Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE - TÍZ KÖTETBEN A könyvhét alkalmival ke­rült a könyvesboltokba egy vaskos kötet, címoldalán a felírással: Magyarország tör­ténete 1918—1945. Aki fella­pozta a belső címlapot is, láthatta, hogy a terjedel­mes, sárga borítóval ellátott kötet egy sorozat első köte­teként látott napvilágot, hi­szen a címoldal mellett ott állt: Magyaország története tíz kötetben. Ilyen terjedel­mes, részletező, s mégis az ország történetét egységbe fogó összefoglalás hosszú idő óta nem jelent meg Ma­gyarországon. Ha valaki gazdagon illusztrált kézi­könyvet keresett, amelyben az őt érdeklő kérdésre vá­laszt találhatott, csak régi, szemléletében és anyagában elavult munkák között válo­gathatott. Még a múlt század végén, a millenium alkalmával lá­tott napvilágot az akkori reprezentatív összefoglalás, az ugyancsak tízkötetes Ma­gyar Nemzet Története. Ez a mai napig legrészletezőbb összefoglalás kora tudomá­nyos színvonalán, s nem utolsósorban az igényeket messzemenően kielégítő, szép kiállításban, • gazdagon il­lusztrálva, aranyozott kötés­sel ellátva látott napvilágot. Szerzői akkori történetírá­sunk legjobb szakértői vol­tak. Felesleges mondanunk, hogy az azóta eltelt nyolc­van esztendő során mennyi mindenben előre lépett a történetírás, mennyi újat tártak fel, mennyi mindent másként ítélünk meg, más­ként magyarázunk, mint ak­koriban. A Horthy-korszak törté­netírása is megalkotta a ma­ga reprezentatív összefogla­lását. Az öt, illetve nyolc kötetben is kiadott Magyar Történet mindössze két szer­ző műve volt, Hóman Bálin- I té és Szekfű Gyuláé, s mai I napig is mint „a Hóman— I Szekfű” említtetik a törté- ' nelmi köztudatban. Feldol­gozásuk 1918-ig követte tör­331 flatal kezdi meg tanulmányait a szocialista országok felsőoktatási intézményeiben ' Hétfő reggel a Mars Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában tettéik le az ünnepélyes esküt az új külföldi ösztöndíjas fiata­lok. Ezerhétezáz jelentkező közül a felvételi vizsgákon 381-en szereztek jogot arra az elmúlt hónapokban,, hogy a baráti szocialista országok : — Bulgária, Csehszlovákia, j Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a I Szovjetunió — egyetemein, j főiskoláin kezdhessék meg í szeptemberben tanulmányai- I kát. A legtöbben — 262-en ! — a korábbi évekhez ha­sonlóan a Szovjetunióban fognak tanulni. Az NDK egyetemei és főiskolái 25 magyar fiatalt várnak. * Az új külföldi ösztöndíja­sokat dr, Gramvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhelyet­tes köszöntötte. A többi kö­zött elmondta: Negyedszáza- ! da kezdte meg az első ma- ! gyár fiatal a Szovjetunió I egyetemén a tanulást és ! azóta négyezer magyar fia- ! tál szerzett diplomát külföl- | dön. Jelenleg 1800 magyar f diák tanul a szocialista or- ! szágok felsőoktatási intéz- |, menyeiben. J Az új külföldi ösztöndíja- f sok az elkövetkező három napon felkészítő tanfolya­mon vesznek részt. Egyebek között találkoznak a külföl­dön tanuló fiatalok KISZ- szervezeteinek, valamint ' a szakminisztériumoknak a képviselőivel. (MTI) QJlműm 1976. július % kedd ténelmünket, a korszak ural­kodó, ellenforradalmi szem­léletének megfelelő beállí­tásban. Magyarázó elvül az eszmék változása, fejlődése szolgált — elvonatkoztattak a társadalom reális életétől, gazdasági alapzatától, vagyis ún. „szellemtörténeti” beál­lításban elemezték a múlt eseményeit. A felszabadulás után per­sze jó néhány rövidebb ösz- szefoglaló feldolgozás látott napvilágot, de a nagy, rep­rezentatív összefoglalás még­is három évtizedig váratott magára. S ez nem véletlen, hiszen a feladat nem az volt, hogy egyszerűen eltérő érté­kelési szempontok alapján „újraírják” a történelmet, (mint sokan hiszik), hanem az, hogy gazdagítsák, elmé­lyítsék a múltról alkotott ismereteinket. A felszabadu­lás után földesúri és egyhá­zi levéltárak egész sora vált hozzáférhetővé, gazdagodtak a források megközelítésének a módszerei, s ennek nyo­mán újabb és újabb ered­mények születtek. Csak mostanra érett meg annak a .lehetősége, hogy az elért eredményeket új szintézisbe, együttes feldolgozásba egye­sítsék. Mit fog tartalmazni az új Magyarország története? Már címében is eltér elődeitől. A múlt századi Magyar nemzet története az állítólag örökké létező nemzet múlt­járól kíván beszámolni. (Ma már tudjuk, hogy a nemzet történeti képződmény, csak az újkorban alakult ki ná­lunk is, másutt is.) A Ma­gyar Történet a változó vi­lágban mindig változatlanul maradó „magyarság” útját követte volna nyomon. De a történelemben ilyen válto­zatlanul maradó sajátságo­kat sem lehet felfedezni. Még maga a változatlannak gondolt nyelv is alakul, fej­lődik. A Magyarország tör­ténete, mint címével is ki­fejezi, az ország, vagyis az állammá szerveződött társa­dalom életét kíséri nyomon. (Első kötetében bemutatja persze a honfoglalás előtti magyarság történetét, de be­számol a Kárpát-medence honfoglalás előtti történeté­ről is.) A történeti elemzé­sek tehát nemcsak a ma­gyarságra, hanem a velünk Pedig a pénzük érté-' kére igazán nem panasz­kodhatnak, a világ egyik legjobb valutája, tán a leg­jobb, de ezt nem tudja biz­tosan, nem pénzügyi szak­ember, egyszerű vasúti tiszt­viselő. Az ausztrál font 20 a 25-höz az angol fonthoz viszonyítva, komoly dolog, nem? El is felejtett bemu­tatkozni, elnézést kér, Elmer Foster a neve, a felesége Jessia, skót születésű, ő ma­ga is glasgow-i, hajóács volt az apja, kész regény, hogy hogy kerültek össze. A leg­viccesebb, hogy egy utcában laktak Glasgow-ban, de fo­galmuk sem volt egymás lé­tezéséről, Sydney-ben ismer­kedtek össze. De hát bocsá­natot kér, ez hosszú lenne, s nem is ide tartozik. Konyakot is ittak. Foster egészen belemelegedett, jó volt így az érdeklődés kö­zéppontjában lenni, szürke kis tisztviselő volt otthon, s most szinte az egész világot a tenyerén tartotta. Már két hónapja utaztak, tizenkét év óta gyűjtöttek erre az utazásra. Repkedtek a kér­dések, s ő be sem várta szin­te őket, bár most már nagy­jából megértette Irénkét, sőt többször biztosította, hogy kitűnő az angolsága, bárko­együttélő nemzetiségekre is kiterjednek. Magától értető­dik, hogy a feldolgozás a • nemzetközi összefüggésekre, az egyetemes történet ese­ményeire is kiterjed. A most megjelent kötet, a tör­téneti valóságnak megfelelő­en, a mai országterülettel egyező Horthy-kori Magyar- ország történetét mutatja be. A tízkötetes sorozat egyes kötetei az elkészülés sor­rendjében látnak majd nap­világot. Már beszerezhető, mint említettük, az 1918— 1945 közötti történelemről szóló, talán a legnagyobb érdeklődésre számot tartó, gazdagon illusztrált kötet. Jövőre jelenik meg az 1848 —1918 közötti korszakot tár­gyaló két újabb kötet, majd feltehetőleg az évtized vé­gére az 1790—1848 közötti, más szóval a reformkori kö­tet. A tervezett korszakbe­osztás szerint a kezdetektől 1526-ig két, 1526-tól 1790-ig újabb két kötet mutatja be az eseményeket, összesen te­hát nyolc kötet jelenik meg majd, amely a felszabadu­lásig egységes ívben vázol­ja fel történelmünket. Az 1945 utáni korszakkal a ki­lencedik kötet "foglalkozik. Végezetül a befejező, tize­dik kötet a történetírás tör­ténetét és a tárgy- és név­mutatókat tartalmazza majd. A hatalmas, évek óta ké­szülő, s csak hosszú évek múlva beteljesedő vállalko­zásban történészek tucatjai vesznek részt. (A munkála­tokat a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettu­dományi Intézete fogja ösz- sze.) Ki fogja majd ezt a tíz kötetet egyvégtében elol­vasni? Teszik fel sokan a kérdést — helytelenül. A több ezer oldalas összefog­lalás nyilvánvalóan nem az­zal- a céllal készül, hogy minden művelődni kívánó ember végigolvassa. Kézi­könyv lesz, amely azt a célt szolgálja, hogy mindazok, akik valamely esemény, adat, vagy történelmi ‘ kor­szak iránt érdeklődnek, könnyen találjanak pontos, megbízható. _ tudományos színvonalú adatbázisra és ábrázolásra. rántsem volt az. Jessie a férje karján tartotta kezét egész idő alatt, s nézte, mi­lyen kedvvel beszél. Jól él­hettek egymással. — Hogy hol jártunk ed­dig? Görögország, Olaszor­szág, Berlin, Bécs, Bécsből jöttünk Budapestre. Innen majd Finnországba megyünk, onnan Angliába. Igen, ter­mészetesen Glasgow-ba is, sajnos, már nem a szüléink­hez, csak a sírjukhoz, de Jessie-nek van két húga, ők ott élnek. Furcsa lesz Ang­lia annyi év után, biztos, tu­lajdonképpen már nem is tudnánk eldönteni, melyik az igazi hazánk. Élnek emlé­kek az emberben, de nem valószínű, hogy a mai va-' lósággal megegyezzenek, sőt, tán az emlék-szülte való­sággal sem egyeznek meg. Nehéz dolog ez mindenkép­pen, nagyon meg tudom ér­teni azt a bécsi emigránst, aki így fogalmazta meg igen röviden és találóan a dolgot: Emigrieren heisst halb krepieren. A szomszéd szobából óriá­si zaj hallatszott. Az öregek hálószobájából, itt volt az unokának egy játszósarok berendezve. Hernádi felállt, hogy utánanézzen, mit mű­vel a kölyök. Kölyöknek hív­ta magában, pedig lány volt, Magyarnak szám kivetve „És mégis magyarnak számkivetve lelkem sikoltva megriad, Édes hazám fogadj szívedbe, hadd legyek hűsé­ges fiad.” önkéntelenül is ezek a József Attila-sorok törtek elő a televízió Útköz­ben élünk című kitűnő doku­mentumfilmje után. Lukács Lórá.nt kamerája előtt teljes szélességében bontakozott ki az amerikás magyarok -vilá­ga, s ebben a világban Rad- ványi Dezső szerkesztő és Kí­gyós Sándor rendező nem azokat az okokat kereste, hogy miért váltak hazánk fiai amerikás magyarokká, sokkal inkább azt, van-e még híd, amely átível a végtelen óceánon, a Buckeye Road- tól a Tiszáig. A dokumentumfilm méltó volt a vállalkozás nagyságá­hoz. A rendezés feszessége, a riportok célratörő, nem el­kalandozó szikársága, s nem utolsósorban az operatőr minden apróságra odafigyelő érzékeny szeme volt e nagy­szerű, s ami ennél is több hasznos tévéműsor lelke. Nem másról van ugyanis szó, mint arról, hogy ama bizonyos híd cölöpjeinek le­verésében segített ez a doku­mentumfilm. Nem lehet egy tévéfilmnek nagyobb jelen­tőséget tulajdonítani, mint ami, de kétségtelen tény, hogy ezzel a filmmel átlép­tünk egy bűvös határt. Mind­ez ideig külföldön élő ma­gyarjainkkal kapcsolatban az alaptónus a sértődöttség, a bizonyos fokú elutasítás volt jellemző. Az Útközben élünk nem kívánt erőltetetten hozzára­gasztott véleményt, mondani a képekhez, azokhoz a mo­nológokhoz, amelyekkel ma­gukat jellemezték a doku­mentum szereplői. Láttuk a milliomossá vált Köröndi Margitot saját úszómedencéje előtt, amint gazdagságáról és jólétéről beszél, és a kamera egészen közelről nyílt rá, sze­meire, amikor mindenkit ar­ra kért, hogy ha tornász ko­rából küldenének egy filmet, nagyon megköszönné. Mivel Köröndi azzal, hogy otthagy­ta azt a közösséget, amely őt az olimpiai érmekig segí­tette, el is vesztette saját ér­tékét. Igaz, milliomos férjet kapott helyette. Láttuk a Buckeye Road sarkán álló fiatalokat, akik már Ameri­kában születtek, a két fiú kö­nyolcéves, tömzsi, barna, ke­rekfejű, mint egy fiú. A sze­me volt csak egyedül lá­nyos: kék, hosszú, sötét pil­lákkal. Néijn bánták ha fi­ús, mert valójában fiúnak szerették volna. Három mac­kója, kilenc öltöztethető ba­bája, egész polc képesköny­ve volt Babszinak, de most mindet elunta, s szép csen­desen fel akart mászni a szekrény tetejére, csuda hecc lenne, ha jönnének keresni, s ő föntről rájuk huhoghat­na. Nem sikerült, a zsámoly lebillent a székről. De sze­rencsére nem történt semmi baj, ügyesen leugrott. Mosta legkisebb bűntudat nélkül hallgatta nagyapa korholá- sát. — Olaszországban Capri szigete tetszett legjobban. Olyan kék tán sehol sincs a tenger. Először azt hittem, ezt a külön kékséget fizet­tetik meg az emberrel, mert mielőtt a hajó kifutna Ná- polyból, szerzetesek tartják oda az ember orra alá a perselyüket. Nem tudom, milyen szerzetesek, barna csuha, saru, a fejük teteje ki van borotválva, szóval nem ismerem én őket. De aztán kiderült, hogy Szent Antalnak gyűjtenek, hogy a tengeren kiterjessze védő ke­zét az adományozó utas fö­lé. Persze nevetséges, mert aki nem ad, az is azon a hajón utazik. S mit jelen­tett nekünk ez a kis rövid hajókázás, annyi mérföld után az óceánon!? Egyéb­ként Olaszországot szegé­nyebbnek képzeltem. Ügy élt bennem, hogy minden utcasarkon koldus áll, s a száradó fehérneműk rongyo­sak. Nos, nem így van. Be­jártuk Rómát, Milánót, Fi­renzét, Velencét, de koldust Gergely András 4L zött álldogáló leány mintha valamelyik amerikai magazin oldaláról lépett volna le, annyira amerikai. De miköz­ben beszéltek — magyarul — a szakállas fiú kimondta a nép szót, és automatikusan a magyar népié gondolt. Hal­lottuk beszélni Lustig Imre bácsit, a New York-i Magyar Szó főszerkesztőjét, aki a szo­cialista Magyarország sikere­inek örült, és láttuk Stirling Györgyöt, aki raktáros és új­ságíró, s jobb híján a magyar újságokból kiollózza azokat a cikkeket, amiket mi itthon Írunk saját hibáink ellen. A dokumentumfilm szerzői az Amerika Hangja egyik fontos beosztású munkatársának, Takács Józsefnek a kezébe adták a mikrofont, hogy egy részét vezesse a műsornak és Takács objektiven, ténysze­rűen, lakkozatlanul mutatta meg a magyarok Ameriká­ját. Kígyós Sándorék csak ennyit kértek, hogy az Ame­rika Hangjában ugyanolyan objektív legyen, mint a Ma­gyar Televízióban. Nem fe­ledkezhetünk meg Trombi­tás Dezsőről, aki egyháza élén és segítségével rengete­get tett a magyar kultúra éb­ren tartása ügyéért. Neki kö­szönhető többek között a Ko- dály-kórus. A forgatócsoport megke­reste a magyarokat, felmu­tatta, hogy határvonalat tu­dunk húzni. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy még mindig mi jelentünk mindent az amerikás magyaroknak. De egyet tudomásul vétetett ez a rendkívüli fontosságú film. Történetesen azt, hogy felelősek vagyunk ott is a magyar kultúráért, hagyo­mányainkért és jövőnkért is.' A szakadékot, ami köztünk és közöttük keletkezett, össze kell kötni valami szellemi híddal, hogy a szétrajzott magyarok ne vesszenek el a huszadik század molochjá- ban, hiszen, nevezzük nevén, hazátlanok. Mert azt á kohe­rens erőt, amelyet a beszélt és írott nyelv, a szokások, a művészetek az érzelmek, a magatartás és viselkedésfor­mák jelentenek, nem pótolja semmi, sokszor még a máso­dik és harmadik generáció­nál sem. Ennyiben áll a mi felelősségünk értük, és ezt kimondta az Ütközően élünk című film minden képsora. Hogy a hosszú út közben lesznek-e akik haza is talál­nak, ez már más kérdés. Ehhez azonban az is szük­séges, hogy folytatása követ­kezzék ennek a filmnek. Olyan , propagandára van szükségünk, amely kilép az eddigi deffenzívából. Nem azt kell már hajtogatnunk, hogy mennyire veszélyes a Nyugat fellazító politikája és nem a rólunk szóló ál- és rém­híreket kell cáfolni. Bemu­tatni a mai magyar hazát, melyet — mellesleg nem ár­tana erről egy másik doku­mentumfilmet készíteni itt­hon —• szeretünk, ahol élünk és dolgozunk. Szigethy András 20.00: ABBOTT ÉS COSTELLO VILÄGA A negyvenes évek két népszerű amerikai komikusa jelenik meg ebben az 1965-ben készült het­ven perces lilmben, két hajdan közkedvelt színész, akik a meg­fáradt Stan és Pan helyébe sze- rettek volna lépni. Abbott és Costello neve már többnyire csak az idősebb nézőknek isme­rős, no meg azoknak, akik vé­gignézték a Mexikói kalandos út című produkciójukat nemrég* a tévé műsorában. A most képernyőre kerülő al­kotás tulajdonképpen a negy­venes évek amerikai filmvilá­gának paródiája is, hiszen a két közkedvelt komikus szinte valamennyi filmjében az akkor divatos horror-, kaland- és vad­nyugat-filmek paródiájával szol­gált, hajdan divatos hősök, mű­fajok kifigurázásával. Így je­lenetek villannak fel. a Tökfil- kók, az Abbott és Costello az idegenlégióban, az Abbott és Costello találkozik Frankenstein­nel, a gyilkossal, Kidd kapi­tánnyal, a láthatatlan emberrel stb. filmekből. mindössze hármat láttunk. Milánó ultramodern város. Budapest nagyon szép, de el­képesztően sötét az olasz városok után, mintha gyer­tyával lenne kivilágítva. — Ugye?! — mondta a nagybácsi. Előrehajolva ka- vargatta a feketéjét. Egészen felélénkült, — Párizsról én is mesél­tem, nem? — jegyezte meg Ernő, kissé sértődötten. — A Margitsziget nagyon szép, a királyi vár is, s a szálló, a Gellert, minden igényt kielégít, de sehol ilyen drágán nem szálltunk meg. — Drága, ugye? — mond­ta a nagybácsi. — Mit mond? — kérdez­te Foster. — Hogy: ugye drága? — Roppant drága. Majd­nem rablás. És főleg nincs választék, előre ki van köt­ve, hogy csak ott lehet meg­szállni. Hernádiné csodálta Irén- két. Milyen nagy szó is, ha valaki tud idegen nyelveket. Most ülhetnének itt, mint a némák. És az angol nem gyerekjáték. Klári is írta, hogy az angol nehéz dió. „Tö" rom az angolt, de inkább az angol tör engem. Viszonylag folyékonyan, de rengeteg hi­bával beszélem, s ami a leg­nagyobb baj, igazi pesti ki­ejtéssel, az ittefii ismerőseim néha nyakig pirulnak a ta­pintatosságtól, mielőtt kitör­ne belőlük a röhögés egyes, szerintük charming monda­tomon. öszbevegyült fejjel azonban az ember mind. ke­vésbé érzi magát charming- nak a clown szerepében.” Meg: „Persze, hogy mi in­nen európai túrára indulhas­sunk, ahhoz a főnyereményt kellene megnyerni, hiszen olyan messzire futottunk. Azért állandóan tervezget­jük, hogy majd egyszer.. Már nem is hallotta mit be­szélnek. Szerette volna meg­kérdezni, mit üzentek, hogy vannak, de egyre csak a le­velek, a ritka levelek idéződ- tek fel gondolataiban. „Ha az ember belekerül a sodrás­ba, egyik partra sem tud ki­mászni már...” „ .. .Utoljá­ra tavaly májusban jártuk az utakat (májusban kelle­mes az időjárás, januárban van itt a kánikula). Queens- landben jártuk végig a Gold- coastot egy kölcsönkocsival. Az első ültetvény, ahova be­mentünk néhány fürt banánt és ananászt venni, magyaro­ké, otthon tán el sem tudjá­tok képzelni, milyen megha­tó az ilyesmi... Érc! kés, gyönyörű rainforestokct lát­tunk, ez már valóban trópus, arasznyi mohafélékkel, ég- be-elvesző pálmákkal, s olyan liánhálókkal, melyeket ifjú­korunk Tarzan filmjeiben ha­misítványoknak tartottunk* Ilyen helyeken felmerül ben­nem a gondolat, hogyan a.fe­nébe is kerültem ide. És nem ér az egész semmit, mert ak­kor érne, ha hirtelen ott'te­remhetnék utána nálatok, s elmesélhetném nektek, mit láttam, s ez egyszer tán di­cső sógorom se mondhatná, hogy ő ilyen liánokon him- bálózta végig a gyerekkorát' A harcos kommunista!” Per­sze nem felejtette el. Nem is felejthette el. Az. egész emi­att volt, és, úgy érezte, őmiL atta. A gyűrű is hozzájárult Minden együttesen, s hogy melyik milyen mértékben, tán még Klári sem tudná megmondani. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom