Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

Nemcsak gépesítéssel J ól ismert gyengéink egyike, s nem a je­lentéktelenebbek közül való az a hajlam, hogy vagy fe­hérnek vagy feketének fo­gadjuk el azt, ami tüzetesebb vizsgálódásra a színek sok­féle árnyalatát tárja fel. Meglelhetjük ezt a végleles- segei abban a szemléletmód­ban is, mely a vállalati ma­gatartást alakítja például olyan teendőnél, mint a ter­melékenység növelése. Azt. hogy a gép. a technikai fej­lesztés lényegesen befolyásol­ja az egy foglalkoztatottra jutó termelés alakulását, sen­ki sem vitatja. Abban azon­ban kételkednünk kell, hogy csakis e forrás kínálkozik hasznosításra. Márpedig a középtávú vállalati progra­mok egy része erről a fel­fogásról tanúskodik. Tapasztalati tényként, kü­lönösebb bizonyítás nélkül is elfogadhatjuk azt az igazsá­got. hogy a termelékenység­re, ugyan különböző mérték­ben. de minden kihatással van. Befolyásolhatja sok egyéb más mellett olyan, ap­rónak tűnő mozzanat, mint a műhely megvilágítása, a gépkezelők, a szerelőszalag mellett ülők székének kiala­kítása, s még inkább a na­gyobb súlyú tényezők. az anyag, és szerszámellátás, a berendezések logikus elhe­lyezése. az irányítás színvo­nala, s így tovább. Egysze­rűbben és összefoglalóan: a termelés valamennyi alkotó­elemére kiterjedő szervezés. Többször megismételt, s más oldalról végrehajtott vizsgálatok igazolták, hogy a magyar ipar termelékenysé­gi színvonalának viszonyla­gos elmaradottsága a nem­zetközi mezőnyben elsősor­ban nem technikai, hanem irányítási, szervezési okokkal magyarázható. Köznapibban szólva: a rendelkezésre álló gépek és berendezések az elértnél kedvezőbb termelé­kenységet eredményezhetné­nek. Azaz. ha haladni aka­runk ezen a területen is, márpedig haladnunk kell. a népgazdaság ötödik ötéves terve — azzal számol, hogy az ipari termelés növekedé­sének teljes egészét a terme­lékenység javulása fedezi —, akkor ne csupán a gépesí­tésben, az új eszközök meg­vásárlásában. munkába állí­tásában lássuk a megoldást. Ezzel párhuzamosan, sőt. jó néhány vállalatnál ezt meg­előzően elemezni szükséges a már meglevő technika ki+ használását, szervezettségét, s mindenekelőtt azt. hogy az élőmunka hatásfoka milyen, s miként javítható. Idén, az év első felében, a szocialista iparban — élel­miszeripar nélkül — az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés több mint hat százalékkal bővült, s ez nagyjából azonos a tavalyi eredménnyel. Szó sincs tehát arról, hogy most Főszezon; szeptember végéig A sörbirodalomban A csarnokban zúgó auto­maták. A bejárat mellett hosszú gumiszalag vezet kör­be. A szalag érdes felületén szabályos sorrendben palac­kok csúsznak egymás után. A 1 gép egyik „karja” hirtelen felemelkedik, és magához szippantja a sorakozó üvege­ket. Vékony vízsugár zúdul rájuk, aztán a kar ismét visz. szatér nyugalmi helyzetébe. t Az üres üvegek tovább vándorolnak a szalagon és egy lámpából áradó erős fénycsík világítja át vala­mennyit. Ezzel győződnek meg az üvegek tisztaságáról. Körbecsúsznak a csarnok nagy részén, amíg a töltőau­tomatához érnek. ahonnan mindegyik palackba világos sör kerül, az üvegek tetejére pedig koronadugó. oldalukra címke. Ez a hosszúnak tű­nő folyamat rövid néhány perc alatt játszódik le auto­matikusan, emberi kéz érin­tése nélkül. A Kőbányai Sörgyár egri palackozóüzemében járunk. Valóságos sörbirodalomban, melyet alig egy esztendeje adtak át rendeltetésének a megyeszékhely déli ipartele­pén. Nagy itt a forgalom, kü­lönösen ilyenkor, főszezon­ban. A csarnok előtt hatal­mas tankkocsi áll. Netnrég érkezett Budapestről. A ko­csiból hosszú gumicsövet ve­zetnek a raktár melletti tar­tályokba és ezekbe engedik a tankautó folyékony terhét. — Automatáink óránként hatezer üveget töltenek meg sörrel — mondja kísérőnk. Tóth LAszlóné, a kirendelt­ség helyettes vezetője. — Két brigád, a Dobó Katica és a Rákóczi dolgozik két mű­szakban. így reggel hattól este tízig, folyamatos a ter­melés. — Mennyire elégedettek a gépekkel? — A rövid néhány hónap alatt nagyon beváltak. A kor igényeinek megfelelő, korsze­rű gépek ezek. A régiekkel óránként kétezer palackot töltöttünk, az újakkal vi­szont ugrásszerűen nőtt a termelés. Vaskos spirálfüzetet nyit ki, abból olvassa az adatokat. — A múlt félévben 54 ezer helyett 62 ezer hektó sört palackoztunk, ami 25 száza­lékkal több. mint tavaly ilyenkor volt. Ezek ellenére sem tudjuk zavartalanul el­látni az igényeket. — Hová szállítják a sört? — Heves megye ellátásá­ról gondoskodunk. Fő körze­tünk az egri és a füzesabo­nyi járás. Kocsijaink Tarna- örstől Szederkénypusztáig el­jutnak, és csaknem 600 élel­miszer- és csemegeüzletbe, presszóba, étterembe, üdülő­be visznek sört. Ezenkívül a jászberényi kirendeltségnek is szállítunk, napi 500 ládá­val. Kiemelt feladatunk Eger ellátása. A város üzleteibe, vendéglátóegységeibe hetente két alkalommal szállítunk sört. — Kik a legnagyobb meg­rendelők? — Főleg az egriek. A Cse- bokszári-lakótelepi ABC, a Hadnagy utcai Szuperett és a lajosvárosi ABC. Most, az AGRIA-napokon különösen megnőtt a sörfogyasztás. A megyeszékhely mellett említ­hetem a községeket is, ahol ilyenkor júliusban és augusz­tusban sok az esküvő, fogy a sör. A falusi ABC-áruhá- zaknak nem győzzük szállíta­ni a palackokat. A raktárból targoncák emelik a ládákat a .várakozó teherautókra. Az egyikre mégsem sört. hanem üdítő italokat pakolnak. Literes Pepsi Cola. narancs és cit­rom. két és fél decis cola, va­lamint borsodi ásványvíz ke­rül a kocsira. — Kapcsolatban vagyunk a Bocsi Sörgyárral — mutat az egyik palack címkéjére Tóth Lászlóné. — Ezeket a hűsítő­ket mind ott töltik. Hetente szállítanak belőle Egerbe, így a sörön kívül üdítővel is mi látjuk el megrendelőinket. A sörhöz hasonlóan, ezekből is nagy a kereslet. Naponta tíz kocsink fordul az üdítőkkel a megyében. — Meddig tart a főszezon? — Szeptember végéig, de a téli hónapokban is két mű­szakban palackozunk. Ismét fellapozza a füzetet. — Látja, most júliusban is túlhaladtuk, amit tervez­tünk. 10 630 hektó sör ke­rült üvegekbe, ezerrel több, mint gondoltuk. Persze, így lesz ez a következő két hó­napban is... Mentusz Károly már szüret, beértek az erő­feszítések gyümölcsei. Ügy látszik, kényelmesebb ráha- gyatkozni a majdani gépi be­ruházás reményére — ami- ' nek pénzügyi fedezetét elő­ször meg kell termelni! —, mint sorra venni a termelő­hely valamennyi részlegét és tevékenységének részletét. E módon a fejtöréstől. & sok­oldalú vizsgálódástól tényleg sikerül megszabadulni, ám elvész a lehetőségek méhé- ben rejlő eredmény is. Túl nagy még mindig azok tábora, akik az „aprómun­kát” nem becsülik, akik el­hanyagolják a termelékeny­ség növelésének köznapibb, kevésbé látványos » útjait. Holott néhány jó példa — ám sajnos, csak szabályt erő­sítő kivételként — beszéde­sen tanúskodik arról, hogy pusztán a gépek átrendezé­sével. az anyagtovábbítás, az alkatrészellátás megszerve­zésével, központi szerszám­üzem kialakításával 15—20 százalékos termelékenység­növekedés érhető el! S ak­kor még nem szólunk olyan pénzügyi ráfordításokról vagy alig követelő lehetősé­gekről sem, mint a nagy ter­melékenységű berendezések műszakszámának javítása, forgácsolás helyett a hideg- alakítás alkalmazása stb. Hosszú a források listája, mert bátran ide sorolhatjuk a teljesítményt jól ösztön­ző. elismerő bérezést is. s azt szintén, hogy a mun­kaidő kihasználásában hatal­masak a tartalékok, hiszen számítások szerint, a mun­kában töltött órák 20—25 százaléka veszendőbe megy. A változáshoz itt sem gépek kellenek... Cgy percig sem hisszük *“ azt. hogy a termelé­kenység növelése nélkülözhe­ti a jelentős gépi, technikai technológiai fejlesztést, azaz — népgazdasági méretben fo- rintmilliárdok kiadását be­ruházásokba. Érte is szükség van, ám okkal, joggal aka­dunk fenn azon, hogy mi­közben kielégíthetetlennek látszik a fejlesztési eszközök iránti éhség, a már rendel­kezésre álló források kama­toztatása jóval elmarad a lehetségestől. Miközben új és újabb beruházások tervét fontolgatják a vállalatok, el­sikkad az a fontos tény, hogy az egységnyi állóeszközre ju­tó produktum nem bővül a kívánt mértékben, s bár a termelékenység emelkedik, az ütem mértéke korántsem az adottságok határát jelzi. En­nek kitágítását az a felisme­rés is sürgesse, hogy a ter­melékenység növelésének minden módját hasznosítani kell. M. O. Zöldbabszedés kombájnnáI L?Äa wUIlB”SwbS termesztésével kísérleteznek. A kísérleti táblákról hektáronként 40 mázsa árut tudnak betakarítani. A kísérletek biztatóak, ezért a gazdaság elhatározta, hogy a jövőben meg­többszörözi a zöldbab vetésterületét. Képünkön: munkában a zölbabszedő kombájn. (MTI fotó — Király Krisztina) Embert próbáló idők Gyorsmérleg a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben Az elmúlt hetekről sokáig beszélnek még majd a gyön­gyösi Mátra Kincse Tsz tag­jai. — Ha nincs a szövetkezet, ha nincs az emberekben fe­lelősségérzet a közösség iránt, nagy bajok lettek volna. Ez az általános vélemény. Hárommillióval kevesebb bevétel a szárazság miatt a kukoricánál. Most már így számolnak. Hiába, kevés volt a víz, a kukoricát öntözni sem tudták. Pedig a víztárolóból más­félszer annyi vizet permetez­tek a földekre, mint smeny. nyit terveztek. A víztároló már majdnem kiapadt, pedig másfél millió köbméter vi­zet tud magába fogadni. Az émberek nyújtott műszakban végezték a munkájukat, mi­vel a két műszakra létszám- hiány miatt nem tudtak át­térni. Ahová jutott víz, ott a nö­vények szemlátomást jobban fejlődtek. Megmutatkozott ez a zöldségkertészetben is. Bár a burgonya jelentős mennyi­ségű vizet kapott, a rendkí­vüli szárazság miatt a pára­dús mikroklímát nem tud­ták részére biztosítani. En­nek ellenére is kétszeresek a hozamok, a szárazon ter­melt burgonyához képest. Csak növeli az öntözési munkák értékét, hogy a víz­tárolónál és az öntözésnél dolgozók szinte most tanul­ták meg a szakmájukat. Any- nyi tapasztalatot máris sze­reztek. hogy „apróságokkal” is lehet a hatékonyságot fo­kozni. például az öntözendő tábla alakjának és a benne levő növények sortávolságá­nak és sorirányának pontos kialakításával. Három hét, rekordidő alatt végeztek az aratással. Sem vasárnap, sem pihenő­nap, sem ünnepi ebéd nem volt közben. A kombájnosok és a gépszerelők is megfe­szített erővel végezték a munkájukat. Bár csak július 7-én vágtak bele az első táb­lákba a gépek. 29-re már be­fejezték a kalászosok betaka­rítását. Az átlagok ugyan nem ér­ték el a tervezettet, mégis jobbak lettek, mint amennyi­re gondolni mertek az aszá­lyos hetek riasztó napjaiban. A Rába—Steiger birtoká­ban megoldották azt is. hogy a szalmát szinte a kombájn nyomában takarították le és végezték el a tárcsázást is. Ma már az őszi vetés elő­készítésén fáradoznak, tehát nekikezdtek az új gazdasá­gi évnek. Eleget tettek a kormány felhívásának is: a tavaszi ár­paszalmát teljesen bekazlaz- ták, a búzaszalmából pedig jóval többet tettek el, mint amennyi az igényük, hogy a rászoruló gazdaságoknak se­gítséget tudjanak adni, ha erre szükség lesz. A szőlők védelmét az idén a földi gépekre bízták rá, a helikopter csak kisegítő sze­rephez jutott. Ezt a döntést az a tapasztalatuk alapozta meg, hogy a lisztharmat és a szürkerothadás ellen a heli­kopter nem bizonyult elég eredményesnek. A döntés he­lyességét a tények maguk igazolták. Nem volt ez még így sem könnyű munka. A szőlőmoly ugyancsak megmozgatta az embereket, de végül is győz­tek a kártevővel szemben. Igaz, a földi gépek állomá­nya már nem a legjobb a tsz-ben. de az emberi aka­rat felül tudott kerekedni a nehézségeken. Ha kellett, úgy, hogy elővették a régi háti permetezőket is. mint ahogy erre szükség volt a sárhegyi olaszrizling-táblá- ban. ahol a lisztharmat fe­nyegetett. A régi telepítésű szőlőkben a növényvédelmi munka is sokkal fáradságo­sabb, izrpot és embert nyü- vő. mint az új telepítésűek- ben, a széles sortávolságúak- ban. A, szőlőkben a termés ke­csegtető — egyelőre. A tsz minden területén, a határban és a műhelyekben, a fizikai és a szellemi dol­gozók. irányítók körében egyaránt a rossz időjárás okozta veszteségek csökken­tése a legfőbb törekvés. Ezért fokozzák a másodve­tési területet is. Ezért fog­lalkozott a szövetkezet párt- szervezete is a személyes pél­damutatás jelentőségével, megfogalmazva azokat az ajánlásokat is, amelyekre a gazdasági vezetők figyelmét hívta fel a szükségesnek lát­szó intézkedések megtételére. Főként a kommunisták fe­lelősségét hangoztatta az alapszervezet, de a szocialis­ta brigádok cselekvési lehe­tőségét sem hagyta figyel­men kívül. Ennek az együttgondolko­dásnak és együttcselekvésnek is köszönhető, hogy a gyön­gyösi közös gazdaságban fe­gyelmezetten munkálkodnak az emberek közös ügyük ér­dekében. Számolnak a kény­szerű körülményekkel, de azt is tudják, rajtuk, további lel­kiismeretes munkájukon sok minden múlik. Az embert próbáló idők még az eddigieknél is jobban eggyé kovácsolták a Mátra Kincse Tsz tagságát. G. Molnár Ferenc HARMINCEGY ESZTEN­DŐ is kevés volt ahhoz, hogy az emberiség megbíz­ható választ kapjon a kér­désre: ki a felelős Japán atombombázásáért? Truman elnök, aki elrendelte? Avagy Leslie R. Groves tábornok, aki három éven át a Man- hattan-program élén éjjel­nappal minden erejével és idegszálával a bomba lét­rehozásáért küzdött, s a gyakorlatban akarta látni munkája eredményét? Vagy talán a tudósok, Oppenhei­mer, Fermi és a többiek, akik nélkül sohasem jelen­hetett volna meg a rettene­tes „sátánbomba” Hirosima és Nagaszaki egén? A világ azért nem nyug- . szik meg mindmáig a kü­lönböző magyarázatokban, mert a napvilágra kerülő újabb és újabb tények mind­egyike azt bizonyítja, hogy katonailag értelmetlen és szükségtelen volt ma har­mincegy esztendeje. 1945. augusztus 6-án a csaknem százezer hirosimai, majd pe­dig 9-én a negyvenezer na­gaszaki halála, s a megnyo­morítottak, a sebesültek százezrei. Bár Japán ke­mény és szívós ellenfél volt a háborúban a hitleri Né­Hirosima emlékezte! metország kapitulációja után is, Truman elnök, amikor engedélyezte a hirosimai bomba ledobását, már tud­ta, hogy egy-két napon be­lül a szovjet hadsereg más­fél millió katonája mér sorsdöntő csapást Mandzsú­riában a Kvantumhadsereg­re. Ez azonban mintha csak siettette volna az amerikai elnök döntését, hiszen az Egyesült Államok a katonai fölényét már nem annyira Japánnal, mint inkább a Szovjetunióval szemben akarta demonstrálni. A nemzetközi imperializr mus számításaiba hiba csú­szott. 1949-ben már a Szov­jetunió is rendelkezett atombombával. 1953-ban pe­dig kipróbálták az első szov­jet hidrogénbombát. A nuk­leáris erőviszonyok néhány év alatt kiegyenlítődtek. Johnson elnök már a hat­vanas évek elején arra a következtetésre jutott, -hogy „az általános háború lehe­tetlen”. Sajnos, azonban még ma sem nevezhetjük lehetetlen­nek. A nukleáris hatalmak sorába lépett Anglia, Fran­ciaország és Kína is, a ma­ga kiszámíthatatlan hatalmi politikájával. Ma már leg­alább 15—20 ország rendel­kezik atomfegyverek előál­lítására alkalmas technikai­tudományos apparátussal. Megatonnákban föl sém le­het mérni a felhalmozott nukleáris töltetek és az atomhordozó eszközök, raké- takilövők, repülőgépek, ten­geralattjárók számát. Amíg ez a félelmetes arzenál lé­tezik. sőt növekszik, az em­beriség harcolni kényszerül az atomháború veszélye el­len. S éppen ennek a harc­nak az eredményeként az , elmúlt másfél évtizedben az atom-világháború veszélye számottevően csökkent. EBBEN NAGY SZEREPET JÁTSZANAK azok a pozitív lépések, amelyeket a Szov­jetunió állhatatos erőfeszíté­sei révén sikerült az atom­fegyverkezés korlátozásában elérni: 1963-ban megegye­zés született a levegőben, a kozmoszban és a víz alatt végrehajtott atomrobbantá­sok betiltására. Ezt követ­ték az atomfegyverek átadá­sát tiltó szankciók, majd a tengerfenék atommentesíté­séről, 1971-ben pedig a ra- kétaelhárí tó-rendszerek fej­lesztésének korlátozásáról kötött egyezmények. Külön­leges jelentőségük van a SALT-tárgyalásoknak a stratégiai fegyverrendszerek hosszú távra szóló korláto­zásáról. És soroljuk fel a napirenden levő további reális javaslatokat: a föld alatti atomrobbantások be­tiltása, atommentes öveze­tek létrehozása, valameny- nyi tömegpusztító fegyver betiltása... A végső cél ezeknek az eszközöknek a megsemmisítése, a teljes nukleáris leszerelés, hogy megvalósulhasson a három évtizedes jelszó: „Soha töb­bé Hirosimát!” Sz. L. 7. 6. augusztus 6„ péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom