Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-11 / 163. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 163. szám ARA: 1 FORINT 1976. Július 11* vasárnap Szekér Gyula nyilatkozata a KGST XXX. ülésszakáról A KGST Berlinben megtartott XXX. ülésszakával kapcsolatban, az MTI munkatársa interjút kért Szekér Gyulától, a Minisztertanács elnökhelyettesétől. — Hogyan értékeli Szekér elvtárs a KGST most befejeződött XXX. ülésszakát? •— A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszakai fontos állomásai a tagországok gazdasági együttműködésének. A-XXX. ülésszak megtárgyalta a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatását elősegítő komplex program elfogadása óta eltelt öt esztendő eredményeit. A szocialista gazdasági integráció elmélyülése, a részt vevő országok egyre szorosabb gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatai le- I hetővé tették országaink di- ! namikus gazdasági fejlődését. ; Öt év alatt a KGST-országok ! nemzeti jövedelme 36 száza- I lékkal. ipari termelése 45 ! százalékkal növekedett. A | mezőgazdasági termelés öt év ! alatt 14 százalékkal nőtt. Az I egy lakosra jutó reáljövede- ! lem 29 százalékkal emelke- ! dett. Ezek a nagyszerű ered- I mények valamennyi ország ! dolgozóinak erőfeszítései, va- ! lamint a testvéri szocialista j országok közötti gazdasági I kapcsolatok szüntelen bővü- ! lése útján jöttek létre. | — Az elmúlt öt esztendőben tovább bővült a gyártásszakosodás és a kooperáció. | Ez idő alatt a KGST-orszá- ' gok ötven sokoldalú gépipari, j gyártásszakosítási és koope- j rációs megállapodást kötöt- I tek, amelyek hatezer régebbi és új terméket ölelnek fel. A tagországok kutatóintézetei ötezer közösen elhatározott műszaki-tudományos feladatot oldottak meg. s ennek során számos új gép konstrukcióját, valamint több mint 200 új technológia folyamatát dolgozták ki. Mégis, az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítani a korszerű gépipar fejlesztésére. A KGST XXX. ülésszakát közvetlenül az európai kommunista és munkáspártok Berlinben lefolytatott tanácskozása után rendezték meg. A delegációk vezetői méltatták e tanácskozás, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, az ott elfogadott elvek megvalósításának jelentőségét, a szocialista és a tőkés, valamint a fejlődő országok kapcsolatainak bővítését. A KGST-országoknak a világgazdaságban gyorsan növekvő súlyára és együttműködési készségére mutat az a tény is. hogy 1975-ben a KGST-n kívüli országokkal lebonyolított áruforgalom az öt évvel ezelőttinek kétszerese volt. Az elmúlt 10 évben 20 százalékról 30 százalékra nőtt a tagországok teljes külkereskedelmi forgalmában a nem KGST-országok részesedése. Országaink termelőerőinek fejlettsége égetően követeli a szocialista gazdasági integráció tervszerű továbbfejlesztését, nemcsak rövid, ötéves távra hanem hosszabb időszakra is. Ebben a tekintetben az ülésszak nagy jelentőségű határozatot hozott, és újabb nagy munkafolyamatot indított el. — Szekér elvtárs minden bizonnyal a hosszú távú célprogramokra utal. Kérjük, loitse ki erről a véleményét. í * — Azt hiszem, jogos az az érdeklődés, hogy a célprogramok kidolgozására adott megbízás az ülésszak legfontosabb határozata. Eltekintek részletesebb ismertetésüktől, hiszen ezze] a kiadott közlemény foglalkozik. Arra azonban emlékeztetek, hogy az ülésszak öt célprogram kidolgozását határozta el. Ezek a távlati energia- és nyersanyagszükségletek kielégítésére, a gépipar, valamint a mezőgazdaság fejlesztésére, az ipari közszükségleti cikkekkel való ellátás bővítésére és végül a közlekedés és szállítás fejlesztésére vonatkoznak. — A célprogramok az anyagi termelés legfontosabb ágazataiban készülnek. Tehát azokban, amelyek mind a gazdaság fejlődésének, mind a lakosság közvetlen anyagi jólétének szempontjából meghatározóak. Várha* tóan igen nagy szervező hatásuk lesz minden egyes tagország természeti, anyagi és munkaerőforrásainak mozgósítására, az együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázására, a nemzeti és nemzetközi érdekek összehangolására. Kidolgozásuk fontos kritériuma lesz a komplexitás. Magukba foglalják majd az adott terület fejlesztését a tudományos kutatástól a termék kibocsátásáig, a természeti kincsek kiaknázásától a megműveléshez, feldolgozáshoz szükséges gépek ki* fejlesztéséig. Természetesen a munkamegosztás leghatékonyabb módozatainak kimunkálását is tartalmazzák. — A célprogramok hosszú távra, 10—15 évre készülnek. Ma már szinte alig van olyan népgazdasági ágazat, amelynek fejlesztési célkitűzései ötéves tervidőszakra korlátozhatók. Továbbá a hosszú távú szemlélet nagy biztonságot ad a gazdaság- politikai koncepciók, valamint a népgazdaságok távlati terveinek kidolgozásához. Ugyanakkor a hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozása további nagy lépést jelent együttmű- , ködésünk tervszerűségének fokozásában. Az ülésszak ha" tározata úgy értékelte, hogy a Komplex Program végrehajtásának folyamata már a KGST-tagállamok tervezési együttműködése egységes rendszerének fokozatos kialakítása irányában halad. Ennek a folyamatnak újabb fontos láncszeme a hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozása. Az ülésszak más fontos kérdésekről is tárgyalt és hozott határozatot. — A KGST közlekedési állandó bizottsága beszámolt az ülésszaknak a tagállamok nemzetközi személy- és áruszállítási együttműködésének fejlesztéséről 1980-ig és az azt követő időszakban. Nem véletlen, hogy a KGST legfelsőbb szerve külön foglalkozott a közlekedés—szállítás kérdéseivel. Az együttműködés fejlődése miatt ugyanis igen nagyok a követelmények ezzel az ágazattal szemben. Évről évre nő / az elszállítandó áru mennyisége, nő a szállítási távolság. Országaink gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatainak bővülése, népeink jólétének növekedése pedig a személyszállítás elé állít egyre nagyobb feladatokat. Nyilvánvaló a téma időszerűsége és az is, hogy a feladatot csak összefogással, közösen kialakított, hosszabb távú elgondolások alapján tudjuk megnyugtatóan megoldani. A XXX. ülésszak még egy igen fontos dokumentumot fogadott el, amely az európai KGST-tagországok egyesített villamos energiai rend" szerei távlati fejlesztésének és az e területen való együttműködés fő célkitűzéseit rögzíti 1990-ig. A dokumentum felvázolja azt a több ezer kilométeres, 750 kilovolt feszültségen működő villa- mosenergia-hálózatot, amely biztosíthatja a KGST-országok vilamosenergia-rendsze- reinek a jelenleginél _ hatékonyabb együttműködését. E 750 kilovoitos rendszer első vonala — mint ismeretes — a Szovjetunió és Magyarország területén, Vinnyica és Albertirsa között épül meg. A Szovjetunió miniszterelnöke Koszigin elvtárs felszólalásában különös figyelmet fordított a távlati energia- és nyersanyagellátás egyre nehezebb problémáinak a megoldására. Annak ellenére, hogy a KGST-országok energia- és nyersanyag-szükségletük túlnyomó többségét saját erőforrásaikból biztosíthatják, mégis ismételten megerősítették a racionális energia- és anyaggazdálkodás, a nyersanyagkutatás és -termelés fontosságát, minden ország saját erőfeszítésének jelentőségét. — Hogyan értékeli Szekér elvtárs a KGST-országok gazdasági közösségének helyzetét a mai bonyolult világgazdasági helyzetben? — Valamennyi KGST-tagország és egész gazdasági közösségünk elmúlt öt esztendős töretlen fejlődése — ösz- szehasonlítva a tőkés világgal — kézzelfoghatóan- bizonyítja a szocialista tervgazdálkodás, a szocializmus fölényét. Ebben az időszakban a tőkés világ súlyos válságot élt át. Hatását érezzük mi is. De összefogásunk lehetővé tette, hogy a szocialista országokat nagy meegrázkódta- tások ne érjék, a fejlődés ne törjön meg. — A szocialista országok politikai és társadalmi sikerei és az ezzel párosuló gazdasági eredmények láttán megnőtt az érdeklődés a KGST iránt. Az érdeklődést jól mutatja gazdasági kapcsolataink bővülése a nem szocialista országokkal. Nő a fejlődő országok vonzódása a KGST-hez. A XXX. ülésszak két megállapodást hagyott jóvá a KGST és Irak, valamint Mexikó együttműködéséről. — Végezetül hangsúlyozom, hogy a XXX. ülésszak munkáját nagy felelősségtudat, konstruktív légkör és őszinte egyetakarás jellemezte. Teljes egyetértésben állapítottuk meg, hogy töretlenül kell haladni a szocialista gazdasági integráció útján. Ez felel meg népeink és egész szocialista közösségünk érdekeinek. Magyarország a nemzeti érdekeit szem előtt tartva, a szocialista internacionalizmustól vezérelve, szilárdan és következetesen járja ezt az utat. Ok9 százan A, Az építőtáborokban szerte az országban már negyedik hete dolgoznak a diákok. Munkatársaink a Helvéciái Állami Gazdaság kunbaracsi táborában jártak, ahol száz egri, hevesi, gyöngyösi és füzesabonyi gimnazista kötözi, kapálja, metszi a szőlőt. Nagy melegben, néha kicsit fáradtan, de legtöbbször vidáman. Képünkön, a gárdonyis Ungvári Ágnes és társa. (Riportunk a lap 6. oldalán.) Elutazott a belga külügyminiszter Renaat Van Elslande belga külügyminiszter szombaton elutazott Magyarországról. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes külügyminiszter, és a külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Constant Clerckx, a Belga Királyság budapesti nagykövete és Vince József, hazánk brüsszeli nagykövete. A finn küldöttség vezetősége látogatást tett a Magyar Nők Országos Tanácsa székházában A IV. magyar—finn barátsági hét alkalmából hazánkban tartózkodó finn küldöttség vezetősége — élén Kalevi Kivistö közoktatási miniszterrel — szombaton délelőtt látogatást tett a Magyar Nők Országos Tanácsa székházában. A magyar nők helyzetiéről, a nőmozgalom időszerű feladatairól Makoldi Mihályné, a nőtanács alelnöke adott tájékoztatást. A beszélgetésen jelen volt Paul Jyrkankallió, a Finn Köztársaság nagykövete is. (MTI) Ú jra itt a kánikula, s amint haladunk a nyárba, úgy szaporodnak a híradások a vízbe fulladásokról a lapok hasábjain. Tavaly is, az idén is, elsősorban a gyermekek és a fiatalkorúak táborából ragadta el áldozatait a rekkenő hőségben felüdülést jelentő víz. A korábbi évek szomorú tapasztalataira épülő központi intézkedések és ajánlások ellenére évről évre tovább növekedik a vízbefulladásos balesetek száma. S ráadásul nem is azokon a helyeken, ahol már valóban szervezett védekezés folyik, hanem az úgynevezett „egyéb vízterületeken”, amelyek feltérképezése és folyamatos szemmel tartása ma még nem lehetséges. Tavaly csaknem háromszázan vesztették életüket, s a tragédiáknak több mint 60 százaléka ezeken az alkalmi fürdőhelyeken történt. Hazánkban alig akad olyan község vagy város, amelynek határában ne lenne valamilyen csatorna, patak, vízzel teli agyag-, kő-, vályog-, kavics-, vagy más bánya és gödör. természetes vagy mesterséges tó, víztároló, folyóholtág és sok egyéb veszélyes, fürdésre alkalmatlan vízterület, amelyek — valljuk be őszintén — többnyire kívülesnek látókörünkön, s legfeljebb csak akkor figyelünk rájuk, amikor már visszavonhatatlanul megtörtént a baj. De vajon miért kell ezt megvárni? Képtelenség lenne azt állítani, hogy a területileg illetékes községi vagy városi tanácsok hivatalnokai — egyéb és mindenképpen fontos elfoglaltságuk mellett — éppen erre. a fiatal állampolgárok életének védelmét szolgáló, s mindössze néhány napot igénylő felmérő munkára ne tudnának időt szakítani?! Pedig ez nemcsak emberi, de hivatali kötelességük is. Dr. Bálint Sándor rendőr alezredestől, a Belügyminisztérium rendészeti alosztályának vezetőjétől megtudtuk azt is, hogy a tanácsok kötelesek a területükön levő vizeken kijelölni és jól látható módon körülhatárolni a fürdésre alkalmas fürdőhelyet, s ott mentőőrt alkalmazni, akit mentésre alkalmas vízi eszközökkel kell ellátni. Intézkedniük kell arra, hogy a gazdasági üzemegységek mindazokat a veszélyes helyeket tiltó táblával jelöljék meg és kerítsék körül, ahol feltételezhető a felelőtlen, önkényes fürdőzés. A rendőrség vízrendészeti és területi szervei a balesetek megelőzése érdekében, minden esztendőben felhívással fordulnak a fiatalokhoz, a szülőkhöz és a pedagógusokhoz. Ebben az évben még jóval a A vadvizek áldozatai szünidő kezdete előtt levélben keresték meg a Minisztertanács Tanácsi Hivatalát, az Oktatási Minisztériumot, az Országos Testnevelési és Sporthivatalt, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságát, a KISZ- kb titkárságát is. A visszaigazolások alapján széles körű megelőző tevékenység bontakozik ki. ám ezek az intézkedések csakis a szervezett védekezésre vonatkozhatnak, a szülők és a pedagógusok felügyelete alatt utazó, kiránduló vagy táborozó fiatalok és a strandokon, a kijelölt fürdőhelyeken felüdülést keresők biztonságos felügyeletét szolgálhatják. Pedig a fiatalok nemcsak ezekét a helyeket keresik föl. Gyalogosan, kerékpáron, gépkocsikon, tömegközlekedési eszközökön és autóstoppal járják az országot, és többnyire a vízpartokon táboroznak. A helybeliek pedig a közeli vizekre kirándulnak. A rendőrség vízrendészeti és területi szervei, az önkéntes rendőrök és az ifjúgárdisták. a hal-, vad- és mezőőrök más társadalmi aktívák bevonásával fokozzák ugyan ellenőrző tevékenységüket a vadvizek partvidékén, és e felügyeleti munka közben felvilágosító előadásokat tartanak, intézkednek a különösen veszélyes vízterületek körülkerítésére, a tiltó táblák elhelyezésére. Figyelmeztetnek és büntetnek is, ám ez csak egy részét képezheti a társadalom általános megelőző tevékenységének, nem pótolhatja a szülők és az egyén felelősségét. De vajon eljutnak-e mindenkihez a szervezett életvédelmet szolgáló központi intézkedések, s ha igen. vajon befogadják-e az intelmeket, megtanulják-e a vízi közlekedési, a fürdőrendészeti és az egészségügyi szabályokat’ Bizonyára nem mindenki, s így szép számmal maradnak olyanok, akik közül a vadvizek szabadon szedhetik áldozataikat. Tavaly ősszel csaknem száz hely maradt üresen az iskolapadokban, s ugyanennyi szülő siratta vízbe veszett gyermekét. Ezek a szerencsétlen gyermekek többnyire magukra hagyva, napokon át hancúroztak önfeledten a fel nem ismert veszélyeket rejtegető vadvizek hűs hullámaiban. gumimatracokról vagy túlterhelt ladikokból fordultak bele a vízbe, s közülük még a fele sem tudott úszni! A vadvizek nemcsak felüdülést, pihenést és szőrako- . zást nyújtanak, hanem igen sok ismeretlen veszélyt is rejtegetnek, a mentésre pedig egészen egyszerűen alig van lehetőség! De talán győzzék meg erről a fiúkat és a leányokat a legilletékesebbek, a szülők, a pedagógusok, a brigádvezetők és maguk a fiatalok. B. J. \
