Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk

v V» ^VWNAWMAM/WWVWVWWVWWWWVA^VWWi

AZ ESEMÉNYEK KRÓMKAJA:

’ ETFÖ:

> Bielka, osztrák külügyminiszter az NDK fővárosába érkezik — A KNDK nyilatkozata a panmindzsoni incideits ügyében — Harcok három fronton Libanonban, megállapodás újabb békéltető akcióról.

! vEDD:

Visszatér a Földre két utasával a Szojuz II. űrhajó —

Az Égei-tengeri görög—török vita a Biztonsági Tanács előtt — Letartóztatások Dél-Afrikában — Súlyosbodik az egyiptomi—líbiai viszály.

'ÉRD A:

Lemond Chirac francia kormányfő, az elnök Raymond Barre-hak ad új kormányalakítási megbízást — Agusts- son, izlandi külügyminiszter Budapestre látogat — Tokióban Miki Takeo lemondását követelik.

CSÜTÖRTÖK:

Kádár János és Leonyid Brezsúyev találkozója a Krímben — Megemlékezés az ENSZ-ben Namibia napjáról —

A Lockheed-botrány következtében Hollandiában minden tisztségéről lemond a királynő férje.

PÉNTEK:

Madridban ismételten visszautasítják a kommunista vezetők hazatérési szándékát — Jobboldali terrorista csoportok lelepleződése Portugáliában.

' ZOM BAT:

A Makarioszt támogató pártok választási egyezsége Cipruson — Feszültség Észak-lrországban.

WWW ✓v'WN/VS/W\AA/WVAAAAAWSAAAAA^WWWWSA/WVA*VWWWWWWW

így látta a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervin:

A NYUGATI SAJTÓBAN

gyakran idézik a mondást, hogy nem ajánlatos lovat váltani a folyó közepén, vagyis személycseréket hajtani végre egy különösen bonyolult politikai szakaszban. Ezen a héten azonban mozgalmas volt a „folyó közepe” — új miniszterelnöke van Franciaországnak és könnyen lehet, hogy új kormányfőt iktatnak be Tokióban is...

Párizsban azt mondják, hogy vége az ötödik köztársaságnak, hiszen Giscard elnök félretette a nagyobb hatalmat és hatáskört szorgalmazó gaulleista Chirac- ot, s a meglehetősen színtelen, egyik párthoz sem tartozó Raymond Barre kinevezésével saját képmására formálta a kormányt. Ezzel az elnök közvetlen vezetése érvényesül majd, ami egyet jelent a közvetlen felelősséggel is. Franciaország jelenlegi gond-lajstromát tekintve ez korántsem vonzó tényező. Mindenképpen versenyfutás következik az idővel, hiszen nem egészen két év múlva parlamenti választásokra kerül sor, s a francia baloldalnak jó esélyei vannak a nemzetgyűlési többség megszerzésére.

Nem irigylésre méltó tehát az új kormányfő helyzete, akinek a növekvő munkanélküliséggel, a mankóra kényszerült frankkal, s az első számú francia közellenséggel, a kétszámjegyű inflációval kell szembenéznie. Barre-t úgy ismerik, mint a feltétlen költségvetési egyensúly hívét, ezért nagyszabású takarékossági programot várnak tőle. Eddig rendjén is lenne, csupán az a kérdés: kinek a javára kíván takarékoskodni. A fejlett tőkés országok „takarékossági programjai” ugyanis általában a dolgozó tömegektől követelik meg a nadrágszíj szorosabbra húzását. Nem kockáztatunk sokat a jóslattal, hogy Franciaországban várhatóan nem csökken, hanem fokozódik majd a társadalmi feszültség, s ennek velejárójaként a társadalmi harc.

Japánban a kormánypárt szeretné megbuktatni saját miniszterelnökét, méghozzá sürgősen, a decemberben esedékes választások előtt. Miki Takeo, a konzervatívok egyik legkisebb frakciójának vezére és csak azért lehetett kormányfő, mert nagyok nem tudtak egymással megegyezni, s gyakorlatilag semlegesítették egy. mást. Most Fukuda miniszterelnök-helyettes, Ohira pénzügyminiszter és a közben 21 napig egy hat négyzetméteres cellában csücsült Tanaka volt miniszterelnök irányzatai összefogtak, s meg akarják buktatni Mikit, Erre lehetőségük van, ha rendkívüli pártkongresszust hívnak össze, s azon a kép viselők kétharmada állást foglal a kormányfő ellen.

Miki Takeo „előre menekült”. A Lockheed-ügy kiteregetésével zavarba hozta a korrupcióban ludas, pártbeli

elvbarátait, sőt újabb leleplezéseket helyezett kilátásba. Ez a fellépés erősítette személyes tekintélyét a választó tömegek előtt, de gyengítette helyzetét konzervatív vetélytársaival szemben a liberális-demokrata pártban, s a pártot támogató nagytőkés körökben.

A LOCKHEED-ÜGY egyébként nemcsak Japánban „támadt fel”, hanem Hollandiában is. A parlamenti vizsgálat eredményeként Bernhard hercegnek, a királynő férjének minden tisztségéről le kellett mondania, s ha bizonyíthatóan nem is találták bűnösnek, szerepét erősen kétesnek mondják. A királynő viszont a trónon marad, ami azért is említésre méltó, mert a holland királyi udvar —más európai monarchiáktól eltérően — tevékenyen ' részt vesz a politikacsinálásban. Erre Hollandiában szükség van, mivel a legutóbbi kormányválság 160 napig tartott, s végül a királynő közreműködésével oldódott meg.

Libanonból hosszú idő után a harcok csendesedésé- ről érkeztek hírek, de ki tudná megmondani, hogy ez a csendesedés viharok után, vagy kitörni készülő újabb viharok előtt ment végbe. Az Arab Liga által bejelentett általános békéltető konferencia, amelyen valameny- nyi politikai erő képviseltetné magát, egyelőre késlekedik. S a fegyverropogás halkulásával egyidőben, a baloldali muzulmán erők fennhatósága alatt álló Tripoli blokádjának folytatásáról szól a jelentés: nincs kizárva, hogy a csend erőgyűjtést és új támadásokra történő előkészületet takar. Libanon felekezeti alapon történő felosztásának veszélye változatlanul fennáll, s ez a fejlemény újabb bonyodalmak szülője lenne. Nyugtalanítók azok a washingtoni értesülések is, hogy az Egyesült Államok, amelynek nagykövetsége történetesen a baloldal által ellenőrzött Nyugat-Bejrútban helyezkedik el, konzulátus vagy más képviselet felállítását fontolgatja a jobboldal kezében tartott területen.

A Földközi-tenger medencéjének keleti részében nem Libanon az egyetlen válsággóc az égei-tengeri jogok, s mindenekelőtt az olajkincsek hasznosításának problémája megjárta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, s a hágai Nemzetközi Törvényszék elé került. Mindenki mérsékletre iníett, de nem lehet tudni, hogy a két civakodó NATO-szomszéd mennyiben tartja magát a bölcs tanácsokhoz. Ciprus sem nyugodt, a görög közösség a jövő vasárnap választja meg képviselőházát.

A HETI KRÓNIKÁHOZ tartozik két magyar vonatkozású hír is. Leonyid Brezs- nyev a Krím-félszigeten fogadta Kádár Jánost, s eszmecseréjükön a világpolitika, az európai politika, valamint a kétoldalú kapcsolatok számos kérdése szóba került. Ezzel folytatódott a szocialista közösség vezetőinek, nem hivatalos keretek között történő kétoldalú megbeszéléssorozata, az elelmúlt hetekben mar több hasonló jellegű találkozót bonyolítottak le a Krímben. Budapest vendége volt Au- gustsson izlandi külügyminiszter. Első ízben folytattunk tárgyalásokat ilyen szinten az északi szigetországgal, amely a NATO tagja, de több ízben érdekeltségét mutatta a békés egymás mellett élés, a kelet —nyugati kapcsolatok, valamint az európai biztonság megszilárdítása iránt.

Kétértelmű és ellentmondásos Soares kormányprogramja

Octavio Pato nyilatkozata

Octavio Pato, a Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyilatkozatot adott Simó Endré_ nek. az MTI lisszaboni tudó. sítójának.

A tudósító megkérdezte Patótól, hogyan valósul meg Portugáliában az európai kommunista, és munkáspártok berlini értekezletének az a határozata, amely szerint „hozzá kívánnak járulni az egyenjogú együttműködéshez valamennyi demokratikus erővel és különösen a szocialista és szociáldemokrata pártokkal a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcban”.

Pato . történelmi szükség- szerűségnek nevezte a portugál kommunisták és szocialisták tálálkozását és szövetségét. Az alkotmányt jelölte meg a demokratikus erők

legfőbb politikai platformjának.

Portugália az egyetlen olyan ország Nyugat-Euró- pában. amelyben felszámolták a monopóliumok hatalmát, jelentős földreformot hajtottak végre, és alkotmányba iktatták a szocialista társadalmi célt. Ahhoz, hogy konszolidálják ezeket a vívmányokat majd — amikor a körülmények lehetővé teszik — tovább lépjenek a szocializmus felé. nélkülözhetetlenül fontos a dolgozók, a munkásosztály legszélesebb összefogása és egysége — mondta.

A PKP el akarja kerülni a szakszervezeti mozgalom megosztását: azon van, hogy a következő hónapokban megtartsák a szakszervezetek kongresszusát és a mozgalom kibővítésével előmozdítsák egységét. A decemberi hely- hatósági választásokon más baloldali erőkkel közös listán

szándékoznak jelölteket indítani. s ahol csak lehet, a szocialistákkal is összefognak.

Kétértelműnek és ellentmondásosnak nevezte Soares kormányának programját: egyrészt ki akarják elégíteni a dolgozók érdekeit, más. részt a jobboldal és a nfugat. európai monopóliumok kedvébe akarnak járni. Emlékeztetett arra. hogy a kormány kérni fogja Portugália felvételét a Közös Piacba.

A PKP novemberre kitűzött VIII. kongresszüsáról szólva elmondta, hogy a párt utolsó rendes kongresszusa (1965) óta végbement események kerülnek terítékre, megvitatják a KP-nak a fasizmus utolsó évtizedében és a demokratikus forradalomban kifejtett tevékenységét, meghatározzák a további feladatokat. (MTI)

Kínos felfedezést tett a kairói múzeum egyik szakértője, amikor Tutenkámon koronáját egy amerikai kiállításra akarták küldeni. Kiderült, hogy az aranypántot díszítő néhány drágakő — üvegből van. Mi történhetett? Valaki kicserélte volna azokat a fél évszázad alatt, amióta az ékszer előkerült? Ezt a lehetőséget kihagyhatjuk a számításból, a szóban forgó kövek anyaga valódi háromezer éves üveg. A fáraó udvari ékszerésze csempészte volna ide a pótanyagot? Ez sem valószínű, az ilyesmiért a legenyhébb büntetésként is a sivatag sakáljaival falatták volna fel az illetőt! Nincs más hátra mint feltételezni, hogy a nagy fáraónak, elfogyott a pénze, nem futotta a teljes drágakösorozatra. Ami nem is lenne csoda, hiszen egy piramis, teljes berendezéssel, nem két fillérbe kerül.

Ennyivel meg is elégedhetnénk. A sajtó emberei azonban nem nyugodtak bele ily könnyen abba, hogy homályos foltok maradjanak az események szövetén. Állítólag egy újságíró — miután az ügy kipattant — kérdéseket intézett ahhoz az

Hét végi jegyzet

úrhoz, aki a sirkamra előterében található. Az illető szorosan be van ugyan fás- lizva, és kissé száraz válaszokat adott, de az ő segítségével mégis csak meg lehetett oldani a rejtélyt. A szenzációs beszélgetésnek néhány részletét lapunk az alábbiakban, kizárólagos joggal, közli.

— Az úgy volt kérem — mondta az illető, aki egyébként nem óhajtja megnevezni magát —, hogy a drágakövek exportra mentek, így azután hol lehetett itthon kapni, hol nem. Amikor a korona készült, éppen hiánycikk volt ,a drágakő, Csaknem mindéi kivitt ék: kellett a valuta *kőré.

— Milyen kőre? — kérdezte a tudósító.

— Természetesen piramiskőre. Tudja uram, hogy miért ilyen tartósak ezek a kockák? Mert külföldről hoztuk be. Nyugati import! Nehéz idők voltak. Egyszer már odajutottunk, hogy a

Szaharában nem lehetett homokot kapni.

— A fáraó nem röstellte a dolgot a hamis köves koronával? — hangzott az újabb kérdés.

— Szégyenkezett — válaszolta a befáslizott — de felesége megnyugtatta, hogy a trón magasan van, mesz- sziről úgysem látja senki, mi van a fején, az utókor pedig úgyis a közel-keleti háborúval lesz elfoglalva.

A beszélgetést megzavarták, mire az Illető elzárkózott a további kérdések elől egy emberformájú faládába. Pedig a sajtó embere még meg szeretett volna tudni egyet s mást. Például azt, hogy sikerült-e betartaniuk a piramisépítések határidejét, illetve hogy egy-egy fáraó miként tudott olyan sokáig élni, hogy a piramis időben, beköltözhetően • ‘‘elkészüljön.

A tudósító állt még egy darabig, nézte a ládát, és önkéntelenül is így kiáltott: „Hogy tudta ez az ember háromezer évig megőrizni magát!” Mire egy fojtott hang így felelt neki a láda mélyéből: „A balzsam nem volt pótanyagból!”

Tatár Imre

A TANÁKA-ÜGY

így látja a Newsweek cimű hetilap karikaturistája Tanakát, a levitézlett japán miniszterelnököt

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

C\ Mpnfi[cjjn

IS76. augusztus 29., vasárnap

niszterelnöke 1,6 millió dolláros vesztegetési pénzt fóga_ dott el a Lockheed nevű nagy amerikai repülőgépgyártó tröszttől. Tanaka, aki 1972 jú. liusától 1974 novemberéig volt miniszterelnök, az összeg fejében a japán légitársaságokat Lockheed-típusú gépek vásárlására 'ösztönözte. Egy nappal a vádemelés után 700 ezer dolláros óvadék ellené-«

ben a volt miniszterelnököt szabadlábra helyezték.

Ma még nem lehet tudni, hogy mikor kerül bíróság elé Tanaka és az eljárást milyen körülmények között folytatják majd le. Japánban ugyanis még sokkal nyíltabb az összefonódás a tőke és a politikai hatalom csúcsai között. mint más vezető tőkés országokban — amint ezt a Tanaka-ügy is bizonyítja. A volt miniszterelnökkel együtt másik négy vádlottat is szabadlábra helyeztek óvadék ellenében: ők négyen a legnagyobb japán monopóliumok és kereskedőházak (így hívják Japánban a külkereskedelmet lebonyolító nagy cégeket) vezetői. Nyilván óriási érdekek és erők mozdulnak meg majd, hogy az ügyet elsimítsák, vagy legalábbis csendesebb vizekre ✓tereljék.

Tanaka személyes sorsa tehát még bizonytalan. Az viszont biztos, hogy letartóztatása, a vádemelés és az óvadék ellenében történt szabad- lábra-helyezés része a japán politikában dúló hatalmi harcnak.

Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy az idén őszszel feltétlenül meg kell tartani Japánban azokat a parlamenti választásokat, amelyeket — éppen a Lockheed- botrányok miatt — egy ízben már elhalasztottak. A japán politikai élet utóbbi évtizedének története azt mutatja, hogy az országot kormányzó kónzervatív párt, a liberálisdemokraták helyzete egyre romlik. A második világháború utáni korszakban ez a párt megszakítás nélkül kormányon van: sohasem kellett megosztania a hatalmat más

pártokkal! Abszolút többsége azonban az utóbbi évtizedben minden egyes választáson csökkent és a liberálisdemokrata párt az idén elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor — a második világháború óta először — elméletben lehetőség van a többség elvesztésére. Azért csak elméletben, mert a gazdaságilag gyorsan fejlődő Japán ellenzéki társadalmi erőit tömörítő nagy pártok (mindenek, előtt a kommunista és a szocialista párt, valamint a buddhista-nacionalista árnyalatú Komeito-párt) mindeddig egymás ellen is harcoltak.

Az idén a kormányzó párt kénytelen volt határozott korrupcióellenes lépések megtételére. A Lockheed-botrány ugyanis úgy beszeny- nyezte a pártot a közvélemény szemében, hogy attól kellett félni: ez lesz az a csepp, amelytől a pohár kicsordul és elvész a párt három évtizedes politikai mól nopóliuma. A pártban mindig is voltak egymással szembenálló, egymással harcoló frakciók. Ezeket politikailag csak árnyalatok választották el egymástól. A különbség inkább a személyes rivalizálásban és a tőkés kapcsolatok jellegében mutatkozott meg- Közvetlenül Tanaka letartóztatása előtt a frakcióharc döntő kérdése az volt, hogy botrány árán is „lépni kell-e” a

Lockheed-megvesztegetés ügyében. A harc különösen azért volt éles, mert Tanaka az egyik legnagyobb és. legerősebb párton belüli frakció vezetője volt. A másik két érdekcsoport irányítója Fukuda jelenlegi miniszterei.

nök-helyettes és Ohira ex. külügyminiszter, jelenleg a pénzügyek irányítója. Miki, az ország jelenlegi miniszter- elnöke csak egy lényegesen gyengébb frakció vezetője. A nyári csata előzménye az volt, hogy a leleplezéstől rét. tegő Tanaka brutális politi. kai támadást indított a mi. niszterelnök ellen. E*t követte Tanaka letartóztatása, amely voltaképpen e frakcióharc eredményét tükrözte. A liberális-demokrata párt politikai monopóliumát az őszi választáson a tisztogatás jegyében. Tanaka és a többi gyanúsított feláldozásával próbálják megmenteni. Nyilvánvaló. hogy a gyenge frakció élén álló miniszterelnök ezt a csatát nem nyerhette volna meg, ha nem kap támogatást a korábban Tanai kávai szövetkező másik két frakcióvezértől. Fukudától és Ohirától.

Ez már egy lépéssel to- i vább mutat: újabb frakcióharc irányába. Feltételezik, hogy a választásokig nem kerül sor Tanaka ügyének bírósági tárgyalására. A kor mány azt reméli: a letartóztatás elég lesz ahhoz, hogy a nem egységes baloldallal szemben biztosítsa a liberális demokrata párt kormánynépességét. Utána azonban újabb csata következik a japán politika csúcsain. Ohira és Fukuda benyújtják majd a számlát a jelenlegi minisz_ terelnöknek: nyilvánvalóan ők akarnak majd a kormány élére kerülni. Igazi politikai módosulást Japánban csák az hozhatna, ha az ellenzék nemcsak véget vetne a liberális demokraták abszolút többségének, hanem képes lenne politikai akcióegysé- get is kialakítani. Erre — legalábbis a múlt tapasztalai tai alapján — egyelőre aligha van lehetőség.

(—I—e)

A július végén letartózta, tott Tanaka volt japán miniszterelnök ellen valamivel több mint két hétig tartó vizsgálati fogság után. augusztus közepén hivatalosan is vádat emeltek. Immár nemcsak a sajtóban, hanem a hivatalos ügyészségi okmányban is megjelent a sokatmondó szám: a világ második legnagyobb tőkés gazdasági hatalmának volt mi-