Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
Tudományos hírek Ébresztő Hajót vezérlő mesterséges holdak Amikor az amerikaiak fellőtték első egy helyben maradó navigációs holdjaikat a hatvanas évtizedben, a NASA úgy kommentálta ezt az eseményt, hogy a tengeri navigációt a jövőben nagymértékben segítik ezek az „égi világító tornyok”. Az amerikai hadsereg első három navigációs műholdjának jeleit eleinte kizárólag hadihajók i és tengeralattjárók hasznosították, amelyek az óceánok bármely pontján, bármilyen időjárási viszonyok mellett néhány méter szórás mellett tudják meghatározni segítségükkel tartózkodási helyüket. Az amerikai katonai szatellitákat első ízben 1969-ben használták fel hajóirányításra a polgári hajózásban, amikor a „Manhattan” hevű olajszállító hajó a jeges vízben az „Északnyugati-átjáró” vonalon tört utat. A vállalkozás során a leendő alaszkai olaj tengeri útvonalát igyekeztek kipuhatolni az amerikai olaj- társaságok. Napjainkban fokozatosan megkezdik a navigációs sza- telliták szolgálatba állítását a polgári hajózás területén. Az USA-ban a „Schenectady”-! kutató laboratóriumban foglalkoznak most a megfelelő technikai berendezések fejlesztésével. A NASA két mesterséges holdja 36 000 km-es pályán kering. Az egyik mesterséges hold, az ATS—3, látszólag mozdulatlanul áll a délamerikai kontinens felett, a másik, az ATS—1 pedig a Hawaii-szigetek felett. Ez a két mesterséges hold segíti az ESSO olajtársaság tankhajójának a navigációját. A tankhajó rendszeresen szállítja az olajat Venezuelából az USA keleti kikötőjébe. A mesterséges holdak jeleinek segítségével a hajó tartózkodási helyét bármelyik percben néhány méteres eltéréssel tudja megállapítani a nyílt tengeren. Nemzetközi etilénvezeték-hólózat A KGST szervei — azér- dekelt tagországok megbízásából — megkezdték a baráti országok egységes európai energetikai rendszerének kidolgozását. Ide tartozik a fűtőanyag-energiahordozó bázis fejlesztése, energetikai berendezésekkel való ellátása, beleértve az atomerőműveket is. A Szovjetunió részvételével Bulgáriában, az NDK-ban. és Csehszlovákiában épülnek az atomerőművek. Továbbá megállapodás született atomerőművek létesítésére Len- gyelországbán, Magyarországon és Romániában. Az olefinprogram az érdekelt országok közös erőfeszítésével valósul meg. Ka- lus és Leninváros között üzembe lépett az etilénvezeték. Befejeznék az NDK— Csehszlovákia etilénvezeték építését. A tervek szerint 1990-re kiépül egy nemzetközi termelői komplexum, amelybe több ország kapcsolódik be. Fúrás vagy oldás? A szuvasodott fogrészeket a mai gyakorlat szerint fúrással távolítja el az orvos, ami legtöbbször kisebb-na- gyobb fájdalommal jár, még akkor is, ha nagy fordulatszámú ún. turbofúrógépet használ a fogorvos. Ennek elkerülésére két amerikai fogorvos olyan kezelési eljárást dolgozott ki, amely elkerülhetővé teszi az érzéstelenítő injekció alkalmazását. A szabadalommal védett módszer abból áll, hogy egy speciális kis szivattyúval, nagy nyomással olyan vegyi anyagot — mono-klőr- glicint — juttatnak a szuvas fogra, ami gyorsan feloldja a rothadásnak indult részeket. A fogkezelésnek ez a módja állítólag kíméletesebb minden más beavatkozásnál. Az sajnos,' nem derül ki a híéfoől, hogy miként oldják meg az oldódás előrehaladtának ellenőrzését,' és hogy miként hat a mono-klór-gli- cin a szájnyálkahártyára, a fogtartó szövetekre. i Sajtok röntgenezése A svájciak módszerével készülő nagy lyukú kemény sajtok érési folyamatát menet közben igen nehéz ellenőrizni. A lyukak kialakulása és elosztása a végtermék minőségét befolyásolja. Erről azonban csak mintavétellel lehet információt szerezni. Újabban a Karls- ruheban működő Táolálko- zásbiológiai Kutató Állomás az embergyógyászatban ismert röntgenmódszert próbálja e célra felhasználni. A röntgensugarakkal végzett rétegfelvételi módszer lehe- . tőséget nyújt arra, hogy a sajtban keletkezett lyukak elosztásáról annak felvágása nélkül tájékozódást nyerjenek. Ha a módszer beválik és szélesebb körben elterjed, a mintavétel nélkülözhető lesz, és az érés folyamatát könnyebben lehet majd figyelemmel kísérni. Herbert von Karaján legkedvesebb vicce a következő: Egy férfi feleségével hangversenyre megy. Mielőtt a zenekar hangolni kezd, a férfi megszólal: — Édes fiam, pokolian álmos vagyok, szunyókálok egy kicsit. De okvetlenül ébressz fel, amikor a karmester bűvölni kezd. De jólesik...! Balatoni házasság A pesti vonat befutott a siófoki állomásra, az utasok egyike, egy harmincöt-negyven év körüli férfi, a taxiállomás közelében megpillantott egy fiatal lányt, aki éppen be akart szállni egy kocsiba. Odarohant, és a taxi másik oldalán ő nyitotta ki az ajtót. — Én előbb jöttem — mondta mérgesen a lány. — Egyszerre — mosolygott a férfi—, de talán egy irányba igyekszünk. — Hová akar menni? — Nem mindegy? Hát... Szabadiba. — Én Széplakra. — Egy szép lány kedvéért szívesen csinálok egy kis kerülőt. — Ez pont az ellenkező irány. — Nem tesz semmit. — Nos, ha ennyi pénze van! De a ^taxiban nihcs udvarlás! A férfi bólintott, és a széplaki SZOT- üdülőig úgy ültek egymás mellett, olyan némán, mint két csuka. Amikor kiszálltak és a bejárati ■ lépcső felé mentek, a lány rátámadt a kísérőjére. — Miért késtél? — Nem én késtem, hanem a vonat. Elég baj, hogy én t csak Szabadiba kaptam beutalást és mindig át kell jönnöm hozzád, ha látni akar\.\~~ 'n •- * vsl • • S •• • lak. De te miért nem vártál meg? — Azt hittem, a vonat már rég megérkezett, de te nem jöhettél. — És mit csinálsz itt, ebben az üdülőben? — Ne légy féltékeny. Meg akartam látogatni Lilit, akit ide utaltak be. — Siess, végezz gyorsan Lilivel, utána hazaviszlek, és te végre beszélsz anyáddal. Megmondod, hogy megesküszünk. — Tudhatnád, hogy nem merem neki megmondani. Sehogy se tetszik neki, hogy te udvarolsz nekem. Dühös, hogy együtt járok egy férfival, aki az apám lehetne. Egészen biztos, hogy nem egyezne bele, ha szóba hoznám az esküvőt. Ö is fiatalon ment férjhez és mindig arról beszélt:- nem akarja, hogy én w'V%A/^VVSAAA/VV\AAAzVVw*vVVV*vAAAAAA/VVVVVVSAA VWVSAr is úgy járjak; mint ő. — De drága Sárikám, remélem, te nem félsz ettől? — Dehogy, édesem. Én érzem, tudom, hogy nagyon boldogok leszünk: — Akkor szólj az anyádnak! — Tudom, hogy érettségi előtt nem fog beleegyezni. Várnunk kell egy évig. De ha te beszélnél vele, te meggyőzhetnéd őt. Érvelj az új besorolásoddal is. Remélem, megfőzöd, és akkor rögtön elmegyünk az itteni házasságkötő terembe cs az esküvő után nászúira a pesti lakásunkba. Mert hozzánk költözöl. Elég volt az albérletből. Jaj, bárcsak sikered lenne a mamánál. — Megpróbálhatom. Nem sokkal később hatalmas virágcsokorral jelent meg a férfi. Sárika izgatottan várta a beszámolót. — Az édesanyád nagyon kedves volt, és nem mondott határozott nemet. Azt mondta: keressem fel újra, mert még gondolkodik a döntésen. — Sikerülni fog! — bizakodott Sárika. — A legközelebbi látogatás után valószínűleg kimondja az igent. Aztán usgyi a tanácshoz! öt nap múlva a $ lány örömmel látta, * hogy a férfi derűs arccal hagyja el anyja szobáját. — Mesélj! Mi történt? — kérdezte szívszorongva. — Siker! Hozzátok költözöm. — Remek! Olyan boldog vagyok. Holnapra kérj terminust. — Igen, holnapra. — És a férjem leszel. A lányok meg fognak pukkadni a suliban. — Nem leszek a férjed. — Nem értem. Hozzánk költözöl, és nem leszel a férjem? — Nem. Az apád leszek, leányom ... Palásti László vannak közönséges és köznapi” szavakkal, mert nemcsak a „köznapiságukkal,, lepik meg az olvasót, és szürkeségükkel botránkoztatják meg a verset szerető közönséget, hanem „ízlésrombolók” is. Leveléhez példatárat is csatolt, s így megtudhatjuk, milyen szavakra gondol. A „mindenképpen elítélendő versbeli köznapisá- got” példázó megnevezések között olvashatók ezek a szóalakok: hokedli, szaletli, cetli, stikli, sámli, kripli, sufni, hakni. Kitűnik ebből a szó- . sorból az is, hogy levélírónk a köznapi, a közríápiság szóalakokat azonos értelmű nyelvi formaként sorolja be ebbe a sorba: közönséges, pallérozatlan, durva, csúnya, nem költői, nem választékos stb^ Sajnos, nem idézte azokat a versrészleteket, amelyekr bői — szerinte — „kilógnak az igényes versolvasót megbotránkoztató” szavak. Pótoljuk mulasztását, s ellenkező előjellel idézünk olyan versrészleteket, amelyekben mind a mondanivaló pontos közlését, mind a költői szándékot jól szolgál iák az elítélt szavak. A hétköznapok jelenségeit, történéseit éppen e megnevezésekkel tehetik költőink hitelessé, nagyonis emberivé. Ezt bizonyítják példáink is: „Mire elmosogatok / Kiver a verejték, / hokedlire ülök, / szusszanni szeretnék” (Hervay Gizella: Dal). — „Remeg a kezemben a cetli, f ahogy felolvasom a régi versemet” (Gyurkovics Tibor: Vassisak). — „Sámlin kiültem / a kültelki gyepre: Ladányi Mihály Műélvezet című költeményében szinte a kulcsszó szerepét vállalja a kunszt-stikli megnevezés: „Itt most a syntaxis már régi, mállott, / s lcunst-stikli uralja a világot”. Szóban és írásban gyakran jut nyelvi szerephez a hakni szó is. Hogy milyen fogalmi értékben, arról nagyon szemléletesen éppen egy versrészlet tájékoztat bennünket. Vajon elítélendő e szó versbeli használata? Semmiképpen! Erről tanúskodik Papp Lajos írni című költeményének e részlete is: „Van-e már, aki hisz nekem, / Hogy a vers nem afféle hakni j Sebtében ácsolt színpadon; / Ösz- szekapkodott díszletekkel / És rummal K ;”galom.” Dr. ">zscf „Versbeli köznapiság...”(?! Nagyon kemény hangú levelet kaptam. Írója „verset szerető” embernek tartja magát, s ezért adott tollat a kezébe a „felháborodás”. Nem szereti azokat a költeI BARANYI FERENC: MIRIAM WADDINGTON (KANADA): GERELYES Maradsz pohár, mi illeletlcn, mikor a koccintás csupán kompromisszum a megnyeretlen félbemaradt viták után, maradsz a vétó tintafoltja a kifogástalan, precíz kéziraton, ha a sorokba hígan vegyülne sanda íz, maradsz ünneprontó a bálban, ahol a lelkiismeret a csábosán ledér ruhában táncoló hírre vet szemet, maradsz a tél valódi képe míg délibáb csak a tavasz rohanva káprázók szemébe visszacsapódó gally maradsz s maradsz döfés-szigorrai ojtott hajtás a törzsön majd, amig a nehezen virágbabomlott fákat gyümölcsök nem lepik. CSODÁS VILÁG Az Ifjú Évszak csodás világ volt; A föld gyermekei zarándokútra keltek, Hogy köszöntsék a nyarat; útközben Betértek az állatkertbe, s bűbájt csentek Az aranybundás tigristől meg a morcos oroszlántól. Nagykövetüknek küldték a zebrát A kacagáshoz, számba vették a nyuszikat, Mint a színkép sávjait; a fű-üstökű dombon Lestéty a tűnődő pávát, Látták, hogy büszke a tartása, s megjegyezték, Hogy ő a szépség, mely súlyos föveget hord Könnyű fején. Lenn, a vízen a hattyúk Siklottak lágy ütemre, mint a zene; így szóltak a gyerekek: „Hagyjuk őket, párnát tömnek majd, puhát, mint az álom, És álmot, mely mély, mint a halál.” Szóltak a gyerekek, S hagyták őket. Köröttük hullámzott a város, s a gyerekek látták, Hogy burkáról sárga mandarinok potyognak eléjük, Meg sartrőz- és bíborszínűek is — Az átjárók olyanok voltak, mint a bazár, melyben Regét kínálnak a boldogoknak, s ahol Hot-dogra várva a pultnál, Koldusok és királynők találkoznak... Ó, milyen zsivaj, mennyi kiáltás a nyár kupolája alatt, Amint a gyermekek vonullak, hallelujázva Ifjú Évszaknak, j Himnuszt dalolva az Ifjú Évszaknak s a rétnek, (Bán Ervin fordítása) I Gátiutó — happening 'F^ló: Zeit im Bild)
