Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-22 / 146. szám
A Megyei Művelődési Központ és a kuitúrházak II. Válaszol az illetékes... «sí KÉPERNYŐ ELŐTT A többnyire jogosnak tűnő kívánság- és panaszlistá- val Fehér Vilmost, a Megyei Művelődési Központ igazgatóját kerestük fel, aki az intézmény tizenegy előadójának. munkatársának tevékenységét irányítja. — Hogyan Ítéli meg a vidéki népművelők igényeit? — Megértem őket, jó érzést kelt. hogy szeretnének minél kiemelkedőbb eredményeket elérni. Mi tagadás: a legtöbb helyen kell a segítség. Erre csak egy kifejező példát említek. A megye kul- túrotthon-hálózatának 57 fő. hivatású népművelőjéből 28. nak csupán középiskolai bizonyítványa van, s ketten még az általános iskola nyolc osztályán sem jutottak túl. Ök semmiképpen sem boldogulnak magukra hagyatva. Nos. mi gondoltunk rájuk, fel is keressük őket, készséggel adunk tippeket, tanácsokat. Ám mivel sok a mun. ka és kevesen vagyunk, való. ban ritkábban megyünk vidékre. Hadd mondjam el azt — épp a tisztánlátás érdekében, hogy a működési szabályzatunk szerint elsősorban a járási művelődési központoknak kell hálózati tennivalókkal, módszertani útmutatással foglalkozniok. Mi ezek igazgatóival, művészeti előadóival tartjuk a kapcsolatot. — Igen ám, de Füzesabonyban és Hevesen számos gonddal küszködnek. A régi nehézségeken részben úrrá lettek, ugyanakkor a megfelelő képzettség hiánya akadályozza a színvonalas szakmai, módszertani útmutatást. — Nem feledkeztünk meg erről, s épp ezért lehetőségeinkhez mérten vállaljuk a pluszmunkát, mert tudjuk, e közművelődést szolgáljuk ezzel. Ide kívánkozik még az, hogy Egertől épp olyan messze esik Komló, mint onnan a megye- székhaly.-Szóval: várjuk pályatársainkat, s ha eljönnek, szívesen adunk ötleteket elképzeléseik megvalósításához. Jó néhányan éltek ezzel a lehetőséggel, s azóta vissza- vissza térnek. Emellett a járási központok igazgatóival a negyedévenkénti igazgató ta. nácsi üléseken összehangoljuk a munkaterveket, megvitatjuk a közös rendezvények tematikáját. A tiszteletdíjas népművelők, a kiscsoportvezetők részére rend. szeres továbbképzéseket szervezünk. írásos módszertani segédanyagokat, műsorjavaslatokat küldünk. Az elmúlt öt év alatt 68 féle ajánlat, harmincezer példányban ju. tott el a nagyközségekbe, a városokba, a falvakba. Művészeti együtteseink 1970— 75. között mintegy 600 alkalommal. majd 110 ezer néző előtt léptek fel. Azt hiszem, ezek a számok önmagukért beszélnek. — A megyei filmtár kópiái megkopottak, s egy részük tematikailag és szemléletében is elavult. Várható-e megnyugtató változás? — Évi harmincezer forintért vásárolhatunk újakat. Sajnos, igen drágák, darabjuk tizenötezer forint. Ezért inkább a MOKÉP-től veszünk olcsó, de agyonjátszott alkotásokat. A Kulturális Minisztérium is megajándékoz bennünket szép számú. de korántsem kitűnő minőségű filmekkel. — Az elavult műveket ér. demes lenne selejtezni... — Élünk is ezzel a lehetőséggel, így évente 150—200 megviselt tekercstől szabadu. lünk meg. A pótlás viszont csak ilyen ütemben halad, ezért stagnál az állomány. Ha több pénzünk lenne, jóval gyorsabban frissíthetnénk az anyagot. — Várják a színvonalas, szórakoztató műsorokat. Vajon miért maradt el ez a korábban annyira kedvelt szolgáltatás? — A hajdani, a Szívós Jó. zsef által irányított Megyei Színpad gazdag műfaji skálájú repertoárt kínált, s a gárda akár két-három helyen is fellépett egy napon. A vezető távozása után ez az együttes megszűnt. A fiatalokból toborzódott irodalmi színpad — bár szépen fejlődik —. mégsem képes erre a teljesítményre. Minőséget akarunk nyújtani, s ha eljutunk eddig, akkor ismét sorra felkeressük a községi művelődési otthonokat és a klubkönyvtárakat. — Jelentős összeget fordítanak a vidéki kultúrházak támogatására. Hogyan, milyen alapelvek szerint osztják el a pénzt? — A tevékeny műkedvelő művészeti csoportok utazási költségeit általában fedezzük. 14 helyen a felnőttoktatást finanszírozzuk. Ezen felül évi félmillió értékű berendezést és felszerelést — bútort, mag" nót, tévét, rádiót, lemezjátszót — juttattunk azoknak a községeknek, ahol a tanácsok is áldoznak a közműve, lődésre. Ezzel is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy kollégáink minél ideálisabb körülmények között dolgoz, hassanak. Magasabb szintű támogatás? Azt hiszem: a mai több a tegnapinál, s bízom benne, hogy a holnapi sem okoz majd csalódást... O G O Eddig az illetékes válasza. A jó szándék, az olykor csak elvi segítség is méltatást érdemel. Különösképp, ha arra gondolunk, hogy a Megyei Művelődési Központ munkatársai sem dolgoznak ideális körülmények között. Elég csak a tárgyi feltételeket említeni. A Knézich Károly utcai épületet, amelynek alsó szintjét mintegy kétszáz éve emelték, s a többszöri átépítés sem formálta a kultúra lakályos otthonává. Itt szórón, ganak a különböző klubok, kiscsoportok, itt fogadnak évente majd 150 ezer látoga. tót. Ilyen adottságok mellett igen nehéz figyelemre méltó sikereket produkálni. Feladat pedig bőven akad: nemcsak városi, hálózati, hanem egri járási is. Ezzel birkóznak meg tizenketten, akik közül három egyetemen, egy tanítóképző intézetben szerzett népművelői dip. lomát, egy egyetemet, négy főiskolát végzett, három viszont szakképzetlen. Ennek ellenére gondolnak a vidéki közművelődésre. Mégis többet kellene adniuk. A működési szabályzat való. ban kiemeli azt, hogy az az MMK a hálózati és a módszertani útmutatói tevékenységet a járási művelődési központokra alapozva, közvetve oldja meg. Az elv helyes, de a valóság mégis más, mint az eí. mélet. Ezeken a helyeken hiányoznak a szakképzett népművelők. s a jelenlegi gárda — a jó szándékú igyekezet nem minden — képtelen megbirkózni a tennivalókkal. Merre a megoldás? ■" ' Több törődést érdemelnének a járási kulturális centrumnak nevezett intézmények, az illetékeseknek gon. doskodniuk kellene szakem. berekről, mert csak a hozzá, értéssel társult ambíció szülhet tartós sikereket. Ez kétségkívül nem megy máról holnapra, mégis keresni kell a kiutat. Addig a falu közművelődése elsősorban a megyei „agytrösztre” számíthat, innen re. mélhet segítséget. A jelenleginél is felsőbb fokon. Pécsi István A feladat „Arró szíve dagadt a büszkeségtől ...Ha a hullámokat nézi — most szürkék, mint maga az ég —, az nem- elég, meg kell éreznie, mi van alattuk, hol lebeg a víz testében az a csapat hal. aminek az a dolga, hogy szép nyugodtan megvárja, míg ö, Arró bekeríti őket.., Nea... Szép. A legszebb asszony a parton és ezt tudja is magáról. A parton elmaradt hódolatot pótolta a dicsőség, ő az első asszony, aki urával kievez a tengerre...” Három teljes oldal. A három oldal hősei. halászok, már igazán emberek, és még igazán ősök. de jellemek, sorsok hordozói, nem lények csupán, akik alkalmasak lehetnek egy feladat, „a” feladat megvalósítására. Zsoldos Péter A feladat című regénye a mai magyar, de vélem, hogy a nemzetközi scifi- irodalomnak is egyik értékes alkotása, az embertől elidegenedő akaratról, egy olyan feladat értelmetlenségéről ír és szól, amely nem emberi, amely hamis etikai mérce alá állítja az embert, hogy e mércével mérje értékét, vagy értéktelenségét. Az a bizonyos regénybeli három oldal lényegében egy félperces snitt, egy rövidke kis képsor a képernyőn: a technika eszközeivel rabul ejtik a Galatea űrhajó ugyancsak ősemberekből „elektrifikált”, modern agyú űrhajósai. — a későbbi utánpótlást. A képernyőn Zsoldos Péter érdekes, izgalmas és fordulatos regényének fő váza maradt meg, az úgynevezett mellékcselekmények és mellékszereplők kihulltak a forgatókönyvírók — köztük a regény szerzője — rostáján. Kétségtelen; nem akármilyen feladat képernyőre írni valamit úgy. hogy közben Demoklész kardjaként állandóan ott lóg a szerzők feje felett a nézők — fantáziája. Milyen egy más naprehd- gója? Milyenek a növényei? Az ott élő lények? Milyen egy űrhajó, milyen lehet egy űrhajó majdan, akkor, amikor a történet lejátszódik? Mindenki, akit érdekel, ez a műfaj, de az is. aki nem vonzódik különösebben hozzá, kialakít magának egy képet, egy olyan világnak a képét. amely szükségképpen nem egyezhet még a képernyő előtt és mellette ülőével sem. Márpedig valamiféle kockázatot vállalnia kell rendezőnek. írónak egyaránt, hogy egy lehetséges átlagolás alapján legalább olyan miliőt alakítson ki, amely hozzávetőleg megfelelője lehet a nézői fantáziának is, ugyanakkor még inkább megfelelője a tudományos hitelességnek. Ez önmagában véve is. A feladat képre vitelében is komoly és szinte megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította a sorozat készítőit. És, ha még ehhez hozzátesz- szük a tulajdonképpeni lényeget. azt amit az író el akart mondani a képernyőn is, amiről a film cselekménye valójában szól, — jogos az aggodalom a sikeres megvalósításért. A történet ugyanis már önmagában is meghökkentően érdekes. A Galatea űrhajónak egy távoli naprendszer Föld típusú bolygóján folytatott tudományos kutatásainak eredményeit vissza kell juttatnia a Földre. Az űrhajó legénysége azonban a berobbant atomreaktor-hajtóműtől olyan sugárfertőzést kapott, amely pusztulásukat hozza. Megpróbálják hát saját tudásukat a foglyul ejtett bolygóbéli ősemberek agyába átültetni: sikerrel. Vele együtt persze átültették a bennük levő. földi-emberi jellemüket, annak minden értékét, de fogyatékosságait is. És átültették ezekbe az antropodi- ákba azt az akaratot is, hogy a legfontosabb, a mindennél fontosabb, a feladat végrehajtása Közben a „feladat” jegyében és nevében ölik, pusztítják egymást és más bolygó lakóit, közben a feladat elidegenedik az embertől, s így valójában értelmetlenné és céltalanná is válik. Nyilvánvalóan etikai, társadalometikai kérdéseket feszegetett a scifi eszközeivel Zsoldos Péter. Könyvben is, képernyőn is és moralizálni — jó értelemben véve — nem éppen megszokott e műfaj keretei között. Hogy ezt Zsoldos Péter bátran vállalta, elismerés érte és azt is el kell mondani, hogy nem ettől lett vontatott a tv-játék. Inkább Várkonyi Gábor rendezői óvatosságtól, a helyenként ugyan ötletes, de egészében véve gyakran leegyszerűsített — például az űrhajó monitorjain látható, csak aa űrhajón kívüli világ — képi megoldások miatt. A regény alakjainak sok egyéni vonása sem került át televíziós „életükbe” és igen gyakran csak a szavak ütköztek a képernyőn az érzelmek, a jellemek, a sorsok helyett. Kissé nagyobb lélegzettel merészebb fantáziával, jelesen, nagyobb hűséggel aa eredetihez. izgalmasabb^ megkapóbb és tanulságosabb lett volna A feladat. Ám azt is rögtön hozzá kell tennünk^ hogy minden hibája ellenéra ez a tudományos-fantasztikus tv-játék is igazolta, hogy a műfaj a magyar televízióban is nagykorúvá érett. Gyurkő Géza Június 25-töl július 1-ig Csuvas népi zenekar Egerben A Csuvas ASZSZK és Heves megye közti testvérkapcsolatok bővítésének jegyében, az Egri Szimfonikus Zenekar tavalyi csebokszári látogatásának viszonzásaként a baráti köztársaság fővárosából 60 tagú népi zenekar érkezik Egerbe. A vendégek június 25-ét, pénteket a megyeszékhelyen töltik, s június 26-án, szombaton délelőtt Párádon a kocsimúzeumot és a palócházat, Gyöngyösön a Mátra Múzeumot tekintik meg. Este ugyanitt lépnek fel a szabadtéri színpadon. Június 27-én, vasárnap délelőtt a Hámán Kató Megyei Űttörőház munkájával ismerkednek meg, s a színházteremben megnézik az Egri csillagok című filmet. Este — a Gárdonyi Géza Színházba!! — mutatják be színes műso-? rukat. Június 28-án, hétfőn esté a szimfonikus zenekar tagjaival találkoznak, s féléiévé-? . nítik, közös élményeiket. Június 29-én, kedden ellá^ - togatnak a Gagarin Hőerő-1 műbe és a visontal Thorea Külfejtéses Bányaüzembe, este pedig a petőfibányai közönséget ismertetik meg a csuvas népdalok remekeivel. Június 30-án, szerdán este az egri Ipari Szakmunkás- képző Intézet szakmunkásavató ünnepségének színvonalát emelik produkciójukkal. A csuvas vendégek július 1-én utaznak vissza Csebok- | száriba. 20.10: Az ajtón kívül A fiatalon elhunyt nyugatnémet író, Wolfgang Borchet drámája azok közé az irodalmi alkotások közé sorolható, amelyek közvetlenül a második világháború után megpróbáltak őszintén, becsületesen szembenézni a tegnappal. „Az ajtón kívül” címmel képernyőre kerülő játék a sokszor megírt témát meggyőzően, átélten ragadja meg. szenvedélyes, egyéni drámában villantva fel ezrek és ezrek tragédiáját. A darab főhőse egy hadifogságból hazátérő katona. aki nem meggyőződésből fogott fegyvert a fasiszták oldalán, s aki képtelen beilleszkedni az új életbe. Beckmann, a főhős keserűen veszi tudomásul, hogy az egykori Hitler-hívek könnyebben alkalmazkodnak a körülményekhez. W. Borchert drámáját a magyar nézők Fritz Bornemann- nak. az NDK televíziója főrendezőjének rendezésében láthatják. A főszereplő Balázsovits Lajos mellett fontosabb szerepet alakít Szerencsi Éva, Ungvári László, Tábori Nóra, Mensáros László. Sulvok Mária és Esztergályos Cecüia. QJjmím 1S76. június 22., kedd 5. — Na látja, Ruzicska úr — mondta tettetett kedélyességgel —, kár lett volna elhamarkodni a dolgot. Hiszen még csak októberben vagyunk. Addig még van csaknem három hónapja. Ráér majd akkor a Dunába ugrani. — De akkor be lesz fagyva a víz! — tört ki a kétségbeesés Ruzicskából. — Azt nem lehet előre tudni. Lehet, hogy szerencséje lesz és pont akkor megindul a jégzajlás ... Meg aztán három hónap alatt még sok minden történhetik. Hátha közben be is üt a halmozása ... Ruzicska ezekre a szavakra hirtelen megélénkült. — Mond valamit, uram! — kiáltotta lelkesen. — Itt van most ez az Eszmeralda. ezzel lehetne valamit kezdeni. Micsoda remek kanca az. kérem! Meglátszik rajta, hogy jó istállója volt. Ráadásul a bal mellső lába egy kicsit pó. kos, a pók pedig szerencsét hoz ...Ez fog engem kihúzni a csóvából... — Csávából — javította ki Remete. — Milyen precíz ember! — bólogatott a raktámok elis. merően. — Igazán hálás vagyok önnek. Ha utamba nem hozza a véletlen, azóta már valahol Lágymányoson lennék. .. Brr!... A lovak boldogtalan rajongója fázósan összeborzon- gott. Majd hirtelen elhatározással búcsúzásra nyújtva nyirkos, hideg kezét, határozottan erélyesnek mondható léptekkel magára hagyta megmentő j ét. A POLYPHON Hanglemez- gyár hasonlóképpen bűnbe esett pénztárnoka végtelen szánalmat és undort érzett. Szánalmat a „VITA” Tápszerművek raktárnoka és undort önmaga iránt. Hát neki is ez lesz a sorsa? Nem! Holnap új életet kezd — határozta el keményen. Nem nyúl többé idegen pénzhez, sőt. takarékoskodni fog. hogy amennyit csak bír visszatérítsen a vállalat pénzéből. Nincs többé kártya sem ülve. sem állva; inni vizet is lehet, elvégre az is folyadék, sőt. még a cigarettáról is le lehet mondani, csak erős akarat és gyönge jövedelem kell hozzá. Meglesz mind a kettő... Ami pedig a nőket illeti, egy idő óta úgyis már csak Nusiról lehet szó, ő pedig igazán szerény teremtés, hetenként négy-öt másodhetes mozi. egy kis édesség — és nincs nála boldogabb lány Budapesten. a külterületeket is beleértve. Régen aludt olyan nyugodtan. mint ezen a kalandos éjszakán. HATODIK FEJEZET — Remete úr, a direktor úr kéreti — szólt oda a pénztárosnak Teri kisasszony Villányi igazgatótól kijövet. Remete sohase lelkesedett túlságosan ezekért a négy- szemközti beszélgetésekért. Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra — tartotta. Bár ezen a borongós őszi délelőttön vajmi kevés napsugár hatolhatott be a hűvös igazgatói szobába, mégis eléggé kényelmetlenül érezte magát, amikor Villányi intésére a főnöki íróasztallal szemben helyet foglalt. A testes, feltűnően értelmes arcú ember szivarra gyújtott. — Remete úr. az utóbbi időben nem vagyok megelégedve magával — mondta egész kis szünet után. Remetének egy kicsit ösz- szeszorult a szíve. De amikór belenézett az igazgató arcába. semmi barátságtalan szándékot nem tudott leolvasni róla. — Parancsoljon — mondta bizonytalanul. Villányi Kornél körülményesen leverte a hamut a szi. varjáról, azután megszólalt: — Az a baj, hogy immár hetek óta egy fillért se sikkaszt. Ha e történet írójának alkalma nyílott volna már a dzsungelek mélyén a kígyómarás hatását tanulmányozni, akkor most azt mondaná, hogy Remete Géza ezekre a szavakra úgy ugrott fel a helyéből. mint akit kígyó harapott meg. Mivel azonban az író a trópusi indák, liánok és más kúszónövények sűrűsége miatt a dzsungelekbe mind ez ideig mélyebben még nem hatolhatott be, az olvasónak ezúttal meg kell elégednie egy szerényebb, de nem kevésbé találó hasonlattal; a pénztáros úgy ugrott fel igazgatója fentebbi kijelentésére, mint aki rajzszögbe ült. — De kérem, igazgató úr... — hebegte— Maradjon csak nyugodtan, barátom. Remete kénytelen volt visz- szaülni a helyére — a rajzszög ellenére. Villányi most a zsebébe nyúlt, noteszt vett elő, és rövid lapozgatás után megtalálta, amit keresett. — Ha nem tévedek, hatesztendei pénztárnoki működése során összesen négyezer- nyolcszáz-hetvennyolc pengőt fordított saját céljaira a vállalat pénzéből. Stimmel ez? Remete szintén megnézte a noteszát. — Stimmel — mondta azután. — Hát itt a hiba, kérem. Ez az összeg kevés. Pedig én mindent megtettem, hogy magát erőteljesebb tevékeny•. ségre ösztönözzem. — Nem értem, igazgató úr — szólt halkan a fiatalember. — Arról van szó, hogy a vállalatnak komoly érdeka fűződik egy nagyobb arányú visszaélés kipattanásához• Minthogy ez cégünk legbelsőbb ügye, eredetileg nem is tartottam kívánatosnak a dologba magát beavatni, legalábbis a kellő pillanatig nem. Egyelőre megelégedtem ■ anyagival, hogy éveken át növekvő érdeklődéssel kísérjem ebbeli érdemes tevékenységét. Minthogy azonban az ügy további halasztást már nem szenvedhet, a nyáron kénytelen voltam — ha kerülő úton is — beavatkozni a dolgok menetébe. Hogy Bánatos Anna kisasszonyt idevettem az irodába, annak megvolt a maga célja. Ezt a leányt én az éjszakai életből emeltem ki, addig az egyik, nem éppen jó hírű mulatóban táncolt. Az elgondolásom az volt, hogy maga, aki még fiatal, jó megjelenésű ember, s egy kicsit Don Juan hírében is áll, bizonyára közelebbi barátságba kerül majd ezzel az igen csinos kis lánynyal. Azért is bíztam annak idején a maga gondjaira, ha emlékszik. Arra számítottam, hogy ennek a könnyű élethez szokott, vonzó nőnek a társasága megnöveli a maga anyagi igényeit az általam szükségesnek tartott mértékig. (FolytatjukJ
