Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-23 / 121. szám

Hol tart a palóckutatás? Érdekes írások,

Beszélgetés dr. Bakó Ferenc kandidátussal ffOff£ÍOÍGtéÍJf*GSZtíí ftlÜV&k

E sajátos népcsoport eredete, sorsa, életmódja az elméit másfél évszázad során kutatók sorát foglalkoztatta. A részeredmények újabb kérdőjelekre hívták fel, a figyelmet, s az is tény, hogy a szakemberek nem tudtak egyértelműen válaszolni ezekre.

Honnan származik nevük? igaz-e, hogy a kabarok utódai? Hogyan alakult ki Pa- lócfüld népessége?

Többek között ezekre a kérdésekre keresnek feleletet annak a nagyszabású néprajzi vállalkozásnak a munkatársai, amelyet az egri Dobó István Vármúzeum irányít 1967 óta.

Az azóta eltelt időszak eredményeiről beszélgetett munkatársunk dr. Bakó Ferenc kandidátussal, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatójával.

ÖT MEGYE TÁRSUL

— Miként született az ötlet?

— Amikor huszonnégy éve Egerbe kerültem, mindjárt érdekelt a téma. Később aztán rájöttem: ezzel a nagy feladattal egy-két lelkes néprajzos semmiképp sem birkózhat meg. Csak akkor juthatunk valamire, ha komplex módszerekkel dolgozunk, azaz együttműködünk a nyelvészekkel, a történészekkel és az antropológusokkal. A teendők megbeszélésére 1967- ben tanácskozásra hívtuk a barokk városba Nógrád, Borsod, Heves, Szolnok és Pest megyék tanácsainak, múzeumi szervezeteinek küldötteit, a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának, az MTA Néprajzi és Népzenei Kutató Csoportjának, az MTA Nyelvtudományi, az Eötvös és a Kossuth Lajos Tudományegyetemek Néprajzi Intézeteinek a Néprajzi és a Mezőgazdasági Múzeumok, valamint az egri tanárképző főiskola munkatársait. A jelenlevők egyetértettek a kutatási elképzelésekkel, s a minisztérium a szervezéssel és az irányítással bennünket bízott meg. Szerencsére nem hiányzott az anyagi fedezet sem, hiszen az MM évi ötvenezer forintos támogatását az öt megye tíz-tízezer^ forinttal megtoldotta. Ebből az összegből fedezhettük a legfontosabb kiadásokat, így hát semmi akadálya nem volt a lendületes kezdésnek.

ADATTÁR IS KIADVÁNYOK

— A gyűjtőmunka módszertani elkészítéseként publikáltuk az 1967-es tanácskozás elvi állásfoglalásokat tartalmazó anyagát, valamint a bibliográfiát és tizennyolc kérdőívet, illetve útmutatót, összesen közel ezer oldalon, Ötvennyolc nyomdai ív terjedelemben. Ez elősegítette azt, hogy önkéntes vállalkozók — fiatalok és felnőttek egyaránt — bekapcsolódjanak a munkába. Igyekezetük, szorgalmuk hiteles adalékok regimentjét produkálta. A néprajzi gyűjtések kéziratait egy erre a célra elkülönített adattárban őrizzük. A nyilvántartás során két csoportra osztottuk: a felderítő és a tematikus ívek válaszaira. Az előbbiek ötvenkét kérdése a népi kultúra és társadalom olyan elemeit térképezte ' fel, amelyek a tudományos köztudat szerint a palócságot leginkább jellemzik. Munkatársaink öt megye területén 510 kutatóponton tevékenykedtek, s így mintegy harmincezer oldalnyi anyaggal gyarapodott adattárunk. A tematikus tájékozódás — százhuszonhárom településen, huszonöt témában foglalkoztunk ezzel — 20 400 oldalnyi szöveggel gazdagított bennünket. Csak ezután foghattunk hozzá a megbízható tényekre építő feldolgozáshoz.

—■ £ téren meddig jutottak?

— Számos, az északi magyarság etnográfiáját elemző dolgozat jelent meg a különböző szakmai kiadványokban, folyóiratokban. A rendelkezésre álló pénzből két munkát adtunk ki, s kettő publikálását támogattuk. A Jászdózsn és palóCság című kötet 1973-ban került ki a nyomdából. Ezt követte 1975- ben Reguly Antal 1857-ben írt naplója. Segítettük Nagy- réde község történeti monográfiája második . részének és a Bükk hegység barlangépítményeiről készített füzetnek a megjelenését. Hózzá- kezdtünk egy szűkebb terület népesedéstörténeti adatainak vizsgálatához, méghozzá helyrajzi csoportosításban, így született meg valameny- nyi Borsod és Heves megyei kutatópont adattára és harminc település 1823-i összeírásából a családnevek kivonata. Az antropológiai feladatokkal tizenhét faluban végeztünk.

A Hevesi Szemle júniusi számából

ÖSSZEGZÉS,

KÉT KÖTETBEN

— A nagy vállalkozás utolsó fordulójához érkezett. Mit ígér ez á szákasz?

— A Kulturális Minisztérium Főosztálya részére beszámolót küldtem eddigi tevékenységemről, s összeállítottam az új ötéves tervre szóló feladattervet is. Ezt április végén megvitattuk. A munka tovább folyik, bár Pest megye kilépett a társulásból. Ez annyiban előnyös, hogy az ő eredményeikét egybevethetjük a mi megállapításainkkal, s így kisebb á hibalehetőség. Ezentúl két irányban haladunk. Sorra napvilágot látnak a részlettémákat felölelő dolgozatok, tanulmányok. Ugyanakkor erőteljes ütemben folyik az előreláthatólag 1981-beh megjelenő', a tizenegy év kutatásainak eredményeit, két kötetben, hetven ív terjedelemben összegző palóc tájmonográfia előkészítése. Ez a mű hat fejezetre oszlik. Bemutatja a palóc földet és népét, a társadalmat, a termelést és a javak forgalmát, cseréjét, felhasználását, a rítust, a kultúrát, a vallást és a művészeteket. Minden témát külön szerkesztő gondoz. Az egyes megállapításokat én és egy pesti kollégám ösz- szegezzük a kiadvány záró részében. Itt adunk majd választ — tények hadára hivatkozva — az eddig tisztázatlan kérdésekre, többek között arra, hógy mik a palóc sajátosságok, hogyan jöttek létre, s miként változtak az idők során. Addig persze számos tennivaló van hátra. 1976- ban és 1977-ben folytatjuk az embertani, a néprajzi és á történeti adatgyűjtést. Nem feledkezhetünk meg közművelődési kötelezettségeinkről sem. Ezért a társuló megyék múzeumi szervezetei évente egy-egy időszaki kiállítást rendeznek, s az anyagot egymás közt cserélik. Mi kezdünk: 1976-ban a népi textíliákat mutatjuk be az érdeklődőknek. Hadd mondjam el végül, hogy a nagy munka anyagi feltételeit biztosították. A többi már a kutatók igyekezetén múlik, s ez szerencsére — akárcsak nyolc évvel ezelőtt — ma is töretlen...

Pécsi István

Gazdag és változatos tartalommal jelent meg á Hevesi Szemle júniusi száma is. Az Irodalom-Művészet rovat érdekes újszerűséggel szolgál, amikor olvasói számára csokorba köti egy egri színházi ősbemutató körül kialakult kritikai viharokat. A Sziklafal kritikái, és a kritika sziklafalai címmel Farkas András tálalásában olvashatunk kiragadott részleteket Kertész Ákos drámájának sajtóvisszhangjából, Az olvasó bizonyára sajnálja, hogy a válogatáson túl a Szemle óvatosan kikerüli az önálló véleményt, nem beszélve arról, hogy megfeledkezik a Színház című folyóirat rangos és elemző kritikájáról, amelynek megidézése bizonyára pozitív irányba billentette volna a dráma mérlegét.

Szigethy András nem élő- ször jelentkezik fantasztikus témáival. Az idő nagykövetei című írását szívesen olvassák a sci-fi kedvelői. Pogány Ö. Gábor hat festő realista törekvéseiről ad tömören fogalmazott értékelést egy hatvani és egy budapesti kiállítás ürügyén. Érdémes felfigyelni Bállá László Ami megmarad című tárcájára.

Az Országos Filharmónia bérleti hangversenye Egerben

Az ungvári író, újságíró á határainkon túl formálódó magyar irodalom méltó követe a Heves megyei folyóirat hasábjain.

Nemcsak érdekes, hanem okos tanulmány is egyben Ladányi Mária írása, amelyet az Agria Játékszín bemutatója elé írt, így bizonyítva a hajdani magyar dráma és színjátszás létezését.

A folyóirat Jelenünk rovata két riportot, pontosabban másfél riportot közöl. Gyur- kó Gézp A három szomszéd- vár című írása Boldog múltjából kiindulva a község jelenéről, a gazdasági előrehaladás mögött lemaradozó tudatról mond vizsgálódó véleményt. A már jelzett fél riportot G. Molnár Ferenc írta Gyöngyöspatáról, ily módon boncolgatva a cigánylakosság helyzetét, életkörülményeinek változásait, illetve maradiságát. Félnek azért nevezhető, mert első része a februári számában jelent meg, s a riport műfaja bizony kévésbé alkalmas a negyedéves folytatásra.

S ha már a folytatásról esik szó: bizonyára sokallják ezt az olvasók is, hiszen a most megjelent számban öt különböző folytatás nehezíti áz eligázödást. Egyébként is meggondolandó: mily én műfaj túri él a negyedévenkénti fólytátást, nem szóivá arról, hogy ha at írás jó, érdekes, figyelmet érdemlő, akkor egy folyóiratnak helyet kell biztosítania számára egyetlen lapszámban is.

Meggyőző, tudományos kutatómunkán alapszik a Múltunk jelene rovat. Elsősorban Kiss Gyula : Az „izgágá andornaki remete” című Mo- csáry Lajos életét, munkásságát méltató tanulmányra kell felhívni a figyelmet, de érdekes Zétényi Endre ismeret- terjesztést és emlékezést szolgáló dolgozata is, amelyet a Hell Miksa által létesített egri csillagdáról és a kétszáz éves délvonalról ír. Az emlékezések sorába tartoznak azok a részletek is, amelyet a Tanácsköztársaság egyik művészeti vezetőjének Lesz- nai Annának A tervezés művészete című előadássorozatából kerültek a szemle hasábjaira.

A Tudományos műhely Ló- kös István vázlatát közli Veljko Petrovicról, Dráviczki Imre és Sereg József Szocialista hazafiság és internacionalizmus címmel írt tanulmányt, Pásztor Emil pedig Kazinczy Lajos emlékezetét folytatja.

A nemrég lezajlott egri tudományos tanácskozáshoz kapcsolható Cs. Varga István A Balassi-kép századunk magyar lírájában Című dolgozata. Hering Margit és Zá- hemszky László A Szovjetunió népeinek kultúrája az első világháború előtti egri lapokban címen ad közre összeállítást, Saiga Attila bedig Munkásmozgalom és eszperantó címmel írt a Hevesi Szemle júniusi számában.

(márkusz)

Az Országos Filharmóniai Társaság soron következő hetedik, egyben évadzáró hangversenyét május 24-én, hétfőn este hét órakor tartja Egerben a Gárdonyi Géza Színházban. A koncerten Vaszy Viktor karmester vezetésével .a debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar lép fel. Az est énekszólistája Andor Éva (szoprán) és Sólyom Nagy Sándor (bariton) az Állami Operaház magánénekese lesz. Szerepel még a programban a Szabó Ferenc- kórus is, G. Horváth József vezényletével. A hangverseny műsorában Brahms két műve hangák el: Variációk egy Haydn témára és a Német requiem című.

Befejeződlek az írásbeli érettségik

Szombaton befejeződtek a középiskolákban az írásbeli érettségi vizsgák. A gimnáziumok és a szakközépiskolák negyedik osztályait végző tanulók túlnyomó többsége, mintegy 47 600 jelentkezett érettségire, mindössze 272-en döntöttek úgy, hogy megelégszenek a középiskolai végbizonyítvánnyal.

Azok az érettségizők, akik egyetemen, főiskolán kívánnak továbbtanulni, matematikából, fizikából és az idén először biológiából is közös érettségi-felvételi írásbeli

vizsgát tesznek. A közös írásbeliket május 24-én és 25-én, hétfőn és kedden tartják.

A középiskolákban a szóbeli érettségi vizsgákat június 9-e és 22-e között bonyolítják le. Az írásbeli é? a szóbeli érettségi közötti időszakban a szakközépiskolások szakmai gyakorlati vizsgát tesznek, ezeken mintegy 16 900 tanuló ad számot gyakorlati tudásáról.

A középiskolák I—III. osztályos tanulóinak június 8- án fejeződik be a tanítás.

(MTI)

BABÄTH LAJOS:

Csipetke

— Hogyan összegezné az 1968—1975. közti időszak főbb eredményeit?

20.10

Magas szőke férfi, felemás cipőben

Francia filmvígjáték Müncheni hangversenyéről érkezik ha2a Francois Perri- ne az álmodozó hegedűmű: vész. Egyik lábán világos, á másikon sötét cipőben, ő az, ő az! — a magas szőke, felemás cipőben — vélik felismerni benne a nemzetközi szélhámost, a titkosszolgálat emberei. S ettől kezdve minden lépését, magánéletének legintimebb pillanatait is kifigyelik a leleményes nyomozók. Csakhogy nyomozókból is két ellentétes érdekű csoport van. S mindkettő Francoist figyeli. Ebből számtalan mulatságos fordulat adódik. A megfigyelők .egymásra licitálnak, mikpzben a kétbalkezes . hegedűművész erről mit sem sejt...

(KS)

fíkmüsőB

ims. májas. £2., vasirí**

1.

Az Opel bugásában benne volt a férfi örök« panasza: „Hát nekem már kötelező negyedévenként ehhez a vénséghez ellátogatni?” De mert szerette a feleségét, nem szólt. Erről legalábbis.

— Ez a Duna-kanyar mindig a szülőföldemet juttátja az eszembe... — szeretett pontosan fogalmazni, mint a nyelvtanárok rendszerint.

— Már említetted.

— Tudóm. De mindig ez jut eszembe erről a részről.

— Nekem meg anyám.

— Ez is természetes.

— Írtam neki a múlt héten.

—Nocsak ...!

— Kérlek, úe hajts olyan

vádul,

— Nyolíváúnál vagyok...

— De a kanyarok! Szóval, írtam neki erről a búbáhati dologról.

— Jól átgondoltad?

— Este már beleegyeztél.

— Este! Este! Te mindig oly difikor hozakodsz elő a dolgokkal.

— Mikor máskor? — halkan felsikoltótt. — Ez a vadállat. Ha most nyolcvannál száguldasz, neki foátunk.

— Nyolcvannál mérítem.

— Figyeltem, hátvédnél Vert a mutató.

— Nyolcvannál! Határozottan tudóm, hogy nyolc- vatítiál. — Ha másról beszéltek, Azt már egy kilométernyi előnynek érezte.

Az asszony nékivörösödött, hogy az igazát bizonygassa. , De meggondolta magát Á férje ugyan beleegyezett a tervébe tegnap este. szik*? üsszeíéküdtek

De lám, reggelre meggondolta magát

Éppen rákanyarodtak arra az erdei tisztásra, ahol az ügyfél kocsija állt. Csak kézmozdulattal üdvözölték egymást; nem akarták levetni bőrkesztyűjüket.

— Megmértem. Ide 3asapúszta két kilométer... —

bár frissen volt borotválva, olyan volt a képe, mint egy rosszul kopasztott disznó pofája. S olyan kövér is volt.

A tanár tettetett kíváncsisággal kérdezte.

— És ez mért fontos...?

— Tudod! Hát anya miatt.

— No, persze, persze.

— És ne feledje, ott mindig friss kiflit lehet kapnia reggelihez. Vajaskiflit. Az már a fővárosi ellátáshoz tartózik. Ez meg itt csak vidéki.

— No, igen! Érthető. Persze.

Újra körbejárták a nyaralót. Tardosi vörösmárvány a lábazat, meg az ízléstelenül tőlésért formáló szabadkémény.

— A süttöi szebb lett volna.

— ön bizonyára nem szereti a vöröset.

összevillant a két férfi tekintete.

— Módjával válaszolta tanár.

— És majd elfeledtem. Az erdőn át is van egy út. Égy ösvény. Azon még közelebb «- szeretetorthon.

A tanár ugyanazzal a villanással adta tudtára az ügyfélnek, hogy ez lényegtelen.

— Persze, a feleségemet is meg kell érteni. Közeli, hogy

így fejezzem ki magam, nagyon közeli hozzátartozójáról van szó.

— Érthető, érthető! — vette át a sertésképű a tanár ismételgető S2ójárását.

Mikor mindent kétszer-há- romszor körbejártak, meg a belső berendezést is átvizsgálták, a tanár levette á bőrkesztyűjét.

— Hát... tegnap egy meggondolatlan pillanatomban beleegyeztem a cserébe

— hunyorgott, s zacskós tokáját mozgatta. — Érti, ugye, uram? Érti?

— Természetesen, természetesen! — „De bolond dolog ez az örökös ismételge, tés.” — Meg -vannak eléged* ve?

— Meg. Hogyne, hogyne. És ön? Bár a múltkor kedvezően nyilatkozott.

— És a lehelyezéstrm. Vendéglátóiparban dolgozom, és ez olyan szinte, mintha katona lenne az ember ...

— No, persze, fhersze. Majd egyszer megkeressük. Ha Véletlenül arra visz az utunk. Lenné szíves megmondani az ügyvédje címét? Majd azók elintézik a formaságokat — s kezet nyújtott.

A disznóképű mély meg- hájlással fogádtá él a kéz- nyújtást

— Ha lehetséges, a tardosi vöröst

__ ne festesse át.

Hog

y úgy mondjam, nekem életművem ez. Igen, igen! Életem álma volt, hogy egyszer ilyen villácskám legyen. És én sokat járok erre, s akkor újra és újra megnézem. Életem álma ez, uram, mint mondtam.

— Aligha változtatunk rajta. Bár ilyen kikötéssel nem élhet. Igen, nem élhet ilyen kikötéssel.

— Csak emberi kérés, kérem tisztelettel...

— Az egészen más. Akkor már többet ígérhetek.

Névjegykártyákat cseréltek, mégegyszer kezet fogtak, s az Opel ment tovább, végig a Duna partján, nyolcvannal.

— Arra gondoltam, ha itt vagyunk, akkor én anyát rendszeresen látogathatom ... Az erdei ösvényen át még két kilométerre sincs az Otthon.

— Természetesen, drágám. Amikor kedved tartja.

— És anya is átjöhetne hozzánk... — ránézett a férjére.

— Áz éri társadalmi helyzetem sok mindent megkövetel ...

— ... Ügy gondoltam, mikor nem vagyunk itt. Takarítana, meg rajta tartaná a szemét.

— Á kulcsokat nem adhatom ki a kezemből. Ezt beláthatod.

— Az anyám:

(Folytaijtiiil

1