Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-16 / 141. szám

Sous Zoltán dedikál vFotó: Szántó Györgyi Nem műhely a szinhely. A álaknál nincsenek mennye­zetig érő könyvállványok, s hiányzik a dolgozószobák függöny mögötti meghittsége is. Az egri autóbusz-pályaud­var szomszédságában, szer­kesztőségi szombámban üldö­gélünk, és pihenve várako­zunk. A kitárt ablakon át beomlik hozzánk az utca hét­köznapi zaja, zsivaja-lármája. Előbb még borongott az ég, eső szitált, s most már suga- razva záporoz a nap. A fény csattanva gellerez az aszfal­ton. Csak imént jöttünk el egy író—olvasó találkozóról, ahol Soós Zoltán jó másfél órán át verseket mondott. Szerkesztőségi szobámban autóbusz-indulásra vár, uta­zik tovább, újabb találkozó­ra. — Kevés az idő, hogy be­szélgessünk ... — Ne merj, panaszkodni, hiszen ki tudja hányszor vé­gighallgattad a találkozók műsorát- Ha nem ismernénk egymást tizenéves korunk óta, az életem akkor is nyitott könyv lehet már előtted. — Így van. De csakis ket­tőnkre tartozik: hogyan s miként ismerjük egymást. Az újságolvasókat nem érdeklik a személyes dolgok. — Tévedsz, hiszen én is voltam újságíró. — Ez odébb van egy cö- vekkel az''indulásodtól. Az Írószövetség miskolci csoport­ja folyóiratának, a KOHÓ- nak szerkesztőségi megbeszé­lésein találkoztunk. Tizenhat éves ózdi esztergályos voltál, s én is ott sündörögtem ti­zennégy évesen. Verseid már akkor sok vitát robbantottak. Nyers, őszinte versek voltak és formájukban is feszesek. — Igen, amikor először kezdtem leírni a gondolatai­mat, amikor az első versek születtek, velem is megtör­tént, hogy előbb volt ben­nem készen a ritmus és a formai felkészültség, mint az ember. Pedig hát a teljesen kész és teljesen egész ember forrása minden költészetnek. Azért a kezdeti szakaszból egy valami megmaradt vég­legesnek. Az a megszeghetet- len parancs, hogy sose írjak olyan verset, ami nem mély­séges átélésből, közvetlen él­ményből vagy legalábbis nem ízig-vérig való átgondo­lásból származik. S az eltelt hosszú évek megérlelték és megerősítették ostorozó tá­madókedvem, a rosszat irta­ni vágyó szenvedélyem. — Több köteted jelent meg eddig: Napébresztő 1963., Ag­gódnak érted 1965., Gorom­bakovácsok 1966., Sólyatéri tél 1972!, Sólymok között egy veréb 1976. E kötetek versei­ből szinte a teljes életrajzod kikerekedik. Mivel kell ki­egészíteni? — Hajdúnánáson szület­tem. Apám odaveszett a há borúban, „parancsra, ^akon. öntudatlanul”. Anyám nevelt bennünket, nehéz kenyéren, engem gimnáziumba járatott, oüis 1976. június 16 «szerda Korunknak krónikása lenni Beszélgetés Soós Zoltánnal A tisztességtelen haszon de másodikban odébbálltam. Ipari tanulónak szegődtem Ózdra, vasesztergályos let­tem. Aztán igen fiatalon „ki­emeltek”. újságíró lettem az üzemi lapnál, közben elvé­geztem a gimnáziumot is, megszereztem az érettségit- Voltam könyvtáros, művelő­dési otthon vezetője odaha­za, szülővárosomban, majd 1958-ban Budapestre jöttem, s ott élek most is. Pesti éve­im során sok mindent meg­próbáltam, csak egyet nem, hogy munka nélkül pénzt vágjak zsebre. 1964 óta, ki­sebb megszakítással, az Óbu­dai Hajógyár munkaügyi osz­tályán dolgozom. Aggódnak érted c. versemben azt ír­tam: „... élhettem volna könnyen: / okos-tóniként, langy-meleg közönyben, / né­pem nyakán, akár a többi lángész. / De elkövettem azt a ritka vétket, / hogy nem sze­dek fel jogtalan dohányt, és / nem csinálom azt, amihez nem értek”. — Munkásként kezdted az életedet és munkások között élsz mai nap is. Ahogy tu­dom, a hajógyár munkaügyi osztályán nem hivatalnok vagy, a szocialista brigádok­kal foglalatoskodsz. Mint köl­tő, milyennek látod a gyári közösségekben a munkássor­sot? — Az ember elsődleges ér­tékmérője a munka. S hogy mit jelent a nap mint nap végzett munka? Természete­sen megélhetési lehetőséget, ezért a munkáért kapják a fi­zetést- De vajon csak ennyi, csak kenyérkereseti célja van a munkának? Hatrozot- tan állítom, hogy nem. Ott van benne a többre törekvés szándéka, s az akarat sorsuk formálásához. A munkások között az ember attól lehet becsültén több, hogy többet igyekszik nyújtani társainak. Az a véleményem, hogy sok­helyütt csak beszélnek a munkásokról, de keveset tö­rődnek velük. S ott kellene a legtöbb törődés, hogy a gon­dolkodásuk együtt növeked­jen az életformájukkal. Sok lehetőséget kínálnak erre éppen a szocialista brigádok. Hadd idézzek a Tanuló mun­kások c. versemből: „És a mun­kás — a kopott öltözőkből / feljön, tanul — mert mégis hinni kell! / Egy ország szeny- nyit lemosva magáról: / MÁT latolgat: mert JÖVŐRE fi­gyel! / — Csak azt becsülöm, aki nem sumákot, / ki hatal­mát végül felérve ésszel, / vi­tába szállva új ál-okosokkal, / ha kell: ellentmondani j is merészel!” — A munkássors melletti elkötelezettség megszabja verseid barátainak táborát. A költészettől nem kevesen ma is a játékosság gondtalan csillogását, a gyönyörködés és gyönyörködtetés örömét vár­ják. Mit gondolsz, Soós Zol­tán verseit sokan szeretik? — A kérdésre verssel fele­lek ... „A Váci utca átkozhat — / ki bánja; / a Váci út sze­ressen: / hogy ne verseljek bolond mód, hiába, / magá­nyosan, esetten •.. / Kijátsza­ni a kor legszebb hitét / — ezer a példa — oly sokan akarják, / hogy igyekvésük fertőző halál: / dalom éb­ressze hát a proletár / gyak­ran frázissá szelídült hatal­mát. / — Mint kisinasf, ők indítottak hajdan; / velük, érettük lettem ember — s bajban / a puhány világ ko­nok ostora. / S ha tévedek ez összekuszált korban: / csak övéké az ítélet joga ...” — A munkássors nem egyetlen témája költészeted­nek. Foglalkozol katona­témákkal is. Pityeri c. elbe­szélő költeményedért a Hon­védelmi Minisztérium nívó­díját kaptad, s legújabb kö­teted, a most márciusban megjelent Sólymok között egy veréb a vadászrepülőkről szó! — Krónikásnak tartom ma­gamat. Ügy szeretném meg­örökíteni mai életünket, hogy 100—200—500 év múlva is ráismerjen korunkra, aki ver­seimet olvassa- Ahogyan be­szélgetésünk elején mond­tam, sose írok olyan verset, ami nem mélységes átélés­ből, közvetlen élményből származik. A katonatémájú versek is így születtek. Na­gyon sok gyötrődés, kínzatás volt az előzmény, amelyek végül megnyitották bennem a költői áradás ereit. Különle­ges engedéllyel részt vettem például egy desszant alaku­lat kiképzésében, közöttük víz alatti átkelésben is volt részem. Átestem repülőorvo­si vizsgálaton és felkészíté­sen, s repültem a legkorsze­rűbb vadászgépen. Felvittek egészen a „halálküszöbig”. S az Alvilági portya c. vercik- lusom darabjai ugyancsak közvetlen élményből szület­tek, hiszen, mint önkéntes rendőr, külső munkatársként dolgoztam — és dolgozom ma is — a rendőri bűnüldöző szervek mellett. Ennek kö­szönhetem egyik nem min­dennapi élményemet: leg­utóbb egyik női szigorított börtönbe voltam hivatalos író és „olvasó” találkozóra. — Legközvetlenebb terve­id? — Folytatom a Goromba­kovácsok c. kötetemet, ame­lyért SZOT-díjat is kaptam. Folytatom krónikás tevé­kenységemet. Hamarosan részt veszek egy éles rakéta­lövészeten, „valahol Közép- Ázsiában”, annak okán, hogy most honi. légvédelmünkről készítek egy nagyobb verses naplót, krónikát­— Távolabbi tervek? — Legfőbb célomnak válto­zatlanul azt vallom, hogy a mi egyre bonyolultabbá váló, s a maga bonyolultságában olykor kuszának tűnő társa­dalmunkban ébren tartsak egy — szerintem — néha el­homályosuló tényt, amit egyik versemben így fogalmaztam: .,... a mi vérünk ez a hata­lom!” Pataky Dezső A tisztességtelen haszon és a gazdasági bírság a címe a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó gondozásában megje­lent könyvnek, amelyet a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vezetői, dr. Aczél György, dr. Petravich Ferenc és dr. Zsingor László írtak. A könyv megjelenése igen időszerű, hiszen az utóbbi években nem csupán a szak­embereket, de a legszélesebb közvéleményt is izgatta a kérdés, hol kezdődik tulaj­donképpen a tisztességtelen haszon ? Amint a szerzők bevezető- > jéből kiderül a bírósági és döntőbizottsági tárgyalóter­mekben lefolyt viták arról tanúskodnak, hogy a külön­böző vállalatok, üzemek, gaz­dálkodó szervek vezetői, sőt olykor még jogászai sincse­nek tökéletesen birtokában azoknak az ismereteknek, amelyek segítségével bizto­san igazodnának el ezekben a vitákban. A könyv első­sorban olyanoknak szól, akik mindennapi munkájuk során találkozhattak ezekkel a problémákkal, de érdeklő­désre tarthat számot mind­azok részéről, akik vala­mennyire is figyelmet szen­telnek e témának. A köny­vet érdekessé és olvasmá­nyossá teszi, hogy konkrét, megtörtént eseteken keresz­tül mutatja meg a helyes ál­lásfoglalást és az ahhoz ve­zető — nem szakember­nek is közérthető — jogi utat. Külön érdekessége a könyvnek, hogy egy évvel ez­előtt „nagy port felvert” He­ves megvei esetet — a kápol­nai ÁFÉSZ ügyét — is be­mutat az olvasóknak. Az egyetemi és főiskolai kulturális napokról Az Oktatási Minisztérium­ban összegezték az idei egye­temi és főiskolai kulturális napok rendezvénysorozatának tapasztalatait. A KISZ KB, az Oktatási és a Kulturális Minisztéri­um által kétévenként rende­zett hagyományos fesztivál­rendszer célja ebben az esz­tendőben — a korábbi ta­pasztalatok alapján — a ren­dezvénysorozat új, közműve­lődési tartalommal való meg­töltése volt. A felsőoktatási intézmények közművelődési irányelvei alapján az ama­tőr művészeti együttesek nyi­tottabb, nem elsősorban a verseny szellemét tápláló, vi­szont az egyes műfajok kö­zött kapcsolatot, megismeré­si lehetőséget biztosító for­mában mutatták be alkotá­saikat, illetve produkcióikat. A legutóbbi, 1974-ben lebo­nyolított kulturális napokhoz viszonyítva a részvevő hall­gatók száma megkétszerező­dött — több mint 5 ezerre nőtt. 20.00: \ kör négyszögesítése VALENTYIN KATAJEV VlGJATÉKÁNAK KÖZVETÍTÉSE A PESTI SZÍNHÁZBÓL Az 1920-as évekeben Iván és Vászja egy bohémül beren­dezett legénylakásban él­nek. Titokban megnősülnek, így a nem túl tágas szobát négy személynek kell meg­osztani. Életük békésen in­dul. A házaspárok megértők egymás igényeivel szemben. A béke nem tart soká. Rádöbbennek, hogy egymás feleségét szeretik. Az asszo­nyoknál is ugynaez a szerel­mi válság játszódik le. Ezt az érzelmi változást mind­nyájan titkolják egymás előtt, míg végül a fél?eérté- sek egy csapásra tisztázód­nak. Magyarország régészeti topográfiájának újabb kötetei készülnek Egyre nagyobb mértékben pusztulnak a „föld alatti Ma- gyorország” értékes régészeti lelőhelyei, mindinkább csök­ken számuk a nagyarányú építkezések, tereprendezé­sek következtében. Ezért is fontos, hogy a régészeti szak­emberek számba vegyék, fel­térképezzék hazánk vala­mennyi lelőhelyét, a régésze­ti leletek forrását. Nyomdá­ba került már a „Magyaror­szág régészeti topográfiája” című sorozat ötödik-hatodik kötete, amely Komárom me­gye régészeti topográfiáját dolgozza fel, s a Békés me­gyei szeghalmi járás topog­ráfiáján is munkálkodnak a nyomdászok. Magyarország régészeti to­pográfiájának anyaggyűjtése és feldolgozása az őskortól a török korig (XVI—XVII. szá­zadig) terjed. Ezt az időha­tárt az indokolja, hogy Ma­gyarország területének leg­nagyobb része a török hábo­rúkban csaknem teljesen el­pusztultak a középkori fal­vak, városok, várak, egyházi épületeit, így a XI—XVI. század emlékeit is régészeti módszerekkel kell kutatni. A tudományos munka során igyekeznek teljes egészében összegyűjteni a kutatott te­rületeken előkerült régészeti leleteket, valamint az ezekre vonatkozó, múzeumi adattá­rakban őrzött dokumentáció­kat. Ugyancsak teljességre törekednek a régészeti szak- irodalom, valamint a közép­kori településekre vonatko­zó adatokat tartalmazó okle­vélkiadványok átnézésében. Felhasználják a XVIII—XIX- századi kézírásos térképeket is, amelyek sok olyan őskori, római kori és főleg középko­ri földvárat, sírhalmot, erő­dítményt, templomromot tüntetnek fel, amelyeknek maradványai ma már alig láthatók, vagy teljesen el- puszultak. Sok értékes útba­igazítást tartalmaznak a ré­gészeti lelőhelyekre a nép­mondák és a földrajzi nevek-, is. A topográfiai kötetek1 megjelenése utáni kutatások és az új lelőhelyek kimerte tésére nagyobb közigazgatási egységenként, megyénként 5 —10 éves pótkötetek elkészí­tését is tervezik. A topográ- fiailag teljesen feldolgozott Veszprém megye pótköteté­nek összeállításán már dol­goznak. Ugyancsak terv, hogy megyénként egy össze­foglaló értékelő kötetet ír­nak. Ezek segítenék, hogy a hatalmas mennyiségű adat­halmaz teljes értékben tudo­mányos közkinccsé vá'jon. Hobt T. JŐZSCF: Viszlay pipát vett elő, meg dohányt, Amsterdamért. Elé­gedetten nézett a kis házra, a reagálást várva Kormosra, megint a „házikóra”­— Nem hiába kérdeztem én, hogy miért egyenként vi­szi — szólalt meg az öreg új­ra, miután rágyújtott. — Mi­ért nem fogad egy fuvarost? Jól megfizeti, hogy tartsa a száját. Egy este elvisznek annyit, hogy meglesz a maga kulipintyója is. Hát nem? Nincs itt pardon! Maga is — szörtyölgette a pipát — így van vele — nem akart az is­tennek se szeleim — nem? Kormos cigarettát vett elő. Ingerelte a holland dohány émelyítő füstje. A markáns Kossuth egy kicsit semlege­sített rajta. — Nincs nekem annyi pén­zem, hogy a fuvarost meg tudjam fizetni. Aztán meg ... Nagyot szívott a Kossuth- ból. Viszlay nem engedte szó­hoz jutni. — Színt kell itt vallani, ürám! Itt ez a bazalt- Má­sutt meg más. Milliók. Mi minden megy kárba ebben az országban! Mit var ezektől? Nincs igazam? Nézze ... Viszlay közel hajolt, hang­ját lehalkította. Az Amster­damer füstje megint bele- szemtelenkedett Kormos or­rába. — Majd én elintézem. Jó? A vejem szerez kocsit. Jó ember maga, csak szemér­mes, látom én. Megérdemli, hogy segítsek magán. Na? Kormos mélyen szívta az utolsó slukkot, elpöckölte a csikket. — Nem- Köszönöm, de nem. — Miért nem? Azt hiszi, így becsületesebb ? Egyen­ként? Se hideg, se meleg. Viszem is — gondolja —, de kicsiben csinálom, hát nyu­godt lehetek, hiszen mások sokkal nagyobb disznóságo- kat is csinálnak! Kormos hallgatott. Viszlay úgy nézett rá a pipa mögül, mint egy csodabogárra. — Beijedt? Fél? Vagy a lelkiismerete? Amíg egyen­ként vitte, hol volt a lelki is­merete? „Rohadt disznó” — gon­dolta Kormos és újabb Kos­suthot kotort elő. „Rohadt disznó vagy”. — Ide figyeljen! — mond­ta. — Azt hiszem, egészen más a kettőnk alapállása. Maga 45 után kiesett a pixis- ből. Én benne se voltam. Most se vagyok. Maga a kö­zönséges lopásból is szemé­lyes bosszút csinál. Mit gon­dol, kit nyír vele? A rend­szert? Egy frászt! Engem, meg a többi szegény ördö­göt­Viszlay elégedetten mo­solygott. Megdöf köd te a pi­pájában a dohányt. — Maga bolond! — mond­ta tárgyilagosan. — Ilyen ideológiával —, és lopja a követ. Pedig már régen va­lami főmufti kellene, hogy le­gyen. Még tán a kőlopásról se kellene leszoknia, össze­fér a kettő. Most Kormos arca is derűs lett. — Téved, Viszlay úr! Ha olvas újságot, tudja. De mi­kor buknak le azok, akik csak egyszerűen elfelejtik, hogy itt az utcán egy csomó bazalt maradt, hogy egy bér­házba lépcső is kell.. • Érti, mire gondolok? Akik tojnak arra, hogy milyen rendszer van, egyszerűen trehányak. Kormos elhallgatott egy pillanatra. Már nem mo­solygott. — Még talán maga is töb­bet ér, mint azok, mert csi­nált ennek az országnak egy maradandó valamit. Nem hagyta kárba veszni. Ha ma­ga meghal, kié lesz ez a ház? Az államé. Ezé az államé, akárhogy erőlködik — A lányomat kihagyja a számításból ? — Dehogy! De nem érti? Ez a ház itt van Magyaror­szágon! Ha a lányáé lesz, ak­kor is. Azt kérdezte: hol van a lelkiismeretem, amikor vi­szem a követ. Tudja, hogy még soha nem gondoltam vé­gig? Röhej, hogy pont maga kényszerített rá. Nézze! Tu­dom, hogy ez lopás. De nem csinálok belőle hőstettet, mint maga­Viszlayn nem látszott, hogy dühös lenne. Mosoly­gott, mintha egyebet se tud­na. Kormos várta: „Kirúg?” Az öreg azonban komótosan kiverte a pipájából a hamut, aztán, mint az elején, kedé­lyesen, kicsit cinikusan meg­kérdezte : — Nem gondolja, hogy ma már nem lesz ideje krumplit vetni? Kormost most borította el a düh. Sarkon fordult, indult a kapu felé, „Te rohadt, dör­zsölt disznó!” — gondolta. Míg Kormos a kerékpárral bíbelődött, Viszlay is odaért. Kinyitotta a kaput. — Azért, ha meggondolja, majd szóljon. Biztos vagyok benne, hogy meggondolja. Kormos kifordult a kapun. Tolta az öreg biciklit, sietett Amikor a sarokhoz ért, visz- szanézett. Viszlay már eltűnt, csend volt. Kormos egy kéz­zel lelökte a csomagtartóról a követ- Aztán felszállt a ke­rékpárra és gyorsan elhaj­tott, hogy valamennyi krumplit azért még elvessen, (Vége) í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom