Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

Családi gondok — női gondok Kerekasztal-beszélgetés — aszta! nélkül Ünnepi kőmjvhéi 1976 Afféle „kerekasztaT’-beszél- ge lésnek szánták a szerve­zők — a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa és a HNF He­ves megyei nőbizottsága —, egy országos felmérés ered­ményeinek, életéből vett iga­zolását keresve. Az egyen­jogúságról volt szó, ponto­sabban arról, hogyan alakult a nő helyzete a családban, közös-e a második műszak gondja, hol szorít a cipő. Ti- 'zenö' egri lakos mondta el "a véleményét, valamennyien csa" ídanyák, -apák. Érdekes volt végighallgatni, ki ho­gyan látja mindezt a saját éledén lemérve. A gondok úgy kapcsolódtak egymásba, mint a lánc szemei. Szerintem az asszonyok legnagyobb gondja a főzés. Ha igazán könnyíteni akar- ■ nak rajtuk, akkor ebben kel­lene segíteni. Pesten köny- nyebb — legalábbis mi vi­dékiek így gondoljuk —, mert lehet kapni konyha­kész árukat. Felére csök­kenne a második műszak főzésre szánt ideje, ha len­ne előre megtisztított bur­gonya, zöldségféle. De itt semmi sincs. Az ember el­képzeli napközben, mit főz vacsorára, aztán mindig mó­dosítja, mert estére kiderül, hol ezt nem lehet kapni, hol azt. A szolgáltatásokról meg jobb, ha nem is beszélünk. A Patyolat megszüntette az express ágyneműmosást. De kérdem én, hol az a jól el­engedett fiatal házaspár, akinél annyi ágynemű áll a szekrényben, hogy várhat négy-öt hétig a mosásra? Szolgáltatás a gépek javítá­sa is. Mégis előfordul, hogy ihárom-négy hetet kell várni a mosógép, a centrifuga ja­vítására. És hol a takarító­szolgálat? Hogy legalább a lakásfestés, a tavaszi, őszi nagytakarítás idején megren­delje az ember. Milyen jó . lenne odaadni a kulcsot, és hazamenni a kész, tiszta la­kásba. A főzés tényleg nagy gond. De legalább annyit beszél­getünk a korszerű étkezés­ről is. Nem kell főzni este. A zsíros, meleg vacsora nem is egészséges. Én például nem főzök, hideget vacsorá­zunk. Sokan mondják nekem is.' az drágább, de higyjék el, forintban le sem mérhe­tő, mennyivel többet jelent hogy a felszabaduló időt a gyerekekkel tölthetem. Ne­kem nem kell minduntalan arrébb küldeni a beszélgetni akaró gyereket, hogy hagyj, most nem érek rá. Így van időm a gyerekekhez, olvas­ni. kézimunkázni, tv-t nézni. Könnyű így megoldani ab- lán a családban, ahol dél­ien mindenki üzemi kony- íán, menzán, vagy az isko- ai napköziben ehet. De mi a lelyzet nálunk? A lakótele­it iskola olyan zsúfolt, hogy íz ötödikes gyereket már lem veszik fel a napközibe. Cell a hely a kisebbeknek, írlem is, meg nem is, mert i tízévesek ott maradnak elügyelet nélkül. És mit igyen a gyerek? Kénytelen 'agyok este nekiállni főzni, íogy másnapra legyen meleg ■tel. Így is idegeskedhetem igész nap, hogy nem lesz-e >aj a gázzal, nem felejti-e íyitva. nem égeti-e meg nagáh A városba nem küld- íetem oe ebédelni, hiszen udjuk hogy az egri ven­léslők zsúfoltak, s mire egy .ízéves gyerek bejön, meg- ibédel. hazamegy, elmegy a :él délutánja. A bevásárlás, is gondot je- :nt, ha hideg vacsorákat ad i ember. Aki otthon van agy délelőttös műszakban olgozik, reggel még kap undent, de mire este haza- nincs zsemle, péksüte- íény, néha elfogy a tej. Az OäMäM 1976 május 30.. vasárnap örökké reklámozott sajtok­ból sokszor csak egy-két féle akad. A városközpontban ta­lán jobb a helyzet, de a pe­remkerületek kis boltjaiban bizony hamarabb elfogy min­den. Akkor Indíts, be a vá­rosba. A bevásárlásra el­megy másfél óra. Nem a Patyolat a hibás, hogy lassúbb a szolgáltatás. Munkaerőhiány van ott is. Á drága mosógépek mellé nem lehet odaállítani azt, aki ép­pen az utcáról jött be. Ér­teni kell hozzá, és érteni az új mosószerekhez is. Szak­munkásképzés kérdése ez is. A szakmunkásképzés pedig nem tart lépést a , szolgálta­tási igényekkel. 'Élő példa rá a Patyolat. Mosómestereket kellene kiképezni, de a tan­terv szerint még mindig a régi, hagyományos kelmefes­tő-ruhatisztító-' szakmunkás- képzés folyik. Meg kell ezt is oldani, mert sok lánynak jelentene szakképzést, jövőt, arról nem is beszélve, hogy hány asszony munkáját köny- nyítheti meg a jól dolgozó Patyolat. ★ Kevés a bölcsőde, az óvo­da, a napközi otthon az is­kolában. Akár merről indul a beszélgetés, mindig elju­tunk ide. Annyira hozzátar­tozik az egész problémához, a családi élethez, a nőkér­déshez. Szerintem alaposab­ban kellene megszervezni a társadalmi erőket az óvoda­építéshez. Teszem fel, ha nálunk az üzemekben. . azt mondják, hogy itt és, itt fel' akarunk építeni egy óvodát, ehhez kell a pénz és a. tár­sadalmi munka, sokkal szí­vesebben vállalnának még többet is az emberek. Job­ban lehetne erre építeni, és sok fiatal' házaspár gondja. megoldódna így. * Azért van már valami változás a munkamegosztás­ban is. Pedagógus vagyok, s mivel .első-második osztályt_ -lanítok^-s- többnyire.', már fia­tal szülőkkel talállibzÓm. Az apukák hozzák-viszik a,, .böl­csődébe, az óvodába a kiseb­beket, segítenek takarítani, mosni, gyereket ellátni. A fiatalabbak között már nincs abban semmi, ha a férj há­zimunkát végez. Ez persze azon is múlik, milyen a környezet. Nálunk a vöm barátai, szülei állan­dóan szörnyűlködnek azon, hogy mindenben segít a lá­nyomnak. Papucsnak tart- .ják. A közhangulat, a kör­nyezet, azon múlik nagyon sok. A nevelésen is. Érdekes módon a feleségek — az idő­sebb korosztály is — elvár­ják, hogy a férj segítsen. De ugyanakkor a saját fiát ke­vés nő neveli „háziasán”. Ritka az olyan fiú, aki mos* mosogat, sőt főz is. Pedig így kellene felkészíteni a fiúkat is a családi életre, a házasságra. A családok több­ségében furcsa ellentmondás alakul ki, a férjtől megkö­vetelnék a segítséget, a fiuk­tól nem. Más hiba is van. Enged­jék meg, hogy a saját pél­dámat mondjam el, az asz- szonyok okulására. Míg fia­tal házasok voltunk, nem sokat segítettem. Ketten vol­tunk, úgy gondoltam, ha. anyám el tudott látni egy öttagú családot, a feleségem is elbír kettőnket. Aztán jött a gyerek, az első, aztán a második. A feleségem is dolgozik, higyjék el, a végén elszégyelltem magam, hogy én bent ülök a tv előtt, ne­ki meg ne legyen megállá­sa se. Segíteni kezdtem. De akármibe fogtam bele, sem­mi se volt jó. Az ablak nem ragyogott eléggé, a ruha nem lett hófehér, a padló fényes. Mindig a két balke­zem emlegette. Elismerem, hogy ő jobban ért hozzá, de én is belejöttem volna! El­vette a kedvem a segítéstől. Most hozom-viszem a gye­rekeket, de a konyhába ki sem teszem a lábam. Csak azért mondtam el, hogy fér­meglássák, nemcsak a fiákban van . hiba. ■ ■ ★ Nehéz ebbői az egész kör­ből kiszakadni. A háztartás, a gyereknevelés — ha már több helyen van is segítség —, azért végül is mindig a nő nyakába szakad. És eb­ben nagyon nehezen lépünk előbbre. A gyermekgondozá­si segélynek van ám. viszá­lya is. Megkérdeztek ezer fiatal* nőt, hogyan alakult a családi élet a gyermek meg­érkezése után. Egyharmad ■ részük azt válaszolta, a férj változatlanul segít a ház­tartásban, úgy mint akkor, amikor még nem volt ott­hon gyermekgondozási segé­lyen a feleség. Több mint egyharmad részük sokkal ke­vesebb időt lölt otthon, nem segít a háztartásban, sőt ki­szolgáltatja magát. És ezt a nagy számot még azzal sem lehet indokolni, hogy a férj különmunkát vállal a kiesett kereset pótlására, mert any- nyian nem vállalnak külön­munkát, mint ahányan már nem segítenek/ Kevesebb, mint egyharmad részük,, töb­bet segít, mint korábban. A baj ott van, ahol' a férj le­szokik a segítésről. Annyira- természetesnek veszi -ezt az állapotot, hogy amikor a nő visszamegy dolgozni, :akkor sem változtat a magatartá­sán. + - ■'-* .» Jó is a ■ gyermekgondozási' segély, rheg hátránya is van'. Sok nő megy vissza a' gyer­mek másfél, kétéves kora után, mert bezártnak ’ érzi magát. Elszürkül az élete, hiányzik á közösség, a mun­ka, amely sokuknál már nemcsak egyszerűen kereseti forrás. Igaz úgyah; arra hi-, ■ vatkoznak, anyagi "okok mi­att szakítják félbe-'' a gyer­mekgondozási, segélyt, .de _■ a háttérben ennél több van — a társadalom élete iránti igény. * Elindultunk raz egyenjogú­ság kérdéseitől, ■ s" kiderít," önmagában .y.MŐfmeffl teliéi beszélgetni.' ='Kapcsol óSnalT egymáshoz a gondok, a szol­gáltatás, a gyermekélelme­zés, az óvodai, bölcsődei fé­rőhelyek száma, bizonyságá­ul annak, hogy a nőkérdés társadalmi kérdés. Foglal­kozni is csak így lehet és szabad vele. Deák Rózsi (Potó: Szántó György) 20.10: ALTONA FOGLYAI Olasz—francia film A Sartre színművéből ké­szült film — bár a náci Né­metországban játszódik, — az algériai helyzetre utal. Sart­re akkor írta drámáját — 1959-ben —, amikor az algé­riai események, a kínvalla­tások, a francia értelmjjség Jelkiismeretét megborzongat- ták. A mű á fasiszta mód­szerek ellen emel -szót. Franz Gerlach, a film fősze­replője, a nürnbergi per egyik vádlottja, lelki egyen­súlyát vesztett pszichopata, apja kastélyának padlásán él — magányosan, elborult el­mével, s a háborúról gon­dolkodik. KEREKES IMREI Nem tudom . mikor jutott eszembe, hogy komputer ke­zelő leszek, de azt a pillana­tot már sokszor elátkoztam. Mit mondjak, szeretném le­szidni magam a hülyesége­mért, hogy így beleestem ebbe az ügybe... Azt hittem, ha komputer kezelő leszek, hát majd állandóan, valami­féle elméleti matematikával foglalkozom, kibernetikával, , meg mit tudom én- mivel. Már előre úgy éreztem ma­gam, mint a tudósok, akik mindig egy . diplomás isten­ről ábrándoznak. Ügy képzel­tem a jövőmet, hogy majd szép csendesen táplálom a komputert és ha valaki, lát­na, azt mondaná, tiszta őrü­let amit ez a gép tud. Ez- már se nem technika, se nem más, : ez egyszerűen valami igézet. Szóval jól befürödtem ebbe a varázslatba. J Annak iszom. most a levét, hogy , egy„ .teljesen, ártatlanul' induló, napon reggelizés. köz­ben összevesztem a felesé-: genimel.. Ha, agyonvernek se tudom már, mi volt az. ok. A nagy ügyeknek különben is- szabadszemmel alig látható okai vannak. Az /utcán to­vább forrt bennem a méreg, mire a gépteremig jutottam, már az volt' az érzésem, hogy ereimben szivárványszínű vér keringet és idegeim ettől úgy remegnek: 1 mini gyilkosban-: az ítélet. Nem is tudom, nogy miért, akartam-e, vagy csak úgy történt, megnyom­tam egy gombot a kompute­ren. A gép szelíden beindult, én pedig álltam ott és hall­gattam ezt a zümmögést. Es­küszöm, ez úgy hatott .’rám, mint a'nyugató. Ettől kezdve igazán társamnak éreztem a gépet, mondhatom úgy is, partneremnek. Valakinek a valami helyett, akinek el le­het mondani, hogy. mi a bá­natom, miért vagyok szomo­rú. Hát én panaszkodtam, még'hözzá nem is akárho­gyan. .Haragudni sem lehet rám azért, hogy ezzel a ma­gam komputeres módján pró­bálkoztam : betápláltam az információt, a feleségemről. Szabályszerűen beprogramoz-, tam tulajdonságai koordiná­táit, hangulatainak szinusgör- béit és :■ otthoni vitáink visz- -sza-visszatérő okait. Jó já­ték volt. Még el is röhögtem,, magam. Szóval, nagyon kiél- . -tem ezt az ügyet, még az in­gem is felgyürtem. Annyira forrt bennem . a méreg. Még tavalyi sérelmeim is felkava­rodtak bennem/ Olyan lehet­etem, mint egy tűzhányó, de nem - lávát dobáltam a ma­gasba, hanem a világfelesé­gek bűneit, .hogy lássa az egész emberiség, íme asszo­nyok, ti vagytok az élet meg- rontói. Lehet; hogy tárgyila­gosan nézve: is van ebben va­lami ... Mindezzel elkészülvén, be- f~"jésztettem a gépet. Dör­zsöltem a kezem, hogy anyu­kám, most aztán befűtök neked. Úgy tessék-lássék fe­leségem néhány kedvező ol­dalát is bekevertem az infor­mációs játékba, már csak a forma meg a tisztesség ked­véért is, mert nem játék a játék, ha nincs finomság és árnyaltság az akcióban ... Mindezt onnan is tudom, hogy nagy focirajongó va­gyok. Szóval, bárki elképzelheti, mi lett az eredmény, mikor a komputer kidobta, hogy milyen is az én kedves ne­jem. Ilyen jó napon mint az, talán azóta sem volt. Na, drágám, mondtam, téged az­tán jól eláztattak, az Isten se mossa le rólad, ki vagy. Itt tartalak a markomban ... Még ez a komputer is nekem adott igazat. Elvakultságom- ban már csak ezt láttam, mert köztudott, hiába van messzebb a Hold, mégis azt látjuk, nem a Himaláját. Kezdtem magam egyre kel­lemesebben érezni. • . Eddig is szerettem ezt . a komputert, de ettől a pilla­nattól éreztem, hogy még kö­zelebb kerültünk egymáshoz. Láthatatlan vezetékeinket is kiépíti valaki. Még jobban vi­gyáztam rá, hogy túl ne haj­szolja magát, azonnal meg­hallottam, ha csuklott és só­hajtott, megéreztem, ha fel­ment a hője és ezt a terem le­vegőjén is érezni lehetett. Ilyenkor szünetet tartottunk. A komputer hálás volt ezekért a pihenőkért, lágyan duru­zsolva szívta magába a friss áramot, és memóriaegységei színes álmokat szövögettek azokról, az eljövendő boldog napokról, amikor majd izo­tópjait kicserélik és friss olajban fürdetik ízületeit. A feleségemmel történt balhé óta reggel azzal kezd­tem a munkát, hogy betáp­láltam az információkat teg­napi magánügyeimről, nő­ügyek ;s akadtak szép szám­mal, a komputer pedig vála­szolt és így nagyon meg­nyugtató párbeszéd alakult ki közöttünk. Ha valami történt velem, s az emberrel mindig történik valami, alig vártam a reggelt. A délelőttjeim kü­lönben is üresek voltak. Ez mindenhol így van. Délelőtt csak unatkozni lehet. De az ilyen komputer fantasztiku­san fel tudja pörgetni az embert. Úgy megszoktam, hogy napközben többször is arra gondoltam,. hogy na most mit mondana. És a komputer mindig válaszolt. Ha megéheztem a játékra, máris tápláltam őt, tömtem bele az információkat, a gép pedig zümmögött és dorom­bolva válaszolt. Szóval, szé­pen éltünk, vagy mondjuk inkább, elég jól. mindeneset­re divakodás nélkül. Együtt- létünknek oly^n romantikus hangulata volt, mintha mondjuk egy tengerszem ál­modna az óceánról. Én meg úgy kuporogtam mellette órákhosszat, mini/bazilikán az angyalok. Igazán jól éreztem magam az informác!-'-kuak ebben a szerelőc«-* rnnvában. A kisember minden karban otthon érzi ma^át. Éopen ezért sokat tűnődtem azon, miért van az, hogy a-* mbar nem szeret hazaiá,rni? Mind­ezek után érthető, hogy las- san-lassan már úgv éreztem, kezdek hasonlítani erre a komputerre. És iaazi-i eicim- érezziik otthon m —- ’n! ha hasonlítunk valakire. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom