Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
SOIoAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Vásári díj - belföldre is AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 192. szám ARA: 80 FILLÉR 1976. augusztus 11., szombat A Magyar ENSZtársaság nyilatkozata a Béke-világtanács stockholmi felhívásáról Megalakulásának negyed- százados évfordulóján a Béke-világtanács Stockholmban felhívást tett közzé, amelyben világot átfogó akciót kezdeményezett a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért. A Magyar ENSZ-társasgg nyilatkozatban támogatja a stockholmi felhívást, a fegyverkezési hajsza megállítását, az általános és teljes leszerelés megvalósítását elősegítő kezdeményezéseket. Üdvözöljük azokat a kezdeti eredményeket, konkrét lépéseket, amelyek az elmúlt öt évben kimozdították a holtpontról a leszerelés ügyét — hangzik a nyilatkozat. A Magyar ENSZ-társaság kész részt venni minden akcióban, amely a stockholmi felhívásban megfogalmazott célokat a leszerelési problémák megoldását, a háborúktól és fegyverektől mentes világ megvalósulását segítik elő. Dzsumblatt nyilatkozata A libanoniaknak tartós háborúra kell felkészülniük Kamal Dzsumblatt, a haladó szocialista párt elnöke, a libanoni baloldal egyik ismert vezetője, pénteken úgy nyilatkozott, hogy a libanoniaknak tartós háborúra kell felkészülniük. „Egyesítenünk ' kell minden erőnket a Teli Zaatar- ihoz hasonló további támadásokkal szemben — fűzte hozzá. — Elsőrendű feladatunk most az, hogy 3300 fős néphadsereget állítsunk fel a megszállt területek felszabadítására. Szembe kell szállnunk az ország feldarabolásával” — mondotta a többi között. PÁRIZS: A francia televízió pénteken délben Libanonban készített megdöbbentő riportot sugárzott: az adásból kitűnt, hogy a libanoni falangisták oldalán francia „önkéntesek” vettek részt Teli Zaatar ostromában. Az egyik fekete álarcos harcos elmondta, hogy „a nagy kaland” keresése hozta Bejrútba. Az interjú közben csatazaj hallatszott, és látni lehetett, amint a franciák tüzelnek fedezékükből. A Bejrútban harcoló franciák az interjú során tagadták ugyan, hogy zsoldosok lennének és pénzért harcolnának, de elmondották, hogy a falangistáktól teljes ellátást, lőszert és fegyvereket kapnak. Családjuk Francia- országban nem tud arról, hogy Bejrútban harcolnak. Egyébként valamennyien azt állították, hogy magánemberként utaztak Bejrútba, a ^hatóságok tudomása nélkül. * A francia „önkémesek” meginterjúvolt csoportja eredetileg hét emberből állt, egyik társuk meghalt Teli Zaatar ostrománál. Elmondották, hogy összesen körülbelül harminc francia „önkéntes” harcol a falangisták oldalán. lorok-gorog vita a BT-ben A Biztonsági Tanács megkezdte a vitát a görög—török viszály ügyében, amely az Égei-tenger talapzatában tálált kőolajlelőhelyek birtoklása miatt robbant ki. Vízen, országúton Folyamatosan szállítják Bélapátfalvára az új cementgyár berendezéseit Néhány „kisebb” felszerelés után, megkezdték a nagyobb technológiai berendezések szállítását is az épülő bélapátfalvi cementgyárhoz. A hét közepén — „szőkébb hazánkban” meglehetősen szokatlan úton — a Tiszán WVVVWVWWWVVWVWVWVWWVVWVVXA/VVVVVVVA/VVVVVVVVVVVVVV^^ Az együttműködés új stílusa A szocialista gazdasági közösség, a KGST-országok együttműködését bemutató és értékelő írásaink elsősorban az együttműködés elmélyülését és szélesedését, formáinak folyamatos gyarapodását hangsúlyozzák. Az integrációs folyamat előrehaladását érzékeltető megállapítások helytállóak és reálisak, annál is inkább, mert bőséges, s mind újabb bizonyító anyagra, tényekre támaszkodnak. Hogy csak néhányat említsünk: a KGST-országok jelenlegi ötéves terveiket az elmúlt évek során nemcsak egyeztették, — miként a korábbi ötéves terveket —, hanem a tervezési kooperáció tökéletesítése, elmélyítése révén a KGST fennállása óta. első ízben a sokoldalú integrációs intézkedések 1976—1980 évekre szóló egyeztetett tervét is kidolgozták és elfogadták, ily módon a legfontosabb integrációs folyamatokat és intézkedéseket — például 9 milliárd transzferábilis rubel értékben hatalmas ipari objektumok közös építését — szervesen beillesztették a tagországok nép- gazdasági terveibe. Okkal-joggal beszélhetünk az együttműködés szélesedéséről is, mert a két- és többoldalú szakosodási és kooperációs megállapodások újabb és újabb gyártmányokra. gazdasági ágazatokra terjednek ki. A gépiparban például az 1976 elejéig megkötött egyezmények már több mint hatezer terméket vontak be a szakosított gyártásba. illetve a termelési kooperációba. A KGST-országok tudományos-műszaki egrüttműködésének fejlődését egyidejűleg jellemzi a kapcsolatok elmélyülése és szélesedése — a tagországok mintegy 80 többoldalú egyezményt kötöttek — a tudományos-műszaki együttműködés új formáinak alkalmazása. A KGST fennállásának és működésének több mint negyedszázada arról tanúskodik, hogy időről időre — ahogy annak feltételei megérnek — új súlypontok képződnek az együttműködésben. Ez korántsem jelenti a régi módszerek elvetését, valóban súlypont áthelyezéséről van szó, oda összpontosítjuk az együttműködést, ahol az előrehaladás sodrása különösképpen erőteljes és meghatározhatja az egész folyamat, napjainkban már a szocialista gazdasági integráció erősödését. A KGST XXX. ülésszkának határozata is ilyen folyamatot indított el. Az együttműködésnek ugyanis idővetülete is van. Az eddigiek során gazdasági együttműködésünk a jelenre, pontosabban egy-egy ötéves terv időszakára koncentrált. Csak elvétve, s többnyire a kétoldalú kapcsolatokban akadt arra példa, hogy az együttműködés időbeli hatósugara ennél nagyobb volt. Az öt esztendővel ezelőtt elfogadott Komplex Program azonban már 15—20 éves időhorizonton gondolkodott, s jelölte meg a szocialista integráció fejlesztését célzó gazdasági-szervezési intézkedéseket, módszereket. Az együttműködés átállítása hosszú távra korántsem attól függ akarjuk-e, vagy sem. Ehhez meg kell érlelni az objektív feltételeket, teljesíteni kellett mindazokat a munkafeladatokat — hosszú távú tervezés, együttes prognózisok készítése, amelyeket a Komplex Program előírt. Ennek a munkának elvégzése tette lehetővé, hogy a KGST-országok most már nemcsak kétoldalú kapcsolataikban, hanem a sokoldalú együttműködésben is átálljanak a hosszú távra, 10—15 évre szóló célprogramokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg az életbevágóan fontos gazdaságfejlesztési feladatok közös megoldására. Ehhez adott zöld jelzést a KGST legutóbbi ülésszaka, amikor megbízta illetékes munkaszerveit, hogy hosszú távú célprogramokban foglalják össze a közös és öszehangolt fejlesztés teendőit a gazdasági közösség fűtőanyag-energetikai és nyersanyagbázisának növelésére, az élelmiszerek és közszükségleti cikkek, a népgazdaság technikai rekonstrukciójához nélkülözhetetlen gépgyártás, gép- és berendezésfajták termelésének fejlesztésére és végül a tagországok közlekedési-szállítási kapcsolatainak és kapacitásainak fejlesztésére. Anélkül. hogy e célprogramok tartalmát, ösz- szefüggéseit és komplex voltát részleteznénk. megállapítható, hogy a hosszú távú együttműködés, a gazdasági fejlődés kulcstermékeit — energiahordozók, és nyersanyagok, élelmiszerek és fogyasztási iparcikkek, gépi technika — és mellesleg a modern közlekedési-szállítási rendszert ragadják meg, állítják az együttes erővel történő fejlesztés középpontjába. Az együttműködés új stílusa, átállítá*'a hosszú távra végső soron azt jelenti — és eredményezi majd —, hogy a gazdaság és az életszínvonal töretlen fejlődését megalapozó főtermékekben a szocialista gazdasági közösség egyre inkább saját forrásaiból elégítheti ki szükségleteit. G. J. érkezett Heves megye haiá- sahsz*. Kiskörére, a „iargóke- mence számos alkatrésze: folyami uszály hozta a csaknem 276 tonnás rakományt. A Szovjetunióból indított küldeményt folyamatosan emelték ki az úszó járműről péntek délutánig, s gépkocsikon — speciális eszközökön — továbbították, fuvarozzák a nagyberuházás területére. Az 50 milliomodik A Dunai Kőolajipari Vállalat feldolgozó üzemébe pénteken érkezett meg az 50 milliomodik tonna Kőolaj, amelyet a Barátság vezetékrendszer továbbított a távoli szovjet szénhidrogénmezőkről a magyar határ közelében épített fényeslitkei szivattyúállomáson át Százhalombattára. Tóth Mária a vásári díjas pantallót szabja. Szabolcsi Imre a tetszetős leánykaszoknyák anyagál váy ja méretre. Az ipar gyártaná, - csak nem veszi át a kereskedelem — mondják a gyártó cég képviselői. A kereske, /I varrórészleg dolgozója Tóth Júlia, ő állítja össze t Leszabott ruhadarabokat. (Fotó; Perl Márton) delem átvenné, ha lenna olyan, amit a vásárlók igényelnek — mondják az eladók. A vitát eldönteni most nem feladatunk, meg különben is nehéz lenne. A gyöngyösi Ruhaipari Vállalat tér* vezői és 450 fős kollektívája azonban talán jó „érv” lehet e vitában. Az idei centenáriumi szegedi ipari vásáron a saját tervezésű és kivitelezésű kamaszpantalló- juk vásári díjat kapott. A 25 termékük közül több külön is elnyerte a látogatók tetszését. A gyöngyösiek változtatni szeretnének a nem éppen jó hagyományon és a vásári díjas pantallóból annyit készítenek majd, hogy jusson belőlük a hazai piacra is; a jelentős exporton túl. Most az őszi BNV-re készülnek új termékeikkel, és idén először indulnak a Kiváló Áruk Fóruma és a Korszerű Termék című pályázaton is. Az 1976-Os évben 113 millió forint értékű termék előállítását tervezték. Azt ígérik, hogy a jó minőségű és szép árukból jut bőven a divatot kedvelő hazai tábornak is.