Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-26 / 123. szám
< > Kedd esti külpolitikai kommentárunk: > Hadilábon a valósággal > HANNOVERBEN FOLYIK a legnagyobb nyugatné> met jobboldali párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) ' háromnapos kongresszusa. Minden jel arra mutat, hogy j a 824 küldött, a vezérszónokokhoz hasonlóan, fontos vá- Í lasztási előjátéknak tartja ezt a tanácskozást — az utolsó l látványos propagandalehetőségnek a kora ősszel induló választási kampány előtt. A hannoveri hangok nem biztatóak. A jobboldali ellenzék nemcsak a belpolitikában kiáltott kígyót-békát a jelenlegi kormányzatra, hanem élesen támadta annak úgynevezett keleti politikáját is. Ettől már csali egy egészen kis lépés az enyhülés irányvonalának általános támadása és — mint várható volt — Hannoverben azonnal megtették ezt a lépést is. Helmuth Kohl, a párt vezére nam győzte óvni a békepolitikától, az enyhüléstől hazáját és a világot. A kongresszusi szószékről megismételte a hidegháború minden hívének — ennek a Bonntól Washingtonon, át Pekingig terjedő különös frontnak — azt a kedvenc, de persze megmagyarázhatatlan frázisát, hogy az enyhülés csak a Szovjetuniónak használ. A HANNOVERI LIDÉRCNYOMÁS a szó szoros értelmében megtestesíti mindazt, amire a szovjet kormány néhány nappal ezelőtt, még a CDU kongresszusa előtt kiadott nyilatkozata utalt: „Fel kell figyelni arra, hogy az NSZK bizonyos körei, amelyék mindeddig a hidegháború dogmái szerint élnek és változatlanul hadilábon állnak a valósággal, megpróbálják tönkretenni mindazt a jót, ami az utóbbi időben a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban történt...” Hannoverben pontosan, betűről betűre ez történik. Sommásan „kudarcnak” minősítik az 1970-es szovjet— nyugatnémet szerződést, az utóbbi évek egyik legjelentősebb megállapodását, ami hasonló megállapodások és egyéb pozitív fejlemények jótékony láncreakcióját indította el. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy „siker” számukra a folyamat fordítottja lenne: a Kideg-, esetleg melegháború. „AZ .NSZK JÖVÖJE ÉS SORSA — hangoztatja a szovjet kormányközlemény — elválaszthatatlanul összefügg az európai ügyek alakulásával, mégpedig a békés fejlődéssel.” Ebben a vonatkotzásban megeshet, hogy a hannoveri hangok október elejére, a választások idejére bumerángnak bizonyulnak. Abból ugyanis, ami a CDU- kongresszuson elhangzott, talán újabb nyugatnémet szavazótömegek értik meg: életveszélyes lenne olyanokat hatalomra juttatniok, akik ennyire hadilábon állnak — a békével. Az SZKP és az MPLA sokoldalú kapcsolatai Brezsnyev fogadta az angolai miniszterelnököt MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden fogadta Lopo do Nascimen- tót, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnökét. A. találkozón Lopo do Nascimento, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, tolmácsolta a szovjet népnek, az SZKP- nek és a Leonyid Brezsnyev vezette központi bizottságnak az angolai nép, az MPLA és Agostinho Ne- to elnök testvéri üdvözletét. Lopo do Nascimento megköszönte azt az önzetlen segítséget és támogatást, amelyet a Szovjetunió nyújtott az angolai népnek és törvényes kormányának. Az angolai kormányfő tájékoztatott azokról az erőfeszítésekről, amelyeket országában a gyarmati múlt felszámolására és a kizsákmányolásmentes új társadalom felépítése érdekében kifejtenek. Leonyid Brezsnyev üdvözölte az angolai népnek a nemzetközi reakció fölött aratott történelmi jelentőségű győzelmét, tolmácsolta a szovjet népnek a függetlensége megszilárdításáért küzdő köztársasággal, való szolidaritását. A szívélyes, baráti légkörű találkozón Brezsnyev és Nascimento megállapították, hogy a nemzetközi kapcsolatok alapvető kérdéseiben azonosak az SZKP és az MPLA nézetei. Hangoztatták a szocialista világrend- szer és a nemzeti felszabadítás erői közötti összefogás, az enyhülés további elmélyítéséért vívott közös küzdelmük történelmi jelentőségét. Leonyid Brezsnyev és Lopo do Nascimento megerősítették azt a közös törekvésüket, hogy minden lehetséges eszközzel hoezzájárulnak az SZKP és az MPLA közötti sokoldalú kapcsolatok megv szilárdításához, a Szovjetunió és az Angolai Népi Köztársaság, a szovjet és az angolai nép közötti barátság és együttműködés további fejlesztéséhez. Egyiptomi fegyverek a libanoni falangista terrorcsoportoknál Kérészty András, az MTI tudósítója jelénti: Izmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter magához kérette Libanon egyiptomi nagykövetét és élesen tiltakozott Camille Chamomn- nak, a libanoni jobboldal egyik vezetőjének nyilatkozata miatt. Chamorin kijelentette, hogy a libanoni ialangista jobboldal terror- csoportjai — beleértve az ő parancsnoksága alatt álló erőket is — a harcokban egyiptomi fegyvereket használnak. Chamomi nyilatkozata — írják az egyiptomi lapok — „azt a látszatot próbálta kelteni, hogy Egyiptom a libanoni harcok során fegyvereket szállított a jobboldalnak”. Fahmi a libanoni nagykövetnek adott tájékoztatasa- ban nem tagadta az egyiptomi fegyverek jelenlétét Libanonban, de mint mondotta —, ezeket a fegyvereket HEVES ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ szakképzett cukrászt keres a hevesi cukrászüzemébe. Érdeklődni lehet: Heves, Tanácsköztársaság tér 10. Afrikai szolidaritási hét A SZÖVTERV GYÖNGYÖSI IRODÁJA (Kossuth u. 40.) tervezői munkakörbe felvesz építésztervezőt, épületgépész tervezőt, statikustervezőt. A fenti munkakörök betöltéséhez főiskolai vagy egyetemi végzettség szükséges. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a SZÖVTERV Gyöngyösi Irodájában, Gyöngyös, Kossuth u. 40. Cukrász szakmunkásokat, betanított munkásokai felveszünk. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezés: ÁFÉSZ, kereskedelmi főosztályán, Füzesabony, Rákóczi út 4. Telefon: 122. A MÁJUS 25-ÉN, a hagyományos Afrika-napjávál megkezdődött szolidaritási hét a szocialista világ számára korántsem jelenti azt, hogy erre az egy hétre korlátozódik a nemzeti felszabadulásukért vagy a függetlenségük megszilárdításáért és a társadalmi haladásért küzdő afrikai népekkel kialakult cselekvő együttérzése. A legújabb kort történelem minden komoly kutatója egyetért abban, hogy a szocialista közösség megszületése és megerősödése az a tényező, amelyre támaszkodva az eddig felszabadult országok kiharcolták a gyarmatosítókkal szemben a függetlenségüket. Mégis most már fél esztendeje a Nyugat reakciós körei úgy tüntetik fel, mintha új jelenségről lenne szó. Amint a szovjet kormány május 21-i nyilatkozata a békeprogramról és az enyhülésről méltán állapította meg: „A nemzeti felszabadító mozgalom bármilyen sikerét ürügyként használják felárrá, hogy a Szovjetunió külpolitikáját, expanzionizmussal, ideológiai kölonializmussal, má3 államok ügyeibe való beavatkozással vádolják.” Mindenki tudja, hogy ezt a dühödt propagandakampányt elsősorban az a vereség keltette, amelyet az imperializmus erői Angolában szenvedtek el. Mi volt a tét ebben az olajban, nemesfémekben és más természeti kincsekben oly gazdag, volt portugál gyarmaton? Nemcsak az a közvetlen anyagi haszon, amelyet a nagy nyugati monopóliumok zavartalanul élveztek Angolában, s amely nagy részétől azóta a megszilárdult népi hatalom megfosztotta őket. Az igazi tét az afrikai kontinens déli részén megkapaszkodott fehér uralom jövője volt. A “londoni Times már tavaly november 11-én, Angola függetlenné válásának napján megírta, hogy ennek az országnak a „szerencsétlensége” kulcsfontosságú stratégiai helyzetében rejlik. Aki birtokolja Angolát, az könnyen ellenőrizheti az Atlanti-óceánon a Fokföld felé irányuló kereskedelmi és haditengerészeti hajóforgalmat. Angola határ- ország a felszabadult és a még faji és gyarmati elnyomás alatt élő afrikai területek között. Ezért létesített a C1A annak idején légihidat, hogy Zairén keresztül felfegyverezze és ellássa a törvényes népi kormányra támadó sza- kadár szervezeteket és fegyveres erőiket. Ezért lépte át a Dél-afrikai Köztársaság reguláris hadserege Namíbián keresztül az angolai határt. Válságos napok köszöntöttek akkor a fiatal népi rendszerre. LUANDA CSAK A TEN-, GER FELÖL remélhetett segítséget. És ez a segítség nem késlekedett. A Szovjetunió és más szocialista országok, elsősorban Kuba, mindent megtettek, hogy a fiatal népi. kormány átvészelje a súlyos órákat, ellentámadást szervezhessen, amelyet ki(né- lyítve, néháhy hét alatt felszabadította az ország kulcs- fontosságú városait, kikötőit és nem egészen két és fél hónap alatt Angola egész területét. Ez a segítség folytatása volt annak a minden Oldalú támogatásnak, amelyet az MPLA a portugál gyarmatosítok ellen vívott hosz- szú és elkeseredett harc esztendeiben kapott a szócialista világtól. Az angolai győzelem fordulópontnak bizonyult az afrikai népek szabadságküz- deimében. A stratégiai helyzet úgy alakult, hogy a gyarmatosítók fontos erődországa, a fehér , telepesek,. Rhodesiája beszorult a független afrikai államok gyűrűjébe és ezzel elkezdődhetett a törvénytelen Smith-rendszer ostroma. Távolabbi perspektívában elmondhatjuk, hogy Zimbabwe (Rhodesia ősi afrikai neve) népének győzelme elszigeteli és végveszélybe dönti Dél- Afriliát, amihez pedig különösen az Egyesült Államok-, nak életbe vágó érdekei fűződnek. Csak egyetlen jellemző adat álljon itt arról, milyen mértékben elégíti ki az Egyesült Államok a ritka- íémszükségletét a Dél-afrikai Köztársaságból: vanúdi- üm-, platina1- és mangánimportja az 1969. évi 246 millió dollárról 1975-re 830 millió dollárra emelkedett. A különféle amerikai monopóliumok több mint hárommilli- árd dollárral érdekeltek, Dél- Ai’rikában. Ha a gyarmatosításnak ez az utolsó afrikai bástyája is elesik, akkor befejeződik Afrika felszabadításának sok évtizedes nagy' müve. AZ AFRIKAI SZOLIDARITÁS hetén élmondhatjuk, hogy a gyarmati rendszer a végét éli ezen a kontinensen. Minél erősebb a szócialista országok és a haladó világ szolidaritása a szabadságukért harcoló afrikai népekkel, annál hamarabb születik meg a független afrikai országok egysége, békés világa és valósul meg végleg az a jelszó, hógy. „Afrika legyen az afrikaiaké!” Szabó István Egyiptom a libanoni törvényes kormánynak szállította az Arab Liga egy évvel ezelőtt hozott határozata nyomán. A bejrúti lapok arról adtak hírt, hogy Szarkisz a szembenálló _ felektől megkapta a hozzájárulást a tűzszünet kihirdetéséhez és a kerekasztal-érteliezlet összehívásához. Szarkisz a francia nagy követtel folytatott tanácskozásán üzenetet intézett Giscard d’Estaing elnökhöz és arra kérte, hogy „fagyasz- sza be” a francia békefenntartó erők Libanonba küldésére tett javaslatát. MADRID: A spanyol parlamentben vita kezdődött a gyülekezési szabadságjog bevezetéséről az országban. Manuel Fraga belügyminiszter előterjesztésében hangoztatta, hogy a kormány reformprogramjának egyik legfontosabb pontjáról van szó. „Az intézményes rend lehet liberális anélkül, hogy anarchista lenne” — mondotta. ATHÉN: Heves összetűzésekkel folytatódott kedden az athéni dolgozók hétfőn kezdődött '48 órásra hirdetett sztrájkja. A görög általános munkásszövetséghez nem tartozó szak- szervezetek felhívására mintegy 120 ezer munkás tiltakozott amiatt, hogy a parlament hétfőn este elfogadta a jelentős korlátozásokat előirányzó új szakszervezeti törvényt. A bankok, szállodák, légitársaságok és a városi közlekedés sztrájkoló alkalmazottaihoz, kedden csatlakoztak az építőipari dolgozók is. A rendőrség az Athén egyik külvárosában gyülekező több ezres tömeget könnygázbombákkal próbálta szétoszlatni. SPORTHÍR Magyar ifjúsági válogatott-* Heves megyei ifjúsági válogatott 8:0 (3:0) Előkészületi labdarúgó-mérkő« zés. Eger; 500 néző. V.: Osváth* Magyarorszag: Kiss — Tornai Giron, Farkas (Mater), Fejes (Pörögi), Hegedűs, Nagy, Gyi- mesi, Koroknál (Tokár), Csep« regi, Vincze (Péter). Heves megye: Schliff er (Nagy) — Erdélyi (Jánosi), Lengyel, Mi- halkó, Mudroczó (Jakab, Hor*» váth). Kelemen, Forgó, Fitalaj Endrész (Király), Hornomnak Kovács A. G.r Gyiraesi 3, Csepregi 2, Ko« roknai, Hegedűs, Péter. Az amerikaiak mentek és maradtak Ez év március 20-án az utolsó „harcoló” amerikai egység is elhagyta Thaiföldet. Az országban csupán a. támaszpontok berendezéseinek „karbantartásával” foglalkozó katonai személyzet maradt. Megmaradtak azok a rádiölehallgató és távközlési bázisok, ahonnan a felszabadult indokínai országok elleni kémtevékenységet folytatják. Ezek között legnagyobb a lampurgi központ, ahol továbbra is 1300 amerikai katona állomásozik. Az országban levő támaszpontok összeköttetést biztosítanak a csendes-óceáni és ausztráliai, valamint az Indiaióceán fontos hajóútvonalaií ellenőrző amerikai bázisok között. A monokul titr ás gazdasággal rendelkező SiiOGU négyzetkilométer területű, 37 millió népességű Thaiföld — a lakosság tiltakozása ellenére ■— az amerikai támaszpont-rendszer fontos láncszeme maradt. Az ország gyarmatosítása a X VI. században Anglia és Franciaország behatolásával kezdődött, majd a XIX. század közepén az USA beavat- hozásával folytatódott* 1896-ban ,,Sziámi Királyság” néven ütközőállam a brit (Burma) és a. francia (indokína) gyarmatok között. 1932-töl alkotmányos monarchia. 1939-ben felvette a Thaiföld nevet. A második világháborúban a japán megszállás alatt hadat üzent Nagy- Britanniának. az USA-nak ex Ausztráliának. Az 1947-ben létrejött katonai diktatúra az USA- val való gazdasági és katonai együttműködéshez vezetett. Az ország l954-től a SEATO (Délkelet-Ázsiai Szerződés Szervezete) tagja. Az I9ó8-as katonai puccs az USA befolyásának erősödését eredményezte, így az ország az 1962-es laoszi válság« ban amerikai felvonulási terüle• tül szolgált. 1972-ben a térülőién levő tá+ maszpontokon 48 000 katona tel* jesített szolgálatot. Az itt létesített amerikai repülőtereken 100 repülőgép állomásozott és indult bombater hével Vietnam. Kam*> bodzsa és Laosz fölé. hü, de Csuda jó: Május 27.—jtjNius s-íg EGYES TÁSKA- ÉS ZSEBRADIÓÍ1PUS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓ MINDEN IPARCIKK ÉS ÁFÉSZ SZARüZLÉtBEN, ÁRUHÁZBAN, VALAMINT A CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN. m mim V 11l I L I ? »
