Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-08 / 108. szám

Péntek est! külpolitikai kommentárnak: Nincs holtidő Portugáliában ALIG CSITULT EL a nemzetgyűlési választáso­kat megelőző heves kampány, az érdeklődés máris az elnökválasztás felé fordult Portugáliában. Pénte­ken nyilvánosságra hozták az elnökválasztási tör­vényt. Magától értetődik, hogy az újabb választások mindenekelőtt azt a törekvést húzzák alá, hogy a több mint két éve a demokratikus fejlődés útjára lé­pett Portugália élére megfelelő tekintéllyel rendelke­ző, az ország nemrég életbe lépett demokratikus al­kotmányának minden területen érvényt szerző sze­mély kerüljön. Más kérdés, hogy jó alkalmat kínál az elnökválasztás a jobboldal megújuló támadására, po­litikai befolyásának fenntartása, illetve esetleges si­ker birtokában, növelése céljából. ANTUNES KÜLÜGYMINISZTER figyelemre­méltó televíziós nyilatkozatában amellett szállt síkra, hogy a katonák ne hagyják magukat a pártok jelölt­jeinek indítani. Még furcsább helyzet adódnék, ha az 1974. április 25-i forradalom élén állt fegyveres erők valamely tisztje azonosulna a jobboldallal. Nyilvánvaló, hogy a külügyminiszter nem ok nélkül óvta ettől a fegyveres erőt és a közvéleményt. Voltak olyan nézetek, mindenekelőtt a jobboldali PPD főtitkárának javaslatára, hogy például Eanes tábornok, a szárazföldi erők főparancsnoka megfelel­ne erre a tisztségre. A június 27-i elnökválasztás előkészületei jegyé­ben rendezett nagygyűlésen Alvaro Cunhal, a Portu­gál Kommunista Párt főtitkára kijelentette: a kom­munista párt csak akkor támogatna katonajelöltet, ha az kellő biztosítékot nyújt a demokrácia megvédésére, kész érvényt szerezni az alkotmánynak. A főtitkár egyszersmind eloszlatott mindenfajta találgatást arra vonatkozóan, hogy a PKP bizonyos szélsőbaloldali pártok katonaj elöltj ét támogatná. MI TAGADÄS, a potenciális jelöltek között egyelőre többen vannak olyanok, akikre nyugodt lel­kiismerettel sem a demokratikus vívmányokat, sem Portugália rendjét és nyugalmát, biztonságos fejlő­dését nem lehet rábízni. Május 28. a határidő, addig lehet a legfelsőbb bíróságnál a jelöltség szándékát be­jelenteni. A tét nagy: nemcsak a legnagyobb portugál közjogi méltóság, hanem egyben az ország további sorsa is sok tekintetben attól függ, ki kerül majd Costa Gomes elnök helyére. Kissinger Párizsban Berlinben tartják meg az európai kommunista és munkáspártok értekezletét Közlemény a szerkesztő bizottság ülésszakáról PÁRIZS: Giscard d’Estaing és Hen­ry Kissinger csaknem más­fél óráig tartott munkareg­gelije keretében francia for­rások szerint a következő három témáról volt szó: a libanoni és általában a kö­zel-keleti helyzet, az ame­rikai külügyminiszter afri­kai körútja és a francia elnök közeljövőben teendő amerikai látogatása. Kissinger az Elysée-palo- tából távozóban „rendkívül hasznosnak és barátinak” nevezte az eszmecserét. Ki­jelentette, hogy tájékoztat­ta az elnököt afrikai útjá­nak tapasztalatairól és az Egyesült Államok afrikai politikájának irányáról, az elnök pedig kifejtette állás­pontját az afrikai kérdések­ben. „Ezt az álláspontot na­gyon fontosnak tartom” — mondotta a külügyminiszter. A közel-keleti helyzet át­tekintése során elsősorban a libanoni kérdéssel foglal­koztak — hangoztatta Kis­singer, majd hozzáfűzte: „Érdekeink párhuzamosak.” Megkérdezték a külügymi­nisztertől, vajon szó esett-e arról, hogy Franciaország esetleg csapatokat küld Li­banonba. Kissinger válasza így hangzott: „A problémát NSZK—nfság nélkül A nyugatnémet kormány pénteken gyors megállapo­dásra szólította fel a sztráj­koló nyomdászokat és a munkáltatókat. Klaus Bölling kormányszóvivő szerint a vé­leménynyilvánítási és tájé­kozódási szabadság korláto­zása az, ha — akár sztrájk, akár kizárás következménye­ként — hosszabb időn át nem jelennek meg a lapok Nyugat-Németországban. nMimsis 1976. május 8., szombat általánosságban vizsgáltuk és további tárgyalásokon kel­lene megvitatni, ha valame­lyik ország meghatározott intézkedéseket óhajtana ten­ni.” Az amerikai külügymi­niszter a „munkareggelit” követően felkereste Felix Houphouet-Boigny-t, az Ele­fántcsontpart Köztársaság el­nökét, aki hivatalos látoga­táson a francia fővárosban tartózkodik. Az afrikai államfő csü­törtökön tartott sajtóérte­kezletén azt hangoztatta, hogy Angola esete rendkívül nyugtalanítja és hogy felszó­lította a nyugati hatalmakat: tegyenek meg mindent, hogy „Rhodesia ne váljék újabb Angolává”. PINOCHET TÁBORNOK barna pókhálót szövöget. A chilei fasiszta klikk vezetője nemrégiben átrándult a La Plata partjára, Montevideó- ba. Ezt megelőzően tárgyalá­sokat folytatott más dél­amerikai jobboldali rezsimek vezetőivel. Az értesülésekből kitűnik, hogy Pinochet célja: valamiféle „antikommunista tengely” összekovácsolása. Erre a „tengelyre” — a tá­bornok elgondolása szerint — rá lehetne akasztani a barna pókhálót, amely nem­csak a kontinens egész déli részét borítaná be, hanem az Atlanti-óceán túlsó part­jára is, egészen a Dél-afrikai Köztársaságig. Elvégre Fors­ter, a fajüldöző rezsim veze­tője tavalyi látogatása során kijelentette, hogy csak az óceán választja el 6't a dél- amerikai szubkontinens anti- kommunistáitól, minden más egyesíti őket.' Pinochet diplomáciai tevé­kenysége együttjár a Kuba- ellenes rágalomhadjárattal. Ebben egyforma mértékben vesznek részt az Atlanti-óce­án mindkét partján levő re­akciós rezsimek. Arról van szó, hogy Kuba szolidaritást vállalt a luandai kormány BERLIN: Az európai kommunista és munkáspártok értekezleté­nek előkészítésével foglalko­zó szerkesztő bizottság 1976. május 4—6-ig ülésszakot tar­tott Berlinben. Az ülésszakon az alábbi pártok küldöttségei vettek részt: Belga Kommunista Párt, Bolgár Kommunista Párt, Dán Kommunista Párt, Né­met Kommunista Párt, Né­met Szocialista Egységpárt, Finn Kommunista Párt, Francia Kommunista Párt, Görög Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, Írország Kommunis­Észak-Olaszországban Udi­ne körzetében csütörtökön este a Richter skála szerinti 6,9 erősségű földrengés kö­vetkezett be három hullám­ban­A földrengés középpontja a földrengésjelző intézetek megállapítása szerint Udiné- tól észak-keletre, Carnia község közelébe tehető, az Alpok itt magasodó hegylán­cai közé, és rendkívül mélyen lehetett, mivel a rengéshul­lámok szinte fél Európában érezhetők voltak. A földren­gés az Udine és Tarvisio kö­zötti szakaszon, mintegy 60 kilométeres körzetben meg semmisítő erővel hatott. Egyes községek fele, egyhar- mada elpusztult, rombadőlt. Az egyik első hivatalos mér­leg szerint, Maiano község­ben a lakóházak 50 százalé­ka, Gemona és Buja közsé-j gekben 35 százaléka, Forga- riában egyenesen 80 százalé­ka összedőlt. Maianóban két több emeletes, harminclaká­sos modern épület is össze­omlott, maga alá temetve minden benne lakót. Megron­gálódott, súlyos károkat szenvedett sok középület, kórház és számos műemlék- épület (templom, kastély) is A romok igen sok személyt temettek maguk alá. Sokuk holttestét esetleg csak szom­batra vagy még később tud­ják kiszabadítani a törmelé­kek alól. A halálos áldozatok hivatalosan megállapított száma péntek délig 243. A végső szám valószínűleg jó­val magasabb lesz. A hadsereg és más fegy­veres testületek, valamint a Vöröskereszt és az autóklub harcával, amelyet az Angola területére behatolt fajüldöző pretoriai rezsim csapatai és a CIA-bérencek ellen vívott. Pinochet szerint ez az ürügy alkalmat ad arra, hogy Uruguay-i elvbarátaival visz" szatérjenek a latin-amerikai „baloldali szélsőségek” elleni szövetség megtárgyalására. E kifejezés alatt a chilei fa­siszták azokat értik, akik nem hajlandók eltűrni a külföldi tőke és a helyi oli­garchiák uralmát, akik de­mokráciát és társadalmi igazságot követelnek. A chi­lei junta ily módon igyek­szik alapot teremteni egy széles körű katonai-politikai szövetséghez a kontinens dé­li részén, amelyben dominá­ló szerepet kíván játszani. E szövetség feladata — Pinochet szerint — az len­ne, hogy „meghiúsítsa a marxista tevékenység bár­mely kísérletét” a részt vevő országokban. Innen már csak egy lépés bizonyos regioná­lis „törzs” létrehozása a te­vékenység , koordinálására, az amerikaközi „antikommu­nista hadsereg” megteremté­se. igaz, ilyen kísérletek már korábban is történtek. Hi­szen 1965-ben amerikaközi ta Pártja, Olasz Kommunis­ta Párt, Jugoszláv Kommu­nistáik Szövetsége, Luxem­burgi Kommunista Párt, Norvég Kommunista Párt, Osztrák Kommunista Párt, Lengyel Egyesült Munkás­párt, Portugál Kommunista Párt, Román Kommunista Párt, San Marinói Kommu­nista Párt, Svéd Baloldali Párt — Kommunisták, Sváj­ci Munkapárt, Szovjetunió Kommunista Pártja, Spanyol Kommunista Párt, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, Török Kommunista Párt, Ma­gyar Szocialista Munkás­párt, Nyugat-berlini Szocia­lista Egységpárt, és a Cip­mentőosztagai — összesen legkevesebb 5—6 ezer fő megfeszített erővel dolgozik. Padova és a földrengéssúj­totta vidék között a csendőr­ség légihidat létesített. Friuli —Venezia—Giulia tartomány kormánya rendkívüli ülésre ült össze, hogy a tennivalók­ról határozzon- A hajlékta­lanná vált lakosságot udinei középületekben és a hely­színre szállított sátrakban helyezik el. Rómában az ügyvezető kormány ülésén Cossiga bel­ügyminiszter számolt be a helyzetről. A kormányülés után Leone köztársasági el­nök Cossiga, valamint Toros munkaügyi miniszter kísére­tében az elnöki különgépen a „békeerők” születtek, ame­lyek fügefalevélként szolgál­tak a megszálló amerikai hadsereg számára a Domi­nikai Köztársaságban. A déi-amerikai jobboldali rezsimek diplomáciai aktivi­tása, — s ide tartozik Pi­nochet nemrégí montevidói látogatása is — mintegy elő­játékul szolgál az AÁSZ-köz- gyülés júniusi santiagói ülé­séhez. Tükrözi az Egyesült Államok diplomáciájának azt a törekvését, hogy revánsót vegyen azokért a veresége­kért, amelyeket Latin-Ame- rikában szenvedett, ahol egy sor ország nem csatlakozott hozzá, s bírálta Washington „különleges jogait” a konti­nensen. Pinochet tábornok monte­vidói látogatása a növekvő nemzetközi elszigetelődésé­vel szembeni ellenakció cél­ját is szolgálta. Több ország, köztük Brazília, tartózkodá­sa miatt utazását távolról sem lehet sikeresnek nevez­ni. MINDAZONÁLTAL még nagyobb éberségre inti a kontinens valamennyi anti­fasisztáját és demokratáját. Jurij Gvozgyev (APN—KS) rusi Dolgozó Nép Haladó Pártja. Az ülésszak résztvevői folytatták az európai kom­munista és munkáspártok konferenciája dokumentum- tervezetének megvitatását. A szerkesztő bizottság június­ban tartja utolsó ülését. A szerkesztő bizottság megál­lapodott abban, hogy a kö­zeljövőben Berlinben meg­tartják az európai kommu­nista és munkáspártok ér­tekezletét. A szerkesztő bizottság ülésszaka testvéri, kommu­nista légkörben zajlott le. (MTI) helyszínre repült. A kormány az egyes tárcák költségvetése terhére pénzügyi eszközöket mozgósított a természeti csa­pás okozta károk és költsé­gek fedezésére. Friuliba utazott az Olasz Kommunista Párt vezetősé­gének küldöttsége is: Natta, a parlamenti csoport elnöke, Boldrini, a képviselőház al- elnöke és mások. A helyi pártszervek mozgósították tagjaikat, hogy a hatóságok­kal karöltve bekapcsolódja­nak a mentési munkálatok­ba. Az észak-olaszországi sú­lyos földrengés magyaországi hatása — a nagy távolság miatt — szinte észrevétlen maradt. Egyedül Szombat­helyről jeleztek közvetlen emberi érzékszerven alapuló észlelést: a csillárok kilengé­sét, az edények összekocca­nását. A földrengést vizsgáló mű­szerek azonban kimutatták a tőlünk sokszáz kilométerre történt természeti katasztró­fa energiáinak rezgéshullá­mait. Sírná Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Portugáliában1 közzétették a köztársasági elnökválasz­tásról szóló törvényt. t A hivatalos közlönyben megjelent jogszabály értel­mében a jelölteknek május 28-ig kell bejelenteniük a legfelsőbb bíróságnál, hogy indulni kívánnak a választá­son. Jelöltetheti magát min­den olyan portugál állampol­gár, aki betöltötte 35. élet­évét, Portugáliában él és összegyűjti legalább 7500 honfitársának aláírását. Sza­vazásra is csak azok jogosul­tak, akik nem tartózkodnak külfpldön. Ezzel kiküszöböl­ték mind annak lehetőségét, hogy hazájától távol élő el­Sorsforduló német földön Egyesült erűvel láttat munkához német földön kommunisták, szociáldemok­raták és más antifasiszta erők, hogy a romok helyén új életet teremtsenek és visz- szaadják az embereknek u boldogabb és békésebb jövő­be vetett hitüket. Harminc­egy évvel ezelőtt az Elbától keletre eső területeken a de­mokratikus átalakulás je­gyében, az egész nép akara­tával és érdekeivel összhang­ban államosították a banko­kat és a gyárakat, feloszlat­ták a porosz junkerek bir­tokait. Az antifasiszta blokk­ba tömörült pártok száműz­ték a közéletből a nácikat, demokratikus alapokra he­lyezték a közigazgatást és a* oktatást. Minden bizonnyal ez, a de­mokratikus átalakulás Ígére­tes folyamata keltette fel a német nagytőke és a nemzet­közi monopóliumok urainak a félelmét és dühödt ellenál­lását. Ok voltak azok, akik a revansizmus és a militariz- mus jegyében, a postdamf szerződésben vállalt köteler zettségek megsértésével, kür lön államot alakítottak, lét­rehozták a Német Szövetsé­gi Köztársaságot. Így akarták megakadályozni az egységes, békés, demokratikus Német­ország létrejöttét. A reakció és a haladás, a háború és a béke erői között életre-ha­lálra menő küzdelem érlelt« meg a német munkásosztály, az antifasiszta és az antiim- perialista erők válaszát: a történelem első, valóban bég keszerető, demokratikus né­met munkás-paraszt államá­nak, a Német Demokratikus Köztársaságnak a megterem­tését. Történelmi mércével mér­ve három évtized nem nagy idő egy nép életében. A megtett útra visszatekintve mégis megállapíthatjuk: az NDK népe kimagasló sikere­ket ért el a fejlett szocialista társadalom építésében, újabb' bizonyítékot szolgáltatva «-* munkásosztály történelmi küldetéséről szóló tanítás iga­záról. Az eredményekben ki­magasló szerepe van az or­szág marxista-leninista pártjának, a Német Szocia­lista Egységpártnak. A nemzetközi életben szer­zett tekintélyét az NDK népe mindenekelőtt a szocializmus építésében elért sikereinek és annak köszönheti, hogy a Szovjetunióval és a varsói szerződés többi tagállamá­val együtt küzd az európai béke és biztonság megszilár­dításáért, a világbéke meg­őrzéséért és aktív szerepet vállal az enyhülési politika valóra váltásában. A történelmi jelentőségű sorsfordulóra emlékezve szívből köszöntjük az NDK testvéri népét, további sike­reket kívánunk hazájáért és a haladásért végzett nagysze­rű munkájához. nököt válasszanak meg az ország legfelső tisz ségébe, mind pedig azt, hogy csak­nem kétmillió emigráns sza­vazata meghatározó legyen abból a szempontból, hogy ki lesz az államfő. , Antunes portugál külügy­miniszter a lisszaboni tv-hí- radónak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: a katonák nem hagyják, hogy pártok in­dítsák elnökjelöltként őket, még kevésbé hagyják azt, hogy jobboldali pártokkal azonosítsák őket. Antunes nyilvánvalóan a Demokrati­kus Néppárthoz intézte sza­vait, hiszen ennek főtitkára javasolta másfél héttel ez­előtt, hogy Eanes tábornok, a szárazföldi erők főparancs­noka legyen az új elnök, j Pinochet barna pókhálója Súlyos károkat okozott a földrengés Olaszországban Egy mentőalakulat sebesült gyereket szállít el az Udine- től északra levő Buia helység egyik Összeomlott lakóházából. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) (k. a.) Portugália: törvény az elnökválasztásról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom