Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-05 / 132. szám
Es már a nyár ■ -".•T.€^gg3g£gj^ Canesban nemcsak a filmeknek volt sikerük. (Fotó MTI — Külföldi Képszolgálat — KS) Fehér Agyar visszatér Olasz film A buktatók elmaradnak Pedagógusok — az érettségiről Jack London regényét filmre írták, mert a mozinak mindig kell a téma és a mozi mindig is megújít minden témát. Mint ez esetben is! A néző ámultán kapja fel a fejét, hogyan is lehet ezt a gyorsan pergő filmképekben tíz perc alatt is elmesélhető históriát így megnyújtani, így kikerekíteni és ráadásul még nem is válik un almássá. Jack London hősei vagy csupaszív jóságú vagy nagyon gonosz emberek, akiket hailamaik és céljaik visznek el egyik vagy másik szélsőséges irányba. Ezeket az embereket viszi,_ taszítja egymás elleni harcba az önzés; de az már nem mindegy, hogy ezt a harcot milyen eszközökkel és milyen becsülettel vívják meg. Ez az átlaghistória talán meg sem érné a regény elolvasását és megfilmesítését, ha a mesébe Jack London jóvoltából oda nem lopakodna ez a nagyon okos kutya, Fehér Agyar, hogy mindenütt, a legdöntőbb pillanatokban — természetesen a szeretetet is megérezve — a jó emberek oldalán avatkozzék be a küzdelembe. És mert az ember, a néző is telhetetlen, el is várja, hogy ez a kutya oldja meg az igazán nagy és szép feladatot: az aranyásók között a pillanatnyi győzelem végső örömét is biztosítja. Lucio Fülei rendezési elképzelését bizonyára a havas 21.30 A MEDVE Vígopera. Csehov azonos című egy- felvonásosából az angol Wil. liam Walton írt vígoperát, amelyet a Zenés Tévészínház évadzáró darabjaként mutat be a televízió. A vígopera története a következő: Jelena Ivanovna Popova, a nemrég megözvegyült fiatal földbirtokosnő a világtól elzárkózva él kúriáján. Nincs mellette senki, csak öreg szolgája, Luka. A gyász magányát a szomszéd földbirtokos váratlan, sőt kissé erőszakos látogatása szakítja meg. Jelena Ivanovnát felháborítja a betolakodó. Dühödt civakodás támad a szép özvegy és a földbirtokos között de a veszekedés egv szerre csak szerelembe for dúl. A főszerepekben Házy Erzsébetet és Melis Györgyöt láthatjuk 1976. június szem bat tájak és a kutyák igazíthatták. A szikrázóan szép és fenséges hegyvidék bemutatása két apró epizód között mindig is megteszi a magáét; főképpen, amikor a kutyák fogatban húzzák a szánokat. Ez az érdekes mozgás azután a film befejező részében főszereplővé lép elő: a néző nem tud betelni ezzel a nagyszerű képsorral, azzal a nagyszerű ritmussal, amit ez a havasi száguldás elébe tár. A rendezővel egyenértékű alkotó a kitűnő képsorokat előállító művész, az operatőr Silvano Ipolitti, aki közel- és félközei képeivel nagyszerű jelenségeket örökít meg a kutyák vágtájából. És. hogy még a dallamoknál és a ritmusoknál_ _időz- zünk! A gyanútlan néző észra r-iannyjro nak rá azok a finom szövésű ritmusok, azoK az edes deli tűlevelű zenei futamok, amiket Carlo Rusttichelli írt a A kanca éjjel-nappal a mezőn járt, szántásra nem fogták, a paripa pedig éjjel evett, nappal szántott. Mondja a paripának a kanca: — Miért szántasz? Én nem mennék, ha neked volnék. Ha rám ütne az ostorral, megrúgnám a gazdámat. — Hát úgy is tett a paripa. Látta a gazda, hogy ma- kacskodik, a fene bajlódjon vele, s az eke elé fogta a —■■ kancát. ★ A csóka látta, hogy jól élnek a galambok, fehér színt váltott és odaszállt a galambdúchoz. A galambok egy darabig azt hitték, hogy ő is galamb és befogadták. De a csóka megfeledkezett magáról, s rikácsolni kezdett. Akkor a galambok csípni kezdték s elkergették. A csóka visszarepült társaihoz, de azok megijedtek tőle, mikor fehér tollát látták és ők is elkergették. ★ A kacsa úszott a folyón, halat keresett s egész nap egyetlen egyet sem talált. Mikor leszállt az éjszaka, meglátta a vízben a holdat. Azt gondolta, hogy hal, s víz alá bukott, hogy megfogja. A többi kacsa ezt látva elkezdett nevetni. Akkor a kacsa úgy megszégyellte magát, s úgy megszeppent, hogy azután hiába látott a vízben halat, holdnak vélte, nem merte megfogni, s éhen- halL film számára. Ha utána gondolunk, merő „stílustörés” olasz temperamentumú zenét mellékelni e zordon szépségű sarkvidéki tájhoz és a 1 néző-hallgató rájön, mégsem az: a meséből a jóság és az emberszeretet árad és ehhez a mondanivalóhoz, ehhez az optimizmushoz ad színt és érzelmeket ez a zene. Franco Nero ebben a filmben is az igazság bajnoka szerepkörét játssza el, talán több hevülettel és érzülettel, J mint amit a környezet dik- I tálna. Virna Lisi Angelina nővére kitűnő alakítás: a megszállott emberfajtát képviseli a megszállottak között egészen más előjellel, mint a többiek. Renato Cestie, John Steiner, Raymund Harms- torf és Yanti Somer nyújtanak még jó alakításokat ebben a hűvös tájakat és fehér szépségeket felmutató filmben. A sovány farkas kerülgette a falut, s találkozott a kövér kutyával: — Mondd, te kutya, honnan szerzed az ételt, hogy ilyen jó húsban vagy? — Az emberek adják — felelte a kutya. — Méghozzá nem fáradságos munkáért. A mi dolgunk éjszaka őrizni a házat. — Nem hiszem, hogy csak ezért etetnének — kételkedett a farkas. — Hiszen akkor magam is vállalnám ezt a szolgálatot, mert hát nekünk, farkasoknak nehéz megszerezni a mindennapit. — Akkor gyere velem, neked is ad a gazdám —biztatta a kutya. A farkas örvendezve elment a kutyával, hogy szolgáljon az embereknek. Már- már be is lépett a kapun, amikor észrevette, hogy a kutyának a nyakán a szőr ki van kopva. Megkérdezte, mitől van a nyakán az a szőrkopás. — Csak a lánctól. Mert nappal láncra kötnek, csak éjjelre engednek szabadon. — Akkor hát áldjon meg az isten, kutya — szólt a Akik tizenkilenc-húsz éve érettségiztek, emlékeik halmazából bármikor frissen idézik a felkészülés, a drukk hangulatát. Az írásbelik után öt tárgyból szóbeli. Felkészülés közben úgy érezték, mintha fuldokolnának a tételek tengerében. Aztán ott álltak a bizottság előtt. Hideglelősen gondoltak az át nem vett anyagrészekre, majd — „lesz, ami lesz” — nekivágtak. Sokat kívántak tőlük: adatok, évszámok, meghatározások tömegét. Csoda-e, ha Fortunához fohászkodtak? Vajon mit várnak a mai tizennyolc évesektől, a néhány nap múlva érettségiző fiataloktól ? Erről kérdeztük a szaktanárt, az osztályfőnököt, az igazgatót és az elnököt. DR. PELLE BÉLÁNÉ, magyar—történelem szakos, Eger, Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola: — Elsősorban tárgyi tudáson alapuló szabatos, ízes, szép magyar beszédet, világos előadásmódot remélek diákjaimtól. Kerüljék a szürkeséget, feleleteik tükrözzék egyéniségüket. Azt hiszem ez nem túlzott igény, hiszen az elmúlt négy év során a nevelők mindent megtettek azért, hogy a tanulók széles körű tájékozottságot szerezzenek. Csak elismeréssel szólhatunk a közművelődési intézmények segítségéről. A Megyei Könyvtárban többször tartottunk rendhagyó irodalomórákat. A tizenévesek ilyenkor ízelítőt kaptak az önálló kutatómunka öröméből, megtanulták — többek között — a kézikönyvek, a forrásmunkák használatát, értékelését, önállóságra, az összefüggések meglátására szoktattuk őket.’ Éltek is a lehetőségekkel. Négy tétel témáját javasolhatták. Nem húzódoztak, hanem mindjárt jöttek az ötletekkel. így választották Eger és az irodalom, Balassi és Eger kapcsolatát, egy tetszés szerinti irodalmi folyóirat, s egy kedvenc költő vagy író munkásságának bemutatását. Azt hiszem: a mostani vizsgákon nyoma se lesz a hajdani drukknak, s mindenki legalább azt nyújtja majd, amit középiskolai tanulmányai során. VAJK MIKLÖSNÉ, történelem—politikai gazdaságtan szakos, a Szilágyi Erzsébet farkas. Nem megyek én az emberek közé, mert azok etetnek, de elveszik tőled a szabadságot. ★ Arról beszélgetett a macska a rókával, hogyan lehetne megszabadulni a kutyáktól. Szólt a macska: Én nem félek a kutyáktól, mert van egy jó cselem, az megment tőlük. — Hogy lehet egyetlen csellel megmenekülni a kutyáktól? — kérdezte a róka. — Nekem száz fortélyom van, mégis nehezen szabadulok meg tőlük. Amíg beszélgettek, vadászok jöttek, akiknek a kutyái megtámadták őket. A macskának egy fogása volt: felugrott a fára, a kutyák nem tudták elkapni. A róka is elővette volna mind a száz fogását, de nem tudott kibújni, s megfogták a kutyák. ★ A fajdkakas fent ült a fán. Odasompolygott a róka és Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola IV. d osztályának főnöke: — Június kilencedikén az én szakközépiskolás diákjaim kezdenek. Sajátos érettségijük lesz, ugyanis két-három kivétellel valamennyien dolgozni mennek, mindannyiu- kat állás várja, még azokat is, akik egyetemre vagy főiskolára pályáznak. Ez a biztonságérzet eleve csökkenti a nyugtalanságot. Ráadásul talpraesettek, megtanulták — a gyakorlati foglalkozások alkalmával az emberekkel való bánásmódot, s büszkék arra, hogy a bizonyítvány mellé a kereskedelemben középszintű munkakörök betöltésére jogosító papírt kapnak. A követelmények? Nekik jóval nehezebb, mint az általános tantervű gimnáziumi osztályokba járó társaiknak. Magyarból, áruismeretből, kereskedelmi gazdaságtanból, gyakorlatból és egy választott tárgyból kell bizonyítaniuk rátermettségüket. Mégsem aggódom miattuk, mert bár nem kötelező, mégis teljes létszámban vállalták az erőpróbát. Ez azt jelenti: bíznak magukban, s ügyességük nem hagyja cserben őket a vizsgabizottság előtt sem. Nem kiváló képességűek, ám minden ízükkel a valósághoz kötődnek, s ez az az adottság, amire az életben feltétlen szükségük lesz, s ezért találják meg — túlzás nélkül mondhatom — hamarosan a helyüket. AMBRUS ENDRE, a hatvani Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója: — Fiataljaink évről évre igazolják, hogy megérdemlik a törődést. A főiskolára, az egyetemre pályázóknak általában ötven-ötvenegy százalékát fel is veszik. Ez a szép eredmény jóval magasabb az országos átlagnál. Az idén például — s ez is hagyomány nálunk — kilencen jelentkeztek valamelyik külföldi felsőoktatási intézménybe. Négyen bejutottak. Hárman megszerezték az előírt pontszámot, így aztán majd itthon folytathatják tanulmányaikat. Szerencsére elmúlt már az az idő, amikor tényadatok garmadát kértük számon az érettségizőktől. Hosszú ideje csak azt várjuk, hogy önállóéágukat bizonyítsák, s meglássák az így szólt: — Meghallottam a hangodat, fajdkakas barátom, s eljöttem, hogy meglátogassalak. — A fájd felelt rá: — Köszönöm a jó szót! Tette magát róka koma, hogy nem jól hallja, s kér- lezte: — Mit mondsz? Nem xiallom. Gyere le a fűre fajd- kakaskám beszélgetni, sétálgatni. A fáról nem hallom a hangodat. —* Félek ám leszállni a fűre — válaszolt őszintén a fajdkakas —, veszedelmes nekünk, madaraknak a földön járni. — Talán éppen tőlem félnél? — nevetett a róka. — Ha nem tőled, a többi vadállattól félek. — Ugyan fajdkakas barátom, nemrég egy parancs jelent meg, ami azt rendeli, hogy békesség legyen az egész világon, s azóta itt az állatok nem is bántják egymást. — Látod, ez nagyon szép mondta rá a fajdkakas —, mert látod, amott kutyák jönnek és régi szokás szerint most el kellene futnod, de már a törvény szerint nincs mitől félned. A róka a „kutya” szóra hegyezni kezdte a fülét, s el akart illanni. — Hova-hova? — kérdezte tőle a fájd. Hiszen most békeparancs van, s a kutyák már nem bántanak senkit! — No de ki ismerheti őket! — felelte a róka. — Meglehet, hogy ezek éppen nem- hallották a parancsot. — Azzal elmenekült, pedig •jgyztegyes anyagrészek közötti összefüggéseket, s megkülönböztessék a kevésbé fontost a lényegestől. Ezt a készséget négy év alatt nagyjából elsajátították, s ha ezt aa útravalót viszik magukkal, akkor később is könnyebbe» boldogulnak majd. Tavaly már visszatértünk az öt érdemjegyes értékelésre. Ennek a diákok és a tanáról egyaránt örültek, mert a „jól megfelelt”, a „megfelelt”, a „nem felelt meg* minősítés elvette a gyerekek kedvét az igyekezettől, a szorgalomtól, s tét híján bizony nem volt versengés. BAGYI IMRÉNÉ, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium biológia—kémia szakoj tanára, szakfelügyelő, érett* ségi elnök. — 1963-tól évről évre el* nökösködöm. Most a gyón* gyösi Nemecz József Mez<$• gazdasági Szakközépiskolába megyek. Kíváncsi vagyok aí osztály tájékozottságára, a örülök annak, hogy újabd kollégákkal ismerkedhetek meg. Bízvást állíthatom^ hogy a buktatók elmarad* nak, hiszen az érettségi mai már csak azok számára kötelező, akik továbbtanulnak. Ennek ellenére mindenki vállalja, vagyis a fiatalod úgy gondolják: csak nyerned vele. Néhány negatívumra azért felhívnám a figyelmet. A feleletek sorában általai ban kevés a logikus, az egyé-* niséget jelző kérdéskifejtésj sokszor csak jól megtanult tanári magyarázatokat hallói« vissza. A diákok — különös-* képp a szakközépiskolásod — megriadnak a beszédtől^ kevés a szókincsük, vétened a magyarosság szabályai el-* len. Ennek elsősorban az aá oka, hogy a teszt, a feladatlapok révén elburjánzott aa írásbeli számonkérés. Jó leni ne erre idejekorán felfigyelj ni, hiszen a mai gondok kéi sőbb aggasztó gondokká tor-) nyosulhatnak. ★ Szóval: a buktatók elmai radnak, s a vizsgadrukk sem a régi, az igazi. Szerencsére! Azért persze az izgalom, aí lámpaláz most sem hiányzik majd az érettségikről. A közepes tanuló ugyanis négyest szeretne, a jó pedig jelest. Reméljük: sikerül... len kutya sem volt a köri nyéken. ★ Egyszer egy parasztnak éltűnt a pénze és nem tudott ráakadni a tolvajra. Összegyűltek a falu parasztjai, s tanakodni kezdtek: hogy lehetne kideríteni, kinél van a pénz. Ekkor megszólalt az egyik: — Tudok egy olyan varázsigét, amire a tolvaj sapkája kigyullad. Nézzétek csak, mindjárt füstölög a tolvaj sapkája! Fejéhez kap erre az egyik paraszt, s ebből mindnyájan megtudták, hogy ő a tolvaj. ★ Almafákat ültetett egy 103 éves parasztember a kozlovi tanyavilágban. Megkérdezték tőle: — Mit érnek már neked ezek az almafák? Nem eszel már te ennek a terméséből. — Nem az alma végett ül-‘ tetem, hanem a szép gondolat miatt. — Micsoda? — kérdezték többen. Hát ez nem gondolatot, hanem almát fog t&. remni. — Ne vicsorítsatok annyit — felelte az öreg. — Ha én nem is eszem az almákból, de mások esznek, akik szép gondolattal lesznek irántam. Hálával gondolnak arra, aki ültette. (farkas) Pccsi István Lev Tolsztoj: ^FELNŐTTEKNEK á i A Balaton és az idegenforgalom Második alkalommal ven. dezik meg „A Balaton és az idegenforgalom” című idegenforgalmi fotópályázatot és kiállítást. A kétévenként meghirdetett pályázat témaköre igen széles; pályázni lehet fekete-fehér felvételek, kel és színes diapozitívekkel. amelyek a szabad idő hasznos eltöltését propagálják, továbbá olyan felvételekkel amelyek kulturális, népmű. vészeti és vízisport-esemé. nyeket mutatnak be. A legjobb fotókból' kiállítást rendeznek augusztus 7- tői.
