Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-30 / 179. szám
Kicsit bátrabban! BÚZAFÖLDJEINKEN zúgnak még a kombájnok. Kétségtelen, hogy a rossz tavasz, majd a nyár eleji nagy szárazság nyomot hagyott a termésátlagon, a szakemberek körében azonban egyre több szó esik a mezőgazda- sági üzemek fejlesztési, beruházási tevékenységéről, hallani aggódó hangokat is. Az üzemek fejlesztenek. Folyamatban van a már megkezdett beruházások befejezése, gyakran találkozunk rekonstrukciós, tehát meglévő létesítményeket tökéletesítő illetve bővítő munkálatokkal. Az is általános igyekezet, hogy a gabona tárolását tökéletesítsék, tehát gépesített magtárakét. szárító üzemeket, takarmánykeverőket építsenek. Ügynevezett új nagyberuházás azonban alig indul, korszerű szarvasmarhavagy sertéstelep, építéséhez nagyon kevés gazdaság kezdett az idén. Erre vonatkozik az aggodalom. A megkezdett beruházások előbb-utóbb készen lesznek és mivel az újak indításából ez az esztendő gyakorlatilag kiesett, félő, hogy a fejlesztés folyamatossága jövőre lelassul. Könnyű lenne most alapos fejmosásban részesíteni a téeszelnököket, elmarasztalni őket azért, mert nincs bennük kezdeményezőkészség, vállalkozószellem. A helyzet azonban nem ily egyszerű. Ismeretes, hogy ötödik ötéves tervünk a közgazda- sági körülményeket illetően lényeges változások jegyében indult. Az állam többet vár a mezőgazdasági üzemekéi s ugyanakkor kicsit kevesebbet juttat az üzemeknek. Ennek nyomán változik az idei esztendő várható mérlege. Kisebb lesz a fejlesztésre fordítható nyereség, számos üzemben esetleg el is marad. ERKE MÉG MONDHATNÁNK, hogy az állam hitelt ad, sőt, a téeszek évek óta nem juthattak oly könnyen hitelhez, mint az idén. Ez igaz, és a rekonstrukciókon, gépi beruházásokon meg is látszik. Az állattenyésztési nagyberuházás azonban drága dolog és megtérülése is lassú, olykor kétséges. Ez az oka a bátortalanságnak. Az üzemi vezetők óvatosak, takarékoskodnak, a tagság elért jövedelmi színvonalát legalább tartani akarják, nem bocsátkoznak bizonytalan vállalkozásokba. Nem vitás, hogy az állat- tenyésztés csak egy bizonyos színvonalon hozhat hasznot. Lehetetlen olyan árrendszert csinálni, amely mellett az évi 2000 literes tejhozam, vagy a hat kiló abrakból előállíott egy kiló sertéshús még hasznot is hozzon. Ám így kialakul a „tyúk vagy a tojás” helyzete, azaz hogy mit kell előbb csinálni, felemelni a hozamokat és azután rendezni az árakat, vagy olyan közgazdasági környezetet teremteni. amely ösztönöz a viszonylag magasabb hozamok elérésére. Helyesen teszik a téesz- vezetők, ha a tagsággal közösen újra végiggondolják beruházási elképzeléseiket és kezdeményeznek az állat- tenyésztés területén is. Ugyanakkor azonban állami oldalról is sürgető tennivaló, hogy illetékesek végiggondolják a helyzetet, és találjanak valami megoldást a hatásosabb ösztönzésre. Nagyon ügyelni kell az állami forintokra, de immár egy évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy üzemi vezetők akkor kezdeményeznek, ha abban fantáziát látnak. Van egy pont, ahol az állattenyésztés produktumát különösebb beruházások, jelentős kamatterhek vállalása nélkül is fejleszteni lehet. Ez pedig a meglévő telepek kapacitásának kihasználása. A már felépült és üzmbe állított szarvas- marha- és sertéstelepeken ugyanis a férőhelyek 15—20 százaléka üres. Ezeket kellené a józan ész diktálta leggyorsabb ütemben betölteni, kihasználni. A lehetőségek persze nagyon eltérőek. Száz százalékig kihasznált telep alig van. de sajnos akad olyan is, ahcl a férőhely kétharmada üres. A konkrét helyzetet figyelembe véve kell megtennünk a szükséges lépéseket. EZ ELSŐSORBAN helyi elhatározás kérdése. A hatóságok bíztathatnak, a hitel- intézetek, a vállalatok segíthetnek, de a döntést a gazdaságban kell meghozni. Igazán elsőrendű népgazdasági érdek a tartalékok kihasználása, az állattenyésztés országos termelési értékének növelése addig is, amíg majdan az új nagy telepek döntő fordulatot hozhatnak. Nagyon jó lenne azonban, ha ehhez a munkához is segítséget kapnának az üzemek, mert sajnos vannak szabályok és előírások. amelyek fékezik, hátráltatják a kapacitások teljes kihasználását. F. B. Bevált a kedvezményes Az öntözés akció már csak a gazdaságokon múlik... f Nemrég megkérdeztem egy I termelőszövetkezeti elnököt, I hogy öntöznek-e földjeiken? | Egyértelmű nemmel vála- I szolt, s mindezt azzal in- | dokolta, hogy nincs szivaty- j tyújuk. Víztárolójuk ugyan | van, ahonnan megoldhatnák a rendszeres öntözést, a berendezések azonban hiányosak. Amikor az iránt érdeklődtem, vesznek-e szivattyút, azt mondta, nincs fá pénz. F Nos, furcsa álláspont ez, különösen most, amikor dúlt az aszály, amikor minden csepp vízre szükség volt és van. Úgy látszik, sok helyen ennek ellenére sem törődnek eleget az öntözéssel. A közelmúltban pedig az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság és Heves megye Tanácsa felmérést végzett és megállapították, hogy 13 ezer hektár folyamatos öntözésre alkalmas berendezés áll rendelkezésre megyénk gazdaságaiban. Becslések szerint ennek jó kihasználásával csaknem 80 millió forint értékű terméstöbbletet lehetne elérni. Vajon lemondanak-e erről gazdaságaink, ilyen nehéz körülmények között? Csakis nemmel válaszolhatunk. Ennek ellenére mint a példa is bizonyítja — nem mindenhol élnek a lehetőséggel. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az AGROTRÖSZT-tel egyetértésben szeptember 30-ig meghirdette az öntözőberendezések kedvezményes árusítását. Ez nagy jelentőségű, hiszen az eddigi negyven százalékos állami támogatást további 30-cal. tehát összesei 70 százalékos árengedménnyel egészítették ki. A döntés szerint ezt az engedményt január 1-től visz- szamcnő'eg megkapják azok a gazdaságok, amelyek öntözőberendezést, vásárolnak. A visszatérített pénzen pedig újabb gépeket, beruházási javakat vásárolhatnak. A Heves megyei AGRO- KER Vállalat is jól felkészült a kedvezményes árusításra,' s eddig kilencmillió forint értékű öntözőberendezést adott el a közös gazdaságoknak. Ez a vállalat történetében a legkiemelkedőbb eredmény. Szövetkezeteink főleg az utóbbi egy hónapban hatezer gyorskapcsolású alumínium csövet, kétezer szórófejet és 25 öntözőszivattyút vásároltak. Ha a csöveket összeillesztenénk, hosszúságuk becslések szerint 36 kilométert tenne ki, amely az Eger— Füzesabony közötti vasútvonal kétszerese. A vállalat az elmúlt napokban a nagyüzemeknek tíz korszerű önjáró4 és vontatott öntözőberendezést is eladott. Közülük a legmodernebb önjáró forgókereket, melyet a Csányi Állami Gazdaságban terveztek és a gyöngyösi Agro- mechanikai Szövetkezetben gyártanak. Néhány Heves megyei nagyüzem tehát már eddig is élt a kedvezményes lehetőséggel. A tarnamérai Egyesült Termelőszövetkezet például egyszerre hat nagyteljesítményű öntözőberendezést vásárolt. Ugyancsak ezek között van a mezősze- merei, a gyöngyösi és a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet is. Állami gazdaságaink közül pedig a hevesiek vásároltak. A nagy szárazság miatt országosan — így megyénkben is — fogyóban vannak az öntözőberendezések. Az AGROKER raktáraiból azonban még 1200 méter cső és 12 szórófej vár eladásra. Ezeken kívül a közeljövőben nagy teljesítményű szivattyúk érkezésére is számítanak a Diósgyőri Gépgyártól. Remélhetőleg meg is érkeznek, hiszen a gyár a sürgős szállítással nagy segítséget nyújthat Heves me gye ,mezőgazdaságának. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak ésszerű volt meghirdetnie az öntözőberendezések kedvezményes árusítását. Gazdaságaink közül többen felismerték ennek jelentőségét és éltek a lehetőséggel. Éltek az anyagi előnnyel, hogy kisebb befektetéssel nem egy, hanem két szivattyút, szórófejet, vagy csövet vásárolhatnak. Az öntözőberendezések nagy része már a közös gazdaságokban van. Rajtuk múlik tehát, hogy locsoljanak is vele és használják ki a tárolók, illetve patakok vizét. Ezzel az aszály közepette még mindig segíthetnek a zöldségek és a másodvetések termésnövelésében. !$: Mentusz Károly Körkép a beruházásokról MÁR ASZFALTOZZÁK A 25-ÖS UTAT » t H 1 .,t Impozáns, modern lakótelep — a Csebokszári városrész — mellett épül a korszerű út, az egri új átkelési szakasz (Fotó: Szántó György) Az Egri Közúti Építő Vállalat útépítésben igencsak jártas, szakmáját értő, s szavait álló „csapata” ez év februárjának nyolcadik napján látott hozzá a 25-ös számú út egri átkelő szakaszának építéséhez. Az öt hónap óta végzett munkáról Ligetvári Ferenc főépítésvezetővel beszélgettünk. — A program szerint haladnak-e a munkával? — Ha ez alapján mérlegeljük az eddigi munkánkat, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem állunk rosszul. Mindezt elég talán ázzál bizonyítani, hogy ha minden jól megy, akkor az út első szakaszának mintegy 1400 méter hosszú része határidő előtt elkészül. — Mettől meddig tart az első ütem, és mit ért azalatt, hogy „ha minden jól megy”? — Az első ütemben a benzinkút és a felnémeti posta közötti utat, valamint három hidat kell ez év végére megépíteni. „Ha minden jól megy alatt” pedig azt értem, hogy sajnos ném megy minden jól. Felnémeten a posta és a vízművek is lemaradt munkájában, emiatt nekünk is csökkenteni kellett tempónkat. — Mi készült már el, hol tartanak pillanatnyilag? — Kész az Eger-patak hídjának az alapja és a tartófala is, most készítjük a Tár- kónyi-patak hídjának alapjait, ezenkívül megtörtént már az út menti csatorna egyik szakaszának műszaki átadása is. És ami félreérthetetlenül bizonyítja, hogy itt utat építenek: megkezdtük az új út aszfaltozását. — Milyen „ágyat” kap a négysávos út? — A kavicsréteg és az alapbeton vastagsága 20, illetve 25 centiméter és erre Az elmúlt tanév befejezése előtt a fiatalok ezrei jelentkeztek az idei nyári építőtáborokba. Mint a KISZ Központi Bizottsága legutóbb értékelte, a tanulóifjúság munkája eddig minden területen eredményes volt. Különösen sokat segítettek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok földjein, gyümölcs- esőseiben. tábláin a termés betakarításában, valamint az őszi mezőgazdasági munkák előkészítésében. Köztudott, hogy az elmúlt hónapok aszályos időjárása próbára tette a mezőgazdasági üzemek kollektíváit, sok esetben pedig egyenesen veszélyeztette — egyes területeken még ma is veszélyezteti — a termést. A soron következő munkák elvégzése éppen ezért rendkívül fontos. A KISZ Központi Bizottsága a mezőgazdasági üzemek segítésére, illetve a legfontosabb munkák elvégzésére újabb építőtáborokat szervez. Ebből az alkalomból felhívással fordul hazánk tanulóifjúságához, hogy jelentkezzenek az önkéntes mezőgazdasági táborokba. Az úgynevezett „mező- gazdasági turnus” augusztus 22-töl szeptember 4-ig tart (a középiskolai tanév 7-én kezdődik) — két hétre kapcsolódhatnak tehát be . a jelentkezők a legfontosabb mezőgazdasági munkákba. Mint a felhívásban szerepel: a táborokba jelentkezni kívánó tanulófiatalok a Magyar Ifjúság című lapban közölt űrlapon. illetve levélben jutassák el az adataikat a KISZ-kb szervezőihez. (1055 Budapest, Balassi B. u. 16.) A jelentkezési határidő: augusztus 10. A mezőgazdasági táborokba jelentkező fiatalok augusztus 17-ig értesítést kapnak arról, hogy hol es , mikor kell megkezdeniük a munkát, illetve: az ország melyik részében tartanak igényt a segítségükre. A KISZ-kb felmérése szerint már most mintegy háromezer. szakmunkástanuló, kö- ’ zép- és főiskolai tanuló, illetve egyetemista munkába állására lenne szükség. jön rá 14 centiméter vastag aszfalt. Az út két oldalán két és fél, két és fél méter széles járda épül. Hajtunk valamennyien, senki se szeretné, ha szó érné a házunk táját. Mert ehhez mi szerencsére nem szoktunk hozzá. .. A vállalat kommunistáinak " közelmúltban tartott taggyűlésén is igen sok szó esett a szóban forgó beruházás jó minőségben és határidőre, vagy határidő előtti megvalósításáról. Szamosi Gábor osztályvezetőtől, a pártvezetőség titkárától kérdeztük: elégedettek-e az eddigi munkával? — Tulajdonképpen igen. Mi nem titkoljuk: prezstízst csinálunk ebből az útépítésből, mert elvégre Egerről, a megyeszékhely közlekedéséről van szó. Munkánkhoz maximális segítséget kapunk a tröszttől, a minisztériumtól, s ugyancsak erőt és lendületet ad az is, hogy a város, a megye párt- és állami vezetői is megkülönböztetett figyelmet fordítanak e beruházásra. — Gondjaik, problémánk nincsenek is? — Sajnos vannak. Szeretnénk, ha az elvégzett munka arányában a beruházások költségeinek egy részét átcsoportosítanák. Ezenkívül szívesen lapozgatnánk, tanulmányoznánk már a második ütem terveit is. A folyamatos munkát csak akkor tudjuk biztosítani, ha időben megkapjuk a terveket, ha időben elkészülnek az úthoz csatlakozó közművek is. —A második szakasz hol kezdődik és hol ér véget? — Indul a benzinkúttól, s befejeződik a Malom utcánál. Hogyan is mondta a főépítésvezető : „nem szeretnénk, ha szó érné a házunk táját”. Többek között ezért is ilyen lelkesen, s tervszerűen végzik munkájukat az egri útépítők. — koós — Iszap a víztároló helyén Mátrafüreden az eső segített Hetek óta nagy a vízhiány Mátrafüreden, a vízmű csak töredékét tudta szolgáltatni a napi igényeknek. A népszerű mátrai üdülőhelyen ilyenkor, nyáron hatnyolcezren is laknak itt, telve az üdülők, a hétvégi házak, sok vendéget vonz a nemrég átadott szálloda. Naponta 400—450 köbméter víz fogy el, sőt az utóbbi időben több is, éppen a szálló révén. A mélypontra a múlt héten jutott a vízellátás, ugyanis a vizet szolgáltató kis tárolótó tápláló forrása kiapadt. A tóban nem cserélődött a víz, s a klórozás ellenére hamarosan ihatatlanná vált, le kellett csapolni az iszapos pocsolyát. Ezután már más vizet nem is kapott a környék, csak azt, ami a kiapadt forrás egyik ágából még csörgedezett: 13 litert percenként. A vízmű vállalat a lecsa- polás után azonnal kitisztította a tárolótavat, ugyanakkor készenlétbe állítottak több tartálykocsit, hogy ezen — kizárólag a lakosok részére — vizet szállítsanak. Simon Lajos, a megyei tanács vízügyi csoportvezetője elmondta, hogy e hét elejétől már lajtkocsik szállították volna a vizet Mátrafü- redre, de a Mátrában napok óta rendszeresen ismétlődő eső az utolsó pillanatban segített: július 27-re, keddre már ismét csaknem megtelt a v'ztároló, így „csupán” száz köbméterrel tudnak csak kevesebbet adni, mint amennyi az igény. A vízhiány tehát még tart, s ennek nyomán a korlátozó intézkedések is érvényesek, de nagyobb bajtól egyelőre nem kell tartani. — A Mátra többi részá r’ncs gond a vízzel mondta Simon Lajos. — Mátraházán, Galyatetőn, Mátraszentimrén a különálló vízellátó rendszerek ele- 1976. július 30., péntek gendő vizet tudnak szolgáltatni. A Köszörű-völgyi víztároló haszna is most mutatkozott meg igazán, ilyen aszályos időben azelőtt gyakrabban előfordult, hogy gépkocsikon szállítottak vizet az üdülőterületekre. Reméljük, Mátrafüred életében is ez lesz az utolsó vízhiányos nyár, mert az idén elkezdődik a Sástó—Mátrafüred közötti fönyomóvezeték építése és előreláthatóan a jövő szezon kezdetére már ezen a vezetéken kapják a vizet a fürediek. A tervek’ elkészültek, a vízjogi engedélyt is megkapták az építők, nincs akadálya a munka elkezdésének. Befejezés előtt áll a mátrai vízellátási rendszer kiépítésének harmadik üteme: a csórréti. víztárolónál a tisztítóberendezés hiányzik még. Az ijedtség tehát — ha a gondok nem is szűntek meg teljesen — elmúlt. Az eső segített a mátrafüredieknek. Annyit azonban az aszályos hetek a felszínre hoztak, hogy egy ilyen nagy létesítményt, mint a mátráfü- redi Avar Szálló nem lehet a vízellátás alapos megszervezése nélkül felépíteni. A szálló ugyanis egyedül igényli a jelenlegi víztároló teljesítményének felét, s ez akkor is gondokat okozna, ha nem lett vcflna ilyen aszályos az idei nyár. Ezért is gyorsították meg a főnyomóvezeték építését, amely, ha sikerül a határidőt lerövidíteni, a jövő nyár elejére elkészül. Addig viszont csak a kiadós esőkben reménykedhetnek az üdülőhely lakói... ÍTS m a a mm (hekeli) A KISZ-KB felhívása: A mezőgazdaságban Tárják a tanulóifjúság segítségét
