Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

Vállalás — csupa nagybetűvel

Hogy Egerbaktán mégis óvoda épüljön

5 Nagy becsben tartanak egy Kis albumot a z egerbaklai tanácsnál. Külsőre éppen olyan, mintha egy család fényképeinek tára lenne, de ebben nem fényképek vannak. hanem különböző kezektől származó beírások.

— Tehát nem album, ha-- nem emlékkönyv? — kérdezzük a tanácstitkártól. Mélypataki Istvannétól. akihez éppen most jött egy kis megbeszélésre Bozo Fersv.c- né is. a község nemrég megválasztott népfronttitkára.

— Ügy is nevezhetnénk, hogy emlékkönyv — hangzik a válasz —, de annál lényegesen több. Arról van szó, hogy óvodát akarunk építeni, és ez nagyon sokba kerül Az elhatározás, hogy felépítjük, már elég j égen.megszületett, és az is hamar kiderült, hogy nagyon sokba kerül. Társadalmi összefogás nélkül nem kezdhetünk hozzá. így határoztuk el, hogy segítséget kérünk azoktól a vállalatoktól, amelyekben baktaiak dolgoznak...

Az ígéretek könyve

—.. .és az ott kapott ígéretek szerepelnek ebben az albumban? — ezek szerint ez lenne az ígéretek könyve?

— Még csak az hiányozna, hogy „ígéretek”! — ezek vállalások, készpénznek tekinthető vállalások — mondja nyomatékkai Bozó Ferencné, a fiatal népfronttitkár.

Ezek után — vajon kell-e magyarázni — jóval nagyobb

érdeklődéssel kezdtük tanulmányozni az albumot, mintha egy kis család emlékeit őrizne. Mert itt többről van szó: ötven kisgyerek leendő második otthonáról. Az album a felnőttek fáradozásának dokumentumait őrzi; azt. hogy járták a környéket, felelős embereket „nyaggat- tak”, várakoztak, kérleltek, egyszóval, mindent megtettek, hogy előteremtsék a.majdani óvoda anyagi alapjait.

Nézzük tehát, mit tartalmaz ez a „több mint ígéretek könyve”.

— Számunkra a legbecsesebb — mutatja a két asz- szeny — ez a vállalás és csupa nagybetűs, mégis folyóírásnak ható bejegyzést mutatnak, amelyről azonnal látszik, hogy vérbeli műszaki ember keze vonásai. A néhány sorban az áll, hogy a Tanácsi Építőipari Vállalat tervező kollektívája társadalmi munkában készíti el az or oda építési tervét, ami egyébként 90 ezer foiintba kerülne.

A tei v, minden komoly produktum alapja, tehát ily módon rendben lenne, és sokat lendített ezen az elég nehezen haladó ügyön. Jóllehet, a nyereség terhére megy ugyan, több vállalat mégis jelentős összegeket ajánlott fel, hogy végül is Egerbaktán megépülhessen az óvoda: a Mátravidéki Kőbánya és a •Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 00—80 ezer forintot, az Egri Közúti Építőipari Vállalat -10 ezer forina színház igazgatója tolmácsolta Illés István rendezőnek, a négy .szereplőnek; Meszléry Juditnak, Pécsi Ildikónak, Gyöngyössy Katalinnak és Demeter Hedvignek, valamint Gergely Istvánnak, a díszlet és jelmez- tervezőnek.

A rangos elismeréshez az egri közönség nevében is gratulálunk.

(m)

tol ad, s ez utóbbi vállalja a területrendezést és a parkosítást, és ez legalább annyit ér, mint a megajánlott pénz; a Béke Tsz kerek százezret, a KPM-igazgatóság, a Mátravidéki Fémművek, a pincegazdaság és az ÁFÉSZ egyaránt 30—30 ezer forintot ad az óvodához.

— Ez igen! — mondja önkéntelenül is az ember, ez már pénz! Nos, így igaz, de még mindig nem elég. A sok megbeszélni való mellett Bozo Ferencné is azért jött most be a tanácshoz, hogy erről beszélgessenek. Hogy mit lehet tenni.

— Talán a lakosság.. . — próbálkoznánk egy tippel, de elkéstünk vele.

Tanács — népfront — lakossá

— Ezt is megpróbáltuk már — mondja Mélypataki- né —, és nem is sikertelenül. — Húsz tanácsi körzetünk van, mindegyiket végigjárta „ egy-egy tanácsi és népfrontbizottsági tag közösen, és nem is eredménytelenül. Olyan család is van, ahol ezer forintot ajánlottak fel az óvodához, és több 500-as felajánlásunk van, eddig összesen 17 ezer forint. Ez is szép pénz, nem arról van szó, de hogy valamihez kezdeni tudjunk, ahhoz nem 17-re, hanem 80 ezerre lenne szükség. ..

Csakhogy — a források kimerültek, vagy legalábbis igen közel kerültek a kimerüléshez. Ez esetben pedig megtörténhet... de ne is mondjuk ki. Rágondolni is rossz, hogy ennyi erőfeszítés, ennyi szándék ellenére sem sikerülne megvalósítani az óvodaépítés tervét.

— Nem, nem, erről szó sem lehet! -- mondják mindketten, miután újra és újra latolgattuk a lehetőségeket —, fel fogjuk építeni, fel kell építeni az óvodánkat!

Bízunk benne, hogy sikerül, hiszen a tőke jelentős része, az „ígéretek” könyve magában véve is nagyon sokat jelent.

Sokat, de — sajnos — nem eleget.

B. Kun Tibor

Egri színházi ősbemutató országos elismerése

Nívódíjat kapott a Sziklafal,

Hogyan él megyénk cigánylakossága ?

ERRŐL A TÉMÁRÓL tárgyalt legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett működő cigányügyi koordinációs bizottság. Méghozzá sokoldalúan megközelítve, mérlegre téve az eredményeket és gondokat.

A fejlődés kétségtelen lény, hiszen már 1961-tő! megkezdődött — a tizenöt éves lakásfejlesztési terv részeként — a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolása. Az egymást követő rendeletek egyre kedvezőbb építési kölcsön feltételeket szabtak meg. s mind jobb lehetőségeket biztosítottak a vásárlási igény támogatására is.

A I.V. ötéves terv során nyolcszázöi ven csalad részesülhetett ebben a segítségben, mégis csak hatszáz- negyvenkilencen kérték a jövőjüket megalapozó juttatást. Ennek az az oka, hogy sok esetben hiányzott a kötelezően előírt egyéves munkaviszony.

Többen inkább kész épületeket vettek, elsősorban azért, mert a vásárláshoz szükséges előtakarékosság összege csak 5—10 000 forint, s az építéshez viszont úgy foghattak hozzá, ha legalább 50—60 ezer forintjuk volt.

Az ötödik ötéves terv időszakában folytatódik az egészséges ütemű munka.

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium biztosította az anyagi feltételeket ahhoz, hogy fél évtized alatt hatszázötven család kaphasson viszonylag korszerű otthont.

A legaggasztobb nehézségeket. oldják üteg, s felszámolják a kiemeltnek nyilvánított egri, hatvani, íel- sőtárkány’i, noszvaji, gyöngyöshalászi, andornaktályai, bélapátfalvi,’ bükkszék!, eger- szalóki, kerecsenül, ostorosi, parádi, recski, adácsi, apci, csányi, domoszlói, halmaj- ugrai, lőrinci, nagyfügedi, füzesabonyi, kápolnai, saru- di, átányi, hevesi, tarnaörsi, tiszanánai, tarnazsadányi telepeket.

ÉRDEKES, MAJD1IOQY

szociológiai mélységű felmérést készített a siroki Mátravidéki Fémművek 1971 májusában alakult cigányügyi bizottsága.

A vállalat 3025 dolgozójából 240 a cigány. Számuk — 1971-hez viszonyítva — emelkedett. Iskolázottságuk szintje elszomorító. Közülük negyvennégyen egyáltalán nem tanultak, tizenkilencen két, huszonhatan három, negyvenketten négy, huszonheten öt, huszonnégyen hat, tizennégyen hét, harmincötén nyolc osztályt végeztek, s szakmai képesítést mindössze kilencen 'szereztek.

Természetesen az illetékesek mindent megtesznek az ijesztő lemaradás pótlásáért, ám az eredmények igen szerények, hiszen az öröklött, a beidegzett életformával, s az előítéletekkel nem köny- nyű felvenni a harcot.

A törődés — s ezt tények bizonyítják — mégsem volt hiába. Negyvenhatan szocialista brigádtagok, har- mincketten kapták meg a kiváló dolgozó címet, valamint egyéb más kitüntetést.

A MUNKAFEGYELEM az

elmúlt évek során javult. Ehhez hozzájárult a jó kereseti lehetőség, az erkölcsi méltatás. S még egy figyelemre méltó adat: az egy dolgozóra jutó táppénzes napok száma 1975-ben 20,2

volt. A cigányok esetében viszont csak 18,6.

A széles körű tájékozódás után kezdett a bizottság a gyakorlati munkához. Tagjai felkeltették a tanulási, a művelődési kedvet. Ennek köszönhető, hogy többen beiratkoztak a helyben működő általános iskolába; részükre tanszervásárlási segélyt adtak.

Nem feledkeztek meg a szociális gondokról sem. Nemcsak a lakásépítést támogatták vállalati kölcsönnel, hanem azokat is, akik szűkös otthonukat óhajtották bővíteni. Az igénylők ilyen célra 1975-ben 90 000 téglát, 20 000 cserepet, 20

mázsa lécet, 70 mazsa fát, s ezen felül ablakokat, ajtókat, fürdőkádakat, asztalokat és szekrényeket kaptató

Mindez nem elég, csak hát a lehetőségek korlátozottak, s az is tény, hogy máról holnapra képtelenség megoldani minden gondot-bajt, Az alapállás, a törekvés mégis tiszteletre méltó.

Úgy véljük: a nagyobb vállalatok, üzemek követhetnél! a siroki példát. Az Időszakos Intézkedések

ugyanis kevésbé hatásosak. Egyébként is: csak pontos helyzetfelmérés, elemzés után szabhatják meg a hosz- szú távra szóló tennivalókat.

Azok érdekében, akiknek több évszázados, kínos örökségtől kell megszabadulniuk.

(pécsi)

21.50:

GONDOLATOK A HITRŐL

Dokumentumfilm

öt interjúra épül a film ~ mondja Gyarmati Klára szerkesztő —, amely különböző élethelyzetben levő embereket szólaltat meg a hitről. Elsőnek egy sportoló, Hegedűs Csaba mondja el élet- felfogását, majd egy gettót megjárt asszony vélekedését halljuk. A forradalmi hitről vall egy chilei emigráns fiatalember. A KISZ-iskolások azt vitatják, vajon hitre vagy meggyőződésre van-e szűk» sége az embernek. Végül Ancsel Éva filozófus mondja el véleményét. Az interjúk egymásra is válaszolnak — az alkotók szándéka szerinti konklúzióval. A filmet a játékfilmrendező, Sándor Pál rendezte, operator Andor Tamás.

Örömmel fogadtuk a hírt, hogy a Kulturális Minisztérium nívódíjjal jutalmazta az egri—miskolci színház előadását, a Sziklafal bemutatóját.

Mint annak idején arról beszámoltunk, Kertész Ákos a színház felkérésére írta az emberi kapcsolatokról szóló drámáját, amely az író és u művészek alkotó közreműködésével Egerben született és ez év január 15-én volt az. ősbemutatója.

A közönség körében sikert aratott előadás minisztériumi elismerését Süllős Gabor.

Ve jnemö jiicn muzsikál...

Vejnemüjnen muzsikai címmel ünnepi hangversenyt rendez a Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközép- iskola kórusa ma délután ü órai kezdettel, az egri Gárdonyi Géza Színházban. Műsoron szerepelnek többek között Kodály Zoltán, Balassa Sándor, Bartók Béla. Mendelssohn, Schubert, Bárdos Lajos művei. Vezényel Ocs- kay György.

A hangversenyen közreműködik az Egri 1. számú Általános Iskola ének-zene tagozatú nagykórusa, amelyet Korepta Katalin vezényel, valamint a gimnázium pol- beat együttese.

Befda József Óda című versét Dombi Margit mondja el.

OJW

ÍS16. május szerda

Minden kétséget kizáróan először bizonyították be, hogy az Egyesült Államokban harmincnégymillió munkaóra vész el hetenként a feleségek és a férjek közötti viták következtében.

Henrich Appelbaum, a családi élet problémáit vizsgáló intézet professzora éppen most fejezte be a családi viták és a nemzeti jövedelem témájú tudományos kutatásait összegző értekezését.

— Kutatásaimból azt a következtetést lehet levonni — mesélte nekem a professzor —, hogy a termelésben jóval nagyobb a kiesés a családi vitákból eredően, mint amit az alkoholizmus valaha is produkálni tudott.

— Ez igaz?

— Néhány ok miatt, amit ma még képtelenek vagyunk meghatározni, az amerikai nők különös előszeretettel rendezik a családi perpatvaraikat este, az elalvás előtt. Ezek a mindent összehordó viták átlagban két- három óra hosszáig tartanak, és a férjek természetesen így nem tudnak aludni, nem pihenik ki magukat. A következő nap így munkahelyükön teljesen használhatatlanok. Szellemi csőd áll be, súlyos számolási hibákat vétenek, téves döntéseket hoznak, melyék mind a fáradtságtól következnek be.

— Igen, így már érthető — hajtottam fejet az érvek előtt.

— Mi ezt mér rég gyanítottuk -— folytatta az eszmeArt Buchtvald:

Családi viták

futtatást Appelbaum. — Es vannak tények is feltevéseink állításához. Íme itt van az egyik tipikus amerikai család története, akik Detroitiján élnek, és akiknek az élettevékenységét mi nyomon követtük a vacsora idejétől a következő nap ebéd- jéig.

Saksbi, a családfő este hal órakor érkezett haza. Ivott egy koktélt, megnézte a tévében a híreket, egyenlő arányban osztotta el a vacsorát felesége és három gyereke között. Vacsora után megfürdött, elolvasta az esti újságot, majd megnézte az éjszakai előadást.

A felesége ez alatt elmosogatott, felhívta telefonon az édesanyját, megfürdött, olvasott egy fejezetet a megkezdett regényből.

Pontosan fél tizenkettőkor a családfő, Saksbi, eloltotta a villanyt. Nejéhez pedig így szólt: „Jó éjt, drágám! Nekem reggel korán üzleti megbeszélésem van ügyfeleimmel. El kell dönteni egy igert fontos, kérdést.”

Mrs. Saksbi pedig így válaszolt:

„Jó éjszakát kedvesem.”

Öt perc múlva Mrs. Saksbi megkérdezte: „Mondd, te miért nem beszélgetsz velem?”

Saksbi, aki már félálomban volt, egy „ahl”-val válaszolt.

„Te velem egyáltalán nem beszélgetsz. Miért hagytad abba a velem való beszélgetést? A barátaiddal órák hosszal el tudsz beszélgetni.

számomra meg egyáltalán nincs mondanivalód.”

„Veled is szoktam beszélgetni — mondta Saksbi, miközben még jobban belefúrta magát a párnájába —. amikor idehaza vagyok, egyebet sem csinálunk, csak beszélgetünk "

„Nem beszélsz te nekem semmiről az ég világon. De nem szólsz a gyerekeidhez sem. Ami a mi viszonyunkra a legjellemzőbb, azt úgy lehetne megfogalmazni: ágy- rajáró vagy és semmi több.” Saksbi hasra fordult: „Igazad van. Többet kell veletek foglalkoznom. Jó éjt, drágám.”

„Ez jellemző rád — vágott vissza Mrs. Saksbi, miközben rágyújtott. — Azt gondolod, hogy ázzál, hogy nekem igazat adsz, be lehet fejezni a témát. Ezzel te meg is szakítod a velem való beszélgetést.”

..Ért nagyon szeretnék, veled megbeszélni mindent, de már éjfél van, és nekem

holnap fontos üzleti tárgyalásom van.”

„Természetes, neked a munka sokkal , fontosabb, még a családodnál is. D» akkor meg miért nem költözöl be egyenesen az irodádba, és miért nem felejtesz el minket?”

Saksbi elkezdte öklével püfölni a párnát:

„No, rendben. Lehetséges, hogy , holnap korábban abbahagyom a munkát, hazajövök és akkor mindent lerendezünk.”

„De én most akarok mindent lerendezni! Holnap e? engem már egyáltalán nem fog érdekelni.”

A történet aztán úgy folytatódott, hogy a Saksbi házaspár hajnali három óráig nemcsak azt döntötte el, hogy Saksbi miért nem beszélget a feleségével, hanem szó esett arról a leányzóról is, akivel házassága előtt jó barátságban volt és aki miatt annak idején lekéste a most tizennyolc éves lánya harmadik születésnapi ünnepségét.

Másnap Saksbi az éjszakai események hatására természetesen olyan fáradt és ki- alvatian volt,, hogy hibát vétett a szerződés szövegének a megfogalmazásában, aminek a következtében három hónaf) múlva a Cége hárommillió gyártmányát volt kénytelen utójává ásí--. • (sz- «zn fogadni.

S'ígé'f' Iiv.ts fordítása