Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-03 / 156. szám
Kecske vagy bárány? Az ember minden dolog mértéke Műszerek és mértékek Képünkön egy Észak-Afrikában elő sörényes kecskeanya látható, bárányhoz hasonló gidájával, amely bizonyítja a kecskék és juhok viszonylag közeli rokonságát. ' A kecske ma már sokat veszített egykori jelentőségéből, annyira, hogy hazánkban is egyre ritkábban találkozhatunk vele. Pedig az egyik legrégebben háziasított állat, amelynek háziasítása állítólag a kutyával csaknem egyidőben történt. Az ókori Keleten különböző célból tartottak kecskéket. Nem csupán húsáért és tejéért becsülték, hanem terhet is hordoztattak vele, sőt igavonásra is használták, szárított trágyájával pedig fűtöttek. Testéneit'minden részét felhasználták, lenyírt szőréből ruhaanyagot készítettek, bőréből pedig vízesés borostömlőket csináltak. Sok országban még ma is nélkülözhetetlen háziállat a kecske. Igénytelen, táplálékát jól használja ki a szegényes növényzetű tájakon, nyomorúságos vidékeken magányosan éppúgy tartható, mint nyájakban. Egykor, a vitorláshajók korszakában a hosszú utakra induló hajók általában vittek magukkal kecskéket is, hogy friss tejjel és hússal lássák el a hajósokat. Gyakran előfordult, hogy a magányos szigetekre is tettek ki néhány kecskét, hogy ha hajótörött vetődik a szigetre, a legelemibb létszükséglete fedezve legyen. Erről olvashatunk példát Defoe világhírű regényében, a Robinsonban: hősének életét a szigeten talált elvadult kecskék köny- nyítették meg. Még ma is sok szigeten találhatunk ilyen, több évszázada elvadult kecskéket. Egyes vidékeken azonban óriási károkat okoztak a kecskenyájak. Lelegelik az amúgy is gyér növényzetet, így az erózió akadálytalahul lehordja a termőtalajt, s végül kopár sivataggá válik a táj. Annak érzékeltetésére, hogy a műszerek és mértékek honnan indultak el, mindössze egy nagyon kézenfekvő példát említünk. Babilóniában 4000 évvel ezelőtt a királyok üvegkemény dioritsziklából szobrokat faragtalak. s ezek lábán jelpiték meg a „láb” hosszát, amihez mindenkinek igazodnia kellett. A babilóniai „láb”-at 15 egyenlő részre osztották, így kapták az ,,ujjat”. Protagorász ókori filozófus szerint: az ember minden dolog mértéke. Ujj, hüvelyk, arasz, láb, könyök, marék, lépés — ilyen mérték" kel határozták meg a meny- nyiségeket. Az emberek testméretei azonban nem egyformák, így aztán a mértékegységek is igen gyakran változtak. A zűrzavaron úgy próbáltak se* gíteni, hogy nem ritkán az uralkodó testméreteiből vezették le az alapvető méreteket. Följegyezték például, hogy I. Henrik angol király udvarában a yard hossza azt a távolságot jelentette, amely a király orrhegyétől kinyújtott bal karjának nagyujja hegyéig terjedt. Nagyobb távolságokat a hajdani időkben „nyíllövés- nyi”, „fütamnyi”, „egynapi járóföldnyi”, „puskalövésnyi’ „kiáltásnyi”, stb. jelölésekkel adták meg. Érdekes itt megemlítenünk, hogy a szög" mérés talán a egyetlen, amely a babiloni kultúra óta szinte semmit sem változott. A méretek zűrzavarából a nagy francia forradalom teremtett kivezető utat. A jakobinus Romme javaslatára csillagászokat, geodétákat, tudósokat bíztak meg azzal, hogy megmérjék a Föld különböző méreteit és a kapott adatokból vezessék le az új mértékrendszert. Megállapodás szerint a Föld kerületének negyvenmilliomod része a hosszúság egysége: I méter. Äz „ős" métert” Kruspér István tervei szerint 1874. május 13-án a párizsi Conservatoire des Arts Métiers-ben öntötték ki. A hiteles méterrúd platiA Tunguz-meteorit titka Üstökös, vagy nukleáris robbanás ? A Tunguz-meteorit néven • isipert jelenség 1908. június 30-án játszódott le. Az eltelt csaknem 70 év alatt — minden , kritikát kiálló magyarázat hiányában — tudósok, scifi-írók és újságírók, amatőr csillagászok újból és újból foglalkoztak vele. Ha napjainkban történik egy ilyen esemény, néhány órán belül képernyőn láthatjuk a katasztrófa helyét, és jól felszerelt kutatócsoportok indulnak haladéktalanul a helyszínre. A Tunguz-meteoritot csak néhányon látták, véletlenül. A cári kormány érdektelennek tartotta expedíció kiküldését. Az első tudományos kutatócsoport — Leonyid Kulik vezetésével — csak az Októberi Forradalom után indult útnak. A helyszínen talált kiégett fák, az irattári a r vágok és a szemtanúk még húsz év távlatából^ is sok mindenre fényt derítettek A következő történt. Egy vakítóan fényes tűzgömb rohant át a reggeli égbolton és Irkutszktól északnyugati irányban 900 kilométerre felrobbant. A robbanás ereje a hirosimai atom mbánál mintegy ezerszer nagyobb volt. 2200 nég zetkilométernyi területen kidöntötte az erdő fáit és tűzvíft pusztított. Pots- damban, Londonban és Cam- bridgeben a barográfok inf- . ra-hanghullámot észleltek Oroszország és Európa csil1976. július 3., szombat lagászait 1908. júliusának első napjaiban a rendkívül világos éjszakák lepték meg, akkor még nem voltak híreik a meteorit becsapódásáról. E tények annyira furcsák és ellentmondásosak voltak a Tudósok számára, hogy egyetlen elméletbe sem illeszkedtek be. Kulik expedíciója is zsákutcába jutott. A katasztrófa helyszínén olyan rombolással találkoztak, hogy azt csak több százezer tonna súlyú kozmikus test okozhatta. A robbanás helyén viszont ebben az esetben 500 méter mély krátert kellett volna találni. A legalaposabb kutatással sem sikerült azonban ilyet felfedezni, sőt még egy aprócska meteoritszilánkot sem leltek. Az ismeretlen anyag sok ezernyi tonnája nyom nélkül eltűnt. A húszas és harmincas évek expedíciói sem jutottak eredményre. A második világháború idején beszüntették a kutatást. 1946-ban Alekszandr Kazanyec szovjet scifi-író- nak megjelent egy könyve, amely a titokzatos Tunguz- meteorittal foglalkozott. * Az elbeszélés nagy visszhangot keltett. Az író véleménye szerint idegen bolygóról érkezett űrhajó szenvedett katasztrófát Szibéria felett. Bár a komoly tudósok közül senki sem fogadta el az író fel- tételezését, a közvélemény ismét foglalkozni kezdett a meteori ttal. Az 1958. és 1959. évi kutatások megállapították, hogy a robbanás 10—15 kilométeres magasságban következett be. és olyan hő keletkezett, hogy a magas olvadáspontú fémek is elillantak, vagy apró cseppekre olvadtak (ezért nem találtak szilánkokat). A robbanás helyén valóban találtak magas szilícium és lúgos fémtartalmú üveges göm- böcskéket. Buborékos zárványaikban szénsavgázt, szén- monoxidot és kénhidrogént fedeztek fel. De ezeknek a gömböcskéknek a tömege a legoptimistább becslések szerint sem lehet több, mint 200 kilogramm. Ezek a tények bonyolultabb kérdésekre világítottak rá. Hogyan keletkezett az a roppant energia? A közönséges meteoritok kémiai és hőreakcióit az atmoszférában már jól ismerjük. Ezek nem vezethettek ilyen jelenségekhez. 1960-ban szovjet asztrofizi- kusok arra a következtetésre jutottak, hogy a tunguzi jelenséget egy kisebb üstökös okozta, amely összeütközött a Földdel. Amerikai csillagászok szerint ilyen összeütközések bolygónk történelem előtti időszakában gyakran előfordultak. Az üstökösök magja rendszerint nem tudja legyőzni a földi atmoszféra közegellenállását, így ezeknek a katasztrófáknak a nyoma viszonylag gyorsan megsemmisül. Igaz, nincs mindenki ezen a véleményen. Georgij Petrov akadémikus előadása a Tunguz-meteorit természetéről, amely a Szovjetunió Tudományos Akadémiája általános fizikai és csillagászati osztályának 1975 februári ülésszakán hangzott el, népes hallgatóságot vonzott. A Lebegyev Fizikai Intézet konferenciaterme zsúfolásig megtelt, a sorokban Alekszandr Kazanyec scifi-író is helyet foglalt. Petrov akadémikus elemezte az eddig rendelkezésre álló, a tudományos világ által elfogadott tényeket a gázdinamikai törvények szempontjából. A matematikai számításokkal a katasztrófa szinte j minden jelenségét megmagyarázhatjuk, ha feltételezzük, hogy a Tunguz-meteorit egy hatalmas, legkevesebb 100 ezer tonna súlyú hó- és portömegből állt. Ez a hólavina másodpercenként több tíz kilométeres sebességgel tört be a Föld atmoszférájába és viszonylag lapos pályán, a horizonthoz 20 fokos szögben száguldott át az égbolton. A sűrűbb légrétegeket elérve hirtelen lefékeződött — hiszen sűrűsége nem lehetett több mint a víznek egytize- de — és lökéshullámot keltve 30—40 000 C fok hőmérsékletre melegedett fel. A légnyomás kidöntötte az erdő fáit, az izzó gázok pedig felgyújtották. Az atmoszférába fellökött por megtörte a napfényt, ez okozta a fehér éjszaka jelenségét Európa olyan területein, ahol az különben nem figyelhető meg. Az epicentrumból származó minták alapos vizsgálata sem talált argon—39 radioaktív, izotópokat, így nukleáris robbanásról szó sem lehet. Azonnal felmerült a kérdés, létezhetnek-e ilyen hótömegek a világűrben? Petrov akadémikus szerint igen. 1965- ben Kanada felett hasonló — de lényegesen kisebb — robbanás következett be. Hogyan keletkeznek ilven hólavinák a világmindenségben, és meddig léteznek, még nem tudjuk. Korunk tudományának presztízse nem engedi meg, hogy „nyitott kérdések” maradjanak. Nyilván ezért oly nagy még ma is az érdeklődés a Tunguz-meteorit titka iránt is. nairidium ötvözetből készült* 1899-ben Nagy-Britannia és Oroszország kivételével valamennyi európai állam csat" lakozott az egyezményhez. Tulajdonképpen ezzel a megállapodással egységesedett világszerte nem csupán a hosszmérték egysége, hanem az ebből levezetett súly, űr, és térfogat mértékegysége is. Kialakult az egységesen elfogadott mér tékegység- rendszer, amely előfeltétele volt a mérőműszerek és mérőeszközök tömeges gyártású" nak. Az első laboratóriumi finom mérleget például 1770- ben Harrison angol órás készítette Cavendisc kémikus számára. Johann Baptist Schwilgué, a strassburgi világhírű automata óra tervezője és készítője találta fef a múlt század első éveiben a hídmérleget. A mérőműszerek sokaságából még említsük meg a mai hőmérő kialakulásának történetét. Az első „gőzhőmérőt” Santorio Santorio olasz orvos készítette a XVII- és XVIII. század fordulóján. Készített hőmérőt Galilei, II. Ferdinánd toszkán nagyherceg és Halley angol üstököskutató, hogy végül Gabriel Fahrenheit elkészítse az 1700-as évek elején a róla elnevezett hőmérőt, amelyet Amerikában mindmáig használnak. Ezen a skálán az emberi test hőmérsék" lete 100. a jeges víz hőfoka 32, míg a víz forráspontja 212. Vele . nagyjából egyidőben René-Antoin Réaumure elkészítette a róla elnevezett hőmérőt. Ezen nulla foknak a víz fagypontját tekintik, s nyolcvannak a forrpontot. A mindmáig legelterjedtebb hő" mérőt Andres Celsius svéd csillagász alkotta meg a XVIII. században. Eredetileg ezen a hőmérőn nulla fokkal jelölték a víz forráspontját, a fagyáspontot viszont 100 fokkal. A legprimitívebb, legegyszerűbb mérőeszközök megjelenése is már óriási forradalmat jelentett az emberi gondolkodásban: a minőségi érzékelés helyett a mennyiségi szemlélet megjelenését „Az idő térré vált és a tér súllyá” — írta Thomas Mann. A mérés maga a termelés szolgálatába állt ugyan, de egészen más jellegű volt, mint a többi emberi tevékenység: kezdettől fogva ki kellett elégítenie az állandóság, a reprodukálhatóság és a minél nagyobb pontosság igényét. ■ Révész Tibor Tizenkét éves egyetemista David Arutyunjan sikerrel végzi a Jereváni Műszaki Egyetmem technikai, kibernetikai fakultásának első évfolyamát annak ellenére, hogy még csak 12 éves. Míg a tudósok az akcele- ráeió káráról és ' hasznáról vitatkoznak, a kisfiú saját példájával bizonyítja annak lehetőségét, hogy különösebb feszültség és egészségi károsodás nélkül jóval több ismeretet lehet elsajátítani, mint amit az iskolai tantervek előirányoznak. Harmincfős tancsoportjában ő a legjobb egyetemi hallgató. David ritka tehetsége egészen váratlanul nyilvánult meg. Négyéves korában még csak jó emlékezőképessége sem volt. Szülei foglalkozni kezdtek vele, hogy emlékezetét fejlesszék. Sokat segített a gyermekversek memorizálása, az elemi számtani műveletek gyakorlása. Ezután váratlan minőségi változás következett be. öt és fél éves korában Dávidot felvették az általános iskolába. Folyamatosan olvasott örmény és orosz nyelven, könnyedén megbirk '»zott az elemi matematikával. Hétéves korában harmadik osztályos, tízéves korában már a nyolcadik osztályt járta... • amellett David semmiben sem különbözött a többi kisfiútól. Órákon keresztül focizott barátaival, kalandregényeket olvasott, szorgalmasan látogatta az úttörőház rádiószakkörét és úszó- szakosztályát. Általános iskolai tanulmányainak 'utolsó évét különleges matematikai iskolában töltötte. A szakosodott iskolák valamennyi szovjet köztársaságban megtalálhatók. Céljuk a tehetséges tanulók szakmai orientálódásának segítése. Az időben kifejlesztett munkaképesség következtében ilyen tehetséges gyerekké vált David is — hangsúlyozzák a szakemberek. A főiskolai felvételi vizsga nehéz volt számára. Azonban minden jól sikerült, David a legmagasabb pontszámot érte el. «I t t * David Arutyunjan (Fotó: APN—KS)
