Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-02 / 129. szám
-4 Értékelést és intézkedéseket várnak »»Őrizzük Beszélgetés Nemes Péterrel, a Magyar Úttörők Szövetsége titkárával A PÄRTALAPSZER VEZETEK többségénél a tag- könyvcserével kapcsolatos beszélgetés vége felé járnak. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az elbeszélgető csoportok és a párttagok — kevés kivételtől eltekintve — jól felkészültek az eszmecserére. A párttagok nagy felelősséggel mondtak véleményt, sok javaslatot tettek az alapszervezet előtt álló feladatok sikeres megvalósítására. Noha ez a munka befejezéséhez közeledik, az alapszervezetek figyelme nem lankadhat. Ugyanis az elbeszélgetésekkel egyidejűleg az alapszervezetnél rendelkezésre álló minden erőt az összegző, értékelő taggyűlésre kell összpontosítani. A párttagság egyetért a XI. kongresszus határozataival és kész azok megvalósítására. Napjainkban a helyi, a területi gondok és feladatok kerültek előtérbe. A párttagság értékelte saját tevékenységét, az adott párt- szervezet, az állami és a gazdasági szervek munkáját. Sokan keresték az eredményesebb pártmunka helyi módszereit, figyelemre méltó javaslatokat tettek és konkrét feladatokat kértek. Különböző módon fogalmazták meg, de egyértelmű az igény, hogy a párthatározatokat és a kormányrendeleteket következetesebben hajtsák végre, fokozzák az ellenőrzést és a mulasztókat vonják felelősségre. Különösen olyan ügyekben várnak intézkedést, amelyeket már többször szóvá tettek. Piacon a hevesi borsó Megkezdődött a zöldségsziiret megyénkben Megyénkben — az elmúlt napokban lehullt bőséges csapadék hatására — meggyorsult a szántóföldi zöldségfélék fejlődése. A mátra- alji és'- a Tama menti termőtájakon megkezdődött a zöldségszüret. Kedden reggel már tízféle zöldárut küldtek piacra a termelőszövetkezetek. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetből útnak indult az idei első nagyobb tételű zöldborsó-szállítmány: egyetlen napon mintegy 25 mázsányit küldtek piacra ebből az ízletes csemegéből. A közös gazdaság fóliasátraiban szüretelik már az érett paradicsomot és a zöldpaprikát. Újdonság a piacon a szamóca, ebből a korai gyümölcsből a káli Károlyi Mihály Termelőszövetkezet ültetvényein szüreteltek mintegy hatszáz kilogrammot. A piaci ellátás növekedését szemlélteti, hogy naponta mintegy 6—3 vagon zöldséget és gyümölcsöt forgalmaz a SZÖVTERMÉX. Ennek nagyobb részét már a hevesi tájakon termelik és az értékesítés is nagyobb részben Heves megyében, valamint a borsodi iparvidéken történik. A tapasztalatok szerint az idén mintegy két hetet késett a zöldségszüret megkezdése megyénkben, de :— a kedvező idő hatására — a terméskilátásokból arra lehet következtetni, hogy e hét második felében és ,a jövő héten már jelentősén növekszik a zöldségfélék kínálata és választéka. Pár napon belül már piacra kerül a szántóföldön termelt uborka, ugyancsak várható e hét végén a főzőtök, valamint a karalábé és a karfiol tömeges megjelenése is. Zöldborsóból hét végére megtöbbszöröződik a felvásárlás. A szántóföldi zöldségfélék tömeges megjelenésével várható az árak lényeges csökkenése is. (Kovács) A' tagkönyvcsere eddigi tapasztalatai kedvezőek. Mégis milyen észrevételek hangzottak el? VEGYÜK KOMOLYADBAN a pártmegbízatást! Egyeseknek nincs pártmegbízatásuk, másoknak meg annyi jut, hogy nincs szabad idejük. Aki hosszabb ideig nem teljesíti pártmegbízatását, vagy a tagdíjat nem fizeti, az nem méltó arra, hogy párttag legyen. Ilyen ember nem sok akad, de a rossz példa ragadós. Drága gépeket vásárolnak, szükség is van azokra, de sokáig állnak, mert különféle engedélyek és bizonylatok késedelmesen érkeznek. Nincs megoldva a gépek rendszeres javítása, tervszerű karbantartása és alkatrész-utánpótlása. Nem használják ki a gépeket. Panaszkodunk, hogy nincs elegendő takarmány, de évek óta sok megy tönkre, mert rosz- szul szervezik meg a betakarítást. A községekben fontos lenne a törpe vízmű, a társulás. De ezek politikai előkészítésére eddig nem fordítottak kellő gondot. Több helyen szóvá tették, hogy egyik-másik művezető sértő hangon beszél a munkásokkal. Vontatottan, lassan halad a beruházások előkészítése, alkudozás és huzavona hátráltatja a munkát. A párttagság jogosan követel több felelősséget és nagyobb következetességet a gazdasági vezetőktől. Lehet-e, szabad-e az elhangzott észrevételekre általánosságokat válaszolni. Nem, a párttagságot senki se sértse meg. A kommunisták állták a sarat, őszinte véleményt mondtak, igyekeztek hasznos javaslatokat tenni. Most fordul a kocka, az alapszervezetek vezetőségére hárul a feladat, hogy kielégítő és konkrét választ adjanak. Ehhez alapos politikai értékelés szükséges. Tudjuk, hogy ez nem könnyű. Éppen ezért idejében készüljenek fel, több kérdésben a felsőbb párt-, és állami szervek véleményét is ki kell kérni. Az alapszervezet akkor jár el helyesen, ha idejében dönt, hogy mi tartozik rá, a megoldásért ki a felelős, milyen ügyben intézkedjék a tanács, vagy a helyi tömegszervezet. Mit kell a felsőbb szervek elé terjeszteni és mit lehet helyben megoldani? Állapítsák meg a felelősöket és a határidőket, gondoskodjanak a beszámoltatásról, a folyamatos ellenőrzésről és a végrehajtásról. Az értékelő taggyűlés arra is adjon választ, hogy mely javaslatokkal és észrevételekkel nem azonosul az alapszervezet és miért nem. Indoklással a nemet is megértik. Az értékelő taggyűlés sikerének feltétele, hogy kollektív munkával készüljenek rá. A beszélgetések egyik tanulsága, hogy nem ismerjük egymást eléggé. De a legrégebbi párttitkár vajon ismerhet-e mindenkit és minden körülményt, feltételt és összefüggést? Nem, ez nem valószínű. Ezért ajánlatos, hogy a tapasztalatok politikai értékelésébe, az intézkedések kidolgozásába minél több embert vonjanak be. Sok segítséget adhatnak a felsőbb pártszervek, az instruktorok, az aktívák és a szakemberek. MAS MUNKA IS AKAD, kezdődnek a nyári szabadságok is. Mégis, most az a legfontosabb feladat, hogy az értékelő taggyűlést a lehető legnagyobb körültekintéssel és felelősséggel készítsék elő. A taggyűlést határozott és következetes intézkedések kövessék, ezt várja a párttagság, erre törekszenek a felsőbb pártszervek is. * F. L. — Az úttörő szövetség jelvényének lobogó zászlómezéjé- ben fahasábokból kinövő háromágú lángot találunk.., —- A szimbólumoknak megvan a maguk jelképes és nevelő szerepe. Ebben az esetben a lángnyelvek jelentik a forradalmak, a munkásmozgalom, a három nemzedék összeforrottságát- De utalnak a nemzetközi gyermekbarátságra, a pionír barátságra is. Felidézik és eszünkben tartják a múlt és a jelen forradalmi tüzét éppúgy, mint magát a valóságos tábortüzet, amely a játékot, a sátorozási, az együvétartozás vonzó melegét nyújtja. Amikor azt mondjuk, hogy őrizzük a lángot, mindezen érzelmek és hangulatok, emlékek és tudatosulások továbbélését kívánjuk szolgáim, a gyermekek nevelésével, de a felnőttkorhoz szólóan is. — Természetesnek tűnik, hogy ha párt- és állami intézkedéseink, határozataink, jövőnk megalapozását szolgálják, akkor közvetlenül is érintik a cseperedő nemzedéket, a ma gyerekeit: a jövő felnőttjeit. — így van. De ezen túlmenően — úgy érzem —, az eltelt 30 év egyértelműen bizonyítja társadalmunk: egyre többet tud és akar is adni a gyermekeknek, egyre inkább jó értelemben gyermekközpontú. S nem csupán a jó sajtót is kapott nagy létesítmények, mint az úttörővasút, Csillebérc, Zánka, vagy az olyan fontos intézkedések, mint a gyermekgondozási segély, vagy az ifjúsági törvény kiterjesztése a 14 éven aluliakra bizonyítják ezt. Az intézkedések folyamata is bizonyítékai annak, hogy a gyermekek, így az úttörő- mozgalom ügye a párt, a KISZ-társadalom élvonalában volt és van. — Minek tulajdonítható az út* törő szövetségre, az egész iskolás korosztályra fordított különleges figyelem? — A gyermek a jövő, de a jelenben él és nyilvánvaló a gyermekkorban ért hatások és befolyások meghatározó jelentősége a felnőtté válás utáni időszak élményanyagára. A gyermekkel történő jó, vagy rossz kihat a felnőtt társadalom egész hangulatára, munkájára, beállítottságára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy napjainkig már társadalmunknak több mint a fele volt, vagy jelenleg úttörő! Úgy véljük, hogy szövetségünk évfordulója legalább 6 millió magyar állampolgár ünnepe, de reméljük, ünnep ez mindenkinek, kis- és nagykorúaknak egyaránt. S ez már munkánkat is beío- lyásolja a továbbiakban. — Mire gondol Nemes elvtárs? — Mozgalmunk története is bizonyítja, hogy két egymásnak ellent nem mondó feladat egyszerre volt fontos: az iskolai oktatómunka segítése és a túlzott iskolás jelleg csökkentése. Űj jelszavaink, amelyek egy-egy mozgalmat jelképeznek, például: Barátokat keresünk, Egy család — egy őrs, Őrizzük a lángot — a volt úttörők, a mostani szülők részvételére, gyermekmozgalmi tapasztalatainak felhasználására is építenek- Az a véleményünk, hogy az őrsök kötődjenek jobban a családokhoz, az iskolán kívüli felnőtt társadalomhoz, és a még olykor oktatás-centrikus iskola és a tanár vagy az úttörővezető mellett kapjon szélesebb értelmet a társadalmi nevelés funkciója. A felnőttekkel való érintkezés egyoldalúságát — a felnőttre szüksége van a gyereknek! — megpróbáljuk ezen az úton is leküzdeni. Ne csak a diák-tanár viszony jelentse a külvilággal való érintkezést a gyermek számára. Ezen az úton a társadalom belép az úttörőmozgalomba, az iskolába, az utób-, biak pedig kilépnek a társadalomba. így egyébként a korszerű, „nyitott” iskola 'neveléseszményét is segítjük. — Gondolom, ez a segítés a Magyar Ottörők Szövetségének fő feladata. — Csak egyik fő feladata. A gyermekeket többfajta, s optimális esetben azonos célzatú nevelési hatás éri. Az iskola, a család, a mi mozgalmunk, a tömegkommunikációs eszközök. A gyermekközösségek is többfajták, horizontálisan és vertikálisan is változatosak (osztály, őrs, lakóhely, sportegyesületek, egyéb baráti közösségek). A gyermeknevelésben a munkamegosztás egyre jobb. Az elmúlt 30 évben kialakult az úttörőszövetség sajátos funkciója és a kezdeti látszattartalmak helyébe valóságosak léptek: célunk, hogy gondoskodjunk az élményt adó szabadidő-tevékenység megszervezéséről. Jogos önbizalommal állíthatjuk, hogy szövetségünk a társadalom elismert és a gyerekek kedvelt szervezete lett- Ennek köszönhető az a megkülönböztetett figyelem, amely- lyel a párt, és természetesen a KISZ legutóbbi kongresz- szusa is foglalkozott velünk és fő féladatunknak az iskolai oktató-segítő munka mellett a gyermekközösségek szervezését jelölte meg. — A közösségi, a közösségben! nevelés célja nyilvánvaló. — Fontos politikai feladat. Hiszen egyszerre vagyunk gyermekszervezet és politikai, társadalmi szervezet is. A játékosság és a politika egyként sajátunk, összerendezésük tökéletesítése munkánk állandó tárgya. Van-e, lehet-e számunkra fontosabb vállalás, mint a felnövekvő nemzedékeket közösségi életre, munkára, önmaguk és mások folyamatos értékelésére nevelni. A Magyar Úttörők Szövetsége egész tevékenységével, a fejlett szocializmusban, szocialista életformában élő majdani felnőttek, dolgozók társadalmának kialakítását ■ tartja legfőbb feladatának. S ezért ünnepli harmincéves jubileumát is főként ennek s a jövőnek a jegyében. — Köszönjük a beszélgetést. Párád, ma Dúsan áradó jó levegő - és szűkkeblű kereskedelem Nincsen új a nap alatt — tartja egy régi mondás. Van új a nap alatt! — állítom én — ß aki nem hiszi, annak javaslom, olvassa el azt a néhány sort, amelyet egy fiatal házaspár jegyzett be a parádi kocsimúzeum vendégkönyvébe. így szól az írás: „Nászutunk során sok érdekes tájat bejártunk már, több, eddig ismeretlen helyet bebarangoltunk, s ennek során számos felfedezésre jutottunk ... Nem volt tudomásunk erről a maga nemében szinte páratlan múzeumról sem. Sokáig elgyönyörködtünk a Icocsikészítést bemutató szemléltető eszközökben és képekben, valamint a pompás hintákban." Van tehát új a nap alatt, miként ezt a bakonyszücsi házaspár sorai is igazolják, jól lehet, hogy a szóban forgó múzeum „felfedezése” csupán azok számára hathat a meglepetés erejével, akik eddig nem is látták, nem is tudtak róla. Pedig az egykori 45 ezer kataszteri holdas Károlyi uradalom, amelyet Deb- rő-paráöi uradalom néven ismertek, és 27 községet foglalt magában, „cifra” istállója révén méltán tett szert hírnévre messze vidéken. Hovatovább száz éve lesz rövidesen, hogy Ybl . Miklós tervei alapján Károlyi György (Károly Mihály nagyapja) felépíttette a parádés istállót és kocsiszínt. Maga az épület gyönyörű, kívül-belül gazdag tárházát vonultatja fel az építőművészet szépségeinek, a részletek csipkeszerűen leheletfinom megoldása valósággal elbűvölő a nagyszerű környezetben: Ily módon nemcsak kiérdemli a „cifra” jelzőt, hanem a szó szoros értelmében minden tekintetben túl is szárnyalja azt. A FÖSVÉNY FORRÁS Az elragadtatás azonban, amit láttán érzünk, természetesen nem feledtetheti látogatásunk eredeti célját, ami nem több és nem kevesebb, mint a képalkotás igénye a mai Párádról. Első számú útikalauzunk Bazsó Márton, a csatolt községek lakosaival együtt immár több mint ötezer lelket számláló nagyközség vb-titkára. —• Párád. Ha ezt a szót említjük — kezdi községe helyzetének felvázolását —, általában mindenkinek a parádi víz, mármint a gyógyvíz és a kórház, meg a szanatórium jut az eszébe. És ha csak ezeket vesszük alapul, akkor bizony nem sok fejlődésről beszélhetünk.. Mert a gyógyvíz ma is ugyanúgy adott, mint ahogyan a korábbi évtizedekben is az volt; ahogy mondani szokás, sem íze, se’ bűze nem változott, gyógyító hatása sem, és az sem, hogy forrása, a Csevice fösvény — nem túl bőségesen ontja... — Pedig szerte az országban népes tábora van. — Tudjuk, és mi. szeretnénk is, ha többet adhatnánk, és persze, ha lehet, változatlanul jó minőségűt. Éppen ennek érdekében tervezzük, hogy a forrás környékén kiköveztetjük a Tárná medrét, nehogy összekeveredjen a talajvíz a forrás vizével. Ez a legfontosabb szempont, és mindjárt ez után következik a másik: a környezetet is olyanná szeretnénk tenni, hogy az jól kielégítse a mai igényeket... Na hiszen: környezet! Ezért aztán Párádnak igazán nem kell a szomszédba mennie. A hegyek felől minden irányból dúsan áradó jó levegő, a csend, a nyugalom — maga a gyógyulás. EGY „CSODA”, AMI — NEM CSODA ... — Igen, maga a gyógyulás, erősíti meg saját szavait dr. Kerényi Sándor, aki jelenleg a szanatórium „B” épületének első emeletén „lakik” egy kedves és igen jó beszélgetőtárs, vitapartner társaságában. — Otthon — az Alföldről jöttem — már arról volt szó, hogy másodszor is műtétre lesz szükségem. Itt viszont — sgmmi panasz. Úgy tervezem, hogy ahányszor csak lehet, eljövök ide. — Valóban csodákat művelne tehát a parádi kúra? — ez a kérdés már ismét a vb-titkárnak szól, és ő megfontoltan válaszol: — Ha csodát nem is művei, de gyógyulást sok esetben annál inkább hoz. Hatására sok gyomorbetegség és nőgyógyászati panasz szűnt már meg. Ez persze, nagyon jó, csakhogy — szintén nem új „szolgáltatás”. Pedig sok mindenre szükség lenne még nálunk, erről volt szó a legutóbbi tanácsülésünkön is, a kereskedelmi ellátottságról és a szocialista törvényességről. Az utóbbi a kisebb probléma nálunk, mert gyakorlatilag ezt már régen megoldottuk. Gonddal, panasszal, kéréssel ide bárki, bármikor bejöhet, és mi a törvényes előírásoknak megfelelően meghozzuk a szükséges intézkedéseket. — És a kereskedelmi ellátottság? — Tagadhatatlan: az elmúlt 2—3 évhez képest jelenleg már jobb a helyzet: működik az új ABC-áruház, a patak mellett a bisztró, és nagyobb az áruválaszték is. És ez jó. Rossz viszont, hogy az ellátottság még így sem kielégítő. különös tekintettel a nagy idegenforgalomra. Jó időben hétvégeken tízezres létszámmal is számolni kell, de étterem nincs, csak a Kakukk ... EGYMILLIÓ AZ OVINAK De ne is soroljuk tovább, mert igencsak nehezen érnénk a végére. A község vezetői különben is többször számba vették már, mi az, amire nagyon nagy szükség van, és el is határozták: a mostani ötéves terv végére szemmel látható eredményeket kell elérni. Ugyancsak ebben az időszakban négy tanteremmel és tornateremmel bővítik az iskolát, új bölcsődét építenek és — terven felül — száz gyermek számára óvodát. Utóbbihoz a pa- ráafürdői gyógykórház felügyeleti szerve, az Egészségügyi Minisztérium már hozzá is járult egymillió forinttal. A máról beszélünk — s közben a jövőt kutatjuk. Mit lehet és kell tenni, hogy a nagyközségi tanács és a Bo- donyt, Sasvárt és Parádot képviselő 33 tanácstag még eredményesebben dolgozhasson a közösség érdekében? Pontosan, határozottan jelölik meg önmaguk számára a feladatokat. Közben pedig megszokott medrében csordogál az üdülőhelyi élet. Délre jár az idő, néhány régebbi beutalt a szanatórium ajtajában áll, beszélgetnek egymással, találgatják, vajon kik lesznek az újak. A kocsimúzeumban a délelőtti gyereksereget most felnőttek népes csoportja váltja fel, legtöbben " még nem látták ezeket a pazar hintókat. A felfedezés örömével szemlélgetik a csillogó drága járműveket, melyek közt látható többek között az országgyűlés elnökének millenniumi díszhintója ajtaján címerrel, aztán „vidéki birtokosok” egyszerűbb, ernyős hintói és a hercegprímás! díszhintó, amely a múlt század elején Bécsben készült, „NASZŰTON” Mások az istállót ostromolják meg, de csak két szép lipicait találnak a negyvennégyes létszámból. — Hol van a többi mén? — érdeklődnek már-már naiv ártatlansággal a fényképezőgépekkel, filmfelvevőkkel és jó adag kíváncsisággal felszerelt turisták, s hü- ledeznek a meglehetősen naturális, de mindenképpen sallangtalan válasz hallatán; — Nászúton. Igen, ez is hozzátartozik a cifra-istálló jelenéhez, hogy az Országos Lótenyésztési Felügyelőség parádi ménösszpontosító állomásának valóban pompás példányai szerte az országban ... nos igen, ez a legjobb kifejezés: nászúton vannak. Élményszámba menő látnivaló azonban bőven akad így is. És hogy valóban élmény, azt bizonyítja, hogy noha alig öt éve nyitotta meg kapuit a parádi kocsimúzeum, már több mint kétszázezren keresték fel. Az emlékkönyvek tele dicsérő sorokkal, köztük az 1975. szeptember 21-én kelt bejegyzéssel: „Nagy örömmel láttam a gyönyörűen visszaállított czif- ra istállót és a szép lovakat, köszönöm ...” — Károlyi Mi- hályné. S aki csak ott jár, mindenki így lehet 'ezzel. B. Kun Tibor 4imjsU,& 1976. június 3., szerda f
