Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

VVAA/VVWVV'*AAAA/'yVVSAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVWSAAAAAAAAAAAAAA/sAA^* \ r-ütörlök esti külpolitikai kommentárunk: Utóvédharc AZ UTÖVÉDHARCOKNAK megvan a maguk ér­telme a politikában is. Feltéve, hogy a hadművelet­nek szintén. Visszavonulni is lehet célszerűen és oko­san — legalábbis a diplomácia tankönyvei tartalmaz­nak erre vonatkozó utalásokat, recepteket. Feledtetni lehet például, legalább részben gyarmati uralmat csakúgy, mint balul kiütött intervenciót. Az igazság az, hogy a politikában osztanak új lapot, márcsak azért is, mert a politikai, ivagy csatatéri győztes nem feltétlenül azonos a gazdasági erő birtokosával. Van­nak s lesznek is olyan érdekek, amelyek háttérbe szo­rítják a múlt emlékeit. Az Egyesült Államok diplomáciája, mely az utób­bi időben nem is egy visszavonuló hadműveletet volt kénytelen utóvédként fedezni, Vietnamtól Kambod­zsán át egészen Angoláig, nemcsak rossz vesztesnek, hanem oktalan utóvédharcosnak is bizonyul. Most csak éppen felemlítjük a hírhedt Mayaguez incidenst, melyben a nyugati világhatalom a valódi háborúban már győztes kis Kambodzsát állt neki mégegyszer bombázni, csakhogy „erőt” mutasson egy olyan pil­lanatban, amikor Amerika erejében éppen maguk az amerikaiak is kételkednek. KÉSŐBB A GYŐZTES Vietnam az ENSZ-be kér­te felvételét, akárcsak most Angola, s mit tett az Egyesült Államok kormánya? Ügy vélekedett és úgy viselkedett, mint egy bosszúért lihegő, csak éppen botjára támaszkodó öregember. Mert a vétók politi­kailag is, történelmileg is annyit érnek, mint egy vén­ember eszelős hadonászásai egy szép és gyermekektől tarka parkban. Sajnos, úgy tűnik, sok amerikainak tehetetlen és rossz közérzetét vezetői mással nem tud­ják javítani, mint vétókkal. Hiszen Fordnak és Kis- singernek tudnia kell, tudja is, hogy Vietnam is, An­gola is, Kuba meg éppenséggel akkor is megy a maga álján, ha Washington tucatnyi vétót pazarol hol tag­felvételi vitában, hol más ügyekben. A GYŰLÖLKÖDÉS mint politikai üresjárat tu­lajdonképpen tragikomikus. S maradhatnék is eny- uyiben erről, ha ugyanazon a napon Kissinger nem ippen Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel tárgyalt volna Baj oroszágban. Ez természetesen már nem csu­dán verbális utóvédharc. Ez a konok intervenciós poli- ika folytatása — legfeljebb némileg módosított esz- ;özökkel. S az angolai ENSZ-tagság ügyében kimon­dott amerikai vétó, meg a Dél-Afrika oldalán vállalt elkötelezettség együttesen már azt jelzi, hogy kötő­désén, a legszélsőségesebben reakciós rezsimekhez az Egyesült Államok még nem tette túl magáit. Néhány Thieu és Lón Nol és Csang Kai-sek még kiszolgálhat­ja Washington egyik-másik törekvését. Csak éppen a vállalkozók száma mutat csökkenő tendenciát. (KS) Azevedo eszméleténél Lesz megoldás az olasz kormányzati problémára? Az olasz pártok vezetősé­gei folytatják a június 20— 21-i parlamenti választások eredményeinek és következ­ményeinek értékelését. Az újonnan választott törvény- hozás július 5-én ül össze. Ekkor meg kell választani a parlament új vezető testüle­téit Értesülések szerint a Amerikai vétó az ENSZ-ben Az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak ülésén vétójogával élve megakadályozta az Angolai Népi Köztársaság felvételét a világszervezetbe. A tanács 15 tagja közül 13 a felvételt javasló határozat mellett szavazott, Kína távolmaradt a szavazástól. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője felszólalt a Biztonsági Ta­nács angolai vitájában és az angolai tagfelvételi kérelem elleni amerikai vétót „az ENSZ tekintélyére mért sú­lyos csapásnak” nevezte. kommunisták kérik a két ház egyikének elnökségét (az előző parlament két elnöke szocialista és keresztényde- mokrata volt), és új, a par­lament bizalmát élvező kor­mányt kell állítani a jelenle­gi ügyvezető keresztényde­mokrata kabinet helyére. A pártok tanácskozásai első­sorban arra irányulnak, hogy a kormányzati problémára valamilyen megoldást talál­janak. A választások eredménye­ként a KDP nem alakíthat többé a baloldali pártok tá­mogatása nélkül kormányt (hacsak nem szövetkezik az újfasisztákkal, ez azonban kizártnak tekinthető). Folytatja munkáját Berlinben a szerkesztő bizottság Június 24-én Berlinben felújította munkáját az eu­rópai kommunista és mun­káspártok konferenciáját előkészítő szerkesztő bizott­ság, amely legutóbbi június 10-én és 11-én ülésezett az NDK fővárosában. A mostani ülésszakon 27 párt — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt — képviselteti magát. Összeült az egységes Vietnam nemzetgyűlése HANOI Hanoiban csütörtökön ösz- szeült az egységes Vietnam nemzetgyűlése. A tanácsko­záson első napirendi pont­ként Truong Chin, az össz- vietnami választási bizottság elnöke tartott beszámolót az április 25-én megtartott vá­lasztások végeredményéről. A második napirendi pont Le Duannak, a VDP Köz­ponti Bizottsága első titká­rának nagy érdeklődéssel Fiatalok a békéért Azevedo portugál minisz­terelnök, akit szerdán szív- infarktussal egy portói kór­házba szállítottak, a csütör­tökön kiadott orvosi jelen­tés szerint visszanyerte ész- méletét. A jelentés megál­lapítja, hogy a kormányfő állapota továbbra is igen sú­lyos. A szocialista országok küldöttség ve/,élői a varsói európai ifjúsági és diáktalálkozó alkalmából rendezett szolidaritási nagygyűlésen. A képen baloldalt dr. Maróthy László, a KISZ KB első tit­kára és J. Tyazselnyikov, a Koinszomol KB első titkára. (Népújság telefotó — CAF—MTI—KS) KORTESCSUCS A SZIGETEN RITKÁN FORDUL ELŐ a nemzetközi politika leg­magasabb csúcsain, hogy oly nyilvánvaló kortescél­zattal hívjanak össze csúcs- konferenciát — mint most Ford amerikai elnök tette. Június 27-én és 28-án „gaz­dasági szupercsúcsra” invi­tálta az Egyesült Államok elnöke Puerto Rico szigeté­re hat vezető tőkés ország állam-, illetve kormányfőjét. Heten ülnek majd az asztal körül: Ford oldalán Kana­da, Franciaország, Nyugat- Németország, Olaszország, Japán és Nagy-Britannia po­litikai vezetői. Hivatalosan az léhne az értekezlet fel­adata, hogy megtárgyalja a vezető tőkés országok gaz­dasági helyzetét. Ennél sokkal fontosabb és látványosabb azonban a po­litikai cél. Az amerikai vá­lasztópolgárok millióit nem érdekli különösebben a tő­kés gazdaság mechanizmu­sa, s miután magában az Egyesült Államokban e pil­lanatban javul a gazdasági helyzet, a zsebükkel gondol­kodó tömegeket aligha ér­deklik majd a hetes csúcs gazdasági finomságai. Ford elnök azonban alig néhány hónappal az elnökválasztás előtt, mégis komoly szemé­lyi és politikai válságban van. Hiszen a republikánus QMwm június 25., péntek szélsőjobboldalt képviselő Reagan és Ford elnök kö­zött még elkeseredett és bi­zonytalan kimenetelű küzde­lem várható. Az elnöknek tehát sürgősen szüksége volt egy olyan látványos politi­kai akcióra, amely az ame­rikai választók előtt reflek­torfénybe állítja és demonst­rálja, hogy hívására a nyu­gati világ legfontosabb or­szágainak vezetői egy asztal mellé sereglenek. Ford a Fe­hér Ház által nyújtott hiva­talos lehetőségeket arra használja fel, hogy egy nem túlságosan kockázatos „csúcs- értekezlettel” hívja fel a választók figyelmét: ő az első ember a republikánus pártban, neki kell vezetnie a pártot a novemberi vá­lasztási csatában. A hetes tőkés csúcstalál­kozónak ez a kortesjellege ■ természetesen nem jelenti azt, hogy ott ne kerülné­nek szőnyegre tényleges gazdasági problémák. A csúcsértekezleten követendő amerikai politikai taktikát már megvilágította Kissin­ger amerikai külügyminisz­ter a tőkés országok leg­szélesebb körű gazdasági szervezetének, az OECD- nek (Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szerve­zet) most véget ért párizsi értekezletén. KISSINGER MINDENEK­ELŐTT azt hangsúlyozta, hogy a vezető tőkés orszá­goknak rendkívül szigorú inflációellenes gazdaságpoli­tikát kell folytatniuk. Má­sik lényeges lépése az volt, hogy az összes többi részt­vevők közül éppen Genscher nyugatnémet külügyminisz­terrel tartott hosszú külön- megbeszélést a hetes csúcs- értekezleten követendő vo­nalról. Ismeretes, hogy Nyu- gat-Európában, illetve a Kö­zös Piacon belül éppen az NSZK az, amely szigorú pénzügyi fegyelmet és kö­vetkezetes inflációellenes harcot prédikál partnerei­nek. Ezek a jelzések minde­nekelőtt azt mutatják, hogy Puerto-Ricóban világos ér­dekközösség alakul majd ki az Egyesült Államok és az NSZK között. Ennek a gaz­dasági alapja az, hogy a vezető tőkés országok közül pillanatnyilag ebben a két államban a legalacsonyabb az inflációs ráta — és mind­két országban választások lesznek ősszel. Így mindkét kormány ele­mi érdeke, hogy az inflá­ció üteme továbbra is ala­csony maradjon. Márpedig — különösen Nyugat-Né- metország esetében — a kiterjedt nemzetközi gazda­sági kapcsolatok miatt más tőkés országok magas inflá­ciója veszélyeztetheti ezt a törekvést. Washington és Bonn között külkereskedel­mi szempontból is egyértel­mű az érdekközösség. Egyes nyugat-európai Valuták (mint például az angol font és az olasz líra) látványos érték- csökkenése, valamint a fran­cia frank értékének lassúbb lemorzsolódása olcsóbbá te­szi ezeknek az országoknak a kiviteli cikkeit a tőkés vi­lágpiacon. Az Egyesült Álla­moknak, az NSZK-nak és részben Japánnak is elemi érdeke viszont, hogy fokoz­zák kiviteli tevékenységüket és a versenyképességüket. Ezért nyilvánvalóan hármas nyomás nehezedik majd Angliára, Olaszországra és Franciaországra annak az érdekében, hogy ezek az or­szágok minden eszközzel szilárdítsák meg valutájuk árfolyamát. A „MINDEN ESZKÖZZEL” kifejezés az adott helyzet­ben a nadrágszíj meghúzá­sát, deflációs gazdaságpoli­tikát, a bérek befagyasztá­sát jelenti. Persze: nagyon kétséges, hogy ezt a politi­kát akár a választások utá­ni Olaszország, akár a bal­oldali egységfront növekvő erejével szembenéző francia kormány, akár a súlyos gaz­dasági helyzetben levő Ang­lia megengedhetné magá­nak. Ily módon valószínű, hogy Puerto Rico szigetén a hetes csúcs résztvevői a lényeges gazdasági kérdé­sekben nem tudnak hatásos döntéseket elérni. Ami vi­szont a kortescélokat illeti: az amerikai átlagpolgár sze­mében Ford úgy érkezik vissza majd Washingtonba, mint a tőkés világ „első számú politikusa’’. Hogy az­után ez valóban hozzásegí­ti-e a jelöltséghez vagy ép­pen a Fehér Ház megtartá­sához, az nyitott kérdés. várt politikai beszámolója volt az egységes Vietnam bel- és külpolitikai felada­tairól. Ezután döntenek az egy­séges ország elnevezéséről, címéről, himnuszáról, zász­lajáról, fővárosáról, és Sai­gon új elnevezéséről. Ezt a napirendi pontot az ország államformájának, ál­lami rendjének, működési el­vének a megvitatása követi, s végül megválasztják az egységes állam tisztségvise­lőit. A történelmi jelentőségű tanácskozás tizennégy óra harminc perckor (helyi idő szerint) kezdődött meg. Fel­hangzott a VDK himnusza, a DNFF indulója, majd az egységes Vietnamért vívott három évtizedes küzdelem elesett hőseinek emlékezeté­re gyászzene hangjai töltöt­ték be az üléstermet. Ez­után a hanoi úttörők virág­gal köszöntötték az elnökség tagjait. Ezt követően Nguyen Huu Tho megnyitotta az egységes nemzetgyűlés első ülését. Köszöntötte a padsorokban helyet foglaló 492 képviselőt, és a meghívott vendégeket. Az egységes vietnami nemzetgyűlés ma reggel nyolc órakor folytatja mun­káját­A független Mozambik A szabadság első éve A függetlenség kikiáltása, 1975. június 25-e után a gyö- '' keres társadalmi és gazdasági átalakítás feladata várt Mozambikra. A 783 ezer négyzetkilométernyi területen fekvő Mozambikban a portugál „anyaország” csak nyersanyag- forrást látott, 9 millió főnyi őslakossága pedig a dél-afrikai és a rhodézlai fajüldözők olcsó munkaerő-tartaléka volt. Valamennyi kulcspozíció az országban annak a 200 ezer portugálnak a kezében volt, akik 1974 végéig Mozambikban éitek. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti-felszaba­dító mozgalom ostroma alatt a fehérek uralma összeomlik, többségük elhagyta az országot. A fiatal köztársaság szak­emberek nélkül maradt a vezető Iparágakban és a közigaz­gatásban egyaránt. Mi több: a gyarmatosítók — tehetetlen dühükben távozásuk előtt elpusztították az üzemeket, ösz- szetörlék a gépeket, megpróbálták kiszállítani az országból a berendezéseket. Ilyen körülmények között léphetett a Mozambik Népi Köztársaság kormánya és a kormányzó párt: a Mozambiki B'elszabadítási Front (Frelimo) vezetésével a volt gyarmat lakossága olyan társadalom felépítésének útjára, amely men­tes a kizsákmányolástól. A függetlenség kikiáltásának napján elfogadott alkot­mány szerint a föld és a föld méhének kincsei a nemzet tulajdonát képezik. Államosították a portugálok bérházait. (Sokaknak közülük ugyanis legalább 20—30 ház volt a bir­tokában.) A Maputu túlzsúfolt afrikai negyedeinek sok ezer lakosát átköltöztették a modern házakba, amelyekbe azelőtt csal: mint szolgák tehették bs a lábukat. Ma a kormány ellenőrzésé alatt áll a közoktatás és az egészségügy. A volt tulajdonosaik által elhagyott üzemekés gyárak az állami szektor első vállalatai lettek. Mozambik lakosainak 90 százaléka paraszt, akik még ma is a legprimitívebb módszerekkel gazdálkodnak. Ezért a köztársaság legfontosabb célja a falu felemelése. A mo­zambiki kormány nemrégiben elfogadta a falu gyökeres átalakításának tervét, amely korszerű települések létreho­zását irányozza elő. Minden család földet kap egyéni hasz­nálatra. A fő jövedelmi források azonban a közös földek és állattenyésztő telepek lesznek. Bár a köztársaságot lefoglalja a nehéz és bonyolult problémák megoldása, nem vonja ki magát az afrikai koio- nializmus és fajgyűlölők elleni aktív harcból. Samora Machel elnök kijelentette, hogy Mozambik segíteni fogja Zimbabwe, Namibia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek a fajüldözők és az apartheid elleni harcát. Az ENSZ javaslatára a mo­zambiki kormány lezárta a rhodéziai határt. Ez a lépés, amely komoly csapást mért Salisbury gazdasági életére, kárt okozott magának Mozambiknak is: az ország elesett azoktól a valutáktól, amelyeket a rhodéziai áruknak a mozambiki kikötőkbe történő tranzitszállításaiból kapott. Afrika azon­ban szolidáris volt a fiatal köztársasággal: Nigéria, Zambia, Líbia és más országok pénzügyi segélyben részesítették Mo- zambikot. A köztársaságot önzetlenül segítik a szocialista országok is. A mozambiki földeken, műhelyekben, kórházakban és iskolákban bolgár és koreai szakemberek dolgoznak. MapU- tuba megérkezett a szovjet orvosok első csoportja. Gyü­mölcsöző volt az a látogatás, amelyet Samora Machel elnök nemrégiben tett a Szovjetunióban. A Szovjetunió hozzájárul a Mozambik Népi Köztársaság védelmi képességének meg­szilárdításához. A szocialista országok népei őszinte rokonszenwel fi- r' gyelik a baráti mozambiki nép alkotó nautikáját és sok sikert kívánnak neki ahhoz a harchoz, amelyet a politi­kai és gazdasági függetlenség megszilárdításáért, országa társadalmi megújulásáért, a népi demokrácia megerősödé­séért és fejlesztéséért vív. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom