Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-08 / 160. szám
Nemitfi érdek és szocializmus Sikeres félévet zártak vállalataink, üzemeink AMIKOR V. L LENIN lefektette a népek közötti kapcsolatok új típusának alapjait, azt mondotta, hogy a kommunisták a nemzeteknek olyan önkéntes szövetségét akarják, amely a kölcsönös bizalmon és a testvéri egység világos felismerésén alapszik. A soknemzetiségű Szovjetunió, a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése a proletár internacionalizmus eszméinek gyakorlati megvalósulása volt és megsemmisítő csapást mért a burzsoá nacionalizmusra. A munkás- és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésével még jobban kibővült az internacionalizmus eszméinek befolyási szférája. A reakció korunk forradalmi osztagainak erősödő szolidaritásában látja a legfőbb veszélyt a maga számára. Nem csoda tehát, hogy a tétet a harcos nacionalizmusra, mint a forradalmi erők elszigetelésének eszközére helyezi. Az imperializmus ideológusai, amikor a világ különböző körzeteiben jelentkező ilyen, vagy olyan nacionalista megnyilvánulásokra spekulálnak, a nacionalizmus ama „mindenható” vírusáról szóló tézist terjesztik, amely elkerülhetetlenül megfertőzi valamennyi országot, függetlenül azok társadalmi rendjétől. A burzsoá ideológusok célja: bebizonyítani, hogy a nemzetek közötti viszálykodások és konfliktusok nem a termelési viszonyok megváltozásának eredményeként szűnnek meg, hanem a tudományostechnikai forradalomnak a hatására, amely az úgynevezett „egységes ipari társadalom” kialakulásához vezet. Minden olyan kísérletük azonban, hogy a szocializmussal valamilyen más „internacionalista modellt” állítsanak szembe, hiábavaló és értelmetlen. A termelőerők fejlődését, növekvő társadalmasításukat és a nemzetközi munkamegosztás elmélyülését a termelés, a társadalom fokozódó nemzetközivé válása követi. Ez mindenütt előrelendíti az integrációs folyamatokat. A kapitalizmusban ezek olyan irányban fejlődnek, hogv sok állam még alárendeltebb viszonyba kerül a nagyobb imnerialista hatalmakkal. Ez utóbbiak a legnagyobb Tilos a tűzgyújtás a szabadban! A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felhívása A hosszan tartó csapadék- mentes időjárás következtében megnövekedett az erdők és a lábon álló kalászosok tűzveszélye. Ezért a MÉM a tűzoltóság országos parancsnokságával egyetértésben az erdőkben — a kijelölt tűzrakóhelyeken is —, valamint az erdőkből 200 méteren belül mindennemű tűzgyújtást, ideértve a parlag- és gazégetést is, 1976. július 6-tól átmeneti jelleggel megtilt. A MÉM felhívja a mező- gazdasági nagyüzemek vezetőinek a figyelmét, hogy a növényvédelmi szempontból szükséges tarló- és gazégetést; csak a szalma előzetes lehúzása, betakarítása után, szélcsendes időben, állandó felügyelet mellett és a tűzvédelmi előírások szigorú betartásával lehet végezni. A MÉM kéri a vasúton, vagy közúti gépjárműveken utazókat, hogy az ablakon égő cigarettát, vagy gyufát, ne dobjanak ki, mert azzal a lábon álló kalászosokban, vagy az erdők faállományé- j ban jelentős károkat okoz- I előnyhöz jutnak a kapitalista integráció révén, ami viszont elkerülhetetlenül a nemzeti ellentétek kiéleződéséhez vezet. A SZOCIALIZMUSBAN az integrációs folyamatok elvileg más jellegűek, mivel a partnerek szigorú egyenjogúságának, szuverenitásának, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatainak az elvei alapján fejlődnek. A KGST tevékenysége biztosítja az államok szakadatlan fejlődését Ezek önálló nemzeti gazdasági egységek maradnak, de eközben egyre szélesebb körben használják ki a szocialista munkamegosztás előnyeit. A kölcsönös testvéri segítség, a népgazdasági tervek összehangolása nemcsak azt teszi lehetővé, hogy kielégítsék a szocialista államok gazdasági szükségleteit, hanem azt is, hogy közelebb hozzák egymáshoz gazdasági fejlődésük színvonalát. Az ezeknek az államoknak a kölcsönös kapcsolataiban felmerülő problémákat a nemzeti és internacionalista érdekek összeegyeztetése alapján oldják meg. Nem könnyű feladat persze a nemzeti érdekeket összhangba hozni az internacionalizmus érdekeivel. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy ahol semmibe veszik a szocialista építés általános elveit, vagy ha az egyetemes fejlődés problémáit szűk nemzeti érdekek prizmáján keresztül vizsgálják, elkerülhetetlenül a nacionalizmusba csúsznak át. Napjainkban éppen a nacionalizmus a jobboldali és a „baloldali” opportunizmus közös nevezője. A szocialista országokban vezető szerepet játszik a munkásosztály. A munkás- osztály számára pedig a nemzeti szűklátókörűség mindenfajta megnyilvánulása — visszafelé haladást jelent. A nacionalizmus, amely elhomályosítja az osztályöntudatot, ellenségeskedést és bizalmatlanságot szít más népekkel szemben, komoly veszélyt rejt magában. A szocializmus viszonyai között a nacionalizmus egyértelműen negatív jelenség, mivel a proletár internacionalizmus, a népek testvériségének eszméi ellen irányul. Nyilvánvaló hiba lenne összekeverni ezt a reakciós nacionalizmust a „harmadik világ” országainak nacionalizmusával; ott a nacionalizmus valóban bizonyos pozitív szerepet játszhat, mivel antiimperia- lista tartalma van. A marxisták—leninisták természetesen nem tesznek egyenlőségi jelet a nemzeti öntudat és a nacionalizmus közé. A szocialista országokban élő népek nemzeti büszkeségének növekedése — olyan pozitív tény, amely az élet minden területén általuk elért sikerek természetes folyománya. Erősíti meggyőződésüket, hogy a testvérországok tartós közösségében van valamennyiük további felvirágzásának a záloga. Az emberek egy részének körében és a szocialista építés folyamatának bizonyos körülményei között felülkerekedhet a nemzeti felsőbbrendűség hangulata, a régi ideológia maradványa. Ez történik Kínában. A pekingi kalandorok bel- és külpolitikai irányvonala figyelmen kívül hagyja a kínai nép alapvető érdekeit, és elvakult nacionalizmusát „baloldali” frázisokkal álcázza. Ilyen körülmények között a világ forradalmárai előtt az a feladat áll, hogy a pekingi szakadároknak a marxista—leninista pártok elleni soviniszta támadásaival szembeállítsák a kommunista világmozgalom összefor- rottságát és eszmei érettségét. AZ SZKP, valamennyi marxista—leninista párt abból indul ki, hogy amíg fennáll az imperializmus, amely a szocialista világ- rendszer aláásására, a népek felszabadító mozgalmának el. fojtására irányuló agresszív politikát folytat, minden forradalmár kötelessége a harcosok mellé állni a barikád egyik oldalára, a reakciós erők ellen. A lenini internacionalista elvek iránti hűségben van a záloga annak, hogy az imperializmusnak a nacionalizmus felszítására irányuló kísérletét visszaverve a szocializmus újabb győzelmeket arasson. Jóllehet, még a pontos adatok nem ismeretesek, s tájékozódásunk során csupán néhány vállalattól, üzemtől kértünk gyorsjelentést: a tapasztalatok, az információk arra engednek következtetni, hogy általában Heves megyében is sikeresnek mondható az idei első félév. A Csepel Vas- és Fémművek Qualität Könnyűfémöntödéje — apci vállalata — a tervezettnél 50 ezer forint értékkel termelt többet, s így elérte a 344,4 milliót. A tőkés és szocialista országokba történt szállításait egyaránt lényegesen növelte, s így jelentősen túlteljesítette exportját. Csökkentek a termelési költségek, a nyereség a vártnál jobban növekedett, örvendetes, hogy az eredményekhez az elképzeltnél 50 emberrel kevesebb is elegendőnek bizonyult. Az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyára — gyöngyösi nagyüzeme — a vállalati pártbizottság felhívásában kért 52 helyett az egész évi program 53,5 százalékát teljesítette, miután az első hat hónap termelési tervét mindkét gyártási ágazatában — főként a gépgyártásban — messze túlszárnyalta. Ez utóbbinak a termékei túlnyomóan küföldre, többnyire a szocialista országok megrendelőihez kerültek. Az általános igyekezet következtében számottevően fokozódott a nyereség. A féléven belül a második negyedév volt a jobb: amíg az elsőben csak jelentős túlóra-felhasználással tudták biztosítani az árbevételt, utóbb már ütemesebben dolgozhattak. A Mátravidéki Fémművek — vállalásának megfelelően — az éves termelési terv 51,1 százalékát teljesítette az elmúlt hat hónapban. amihez nagymértékben hozzájárult, hogy például a létszámmozgás a tavalyi hasonló időszakénak felére mérséklődött, s egy-egy dolgozó napi teljesítménye 13 százalékkal haladta túl az elmúlt évit. A vállalat különösen tőkés exportját fokozta, amíg így 860 ezer dollár értékkel múlta felül a korábbit. A vásárlók közül a legnagyobbaknak Ausztria, Svédország, Hollandia, az NSZK és Irak bizonyultak. A szocialista országok közül ugyanekkor az NDK és Csehszlovákia volt a legjelentősebb partner: számukra 2,6 millió rubelért szállítottak fém csomagolóeszközt, az előzőnél jobb minőségben. Mindezekkel a nyereségtervet három százalékkal sikerült túlteljesíteni. A Finomszerelvénygyár féléves termelési és értékesítési programját a tavalyi hasonló időszakéhoz képest 1—■ 1,5, a tervezetthez viszonyítva pedig két százalékkal teljesítette túl — az elmúlt évinél 4,5 százalékkal kevesebb létszámmal. Exportját az elmúlt évinek csaknem egyötödével növelte, de külföldi értékesítése — főleg az olasz líra lényeges leértékelése miatt — sajnos mégis a tervezett alatt maradt, A szocialista országokba történt szállításait viszont a vállalat a tavalyinak kétszeresére növelte Csehszlovákia és a Szovjetunió érdeklődésének fokozódására. Örvendetes, hogy például számottevően javult a kompresszorok minősége. Kedvezően gyorsult az eszközök forgási sebessége, sokat javult a gazdálkodás: a féléves feladatokat a tavalyitól 20—25 millió forinttal kisebb értékű készlettel sikerült megoldani. A mintegy 140-nel kevesebb dolgozó miatt ugyanekkor o túlóráztatást nem tudták elkerülni: a pluszmunka több a tervezettnél. A mezőgazdaságban modern gépeket alkalmaznak. Nagy teljesítményű óriás traktorok segítik a termelést. Elterjedtek az úgynevezett iparszerűen termelő zárt rendszerek. Ilyen és ehhez hasonló hírek igen gyakran látnak napvilágot az újságokban, még a gyerekek is találkoznak velük a legkülönbözőbb mesekönyvekben, s lassan kezd kialakulni egy kissé féloldalas kép. Az, hogy a mezőgazdaságban a korszerű eljárások, a gépek és a vegyszerek átvették a főszerepet, igaz. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mezőgazdaságban dolgozók fizikai helytállásáról kevés szó esik, pedig semmi szégyellni való nincs abban, hogy a kézi munkásnak még mindig pótolhatatlan értéke van. Árvái Józsi bácsi, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet brigádvezetője röviden úgy fogalmazza meg véleményét, hogy kapa nélkül nem megy még ma sem a növénytermesztés. — Mi a legnehezebb munka a növénytermesztésben? — A zöldségtermesztés. Naponta például kilenc órát palántázni elképzelhetetlenül fárasztó munkát jelent. A paradicsomot, paprikát legalább kétszer meg kell kapálni kézi kapával. A cukorrépa vetése, igaz, már régen szemenként történik, de ez még mindig nem tökéletes. A rövid nyelű egyelő kapa már ismeretlen, de azért ritkítani csak kell és ezt nem lehet mással, csak kézi munkával. Az az igazság, hogy a növénytermesztésben dolgozóknak március 1-ével, a szőlő nyitásával megkezdődik a reggel hattól este hatig tartó munkaidő, és van ugyan szabad szombat már a termelőszövetkezetben is, de azt a téesz-ta- gok sem veszik komolyan. Ha dolgozni kell, akkor jön mindenki. — Az aratás volt valamikor a legnagyobb munka. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat befejezett termelési értéke mintegy öt százalékkal haladta meg a tavalyit, s így már a 200 millió forint fölé emelkedett. Az év eíső hat hónapjában 90, lakást sikerült átadni, ugyanekkor —■ kazánhiány miatt — meghiúsult további 27 otthonba a beköltözés. A termelésnövekedés teljes egészében a termelékenység javulásának következménye. Megnyugtató, hogy — bár a vállalat 54 munkahelyen, az előzőeknél nagyobb feladatokon dolgozott — a baleseti helyzet nem romlott. A Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyárában mészkőből. klinkerből illetve égetett mészből egyaránt többet termeltek, mint tervezték, a cementkészítés pedig a program szerint sikerült, örvendetes, hogy az I. osztályú mész aránya 95 helyett 99,7 százalékos, ami lényeges minőségjavulásnak számít. A. gyár termelési értéke megközelíti a 151 millió forintot. Az Agrin Bútorgyár a tavalyinál többet, a tervezettnél azonban valamivel kevesebbet, összesen 78 millió forintos értéket termelt. Gyártmányai között tovább nőtt a stílbútorok aránya. Az «**■ port a szocialista országokba fokozódott, a lengyel megrendelések révén. E piacok további szélesítését szolgálták azok a próbaértékesítések, amelyekre az NDK-ban és Csehszlovákiában került sor. Gy. Gy. — Volt. Ma már a tagság többsége észre sem veszi, nem is tudja, hogy mikor kezdődik és mikor fejeződik be az aratás. A gabonák betakarítása és egész évi munkája tökéletesen gépesített. Nagy megterhelést jelent a kombájnosoknak és a szerelőknek. A többségnek azonban nem. Ugyanígy a kukoricatermelés. Amióta a KITE iparszerű rendszerben termelünk, a 800 hektár területű kukoricához alig kell ember, csaknem mindent elvégeznek a gépek és a vegyszerek. — Mennyi a növénytermesztési brigádvezető munkaideje? — Tíz óra lenne, de hát mindig jön valami, ami miatt .megnyúlik a munkaidő. Ha például éjszaka szállítják el a szedett zöldborsót, vagy paradicsomot, addig mindig fenn vagyunk. Ügy nem lehet ;elaludni, hogy ne tudjuk, mi lett a terméssel. — Kevés fiatal van a szakmában, ugye? — Nagyon kevés. Alig jönnek. Az emberek megváltoztak, úgy gondolják, csak a könnyen keresett pénzzel lehet boldogan élni. Én 53 éves vagyok és most is úgy gondolom, hogy csak úgy tudok örülni, ha a nehéz munkát napról napra el tudom végezni. A nehéz munka elvégzése nagyobb örömet is okoz, ezt jól tudom magamról. Csakhogy erről nagyon keveset beszélnek, meg írnak is. Mintha úgy lenne, hogy a mai paraszti munkáról, amit nem a legmodernebb gépekkel végeznek, hallgatni kell. A megbecsülésnek szerintem az az első lépcsőfoka, hogy először beszélni kell róla. Sz. A. 1976, július 8., csütörtök T. L. Szállítmány délre ,4 budai Duna-parton a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár óriás tartályait az Ady Endre úszódaru emeli uszályokra, s szovjet hajó vontatja Bulgáriába a pevnai PVC- SHÓt áetiőiaefc, íMTI fotó — Soós Lajos — KS) 8€«ap*a nélkül *i«em