Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-14 / 192. szám

I I Minden rendben van, csak... A gyöngyösi általános iskolák az új tanév előtt Még ugyan csak augusztust mondunk, annak is az innen­ső felében vagyunk, de már a kisdiákokat egyre jobban fenyegeti a ,,vész”. a tanév­kezdés elodázhatatlan és fel­tartóztathatatlanul közeledő időpontja. Azt aligha tudják a kis- ' diákok, hogy nemcsak ők néznek várakozással szep­tember első napjai elé, nem. csak ők képzelgetik maguk elé, olykor szorongva, a bi­zonytalanság érzésével, hogy mint lesz. hogyan lesz majd az új iskolai év kezdetén, hanem a felnőttek is. A szü­lők is. a nevelők is. az igaz­gatók is, és a város felelős ve­zetői is. Hiszen váratlan fordulat még az utolsó percben is be. következhet.-k — Néhány héttel ezelőtt még azt tudtam volna mon­dani, hogy minden nevelői állásunk be van töltve — halljuk Fejes Jánostól, a gyöngyösi városi művelődési osztály vezetőjétől a választ. — Ez igaz is volt. Később összesen négyen jelentették be, hogy mégsem akarnak nálunk ú.i iskolai évet kez­deni. De ez a meglepetéssze­rű fordulat nem akadályozza meg a tanévkezdést, nem is okoz gondot az iskolákban, mert tudják pótolni a hiányt túlórákkal. — Gyöngyösön a tanulók létszáma is gondot szokott okozni. Ahogyan újabb és újabb épületeket adnak át, úgy módosulnak az egyes körzetek. Megismétlődik ez a jelenség most is? — Olyannyira, hogy nem is tudjuk pontosan, mennyi tanuló lesz például a III-as iskola körzetében, ahol most költöznek be egy tízemeletes új épületbe a családok. Ezért történik meg minden évben, hogy nem tudunk minden gyereket a lakásukhoz leg­közelebb eső iskolában elhe­lyezni. A körzetek határainak módosítása tehát elkerülhe­tetlen. Azok a szülők, akik­nek a gyerekét egy távolab­bi iskolába irányítjuk, nehe­zen barátkoznak meg ezzel, de jobb megoldást nem tu­dunk találni. — Mennyire enyhülnek a tanteremgondok az új épít­kezések révén? — Az igaz. hogy a III. és a VI. sz. általános iskolákban újabb négy-négy tanterem épül. de ezzel együtt sem lesz kényelmesebb az elhe­lyezés. Legfeljebb a tavalyi nehézségeinken könnyítünk, nem kell folyosókon elhe­lyezni tanulócsoportokat vagy szertárakba bezsúfolni azokat, hanem tanteremben ülhet minden gyerek. Ebből következik az is, hogy a vál­takozó tanítás továbbra is megmarad. Egy-két Iskolában annyit tudtunk elérni, hogy a felső tagozat állandóan dél­(Tudósitónktól.) A tarnaleleszi takarékszö­vetkezet működési területe hat községre terjed ki. A betétek összege meghaladja a 20 millió forintot és a ta­goknak adott kölcsönök mértéke is 4,5 millió forint felett van. Az elmúlt évben Egerese­mben a bányaüzemtől vásá­rolt épületben nyitottak ki- rendeltséget, hogy a telep lakóinak pénzügyeit helyben intézzék. Az idei közgyűlé­sen a szövetkezeti tagok kérték, hogy Egerbocson lé­tesítsen a takarékszövetkezet kirendeltséget. Az üzletház megnyitását a több mint kétmillió forintos betétállomány és az egyre növekvő forgalom tette szük­ségessé. A szövetkezet dol­gozóinak és a választott ve­zetőség tagjainak közremű­ködésével, egy régi ház fel ­ÉUUUÜ£ÍM 1976. augusztus 11., szombat előttös lesz, de délután az ő tantermeiket is benépesí­tik a diákok, miután az alsó tagozatosok egymás között váltakoznak. ★ Négy-négy tanterem és egy tornaterem épül most a tan­évkezdés előtt. Valószínű, hogy a tantermeket birtokba vehetik a kisdiákok, ha nem is lesz esetleg a toldalék­szárny külső fala bevakolva. Az is valószínűnek látszik, hogy a III. iskola új torna­terme csak az év vége felé adhat helyet a fiatalok testi neveléséhez. Mátrafüreden még továbbra is nyitqtt ma­rad a kérdés, mert ugyan itt a terv is készen van. kivite- ző is lenne, de az erre szánt pénzösszeget a megye „áteső, portosította”, és még azóta sem tudja „visszagazdálkod­ni” Gyöngyösnek. Rákérdeztünk az uszodára is: a sátorral fedett és így téliesített medence alkalmat ad a diákok úszásoktatására. — Csak az idő nem elég ehhez — magyarázza Fejes János —, és ezért még az idén sem tudunk minden osz­tályt rendszeresen levinni úszásoktatásra. gyakorlás­ra. A szerződést megkötöttük a vízmű vállalattal, és itt szabtuk meg a kereteket is. — Sportiskola szervezésé­ről is hallottunk. — Nehogy bárki félre­értse, ez nem önálló iskola, hanem a város sportkörei az általános iskolai kereten túl, foglalkoztatják a fiatalokat, kimondottan azzal a céllal, hogy maguknak tehetséges sportolókat fedezzenek fel, utánpótlást biztosítsanak a felnőtt versenyzőiknek. Vi­szont működik egy testneve­lés tagozatú általános isko­la is a városban. — Rendelkezik-e minden iskola tornateremmel most már? — A mátrafüredinek a megépítése a már említett pénzhiány miatt késik. A II. sz. iskolában nem is tudunk tornatermet építtetni, ott csak egy alagsori helyiség és a sportudvar nyújt lehetőséget a testedzéshez. Szerencsés körülmény az is. hogy az is­kolák vagy az udvarukon, vagy közvetlen közelükben sportpályákat is létesítettek. Ezek közül az V. sz. iskoláé még világítással is rendel­kezik. Sok társadalmi segít­séget is kaptak ehhez az is­kolák. ★ A tanításhoz különböző esz­közök is kellenek, sőt: ma már egyre több és egyre fej­lettebb technikai eszköz . — A szükséges eszközök beszerzésére két listát is összeállítottunk. Az egyiken azok a tárgyak, gépek szere­peltek. amelyek nélkülözhe­újításával és átalakításával kirendeltségi székházat léte­sítettek. A falu lakosai és az eger- csehi bánya szocialista bri­gádjai mintegy 20 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek. A község új létesítményében a napokban kezdte meg a munkát Ara­di Józsefné kirendeltségveze- tő és Balogh Andrásné pénztáros. Eddig a községben a be­tétgyűjtés mellett egymillió forint kölcsönt adtak vásárr lásokhoz, lakásfelújításokra és a háztáji gazdaságok ter­melésének fejlesztésére. A kirendeltséget a szövet­kezet igazgatósági tagjainak és a község intéző bizottsá­gának jelenlétében a MÉ­SZÖV képviselője adta át a forgalomnak. Az igazgatóság ebből az alkalomból elisme­rését fejezte ki Tóth János, Hossó Árpád, Szecskó Ist­ván, Hossó Ferenc és Balogh Béla üzemi dolgozóknak, akik munkaidő után mintegy 210 óra társadalmi munká­val segítették az üzletház megnyitását. Szabó Lajos tetlenek. Ezeknek a beszerzése már tavaly befejeződött. A másik listán a szükséges, de nem alapvető esközök sora­koztak egymás alatt. Ezeknek a megvásárlása most folyik, a pénzt korábban is nemcsak a város biztosította. Most a központi keretre építünk ki­zárólag. Arra is gondoltunk, hogy az iskolák nehogy ma­guk is megrendeljék ugyan­azt, amit tőlünk majd meg­kapnak, ezért ők is ismerik a mi listánkat, amelyen a folyamatban levő beszerzések szerepelnek. — Mit lehet elmondani az új tanév kezdésével kapcso­latban Gyöngyös iskoláiról, összegezésként? — Lényegében semmi za­varó körülmény nem hátrál­tatja a nyugodt tanévkez­dést, ezt kijelenthetjük. Per­sze. az élet soha nem mere­vedik meg. a váratlan for­dulatok mindig bekövetkez­hetnek. de ezek alapvető kérdéseket nem érinthetnek. Hogy mennyi fejtöréssel, gonddal jár egy-egy feladat végrehajtása, a tanítás felté­teleinek biztosítása, ezt ke­vesen látják, de nem is ér­dekli a szülőket természete­sen. Itt van például a leg­újabb. a kéthetenkénti sza­bad szombat bevezetése. Csak annyit: minden erőfeszíté­sünk ellenére is, még nem ta­láltuk meg á rendelet végre­hajtásához a megoldást. Túl­ságosan bonyolult és össze­tett kérdés ez. Ettől függet­lenül is, az új tanévre fel­készültünk, az iskolák várják a tanulókat, ha nem is lesz minden, mindenkinek mara­déktalanul a kedvére, de még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy Gyöngyösön is minden tanuló csak délelőtt járjon iskolába, minden je­lentkezőt fel tudjunk venni a napközibe és így tovább. De hát mindez nem csupán a mi akaratunkon és elhatáro­zásunkon múlik. ★ Igaz. még csak augusztust írunk, de már ott lebeg előt­tünk a tanév kezdésének el­odázhatatlan időpontja. Ezért is szóltunk néhány gondról, a szülőket foglalkoz­tató kérdésről. G. Molnár Ferenc Szobor Antal: I. A nyár végi kert mélyé­ből még a madarak reggeli lármája. Szélcsönd. Fények és árnyékok szelíd játéka a fűben, virágokon, a szőlő­lugason. A veranda előtt tö­mött, nagy rózsabokor, tá­volabb telt körtefa, almafa. A diófa alatt kék abrosz- szal terített asztal, mellette három nádszék. Reggeli te­ríték: csuporban a tej, bar­na mázas bögrék, tányéron vaj, sonka, tojás, üveg­edényben méz. Piros tálon frissen mosott őszibarack. Táskarádió, cigaretta, egy tarka fodelű regény. A reg­geli újság fekete betűs cím­oldala. Az imént hangzott el a postás biciklicsengője; az újsággal együtt egy szí­nes prágai képeslap is rá­került az asztalra. — Szép időnk van, tanár úr! And­rás a legjobbkor jött haza — mondta a postás. Amióta a fiú vegyészmérnök lett, a postás Andrásnak szólítja; azelőtt ő is Andinak hívta. A képeslap a fiának érke­zett. A tanár nézegette, a fejét csóválta: Jó reggelt, András! ölellek: Anna. Honnan az ördögből tudja ez ott, hogy itt reggel van? Tűnődve forgatta a lapot, közben föl-föltekingetett a verandára, ahonnan a fele­ségét és a fiát várta a reg­gelihez. Aztán hirtelen az asztalra röppentette a la­pot, hátrament a kert végé­be, majd mint aki célját té­vesztette, előresietett. Az asztalról cigarettát vett föl, rágyújtott. Állva cigarettá­zott, egyre türelmetlenebbül várta a feleségét. Üzlelház társadalmi munkával A tanévkezdésre készülnek A TANÉRT Vállalat 2. sz. gyáregységében a biológiai oktatáshoz nélkülözhetetlen segédeszközöket készítenek. A szeptemberi tanévkez­désre a szertárakba kerül­nek a különféle preparátu­mok, nagyított metszetek. (MTI Fotó) Nyugdíjas pedagógusok klubja Egerben Hányán lehetnek? Ponto­san szinte lehetetlen föl­mérni, hiszen nemcsak azo­kat a pedagógusokat kell számítani, akik Eger vagy Heves megye valamelyik is­kolájából mentek nyugdíj­ba, hanem azokat is, akik e vonzó barokk városkában te­lepedtek le öregkorukra, fi­uknál, leányuknál, vagy ép­pen barátaik, ismerőseik in­vitálására. A klubnak, amely hol na­gyobb, hol kisebb sikerrel már csaknem harminc esz­tendeje működik — ma több mint 200 tagja van. S ha nem is ilyen sokan, de leg­alább harmincán közülük rendszeresen ellátogatnak keddenként az egri Megyei Művelődési Központba. Tanító nénik, tanítók gyűlnek ezeken a hét eleji napokon össze, és tanárnők és tanárok, akik tíz-húsz éve még a katedrán állva oktatták, nevelték hitük sze­rint a legigazabbakra a gye­rekek ezreit, olyanok, akiket ma is ez a közös hivatás fűz Össze... Néha lassabban, néha gyorsabban telnek ezek a délutánok. Kártyával, sak­kal, kézimunkával, kinek- kinek kedve szerint. S per­sze mialatt lezajlik egy-egy heves romi-, kanaszta-, vagy kalábercsata, mialatt elké­szül egy új terítőcske, ki állná meg, hogy föl ne ele­venítsen egy-egy hajdani diákcsibészséget, mulatságos történetet. Szóba kerülnek persze a gondok is, a régi keserűség, a féláruigazolvány elveszté­se, vagy hogy éppen csak csurran-cseppen a szociális segély, pedig a nyugdíjki­egészítő különmunka fá­rasztó már egy kicsit. S hi­ányzik, folyton hiányzik a régi iskola, ahol tíz, húsz, negyven éven át indultak a csengőszó után az osztá­lyokba. Írták a naplót, javí­tották a füzeteket, feleltet­tek, és feleltek a vég nél­küli kérdésekre... No, persze, azért sor ke­rül néha ma is egy-egy lá­togatásra. Szívesen mesél­nek például a tavalyi pe­dagógusnapról. Milyen nagy öröm volt a Hadnagy úti gyerekek között vendéges­kedni a klubosoknak. S föl­említik a jól sikerült kirán­dulásokat, a legemlékezete­sebb rendezvényeket is. Helyet kapnak a beszél­getésben a tervek is. Korsós Nándor, aki fél éve vette át a klub vezetését, nem kis büszkeséggel sorolja a legközelebbi programokat. Lesz író—olvasó találkozó Fehér Klárával, ankét Buga doktorral, s a gerontológus dr. Szegő Imrével. S ha len­ne egy busz, de jó volna megint „testületileg” fölke­resni valami szép helyet, mint az elmúlt hónapokban Parádot, Balassagyarmatot, Szécsényt, Pécset. Jelentkező lenne rá bőven, hiszen ti­zenöt év óta mindig is a természetjárók szekciója a legnépesebb. (németi) A tanár egyenes tartású, szikár ember; erősen őszü­lő haját diszkréten hosszúra növesztette, hogy ne legyen túl nagy különbség a mága, fiatal kollégái és tanítványai frizurája között. Diákjai ezt csöndesen méltányolták is, de azért változatlanul úgy hívták: az öreg. ötvenhá­rom évével, a tanári testü­let legidősebb tagja. A nyárutó mindig megviselte, a vakáció végén nyugtalan­ság kerítette hatalmába; ilyenkor belevetette magát a kerti munkába, a ház körü­li teendőkbe. De ez a nyár tetézte gon­dokkal, az idén a kertet is elhanyagolta. Ügy kezdődött, hogy a felesége teherbe esett. Június derekán, az érettségik idején jelentette be. Esti moziba hívta őt; hazafelé sétálgattak, amikor hosszú hallgatás után, lép­teit meglassítva, mosolyogva kezdett róla beszélni. Öröm, aggodalom, feszült várako­zás izgalma ült az arcán: mit szól ehhez. Ezzel az arckifejezéssel állt az orvos előtt, akihez mind­járt másnap elszaladtak. Az orvos régi barátjuk, de a felesége arcára mégis fel­szökött valami kis szégyen. Jól emlékszik rá, el is pi­rult. Pirult és elkapta a te­kintetét az orvosról; egyre őt nézte, a férjét, mint aki egyes-egyedül illetékes ebben a dologban. A lehetetlenül zavart hallgatásnak az orvos hangos nevetése vetett vé­get. Hol egyikükre, hol má­sikukra nézett és nevetett. — Ez igen! — mondta, és gratulált» Aztán ide-oda járkálás, ilyen meg olyan vizs­gálatok, lele­tek; majd újra [ az orvos ba- i rátnál — már lakáson, boros ä poharak mel- í lett — vissza- ! térés az erede­ti pontra: meg­tartják. Mert a felesége most már arcpiru­lás nélkül meg­ismételte: meg akarjuk tarta­ni. Az orvos bólintott és ki­jelentette: Nyugodtan megtarthatjátok. És még egyszer gratulált, újra és újra elmondta, hogy a felesége makkegészséges, nincsen ok aggodalomra. És hogy régen az asszonyok vi­dáman szültek az ő korá­ban. — Andival sem voltál szebb és fiatalabb — mond­ta a tanár a feleségének az orvostól hazafelé menet. Mert valóban, ahogy eljött a vakáció és leköltöztek ide a kerti kis nyaralóba, á fe­lesége nap mint nap szebb lett és fiatalabb. De azért senkinek sem mondták el, mi előtt áll­nak. Andinak sem írták meg Prágába. Nem beszéltek ró­la senkinek, csak ültek vég nélkül a kerti székeken, és csodálkozva, mosolyogva nézték egymást. Néha azon­ban kettőjük között is föl­tűnt az a szemlesütő kicsi restelkedés, suhanó elpiru­lás. A néma aggodalom is: mi lesz most? És mit szól­nak majd az emberek? Az ő korukban... Ez a váratlan terhesség ... S aztán a nagy ráadás: megtartják. Vártak. Vártak a hirrel egész nyáron. Múlt az idő, és ők egyre őrizték a titkot. Várták Andrást, de féltek is a hazatérésétől. Vele a leg­nehezebb. Próbálgatták a szerepüket: melyikük mond­ja meg és hogyan. Nem tudtak zöldágra vergődni; aztán félretették, majd elég lesz kitalálni akkor, ha András betoppan. És most négy nappal ez­előtt megérkezett a fiú fél­éves prágai kiküldetésébőL (Folytatjuk.) Nyárutó

Next

/
Oldalképek
Tartalom