nyi, annyi van. — Naponként jön, miből eszem, iszom, — A holnapról én nem gondolkozom.”

Magyar közmondások a pénzről: A kamatos pénz veled egy tálból eszik. — A várat országért vívják, a juhot gyapjáért nyírják, az embert pénzéért szívják. — Az becsüli a pénzt, kinek körme kopik utána. — Az élet, a pénz, a szalonna folyton fogy. — Csúnya lánynak is szép a pénze. — Egy hamisan jött pénz száz igazat elhajt. — Ember pénz nélkül, vak bot nélkül. — Ha a pénz nem volna, sok kevély elmúlna. — Ha a barátodtól meg akarsz szabadulni, adj neki pénzt kölcsön. — Kettőt nem tanácsos elvenni: vénasszonyt pénzéért, ócska kocsit vasáért.

(Dénes Géza gyűjtése)

(FOTÓ: MTI)

Anyai történetek

Ez a meghatározás néhány éve ismert a ruházati ipar köreiben. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron a lakosság találkozhat azokkal a könyűipari termékekkel, amelyek egy évvel előre jelzik a Könnyűipari Minisztérium teljes nagyipari, szövetkezeti és ágazati profilját a ruházkodás minden területén.

A „Divat — korszerűség" pályázaton az iparágak legkülönbözőbb modelljei az iparművészek igen változatos ízlését képviselik. Több, mint 400 ezer forint pályadíjat kapnak a tervezőművészek, kivitelezők és szakemberek a pályadíjat nyert modellekért. Ezeket és az egyes gyárak, vagy üzemek legértékesebb termékeit a BNV-n bemutatják, néhányat közülük rajzainkon mi is bemutatunk.

I. SZ. MODELL: szürke flanel! nadrág, egyenes szárú, meggypiros mellénnyel, amely teljesen azonos vonalú, mint a férfi mellények. Hozzá jól illik az ingblúz. A Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár kivitelezte a 2. SZ. MODELLT, Sándor Eszter terve nyomán. Fehér és

okkersárga színösszeállításban készült az igen praktikus, rendkívül szép, tiszta gyapjú együttes.

3. SZ. MODELL: fésűs szövetből készült, Csíkos alkalmi öltöny, sötétkék-fehér. Hozzá a felöltő, mély sötétkék ragián. A Zalaegerszegi Férfiruhagyár y készítette Brád András terve alapján.

4. SZ. MODELL: A Magyar Divat Intézetben készült. A modellt Nádor Vera és az anyagot Szebényi Béla a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár tervezője — tervezte. Doublin dolgozott egyenes vonalú kabát, csíkos szövet és egyszínű kasha kombinációja.

5. SZ. MODELL: ugyancsak az MDI modellje, Gyűli Irén terve a kisfiúknak való műbőr kabát, műszőrmével díszítve és bélelve. A praktikus sportos kabátka színe, rozsdabarna.

6. SZ. MODELL: a M1NTÄ

KTSZ-ben készült őszi—téli kabát, vastag velour anyagból. Béleletlen és az anyag hátoldalával a kockásán mintázottal díszített. Tervezője: Rexi Erzsi. , ^

W. V.

1.

— Beszélhetnél a

lányoddal. Folyton és mindenbe beleszól. Az embernek lassan már az élettől is elmegy a kedve. Ha így ülök, miért nem úgy, ha azt a ruhát veszem fel, miért nem a másikat. Mondom neki, hogy hagyjon m ír békén, kinőttem a tojásból, van talán már magamhoz való eszem, de csak legyint. Ha mondok valamit odabent az üzemben, meghallgatnak, talán vitatkoznak velem, de végül is hisznek nekem, mert tudják, hogy értem a szakmám. Egyszóval: ott nekem szavam van. Beszélhetnél a lányoddal, hogy

hagyjon már békén, vegye már észre, hogy kinőttem a pólyából — mondta Erzsébet mérgesen Máriának, aki a nagyanyja volt, s akihez rendszerint fordult, ha valami gondja volt a családi égyüttessel

2.

— Beszélhetnél a lányoddal. Én megértem, hogy most már más világ van, mint annak idején volt, de annyira azért nincs másik, hogy csakis neki legyen igaza mindenben. Bármit mindok neki, hogy illik, mint illik, csak legyint és érzem, hogy annyira sem tekint, mint egy befőttesüveget a kamrában. Igen, még a befőttet is az üzletből akarja venni, mert hogy nem éri meg itthon bíbelődni

Kilófráltuk

magunkat...(?!)

Magam is részt vettem azon az összejövetelen, amelyen elhangzott a címbeli -nyelvi forma. Már ott megkérdezték tőlem, helyes-e a nyári kirándulást, turistautat minősíteni a kilófrál igével.

Többen, nem véletlenül, rosszalló kifejezésnek értékelték a lófrál, kilófrál szóalakokat, mert szerintük az „időt fecsérelő, cél nélküli csavargást, kószálást jelenti” a megnevezés. E vélemény megfogalmazóinak abban igazuk van, hogy van ilyen jelentésváltozata is a szónak. S az is igaz, hogy inkább bizalmasabb beszédhelyzetekben, s rosszaló hangulati értékben szoktunk vele élni. Természetesen ez az igealak is sokféle beszédhelyzetben vállalhat közlő, kifejező szerepet.

Az eredetileg tájszói lófrál ige a következő alakváltozatok sorába illeszthető bele: ófrál, úfrál, ófrikál, ófráló- dik. Jelentéstartalmát és használati értékét tekintve ebbe a rokonértelmű megnevezéssorba illeszkedik bele: kószál, csavarog, időt fecsérelve járkál, céltalanul lődörög, dologtalanul járkál stb. A népi b^tlehemes játékok szövegében a házról házra járkálást nevezték meg mind a lófrál és. mind az ófrál igealakokkal.

Még világosabb képet nyerünk a lófrál ige használati értékéről, ha eredetét is bemutatjuk. Figyeljük meg ezeket az igealakokat: lohol, lófol, ellófol, lóstat, lót-fut; lófrál, lófrálgat; ófrál, ófrikál ófrálódik. Régi szótáraink ez utóbbi két szóalakot az „egri szavak” jelzővel minősítik. Az ófrál valójában az egyházi latin nyelvből került bele a népnyelvbe. Latin formája: of fért, s jelentése: mutat, felmutat, felajánl, ajándékba visz, adományt visz, s nyújt át. A lófol tájnyelvi igealak a német fut, szalad jelentésű laufen formára vezethető vissza.

Nyelvünkben gyakran keletkezik új szó a szóvegyülés segítségével is. A rokon értelmű és hangzásra hasonló elemeket tartalmazó hangtestű szók alakjának keveredéséből, vegyii léséből alakult ki a lófrál igénk is. Első eleme megtalálható a lófol, lohol, lóstat igealakokban, a második eleme pedig az ófrál, ófrálgat formákban. A lófrál igét tehát besorolhatjuk ezeknek a szóvegyüléssel keletkezett igéknek a sorába: ácsorogX várakozik: vácsorog, vihán- coVyjhancúroz: vihancároz,

sikoltoz'X.kiabál: sikobál,

zavarYJcerget: zargat, lófol Xó/róí: lófrál stb.

Hogy a lófrál igealak ma már szélesebb körben is nyelvi szerephez jut, bizonyítéka az is, hogy újabban a versekben is kulcsszerepet kap. Csak két példát ennek bizonyítására: „Mi lófrálunk talán...?” (Győri László: Ez a vers eladó). — „Az utcán senki sincs,/ elüft a zaj, a lárma,/ csak Szinbád lófrál egyedül’’ (Arató Károly: Tündöklik mozdulatlan).

Dr. Bakos József

»I

IfeictoHOfli*

a befőzéssel. Hát már az sem jó, ha én csinálom? Már a befőttem se kell? Az se, amit mondok, az se, amit befőzök. Beszélj már a lányoddal, hogy vegye már észre, mert hogy valakinek megőszül a haja, attól még nem lágyul meg az agya... Ne csak akkor legyek jó neki, amikor rád panaszkodik, az anyjára — mondta Mária néni Katalinnak, unokalánya anyjának, mind közönségesen a saját lányának.

3.

— Hallom, hogy te a nagymamához jársz panaszkodni rám, pedig nem vagyok olyan öreg, sem olyan konzervatív... Ne szólj közbe, kérlek. .. hogy ne értenék meg mindent. Én neked mindig csak a javadat akartam és akarom, s vedd tudomásul, hogy ha száz éves leszel is, és én még élek, akkor is az anyád leszek. Aggódni fogok érted... Jó, tudom, hogy nem vagy gyerek az üzemben, de nekem a gyermekem vagy itthon, nekem élettapasztalatom van, rám lehet hallgatni, ha mondok valamit. Elhiszem, hogy az üzemben értést a dolgokhoz, de az élethez még nem értesz, azért van itt az anyád, hogy bármikor eligazítson téged. .: De nem is ezt akartam mondani, hanem ha már annyira felnőtt vágyj szólhatnál az avvá— pörköltet is... Az a fiú, az a Pista, az is a múltkor, amikor itt ebédelt, nyelni alig tudta az ételt... Meglásd, ha nem vigyázok, anyád kisózza az életedből a jövendőbelidet — ígérte meg ilyformán Mária nagymama az unokájának, hogy felnőttként kezeli a lányát, Erzsikének az édesanyját.

5.

Tizenöt esztendő telt el. A nagymama már dédnagymama lett, a mama nagymama és a lány is anyuka. Egy tizennyolc éves leány, lrénke anyukája, akinek van apukája. De lehet, hogy nem sokáig. Vagy megszökik, vagy meghal. Mert nehéz ám azt egy férfiembernek kibírni, hogyan futkosnak egymáshoz és egymásról panaszra dédunoka a dédnagymamához, az meg az unokájához, aki miatt a nagyma- ma panaszkodik az unokájára, s akit vé- : gül is nehezen ért meg a dédnagyma- mája, mert éppen a ! lányával vitatkozik. !

Hogy itt nem vilá- ! gos, ki kit nem ért \ meg? ;

Ezért tűnődik az J öngyilkosságon, vagy í a Hold-repülésen i Kovács István, aki 5 egy feleség, egy > leánygyermek, egy 5 anyós és egy déd- 5 anyós boldogtalan > tulajdonosa. $

Gvurkó Gém i

nak, szóval a nagymamának, hogy ne kotnyeleskedjék bele mindenbe, amit csinálok, mert az engem nagyon idegesít. Rád hallgat, te az unokája vagy, téged nagyon szeret... Mondd meg, Erzsi- kém, neki, hogy ha hiszi, ha nem, már régen anya vagyok, és ha minden jól megy, nemsokára

még nagymama is... Ne pironkodj, lányom, remélem, nemcsak úgy együtt lógtok azzal a Pistával. .. Tehát mondd már meg neki, hogy nagyon jól tudom, mennyi só kell egy pörköltbe..'. — kérlelte végül is a lányát, Katalin az anya.

4.

— Ugyan, Erzsi- kém... Dehogyis szólok én bele az anyád dolgaiba... Elég baja van szegénynek, hogy az apád, az a cudar itthagyott . bennünket.. Csak- hát segíteni akar az ember az egy szem lányának. És tu- . dod.~. gyere köze- . lebb, meg ne hallja... szóval, tudod, 8 i mindig olyan gyá- , moltalanka volt. ■ Talán azért ts ment ( el apád azzal a má-. j sik nővel.. És hát ki , segítse, Jcf támogasJf ( sa szegénykémet ha j nem én, az anyja. _ Mindig elsózza a