Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-13 / 191. szám

Együttműködés a diákolvasókért

Az ELMÚLT ÉVEKBEN

nemcsak a városi, a nágyköz- ségi, a falusi könyvtárak fejlődtek, hanem az iskolai- ak is. Fokozatosan gyarapodott a kötetek száma, s ahol erre lehetőség adódott, nem feledkeztek meg a korszerű szabadpolcos rendszer kialakításáról sem.

Több helyütt — bár ez még korántsem általános — itt tartják a magyar-, a történelemórák egy részét, s a nevelők a diákokat megismertetik a kézikönyvek, a szótárak, a lexikonok használatával. S a fiatalok tanulékonyak — persze csak ott. ahol számítanak ötletességükre —, gyorsan feltalálják magukat, s magabiztosan gyűjtik össze a különböző té. mákkal kapcsolatos írásokat, tanulmányokat, újság- vagy folyóiratcikkeket. Ez azt jelenti, hogy túlléptek a kutatómunka első, a legtöbb időt rabló szakaszán. Következhet a feldolgozás, a kiselőadás vagy dolgozat elkészítése.

Néhol már ennél is továbbjutottak. A hatvani szakmunkásképző intézetben a függetlenített könyvtáros átgondolt terv szerint sajátíttatja ei a tanulókkal a különböző katalógusok kezelésének fogásait.

Így aztán érthető, ha az igazgatók, a tanárok folyvást azért kardoskodtak, hogy több pénzt kapjanak fejlesztésre. A tanácsok — ha tehették — nem szűkmarkús- kodtak. S ha többet nem adhattak, akkor legalább azt a minimumot biztosították, amit a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata előírt: azaz a pedagógusok évente tanulónként öt forintot költhettek könyvvásárlásra. Nem sok. de arra elég. hogy a legszükségesebb kiadványokat megvegyék.

A FONTOSSÁGI SORREND megállapításánál jelentkeznek az első nehézségek. Sokan — egyébként nemes buzgalomtól vezérelve — a lehetetlenre vállakoztak: szerettek volna majd mindent beszerezni. Nemcsak a kötelező, az ajánlott olvasmányokat. hanem az újonnan megjelenő szépirodalmi, tudományos, ismeretterjesztő műveket is. Igen ám, de a szűkös pénztárca határt szabott az elképzeléseknek, s ezért aztán vegyes, s meglehetősen hiányos anyag jött össze. Gondot jelentett, s ma is elszomorító az, hogy a gyerekek egy része nem jutott túl az iskolák kapuin, nem írakozott be, nem járt a községi, a városi bibliotékába, pedig itt aztán lenne miből válogatni. Hatvanban mintegy hetvenöt-. Hevesen majd huszonötezer kötet várja az érdeklődőket. Ehhez társul még a számos újszerű szolgáltatás. A zenei részlegeknél lemezeket hallgathatnak, s magnófelvételeket — köztük az Iskolarádió adásait is — játszhatnak át hozott szalagra. A könyvtárközi kölcsönzés révén az olvasók hozzájuthatnak minden nehezen megszerezhető ritkasághoz. Szóval: itt lehetne folytatni azt, amit az iskolákban megkezdték, itt mindenki megkaphatta azt. amit ott hiába remélt.

PERSZE CSAK AKKOR,

ha jó kapcsolat formálódik az intézmények között, olyan együttműködés, amely a diákok javát szolgálja.

A városi, a nagyközségi könyvtárak szakképzett munkatársai ötleteket adhatnának a vásárláshoz, megfontolttá. tervszerűbbé formálhatnák azt. Célszerű lenne. ha az iskolák elsősorban a kötelező és az ajánlott alkotásokat gyűjtenék. Ott,

Szovjet szakszervezeti vezető látogatása Egerben ,

Vlagyimir VeretyenyiUov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának tagja,

osztályvezető, a Szakszervezeti Világszövetség Köz- gazdasági Szekciójának vezetője a SZOT elnökségének vendégeként csütörtökön délelőtt Egerbe látogatott.

A szovjet szakszervezeti vezetőt elkísérte Kanyó Gyula, a SZOT műszaki-gazdasági bizottságának titkára. A vendéget Horváth Nándor, az SZMT osztályvezetője tájékoztatta Heves megye politikai és gazdasági életéről, a szakszervezetek időszerű feladatairól. Délután dr. Jenes Pál, SZMT-titkár kíséretében a megyeszékhely nevezetességeivel ismerkedett.

Készülődés az új tanévre

Tanévnyitó: szeptember 6-án, az első tanítási nap: szeptember 7-e

Bár még javában tart a vakáció, mind több diák gondol a közelgő tanévre — különösen azok, akik tavaly eredménytelen tanulásuk miatt a javítóvizsgára készülnek. Á javítóvizsgákat az iskolákban általában augusztus végén tartják, a pontos időpontot az igazgatók jelölik meg.

Az idén a tanévnyitó ünnepélyeket — mind az általános, mind a középiskolákban — szeptember 6-án, hétfőn tartják, az első tanítási nap pedig szeptember 7-e, kedd. Az 1976—77-es tanév utolsó tanítási napja az általános iskolákban 1977. június 4-e, a középiskolák IV. osztályosainak május 14-e az I—III. osztályosainak’június 11. A tanévzáró ünnepélyeket az általános és középiskolákban 1977. június 12—20 között, az igazgatók által megjelölt napokon tartják.

A rendtartások intézkednek a tanítási szünetekről is.

A téli szünet az általános

flMmBim

1

1976. augusztus 13., péntek

és középiskolákban egységesen december 22-től január 2-ig tart. A szünet első napja december 22-e, a tanítás 1977. január 3-án, hétfőn kezdődik. A tavaszi szünet , április 5-től 13-ig tart, a szünet első napja április 5-e, az első tanítási nap április 14-e, csütörtök.

Az iskolákban a tanítás november 7-én, március 15- én, március 21-én, április 4- én, húsvéthétfőn és május 1-én szünetel.

A pedagógusok a tanév folyamán kétszer, novem berben és áprilisban neve lési értekezleten vesznek részt.

Az 1976—77-es tanévben vezetik be először az általános iskolák alsó tagozataiban a 11 napos tanítási ciklust. Ezáltal lehetővé válik hogy a 12. napokon az iskolások együtt lehessenek szüleikkel, és a tanítók nagy többsége is szabad szombatos legyen. Ezeken a szombatokon ugyanakkor minden iskolában gondoskodni kell a napközi ügyeletről. A szülők többségének véleményét is meghallgatva minden iskola maga határozza meg, hogy melyik héten tartja a tanításmentes szombatot. i i

ahol párhuzamos osztályok vannak, művenként akár hét ven—nyolcvan példányban,

így nem okozna problémát az, ha a diákok egyszerre kérnék az elolvasni kívánt regényeket, színműveket. A tanárok számára megvehetik a nehezen nélkülözhető szakmai kiadványokat. A drágább kötetekre, folyóiratokra felesleges költeni. Jelenleg még nem tartunk Itt. A pe dagógusok mindenütt saját elképzeléseik szerint szerzik be a hiányzó vagy az újonnan megjelent kiadványokat Igaz. tanácsokat kaphatnak az általános és a középiskolai könyvtáros szakfelügyelőtől, ez azonban kevés az azonos gondolkodás kialakítására. Ök ugyanis nem koordinálják tevékenységüket sem a megyei könyvtár, sem a városi, a nagyközségi bibliotékák il. íetékeseivel. s munkájukról, tapasztalataikról elsősorban a megyei tanács művelődés- ügyi osztályát tájékoztatják. Itt sem készül azonban olyan kimutatás, amely egyértelműen tükrözné a helyi jellegzetességeket. így vajmi keveset tudunk az egyes gyűjtemények tartalmi, tematikai megoszlásáróL

Áz együttműködés révén fokozatosan feldolgozhatnák a kisebb iskolákban még rendezetlen, s több helyütt szekrényekben tárolt anyagot, s így megkönnyítenék az eligazodást

A VÁROSI, A JÄRÄSI KÖNYVTARAK fiókrészlegükként patronálhatnák az iskolaiakat. Erre a feladatra készséggel vállalkoznának Hevesen', de másutt sem húzódoznának az ezzel járó tennivalóktól. Érdemes foglalkozni a gondolattal. hiszen megszűnnének a bántó átfe,- dések. az ésszerűtlen, az oly. kor erőn felüli vásárlások, viszonylag egységes alapelvek szerint gyarapodnának a gyűjtemények.

Még közelebb kerülne egymáshoz az oktatás és a köz- művelődés. s az eddig végzett pedagógiai munka értéke meghatványozódna.

Pccsi István

Augusztus 14-től 23-íg:

Filmművészeti tagozatú nyári egyetem Egerben

Harmadszor rendezik meg Egerben — augusztus 14-től 23-ig — a filmművészeti tagozatú nyári egyetemet. A program célja az, hogy a hazai és külföldi résztvevők kel megismertessék a magyar film fejlődését, s érzékeltessék az 1945-től máig eltelt időszak számottevőbb eredményeit.

Mintegy hatvanan jelentették be érkezésüket. Valamennyien filmklubvezetők, filmforgalmazó cégek képviselői. Jönnek az NDK- ból, a Szovjetunióból, Jugoszláviából, Finn-, Lengyel-, Franciaországból, Csehszlovákiából, Bulgáriából és Svájcból is.

A megnyitóünnepségre augusztus 14-én, szombaton délután kerül sor az egri Technika Házában. A rendezvénysorozattal kapcsolatos elképzeléseket Szabó B. István, a Kulturális Minisztérium filmfőosztályának vezetője összegzi, majd dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára tart előadást Magyar- ország társadalmi, gazdasági, kulturális életének fejlődése a felszabadulás óta címmel.

A tíz nap alatt számos érdekes téma kerül terítékre. Veres József egyetemi docens, az elmúlt 31 év figyelemreméltó alkotásait elemzi. Dr. Draskovics Ti- borné, a Filmtudományi Intézet és g Filmarchívum munkatársa a magyar filmklubok életéről, tevékenységéről számol tíe. A mai magyar filmművészetet értékeli dr. Bíró Yvette, filmesztéta. Az egyes előadásokat vita követi, s ebben közreműködnek a meghívott rendezők — többek között — Kovács András, Ranódi László, Szörény Rezső, Kása Ferenc, Csonka György, Grun- walszky Ferenc.

A tájékozódást segítik a rendszeres vetítések is: az érdeklődők megtekinthetik a legjobban sikerült régi és új alkotásokat

El van intézve!

Megnyugtató mondat Ha valamilyen közügyről, vagy magánügyről ezt halljuk, elégedettek, boldogok vagyunk. Még a biztatás is megcsillantja bennünk a reményt, hiszen egy ilyen kijelentés után: Majd elintézzük az ügyét —j megnyugszunk, lehetőséget látunk kérésünk teljesítésére.

De vajon mikor elintézett egy ügy?

Hatvan évhez közel álló, meggyötört arcú, szomorú ember mondja, írásban mutatja nehezen rendezett panaszát: munkahelyén baleset érte a cég gondatlansága, hibája miatt, ezért csökkent munkaképességűvé vált és kártérítést ítéltek meg részére.

— Tudja, sovány vigasz egy egészséges élet elvesztéséért, de mit tehettem? Gondoltam, gyorsan elintézik, rendezik az ügyet, a kártérítés összegéből pedig kezdhetek va-; lamit. Új álmokat, terveket szőttem, mint afféle rokkant és bíztam önmagámban: Majd csak talpra állok!

A művezető volt az első ember, aki nagyon barátságos san, kedvesen közeledett felém és biztatott:

— Ne búsuljon, Sanyi bácsi! Lerendezzük! Elintézzük 'áz ügyet...

— Telt, múlt az idő, egyik vizsgálatról mentem a másikra, egyik hivatalból a másikba. Nem mondom, mindenütt nagyon szépen beszéltek velem, nyugtatgattak, mondo- gaták:

— Legyen nyugodt, Balogh elvtársi Elintézzük az ügyet. Emlékszem, valahol még magnóra is felvették a mondókámat, hogy és miként történt a baleset, mi a véleményem.

Innen is reménykedve mentem haza és amikor otthon az asszony megkérdezte, hogy mi van, örömmel újságoltam:

— Még a hangomat is felvették. Azt Ígérték, elintézik.

Megáll a beszédben, új papírokat keres, közben hóm-:

lokát kiveri a veríték, idegesen rágja a szája szélét.

— Két hónap múlva aztán felkerültem az ügyemmel Budapestre. Ott a vállalat központja, ott is meg akartak hallgatni. Egy fiatalember maga mellé ültetett, megkínált cigarettával, még azt is kérdezte, nem innék-e kávét, vagy hűsítőt és kitette elém az irataimat:

— Nézze, elvtársi Ez mind a maga papírja Lát jaj mennyien foglalkozunk a maga ügyével? Mi, kérem, törődünk az emberekkel...

— Nem sok híja, hogy rá nem borítottam az asztalt,’ de belecsíptem a sánta lábamba és arra gondoltam, hogy ha most elkezdek gorombáskodni, megint eltelik egy esztendő, amíg felvehetem a kártérítést! Ezért újra elmondtam mindent tövéről hegyére és újra megkaptam a .biztatást:

— Legyen nyugodt, Balogh elvtárs! Az ügyét elintézzük. Sőt! Tulajdonképpen már el is van intézve, csupán..!

— Másfél év múlva azután végre felvettem a kártérítést. Pontosan annyit, amennyit legelőször megállapítottak és amennyit én elfogadtam. A múlt héten bementem az üzembe és megkérdeztem a művezetőt: Mit ért maga az alatt, hogy el van intézve valami? Csodálkozott.

— Sanyi bácsi drága! En elintéztem az ügyét. Én a je-; leütésemet nyomban átadtam az igazgatóságnak...

A hosszúra nyúlt beszélgetés után elmenőben még visszafordult.

— Szerintem egy ügy akkor elintézett, amikor a panaszos részére is befejezettnek tekinthető. Az én ügyemet legalább tizenöt helyen kipipálták, mint elintézettet, de mégis másfél esztendőbe telt, amíg tényleg „elintézték”..!

Szalay István

(Befejező rész)

Csoda-e, ha fájt a válasz? Micsoda vasmacska! Vakon megeskü&nék rá, hogy már a török időkben ott díszelgett az egyik balatoni hadigálya orrán, az is lehet, hogy több csatában elsüly- lyedt, de mindig előkutatták a habok mélyéről, mert ilyen négydcTrdájú, rendkívüli horgonyt vétek lenne csak úgy az iszap rabságában felejteni.

őszintén meg kell mondanom, zord üzenetével távolról sem lopta be magát Su- hajda a szívembe. Legalább azt válaszolta volna, hogy százhúszért átengedi. De ő a gőg mellett döntött: a vas- macska nem eladó.

Ugye, régi divat mifelénk, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A véremben van az önérzet, így hát cseppet sem esett nehezemre ■ föltartott fejjel járni- kelni a kikupálódott Suhaj- dáék háza előtt. De bár- mehnyire iparkodtam orrommal a felhők felé bökni, azért észrevettem, hogy Su- hajdáék hamarosan hárman lesznek.

Erősen gömbölyödött a menyecske.

Nem tartozom én az elfogult emberek közé. Mondhatni, jellegzetes erényem a szigorú tárgyilagosság. Tanúsítják ezt a tejüzemben is, ahol a szeparálóberendezest

bízta rám az igazgató, s

ebből következik, hogy nélkülem nap nap után tejszín nélkül maradna a fél vármegye, ha érdemtelen lennék vezetőim bizalmára. Magamról semmi többet.

Ellenben Suhajdáné, aki miatt kénytelen voltam szóba hozni tárgyilagosságomat. Egy szó, mint száz, ez az asszony Szemirámisz függő- kertjét varázsolta a megboldogult Emma néni bojtorjánjai, beléndekjei és keserűlapui helyére. Ez az asz- szony — mármint Suhajdáné — dáliák, hajnalkák, oleanderek, kardvirágok és petúniák közt gömbölyödött.

Az áldottállapot vége felé egyfolytában a virágjai között mutatkozott, vagyis kivette a szülési szabadságot. A férjére meg rászakadt a nyári csúcsforgalom, vagyis egyfolytában huszonnégyért- zott. Hajaj. kemény meló nyáron vasutasnak lenni a Balaton táján.

Mi lesz, ha a baj órájában is éjszakázni fog a férje?— ezt a feleségem kérdezte, nem én.

Találgattuk az estéli lecsó felett, hogy mi fog történni Suhajdánéval. Lássuk csak. Jobbról a süket özvegyember, Pálinkás Benő a szomszédjuk. Annál ugyan zöröghet. Balról meg Piócza Lázár — már a neve is milyen szörnyű! — olyan durva egyén, mintha vasvillával vették volna el az anyja alól. A szemközti soron sem- , mi remény. Mélyen benyúló házak egymás mellett. •

Különös, de az egész utcában csak nálunk lehetett némi eséllyel megzörgetni az ablakot.

Hát így lett. Éppen azt álmodtam, hogy egy somogyi móringládára alkuszom — a ládán ez állt kék betűkkel piros tulipánok között: anno 1773! —, amikor fölriasztott az ablakzörgetés:

— Jaj, kedves szomszéd, segítsenek!,

Méghogy szomszéd. Hiszen az ötödidk házban laktunk. De hát mit tehettem. Fölpattantam, mint huszárló a trombitaszóra és azon módon, egy szál gatyában futni kezdtem a tanácsháza felé. Mert, ugye, a mi falunk híres, ámbár kicsi. Történelme van, de orvosa, bábája nincs. Tapolcáról jön a mentő.

Bal kezemmel a gatyakor- cót markoltam, a jobb kezemmel meg nyomtam a tanácsháza csengőjét. Először azt hittem, hogy a kutya jön. Majdnem elszaladtam. De a titkár volt, ő morgott úgy, mint a komondor. Szerencsére megismertem a morgását.

Gyorsan telefonált, és azonnal kirúgott. Ment aludni. Mentem volna én is, de hát eszembe jutott a tár

gyilagosság. Mert ha híres is a falunk, kissé zegzugos. Nem biztos, hogy eligazodik benne a mentősofőr. Pláne hajnali kettő és fél három között.

Bár egyedül voltam, mégsem mertem elengedni a ga- tyakorcot. Fent a hold világított, az italbolt lépcsőjén meg az én hosszú alsónadrágom. Szép éjszaka volt. Csak a féldeci hiányzott, meg a somogyi móringláda. Amikor jött a mentő, megkérdezte az orvos, én vagyok-e az apa.

— Nem, kérem. En csak az ötödik szomszéd vagyok — feleltem igen tartózkodón.

Mondanom sem kell, hogy Suhajdáné miatt az álom teljesen kiment a szememből. Negyed ötkor indult a busz, s engem várt a tejüzem.

De azért úgy mentem haza délután, úgy haladtam el Suhajdáék háza előtt, ahogyan az önérzetem diktálta. Csak semmi nyájasság, semmi bizalmaskodás. És mit tesz isten: ott találom a verandánkon a vasmacskát. Azt a kovácsolt horgonyt, a csodálatos szív alakú karmaival, a karikában végződő szép hosszú szárával, a gyönyörű ívelő ágaival.

— Hát ez meg hogy kerül ide? — adtam a mogorvát.

Bezzeg a palacsintaképű feleségemnek úgy ragyogott a szeme, mintha még mindig szerelmes lenne belém:

— Képzeld, Istók! Fiú! Három kiló húst deka! En leszek a keresztanyja!

Ravasz lelkű vasutas ez a Sutiajda. A felesége nemkülönben. Addig-addig fondor- kodtak, hogy mégiscsak sikerült horgonyt ereszteniük a mi nagy múltú falunkban.

i

I