Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-11 / 163. szám
Házi szabás-varrás Ujjatlan blúz-variációk Szabásmintánkkal máris készíthetünk szoknyát, blúzt, mellényt, kabátkát. Rövidujjú és ujjatlan blúzhoz, vagy mellényhez 1,20—1,50 méter kell 70—80 széles anyagból, sima rövid mellényke 1 méterből is kitelik. Kívül-belül viselhető az 1. blúz; a 2. csak szoknyán kívül. Az 1-hez változatlanul használjuk a kész blúz- alapszabásmintát. Szembehajtjuk az anyagot — mindig színre színt — olyan szélességben, mint az eleje szabásminta legszélesebb pontja, plusz 4 centi (ráhagyásra). Az ábra szerint rátűzzük a szabásmintát, kiszabjuk a blúzt, bebújáshoz bevágunk elől 12 centit. Ráhagyás: nyakkivágásnál 1 centi, karöltőnél, vállvarrásnál 2 centi, oldalánál 3—4, alul 3—4 centi. A papírminta széleit az anyag mindkét oldalára átnyomjuk rádlival (ez olyasmi, mint a derelyevágó). Fércet húzunk az eleje és háta közepébe. Mindig csak fél oldalt próbálunk és krétázunk meg, majd közepénél összehajtva átjelöljük a javítást. Ügyeljünk a kritikusabb részekre: a nyakkivágás, karöltő, vállvarrás kifeküdjön. A vállvarrás igazodjon a vállunk vonalához, kissé hullámos legyen. Ahol szükséges, kettéhajtva korrigáljuk, ha ráncolódik hátul a karöltő, varrjunk egy-két apró „nátlit” a vállvarrásba, 1 centi széles, 2 centi hosszú kis bevarrásokat. A nyakkivágás visszahajtásához ugyanolyan formájú bélést szabunk, először papírból. Ráférceljük (színre színt) és szélétől 1/2 centimétemyire rágépeljük. Kifordítjuk, legszélén újra leférceljük, levasaljuk. Ugyanígy szegjük a karöltőt is, de ferdén szabott, 3—4 centis pánttal. Végül néhányszor lesteppeljük, nagyobb öltéssel, alsó szálnak tehetünk vékony színes (színtartó!) fonalat, ez a blúz dísze. Űj minta kell a 2. blúzhoz. Átrajzoljuk új papírra az alap-blúzmintát. Válla felé és háta közepén az eredeti nyakkivágástól 5 centire, elől 12 centire kikanyarítjuk a kivágást. Derekát alul rövidítsük meg 4—5 centivel. Ügy varrjuk, mint az előzőt, de oldalvarrásán hagyjunk ki egy-egy 6—8 centis sliccet. Ferdén szabott pánttal paszpolozzuk. Mintás blúzra egvszínű, egyszínűre mintás, vagy másszínű paszpól való. Ügy készül, hogy a 4—5 centis ferde pántokat a már lepróbált és megigazított, összegépelt blúz karöltője, nyakkivágása, alsó széle köré illesztve, szélüktől 1/2 centire rágépeljük kívülről, utána visszahajtjuk, hogy csak 1/2—1 centire látsszon. Levasaljuk. kívülről újra legépeljük (így nem fordul ki. és köny- nyebben vasalható). —P. G.— Pszichopata a Louvre-ban S. H. Levie, a Rijksmuseum főigazgatója büszkén mutatta be a nemzetközi sajtónak Rembrandt „Éjjeli őrjárat” című képét, melyet frissen restauráltak azután, hogy tavaly egy holland férfi kárt tett benne. A férfi jelenleg ideggyógyintézetben van. Hála a kitűnő restaurációs munkának, a festmény éppen olyan jó, ha ugyan nem jobb állapotban van, mint a baleset előtt. Pontosan ugyanúgy, mint amikor (1972-ben) kalapácscsal támadtak Michelangelo Pietájára a Vatikánban, vagy Picasso Guernica-ját támadták meg (1973-ban), ez a merénylet is világszerte elárasztotta az újságok címlapjait. Kevésbé ismert művek megrongálásáról gyakran múzeumpolitikai érdekből hallgatnak. Sokan, ha nem is a legtöbben, osztják William Bostick, a detroiti Művészeti Intézet igazgatójának nézetét, aki szerint semmi publicitást és hírverést nem szabadna éngedni a művészet vandál pusztítóinak: „Ha ezt tesszük, csak új tetteseket ösztönzünk hasonló dolgokra”. Ennek a problémának fokozódó jelentősége abból a tényből is levezethető, hogy a műalkotások biztosítási díja a vándorkiállítással járó költségek 50 százalékára emelkedett Egy példa: azt a francia képkiállítást, amelyet két amerikai városban mutattak be, átszámítva 400 000 márkára biztosították. Ezt az összeget a legtöbb múzeum képtelen megfizetni. A jelenlegi helyzet legkonkrétabb értékelését Trevor Williams, a Scotland Yard egykori tisztviselője adta meg, aki most a brit nemzeti múzeum biztonságáért felelős. Szerinte a múzeumok tavaly kétszer olyan gyakran estek áldozatul a művészet vandál pusztítóinak, mint az előző két évben. Williams egy közel-keleti orvos esetét idézte, aki a British Múzeumban lábbal tiport egy etruszk vázát (amiért három évi börtönbüntetést kapott). „A rombolás az alkotás negatív formája és a hatalom egy formája” — mondta John Brealey, a New York-i Metropolitan Múzeum festmény osztályának főkonzervátora. Importhumor Szokatlan válasz egy kérdőíven. Kérdés: Családi állapota? Válasz: Kibírhatatlan! ★ — Doktor úr, segítsen rajtam! — Mi a baj, ember? — Valami baj van a látásommal. — Mióta? — Mióta megnősültem. — És hogyan vette észre? — Azóta nem láttam egy dinárt sem. ★ Egy igen kövér asszony megkérdi egy járókelőtől: — Mennyi idő alatt jutok el a következő faluba? Az ember végigméri az asszonyt tetőtől talpig, aztán válaszol: — Ha megy, körülbelül húsz perc, de ha gurul, azt hiszem tíz perc alatt odaér. ★ A. POPOVICS: Dicsőség Életemben először szerepeltem a televízióban. Az antik kultúráról beszéltem. Nem kétséges: finoman, okosan, tudományosan, egyszóval ragyogóan. Rögtön éreztem, hogy ez az adás nem akármilyen. Dicsőség! Édes a dicsőség súlya, édes! Most hazafelé tartok és tudom: ha belépekcsengeni fog a telefon. Ismerősök, ismeretlenek, férfiak, nők, egészen fiatal lányok gratulálnak majd. Megköszönik, hogy elvezettem őket a csodálatos antik világ művészetébe. Amint ez a gondolat felötlött bennem, abban a pillanatban megcsörrent a telefon. A szívem vadul zakatolt, amikor fülemhez emeltem a kagylót. Ö, hogyan is kezdjem el, hogyan is beszéljek, mit is mondjak tisztelőimnek majd a siker kapcsán. Mindenesetre méltóságteljes leszek, de ezen belül érezhetően szerény ... — Szevasz, öregem! — hallatszott a vonal túlsó végéről gyerekkori barátom hangja. — Hogy s mint pajtikám? Épp az előbb láttalak a tévében... „Méltóságteljesen, de azért csak szerényen’’ — biztattam önmagam és azt mondtam: — Köszönöm .., — Mi a csodát kö- szöngetsz te nekem? Mondd, ki hord manapság ilyen vacak nyakkendőt? Ne is tagadd, a kőkorszakból való... Egy perc múltán újra csengett a telefon. — Giorgescu elvtárs? Nagyon kérem, bocsásson meg nekem, de árulja el, hol nyiratkozott utolja-, ra? Mint öreg fodrász, be kell hogy SAAAAAA/SAAAíVVVVVVVVVV^^AAAA AAAAAA/VSAAAAAA^AA/ valljam: a maga barkójának hossza, ha- ha-ha, nevetséges, jócskán meghaladja a jóízlés határait... Amikor a telefon harmadszorra is felberregett, bevallom, nem minden izgalom nélkül nyúltam a kagyló után. És nem tévedtem! Egy címeres ökör izgalomtól elfúló hangon közölte, hogy én rosszul ejtem a susogó és sziszegő hangokat, s ezért az ilyen tökfejeknek semmi keresnivalójuk a képernyőn. A következő két tisztelőm megjegyezte: a zakóm olyan rosszul áll rajtam, hogy a hátam dimb- je-dombja a púpos tevének is dicsőségére válna, s ha a következő esetben újra a képernyőre tolom a képem, legjobb lesz bepelenkáz- tatnom magam ... Üjra felcseng a telefon. — Na, ki az már megint? — ordítom magamból kikelve. — Mit vett észre a kedves néző? Nem nyíratom divatosan a barkóm? Nem egyenesen Párizsból hozatom az öltönyöm? — Nem, nem — hallatszott egy nyugodt, derűs női hang. — Minden csodálatos volt... Olyan okosan, szépen, temperamentumosán beszéltél, hogy az egyenesen ... — Köszönöm, mama, — sóhajtottam és letettem a kagylót. (Baraté Rozália) tordítása) hAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WVV^V\VV\AAAAAAA/\AAAAAVk/Sa TASNADI VARGA ÉVA: DEMÉNY OTTÓ: { Vakáció Megyünk, megyünk a fák alatt, együtt már a gyerekcsapat, és száll a dal, és száll a szó, gyerünk tovább, hahó, hahó! Alvó virág a fű között, az erdő díszbe öltözött, nézd, zöld a víz, a part fehér, vállunk súrolja most a szél. Tovább! Tovább! Csak énekelj! Együtt megyünk a hegyre fel, itt búzaszálak játszanak, ott szikla vár, hűvös patak. Szabad az út, hát énekelj, indulj velünk a csúcsra fel, piros kendőnk libeg-lobog, utolérjük a holnapot! Mi van a piacon? — Anyu, a piacon mi van? — Hát mi lenne a piacon? Uborka, retek, karalábé és sárgarépa, nagy halom. — És mi van még a piacon? — Bab, borsó, dió, lencse, mák, saláta, cékla, gomba, zeller... — Na, mondjad csak, sorold tovább! — Kapható még a piacon gyalult tök, lila padlizsán. Nyáron barack, szilva és dinnye. Télen füge, narancs, banán, krumpli is van a piacon, káposzta, spárga, karfiol. Ne félj, hogy nem lesz főzni mit... attól nyugodtan alhatol. — De Anyu! Valamit nem értek: Ha spenót nincs a piacon, honnan tudtál te annyit főzni, hogy megenni alig bírom? Intenziiikálás.J?!) A címül adott szóalakot lapunk hasábjain megjelent egyik cikk alábbi mondtá- bcl emeltük ki: „A népgazdaságot az intenzifikálás útján fejlesztve, különösen szigorúan ügyelnünk kell a' helyes népgazdasági és ága-; zati arányokra” (Népújság 1976. márc. 2.). Két kérdésre is válaszolnunk kell az idegen szó használatával kapcsolatban. Az első: az újságolvasókra tekintettel miért nem a magyar megfelelő szót használta fel a cikkíró, s egyáltalában vannak-e az intenzifikál és intenzifikálás szóalakoknak egyenértékű magyar nyelvi formái. Második kér- ' désünk: az idézett szövegben biztosítja-e a teljesen egyértelmű közlést az intenzifikálás megnevezés. A kérdésre adandó válasz céljából kísérjük végig a két szó életútját: az intenzifikál, intenzifikálás szöalákoR alkotó részeikben teljesen idegen eredetűek, közelebbről a latin nyelvből formált hangsorok. Maga a -fikái képző is idegen jövevény, amely elsősorban a latin eredetű igékben fordul elő) s így az intenzifikál igealak az idegen nyelvekből, főleg a latinból átvett igék rokon ér- • telmű szósorába illeszkedik bele: purifikál (tisztit, megtisztít), amplifikál (kibővít. kiszélesít), identifikál (azonosít, felismer), trafikál (köny- nyed modorban beszélget, cimborái) stb. , Az intenzifikál, intenzifikálás nyelvi formák alapszavául pedig a latin . intensus (erős, heves, feszült, figyelmes) szóalak szolgált. A közvetlen átvétellel kapcsolatosan azonban számba kell vennünk ezeket a német, illetőleg francia alakváltozatokat is: intensiv , (erős, • mély), intensif- (feszített fel- / fokozott erejű). A mai és elsősorban a hi- ! vatali nyelvhasználatban a leggyakrabban ezek az alak- változatok vállalnak szerepet: intenzív: alapos, tartalmas, tüzetes, feszült, megfeszített, megerőltető, átható, mély; intenzíve: alaposan, figyelmesen, behatóan, erősen, fokozott . erővel, beltel- jesen; intenzivitás, intenzi- tás: hatásfok, erősség, feszültség, felfokozott erő. Gyakran halljuk és olvassuk ezeket a szószerkezeti formákat is: intenzív mezőgazdaság, intenzív gazdálkodás, intenzív kórházi osztály stb' Az intenzifikál és intenzifikálás formák már ritkái}- ; ban jutnak nyelvi szerephez. Cikkünk eddigi gondolatmenetéből és példatárából is kitűnhetett, hogy nem is igén van szükség a hasznú- ■ latukra. Különösen nem a hírlapi cikkekben. Elsősor- / ban azért nem, mert nem i közvetítenek az olvasók sza- i mára egyértelmű, tiszta és í világos fogalmi tartalmát ' Dr Bakos •■'zseí Ha egy asszony nem önálló ... — Az idén a tengerparton nyaraltunk — dicsekszik Anna a barátnőjének. — Csodás lehetett! Talán Splltben voltatok? — Nem tudom. — Nem tudod? — Nem, mert ha együtt utazunk, mindig a férjem veszi meg a vonatjegyeket. ★ A villanyszerelő kisfiának dagadt az ujja. A papa megkérdi: — Ml történt? — Egy méhecskét akartam megfogni, de nem volt szigetelve. ★ Égy fiatalember meg egy fiatal lány együtt mennek a képkiállításra. Megállnak egy női akt előtt: — Ez te vagy! — csodálkozik el a fiú. — Igen. — Hogyan állhattál oda egy festő elé meztelenül? — Hidd el, drágám, nem álltam oda. Emlékezetből festett le. Hallotta, hogy...?
