Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-18 / 143. szám

Program IS évre Szakszervezetek - a közművelődésért <5? A bizonyítvány Kiosztották a bizonyítványokat, öröm, boldogság, kese­rűség, csalódottság maradt a nyomában. Vannak családok, ahol a gyerek, a szülő, a pedagógus együtt örülnek, vannak, ahol a szülők a pedagógust okolják, és akad olyan eset is szép számmal, ahol a szülő, meg a gyermek került konflik­tusba. / — Boldog? — Nagyon! Képzelje csak, a fiam mindenből ötös. Pedig alig tanult, viszont olyan az esze, mint a borotva. — És ön? — Kitűnő a lányom bizonyítványa! Ügy szólván éjjel­nappal tanult, és nagy lány létére nem érdekelte a tanulá­son kívül semmi más. Sokszor már az apja szidta: Hagyd már abba! Menj egy kicsit sétálni, szórakozni! Most nagyon elégedettek vagyunk, mert úgy érezzük, ez a kitűnő bizo­nyítvány mindenkinek szól a családban. — Miért szomorúak? — Semmi okunk sincs a boldogságra! Egyszerűen, meg­áll az ember esze. Amikor az iskolában jártam, a szülői értekezleten egyebet sem hallottam: Magdika helyes kis­lány! Figyelmes, iparkodó, jó magaviseletű. Az ellenőrző csupa ötös, elvétve itt-ott egy-két négyes. És most tessék, nézze meg! Itt a bizonyítvány: két hármas. Egyszerűen nem értem! Ha így állt a gyerek, miért hallgatta el a pedagó­gus? Miért van az ellenőrző? Vagy év végi meglepetésnek szánták?? A másik kislányt magam is ismerem. Folyton a köny­vet bújja. Szépen, folyékonyan olvas. És a bizonyítvány? Olvasásból négyes... — Ilyen bizonyítványt vártak? — Nem! A Csabi apukája középkori módon intézte el a bizonyít­ványosztás égiháborúját. A gyereket úgy megpofozta, hogy! kiköpte a fogát, a feleségéhez nem szól egy hete, mert nem törődött a fiúval, a matematikatanárnak pedig beígérte a megpokrócolást. Pedagógussal is beszélgettem: — Aranyos a kis Hédi! Anyukája orvosnő létére nerrí maradna el egyetlen szülői értekezletről sem. Olvasott, in­telligens gyerek, és olyan az agya, mint a viasztábla. — És a Jancsika? — Ő, szegénykém, bizony nem sokat tanulhat otthon,1 Neki nehezebb! — És segítettek? — Természetesen, hiszen hátrányos helyzetű. — Kár, hogy nem járnak a szülők szülői értekezletre.1 Azt mondják, nem érnek rá. Igaz, a papa mozdonyvezető, az asszonyka több műszakos a dohánygyárban... Bennünk, idősebbekben még bennünk van a régi iskola atmoszférája. A szorongás, a félelem. Rettegés a tanítótól, a hajdan fejünk felett suhogó nádpálcától. Szerencsére ma már más az iskola. A szorongás jószerével megszűnt. A bál­ványozás, az ájult imádat, a torokszorító félelem is. A ka-; tedrán legtöbbnyire nem arkangyalszerű pedagógús áll, ha­nem érző, a hivatását mélyen átélő ember. — Ezek szerint minden rendben? — Nem! Még nincs minden rendben. És ami itt-ott még hiányzik, az nem lesz benne az új tantervben sem. Arra utasítást csak a pedagógus élő lelkáismerete adhat... Ha 'a szakszervezeti/mun­káról beszélünk, elsősorban nem a kulturális a tömegpo­litikai nevelő tevékenységre gondolunk. Pedig — és ezt a mindennapok gyakorlata igazolja — a kulturális, po­litikai nevelő munka rendkí. vül fontos és felelősségteljes szakszervezeti feladat. Hat- ványozottabb mértékben így van ez Hevesben, ahol a több évtizedes hagyományok alap­ján. ahogy mondani szoktuk „kétcsatornás” a közművelő­dési munka: az állami intéz­ményhálózat mellett igen je­lentős bázist alkotnak a szakszervezeti intézmények, művelődési otthonok, házak, klubok, könyvtárak. 0­Az utóbbi időben több olyan 1 értekezleten, eszme­cserén, megbeszélésen vet­tem részt, ahol a munkások körében végzett szakszerve­zeti nevelő munka tényeit, eredményeit összegezték, ele­mezték. Ezek a tanácskozá­sok egyöntetűen azt igazol­ták: a szakszervezeti tevé­kenységek között ma már a legfontosabb helyre kell tennünk a munkásművelődés ügyét, a munkások körében folyatott művészeti nevelő tevékenységet. Az általános műveltség növelése, az ízlés alakítása nemcsak az esztétikai érzéket formálja, nemcsak a kultu­rális érdeklődést fokozza, ha. nem áttételesen is tudatfor­máló. eszmei-ideológiai je­lentősége és hatása van. A gondolkodásmód átalakítását, a szocialista eszmeiség erő­sítését szolgálja. Hozzájárul a közéleti tevékenység foko­zásához. segíti a szocialista, az üzemi és a munkahelyi demokrácia kiszélesítéséhez szükséges szellemi előfeltéte­lek megteremtését, a szocia­lista életforma és magatar­tás kialakítását. Sokféle módon tesz ennek eleget a szakszervezet műve­lődési intézményhálózata. El­ső helyen a könyvtárakat, a munkásművelődés műhelyeit kell említeni. A könyvtárak hatósugara nem kevesebb, mint 64 ezer üzemi, vállalati dolgozóra terjed ki. Ahol könyvtár van. a dolgozók jelentős többsége igénybe veszi a kínált szolgáltatáso­kat. A szakmunkásoknak több mint 43 százaléka, a se­gédmunkásoknak 27. a mű­szakiaknak pedig a 28 száza­léka rendszeres olvasó. A könyvtárral ellátott 64 ezer dolgozó közül 32 ezer a szo­cialista brigádtag. s így ter­mészetesen belőlük tevődik ki a könyvtárak olvasóinak törzsgárdája. örvendetes a könyvtárak tartalmi munkájának gazda­godása. Egyre több az olyan rendezvény, esemény. író-ol­vasó találkozó, kiállítások, vetélkedők, amelyek közvet­lenül is az olvasás, a könyv népszerűsítését szolgálják. Adatokat sorolhatnánk ar­ról is. mennyi színházjegy és bérlet talál gazdára éven­ként. s hányán élnek azzal a lehetőséggel, amelyet a SZOT kedvezményes bérletakciója nyújt. Sok helyütt rendsze­ressé váltak a közös színház- látogatások. amelyek során egy-egy műhely, szocialista brigád kollektívája — a szín­házi programon kívül — a múzeumokat is felkeresi. Szólhatok itt arról, mi­lyen ^jMppí.nhelyei az üzemíi...'.^inönféle kiállítá­soknak. Van példa arra is, hogy egy-egy üzem szocialis­ta brigádjai alakítanak ki közvetlen kapcsolatot újság­írókkal képzőművészekkel, tudósokkal. Említhetünk neveket, azok nevét, akik a szakszervezeti intézmények szakköreiből léphettek mű­veikkel a nagyobb nyilvá­OMmiM m~iú. június 18., péntek nosság elé. s ma már elis­mert alkotók. Jó mecénása a szakszerve­zet az öntevékeny művészeti mozgalomnak, amely Heves­ben nagy hagyományokkal rendelkezik. Korántsem ke­vés azoknak a száma, akik a szakszervezet nyújtotta le­hetőséggel élve jutnak köze­lebb a művészethez, és má­soknak is élményt szereznek szerepléseikkel. Mindez természetesen nem jelenti azt. hogy nincsenek gondok, problémák e szerte­ágazó területen. A kiváló cí­met elért klubok, együttesek, közösségek fejlődése például töretlen, ám a derékhadra a közepes és méginlcább az alacsony színvonal a jellem­ző. Sőt, jelentős azoknak a csoportoknak, együtteseknek a száma, amelyek csak alka­lomszerűen. időszakosan te­vékenykednek. Természete­sen nehéz mérni a művésze­ti. kulturális nevelő munka igazi hatásfokát. Nem min­dig a legjobb, legigényesebb törekvések vonzzák a közön­séget. És vannak olyan réte­gek. amelyekhez nagyon ne­héz eljutni az irodalom, a művészet eszközeivel. Mégis el kell ismerni: a munka irá­nya jó. a sokféle kezdemé­nyezés a sokféle forma Ígér új eredményeket. Jó törekvés például, hogy az üzemekben igyekeznek megismerni a múlt hagyo­mányait, haladó szellemű ér. fékeit. Formálódik a kap­csolat a múzeumokkal, az eddig csak kevéssé becsült népművelődési fórumokkal. Az Egri Dohánygyár után most már az Egercsehi Bá­nyaüzem is szocialista együtt­működési szerződést kötött a megyeszékhely múzeumával. Az üzemek műszaki segítség- nyújtásra vállalkoztak. a múzeum pedig tárlatvezeté­seket biztosít, gondoskodik az üzemek múltjára vonatko. zó tárgyak, emlékek gyűjté­séről. tudományos feldolgo­zásáról. A megállapodás ke­retében rendezték meg az egri vármúzeumban a do­hánygyár 75 éves történetét bemutató kiállítást, amelyet nagy érdeklődés kísért. Eger- csehibe az egri várásatás emlékkiállítását vitték ki. amelyet egy hét alatt több mint 600-an néztek meg. A »csehiek bányatörténeti állan­dó kiállítást, helyi bányász­múzeumot kívánnak létre­hozni. Ezeknek a kezdemé­nyezéseknek alapján hang­zott el a legutóbbi megyei szakszervezeti tanácsülésen egy felhívás a többi üzemek­hez is: gyűjtsék össze a múltra vonatkozó emlékeket, indítsanak mozgalmat az üzemi krónikák megírására. b­A szakszervezeti művelő­dési intézmények eddigi mű­ködése jó alapot biztosít a további fejlődésnek. Ezért is dolgozta ki az SZMT kultu­rális. agitációs és propagan­da osztálya — az 1974-es közművelődési párthatározat szellemében — a szakszer­vezet 15 évre szóló közműve­lődési programját. Ez a prog­ram kiemelt feladatként sür­geti a munkásművelődés kö­vetkezetes fejlesztését, s e feladat megvalósításában a szocialista termelési és mű­velődési közösségekre, külö­nösen pedig a munkásosztály és az ifjúság kezdeményezé­seiből kibontakozó társadal­mi mozgalmakra támaszko­dik. A program főbb passzusai a megalapozott és a közvéle­ményre épülő kulturális munkaterv készítését szór. galmazzák, olyan tervek ki­dolgozását. amelyek össz­hangban vannak az üzemek, vállalatok gazdasági tervei­vel. Általános tennivalóként szabja meg a bejáró munká­sok. a munkásszállások köz- művelődési ellátottságának javítását, annak tudatosítá­sát. hogy a munkásosztály­hoz való tartozás fokozottabb elkötelezettséget, helytállást követel a munkában, a köz- és a magánéletben egyaránt. Megkülönböztetett gondot kell fordítani az ifjúság. a munkásfiatalok, munkásnők művelődésére, a feltételek to­vábbfejlesztésére és a lehe­tőségek jobb kihasználására. Ahol csak lehet — s a lehe­tőség szerint mindenütt — megszervezik a kihelyezett iskolákat, hogy elősegítsék az általános iskola hiányzó ősz. tályainak pótlását. A vezető­utánpótlás segítésére azon munkálkodnak a szakszerve­zetek. hogy a szakmunkások jelentős részének legalább középfokú végzettsége, lega­lább két szakmája legyen. Az anyagi támogatáson túl minden segítséget megadnak a fizikai dolgozók tehetsé­ges, jó képességű gyermekei­nek. A Szakszervezetek anyagi segítséget nyújtanak az egri ifjúsági ház létrehozásához. Támogatják Gyöngyösön az új művelődési objektum lé­tesítését. s jelentékenyen közreműködnek abban, hogy a szükségleteknek megfelelő művelődési központ épüljön Recsk térségében, hogy kor­szerűsítsék Bélapátfalva már most elavult művelődési in­tézményét. Szerepel a 15 éves szakszervezeti közművelődési programban klub-könyvtár létesítése Kompolton. S ugyancsak helyes javaslat az. hogy az új lakótelepek szol­gáltató házaiban már a ter­vezésnél kell gondoskodni klubokról is. Igen ígéretes a 15 éves közművelődési program könyvtárfejlesztési tervezete. Olyan könyvtárak létesítésé­re gondolnak mindenekelőtt, amelyek alkalmasak a maga­sabb szintű ellátás és diffe­renciáltabb szolgáltatások 2. — Kedves Remete úr —• kezdte —, úgy látom, maguk túl vannak terhelve munká­val. Ez okot ad nekem arra, hogy a személyzet létszámát növeljem. Remete udvariasan megha­jolt: — Kérem, igazgató úr. — Ügy gondoltam, hogy ezúttal női munkaerőt alkal­mazunk. — Kérem, igazgató úr — mondta Remete, és megint meghajolt. — Az állást nem hirdetjük meg. mivel nekem már meg is van rá a megfelelő jelöl­tem — folytatta Villányi. — Az illető pár napon belül el­foglalja a munkahelyét. — Igenis, igazgató úr — szólt Remete, de ezúttal már nem hajtotta meg magát. Sejtette, hogy az igazgató és az új alkalmazott közt vala­mi nincs rendben. Illetve na­gyon is rendben van valami. — Minthogy a hölgy eddig még nem volt állásban, afra kérem, kezdetben legyenek elnézőek a munkájával szem­ben. és adják meg neki a kellő kioktatást. Elsősorban magától. mint a vállalat egyik legrégibb és legkép­zettebb tisztviselőjétől várom el, hogy foglalkozzon vele a megszokott alapossággal és odaadással. — Értem, igazgató úr! — bólintott Remete és most már pláné nem hajtotta meg magát a főnöke előtt. Hogy­isne, amikor Villányi Kornél úr így elárulta magát, hogy idehozza a szeretőjét. Az megteremtésére. Ilyen ob­jektumok szükségesek Eger­ben. Gyöngyösön. Hatvanban. Recsken, Bélapátfalván. Egercsehiben és egész sor nagyüzemben, vállalatnál. s­Természetesen a szakszer­vezeti intézmények nem ön­maguk vállalkoznak a mun­kásművelődés. a közművelő­dés szolgálatára. Amint azt a készülő közművelődési tör­vénytervezet is rögzíti: az anyagi feltételeket elsősor­ban az állam által biztosított forrásokból kell megteremte­ni a közművelődéshez. A szakszervezeteknek lehetősé­geik szerint segíteniük kell a munkahelyi művelődés fej­lesztését. s a jövőben na­gyobb terheket is vállalva, a vállalati fejlesztési alapból is többet kell fordítani kulturá­lis beruházásokra. A mun­kásművelődés. a közművelő­dés szellemi beruházás, s ezért az e célra szolgáló anyagiak felhasználásában is meg kell követelni a terv- szerűséget. Az eredmények közösek. Közösek voltak eddig, s azok lesznek ezután is. S nem csupán azért, mert a 'szak- szervezetek az állami, taná­csi intézményhálózattal együttműködve-,- jó partner­ként dolgoztak és dolgoznak, hanem azért is, mert a párt- határozatból következően ez a komplex munka az egész megyei közművelődési háló­zat központi feladata. Az eredmények mögött ott a közös munka. Az előbbre lépéshez azonban az együtt­működés további fokozására lesz szükség. Mind a munka­megosztásban. mind a fel­adatok meghatározásában. Azért, hogy sikerüljön meg­találni a jó. célravezető, új módszereket, eszközöket, for­mákat — a közös cél érdé., kében. Pataky DezsS ilyesmit ki kell használni. Aznap a szokottnál vala­mivel többet sikkasztott. HARMADIK FEJEZET Aligha cáfolt még rá vala­ki élénkebben a Nomen est omen latin szólásmondásra, mint Bánatos Nusi, a POLY­PHON Hanglemezgyár legfi­atalabb alkalmazottja- Mert Nusika nemcsak hogy nem is­merte a bánatot, de egyene­sen szertelen jókedvvel ál­dotta meg őt a természet. Mosollyal kezdte, nevetéssel folytatta és kacagással fejez­te be a napot, sőt édesanyja állítása szerint néha még ál­mában is szokott kuncogni. Ha moziba ment — és mikor nem ment Nusi moziba? —, ez külön szórakozást jelen­tett a nézőközönségnek. Bur- leszk vagy társadalmi dráma — ez teljesen mindegy, ő nem hagyja zavartatni ma­gát holmi jelentéktelen epi­zódoktól. Amikor például a hősnő a darab közepén talpig gyászban zárdába vonul, mi­után imádója halálhírét ad­ják neki tudtul, Nusi ilyen­kor is viharosan kacag, hi­szen tudja, hogy a végén úgyis minden jóra fordul. És aki a mozidarabokat kö­zelebbről ismeri, az feltétle­nül Nusinak fog igazat ad­ni. Az ókor legnagyobb görög bölcse, Szókratész, a méreg­pohár kiürítése előtti évei­ben — tehát már igen ta­pasztalt elmével — három kategóriába sorolta a nőket. Vannak nők — így tanította a bölcs aggastyán —, akik mellett minden további nél­kül elmennek a férfiak; van­nak, akik után megfordul­nak; és végül van olyan nő, aki után nemcsak megfor­dul az ember, hanem utána is ered, és a lehetőséghez ké­pest leszólítja. Bánatos Nusi nemének eb­be a harmadik kategóriájá­ba tartozott. Nem csoda te­hát, ha a POLYPHON-nál történt bemutatkozása al­kalmával még Balázs bácsi, az öreg irodaszolga is fiata­los hetykeséggel pödörte meg a bajuszát, ami nála a legteljesebb elismerést je­lentette. Pedig Balázs bácsi sűrűn hangoztatott kijelenté­sei szerint 1912. január 17-e óta esküdt ellensége volt a női nemnek, minthogy azon a napon vezette őt oltárhoz „élete megrontója”, Pokol Amália hajadon, Piliscsabá- ról. Csak Teri kisasszony, az igazgató titkárnője kockázta­tott meg egy fanyar meg­jegyzést az új kolléganő fe­lől: — Na, valamivel formá- sabb füle is lehetne a kicsi­kének •.. Egyéb kifogásolnivalót azonban még ő se tudott Bá­natos Nusin felfedezni. Az új munkaerő kereske­delmi tevékenységét első­sorban a gépírásban óhajtot­ták gyümölcsöztetni. Bájos látvány volt, amikor finom ujjacskáival a betűket pö- työgtette, és még angyalibb volt hallgatni a (helyesírás­sal kapcsolatos gyakori kér- dezősködését. Mert a helyes­írással — pont ő legyen ki­vétel a kezdő gépírónők kö­zül?! — Núsi meglehetősen hadilábon állott. Szerencsére Felhő, az irattár ifjú kezelő­je, aki élénken érdeklődött a bel- és külföldi irodalom iránt, és levéllerakás ürü­gyén fél napokat töltött re­gényolvasással az irattár jó­tékony homályában, kész­séggel felajánlotta abbeli szolgálatait a csinos leány­nak. így azután símán ment is a munka mindaddig, amíg Felhő úr eléggé el nem ítél­Szalay István hető könnyelműséggel Nusi- tól irodalmi jártassága felől kezdett érdeklődni. — Olvasta Kanttól A tisztát ész kritikájá-t? — kérdezte. —, Ö, nem — csicseregte a lány. — Minek is olvas­nám? Ha jó, akkor úgyis fel­veszik filmre, és megnézem moziban... Erre a nem várt, de ta­gadhatatlanul praktikus vá­laszra Felhő kolléga először nyelt egyet, a következő pil­lanatban pedig csuklani kez­dett. Valahányszor izgalom­ba jött, alig csillapítható csuklás vett erőt rajta- Most különösen heves és hosszú rohamot kapott, s amikor Nusi később azzal a kérdés­sel fordult hozzá, hány el-lel írják azt, hogy szőlő, Felhő úr ezt a gunyoros választ adta: — Rizling az egy el-lel, Izabella kettővel. Szóval min­dig a fajtától függ ... Szólt, és újra bevette ma­gát az irattárba, ahol egy ha­lom lerakatlan levél alá rejt­ve már várt reá a francia Goncourt-díj idei nyertesé­nek regénye. NEGYEDIK FEJEZET Augusztus végére a POLY­PHON-nál mindenki letudta már a szabadságát, sőt Erőss Viktor titokban már a jövő évi nyaralásáról ábrándozott. Ezúttal külföldre készült, az irodába nap nap után ér­keztek a címére külföldi uta­zási irodák és fürdőhelyek színes prospektusai. De akik közelebbről ismerték a fő­könyvelőt, tudták, hogy ez a szándéka sohase juthgt el a megvalósulásig, mert a jöve­delme csak bizonyos kilomé­tertávolságon belül eső üdü­lőhelyek elérését tette lehe­tővé számára. Még így is ti­zenegy hónapon keresztül kellett spórolnia a gondtalan pár hétre, ellentétben a sors ama kegyeltjeivel, akik egy­havi munkával tizenegy hó­napra is könnyű életet tud­nak biztosítani maguknak. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom