Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
:<■ 1 «fv "Ts. SAAAAAAAAA^VWSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^WAAAAAAAAAAAWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^A ISZLAI ZOLTÁN: Hfl HISZEM Valami derengő kavics. Rövidsugarú szemek. Valami hamvas délután. Jó felnőtt, jó gyerek. Valami befőzölt gyönyör, cserépben, polcokon, dió, birsalma, bádogíz, csöndesszavú rokon — valami fürdető világ: levél-árny hús vízen; bőrszárnyú angyaliskola. Megőriz, ha hiszem. SZOMRÁKY SÁNDOR: VÉGÜL Végül is az esti csatangolások jelentik csak a maradandóságol és mert sehová sem vezetnek visszatér és rámvénül a kezdet. Elért mit néha magaménak láttam akkor is a hűség állapotában. De mi marad most azonos magával: valósággá lényegül a látszat. A szeretet örökre elhagyottan vacog a szerelmes sóhajokban. De mi lehet még ellentéte másnak: hiúságból hajt ki az alázat. A kapualjak üresedő csöndje mintha már vissza se köszönne. Mert az Egy a sorsom be nem tölti jobb ha kifut belőle a többi. ''AAA/VWWWVWWVAAA^ViWNá^W zőLyálai Külföldi modellek Könnyű polyacril ruha, türkizkék, fehér csíkozással Két kedves, csíkos délelőtti ruha A divat változik A szex jól jövedelmez Divatpártiak vagyunk, mint mindenki, aki szereti a szépet. Öltözködés és divat lényege ugyanis a puszta célszerűségen túl valami esztétikai többlet. A feministák, szüfrazsettek, a század elején az egyenjogúságért gyakran komikus eszközökkel is küzdő nők megvetették a divatot. Egyforma, dísztelen lebernyegekben jártak, akár az üdvhadsereg „katonái”. Nem akartak tetszeni. A divatos öltözködés, mint a tetszeni vágyás egyik formája, egészséges ösztöncselekvés — és nem is csak női tulajdonság. Ha sokalljuk a tetszés szót, beérhetjük kevesebbel is: kötelességünk tiszta, ízléses ruházatunkkal, ápolt megjelenésünkkel kellemes, jó benyomást kelteni embertársainkban. Nagyjából ezek a normális öltözködés határtörvényei. A határsértés sajnos innen is, onnan is elég gyakori. Innen, például, ha a dolgozó nő első fiatalsága múltán és kisebb-nagyobb pozícióba kerülve illendőnek érzi, hogy túlzottan „sallangtalan” külsővel fokozza tekintélyét. Vagy ha a feleség odahaza elhanyagolja külsejét, mert „éppen elég fárasztó a munkahelyen helytállni”, mármint ápolt hajjal, friss ruhával és egyéb szépészeti fogásokkal. Teljesen elhibázott számvetés. Sok férj azért lesz ingatag, mert a kolléganőket mindig a maximális esztétikai erőbevetésben látja, míg otthon... Talán még több az öltözködés határtörvényeinek megsértése onnan, a másik oldalról. A túlzások, a „mindent a divatért” területéről. Öltözködni szükséges, a divatnak pedig egyik legfőbb mozgatója kétségtelenül az utánzás. Az ember, a divatot követve, hasonlítani akar a többiekhez, nem kíván kiríni az átlagból. Eddig nincs kivetnivaló az utánzásban, csak az elfajulás a baj. Némelyik nő azonban megfeledkezik arról, hogy nem mindent érdemes a kirakatba tenni... Alig van szánalmasabb az önkritika nélküli hiúságnál — példa sok miniszoknya és nadrág a nem megfelelő helyen. Öltözködjék mindenki a maga életkorához, testi alkatához és adottságaihoz, röviden az egyéniségéhez illő módon. A divat inkább a kort, a ruházat inkább a személyt jellemzi. Szólnunk kell röviden öltözködés és egészség összefüggéséről. Az élővilágban csak az ember képes arra, hogy a hasznosat a maga kárára fordítsa. Az emberfajon belül is, sajnálatos módon, a nőké az elsőbbség ebben. A túlzottan magas cipősarok talptól tetőig, a lábfejtől a nyakcsigolyáig deformálja a gerincoszlopot, és a hozzá tartozó csontokat, eleinte csak múló fájdalmakat, később végleges elváltozásokat okozva. Különösen lányok és fiatal nők szokása a józan ész és az időjárás ellenére lengén öltözködni. Orvosok, nőgyógyászok a megmondhatói, mennyi baj, betegség származik ebből. A túlzott divatozás mind történelmileg, mind lélektanilag a kényszercselekvések sorába tartozik. Nem ok nélkül nevezik a divat irányítóit „diktátornak”. El is érik, nyilvánvalóan a maguk zsebének javára, hogy a nők szinte vezényszóra cserélik a minit, midit, maxit, felveszik, majd leteszik a parókát, elfogadják, hogy „idén csak kötöttben” vagy „csak szövöttben” lehet járni. Nálunk persze nincsenek milliomos divatdiktátorok, de van óriási ruházati ipar, s ez is gyakorolja, „csoportérdekből”, a maga nyomását a fogyasztókra. Fogyasszuk csak „össznépgazdasági érdekből” a tervezők, az ipar jő és szép termékeit, de ne adjunk túl a nekünk tetsző holmikon, csak azért, mert esetleg ..kimentek a divatból”. Még vissza is jöhetnek. A divat változik, ez a lényeg. Az öltözködésnek azonban vannak maradandó követelményei: legyen a célnak és a helyzetnek megfelelő, legyen ízléses és tiszta, s ami a legfontosabb, mindig jól ápolt testet öltöztessünk. ' Az Egyesült Államokban mind több szexuális tanácsadó működik. Éppen ezért volt szükség arra, hogy megjelentessék a képesítéssel, diplomával rendelkező szexológusok és szexuális oktatók névsorát. A 3 dolláros áron forgalomba kerülő névsort a szexuális problémák terén képesítéssel rendelkező nevelők, tanácsadók és orvosok szövetsége adta közre. A névsorban szerepel az Egyesült Államok, Kanada és más külföldi országok specialistáinak neve is. Patricia Schiller, a szövetség igazgatója szerint az utóbbi években gomba módra szaporodtak a szexuális témákban „szakértő” ügyeskedők, 1 Két paraszt üldögél kedélyesen a falu kocsmájában. Hans tompán bámul söröspoharába, Henri tekintete üresen réved az ablakon át a semmibe. Egy idő után megszólal: — Te, Hans — dohányzik a te lovad? — Micsoda? — rezzen fel Hans —, az én lovam nem dohányzik. — Nem? — csuklik egyet Henri —, akkor az istállód ég. ★ Két barátnő beszélget: — Az a nap, amikor férjhez megyek, gyásznap lesz sok udvarlóm számára. — Dehogy is! Hiszen egyszerre csak egyhez mehetsz férjhez... A páciens így szól az orvoshoz: — Húszezer frankot kér a műtétért? De hiszen ez szörnyen drága! — Nézze, ott jön Dupont kollégám, ö egyetlen frankot sem kér öntől! — Hogyhogy: ingyen végzi a műtétet? — Igen, neki rendszerint az örökösök fizetnek! ★ Beszélgetés a vendéglőben: — Disznóság, ennek a bécsi szeletnek alkoholszaga van! A pincér két lépést hátrál: — Most is, asszonyom? ★ Egy észak-angliai gazdag fiatalember nagy meglepetést okozott mindenkinek, amikor londoni üzleti útjáról hazatérve, szép fiatak feleséget hozott'magával. — Hogyan találkoztál ezzel a tündérrel? — kérdezte áz egyik barátja. — Nagyon egyszerűen. Alighogy kinyitottam a pénztárcámat — ő máris ott termett! ★ A skót az ördöggel találkozik a könyvtárában és megkérdi tőle, hogyan került ide. — A kandalló kéményén keresztül — feleli az. A skót felveszi a telefonkagylót. — Várj, ne hívd a papot, kérlek! — rimánkodik az ördög. — Eszem ágában sincs, csak a kéményseprőt akarom figyelmeztetni, hogy ma felesleges eljönnie! IWV^AAAAÁM/WAAWA/WWVAAAA/WVW^AA/VSA/WNAA/SA^WWVNAA/VA/WWVWSA/WWWWWNAA/VN^A/WWAAAAA/» A telefon Itt az ideje, hogy töredelmesen bevall- jam, miért raktak ki a Peleske-álsó rako- dópályáudvaron három vagon spitzbubit, amely szállítmány egyébként Bánomre- kettyére volt címezve. A dolognak a telefon az oka. A telefon, korunk nagyszerű és idegdöglesztő találmánya. Tárcsázok, katt. Semmi. Tárcsázok. Katt. Valaki szól, de távolról és nem nekem. Akkor is így volt, amikor az a spitzbubi- dolog történt Peles- ke-alsón három vagon erejéig. — Halló! Spitzká- téesz? — Nem. kérem, ez magánlakás... I — Elnézést... — mondja a hang udvariasan és leteszi a kagylót. Én is. Felkapom. nincs vonal. Van vonal. Foglalt. Leteszem. Cseng a telefon. — Tessék... — Halló! Spitzká- téesz? — hallom a siránkozó hangot. — Nem kérem, ez magánlakás — mondom megint türelmesen és udvariasan. — Elnézést... — mormonja a másik vég. kicsit siránkozó hangon.. Kntt. Leteszi a kagtilót. Én is. Felkapom. Nincs vonal. Még most sincs. Van. Tárcsázok. Mellé egy számot. Megörülök. Le a telefont. Csenget. Felkapom. — Tessék! — Halló! Spitzká- téesz? — sírja belé bánatát a kagylóba a férfihang. — Nem. Mondtam már, hogy ez magánlakás. .. — Elnézést. Megint maga jött be... Letesszük a kagylókat. Katt. Felkapom. Vonal azonnal, csengetés ki, senki fel nem veszi. Nem és megint nem és újfent. Kagyló le. Csengetés be. Felkapom, beléordítok: — Ki az? — Tessék mondani -1— hallom már zokogni, de óvatosan az ismert hangot — véletlenül nem a Spitzkátéesz? Most mit mondjak erre. Félórája telefonálok, félórája keresi ez is azt az istenverte kátéeszt. Segítsünk egymáson, emberek, mielőtt megőrülnénk, mert utána már felesleges segíteni. Belemordulok hát a telefonba: — De, éppen az. A Spitzkátéesz. Mit akar? — Hála isten, már félórája hívom magukat. .. A Hegyme- gi szaktársat kérem... Ugye, bent van? — sír fel a reménykedés a telefonban. Most megint mit tegyek? Mondjam azt, hogy nincs bent, öljek meg egy ártatlan embert a vonal másik végén, csak azért, mert az a bizonyos Hegymegi nincs benn? Most már mindegy, segítsünk tovább. — Persze, hogy bent van. Éppen vele beszél — vágom ki merészen és sikerrel. Felkacag, mint a búgó gerle, a hang a másik kagylónál, aztán nagyot fúj és már hadarja is: — Na, végre. Hála isten. Drága Hegymegi szaktárs... Itt van három vagon spitz- bubi... Tudja, amit rendeltünk... Hol rakodjuk ki a vagonokat? — Most hol vannak? — Peleske-alsón, Hegymegi elvtárs... Ott áll a rakodóvágányon. .. Vagy vigyük tovább Bánomrekety- tyére, a központi raktárba inkább? — Isten ments. Kirakodni! Azonnal! — mondtam határozottan és máris letettem a kagylót. Féltem, hogy rábeszél, szállítsák tovább azt a három vagon spitzbubit. Ennek három hete. Még most is itt ülök a telefonnál, a vonalamra várva, meg arra, hogy bármit bárhová elirányítsak. Várom a hívásokat. (egri) Esendő szójárások: Sili és smafu Közleményünk címével arra utalunk, hogy egyesek gyakran élnek olyan szavakkal, kifejezésekkel, amelyek mind hangszerkezetükkel, mind használati értékükkel nem tartoznak az igényes nyelvi formák közé. Természetesen előfordulhat olyan beszédhelyzet is, amelyben mindkét címbeli szóalak megfelelően teljesítheti nyelvi szerepét. A sifli szóval elsősorban bizalmasabb, családiasabb nyelvi környezetben szoktunk élni. Volt idő, amikor egyértelműen zsargon nyelvi elemnek tartották, s csak a beavatottak szűkebb körében ismerték jelentéstartalmát. Ez a német-diddis eredetű szóalak a következő rokonértelmű szósorba illeszthető bele: jelentéktelen, lényegtelen, értéktelen, semmi, semmiség, felesleges, sifli. Hangszerkezetét tekintve ezekkel a szóalakokkal kerülhet egy csoportba: cetli, vursli, szaletli, nokedli, hokedli, sámli, fu- szekli, nudli stb, stb. A szépirodalom nyelvében ritkán jelentkezik. Tóth Árpád is csak egy gunyoros hangvételű alkalmi rögtönzésében használta fel, s ebben a szövegösszefüggésben olvasható: „Ámde mind ez sifli. .(Tóth Árpád: Dr. Síkos újabb verseiből). A smafu szóalak már szélesebb körben ismert és használt. Ez is az argóból került a köznyelvbe, de újabban egyre gyakrabban jut szép- irodalmi, illetőleg versbeli szerephez is. Mindennapi életünk nyelvhasználatában gyakran halljuk ezeket a mondatokat: Ez nekem smafu. Csak smafu az egész, Minden állítása smafu stb. Ha el akarjuk kerülni használatát, akkor ezekből a magyar megfelelőkből kell válogatnunk: nem érdekel, fütyülök rá, közömbös, érdektelen, jelentéktelen stb. Az ironikus célzatú, a szatirikus, gúnyos hangvételű, s a lírai groteszk jó példáit szolgáltató versekben sem véletlenül jut nyelvi szerephez. Hogy milyen használati értékben, az alábbi versrészletekből kapunk erről felvilágosítást: „Mihelyt a köldökön alul van: / az ám a téma, úgy-e gurman? I Világ, sors, béke, háború / s egyéb ilyesmi: — rongy, smafu! (Csorba Győző: Vázlatok portrékhoz). — „Hogy menynyit érsz, s mi hajt halálig, / itt mind smafu” (Nyerges András: Ballada az irodalmi életről). — „Neked smafu a repülés” (Soós: Szélirány). A német, illetőleg a francia nyelvből átvett szóalak eredetére vonatkozólag is kapunk utalást Janko- vich Ferenc Könnyű homoki című költeményének ebben a részletében: „Vénhedsz? Ne bánd azt, hon fia! / Mit mondana a francia? / J'menfoux”? ... Smafu...” Dr. Bakos József ViMWWVWWWVVVWWA/WWWAAWWV ✓WVNA i
