Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
Csak egy „B” bötü A múlt lenne ez a jelenben? Pontosabban: jelenünk múltja kísértett-e vissza, avagy csupán, adalék lehetne a történet néhai Ráth Végh István számára, az emberi gyarlóságokban oly megértő mosollyal otthonosan mozgó literátusnak egy, immár soha meg nem írandó könyvéhez? Nézem a képernyőt, figyetem az ismeretlen, de valahogy mégis ismerős arcokat és hol megdöbbenek, hol kínosan felnevetek, hol feldühödöm, vagy megbocsátok, megértő vagyok és értetlen egyszerre. Ügy ültem le a televízió elé, hogy kedvenceim, a kisfilmek között eltöltők egy órácskát, felüdítem magam Alaszka tájaival, a cirkuszporond hőseivel, egyszóval mindazzal, amit a kisfilmek a nagyvilágról nyújtani tudnak. És e nagy világba berobbant szinte az a tízpercnyi sincs kisfilm és mikrovilága, amely nyolc filmes közös és megdöbbentő vállalkozása volt, s amelynek oly gyanútlanul semmitmondó a címe, mint: „Csak egy B bötű”. A színhely: a temető. A főszereplők: jobbára öregkorú, legfeljebb javakorbeli férfiak és nők és a — kripták. Igen: a kripták. A filmben, ugyanis a jobbára öregkorú férfiak és nők, avagy csak a javakorbeliek, bár még élők voltak, de már a kriptákban éltek, vagy legalábbis a kriptáknak éltek. Nem a halál a megdöbbentő. Fájdalmas és kegyetlen az, de törvényszerű. A halál nem általában okoz fájdalmat az élőnek, a halál csak a hozzátartozók számára kegyetlenül fájó — egy ideig. A halálra való készülődés sem a nem emberi dolgok közé tartozik. Egészséges emberek is, életük alkonyéin, érezvén, hogy kevesebb az, ami még hátra van, mint ami volt, összegzést végeznek magukban, szembenéznek önmagukkal. Ügy is, hogy megvizsgálják életüket és úgy is, mint Sándor bátyám a Tárná menti kis faluban, vagy Annus néném éppen a Tisza mentén meggyűjtötte, mint méh a mézét, a temetése árát. Ne okozzon gondot a halála se az embereknek, ha teheti. Ha megteheti. És megteheti! De ebben a filmben a szereplők a kriptájukat veszik meg, azt méricskélik a kamerák előtt is fesztelenül, hogyan férnek el benne majd négyen, hárman egymásmelleit, egy pedig majd. lábtól. Annak örvendeznek, hogy a kisunokák még nem is tudják, hogy milyen jók hozzájuk a nagyszülők, — honnan tudnák: hónaposok még csak—, mert megvan ám már a számukra is a kripta. Amely azért is jó, mert olcsó, ami rögtön kiderül a filmből és a filmen, hogy nem is igaz, de inkább azért is jó, mert kinek a szebb, kinek — uramisten, de így van —: a módosabb, mint a másé. Kétszáz évig, sőt egyesek szerint négyszáz évig lehet benne háborítatlan az ember, lelkendezik az egyik kriptatulajdonos, ez a fekete fejkendős, magyar paraszti fáraóné, odapislogva a kőre, jól vésik-e a neveket, a számokat, nehogy csak egy „B” bötű maradjon a két- századik évre, annak a nevéből, akit az utókor számára a kő megőrizni lenne köteles. Tovább leszek itt, mint ott — mondja a másik, az „itt" alatt a kriptát értve természetesen, az „ott” alatt meg az új, a — gondolom — szép, emeletes házát. És még dacosan oda is mondja a kamerának, a világnak, hogyha választania kellene, melyiket építheti meg, az élőnek való otthont, vagy a holtnak való kőkoporsót, hát ő az utóbbit választaná. De a választás kényszere persze csak üres fikció, mert megvan a ház is, az autó is, minden megvan. Most már a kripta is. Hát nem gyönyörűen szépséges az élet? Már kripta is van! Kripta! Az élőnek! — Kirakat — motyogja a kis öregember elítélően, de megértőén is... — Kirakat, mert van miből — teszi hozzá még egyszer, mármint hogy kirakat csak ez a kriptamániába öltöztetett kivagyiság. Itt éljen szépen és jól, amíg ember az ember, itt az élő földön éljen jól — véli, miközben a kamera körülpásztáz a megsértődött, a kirekesztő tekinteteken, meg-megállva az elítélő arcokon. Hogy az élő, ha teheti, ne gondolkodjék holta után járói? Aki ezt elveti, az nem igazán emberi lélek. Hiszen az emberben az a csodálatos, hogy szembe tud nézni a nemlétével is, gondolni a léte' utánra is, és tud gondoskodni is a holta utáni sorsáról. Ebbéli szándékában megsérteni bárkit is, igencsak méltatlan dolog lenne. Ám itt nem erről van szó. Itt nem jelenünk múltja kísért vissza, az élet ama egykori bizonytalansága, hogy azt még a halál utánra is kiterjedni- véli, aki megérte és megélte az egykori korokat. Itt nem a múlt van a jelenben, hanem a múlt ürügyén, a nagyon is jelen, riasztó dolgokra is képes sznobsága épít magának kripta formájában emlékművet a susogó fák borította csendes temetőkben. Itt már nem arról van szó, hogy az élő gondoskodik önmagáról holta utánra, hanem itt az élő henceg még a halálában és a halálával is, hogy: lám, menynyivel, ennyivel több vagyok, mint te. A hatalmas vaskerítések kivagyiságától eljutottunk a kripták kivagyiságához. A nincsben is hencegő és a nemlétben is pöf- feszkedő, valamiféle modern fáraóizmushoz. Utó végre a pénzét mindenki arra költi, amire akarja. Kinek lehet joga beleszólni ebbe? Joga? Senkinek. Oka? Vélem: minden józan élőnek. AAAAAAA/V\AAA/W\AA/VVAAAAAAAAA/SA*/V>AAA# Nem akarnak véletlenül egy kastélyt venni? Akinek van rá potom másfél milliója, már viheti is. Kedvezményes ár, akárcsak ilyfenkor a nyár végi vásárokon illik. Nincs is rossz helyen. Alig egy kőhajításnyira Gyöngyöstől, Gyöngyöshalász bélterületén, az aszfaltúitól legfeljebb kétszáz méterre. Ennyi jó együtt már sok is. Kinek kell a kastély? ★ Előveszi a nyilvántartási kartont Lévai László, a községi tanács elnöke. Arról olvassa az adatokat. — A beépített alapterület 989 négyzetméter, a beépített hasznos tér 5680 köbméter. Nyilvántartott értéke másfél millió. — Ennyit ér? — Hát..; — Mit kezdenek az épülettel? — Semmit. Szeretnénk tőle minél előbb megszabadulni. A kastély jelenlegi tulajdonosa az állam, a kezelője pedig a községi tanács. A díszes építményből az utolsó lakó néhány hónappal ezelőtt költözött ki. Vele együtt összesen hat család élt a nem is olyan ódon falak között, főúri körülmények közepette. Ennek a hat családnak az elhelyezése sem okozott kis gondot a község vezetőinek. Segítették őket jutányos áron eladott házhellyel, az OTP kölcsönt folyósított, így aztán mind a hat valamikori lakó már jó fedél alatt él. — Mit lehet csinálni ezzel az épülettel? — Néhány évvel ezelőtt javasoltuk, hogy vagy kulturális, vagy egészségügyi célra hasznosítsa a megye. Jöttek is az illetékesek, körülnézték a kastélyt kívül- , ről, belülről, aztán megállapították, hogy legalább három és fél millió kellene ahhoz, hogy ismét használni lehessen. Annyi pénzből pedig akkoriban még egy teljesen új, tehát modern, a rendeltetési célnak megfelelően épített kulturális vagy egészségügyi létesítményt lehetett tető alá hozni. — Fenntartási alap csak képződik utána, nem? — De igen, csakhogy ez is úgy van, hogy ez a pénz befut a megyéhez, ott szétosztják, nehogy elforgácso- lódjék. Ebből mi 1979-80- ban kapunk majd ötszázezer forintot. A község vagyona a különböző épületekben csaknem kilencmillió. Az ötEz a kastély eladó százezret tehát nem fordíthatjuk a kastély felújítására. ★ Valamikor Bíró Lajos földbirtokos tulajdona volta kastély. A földesúr, aki semmiféle rangos címmel nem rendelkezett, még jóval a felszabadulás előtt meghalt. Követte őt a lánya is, ahogy az egykori családi sírbolt felirata ezt tanúsítja. Amikor jöttéje a fegyverzajos idők, a kastélyban nem maradt még a hajdani cselédek közül sem senki. Az intéző még jó időben összepakolt, aztán illaberek, nádak, erek, bottal üthették a kocsija kerekének a nyomát. A kastély a harci cselekményeket átvészelte, semmi kára nem esett. Hogy ki és mikor verte le a sok bejárati ajtó közül az egyikről először a lakatot, törte fel a zárat, ki lenne a megmondhatója? A bútorok, a szőnyegek, a képek, a csillárok, az edények és minden más megmozdítható lassacskán elfogyott az épületből. De amúgy a kastély még sértetlenül állt. A hivatalos eljárás 1948- ban azzal a határozattal végződött, hogy örökösök híján az ingatlan, a hozzá tartozó parkkal együtt állami tulajdonba kerül. Akkorra már a szerezni vágyó kezék letarolták a parkot, kiirtották a százados fákat, az épületből is kiszereltek, amit csak tudtak, ajtót, ablakot. A tsz használta magtárnak, aztán műtrágyát szórtak a falak közé. A tetőt megbontották a szelek, az eső pedig kikezdte a meny- nyezetet, a tartógerendákat. Később a tanács néhány tízezerért a palát rendbe hozatta, hogy a nagyobb pusztulásnak eléjét vegye. Az utóbbi években pedig a keleti szárnyat odaadta hat lakásigénylőnék. Amint említettük, az utolsó bérlő a tavasszal hordta ki a putyerkáját a kastélyból. Azóta Is ott áll a kastély elárvultán, gazdára várva, a sorsát kémlelve. ★ Ki sajnálja a kastélyok egykori világát? Ki sajnálja a kastélyok egykori urát? De a nemzeti vagyont óvni és azzal elszámolni, mindannyiunknak érdeke. Ez a kastély is a nemzet vagyonához tartozik. Ma már csak névlegesen, a hivatali eljárások kemény ügyrendje szerint, de szinte már bagót sem ér. Nemhogy másfél milliót. Tört ablakán süvít a szél, a kimarjult ablakkeretek tehetetlenül lógnak, a zárak tréfás fintorral kuncognak magukban, mert régóta a rozsda eszi valamennyit. Nem is tartanak vissza senki kíváncsiskodót. Az egyik teremben még a régi parkett, a másikban már csak a puszta föld. Ott a sarokban a mennyezet lehullott omladéka púposodik, a falakon kitépett idegszálként lógnak a villanyzsinórok, egy nyoma sincs kályha cifra öntésű ajtaja ál- mélkodik a magasból mellé hullott, szúette gerendadarab társaságában. Az emeleti kőlépcsők sora még megtartja az emberi test súlyát. Korlátját valaki a mélybe rántotta, aléltan csüng lefelé. Az emeleti traktusról, mennyezet híján, egyenesen a földszintre látni. De még így is álmélkodásra késztető a kép, a méretek és az arányok nem várt nagysága miatt. A lépcső melletti szobában csirketoll párnázza ki a falak mentén az elkopott padlót. Hány csirkét ko- pasztottak itt meg? Mikor és kik kopasztották meg azt a rengeteg csirkét? A szoba közepén félig elégett rőzse árulkodik arról, hogy ott nem olyan régen tüzet raktak. Már ezen sem tud az ember meglepődni. Mi újdonság lehet még itt ezek után? Egy tábla. „Idegeneknek belépni tilos!” Nevetséges. * Gyöngyöshalász város környéki község. A városi tanács műszaki osztályán Szabó Béla, osztályvezető főmérnök, aki egyben a tanács elnökhelyettese is, mondja, hogy a kastélyról a helyi tanácsnak kell döntenie. Akár felújíttatni akarják, akár lebontatni, tervet kell készíttetniük, szakvéleményt kell beszerezniük, és akkor útjára indíthatják a javaslatukat a hivatali ügyintézés kimért pályáján. A műszaki tervek elkészíttetése a felújítás esetében elég borsos összegét kíván, de a lebontatást javasló terv sem kerülhet kevesebbe mint másfél százezer forint. Csak így tud megszabadulni a kastélytól a községi tanács. Borsos árat kell érte fizetnie, hogy a nyűgöt letehesse. — Ha meg tudják szervezni, hogy a terveket társadalmi munkában elkészítsék, akár úgy is, hogy a Hazafias Népfront segít ebben a helyi erők mozgósításában, akkor a korábban említett összegek nem szükségesek. Vajon a városi tanács fi-* gyelembe veszi-e a fejlesztési tervének módosítása során azt, hogy a város környéki községben létezik ez a kastély, ami lassan már csak az életveszély forrása? A válasz erre úgy hangzott, hogy a fejlesztési tervek mindig is számoltak a vonzáskörzettel, most, a szorosabbá fűzött kapcsola-. tok nyomán még inkább. Gyöngyöshalásznak még egy szolgáltatóházzal kellett volna gyarapodnia a távlati tervek értelmében. Miután azonban a szálak egyre jobban kötik Gyöngyöshöz, nyilvánvaló, hogy ezt a szolgáltatóházat a városban érdemes megépíteni, az erők koncentrálásával, és a létesítmény hatékonyabb kihasználásának bizonyosságár val. j Itt jutott eszünkbe ál gyöngyösi példa: a valamikori zsidótemplommal sem tud mit kezdeni a helyi hatalom, hogyne lenne még nagyobb nyűg egy község nyakán egy semmire se való, roggyant kastély? ★ — Amíg ez a kastély áll, tulajdonképpen örök fenyegetés a tanács elnökének, mert bármi történik a kastélyban vagy a környékén bárkivel, a felelős azért a kezelő szerv vezetője, a mi esetünkben a községi tanács elnöke — jegyeztük meg a realitás kedvéért. — Ha úgy tetszik: egy nyitott börtönkapu így ez a kastély, — Valamit csinálni kell, az biztos, mert nemrég is betelepedtek a falai közé illetéktelen személyek. Néhány tiltó táblát kell kihelyezni és valahogyan elkeli zárni a bejáratait. — Mi lenne a megoldása véleményük szerint? — Szeretnénk a volt kastélyparkot házhelyeknek kiparcellázni. Azért is, mert az új építkezések azon a soron, abban az utcában már elkezdődtek, csak a hajdani park állja a továbbiak útját. Volna jelentkező arra is, hogy az épületet lebontsák a benne levő anyagért. Mi is volt a vélemény a városi tanács műszaki osztályán? — Olyan erősek a tartófalak, hogy elképzelhető az emeleti rész lebontása, de a földszint megtartása. Ha volna üres üzem, szövetkezet vagy intézmény, amelyik hasznosítani akarná az épületet. Ha volna...! Honnan,ki? Melyik gyárnak vagy ÁFÉSZ-nek van kedve néhány milliót beleölni ebbe a régi kastélyba csak azért, mert a tartófalai még elég erősek? Tessék, itt a nagy alkalom, ez a kastély eladó. Az ára potom másfél millió. Ki ad többet érte? Alkalmi vétel, szezon végi kiárusítás. Ne hagyja itt, kérem, hol kap maeny- nyiért egy másik kastélyt? G. Molnár Ferenc t
