Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
Hatékonyság V. 9z állattenyésztés produktivitása az Állattenyésztés termelésének értéke 54,2 milliárd forint volt tavaly. Azonos árakon számítva ez az eredmény mintegy 8,7 milliárd- dal haladja meg az 1970. évit, a fejlődés tehát lényegesen kisebb arányú, mint a növénytermelésben. Ha kü- lön-külön vesszük szemügyre az egyes ágazatokat, akkor az derül ki, hogy a szarvasmarha- és a baromfi- tenyésztés produktuma alig, a sertéstenyésztésé nagymértékben növekedett, a juhtenyésztésé pedig némileg csökkent. Sokat mond az is, hogy változatlanul igen nagy a háztáji és a kisegítő gazdaságok szerepe az állat- tenyésztésben. Nem lehetünk elégedettek az állati termékek termelésének alakulásával sem. Különösen alacsony az egy tehénre jutó évi tejtermelés. Ami a nagyüzemeket illeti, azokra igen nagy feladatok várnak ötödik ötéves tervünk idején mind az egész állattenyésztés, mind pedig az állati termékhozamok növelésében. Népgazdasági tervünk ennek a mezőgazdasági ágnak a 15—16 százalékos fejlesztését írja elő. Ennek a tervnek a megvalósítása erőfeszítést követel minden nagyüzemtől. S elengedhetetlenné teszi, hogy a korszerű nagyüzemi állat- tenyésztés fejlesztésének elsődlegessége mellett kiaknázzák a háztáji és a kisegítő gazdálkodás lehetőségeit is. Mégpedig sokkal szervezettebben, mint eddig. Következetesen és messzemenően érvényesítve azt az elvet, hogy mind a termelő- szövetkezetek, mind az állami gazdaságok a nagyüzemekhez szervesen kapcsolódónak tekintsék azt a termelést, amelyet a tsz-tagok, a mezőgazdasági, az ipari munkások, más foglalkozásúak és a nyugdíjasok folytatnak a ház körül. A nagyüzemekben a legutóbbi öt év alatt gyorsuló ütemben javult az állattenyésztési ágazatok eszközellátottsága. A tehén-, a növendékmarha- és a sertésfiaztató férőhelyek száma külön-kü- lön több mint százezerrel nőtt, a hízómarha férőhelye pedig csaknem 80 ezerrel. Lassan haladt viszont a szarvasmarhatartás gépesítése. Igaz ugyan, hogy az állami gazdaságok teheneinek 95, a termelőszövetkezetek teheneinek pedig több mint 80 százalékát. géppel fejik. Az alkalmazott fejési technológiák azonban csak a nehéz fizikai munkákat köny- nyítik. A munka termelékenységét többszörösére növelő, központi fejőállásos technológia aránya még a két százalékot sem éri el. Alacsony színvonalú a takarmánykiosztás, az almozás és a trágyakihordás gépesítettsége is. A sertéstartás gépesítési színvonalában a szakosított telepek létrehozásának megvalósított programja ugrásszerű fejlődést hozott. A teljesen gépesített és automatizált etetés elterjedése következtében számottevően javult a munka termelékenysége. A trágyakezelés -gazdaságos műszaki megoldásai azonban még nem alakultak ki, ezért jelentős tartalékok vannak az emberi munka hatékonyságának további fokozásában. Megfelelő a baromfitartás technikai színvonala. A nagy termelékenységű technológiák korábbi, széles körű elterjedése után a további korszerűsítés időszakában vagyunk. A munka termelékenységének fokozását szolgáló ketreces baromfitartás térhódításával tovább javul a baromfitartás hatékonysága. A mezőgazdasági termelés üzemi koncentrálásának és szakosításának általános folyamata az állattenyésztésre is kiterjed. A baromfit tartó gazdaságok aránya jelenleg 30, a juhot tartóké 55, a sertést tartóké 65, a szarvas- marhát tartóké pedig 93 százalék az összes nagyüzemi gazdaságok számához képest. A baromfitenyésztésben már üzemileg is elkülönültek a hasznosítási irányok (tojásvagy hústermelő), sőt, a termelés fázisai is (keltetőállomások, tenyészbaromfit elő állító telepek, árutermelő telepek). Meggyorsult a szakosodás a nagyüzemi sertéstenyésztésben is. A szakosított tele pék száma már meghaladja a háromszázat, az egy ilyen telepre jutó férőhelyeké pedig 5500 fölött* van. A sertésférőhelyek mintegy fele szakosított telepeken van a nagyüzemekben. Szakosított szarvasmarhatelep több mint 260 van, s egy-egy telepen hatszáznál több a férőhely. A nagyüzemi szarvasmarhaállomány csaknem 20 százaléka van ilyen telepeken. Elgondolkoztató, hogy állattenyésztésünk eredményei nem nőttek olyan mértékben, amilyet az elmondottak után feltételezhetnénk. Sem a termelés, 'sem a gazdaságosság nem minősíthető kielégítőnek. Erre a következtetésre jutunk akkor is, ha a korszerű telepek adatait elemezzük, s mtkor is, ha az egész nagyüzemi állattenyésztést nézzük. Kétségtelen, hogy vannak ennek az állami gazdaságokon és a termelőszövetkezeteken kívüli okai is. Drága az építkezés, a gépesítés, folyton nőnek a termelés egyéb költségei és így tovább, önáltatás volna azonban szemet hunyni az üzemekben tapasztalható hibák, fogyatékosságok fölött. ■ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERVÜNKBEN mintegy 105—107 milliárd forint szolgálhatja a mezőgazdaság, 34—35 milliárd pedig az élelmiszeripar fejlesztési beruházásait. Az egymásra utaltság, a szoros ösz- szefüggés miatt a kettőt együtt helyes értékelni, hiszen az élelmiszeripar — s benne a húsipar — erőteljesebb fejlesztése kedvezően hat a mezőgazdasági termelésre, azon belül az állattenyésztésre is. Várhatóan csökkenti azokat a feszültségeket, amelyek a két ágazat között a legutóbbi öt év alatt létrejöttek. Ez pedig növeli az állattenyésztés és hizlalás biztonságát. (Vége) A szakmunkásképzés nem zsákutca... Beszélgetés a fiatalok vágyairól és a társadalom igényeiről A Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozatának elnöksége, a Mátraal- ji Szénbányák igazgatósága és a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet az elmúlt napokban figyelemre méltó tudományos konferenciát rendezett a Thorez Bányaüzemben A szaképzés és az üzemek igénye címmel. Erről a közérdeklődésre számot tartó témáról, valamint a pályát választó fiatalok vágyairól, s a társadalmi lehetőségekről beszélgetett munkatársunk Kameniczky Antallal, a tanácskozás előadójával, a megyei művelődésügyi osztály vezetőjével. — Miért volt aktuális ez az összejövetel? Mi adta újszerűségét? — Meghívtuk a gyöngyösi, a gyöngyös járási üzemek pálya- választási megbízottait, oktatási felelőseit, az általános és középiskolák igazgatóit, a szülői munkaközösségek képviselőit, s vendégeket vártunk az ország pályaválasztási tanácsadó intézeteiből is. Egy szóval: azok találkoztak, akiket leginkább foglalkoztat a szakképzés. Az eszmecsere rangját emelte az, hogy több nézőpontból — nem mindig egyformán vélekedik a tanár, a vállalat és a szülő — közelítettük meg a kérdést. . Ilyen szintű megbeszélésre eddig még nem került spr. Csaknem száznegyvenen jöttek el, s aktív részvételük mindenképpen elősegítette a tisztánlátást. Izgalmas, százezreket érintő problémát elemeztünk, hiszen a szakemberellátásról, a munkaerőgondokról esett szó. Bevezető előadásomban utaltam arra, hogy az elmúlt években egészségtelen arányok formálódtak a munkaerő-gazdálkodás szerkezetében. Az admi-1 nisztratív dolgozók és az alkalmazottak száma 1968-tól 1975-ig rendkívül gyors ütemben növekedett, s ettől a tempótól erőteljesen lemaradt a fizikai munkások seregének gyarapodása. Ezt Előbb több hetes szárazság, majd hűvösre fordult az idő, néhány napos esővel. Lassan megszokottá válik az efféle szeszélyes tavasz. S idomulnak hozzá a mezőgazdasági üzemek, amelyek mostoha viszonyok közepette is igyekeznek mind több termést betakarítani a földekről. Kiadós zuhancs után fordultunk meg Csányban; ahol a Búzakalász Termelőszövetkezet 1100 hektár kalászosa, 230 hektár kukoricája például jóformán április vége óta nélkülözte a csapadékot. Elkelt volna az eső 200 hektár repcéjükön, ugyanennyi vető" borsójukon is. Nem beszélve a 200 hektárnyi kertészetről, s különösen a dinnyéről, aminek a fejlődését legalább tíz nappal visszavetette a hideg. Tóth Péter elnök szerint leginkább 90 hektárnyi pri- tamin paprikájuk veszi hasznát a várt esőnek, mivel éppen most ültették ki a palántákat. ECSÉD ÉS RŐZSA A két község egyesült gazdaságában 2 000 hektáron termesztenek kalászost, s Kovács János a nemrég befejeEcsédi, csányi, domosziói, verpeléti földeken... Eső, hideg után napsütést remélve zeit vezetőségi ülés tapasztalatait összegezve mondja, hogy a, búzára, árpára szinte az utolsó pillanatban érkezett a csapadék. Ez a szövetkezet közel 200 hektáron paradicsomot is termeszt, aminek a végét olyan száraz földbe pa- lántázták, hogy rögtön öntözni kellett. Persze hogy örülnek az esőnek! Szőlőjük meghaladja a, 300 hektárt. Ezen a helikopter már kétszer permetezett. Földi gépekkel éppen a harmadiknál tartottak, amikor belecsiholt a több napos csapadék. Le kellett állni a munkálatokkal, de ahogyan kividül az idő, folytatják a permetezést. Öröm még a gazdaságban, hogy befejezés előtt ált egy négymillió forintos beruházás, a terményszárító építése. A korábbi értetlenség megszűnt az alvállalkozók között, s összefogásuk azt ígéri, hogy esős nyár esetén is különösebb károsodás nélkül szállíthatják malomba a learatott kenyérgabonát. „MÁTRA GYÖNGYE” A domosziói közös gazdaság vezetői közül Bernálh Lajos főmezőgazdásszal sikerült szót váltanunk a pillanatnyi helyzetről. Leginkább azt fájlalta, hogy csaknem 250 hektárnyi lucernájuk, lóheréjük ázik, illetve kaszálat- lan a határban. Hasznos viszont a napokban hullott eső 1800 hektárnyi kalászosukra, ami fejlődésben van. S örül az égi áldásnak 540 hektárnyi kukoricájuk. Van a termelőszövetkezetnek 380 hektár közös művelésű szőlője, ami virágzás előtt áll. Még ez a szerencse! .Mert remélhető, hogy melegebbre, naposra fordul az idő, mire virágot hoznak a hajtások. A jó termés pedig ezen g§§^; IpF: Vasárnapi munka — már verőfényben, Hatvan határában. , • (Fotó: Szántó György) múlik. S persze a szakszerű művelésen, amelyre készen állnak a szövetkezetiek. VERPELÉTI GONDOK A verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet főmezőgazdászának első mondata az volt, hogy a mostoha időjárás miatt két hete csak kézi munkát tudnak végezni a földeken. Mintegy 340 hektárnyi szőlőjükben például folyik a kötözés, a dohányt pedig pa- lántázzák. Itt is szerencse, hogy még a korai fajták, például a muskotály virágzása sem kezdődött el. Abban reménykednek, hogy akkorára felmelegszik az idő, s a szépen mutató sorokról gazdag termést szüretelhetnek. Somogyi Miklós szerint a kalászosok viszonylag kedvező állapotban vannak, pillanatnyilag a búza szemképződését sem veszélyezteti a csapadékos, hűvösebb időjárás. A tavaszi árpának kellene jobban növögetnie. S komoly gondjuk az 560 hektárnyi szálas takarmány, aminek a betakarításával le kellett állni teljesen. Egyedül a lucernát sikerült behordani időben, a réti széna és vöröshere vízben fuldokol. Mindehhez persze azt is hozzátette a főmezőgazdász, hogy egy gyors fordulat helyrebillentheti a dolgokat. S ahogyan kritikusabb évekből kilábaltak szövetkezeteink, úgy a mostani egy-két hetes időeltolódás sem okoz majd súlyos bajt mezőgazdaságunkban. (moldvay) szemléletesen tükrözik a statisztikai mutatók is. 1968-hoz viszonyítva az adminisztratív dolgozók tábora 29, az alkalmazottaké 22, a munkásoké viszont csak 15 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a társadalom igényei másként alakultak. Az ipar műszaki fejlesztésének üteme a kívántnál lassúbb. Ezért nem az íróasztalok, hanem a munkapadok mellé várnak embereket. Ez akkor is így van, s jó ideig így is lesz, ha a jelenlegi nehézségeket enyhítheti a belső tartalékok kiaknázása, a termelékenység ötletes fokozása. Honnan, milyen forrásokból számíthatunk utánpótlásra? — Leszűkült a kör. Valaha sokan elvándoroltak a mezőgazdaságból, s a gyárakban, a nagyvállalatoknál próbáltak szerencsét. Általában nem is csalatkoztak reményeikben, hiszen az ipar akkoriban jóval többet fizetett, mint a termelőszövetkezetek, s ráadásul kedvezőbb munkakörülményeket is biztosított a közös gazdaságoknál. Aztán megváltoztak a viszonyok: a falu ma már vonzza a szakképzetteket: a tsz- ek gépműhelyei, autószervizei például az iparinál magasabb bérrel, s korszerű szociális létesítményekkel. Azaz: erőteljes ütemben megindult a visszavándorlás. Ezért az utánpótlást csak az általános iskolát végzett ifjúság adhatja . — Igen, ám az egyéni vágyak, elképzelések sokszor nem egyeznek a társadalmi igényekkel. A nyolcadik osztályt végzettek a gimnáziumokat, a tagozatos osztályokat és a szakközépiskolákat ostromolják — s bizonyos szakmáktól — ilyen a bánya-elcktrólakatos, a kovács, a bádogos, a cipőgyártó — kifejezetten húzódoznak. Hogyan lehet feloldani ezt az olykor bizony aggasztónak tűnő ellentmondó, it. — Első — s ezt úgy hiszem: senki sem vitatja — a népgazdaság érdeke, hiszen ennek megvalósulásától függ jövőnk, mindannyiunk sorsa. Épp ezért meg kellett változtatni a beiskolázás, a képzés szerkezetét. Ezt országos szinten munkaügyi miniszteri rendelkezés szabályozta, figyelembe véve az ipar sajátos kívánságait. Ezentúl a nyolcadik osztályt befejező diákoknak legalább ötven százaléka szakmunkás- képző intézetekbe kerül, s 20, 5, illetve 18—20 százalékuk juthat be a szakközépiskolákba, valamint a gimnáziumok általános tantervű és tagozatos osztályaiba. A többiek — s ezt több éves tapasztalat igazolja — a megyén kívül tanulnak tovább vagy dolgozni mennek. Ez azt jelenti, hogy száz gyerek közül idővel legalább hetven a termelőmunkában helyezkedik el. Ezt a megoldást sürgette egyébként az is, hogy a demográfiai hullám mélypontjánál tartunk, s az 1979 —80-as tanévig nem remélhetünk lényeges javulást. A kényszerhelyzet kétségkívül megr^yirbálja az egyéni vágyakat. A kérdésében említett szakmákat valóban nem kedvelik, az üzemek azonban az effajta képzést is várják. Kérésüket feltétlenül tteljesíteni kell. Azt viszont jól tudjuk: mind kevesebb fodrászra, kozmetikusra, autószerelőre van szükség. Akkor is, ha az ifjúság verseng ezekért a szakmákért. A pályaválasztási tanácsadásnak kell meg- kedveltetníe a mostohagyermekként kezelt foglalkozásokat, hiszen valamennyi az alkotás örömét nyújtja annak, aki szívvel vállalja, leendő hivatásának érzi. A létszámstop miatt megyei intézkedésekre is szükség volt. A gyors- és gépíróiskolába a korábbi kétszázhúsz helyett legfeljebb 90 jelentkezőt vehetünk fel. Érthető, hiszen a végzett tanulók úgysem tudnának elhelyezkedni. Gondoskodtunk viszont új lehetőségekről. Ezért indítjuk meg ősztől — elsősorban lányok részére — Egerben a dohányipari tanulóképzést. Épp ezért nyugodtan állíthatom, hogy senki sem marad kívül az iskolák kapuin. S még egy: a szakmunkásképzés nem zsákutca, három év után a diákok beiratkozhatnak a szakmunkások szakközépiskolájába, s ha némi késéssel is, de csak megszerezhetik az annyira óhajtott érettségi bizonyítványt. Nem az érvényesülés, a felemelkedés elé állítottunk sorompókat, csak az irreális elképzeléseket nyirbálta meg a valóság, a társadalom igénye. — Kevesebb lesz a gimnazista, több a szakmunkástanuló. Hogyan birkóznak meg majd az intézetek a merinövekedett \ jeladatokkal? Ráadásul az üze- ! mek is egyre jobban felkészült pályakezdőket várnak. — Az évtized végére szerettük volna mindenütt megvalósítani az egyműszakos oktatást. Ez sajnos elmarad, mert most az a cél, hogy minden jelentkezőt felvegyünk. Az ebből származó átmeneti nehézségekkel a tapasztalt oktatói-nevelői kollektívák eredményesen megbirkóznak majd. A vállalatok kívánságai? Nos, erről is beszélgettünk a visontai tanácskozáson. Meg kell érteniük: nem olyan ifjú szakemberek kerülnek hozzájuk, akik már mindent tudnak, akikkel már nem kell törődni. A speciális tájékozottságot a vállalatok által szervezett rendszeres továbbképzéseken szerezhetik meg: Ez kétségkívül sokba, néha egy gyár esetében is milliókba került évente, mégis járható út. hiszen a jelenlegi áldozat idővel forintban is megtérül. Pécsi István Prókalemezek (MTI fotó: Hámor Szabolcs felvétele — KS) Dorogon megépült az ország első hanglemezgyára, ahol már megindult a próbaüzem. Képünkön az iker présgépek és szélezők láthatók, amelyeken a lemezeket préselik. 1976. június 8., kedd
