Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

82 millió forint sorsa:

Pénz

Szabad a munkaköny vét?

és pincerendszer

A lebontásra ítélt házak, a megroggyant támfalak,

a váratlanul megsüllyedt utak figyelmeztettek — az egri’

pinceleszakadások veszélyét a lehető legsürgősebben el kell hárítani. Évszázados műemlékek- ódon utcasorok, hangulatos városrészek sorsa múlott azon, hogy el tudják-e kezdepi idejében a megelőző, illetve a helyreállító munkálatokat. Az üregrendszer ugyanis egyre kiszámíthatatlanabb „meglepetéseket” produkált: óvodát, kellett lebontani, házsorokat kilakoltatni, éttermet, szórakozóhelyet bezárni, forgalmat elterelni a beomlások miatt... S a veszély napról napra nőtt!

Mint arról már többször is beszámoltunk olvasóinknak, tavaly novemberben döntött az Állami Tervbizottság: 1976-ra 82,l millió forintot kap Eger a pince- rendszerből eredő életveszélyes körülmények megszüntetésére, illetve az ezzel ösz- szefüggő szanálásokra és a közműépítésekre. A döntésről szóló hír hallatára — meglehetősen sokáig váratott magára ez az összeg — megélénkült a veszély elhárítását célzó előkészítő munka. Mint Fekete Mihálytól, az egri pincerendszer ügyeit intéző mérnökgeológiai csoport vezetőjétől megtudtuk, az eddigi tapasztalatok alapján elkészült felmérések jó alapot szolgáltak a tervezéshez, az 1976. évi munkaprogram kialakításához. A város a tervek elkészítését a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatra bízta. Ez a vállalat kért aztán fel különböző tervezőintézeteket és csoportokat egyes résztervek elkészítésére. Az utakkal és a közutakkal kapcsolatos terveket például a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat készíti el. az épületekre és a pincékre vonatkozó terveket három vállalat — a Heves megyei , Tanácsi Építőipari Vállaiat, a Dorogi Szénbányák Tervező Irodája, valamint a Bányászati Tervező Intézet — szakemberei dolgozzák ki. A pincerendszerrel kapcsolatos közműterveket pedig a Mély- épterv készíti el.

Már ebből a felsorolásból — s abból, hogy a munkálatokat öt vállalat dolgozói ' .végzik majd — is érzékeibe- ~'tő, hogy milyen hatalmas feladat előtt állnak a pince- rendszer veszélyeinek az elhárításán dolgozó szakemberek. A nyolpvankétmillió forintot úgy kell elosztaniuk, hogy abból az idén minden tervezett munkára jusson.

A rendelkezésre álló ösz- szeg felosztása megtörtént. A mérnökgeológiai csoport

tagjai így már könnyen válaszolnak a kérdésre: mire költjük a 82 millió forintot? Tervezésre, feltárásra, megerősítésre. ..

A pincerendszerrel kapcsolatos munkálatok idei tervei kereken 16 millió forintba kerültek. Már a tervezők asztalán van az 1977—1980 közötti évekre szóló munkaprogram ís. Ezt 1976. augusztusában hagyják jóvá. s adják át a kivitelező vállalatoknak. illetve a városi tanácsnak.

, Az 1976-ra szóló tervekben a legsürgősebb pincemegerősítési munkálatok szerepelnek. Elsősorban a felnémeti részen, a Taverna pincéjében, a Grónai utcában, a Beloiannisz. illetve a Danát utcában dolgoznak a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, valamint a társvállalatok munkásai. Szerepel a tervekben a szabadon álló partfalak megerősítése is. Ezeket a munkálatokat a Bárány, a Bérez, valamint a Fügedi utcában végzik el legelőször. Az itt húzódó partfalak alatt ugyanis omladozó, erősen rossz állapotban levő pincék. üregbejáratok vannak.

Az építők nem egy alkalommal jártak már úgy, hogy a pincefal megerősítésekor a csákányvágás nyomán újabb és újabb üregeket fedeztek fel. Tervezni kellett hát a további pincék, üregek kutatását, a rendszer még nem ismert részeinek a feltárását.

Jókora összeg — 16 millió forint — jut ebben az évben olyan közintézmények és lakóépületek szanálására, amelyek alatt veszélyes pincék húzódnak. Egyebek között ezért kell szanálnia a tanácsnak a felnémeti orvosi rendelőt. az iskolai napközi egy részéi, a KPM Közúti Igazgatósága Grónai utcai telepét. illetve Széche-nyi út végén a Bamevál, az élelmiszerbolt és a Nektár Szövetkezet közötti épületsort.

Május 1-én kezdik meg & pincemegerősítési munkálatokat a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói a Grónai utca folytatásában. a Csiky Sándor, az Al- magyar, a Darvas, a Bérez utcában. illetve a Dózsa György téren. Az erre húzódó üregrendszer veszélyeinek az elhárítása nem kevesebb. mint 23,5 millió forintba kerül majd.

Megszokott látvány már Egerben, hogy egy-egy épületet időnként műszerekkel felszerelt szakemberek vesz nek körül: vizsgálják. „röntgenezik” a házat. El kell ugyanis dönteniük, hogy a pinceomlások, az üregbeszakadások miatt életveszélyessé vált-e az épület, vagy még megmenthető. Az épületvizsgálatok gyakoriak, hiszen a város jelentős része alatt pincék húzódnak. A vizsgálatot egyébként vagy szanálás, vagy épületmegerősítés követi — 27 millió forintból.

Ezekkel a munkálatokkal kapcsolatosak az életveszélyt megelőző útmegerősítések, útépítések. A tervek szerint az idén a Sáncalja. a Koszorú, a Bartakovics, a Könyök és a Kútalja utcákban végeznek. útkorszerűsítést a tanács megrendelésére. Itt kell megjegyezni. hogy ebben a 27 millió forintban nincsenek benne a 25-ös út egri, átkelő szakaszának építési költségei. annak ellenére, hogy ezen a részen is több pince- megerősítésre lesz majd szükség.

Az egri pincerendszerrel foglalkozó szakemberek többször is fogalmaztak úgy, hogy számukra az omladozó üregek újabb meglepetést már aligha tartogatnak. Véleményük szerint ezektől a pincéktől „minden kitelik”. Egy. egy friss omlásról, támfalszakadásról kapott hír mégis meglepi őket, figyelmes helyszínvizsgálat után. a veszélyes részen levő értékek miatt aggódva jegyzik fel a térképre a leendő munkahelyek jelzését. Legutóbb a Cifra téri óvoda melletti pinceleszakadás. vagy az Ár- székszdlában történt támfalomlás került be a veszélyzónák jegyzékébe.

Űj&bb gondokai jelentenek ezek a veszélyes részek, s újabb milliókat a költségvetésben. ..

Szilvás Kstváia

Ügyfélszolgálat, Gyöngyös, városi tanács. Ebben a helyiségben mindent el lehet intézni, anélkül, hogy a különböző osztályokra kellene fáradni. Ha másként nem, akkor az itt dogozók felveszik a telefont, és az illető szakelőadótól megkérdezik, hogyan áll az ügy, mi várható az adott esetben.

Jó dolog ez, kíméli a város lakóit, és az sem mellékes, hogy a tanácsi dolgozók munkáját is.

A kisebb nagyságú terem külsőre olyan, mint valami postahivatal. Á pultot üvegfal magasítja, ennek külső oldalán az ügyfél, a másik oldalán pedig a szolgálat dolgozói találhatók, békés egymás mellett élés keretében. Persze kisebb diplomáciai bonyodalmak itt is előfordulnak olyankor, amikor a kedves ügyfél nem is olyan „kedves”.

Ide jönnek azok is, akik munkakönyvét akarnak kiváltani, és azok is, akik munkahelyet keresnek maguknak.

0

— Miért akar másik munkahelyet? — érdeklődtem Pataki Imrétől.

— Többet szeretnék keresni. Legalább 2500 forintot havonta. Most 300 forinttal kevesebb a fizetésem.

Érthető törekvés. Csak ami az egészet kérdésessé teszi, hogy a mostani munkahelyére tavaly októberben lépett be, tehát alig melegedett meg az építőipari szövetkezetnél. Korábban napszámba járt, miután a tsz-t ott hagyta. Négy munkahelyet is ajánl neki Holló Jánosné, az ügyfélszolgálat dolgozója.

Valóságos címtárnak látszik Szalay Sándor munkakönyvé. A legutolsó bejegyzés: 1976. március 9-től április 1-ig dolgozott a Tudományos Akadémia mátraházi üdülőjében 1710 forin-1 tért. Hasonló beírások tömkelegé a könyvben. Pedig akinek a nevére kiállították, közgazdasági technikumot végzett, mégsem tudott sokáig maradni egy helyben. Most két ajánlat között választhatott

Egészen más ok késztette Vitári Miklósnét, hogy ide bejöjjön a tanácsra. Tizenkét évig volt egy munkahelyen. Most napi négyórás munkát tudna csak vállalni erre keresett alkalmat. Persze, a félnapos állások száma nagyon kévés. Mi tagadás, ezeknél a forint sem sok. Két munkahelyet nevez meg számára Hollóné.

Naponta húsz-huszonöt ember fordul meg itt munkaügyben. Jó részük szakképzetlen dolgozó, és nem is szoktak megmelegedni sehol. ,

Milyen üzemek keresnek munkásokat?

Éttermek, üdülők, napközik konyhalányokat és takarítónőket várnak. Az Avar

Szálló is, a sástói kemping is kisegítő személyzetet keres.

Nincs olyan vállalat, ipari szövetkezet, amelyik segédmunkást és szakmunkást korlátlan mennyiségben ne fogadna. Az Izzó , például kilenc szakmában, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár gyöngyösi üzeme pedig 23 munkahelyet hirdetett meg. A gépgyáriak még technikusokat is keresnek.

Munkaalkalom tehát lenne bőven.

— Mérnököket, de még technikusokat sem szokás nálunk keresni — halljuk Holló Jánosnétól. — Egyébként is nekünk csak annyi a tennivalónk, hogy a tőlünk érdeklődőknek megmondjuk, hová menjen, ha munkát akar magának. A munkáltató és a munkavállaló vagy megegyezik, vagy ■nem. Közvetítő lapot is csak abban az esetben kell adnunk, ha a munkavállaló kilépett a korábbi munkahelyéről vagy egy éven belül kétszer változtatott munkahelyet. De nekünk más dolgunk nincs, mint a közvetítő lapot kitölteni.

— Irányíthatják a munkavállalókat?

— Nem. Mi csak az adminisztrációs teendőket látjuk el, ha közvetítő lapra van szükség.

Ha úgy vesszük, akkor az ügyfélszolgálat amolyan nyilvántartó,- közvetítő, hirdető szerepet tölt be. Itt bizony munkaerő-gazdálkodásról szó

BA tanács munkaügyi főelőadója Kovács Jánosné. Tőle afelől érdeklődünk, mi lesz a most érettségiző fiatalok sorsa?

— Hetven gyors- és gépíró végez az idén. Végzettségüknek megfelelő munkahelyet számunkra a megye

Különös érzés ez ... Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá, hogyan mondjam el; és — attól tartok —, nem tudom ezt szép szavakkal elmondani, mert olyan... olyan érzés, azt hiszem, elmondhatatlan. Mert tengerről van szó, hegyről, égről, mindenségről: emberről!

Igen, az emberről, az ember szeretetéről, melyet örökös örökségként kapunk, s adunk tovább, miközben ápoljuk és formáljuk, nem ritkán akaratlan is; és anélkül, hogy akár csak egyetlen egyszer számot kellene róla adni, nap mint nap — számot adunk.

Bizonyos, biztosan tudom, hogy így igaz: bennünk van, bennem van ez az érzés, várt-váratlan helyzetekben tör elő, és akkor hirtelen nagyon szép lesz a világ, és én meleget érzek, jóleső meleget; átjár, eláraszt, megfürdet: jószagú tavaszi tápot a földnek, és vibrál, vibrál bennem, szinte felkiált az öröm,, és elcsitul és csendben ujjong: segítettem! — segítettem valakinek.

Embernek, embereknek.

Mert erre neveltek, amikor elindultam: először az otthon, aztán az iskolák és mind jobban, mind erőteljesebben, az ország — a hazám, ez így van, én ezt nagyon komolyan gondolom, és ebben sem — semmiben sem! —, semmiben nem va- . gyök egyedül. Én mindig éreztem magam mellett ez embereket. Amit rám bíztak, velük végeztem el, másként ez nem is lehetett volna, másként soha, sehol sem tekéimé. Egymás. wéifriii béHogy az összhangot megteremtsük..,

nák lennénk, tehetetlenek, ezért is vallom: egyaránt egymásra utaltak vagyunk: s itt nincs kivétel, nem kivétel a képviselő, nem a miniszter — senki.

És ez — remélem, nem kell megmagyaráznom — semmi esetre sem általánosítás: a feladatok között természetesen van fontossági sorrend, és ezeket más és más végzi el. Közöttük nem föltétien az a „fontos”, vagy fontosabb ember, aki magasabb poszton ül, hanem aki lelkiismeretesebben végzi el a rábízottakat.

így tanultam, így hiszem, így vallom. Ezt tapasztaltam, mióta csak felnőttként felnőttek és gyerekek közt élek és dolgozom. Ezért emlékszem szívesen első munkahelyemre, az alsó-dabasi iskolára, ahol 1947 októberében kezdtem tanítani, és Dormándra, négyíőnyi kis tantestületünkre, ahol szinte ki sem látszottunk a sokféle megbízatásból. Huszonkét éves voltam akkor, és kilenc funkciót töltöttem be, és ennél senkinek sem jutott kevesebb, de mi négyen — az igazgató a feleségével és ml a férjemmel — minden feladatot megosztottunk egymással; igazi kis család voltunk.

A harmadik ciklusban vagyok most már képviselő. Sokrétű feladatni jatett ec as

megbízatás. Nékem ebben a munkában is a lelkiismeretesség a vezérlő elvem és gyakorlatom. Sok mindent kellett megtanulnom, hogy amit elvárnak tőlem, annak maradék nélkül megfeleljek. Nem ismertem megfelelően a területet, nem volt kellő közgazdasági ismeretem, meg kellertt tanulnom „köz- gazdaságiul”, aztán természetesen az államjogot, és tájékozódni minden témában, ami csak az országgyűlés elé kerül Legutóbb például a számomra legkedvesebb témáról a környezetvédelemről hozott törvényt az országgyűlés. hát kéll-e mondanom, mennyire készültem rá? — ami szakkönyvet csak meg tudtam szerezni, azt mindet bújtam, tanulmányoztam, itt van például „A környezetvédelem biológiai alapjai" és a „Lóra, csikós”, ez a Hortobágyi Nemzeti Parkról szól, és olvasmánynak is nagyon érdekes, számomra valósággal lebilincselő; hogy is ne készültem volna nagy örömmel a környezetvédelmi témára, mikor a mindenem a Mátra, és ez itt van, a miénk, és tudjuk, hogy az ország tüdeje, egyik legszebb vidékünk, nekünk ezt meg kell mentenünk. Sokan aggódunk érte, és nem alaptalanul: itt természetvédelem és népgazdasági érdek találkozik és meg is ütközik, és a mi feladatunk, a mi dolgunk, hogy megteremtsük a kettő közötti összhangot; én az optimisták közé tartozom, hiszem, hogy sikerül, mint ahogy azt is, hogy a cementgyár építése sem teszi tönkre a Bükköt, mert sokan tekintik szívügyüknek, nagyszerű emberek, ismerem őket, és mint magamban, bízom bennük is... jaj, én napestig tudnék beszélni hegyeinkről, a környezetünkről, pedig csak éppen érinteni akartam, és még erről nem is szóltam, erről az én körzetemről, a hármasról, 28 ezer választó- polgár él itt 26 faluban, any- nyi gonddal és annyi vágy- gyal, annyi szép elképzeléssel, amit csak tisztelni lehet és segíteni; első, persze mindenütt a közösség gondja, az kell hogy legyen, hogy út épüljön, óvoda, legyen buszmegálló, jó víz, aztán csatorna, patakszabályozás, és hogy jól hasznosítsuk a természeti kincseinket, és mi meg is tesszük. Itt van például, talán az egyik legutóbbi, hogy gyógyvíz tőrt fel a Sándorréten, 28 fokos, és másodpercenként ezer liter a teljesítménye, hogy engedhettük volna kárba?! nem is tudom, feljegyezték-e már: 588 méter mélyről 33 méter magasra szökött fel, még látványnak ix élmény,

és az, hogy gyógyvíz, gyógyvíz az embereknek, az mindent megmagyaráz, dehogy is engedhettük elfolyni, de ez megint csak egy a sok közül, és már jön is a következő, amit úgy neveznek, hogy a népi hagyományokkal való foglalkozás, és ez szintén olyan, hogy szinte családom nekem, a férjem, meg a gyerekeim, hogy aggódom értük, és < boldog vagyok, ha látom a virulásu- kat. Igen, most így vagyok ezzel, hogy palóc napokat szervezünk, szívem szerint mindegyiken részt vennék, én magam is palócnak vallom magamat, és — úgy gondolom — ez lesz mostanában egyik legfontosabb és legszebb megmozdulásunk; mint a környezetünket, a múltunkat is meg kell őriznünk a jövő, az utódaink számára, és örülök, hogy az egri járás jó gazdája ennek; ez az a közeg, amiben lehet dolgozni, eredményeket felmutatni, ezt mindenképpen meg kell mondanom, hogy egymás segítése nálunk természetes, így alakult ki nekem is nagyon jó kapcsolatom mind az emberekkel, mind a hivatali szervekkel, és ha eredményes a munkám, ezért lehet; így lehetek én is képviselő, velük, akiket képviselek a hivatalos fórumokon, biztosan tudva, hogy velem vannak, együtt vagyunk, egymás és közös dolgaink képviseletében.

Elmondta: Fodor Istvánná

országgyűlési képviselő

bejegyezte: B. Kom Tibor

jelöl ki. Akik nem tudnak ilyet kapni, mehetnek a postára, az Izzóba, de az érettségizetteknek is ajánljuk az egészségügyi pályát, ha nem tanulnak tovább.

— Mit tehetnek azok, akik gimnáziumban érettségiznek?

— összesen 14 lány és egy fiú nem adott be továbbtanuláshoz jelentkezési lapot Nekik azt is ajánlhatjuk, hogy végezzék el a szakmunkásképzés nagyon kedvező változatát, most három hónap alatt szerezhetnek szakmunkás-bizonyítványt. Sokkal egyszerűbb a dolguk azoknak, akik szak- középiskolát végeznek. A számuk 71, közülük csak négy tanul tovább.

— Miután mint főelőadó nem gazdálkodik a munkaerővel, csupán közvetít, mi <s hivatalos elfoglaltsága?

— Az üzemekben nézem meg, hogyan kezelik a munkakönyveket, hogyan tartják be és alkalmazzák a rendeleteket, tehát hatósági jogkört gyakorolok. Hasznos ^ volna, ha lehetőséget kapnának a munkaügyi főelőadók a tanácsokon a tényleges munkaerő-gazdálkodáshoz is. Ügy tudom, készül valami változás, ami ebbe

az irányba hat majd.

ElAz Izzó a fiatalok üzeme, de ugyanezt el lehet mondani a kitérőgyárról is. Az ipar még általában segít magán, akárha a bányákba kellenek is kemény kötésű férfiak. Gyöngyös és környéke sok-sok ezer munkást, technikust, mérnököt foglalkoztat. Ma már a mezőgazdaság sem messzire elkerült munkaalkalom a fiatalok körében, mert itt is a gépek veszik át a .nehezebb munkák elvégzésének terhét, de azért a földekre mégis kellene a szorgos kezek nagyobb csapata.

— Ma már egyetlen üzem sem számíthat arra, hogy termelésének növelését a létszám emelésével oldja meg — hallottuk Berényi Józseftől, a városi tanács elnökétől. — Gyöngyösön szabad munkaerő nincs. Munkaerővándorlás létezik, de ez csak ugyanannak a létszámnak az áramlása egyik helyről a másikra.

— Nem. hoz változást az új nemzedék felnövekedése sem?

— A fiatalok csak a nyugdíjba menők felváltását biztosítják. Az üzemekben tehát a munka hatékonyságát, a műszaki színvonal emelését kell szorgalmazni, mivel a városhoz közeli községekből sem tudunk ma már dolgozókat toborozni.

Jegyezzük meg, hogy néhány fővárosi nagyüzem, mint amilyen például a metróépítő, naponta szállít fel autóbuszokkal munkásokat Gyöngyös környékéről. Ezeknek az ingázóknak a száma nagyon jelentős, több száz, akik között egykori bányászok is szép arányt képviselnek.

BA felvázolt kép sokféle következtetés megfogalmazására ad alkalmat. Ezt mindenki megteheti ízlésének megfelelően a mostani tények alapján.

Amit mi nagyon fontosnak tartunk, az a következő: a munka hatékonyságáról nemcsak azért kell egyre több szót ejteni, mert ez megfogalmazódott a párt- kongresszuson, hanem azért, mert a további fejlődésünknek a legeredményesebb eszköze. Csupán ezért fogalmazódott meg ez a követelmény a pártkongresszuson is.

Abban pedig, hogy milyen eredménnyel tudnak dolgozni a munkások, milyen hatékonysággal termelnek a gépek, döntő szerepük azoknak van, akik szervezik, irányítják a munkát, a munkás!

Mert Itt — a költő szavaival — nem boldogulhat más, csak aki alkot, aki munkás.

<£L Molnár Féréssé

t