Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
A stop próbája M int ismeretes: az idén * 1 életbe lépett létszámstop a legkisebb kiskaput is bezárta az adminisztratív és az alkalmazotti létszám további növelése előtt. Az irodákban csodálkozással, az üzemekben viszont maximális egyetértéssel fogadták a szigorú rendeletet. „Éppen ideje volt, hiszen annyian ülnek már az irodákban, hogy lassan a fogasra is íróasztal kerül” — summázták őszintén véleményüket a nem irodisták. ' Szó, ami szó: ha a fogason még nincs is íróasztal, de a legtöbb irodában valóban többen ülnek a szükségesnél. És mondjuk ki őszintén: ezt nemcsak az arra illetékes országos megyei vezetők nézték rossz szemmel, hanem maguk a munkások is. S mivel az alkalmazotti állomány növekedése évről évre meghaladta a munkások számának gyarapodását, ezért valamifajta álljt mindenképpen ki kellett mondani. Emlékszünk rá. hogy korábban is próbálkoztak, radikális intézkedésnek azonban csak az idei stop bizonyult. Még akkor is, ha az irodák elől „elzártak” többségéből még nem lett munkás, de már azt is eredménynek könyvelhetjük el, hogy a stop hatására érezhetően megnőtt az érdeklődés — elsősorban az általános iskolákban és a gimnáziumokban — a különböző szakmák iránt. 1 Bár tegyük azért hozzá, hogy a stopra azok „fáztak rá” elsősorban, ahol eddig is betartották a ..játékszabályokat”, vagyis ahol egyetlen gépírónőből, könyvelőből, számlázóból, ügyintézőből sem alkalmaztak többet, mint amennyit a munka ténylegesen megkívánt. Ahol viszont „eleresztették” g lét- srS2;ámot. ott most bőségesen ' van miből válogatni, pótolni ^á“ hiányzókat Szerencsére mindezt látják a stop „szerzői” is, hiszen, mint a most véget ért ország- gyűlésen a munkaügyi miniszter is hangsúlyozta: „a létszámfelvételi zárlat pozi- ' tív hatása mellett kedvezőtleneket is kiváltott. Olyan megoldást kell kidolgozni, amely rugalmasabban alkalmazkodik az élet állandó változásaihoz, a realitásokhoz”. Erre annál is inkább szükség lesz. mert a stop megállította ugyan az irodákba való áramlást, de a többi intézkedésekkel együtt sem sikerült kellően mozgósítani az üzemeket, a vállalatokat az ésszerűbb múnkaerő-gaz- dálkodásra, a meglevő tartalékok kiaknázására. Mint a közelmúltban lapunkban is szóvá tettük: középtávú terveinkben megyénk üzemeinek, szövetkezeteinek többsége is újabb munkaerővel számol — közöttük adminisztratívokkal, alkalmazottakkal — holott nekik kellene a legjobban tudniuk, hogy szabad munkaerő lényegében már nincs a megyében. A nagy „ínséget” mi sem bizonyítja jobban, hogy például a sely- pi medence ma még szabad munkaerő-kapacitása egyedül. a Qualitálnak* is kevés lenne. Hasonlóan elérhetetlenül magasra tette a mércét a KAEV gyöngyösi gyára és munkaerőhiánnyal küzd már a fémművek füzesabonyi gyára is. pedig öt-hat évvel ezelőtt még bőséggel volt szabad munkáskéz a- területen. Mint minden újat, úgy a stopot is sokan bírálják. Teszik ezt azok a pályakezdő fiatalok is. akik az idén végeztek a közgazdasági szak- középiskolákban és a gyorsgépírókat képző intézményekben. Bár a miniszter véleménye szerint ügyük megoldottnak tekinthető — elhelyezkedésükről kormányunk külön is intézkedett — helyzetük azonban mégsem teljesen úgy alakul, ahogyan a iskolázáskor ígérték nekik. Heves megyében például 180 végzős szakközépiskolásból ; csak 60, a 150 gyors-és gépíró- . ból pedig csak húszán dolgozhatnak majd a szakmájukban. Azt ők is tudják: munka nélkül nem maradnak. hiszen várja őket a posta. á kereskedelem, az egészségügy, vagy akár más szakmát is tanulhatnak. Igen ám, csak nekik már van egy szakmájuk. így érthető, hogy azt szeretnék csinálni, amit tanultak, amihez értenek. Különösen. ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a mai ügyintézés, ügykezelés, adminisztrálás korántsem csak azért ilyen nehézkes, bonyolult. mert sok az ügy, mert nagy a bürokrácia. Hanem azért is, mert ők is tudják, hogy százával dolgoznak olyan „szakemberek” a különböző munkahelyeken, akik „felsikoltanak”. ha megtalálják az írógépen az a betűt, vagy kapásból ki tudnak tölteni egy egyszerű számlát. Egy-egy részfeladatot ugyan már betanultak, de önálló munkára ma sem képesek. Ettől függetlenül is bérelt helyük van, nekik nem kel] pályát választaniuk, mint a most végzős szakemberek egy részének. A sok túlóra, csúsztatás miatt „morgolódnak” már néhány üzem osztályán is, mert ahonnan öten-hatan is szülési szabadságra mentek, ott bizony igencsak hajtani kell. Mert a bürokrácia alig változott, a jelentéseket ugyanúgy kérik, mint ezelőtt, az ügyvitel gépesítése viszont igen lassan halad az üzemek, a szövetkezetek többségében. Mindezekkel együtt is: hogyan vizsgázott eddig a stop ? összességében jól. Megállította a státuszok gyártását, ráirányította a figyelmet az ügyviteli munka üresjárataira. az értelmetlen aktagyártásra. n e szült ellentmondáso- kát, feszültségeket is. Lényegében mégis hatékony féknek bizonyult az ésszerűtlen munkaerő-gazdálkodás-, ban. S mivel szentnek és vál- toztathatatlannak sem tartja: senki — bevezetése óta is módosítottak rajta — ezért negatív hatásainak megszüntetésére is bizonyára találnak majd megoldást. Ahogyan a miniszter szavaiból kiderült: már keresik is. Koős József Rövidesen befejeződik az egyik jelentős oktatástechnikai bázis, a Számítástechnikai Oktató Központ építése a budapesti Etele téren. Jelenleg a belső szakipari munkáknál tartanak. Az új intézet az ENSZ támogatásával épül és a több mint 200 millió forintos beruházást előreláthatólag 1976. augusztusában adják át. (MTI Fotó — Soós Lajos) Három község közös gondja Kilábalni a bajokból Amiben nagyon bíztak .az emberek — az az első időszakban nem vált valóra. A szihalmi. a mezőszemerei és az egerfarmosi termelőszövetkezet egyesülése folytán létrejött 4800 hektáras nagy- gazdaság, a Rimamente, az egyesülést követő első évben, 1975-ben bizony nem hozta azokat az eredményeket, amelyeket elvártak tőle. Hogy miért? Erre . nem könnyű válaszolni, hiszen bizonyára nem csupán egyetlen tényezőre vezethető visz- sza a gyenge gazdálkodás. Mégis a legtöbb bajt, gondot — aminek folytán aztán egyre tornyosultak a problémák — a közös gazdaság szervezeti felépítése okozta. Külön-külön Aki nem jártas az üzem- szervezésben. annak talán furcsa, de mégis tény, hogy a bajok alapvető forrása a kerületi rendszer volt. Az egyesülés után ugyanis a szövetkezetben három kerületet hoztak létre, s a kerületek megegyeztek a korábbi három — akkor még külön működő — gazdasággal. Hiába volt tehát az egyesülés, gyakorlatilag nem túl sok változott azon túlmenően, hogy a legfelsőbb vezetés „egy Vállalataink és a szociálpolitikai tervezés SOKAN ÁLLÍTJÁK — és nem minden alap nélkül —, hogy a szocializmusban lényegét tekintve minden tervezés „szociális tervezés”, hiszen célja és centruma a dolgozó ember. Mégis fel kell figyelnünk tervezésünknek arra az ágára, amely a 70-es években terjedt el a szocialista országokbanEz a tervezési ág annyira új, hogy egységes elnevezése sem alakult még ki. Nevezik „szociális tervezésnek” (főként a Szovjetunióban) lényegében ennek magyar fordítása —, de sok szempontból más tartalommal —, a „társadalmi tervezés” elnevezés, ugyanakkor vállalataink leginkább „szociálpolitikai tervezés” néven ismerik és alkalmazzák. Ha nagyon röviden foglaljuk össze tartalmát, azt kell mondanunk: a gazdasági tevékenység társádalmi vetü- letének, hatásainak tervezését jelenti. Az egyes elnevezések különbségei éppen abban rejlenek, hogy a terv a társadalmi viszonyok milyen tág körét öleli fel (nép- gazdasági. ágazati, területi, üzemi, vállalati). A vállalati szociálpolitika tervezése a dolgozókról történő gondoskodást, a közösség emberi viszonyainak a fejlesztését szolgáló célokat és eszközrendszert öleli fel. Ennek érdekében a szociális terv már ma is betölt bizonyos „integratív” funkciót, azaz összegez és egyesít egy sor tervet és tevékenységet, amelyek a vállalat gazdasági tevékenységére épülve, azzal összefüggésben, a szociális fejlesztésre vonatkoznak. MELYEK TARTOZNAK ide konkrétan: amelyek a nők helyzetének javítására, az ifjúsági törvény végrehajtására, a munkások helyzetének javítására, a közművelődés vállalati feladataira vonatkozna^:; amelyek a munkaerő-, valamint a bér- és jövedelemgazdálkodás szociálpolitikai vonatkozásait, különösképpen az alacsony alapbérek emelésének mértékét, a gazdasági hatékonyságból eredő munkaerő-átcsoportosítások szociális feltételeit tartalmazzák; a szakmai képzés — továbbképzés programja. A ’ munkavédelemmel és a munkakörülmények fejlesztésével kapcsolatos intézkedési tervek (idetartozik: az öltöző-mosdó, munkahelyek világítása, lég-, hőkondício- nálása, és a munkavédőruha, védőfelszerelés stb. feladat- csoportja). Ugyanakkor a vállalati szociális terv felöleli az üzemegészségügyi intézkedési tervet; a munkahelyi emberi viszonyok fejlesztésével. a közösségi neveléssel, mozgalmi aktivitással kapcsolatos tevékenységek programját; a vállalati szociális ellátások, juttatások, kedvezmények tervét. Természetesen ma még nem állíthatjuk, hogy a szociális terv egésze ugyanolyan részletességgel, ugyanolyan minőségi színvonalon kimunkált a különböző vállalatoknál. Általában jellemző, hogy a munkavégzéssel közvetlenül összefüggő szociális ellátás terve (pl. egyenruha, védőruha, öltöző-mosdó, munkásszállás stb-) jól kidolgozott és a munkavégzéssel nem közvetlenül összefüggő szociális ellátás terve (pl. lakásépítési támogatás, gyermekintézmények, üdültetés, sport stb.) is tükrözi, hogy a Vállalatok mindinkább felismerik ezen juttatások szerepét a dolgozók megtartásában, jó közérzetük és munkateljesítményük biztosításában. Ugyanakkor a társadalmi szociálpolitikai feladatok (pl. nők és fiatalok, nagycsaládosok kiemelt kezelése) vállalati alkalmazása még sokszor csak formálisan valósul meg; a munkahelyi emberi viszonyok fejlesztésének terve pedig úgyszólván még ismeretlen vállalataink számára. Mindezek alapján hogyan vázolhatjuk fel a fejlődés irányát? A JÖVŐBEN — az anyagi igények kielégítettségének függvényében — előtérbe kerülnek a humán szükségletek, azaz a társadalmi elismerésre, a jó munkahelyi viszonyokra, a továbbtanulásra, az előmeneteli perspektívára stb. vonatkozó igények. Ez hatással lesz a szociális tervezésre is, s új követelményeket támaszt a tervezés adatbázisával szemben, Megnő az érdeklődés olyan adatok iránt, amelyek ma még csak töredékesen állnak rendelkezésre vállalatainknál, vágyképpen ismeretlenek, mint pl. a dolgozók lakáshelyzete, munkahelyi, személyi aspirációi (törekvései) stb. A teljes komplexitásban felépülő szociális terv magába integrálja majd a vállalati munkaügyi és szociálpo- . litikai tervezés ma még legtöbbször széttagolt részfeladatait, s ezzel új szintre emelkedhet a vállalati tervezés egésze: a ma még széttagolt, egymással csak laza kapcsolatban levő tervek helyére két komplex terv lép, amelyek fő mutatóik tekintetében pontosan ösz- szehangoltak, — a termelési terv és a szociális terv. E két terv kifejeződése lesz annak a ténynek, hogy minden vállalat gazdasági és társadalmi egység, s e két vonatkozásuk nem szakítható el egymástólA szociális tervezés napról napra formálódik, gyakorlatában már ma is kitapinthatok ezek a tendenciák, s egyre inkább meghatározókká válnak a vállalati tervezésben. Munkánk, közérzetünk, egész életmódunk természetes, szocialista elemeként. Sz. P. kézbe került”, hiszen a szi- halmiak továbbra is a szihalmi, az egerfarmosiak továbbra is az egerfarmosi határban gazdálkodtak. Közben a főmezőgazdász megbetegedett, s így a vezetésből kiesett egy fontos láncszem. Ez még inkább tetőzte a vezetőség gondjait, amely úgyis nehezen tudta áttekinteni a megnövekedett gazdaság ügyeit. Áz elmúlt nyár folyamán aztán végleg kiderült, hogy a kerületi rendszer nem életképes. A gazdaság áttért az ágazati rendszerre. Nyolc ágazat alakult, élükön felelős vezetővel. A gazdálkodás színvonala valamelyest javult, de a feltorlódott bajokat, gondokat mégsem sikerült teljes egészében mégoldani. A szövetkezet elég gyenge eredménynyel zárta az évet. Közben a gazdaság élére néhány hónapja új elnök került. Csőke Zoltán, aki korábban a kukorica, a napraforgó termeléséért volt felelős. Tőle érdeklődünk, ja- vult-e valamelyest a helyzet a gazdaságban? — Sajnos, a szervezeti dolgokat még mindig nem sikerült teljesen „tisztába tennünk”. Az ágazati rendszer — úgy tűnik — jónak bizonyul, de a következő lépés az, hogy főágazatvezető- ket bízzunk meg az ágazatok irányításával. A növénytermesztésen belül ugyanis például öt ágazat működik, feltétlenül szükségesnek látszik. hogy legyen egy főága- zatvezető. aki összefogja és irányítja a munkát. De ugyanezt mondhatom el az állattenyésztésről is. Most dolgozunk a terveken, s remélhetően sikerül a közeljövőben megnyugtatóan rendezni a dolgainkat. Azt viszont máris elmondhatom hogy a korábbi széthúzás, a a külön-külön való gazdálkodás megszűnt. Ma már senki nem szól azért, hogy szihalmi létére mondjuk a farmosi határban kell dolgoznia, sőt, természetesnek tartja. Ezen a területen tehát sokat haladtunk előre. Csodák nincsenek Az elnök elgondolkozva teszi hozzá. — Persze, nehogy azt gondolja. hogy most már minden jól megy nálunk. Nagyon sok gondunk, bajunk van továbbra is. Csodák nincsenek, s bizony több évre van ahhoz szükségünk, hogy rendbe hozzuk a „szénánkat”. És sok pénz is kellene — amiben aztán nagyon szűkölködünk. Az idei tervekre terelődik a szó. — A leggyorsabban pénzt hozó ágazatunk a baromfi. Eredetileg 427 ezer baromfi felnevelését és értékesítését terveztük, de szeretnénk terven felül még 30—35 ezer darabot eladni. Ha ez sikerülne, akkor hoznak egy m kis plusz pénzt a „konyhára”. Ha már az állattenyésztésnél tartunk, akkor elmondom, hogy jelenleg 570 tehenünk van. Az egy tehénre jutó éves tejhozam 2250— 2300 liter körül alakul. Sajnos, nagyon kevés ez. A szihalmi telepünkön éppen ezért a magyar tarka fajtát a jól telelő Holstein—Frízzel keresztezzük, s ettől várjuk, hogy javuljon a tejhozam. Ennek a tervidőszaknak a végére 750-re szeretnénk a tehenek létszámát növelni, s ugyancsak a tervidőszak végére azt reméljük, hogy a keresztezett tehenek tejhozama eléri a 3600—4000 litert. Ez már közepes eredmény lenne. A szövetkezet gazdálkodásában központi helyet foglal el a kalászosok termelése. — Évente mintegy 1500-— 2000 hektár nálunk a gabonaterület — mondja az elnök. — Az időjárás eddig kedvező volt, s ha továbbra is jó lesz. akkor reménykedünk a hektárankénti 32—33 mázsás termésben. Ezenkívül rendszerben termeljük a kukoricát. a napraforgót és a repcét. Kukoricából — 600 hektáron — 43 mázsát. a napraforgóból — 370 hektáron — 15 mázsát terveztünk hektáronként. Persze, ha jó lesz az idő, csak akkor számíthatunk ilyen • termésre. Egyébként a rendszerszerű termesztés igen hasznos és jó dolog, s nem túlzók, ha azt állítom, hogy talán e területen mennek a legjobban a dolgok. — Melyek a legfontosabb feladatok a növénytermesztésben? — Hát akad bőven. Leginkább azonban az okszerű és ésszerű növényváltást szeretnénk megoldani, aztán nagyon fontos a lucernatelepítés is. hiszen sajnos, a lucernaterületeink eléggé leromlottak. — Véleménye szerint mennyi idő szükséges az állattenyésztés és a növénytermesztés gondjainak megoldásához? — Az állattenyésztésnél három évre. a növénytermesztésnél mondjuk két évre van szükségünk. Lassan, türelemmel Ahhoz, hogy a 4800 hektár területen gazdálkodó nagy- gazdaság valóban nagyüzemi szinten gazdálkodjék, tehát több éves kifutási idő szükséges. Űjabb szakemberekre, ösztönző prémiumrendszerre, még alaposabb és ésszerűbb gazdálkodásra van szükség —1 hogy csupán néhányat említsünk a sok közül. S a feladatokat csak lassan. türelemmel lehet valóra váltani. Hiszen csodák nincsenek — fogalmazta meg a gazdaság elnöke —, s ez így is van. De nem is csodákra van szükség, hanem arra. hogy mindenki jobban, hozzáértőbben és a közösségért érzett még nagyobb felelősséggel dolgozzék és akkor csodák nélkül is — eredmények születnek. Kaposi Levente m«caaifrti»tin»man---—— ■ i ■ ’73 1 976» június 27., vasárnap I
