Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
1 f rLLÉS ENDRE: fatty úsor ry ürrenmatt kétszázezer dollárt kapott azért, hogy megengedte a filmeseknek : lecsíphetik legjobb komédiája, Az öreg hölgy látogatása keserű végét. A nagyon keserűt. A lényeget. Ismerek egy hatalmasságot, talán a filmíróknál, filmrendezőknél, az egész filmiparnál is félelmetesebb, nagyobb erőt, mely ingyen csipkedi ki az írók jelzőit, főneveit, egész mondatait —, amikor írásaik könyvben rendeződnek, összezavar dialógusokat, összevon bekezdéseket, beleront sorokba és értelembe. Olyan nagy úr, hogy áldozatai csak nyögni tudnak, szólni, felszólalni nemigen mernek. Hadd írjam ide mégis a nevét: a nyomdai Tipográfia fejedelmi ördöge ő. A mindenható. Nagyúr, aki kegyetlenül kiirtatja a fattyúsorokat. De ezekhez a kegyetlenségekhez az olvasónak tudnia kell, mi is a fatty úsor? I Amikor az író kéziratát kiszedik, az ólomba öntött sorokból egy-egy oldalra mindig azonos számú sor jut. De gyakran megtörténik, hogy az új oldal nem teljes I sorral kezdődik (pedig a Tipográfia parancsa szerint ' csak így kezdődhetik!) — sokszor csak egy-egy félsor, esetleg negyed vagy három- : negyed sor kerül oda' Ezek az új oldalra kerülő negyedsorok és félsorok a fattyúso- rok. Ezeket irtja ki a Tipográfia vérengző szigorral, k Miért? r Mert elviselhetetlenül csúnyák — hirdeti ki ítéletét a fejedelmi fellebbezheletlen- ség. Es hogyan irtják ki őket? Vagy magát a fattyúsort kell az írónak kidobni az írásából, vagy az előző oldalon ugyanannyi szót törölni, amennyiből a fattyúsor áll. Ä szegény fattyú így átkerülhet az előző oldal aljára, s a Tipográfia ott megtűri. Megvetően legyint, ott már nem olyan csúnya. Ha az írónak szerencséje van, csak minden negyedikötödik oldalon kell törölnie félsort — de ha elhagyja a szerencse, akár oldalanként, kétoldalanként is törölhet, törölhet, törölhet. .. míg csak el nem borítják kitekert nyakú jelzői, dialógustöredékei és vérző mgndatai. Dürrenmatt csak Claire Zachanhssian műlábát, ala- bástíom kezét, múmiaéveit és halált kívánó bosszúját törülte — kétszázezerért. De még ő is ingyen törli a faly- tyúsorokat, ha a könyveit korrigálja. Mert a Tipográfia fejedelme nyelvek és nemzetek fölötti hatalom- Amikor Maupassant novelláit fordítottam magyarra, négy francia kiadást tettem magam elé, az Havard-t, a Flammariont, a Conard-t és az Albin Midiéit. Időnként négyfelől állítottam össze a teljes mondatot. Mert a szerencsétlen fattyúsorok és a megcsonkított mondatok természetesen kiadásonként változtak. És aki belelapoz Mikszáth Kálmán műveinek kritikai kiadásába, a bő és pontos jegyzetekbe, csodálkozva találgathatja: ugyan miért maradtak el az előző kiadásokból itt is, ott is szavak, félmondatok, egész mondatok. A Különös házasság — öt kiadása során — az újabb és újabb kiirtott fattyúsorok miatt úgy megrövidült, hogy egy gyanakvó filológusunk nyomozni kezdett: vajon nem a klerikális reakció törölt-e kényes részeket? Ha már Dürrenmatt kétszázezer dolláros öncsonkítását nem hallgatta el a kritika, végre halkan fel kellett valakinek jajdulni a pusztuló, vérző fattyúsorok ügyében is. Csóka a cseresznyésben nem csipeget szorgalmasabban, róka a tyúkólban nem pusztít véresebben. Egy egészen egyszerű kérdés: miért ne lehetne egy- egy könyvoldal egy sorral hosszabb vagy rövidebb? Réti Mátyás: Szentendre , V\AAiWiAAAAAAAAAA/WSAAAAAAAAAAAAAAAAAA^NAAAAAAAAAAAWVVWvAAAAAAAAAAAA//J%AAAAAAAA/ÚWVWVVWiA TÖRÖ ISTVÁN: Találkozás A város csillogó mosolyát majd letépi a fagyott reggel — agyamból még csönd szivárog valakit nézek az éjszakában valakit nézek magam helyett — kémények idegen füstjében, a lázas lüktetésben, a halkuló csillag megbújó mosolyában cgytpásra felünk a hallgatásban én meg én — megroggyanok önmagam előtt, mikor köszönni illene a valamikori magamnak — de semmi sem igaz; csak az éjszaka hűvöse liheg nyakamba s az elmúlások huszonhat éve — fuldoklás az igazságért — ráncosodik areélemre, hideg éjszaka szívverése rezegteti a bőrömet, csak a mcgvédlictctlcn magamat adom oda a hajnaloknak. SZŰCSI MARGIT: Hotel jelen Villany-soros szállodákért. Éj van fölötte. Virrasztók fehér ablaka, virrasztók fekete ablaka tekint a zöldre. Macska vadászik egymaga. Világos fövenyre a víz omlik dörögve. Fehér, fehér lépcsőkre süt a szőlőfák ásványos zöldje. Macska vadászik egymaga, lapul, felugrik, éjbe-csap, titánbogár zuhan pörögve. Hallgatag tribünök mögött, ahol árulnak paprikát, láttam a veszteglő hadat s a lakkozott csiga-bigát — szemétből aviatikát. Fehér lépcsőkön a magány, ígéret Földje. Virrasztók fehér ablaka, virrasztók fekete ablaka tekint a zöldre. F él tíz — mondta az asszony. Fuchs felnézett az újságból: — Feküdjek le? — Fél tíz, és a Julika még nincs itthon — szólalt meg újra az asz- szony ingerülten. — Hát nincs, ez igaz. íj Hány órára ígérte? — Hány órára? Hány órára? Nincs itthon, ez a lényeg. Nincs, és nem is tudjuk, hogy merre jár. Tegnap reggel elment, és még mindig nincs itthon ... — Te engedted el, Rózái..; — Én ... Mert az én szívem sincs vasból. És miért ne mehetne le a Balatonra egy lány? Itt kuksoljon velünk? Szórakozzon egy kicsit. Utóvégre már nagy lány. Negyedikbe megy az ősszel, s ha a jó Isten megsegít bennünket, jövőre már egyetemista lesz ... — Akkor jól van — mondta Fuchs, és visszazökkent az újságjába. — Megállt egy autó, .nem ...? — mondta az asszony, és az ablak felé fülelt. — Na és, ha megállt? Julika nem autóval ment. — Nem autóval. A barátnőjével ... De esetleg ... — Nahát Rózái... összebeszélsz minden marhaságot. Az asszony letette a kannát, és az ablakhoz lépett. Kinyitotta. Hosz- szan bámulta az utca sötét mélységét. — Na? — kérdezte Fuchs. — A ZÖLDÉRT-es Lévai jött — mondta az asszony, és otthagyta az ablakot. — Nevetséges — jelentette ki Fuchs, és felkelt a karosszékből. — Mindenkinek van autója, csak nekünk nincs. A Lévainak két éve még semmije sem volt. Most meg parádéznak. — Jövőre megkapjuk a Trabantot, és akkor Te is parádézhatsz. Csapkodhatod az ajtót, moshatod, fizetheted a drága benzint. Vége lesz a jó pörkölteknek, vége lesz a nyugalomnak. Az asszony mereven a férjére pillantott: — Fuchs, jobb, ha lefekszel aludBertha Bulcsu: Fuchs űr szenté fénye ni. Pihenned kell. A végén még elszámolod magad a pénztárban, és nem sikerül megtakarítanod a mankópénzt. Fuchs megszemlélte a feleségét. Tűnődött egy keveset, hogy vajon komolyan beszél, vagy csak sértegetni akarja? Tíz óráig mocorgott a karosszék és az ablak között, de tovább nem várt. Lefeküdt. El is aludt mindjárt, jóízűen, mélyen, hangosan. I stenem, ez a férjem — sóhajtott Fuchsné, aztán kihúzódott a konyhába. — Elmosogatott, az edényeket egyenként a helyére rakta, aztán pedig csak ült a viaszosvászonnal letakart asztal mellett, és fülelt. A neszek önálló életre keltek a házban. Csupa motozás, koccanás, zuhanás, csikordulás volt az este. Zenéltek a vízvezetékcsövek, szörcsögtek, cuppogtak az önzárós tartályok, a lift dorombolt, nyögött, gyüszmékelt, s egy férfiszínész az utca túloldalán, valamelyik sötét, kitárt ablak mögött, szerelmet vallott. Fuchsné fáradt szeme a képernyő fényét is megsejtette az utca tízméteres messzeségében, de azt, hogy üldögél, vagy ki alszik a színész ládája előtt, már nem tudta megállapítani. A lift nyögve lefékezett, Fuchsné visszatartotta a lélegzetét, és várt. A színész is nyögött a tévéládában: „Szerelmet mondtál...?” — A léptek belevesztek a lépcsőház penészomlásaiba, s a színész nyögésébe: — „Szerelmet mondtál mégis?” — Az utcán csörömpölve összetörött valami. A csörömpölés lomha szárnyakon emelkedett a háztetők között. Fuchsné arcán megrángott egy fáradt izom. A rángástól megijedt, összerezzent, felállt. A falról leemelt egy régi rézedényt, «miben valamikor habot szoktak »érni. — Julika, mi az ördögöt csinálsz? — Jaj, semmit anyu, de nem tudnál beadni egy pongyolát? Vagy az iskolaköpenyemet... Ott lóg a szekrény oldalán ... Ügy beleizzadtam ebbe a ruhába, hincs kedvem visszahúzni. — Fuchsné bement a szobába, s néhány pillanat múlva már hozta is Julika iskolaköpenyét. Lenyomta a kilincset. Az ajtó zárva volt. Bekopogott. Az ajtó résnyire kinyílt. — Dugd be, anyu ... N yisd ki rendesen. így nem tudom begyöszmékelni ezt a köpenyt. — Dehogynem, anyu ... Olyan ügyes vagy te ... — Fuchsné türelme elfogyott. Belökte az ajtót. Lánya a kádhoz tán- torodott. Teljesen meztelen volt. Szőke haja a vállára lógott. Fuchs- nét boldog, elégedett érzés környékezte: „Milyen szép ez a lány.” De aztán hirtelen elkomorodott. A lány vállán egy fogsor kékeslila nyoma éktelenkedett. — Mi az ott a válladon? — csattant az asszony hangja. — Az Ica olyan marha. Lehúztam róla a takarót; és belém harapott — mondta a lány sirós, bizonytalan hangon, s a két karját szorosabbra zárta a melle előtt. — Az Ica ...? — Igen, anyu. — Az Icának mióta vannak ilyen lófogai? Ezek lófogak. — Pedig az Ica volt... Fuchsné inas, fáradt keze meglendült. A pofon nagyot csattant. A lány nekiesett a fürdőszobapolcnak, s ledöntötte a kölnisüveget és a fogmosópoharakat. A csörömpölésben alig hallatszott a lány viny- nyogása: — Igazán ... Anyu ... — Mit állsz itt meztelenül? Hol a nadrágod?! — Elszakadt... Az Ica azt mondta, hogy másszunk fel a fára barackért, és elszakadt. Ott is maradt. .. De úgyis van itthon elég, gondoltam. Fuchsné tenyere ismét lesújtott. Dühösen, rémülten verte a lányát. Új könyvek Az idei ünnepi könyvhét-:' re sok érdekes olvasnivalóval örvendeztetik meg 3 könyv barátait a könyvkiadók. A Kossuth Kiadó ez alkaJ lommal is megjelenteti a hagyományos' — és népszerű — „Irószemmel 1975.” című kiadványt, amely egy esztendő legszínvonalasabb irodalmi riportjait tártál-! mázzá. A Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot — két kötetben — a „Magyár népdalok”; a gazdag gyűjté- mény anyagát Ortutay Gyula és Katona Imre válogatta. Bertha Lulcsu novellás kötete „A Teimel villa". Fekete Gyula három kisregénye (A falu szépe, Az orvos halála, A hű asszony meg a rossz nő) most egy kötetben jelent meg- Féja Géza kisregényeit, elbeszéléseit tartalmazza, a „Sűrű, leerek erdő". Laczko Géza kétkötetes történelmi regénye, a „Rákóczi", amely a Rukóczi-korral foglalkozó szépirodalmunk mindmáig legkiemelkedőbb alkotása. Galgóczi Erzsébet új regénye „A közös bűn”. Molnár Géza regénye a „Villa Tahiban". A Táncsics Kiadó is két regénnyel jelentkezik a könyvhétre. Az egyik Földeák János : „Nemcsak magánügy'’ című regénye, míg a másik szerzője Tüli József, s regényének címe: „Boldogtalan nők". Az Európa Könyvkiadó könyvheti újdonságai között találjuk a „Szovjetunió népeinek irodalmából” szóló kitűnő válogatást, címe „A kakukk-kát”. Óceánia népeinek költészetéből ad ízelítőt a „Táncol a hullámsap- kás tenger” című kötet; Rákos Sándor fordításában. Alejo Carpentier, a mai kubai próza világszerte elismert mestere a szerzője „A fény százada" című regénynek, amely a dokumentum hitelességét párosítja a kor, a táj és az emberábrázolás fcs- tőiségével a nagy francia forradalom amerikai hullámverésének megjelenítésében. V,VWW IAWWNAA T Minden ütés után felnyögött, mintha neki jobban fájna a verés. ~1 e disznó ... Te utolsó ... Erre neveltünk téged!? Nesze, te utolsó ... Megmondod végre az igazat?! Vagy az hiszed, vak vagyok? Kivel henteregtél, te utolsó?! — Jaj, anyu ... Ne, anyu ... — sirdogált a lány, s az ütések elöl ügyetlenül kapkodta a fejét a szűk helyen. Fuchsné abbahagyta a lánya ütlegelését. Rámeredt, s látta, hogy nemcsak a vállán vannak fognyomok. — Ó, egek ... Én téged már hiába verlek ... Ugye, hiába, lányom? — Nem tudom, anyu. — Megtörtént, aminek ne.m szabadott volna. Egy diáklánnyal. Belehalok a szégyenbe. — Igén, anyu — szepegte a lány. — Ö, egek, mi lesz most? Férjhez kell menned. Nyilatkozott legalább? Hozzád beszélek! Nyilatkozott, vagy nem? — Kicsoda, anyu? — Az illető... — Azt mondta, ha akarom, feljárhatok az irodájába ... — Az irodájába? Hát irodája van már? Hány éves? — Talán mint apu .. 1. — Micsoda? Mint apád? öregemberekkel henteregsz? Te lány, én azonnal megőrülök. Megőrülök ... — Az Ica az eső után mindjárt kapott kocsit, én meg nem ... Ott álltam Fűzfőnél a mezőn. Sötét volt, a köd is leereszkedett. Ez jött. Ez az illető. De én nem akartam ... Erőszakkal vitt be Velencére, mert ott is van neki víkendháza, meg a Balatonon is. — Megőrülök — nyögte Fuchsné. — Ó, anyu... Ne légy ennyire maradi... Fuchsné elvesztette az önuralmát. Ököllel csapott le a lányra. Ököllel, tenyérrel, újra és újra. A lány aztán hirtelen elkapta a fejét, s Fuchsné keze nekiütközött az üvegpolcnak. A polc eltörött. Fuchsné kezéből ömlött a vér. A lány zokogva szaladt a folyosóra. A csörömpölésre Fuch is felébredt a szobában. Nyögött egy nagyot, aztán felült. I ércekig nem tudta eldönteni, hogy amit hall, az sírás, vagy csak a vízvezetékcsövek énekelnek a falakban. F A 4 Rongyot fogott és szádolt. — Istenein ... Milyen szerencsétlen vagyok — mondta hangosan. U jja a viaszosvászon síkján matatott. Keresgélt valamit Elmélázott. Fájt a háta. A csöngetésre összerezzent. Éjfél már elmúlt. Kiment, ajtót nyitott. — Nahát... Julika... — mondta, és megcsókolta a lányát. — Csókolom, anyu, apu már alszik? — lépett a lány az előszobába. — Most aludt el szegény apád .. : Nagyon ideges volt miattad. Tudod, hogy te vagy a szeme fénye ... Retteg miattad... — Ö, az apu . — mondta a lány, s a fürdőszoba felé hátrált. — Gyere, egyél... Jó kis pörköltet főztem. Kovászos uborka is van... — Ó, anyu ... Megyek is már, csak megmosom a kezemet. Olyan koszos vagyok. A szél hordja a port — mondta a lány, és hirtelen beugrott a fürdőszobába, és magára zárta az ajtót. Fuchsné megállt a fürdőszoba előtt, és megcsóválta a fejét: — Szél... Milyen szélről beszélsz? Nem volt szél... A lány hangja a vízcsobogáson át, halkan érkezett: — Volt egy kis szél, anyu. Szél, jégeső, aztán meg köd. Majd mesélek, csak melegítsd meg a pörköltet. — Nyáron köd? Ki hallott ilyent — mondta Fuchsné, aztán bement a konyhába, és munkához látott. A pörkölt gyorsan megmelegedett. Kiöntötte egy cseréptányérra, aztán evőeszközt, kenyeret s a kovászos uborkát is odakészítette az asztalra. Leült az egyik székre és várakozott. A fürdőszobában még javában csobogott a víz. felállt és kiszólt a folyosóra: — Julika! Kihűl a pörkölt... — Megyek már, anyu .— mondta a lány, de meg sem mozdult. Fuchsné gyanúsnak találta az ügyet, és bekopogott az ajtón:
