Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-12 / 138. szám

A táppénz és gondjai IV. Lennie kell megoldásnak Ha sok türelmetlen embert akar látni valaki egy helyen,' menjen be a rendelőintézet­be. Az emberek ott ülnek órákon át a padokon, meg- adóan, beletörődve abba,' hogy innen nem lehet egy­könnyen szabadulni. Akadnak hapgoskodók is, olykor az erélyesebb szót is használni kell, hogy a rend helyreálljon. Persze, az ital, az okozza itt is a legtöbb bajt . — Egyszer fordult csak elő, hogy karhatalmat kellett igénybe vennünk — halljuk dr. Mátyus Lászlótól. — Két banda verekedett össze a rendelőintézetben. De a ré­szegek gyakorta csinálnak nem' éppen kedves jelenete­ket. Kell-e egy egész nap arra, hogy valaki a rendelőintézet­ben hozzájusson a vizsgálati eredményhez? Van-e ennek rövidebb útja is? Nagyon gyorsap kiderült, hogy a panaszosok a mun­kaidejük után is jelentkez­hetnének vizsgálatra. Egy sor szakrendeléshez semmiféle papír nem kell. Akárki be­mehet az utcáról, ha haza­felé tart vagy éppen kint sé­tál, és kérheti, hogy vizsgál­ják ki a panaszát. Legfel­jebb ott kérnek tőle beuta­lót, ahová akár két nap múl­va is benézhetne, például a röntgennél vagy a labornál. — Azért vannak itt a szak­orvosok a kora esti órákban is a rendelőintézetben, hogy a panaszosok mindenféle kor­látozás nélkül jöhessenek — mondta dr. Molnár Tivadar. — De a gyakorlatban ezek az órák alig kihasználtak. Ilyenkor van a legkevesebb beteg. Tehát: nem kell elmarad­ni a munkahelyről. azért, hogy bárki a panaszával az orvoshoz jusson. íme: már itt is meg lehet takarítani legalább egy napot. * — Sietni kell a járóbete­gek ellátásával — közli dr. Tóth Pál. — Naponta leg­alább ötven beteg jön a ren­delési órákra be, és én mind­egyiket alaposan megvizsgá­lom, mielőtt akár a diagnó­zist megállapítanám, akár en­nek alapján döntenék arról, hogy táppénzbe vegyem-e. — Mi van azokkal, akik beállítanak azzal, hogy dok­tor úr, szíveskedjék nekem ezt, meg élt felírni? — Nálam ilyen megrende­lés nincs. Én mondom meg a betegnek, hogy mire van szüksége, ha egyáltalán szük­sége van gyógyszerre. Azt pe­dig végképp nem ismerem, hogy doktor úr, vegyen táp­pénzbe, mert ez az egy nap nagyon kellene nekem. Hogyan is mondta ugyan­erről Dénes Tibor az Izzó­ban? — Nálunk az üzemi orvosi ellátás tulajdonképpen szo­ciális szolgáltatás a dolgozók részére. Én is leugrom az üzemi orvosunkhoz azzal, hogy légy szíves felírni ne­kem ezt vagy azt. Ha azt akarjuk, hogy a dolgozóink ne menjenek be a városi • rendelőintézetbe, akkor az üzemi orvosi rendelőnk fel­szereltségét kell javítanunk. Olyanná kell tennünk, hogy a mi orvosunk minden szük­séges vizsgálatot el tudjon végezni itt, a gyárban. Na­gyon sok időt tudnánk így megtakarítani. Egyáltalán: lehetséges az, hogy a körzeti orvos, vagy az üzemi orvos egymaga meg tudja állapítani a diagnózist pontosan? Nem inkább a szakrendelőbe kell utalni a panaszosokat? — A korszerű eljárás nem az, hogy a kezelőorvos csak beutalópapírokat gyártson — közölte a véleményét a ren­delőintézet vezető főorvosa —, hanem az, hogy ő maga állapítsa meg a betegséget és a gyógyítási módot. Csak a vitás esetek kerüljenek be a rendelőintézetbe. — Ehhez olyan körzeti or­vosok kellenek, akik megfe­lelő gyakorlattal rendelkez­nek. — Elmondhatjuk, hogy a mi körzeti orvosaink ilyenek — jelentette ki dr. Mátyus László. — Kellő kórházi gya­korlatot szereztek pályájuk kezdetén, szakorvosi képesí­téssel is rendelkeznek, tehát alkalmasak arra, hogy meg­feleljenek a velük szemben támasztott követelmények­nek. — Ebből az is kiderül, hogy akit táppénzbe vettek. azt alaposan megvizsgálták, a döntésük reális, tehát csupán a panaszosokon, a betegeken múlik, hogy a táppénzesek száma mennyi, a körzeti or­vosokon pedig semmi sem múlik. Liberalizmus el sem képzelhető. Nem állítom, hogy a vá­lasz gyorsan megérkezett a kérdésre, de azt sem állít-* hatom, hogy a válasz a fel- tételezést elfogadta volna. Inkább úgy hangzott, hogy „előfordulhatnak kivételes esetek”. A témát körbejártuk. A végkövetkeztetést rá lehetne bízni az olvasóra. Mindenki azt vonja le tanulságként, ami számára a legszimpati­kusabb. Mégsem hagyjuk ma­gára az olvasót ebben a szel­lemi tevékenységben sem, mert segíteni szeretnénk a reális kép megrajzolásában. Hadd idézzünk most egy megállapítást abból a jelen­tésből, - ami a táppénzes ál­lomány alakulásának értéke­lésével foglalkozik. így szól a mondat: „Van lehetősége az egészségügynek is a táp­pénzes szintet csökkenteni”. Véleményünk szerint itt van minden megoldás kulcsa. Mert igaza van a jelentés- . nek abban, hogy a vállala­tok nem érdekeltek a táp­pénzes állomány alakulásá­ban, sőt! Igaza van abban is, hogy presszió is éri a ke­zelőorvost olykor hivatalos személyek részéről is — ma­gyarán : protekciót kérnek egy-egy esetben —, hogy táp­pénzbe vegyen valakit nem egészen indokoltan. Abban sem kételkedik senki, hogy munkába állás előtt néhány ember letagadja a betegsé- • gét, aztán, ha már dolgozott bizonyos időt, rohan a tit­kolt betegségével az orvos­hoz. Tény, hogy többen a fővárosi kórházakba mennek el „kivizsgálásra” és onnan hozzák magukkal a javasla­tot, követelve itthon a „fent javasolt” hosszabb pihenést vagy a fürdőkórházi beutalót. Ez mind igaz, és van még egy sor más ok is, amit nem is győzünk felsorolni, és va­lamennyi a kezelőorvost igyekszik befolyásolni a dön­tésében. De akárhonnan is közelít’ jük a kérdést, mégiscsak egyetlen személyhez jutunk el: a körzeti orvoshoz, az üzemi orvoshoz, ahhoz a sze­mélyhez, akinek joga van a panaszost betegállományba venni. Ö dönt. Csak ő dönt Csak az ő szava a fontos Csak ő írja rá a döntését arra a papírra, minek alapján vagy mehet dolgozni az ille­tő, vagy fekhet otthon, illet­ve: beutalót kap valamelyik gyógyintézetbe. Ezt a döntést nem a vál­lalat igazgatója vezeti rá a papírra, nem is a pesti in­tézet professzora, de a ta­nácselnök sem, ahogyan nem a szakszervezet titkára sem. A megoldás kulcsa a kör­zeti orvosok, az üzemi or­vosok és a felülvizsgáló or­vosok kezében van. Ez tény ez következik abból, hogy a ,jog” csak náluk van és sen­ki másnál. Most aztán „szórják ki” a betegeket, éiogy „rend le­gyen”? Ez lenne aztán a nagy hiba. Aki beteg, az be­teg, aki keresőképtelen, az nem mehet vissza a szokott munkahelyére. Ezeket táp­pénzbe kell venni és- meg kell gyógyítani őket. Ha he­tekig tart a kezelésük, akkor hetekig. Egy nappal sem sza- ban egyiküket sem kiírni ha­marabb a munkára, mint ahogy azt az orvosi lelkiis­meret diktálja. Realitás — ez a lényeg. — Azt hiszem, hogy az or­vos lelkiismeretén, hivatás- tudatán, etikai szilárdságán múlik minden — mondta a beszélgetésünk végén dr. Tóth Pál. A példát bárhonnan vehet, tűk volna, bárkit megszólít­hattunk volna, akinek köze van a témához. Az egyedi esetekre azért nem volt szük­ségünk, hogy általánosíthas­sunk A jelenséget akartuk felvázolni. Nem titkoljuk: a jobbítás szándékával. G. Molnár Ferenc Szövetkezeti építők ötéves terve Szemtől szembe A Képzőművészeti Kivite­lező Vállalat faszobrász res­taurátor műtermében felújít­ják a fertődi kastély dísz­termének gazdagon faragott, aranyozott rokokó tükörke­reteit és a keszthelyi volt Festetich-kastély velencei tükörtermének fémintarziás falburkolatát. Képünkön: a kastély fémintarziás falbur­kolatának figuráit restaurál­ják. (MTI Fotó — Soós Lajos — KS) Ifjúság - internacionalizmus ­szolidaritás A Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet pénte­ken délután a központi tele­pének klubhelyiségében tar­totta meg közgyűlését, me­lyen megtárgyalták az ötéves gazdálkodási tervüket. Á gyöngyösi építőipari szö­vetkezet elnöki tisztét ezen­túl Bodócs János 'átja el, aki eddig a Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál dol­gozott. INTERNACIONALIZMUS szolidaritás. Napjaink gya­korta használt, a történelmi távlatokban már eddig is mély és gazdag tartalmat nyert szavai. S a nemzetközi élet hétköznapjai hétről hétre, hónapról hónap­ra tovább bővítik ezt a tartalmat. A gyakorla­ti politikának és korunk eszmei, ideológiai áramlatai, nak sarkalatos fogalmaivá lettek ezek az egymással oly szoros összefüggésben levő szavak, amelyek elválasztha­tatlanok az emberiség hala­dásáért folytatott küzdelem­től. Századunk, a tudományos­technikai és korszakos társa­dalmi forradalmak százada, utolsó negyedébe lépett. A „gyorsuló idők” tanúiként joggal várhatjuk, hogy az előttünk álló „rövid” két és fél évtized hatalmasabb vál. tozásökat hoz. mint az embe­riség történelmének eddigi néhány ezer éve. S aligha le­het kétséges, hogy az óhatat, lanul bekövetkező döntő tár­sadalmi-politikai változások­ban egyre meghatározóbb szerepet visznek majd a for. radalmi erők, a szocialista eszmék, a békéért, a szabad­ságért. a nemzeti független­ségért. a kizsákmányolás és az elnyomás minden forrná, jának felszámolásáért vívott Pénteken reggeltől Lj horsószezon a Hatvani Konzervgyárban Konténerekben, egyenesen a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok cséplőgépeitől, befutottak pénteken az első vagon börsószállítmányok a Hatvani Konzervgyárba, s rögtön megindult feldolgozá­suk. Az új szezon nyitányá­hoz Nagygombos, Zagyva- szántó, Lőrinci, Tóalmás gaz­daságai járultak nagyobb té­tel nyersanyaggal. — Idei tervünk megvaló­sításához egyébként 690 va­gon borsószemre van szük­sége a gyárnak. A héten vég­zett termésbecslés azonban ötven vagonnal többet ígér, ha csak valami közbe nem jön — mondotta látogatá­sunk alkalmával Bellák Ist­ván főmérnök. — A többlet­tel megbirkózunk, hiszen a közelmúltban korszerűsítet­tük a gyártást. Jobban tar­tok attól, hogy az indulást késleltető hideg miatt nagy­arányú lesz az egyszerre érés. Az ebből eredő gon­don megfontoltabb szervezés­sel segítünk, s feltétlenül számítunk a termelő gazda­ságok megértésére. * Korszerűsítést emlegetett a főmérnök. Lehotai János műszaki osztályvezető egé­szítette ki az erre vonatkozó információt. — Számítva a csúcsidőszak napi harminc vagonos beho­zatalára, elsőként a borsó­szem fogadóállomását szer­veztük át, s az elszórt kon­ténerbuktatókat telepítettük egy csoportba. Ugyanakkor flotációs mosógépeinket olyan garattal láttuk el, amelyek egy-egy konténer teljes tar­talmát befogadják. Az áru fogadása mellett mindig gond a késztermék raktáro­zása, illetve az erre való elő­készítés. Ez különben szállí­tási tárna is! Nos, az idén előbbre léptünk. A borsót feldolgozó vonalak végére egységrakományképző gépi berendezések kerültek, ame­lyek meggyorsítják, s biz­tonságosabbá teszik a kész­áru raktározását. Az első na­pon mindkét körszerűsítésünk jól vizsgázott. Reméljük, a folytatással sem lesz baj...! Törvényünk van a környe­zetvédelemre, erdőink, vize­ink, s a levegő tisztaságának megőrzésére. Kicsit rokon terület a konzervgyár har-. madik fontos fejlesztési fel­adatának megvalósítása: az elmúlt hónapokban átalakí­tották a borsóüzem vízrend­szerét ! Az Élelmiszeripari Kutató Intézet által szabadalmazott, engedélyezett ívszitás rend­szer beépítésével most már mechanikailag szűrik, elő­tisztítják a gyárból kibocsá­tott vizet. S ugyanakkor je­lentősen csökken az üzem vízfelhasználása is. Ez újdonság a konzerv­iparban, s kíméli a Zagyvát. Mint már lejegyeztük, az idei borsószezonban, amely előreláthatólag július elejéig tart, mintegy 740 vagonnyi szemet konzerválnak a hat­vani gyártelepen. A készáru 60 százaléka dobozba, 40 szá­zaléka különböző méretű üvegbe kerül. A termékek általában 12—14 napig áll­nak megfigyelés alatt, utána kezdődik kiszállításuk. Ter­mészetesen az exportcikke­ké is, amelyeknek a zöme a Szovjetunióba „utazik”. Az előző évinél több, kis üvegbe zárt borsót juttatnak ugyan­ekkor belföldi fogyasztásra. Végül szóljunk arról, hogy a tegnap indult, szezonmun­káknál, hasonlóan a koráb­bi gyakorlathoz, naponta 450—500 diákfiatalt tud fog­lalkoztatni a gyár. Természe­tesen, ha betöltötték a 14. életévüket. A gyerekek taná­rok vezetésével kapcsolódnak a termelésbe, a felnőttekkel azonos bérért. Ez — teljesít­ményüktől függően — 1600 forint havi keresetet is je­lenthet, ami bőven kifutja egy kéthetes nyaralás költ­ségét; (moldvay) küzdelmek. A hetvenes évek sorsdöntő világpolitikai eseményei. a haladás erőinek és eszméinek megannyi nagy győzelme kel­lő és reális alapot adnak eh- ' héz a jövendöléshez. Forron­gó világunk progresszív vál. tozásai végső soron megállít- hatatlanok. Hiba lenne azon­ban lebecsülni az ellenható tényezők erejét. A legfőbb gátló, fékező erő persze ma. ga a tőkés társadalmi rend, amely azonban . éppen az utóbbi években súlyos válsá­gon megy át. A világpolitika megválto­zott feltételrendszerében az eddigieknél is nagyobb a je. lentősége az internacionaliz- músnak és a szolidaritásnak. A proletár nemzetköziség el­ve ma is a nemzetközi mun. kásmozgalom alapvető esz­méje és fontos fegyvere. S az internacionalizmus legfonto­sabb eleme a szolidaritás, a harcos, tevőleges közösség-, felelősség- és segítségválla­lás minden elnyomott néppel, az imperializmus ellen küz. dő valamennyi haladó erő­vel. Különlegesen fontos — ezért külön említést érdemlő — szerep hárul a világ ha­ladó ifjúságára a szolidaritá. si akciókban. Nem új keletű a felismerés, hogy az ifjúság nemcsak letéteményese a jö­vendő igazságos, kizsákmá. nyolásmentes társadalmának, hanem szükségszerű, hogy az ezért folytatott harc egyik legaktívabb részese legyen. A szocialista országokban, így hazánkban is. ez a szem­lélet hatja át a fiatalok so­kasodó szolidaritási akcióit. Nemrégiben a KISZ IX. kongresszusán, vietnami test. vérszervezetünk képviselője meghatottan köszönte meg a magyar fiatalok sokoldalú er. kölcsi és anyagi támogatását, amellyel hozzájárultak a vi­etnami nép győzelméhez. A közösségvállalásnak, a támo­gatásnak ezernyi tényét. a szolidaritási gyűléseket, a munkaakciókat, a véradáso­kat és a többit lehetetlen fel­sorolni. a közös nevezőt azon­ban könnyű megtalálni: a magyar fiatalok többsége ér. ti. hogy saját élete nem vá. lasztható el a világ más tá­jain. országaiban élő hasonló korúak sorsától, s a hala­dásért fellépni mindenki szá­mára erkölcsi kötelesség. A TUDATOS, határozott állásfoglalás, a hatékony tet­tek záloga az elvi meggyőző­dés. a kimunkált, átgondolt stratégia. A kommunista fia. tal’ok ezen az alapon mind eredményesebben folytatják antiimperialista harcukat. Nem véletlen, hogy a KISZ kongresszusán is külön hang. súlyt kapott ez a kérdés a nemzetközi politikai élet ér­tékelésénél. s a magyar ifjú­ság előtt álló feladatok meg­határozásánál. A központi bizottság beszámolója hatá­rozottan leszögezte: ..Tovább­ra is internacionalista köte­lességünknek tartjuk a hala­dásért. a nemzeti felszaba­dításért. az újgyarmatosítás, a fajüldözés és a fa­sizmus ellen küzdő né­pek erkölcsi, politikai és anyagi támogatását”. Ifjúsági szövetségünk a proletár in- ternacionalzimus eszméjéhez híven szervezi és irányítja a magyar fiatalok szolidaritási akcióit. A KISZ a világ töb­bi haladó ifjúsági és diák- szervezetével karöltve, mind hatékonyabban lép fel az im. perializmus, a kolonializmus. a kizsákmányolás ellen küz­dő népek és államok oldalán. Részt veszünk egyebek kö­zött ..Az ifjúság az antiim­perialista szolidaritásért. a békéért, a haladásért!” jel­szóval meghirdetett világ­kampányban, amely öt világ­rész ifjúságának antiimperia. lista akcióit fogja össze. Valóban felmérhetetlen a jelentősége az ifjúság állás, foglalásának a jövő világpo­litikai frontvonalainak alaku­lásában. Persze, felismerték ezt a tőkés rend letétemé­nyesei is. Egyre széles körűbb propagandatevékenységgel próbálják megnyerni a kapi­talista rendszerből kiábrán­dult. de a szocialista esz­mékig még el nem jutott fia, talok tömegeit, ezzel párhu­zamosan pedig szélsőséges eszközöktől sem riadnak vissza a következetesen har­coló baloldali ifjúsággal szemben. Ez is arra utal. hogy milyen nagy szükség van a különböző országok­ban élő. de céljaikban, érde­keikben azonosan gondolko­dó fiatalok egységére, közös fellépésére. Hiszen így véd­hetik meg magukat a táma­dások ellen, s így nyerhetik meg gyorsabban a még in­gadozókat. Ugyanakkor pe­dig igen jelentősen befolyá­solhatják a világ közvélemé­nyét amelynek szerepe ma már vitathatatlanul sorsdön­tő lehet nem egy világooli- tikai jelentőségű kérdésben. A NEMZETKÖZI szolida­ritás éppen ezért a jövőben is az egyik legfontosabb fegyvere lesz földünk haladó ifjúságának. S ezt a fegyvert mind hatásosabban használ­ják a magyar fiatalok . is. akik jól tudják, hogy a ha­ladás erőinek nagy sikerei el­lenére sok még a tennivaló, s a szocialista országok if­júságának szerepe. ezzel együtt pedig felelőssége is. növekszik a szolidaritási mozgalmakban. Antal Károly Npjuüsäß Cí 1976. június 12., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom