Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
Hevesiek — Borsodban Az olefútprogram A borsodi iparvidéken — a berentei hőerőmű közelében — szorgos kis csapat a perzselő napon: darus kocsi forog a terhével, mint valami munkára fogott különös elefánt, izmos kézben táncol egy hosszú szárú kefe, s jókora csöveket fűz lánccá a hegesztőpisztoly. — A Mátraalji Szénbányák ecsédi üzemének dolgozói vagyunk — mondja a bemutatkozás után, az első megszólított fiatalember. Erdei János, ahogy egy percre megpihen — s etilénvezetéket építünk itt Kazincbarcika és Leninváros között... Vállalkozásuk a szénhidrogének sokoldalú felhasználására alapozott olefinprogram megvalósításához kapcsolódik. dőcsövet, amelyen majd átbújtatjuk a tulajdonképpeni etilénvezetéket. Az előnyomuló, 410 milliméteres átmérőjű csőből — mint látható — spirál szedi ki a törmeléket, a nemegyszer komisz kőzetet. Majdnem térdig állunk a feltoluló vÍzben, a sűrű latyakban, keményen megdolgozunk, amíg átérünk a túloldalra. No, de ha sikerül, lehet minek .örülni...! Az országút túloldalán, a „fogadó akna” fölött kotrógép dohog: a másik nagy gödröt mélyíti, nyújtja. — Már itt fekszik mellettünk a vezeték többi része — halljuk a magas nyergéből a kotrómestert, Kovács Miklóst — így rajtunk, meg az árokásó gép Csőhegesztés a A kivitelezői mechanizmusban parányi „csavar” a tisztító ember. Kihúzza a rőtvörös acélcsőből a vékony, de súlyos pálcát, úgy magyarázza, hogy ha jól lekaparta már a rozsdát, revét, gumikorongot szerel a kefe helyére, s azzal aztán minden koszt kiszed. A nyolc-tíz méteres csepeli acélcsövekből negyvenöttel is végez műszakonként, ha minden jól megy. Iparkodik, mert sietni kell, hiszen a társai is haladni akarnak! Kobzi István, a hegesztő, egyike Erdei Jancsi siette- tőinek. Sorban rakott kis bakokon fekszenek előtte a géppel egymás végéhez emelt, belül már jól kitakarított s minden tekintetben megfelelően előkészített csövek, amelyeket begyakorlott, ügyes mozdulatokkal „varr” össze. A szerszámából, amit szorít, érdekes módon befelé pattognak a szikrák s csak jóval arrébb, a csővégen füstölögnek. A mester hevet, amint elővillan tekintete a védőpajzs sötét üvege mögül: „Nem, nálam szó sincs csodafegyverről! Ennek a speciális elektródának, amit a pisztolyhoz használok, egyszerűen ilyen a természete...” A fiú — büszkélkedik — Vörösmajorban tanulta a szakmát, három esztendeje hegeszt az üzemnél, s két év után, tavaly, minősítő vizsgával került a „csövesekhez”. Mert ide nem jöhet ám akárki! Neki is Dunaújvárosban, szigorú szakemberek előtt kellett kiállnia az újabb próbát, csak ezután jelentkezhetett az országjáró csapatba. S úgy dolgozik, hogy a meós röntgennel sem talál kifogást a varratain! Nyáridőben tizenkét órásak a műszakok idekinn, kétségtelenül kényelmesebbet, könnyebbet is el lehet képzelni annál, mint amit a borsodi mezőkön csinálnak az ecsédiek — ám ugyanekkor az sem vitás, hogy érdekes, izgalmas a vállalkozásuk újra meg újra. Ezt vallja még úgy neki- gyürkőzve, beleizzadva is például Czimmer István fúrógépkezelő, pár kilométerrel odább, Sajószentpéter határában, a folyó árterén: — Most éppenséggel az edelényi országút alatt kell átvezetnünk az összehegesz- tett csőkígyót — mutatja munkáját mélyen, egy gödörben. — A berendezéssel, amelyet magunk készítettünk üzemünkben egy Volga-motor felhasználásával, csőrlő igénybevétele mellett egyszerre fúrjuk át a talajt 4 «áttoljuk keresztül a véborsodi mezőkön (Fotó: Gyóni) személyzetén a sor, hogy mielőbb elkészítsük az „ágyát” is, csatlakoztassuk a védőhengeren átdugott csőszakaszhoz. A kotrómester még a külszíni bányákban kezdte a szolgálatát, s Mizserfa, Ecséd fejtéseinek bezárása után szegődött a csővezeték-építőkhöz. Mondja, hogy sokfelé megfordult már az országban, dolgozott a „Barátságnál” is, számos élményben volt része. Csengéméi például úgy tudták áthúzni a csövet a Szamoson, hogy a gépét komppal szállították a folyó közepére, s innen, a vízi járműről vágott helyet a vezetéknek a meder alján. Ahol beszélgetünk, a mostanival párhuzamosan már három másik vezeték húzódik a föld mélyén: a román, a Hajdúszoboszlói, illetve a „Testvériség” gázAz építkezéseinken általában két időpontra szoktunk nagyon kényesek lenni. Az egyik a munkák megkezdését rögzíti, a másik pedig azoknak a befejezését. A két dátum között pedig hosszabb, rövidebb idő telik el. Mi történik ilyenkor, hogyan haladnak a feladatok teljesítésével, mennyire törődnek a munkájukkal az építők? Ezekre a kérdésekre kerestünk most választ. ★ Érdekes, de nagyon találó megjegyzést tett Berényi József, a Gyöngyösi Városi Tanács elnöke. — Az új művelődési központ? Az ott folyó munkára egyetlen szó illik: jogfolytonosság. Néha még öt munkás is szöszmötöl rajta, nehogy azt mondhassa bárki, hogy ott hagyták a munka- területet. Az is igaz, ennek ellenére is hangoztatják az állami építőipari vállalat vezetői, hogy jövő év november 7-re az átadás megtörténik. Szeretnénk hinni ebben az ígéretben. A közvélemény nagyon érzékeny a művelődési központ építkezésére, mert ennek már történelme van. Évek óta téma ez a városban, és többen többféleképpen vélekednek az ügyben. Általában nem az optimizmus jellemzi őket. A legújabb, a legfrissebb, a legkellemesebb esemény: a tízemeletes toronyházat átadták az építők. Most folynak az új lakástulajdonosokkal a szerződéskötések az OTP-nél, és várhatóan augusztus 20-ra be lehet költözni a lakásokba. Ennek részesei cső. Az ecsédiek — említik — mindhárom alatt átmennek, t, \Sajót pedig nem kevesebb, mint négyszer keresztezik munkájuk során. Itt, az edelényi országút szélén pedig vízvezeték alatt is kellett óvatoskodniuk, s míg vállalkozásukkal végeznek, ki tudja, hány közművel találkoznak. Nagy figyelmet, roppant óvatosságot igénylő a megbízásuk, ha nem vigyáznak, komoly károkat okozhatnak akaratlanul is. — Eddig még nem volt különösebb baj — újságolja benn a községben, a sajó- szentpéteri ideiglenes telepen, %lorvai László párttitkár társaságában Ferencz Ferdinánd, az ecsédi üzem kilátogató igazgatója — s bízunk benne, hogy az idei 50—55 millió forintos, sőt a teljes borsodi programunk is hiba nélkül megvalósul... Egyébként 45 kilométeres a vezeték, amellyel két körzetünkből egymás felé haladunk. A nyomvonal építésével, a gépészeti, technológiai szerelésekkel, az elektromos korrózióvédelemmel a jövő márciusra szeretnénk egészen végezni. Amikor elkészülünk, vízzel mossuk, majd nitrogéngázzal töltjük a vezetéket, s vele 40—45 „csőgörényt” préselünk át egyik végállomástól a másikig, hogy fémesen fényes, tiszta, száraz csövet biztosítsunk a rendkívül kényes etilénnek. A takarosán körülkerített telepen — amely két hónapja költözött ide Kiszom- borból — áthozott és vadonatúj „dzsekókból”, praktikus, kis, négyszemélyes faházakból, kocsikból egész kis város: fürdővel, konyhával, raktárakkal, laboratóriummal és éppen felállításra váró kulturbarakkal. A mozgatható létesítmények között betonjárdák, alakuló parkok. Ügy, hogy egy-egy dekádot — két nagyobb pihenő közé iktatott hosszabb műszaksorozatot — ki lehessen bírni munka után. — Panaszra éppen már most sincs túlságosan sok ok — beszéli Szabó Gábor gondnok a búcsúzásnál —, de természetesen még kellemesebbé akarjuk tenni a telepet, a szállást. Igyekszünk, mert tudjuk, nem mindegy, hogy a szaktársaink odakinn milyen közérzettel folytatják nap nap után a munkát. Gyóni Gyula A Minisztertanács tárgyalta... Alumínium és műszaki haladás AZ ALUMÍNIUMIPAR ma már nemzeti iparunk, jellemző ágazata a magyar népgazdaságnak. Az egész iparág — a bauxitbányár szattól az alumínium késztermék felhasználásáig — a teljesítmények alapján jelenleg az európai ranglistának harmadik helyén található. 15 évvel ezelőtt az egy lakosra számított alumíniumfelhasználás még csak 4—4,5 kilogramm körül mozgott, napjainkban megközelíti a 13 kilogrammot. Ezzel a fogyasztással Európában az első öt között áll Magyarország, megelőzve sok, hazánknál fejlettebb iparral rendelkező nemzetet. Nagy lehetőség a magyar ipar számára, hogy a konstruktőrök évről évre növekvő mennyiségben számíthatnak e praktikus és korszerű tulajdonságokkal bíró hazai nyersanyagra. Más, drága és import színesfémeket, acélt helyettesíthetnek vele, ellenáll a korróziónak, ami hosszú távon jelent nagy népgazdasági megtakarításokat. Az alumíniumban rejlő előnyös műszaki, kémiai tulajdonságok általában igen jól hasznosíthatók, szinte valamennyi iparág termékeinek korszerűsítésében. A magyar ipar számára tehát a nemzetközi versenyképesség egyik számottevő forrása lehet a hazai alumínium- kincs. A MINDENNAPI ÉLETBEN is számtalan előnyös, új eszköz térhódítását eredményezte a több és jobb ha#ai alumínium, a teflonbevonatú edényektől kezdve a hétvégi házak összecsukható, alumínium vázas bútorzatáig. Az alumíniumfólia az ételek elkészítésében, frissen tartásában, csomagolásában is merőben új „konyhai technológiák” elterjedését tette lehetővé. Nem véletlen tehát, hogy a magyar alumíniumipar ötödik ötéves tervének összeállításakor elsősorban azt vizsgálta, van-e mód az alumíniumipar korábban elfogadott, hosszú távú központi fejlesztési tervének az 1976 -80-as években, bizonyos mérvű bővítésére. A Minisztertanács legutóbbi ülése elé az alumíniumiparnak már ez, tehát a gyorsabban fejlődő felhasználói igényekkel számoló ötéves terve került, összhangban az alumínium- ipar eddigi eredményeivel és a népgazdaság jelenlegi le hetőségeivel. A Miniszterta nács a tervet jóváhagyta, egyben tájékozódott az 193i utáni időszak várható fejlesztési teendőiről is. A terv a következő évek ben az alumínium félgyárt mány- és öntvénytermeié; fejlesztését helyezi előtérbe — az előbbi termelését 16 az utóbbiét 60 százalékka' kívánják növelnf. Így a fel használás mértéke 1980-bar több mint 50 százalékkal lehet nagyobb a tavalyinál Eléri majd a 205 ezer ton nát. Öt év múlva a bauxitki- termelés 5,5, a timföldgyártás 4,5, az alumíniumkohói termelése több mint 3 százalékkal haladja majd mef az 1975-ös mértéket. A magyar—szovjet timföld—alu- minium egyezmény keretében pedig 165 ezer tonna férr érkezik hazánkba. A program kivitelezésére 9,2 milliárd forintot fordít as ágazat. Ebből a többi közi befejeződik egy új bauxitbánya megnyitása, és elkezdődik három újnak a feltárása. Befejeződik az Almásfüzitői Timföldgyár bővítése — évi 40 ezer tonnával lesz nagyobb a gyár kapacitása. Elífészül a Székesfehérvári Könnyűfémmű szé- lesszalag-hengerművének II., és a présmű bővítésének első lépcsője. E program keretében 1980- ban a bauxittermelés meghaladja majd a 3 millió tonnát, a timföldgyártás pedig eléri a csaknem 800 ezer ton- tonnát. Mindennek eredményeként a jelenleginél 70 ezer tonnával több fém legnagyobb felhasználója a villamosipar lesz, továbbá a könnyűszerkezetek építői, valamint az edény- és tömeg- csikkipar. Az alumíniumipar közvetlen tőkés exportja 100 —135, szocialista exportja 60 —80 százalékban emelkedik majd. AZ 1980 UTÁNI TERVEK középpontjában változatlanul az alapanyagként felhasználható alumínium fémmennyi- ség-bővítése áll. Ezért a fő beruházás egy évi 100 ezer tonnát adó új kohó építése lesz. Az ehhez kapcsolódó hazai kohók rekonstrukciójával együtt, 1985—86-ra a hazai fémtermelés megközelíti majd a mai mennyiség háromszorosát ■' G. F. A SZOKÁSOSTÓL élté. rően, az elmúlt hét megyei belpolitikai eseményei első látásra nem mutattak olyan színes képet, mint azt megszoktuk, de c műfajnak soha nem árt. ha más és más vázlat alapján foglalja össze az eseményeket. A vázlatot maga az élet állítja össze, tehát — „okoljuk” az életet... De ne bíráljuk, mert nem volt érdekesség híján az elmúlt hét sem. Elutaztak Uszty-Ilimszk- be a magyar fiatalok, szám szerint háromszázan, akik két esztendőn keresztül segítik a faipari kombinát építését. A nemzetközi összefogással épülő létesítményen ott lesz tizenegy Heves megyei fiatal kézjegye is; szaktudásuk, lelkesedésük sokáig élő bizonyítéka. Bízunk benne, hogy helyt állnak, s élményekkel, szakmai tapasztalatokkal gazdagon térnek majd haza. A HÉTNEK szintén az élet diktálta eseményei nagyrészt a kulturális és művelődési témák körül zajlottak. Például befejeződött a palócnapok színes programja a pávakörök gyöngyösi találkozójával. E nagy sikerű rendezvénysorozat is igazolta, hogy értő kezekben, megfelelő irányítással, s » résztvevők nagy-nagy lelkesedésével mi mindent érhetünk el a népi hagyományok ápolásával, életben tartásával, illetve továbbfejlesztésével. A téma mindenképpen fontos, ahogy a palócnapok megnyitóján is hangsúlyozták: szinte már az utolsó órákban vagyunk, amikor a forrást még ki lehet használni, a rejlő értékeket felszínre hozni; az örökségeket valóban értékes örökségként kezelni. Ezt a gondolatot ápolja az a kiállítás is, amely a héten nyílt Egerben a népi kerámiák bemutatásával. Megyénk múltja, a népi kerámia művészet nem szegény, tehát méltó helyen rendezték meg a kiállítást. Ma már egyre inkább dísze a népi kerámia a lakásoknak. Gyűjtők százai akadnak, s a nemes hobby ugyancsak alkalmas a hagyományok, az emlékek megmentésére, megőrzésére. Két határidő között egyik feltétele még, hogy a hiánypótlást az építők elvégezzék. A Mérges úti lakótelepen a kérdőjeles létesítmény a szolgáltatóház. Ennek átadási határidejéről sokszor esett szó. Egyszer már kitűzték az időpontot az építők is, aztán visszavonták, azóta újabb fejlemény nincs. Pedig több fórumon, többen úgy vélekedtek, hogy az üzlethálózatot alkotmányunk ünnepének tiszteletére megnyitják a közönség előtt. Erre már aligha kerül sor. Hiszen hiányzik itt még az út és járda is, a terep rendezése is. Ezt a munkát már" elkezdte a Városgondozási Üzem, de van még felvonulási épület is a helyszínen. Apróság, de miért ne lenne így? Az egyik közvilágítási lámpa oszlopát éppen az új járda közepében állították fel az ÉMÁSZ emberei. Ezt most át kell szerelni, a járda ezért sem épülhet ott tovább. Azt is sokan kérdezgették már, mi lesz majd a tele- fonkábeiekkel? Az új utakat törik majd fel, hogy azok a földbe kerüljenek? A városi tanács tervosztályán Perényi Lászlótól tudtuk meg, hogy az útépítéssel együtt a kábelek helyét is kialakítják, a csöveket előre lefektetik, és a kábelek is a földbe kerülnek novemberben. Még két úgynevezett fűrészfogás épület hiányzik a Mérges úti lakótelepen. Az egyiknek jövő év március végével, a másiknak pedig szintén 77 november végével kell elkészülnie. Ennek a másodiknak ez év májusára kérték a munkahelyét az építők, amit azonban azóta sem foglaltak el, hiába tett eleget kérésünknek a városi tanács szakigazgatási osztálya. Folyik az új III. sz. általános iskola bővítése is ezen a lakótelepen. Még egy régi épületet kell lebontani az utca sarkán, aminek a szanálását szintén elvégezték. Erre a területre az iskola sportudvarának kialakításához lesz szükség. Ahogy eddig a Mérges úti lakótelep állt az érdeklődés középpontjában, most az Április 4-e téri lakótelep vette át ezt a megkülönböztető szerepet. Itt dolgozik továbbra is az építőipari szövetkezet, mellette az állami építők alakítanak ki egy .tízemeletes kistoronyházat az alagutzsaluk segítségével. Ehhez a területet augusztus 1-re, a kérésüknek megfelelően megkapták. összesen 240 lakás lesz itt, a terv szerint 1978-ban valamennyi elkészül. Utána a Mátrai úti lakótelep kialakítása kezdődik el. Lakótelep lakótelepet követ Gyöngyösön. ★ A Kálvária-dombon az építkezés tovább folytatódik. Itt a legjobban az évek óta ígért 100 személyes óvodát várják. Ez a gyöngyösi üzemekkel történt összefogás útján készül. Befejezésének időpontja az idei november 30. \ A negyvenszemélyes bölcsőde már csak jövőre fogad majd apróságokat magába. Ezek fölött az építkezések fölött a városi tanács KISZ- szervezete és a Heves megyei Beruházási Vállalat Ybl Miklós szocialista brigádja vállalt védnökséget. Ennek a lakótelepnek a déli részén épül meg a 300 bányászlakás a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóinak munkája nyomán. Az első ütemben 120 lakás kerül tető alá. Ezeknek építését november 1-től végzik majd. Egyelőre még olyan kérdőjel is feloldásra vár, mint a fűtés kérdése. Ha lesz gáz a közeli jövőben, akkor nincs értelme sem széntüzelésre, sem más megoldásra berendezkedni. De még döntés nem született ebben, ezért mindenki az országos szervekre figyel — hogyan foglalnak állást? A város vezetői optimisták. ★ Nagyvonalakban ilyen képet tudunk felvázolni olvasóinknak a Gyöngyösön folyó építkezésekről. A következtetéseket mindenki maga fogalmazhatja meg. G. Molnár Ferenc BEFEJEZŐDÖTT az el« múlt héten a nyári egyetem műemlékvédelemmel foglalkozó egri rendezvény- sorozata, s megkezdődött a filmművészeti programja. Most már állandóságról, hagyományteremtésröl is beszélhetünk, hiszen az elmúlt , évek tapasztalatai, a témák érdekes feldolgozása a hazai és a külföldi szakemberek, érdeklődők körében elismerést váltottak ki. Nemcsak elismerést, hanem igényt is a további hasonló rendezvények megtartása iránt. Ugyanígy nagy sikerrel zajlott le a kis matematikusok baráti körének országos konferenciája is, segítséget nyújtva a szakembereknek a matematika oktatásának, a tantárgy megszerettetésének módszereivel. S HA MÄR a „kicsikhez” eljutottunk, egy kép ragadott meg az elmúlt héten; vadonatúj táskával a hátán egy kisfiú gondterhelten ízlelgette a fagylaltot, miközben tűzött a nap, s a kalendárium még csak augusztus 12-őt írt... K. G. 1976. augusztus 15., vasaim®
